Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

t ©Ma! KELET -MAGYARORSZÁG mfr f&faips T* Külpolitikai összefoglaló il Tartományi választások az NSZK* ban mi 5JII Ceattseseu Párizsban Más körülmények között ta­lán egyszerű rutinügy lettvol- nak az a választás, amelyre a Német Szövetségi Köztársa­ság három tartományában ke­rült sor vasárnap. Most azon­ban nemcsak az NSZK-ban, hanem világszerte nagy fi­gyelemmel várták, milyen eredményt hoz ez a szavazás. A megkülönböztetett érdek­lődés oka világos. A Brandt- kabinet, amely elsősorban a külpolitikában, de a belpoli­tikában is, az eddiginél „áramvonalasabb” magatar­tást ígért, az ellenzéki CDU— CSU támadásainak kereszt­tüzében áll. A keresztényde­mokratáknak végtelenül fon­tos volt, hogy hazai és nem­zetközi használatra bebizo­nyítsák; a szociáldemokraták helyzete ingatag, közvetkezés- képpen meghirdetett politi­kájuk is az. Brandt pártja vesztett is szavazatokat a három tarto­mány egyikében, Észak-Raj - na-Vesztfáliában, de nem olyan arányban, hogy abból bármilyen komolyabb követ­keztetést le lehessen — vagy le kelljen — vonnia. A CDU— CSU-nak tehát nem sikerült komoly csapást mérnie az SPD-re, de a jelenlegi kor­mánykoalíció másik, sokkal kisebb tagjára igen. A szabad demokrata párt mind Alsó- Szászországban, mind a Saar- vidéken kibukott a tartomá­nyi parlamentből. Ennek már hosszabb távon lehetnek bel-, esetleg külpolitikai következ­ményei. De ez csak a legrosszabb esetben történik meg: akkor, ha a szabad demokrata párt, amelynek vezetője jelenleg az ország külügyminisztere, ve­zetési pánikba esik és meg­teszi azt a szívességet Kiesin­gernek és Straussnak, hogy pártbomlasztó, kölcsö­nös vádaskodásba kezd. Ebben az esetben a való­színű láncreakció a következő lenne: néhány szuperkohzer- vatív képviselő átlépne a ke­reszténydemokratákhoz és így a jelenlegi koalíció elvesztené mostani, meglehetősen töré­keny, parlamenti többségét. Ez az egyétlen olyan lehető­ség, amelynek bekövetkezté­vel Brandték parlamenti hely­zete komolyan megrendülne Ez ellen szól azonban az a nagyon - komoly szempont, hogy a többség megszűnése elöbb-utóbb kényszerválasztá­sokhoz vezetne, ezeken pedig az FDP esetleg egyszerűen megszűnne létezni. A tarto­mányi választások legnagyobb tanulsága egyébként is a pola­rizálódás a két mammutpárt között, a kisebb pártok rová­sára. Ötnapos hivatalos látoga­tásra hétfőn Franciaország­ba érkezett Nicolae Ceauses- cu, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke. Ceausescut ú< 'ára el­kísérte felesége, valamint Corr tííu Manescu külügymi­niszter és a kormány több más tagja. Ceausescu a dél­után folyamán Pompidou francia elnökkel találkozott. MOSZKVA: A szovjet központi választási bizottság köz­leményt adott ki, amely szerint a június 14-én lefolyt válasz­tásokon 153 080 585 választó vett részt, vagyis a névjegyzé­kekbe felvett személyek 99,92 százaléka. A Szövetségi Tanács­ba küldendő képviselőkre a szavazásban részt vettek 99,74 százaléka, a Nemzetiségi Tanácsba küldendő képviselőikre pedig a szavazásban részt vettek 99,79 százaléka adta le sza­vazatát. A választás végleges eredményét és a Legfelső Ta­nácsba beválasztott képviselők jegyzékét — június 17-én hozzák nyilvánosságra. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára leadja szavazatát. 1 (Kélet-Magyarország teíefoto) £Mtu* Irtat Cs. Horváth Tibor Rajzolta; Sebők Imre WSZONmEbOM ÓBA. A KABlSiOSTE tEbsEgEben c/r^Eiő szovjet NÖNNYŐBQMBEZŐ KŰIÖN/YmÓNV- HEZ MEgEBKEZ/K A vERTPABANCS.. láz EJTŐERNYŐBE SZERELTiEg/GVEBTZA*’ lA- k/Yó eEnyEben EEirŰN/u a cEl. A/EnEzGÖPPUSKA SO­ROZAT kaszElja az ERDŐT, lEGLAKMEk DOBBANNAK A T/TKQS OBJEKTUM KÖZELŐ- ■ BEN... CSAK A KÖZELE- . BEN, ME BT A PTíŐTEK TŰRJEK, HOGY BAJ­tErsa/k EcetET, az ErtEkes abcn/ya ­N VÁGÓT VESZEL Y£Z - TETnEk, NA "PONTO­SAN " celoznEmak. a tEmadEsnak egé­szen mEscEU frujHSw rosi es tar tor . gainak újjászi'^g ■ Az egyik zcabs ''fórra* •-szétvert, párt írt czésV. - ­készteti a ifunk. ;e; hogy a hadsen.. gazdasági elífE'i kapcsolatos feXJjatok ered­ményes betöltésére. Másrészt a hadsereg vezérkarában egy­re nagyobb nyugtalanságot vált ki az a tény, hogy a tiszti állományt rendkívüli mértékben elvonják tényleges feladatuktól az ország gazda­sági és belpolitikai életével kapcsolatos teendők, s mind­ez csökkenti a hadsereg harci képességéi. Emellett számí­tásba kell venni, hogy a mao­isták egy része éppen a Mao Ce-tunghoz feltétlenül hű párt kiépítésével, tekintélyének helyreállításával akarja elejét venni, hogy túlságosan nagy­ra nőjön a hadsereg hatalma, és kívánja az elmúlt években felhecceit, a kommunista párt szétverésére mozgósított úgynevezett vörösgárdistákat korlátok közé szorítani. Vagyis a párt alsóbb szer­veinek tavaly áprilisban, a KKP IX. kongresszusán meg­hirdetett és az idén ténylege­sen is megkezdett újjászerve­zése tulajdonképpen egyfajta kifejezése a hatalomért egy­mással versengő csoportok küzdelmének. Vetélkedés fo­lyik, hogy a tényleges hata­lom a pártban, a hadsereg­ben, vagy a „forradalmi láza­dók” kezében összpontosul­jon-e, illetve ha a pártnak si­kerülne ismét visszaszereznie a vezető szerepet a hadsereg­től, akkor a párton belül me­lyik csoport jusson döntő po­zícióhoz. Ez a magyarázata egyben a sok egymásnak el­lentmondó utasításnak, a pártszervezetek újjászervezése szorgalmazásanak, máskor meg visszaszorításának. A „rendcsinálás” (ahogy a kínai vezetők nevezik), azaz a KKP alsóbb szervei újjá­szervezésének egész folyama­tát — a zűrzavar ellenére — alárendelik Mao személye, politikai vonala és eszméi iránti hűségnek. A kínai saj­tóból kitűnik, hogy a párt sorai rendezését három tí­pusra osztják: ahol a párt- szervezet „hű Mao elnökhöz”, ott csupán fokozzák Mao esz­méinek a tanulmányozását. Ahol úgy vélik, hogy a párt- bizottságok vezetői „kapita­lista úton haladnak”, a "tag­ság viszont hű Mao Ce-tung­hoz, ott eltávolítják a régi vezetőket és új pártbizottsá­got neveznek ki. Ahol pedig „teljesen elrothadtak” a párt- szervezetek, feloszlatják azo­kat és Maohoz hű elemekből (függetlenül attól, hogy vala­ha tagjai voltak-e a pártnak, vagy sem!) szervezik újjá. A MAOISTÁK TÖREKVÉ­SÉT, hogy a pártot saját eszközükké formálják, gátol­ják, hogy az újjászervezés so­rán a vezető posztokért harc folyik a hadsereg, a párt régi káderei és a „forradalmi lázadók” csoportjai között. De fékezi a folyamatot a KKP egészséges, internacionaliz­mushoz hű erőinek ellenállása is a párt marxista—leninista jellegének megőrzéséért. Bár a maoista felső veze­tés mar a IX. kongresszust megelőzően nagyszabású „tisztogatást” hajtott végre a KKP káderei között és a kongresszus küldöttei kijelö­lését is a „kulturális farrada­U Thant — Stewart találkozó London, (MTI): U Thant ENSZ-főtitkár hét­főn Londonban 45 perces megbeszélést tartott Michel Stewart brit külügyminiszter­rel. Megvitatták a közel-kele­ti és az indokínai helyzetet. U Thant és Stewart megái lapodtak abban, hogy a to­vábbiakban igyekeznek aktí­vabban keresni az arab—iz­raeli viszály megoldásának le­hetőségét a Biztonsági Ta­nács 1967, novemberi hatá­rozata alapján. Az indokínai helyzettel kapcsolatban egyet­értettek abban, hogy a kér­dést „nemzetközi tanácskozás útján” kell rendezni. A főtitkár az esti órákban továbbutazott Hágába, két napot tölt ott, majd folytatja útját Moszkvába. Új „I liat !•«••• orsáá g£Í*an ■' ’ ' A c. .. . . Székesegyház, ame].J, SZV V1" ■ ■- nyj a lato- a pa­j évi j^wínS^TÍ??fflTn^züníet­’.•»»ftate'ír>*Clönböz5 , frakciói közötti nézeteltéré- :;-wis«set, ■ mim wgiwqpKezetői a zetek megfékezését és felosz- i látását követelik, mondván, 1 hogy akadályozzák az ország politikai helyzetének stabili- l zálását.. Az ezt követő intéz­kedések természetesen kjvál- t tották a „kulturális forrada- i lom ügyeivel foglalkozó i csoport” ellenállását. ArA s hivatkoztak, hogy a „kapita­lista úton járók” elleni harc- 1 ban ők töltötték be a ro­hamcsapat. a faltörő kos sze- i repét és most velük szem­ben „a mór megtette köte­lességét, a mór mehet” el- 3 vet alkalmazzák. Az állam- t apparátusban és a gazdasági t életben dolgozó kéderek egy t része viszont több-kevesebb nyíltsággal fellépett mind i, a „forradalmi lázadók” i anarchizmusával, mind pedig a a hadseregnek a gazdasági t életbe történő szakszerűtlen t beavatkozásával szemben. MAO CE-TUNG PERSZE i IGYEKSZIK tompítani a- hatalomért versengő külön­böző csoportok viszálykodá­sait és a három erő kompro­i misszumát létrehozva, egysé­- gesíteni Kína nagyhatalmi, t nacionalista érdekei alapján- az egymással haroló maois­- ta irányzatokat. Ennek a po­litikának volt fontos fóruma a KKP IX. kongresszusa is. A beszámolóban az ország belpolitikai, gazdasági, vala­e mint külpolitikai feladatai- csak elnagyoltan szerepeltek- és szinte teljesen hiányoztak- az ezekkel kapcsolatos konk- 3 rét célkitűzések. Ezzel szem­ben a referátum fő mondani­3 valója Mao Ce-tung nagysá- 5 gának és eszmédnek dicsőité- r sére, a különböző erők, Mao elnök személye és ideológiát i ja köré tömörítésére, vala- z mint ezen irányvonal ellen­- zői éles bírálatára összponto­- sült. A kongresszuson jóváha- . gyott új szervezeti szabály- i zat is azt célozza, hogy a párt Mao eszméi megvalósi- t tásának, az elnök és csoport­- ja hatalmának engedelmes- eszközévé Vélják, A párt ve- , zető szerveit Mao Ce-tung- hitbizonyítványává változ­tatták. A Központi Bizottság tagjait csaknem teljesein ki­cserélték és feltöltöttek Mao- elnök híveivel, a Politikai Bizottságba bevonták Mao i feleségét, személyi titkárát, volt testőrét, s helyet ka- l pott a testületben Ltn Piao- felesége is. A párt alapok­- mámyából száműzték a de- I mokratikus centralizmus le­- nini elvét és a marxizmus— , leninizmus helyére a maoiz­must, az internacionalizmus helyére a nagyhatalmi nacio- ■ nalizmust állították. Ily mó­- don a most újjászervezés alatt • álló párt messze esik a nem- ' zetközi kommunista mozga­lom elfogadott normáitól, a pártról szóló lenini tanítá­soktól. A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRTON BELÜL lévő inter­nacionalista erők óriási erő­feszítésére lesz szükség, hogy pártjukat visszavezessék a marxizmus—leninizmus út­jára és kivívják, hogy a KKP ismét a többi testvérpárttal való együttműködés politiká­ját folytassa. Várnai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom