Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
v «táti A munkamorál Mennyit ér a szakmunkás-bizonyítvány Dögén ? A fő érv; anyagi és erkölcsi megbecsülés Általános megállapítás, hogy megyénk üzemeiben romlott az utóbbi két évben a munkamorál. Nem csoda, hiszen ez országos jelenség volt. Ennek egyik mérhető formájáról, a munkahely-változtatásokról a napokban vált ismeretessé a pontos adat: tavaly a vállalatok dolgozóinak 62 százaléka cserélt munkahelyet. Ez óriási szám. Vannak pozitív vonásai is. Itt jelentkezik például azoknak tömege, akik tavaly léptek először munkába, a fiatalok. vagy az addig főzőkanál mellett tevékenykedő nők. összesen négyezer fővel növekedett a foglalkoztatási st útvonal, s a megye ipara átlépte a hatmilliárdos határi a termelési értékben. Vannak azonban a 62 százaléknak negatív vonásai is. s ezek közül a legfontosabb, hogy minden egyes munkahelyesére súlyos összegekbe kerül. Amíg a dolgozó új munkahelyén megismerkedik az új feladatokkal, beleszokik az ülemes napi munkába, esetleg begyakorolja azt, — nem hozza tudásának maximumát. Ugyanakkor „elhagyott" helyére keresni kell valakit, s a»', utód hasonló nehézségekkel találkozik. Valamit tenni kell és sok helyen tettek is a nagy fluktuáció megfékezésére. Sokáig tanácstalanok voltak a vezetők: mit és hogyan cselekedjenek? Voltak törekvések arra, hogy egyes területeken egyezzenek meg 'az igazgatók: egymástól nem fbgadnak munkásokat. Ezt nem helyeselte a megyei vezetés, mert karteil- szerü szövetkezésnek lábúik. Kevéssé látszik indokoltra k az is, hogy más aclmiPénteken délután a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban ünnepélyesen átadták a Nyíregyházi TÜZÉR Vállalatnak az 1969-es évben elért eredményeiért a- Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándor- zászlóját. Az ünnepségen megjelent Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Krekács György, a KPVDSZ Esik az eső. Fütyül a ‘nyárra, fütyül a nyaralókra, a munkára Esik, — Nyári eső az csak viz — mondja a bölcs óreg. — Hiszen, ha nyári lenne de ez őszit A fene egye a fajtaját! — torkollják le többen is a higgadt opportunistát. Nézek ki az ablakon. A nyári alkonyaiban nem an- dalgö párokat látok az utcáni, hanem a fal mellé lapulva siető embereket. Egy csepp ídcesik elém. a párkányra. Megáll és szemle'énük csillog a fölgyúii lámpafényben. Vagy talán nem is szemtelen, cs'alc én látom annak. Mert haragszom rá. Fölbuzog bennem a szent tárgyilagosság. Hallgassuk meg öt is! — Egy pillanatra, ha szabad — szólítom meg sietve, nisztrativ eszközökkel próbálják elejei venni a gyors cserélődésnek. Mi hál a teendő? Egy nyilvánvalónak latszik: biztos ..gyógymód” nincsen, az egyes vállalatok helyzete dönti el, mit kelMenni, Van, ahol a fegyelmet kell megszilárdítani, van, ahol a» elosztást vagy a szervezést javítani. Ezeknek az a céljuk, hogy az emberek jól érezzék magukat a vállalatnál, dolgozhassanak és kereshessenek, legyen ertelme a munkájuknak. Az elégedett dolgozó nem kívánkozik el. Vannak területek anonban. ahol au adminisztratív intézkedések is indokoltnak látszanak. Helyes az a döntés — van már ilyen, — ahol nem vesznek föl olyan dolgozót, aki egy éven belül már leél munkahelyet is megjárt. A másik az a terv, hogy e „vándormadarak” szamára kötelezővé teszik a muka- közvetítésl. ha vándorolnak, legalább arra menjenek, ahol a legnagyobb suükseg van minden kezre. Az elmúlt két év mozgása után tapasztalataink szerint sok helyen nagyon lecsökkeni — épp a vállalaton belül hozott intézkedések halasára — a fluktuáció. Várható, hogy az új rendelkezések is elérik céljukat és lassanként befellegzik a vállalatról vállalatra járó vándoroknak is. Mindezek nem mentesítik az egyes vállalatok veretesét az alól, hogy megismerjék vállalatuknál a még meglevő nnzgas okait, s intézkedéseket tegyenek annak megszüntetésére. Nemcsak a tünetet kell tehát kezelni, hanem az okokat is meg kell szüntetni, amelyek a mozgást létrehoztak. K. I. titkára, Kallai Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Randa Pál, az SZMT verető titkára és dr P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Az ünnepségen adták at a vállalat számos dolgozójának a kiváló dolgozói jelvényt és a jó munkáért járó jutalmakat. Este a Krudv-szalló éttermében ünnepi vacsorát rendezett a vállalat dolgozói tiszteletere. TNieiotf legurulna, vagy elpárologna. — Mi a véleménye arról, ahogy itt fogadjak? .4 csepp csöpp megnyúlik. oválisra, mintha mosolyogna, s kis meglepődéssel harmatos tekintetében. szembenéz vetem. — Megszoktuk — válaszolja egykedvűen, es megvonja a vállát. S mar készül gurulni tovább, de aztán meggondolja ma gat, visz- szafordul. — Igazságtalanok! — tör fel nedve mélyéről a sóhaj. — Mór megbocsásson — válaszolok —. de május derekán... — Tehetünk mi róla? A szélnek mondja ezt mert a többi tényezőknek, akik írá- nyilanak bennünket — vág közbe ingerülten. — Ezt ismerjük — legyinKúlóno&en az utóbbi két év lendített sokat — mondják n dögéi Rákóczi Tsz-ben. S mindjárt pontos adatokat is sorolnak. A háromezer- kettöszaznvolcvan holdas közös gazdasag vagyonértéke meghaladja a húszmillió forintot, a tiszta érték öt év alatt megduplázódott. Az egy dolgozó tagra jutó átlagkereset 1967-tól hét és félezer forinttal növekedett. De ezekután szerényebb a hang, Öregednek a meg egyéni korból maradt jó gyakorlati emberek, fiataloknak kell a nyomukba lépni. Mindenesetre magasabb szinten. Tizenhét — csekély szám Igaza van Belirtszky Károly elnöknek: nem tarthat mindent a fejében. Tara András személyügyest. hívja segítségül, hogy mennyi is a tsz-ben a szakmunkások száma. Sorra veszik a neveket, s tizenhétnél megállnak. A ha- rom,száznegyven fős dolgozó tagsághoz kepest csekély szám. S meg inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy a besegítő családtagokkal négyszázhúsz dolgozóval számolhatnak. A tizenhét ifjú szakmunkás képzettsége is inkább ipari jellegű. Növénytermesztésben es a gyümölcskertészetben mindössze hárman dolgoznak közülük, a többi traktoros. gépjamto kovács, kerékgyártó. T, Kántor Istvánné ^gyümölcs term észt és bőt szerzett szakmunkás-képesítést. Munkahelyén egyedül lenne no. inkább nem meg»’ a gyümölcsösbe dolgermi. Tara Olga is „kimenekült” a közvetlen termelői munkából. Növénytermesztői szakoklevele van. de közben könyvelői tanfolyamot végzett, s beosztott munkahelye van az irodában. így tehát lényegében nem is lehet beszélni a termelés ben részt vevő mezőgazdasági szakmunkásokról. A> egy-kettő elvesz a sokada- lomban. Nincs elismerés Mártha József főkönyvelő kétkedve csóválja a fejét. Nem érti, a fiatalok miért idegenkednek, milyen gátlást látnak a mezőgazdasági szakma választásánál. Elmondja, hogy a most végzős nyolca dikős általános iskolások lek —, mindenki így szeretne kibújni a felelősség alól. — Ez nem kibújásI — utasít vissza önérzetesen. — Ha ön emlékszik középiskolás tanulmányaira, tudnia kell. hogy a levegő hőmérséklete, a telítettség foka... — És Newton — folytattam én, nehogy egészen unintelligensnek tartson. — Igcms. Newton! Felfelé mégsem eshetünk. — fin megértem, hogy maguknak sem könnyű a helyzetük — hajolok meg érvei előtt —, de igazan tekintettek lehetnének a munkára, a nyaralókra, a szerelmesekre! — Hát mit gondol? — néz ránt tehetetlen haraggal. — Mi passzióból esünk ide? És egy kollégájára mutat, aki a második emelet magasságában Hamletként vaszülöí értekezletén maga is direkt részt vett. Részletesen ecsetelte a mezőgazdasági szakmák továbbtanulási lehetőségeit, * hogy a tsz szikesen, igényt tart rájuk. Évente húsz-huszonöt fiatal is bizton tanulhat így a faluból es visszavárják őket. Nagyon meglepődött, amikor csak négy ilyen vállalkozó gyerek került. (Közülük is még csak háromnak biztos a felvétele, ugyancsak ipari jellegű szakmában). . Vajon nem ott van-e a gátlás, amit a végzettek esetében tapasztalnak? De igen. Kiderül, hogy nincs annak semmi elismerése hogy valaki szakmunkás-e vagy sem. Minden tekintetben ugyanazt kapjak, amit más tsz-ta- gok. Egyetlen százaléknyi külön kereset ki egészít est, se más honorálást nem ismernek az általánoson kívül. Akik kitartónak így bizony nincs értéke a dögéi, Rákócziban a szakmunkás-bizonyítványnak, a tanulásnak, a korszerűbb módszerek elsajátításának. Pedig másrészt nagyon is várnák ezt, igénye mindjobban követelő. Nem véletlen. hogy Dankó Ferenc ál lattenyesrtő szakmunkás véHa elromlott á vízcsap, természetesén az ingatlankezelőhöz .fordulunk. Ha hat van a lakásban — hívjuk a szerelőit. Ha tatarozni kell, természetesen ők végzik. És ha nem végzik »— bosszankodunk. Mert hogy lassú az ügyintézés. hogy nem jön a szerelő,, hogy nem vagyunk otthon. hogy nem valami jó szakember, hiszen nem tudta megcsinálni, és így tovább. Szokás és alopelv . Elvarjuk, hogy megfelelően kiszolgáljanak bennünket. Ha ezt nem kapjuk, akkor panaszra megyünk, tanácshoz. újsághoz, ami épp eszünkbe jut. Ez az elvárás abból az alapállásból fakad, aminek örülhetünk: a dolgozók megszokták, hogy a-/ állam, s minden vállalata és intézménye őértük van, s Ciliül, hogy essen, vagy ne essen. Aztán cngedelméske- dtk Newton nak. és rákon pan egy csinos fiatal lány orra hegyére. A csinos fiatal lány erre mond valamit, amitől e kolléga fülig elpirul és szégyenében rohanva, az első csatornanyilá- son at. a föld alá süllyed. Barátom tekintetében szemrehányás csillog. Valami olyast vélek kiolvasni belőle, hogy .ami sok, azérí az mégiscsak sokk’ — És sokan vannak odafent? — kérdezem, hogy zavaromat leplezzem. — Sokan! — húzta ki mögül dötyfösen. — És mind ide szándékoznák ? — Mind! — hangzik a csak azért is válasz. — No. majd beszélek én a széllel, hogy vigye magukat a csodába! — fenyegetem a szemtelent. Erre behúzza a nyakát, szétlapul. s dühösen sziszegi felém; — Fogtok ti még én utánam sírni! — és sértődötten elpárolog. gut , is a gepkocsivezetesnei kötött ki. Társa, Móré Lajos elment a tsz-bői, távoli állami gazdaságban dolgozik. S akik kitartanak? Dudás Sándornak gyümölcstermesztő és faiskolakezelői szakmája van. Jelenleg traktoron ül, gyomirtást végez kukoricaterüle- ten (!?), Szerény fiú, havi ezer h ét—ezernyolcszáz forint keresetével elégedett. Bevallása szerint azonban elvárná. adnának valamennyi szakmunkáspótlékot is. Hasonló véleménnyel van Dankó János kovács szakmunkás. A táros és a nyolcórás munkaidő csábításától az tartja Vissza, hogy városon többet is költené. Saját falujában, szülei, ismerősei körében élhet. Van fiatal Dögén, a isz is jó utón van további sikerek elérésére. De hogy a frissülés, a magasabb színtű korszerű gazdálkodás erőtelje sebben bekövetkezh essék, azért tenni kell valamit, A mind nagyobb mérvű es u.i típusú gépesítés, kemizálás és sok egyéb sürgeti ezt Amivel a vezetőség és tagság is kezd egyetérteni: anyagi es erkölcsi értelemben hatékonyan kellene megbecsülni a fiatalok tanulási kedvet, ami által egy- egy termelési ágazat szakmunkásává lehetnek. Asztalos Balint működik — % elvárják, hogy ezek teljesítsek is feladataikat. Itt nem az érték és ellenérték egyensúlyára, í;' hanem az alapelvre építenek. így aztán ritkán vetődik fel úgy a kérdés, hogy vájjon menynyit adunk ezért á szolgáltatásért, s mennyibe kerül a lakásunk? Sokan költözhettek az utóbbi évtizedben új lakásba Nyíregyházán, sok ház épült és -» bár még mindig számos család várja a lakást — ma összesen 4271 család lakik állami, tehát kiutalásos tanácsi lakásban, E családok — a Nyíregyházán élőknek negyedrésze lehet — kaplak egy 200—230 ezer forintos nemzeti ajándékot' (hiszen teljesen ingyen kapták), s most fizetik a bérlemény diját. E díjakból a lakások fő gondozójának, az ingatlanke ■zelőnek nem- volt egészen 7 millió bevétele. Ez azt jelenti, hogy a lakbérek átlagosan épp. hogy a havi 100 forint letett' vannak. Hullik a vakolat... Hogy mire elég ez a pénz, arra az ingatlankezelő tud igazán választ adni. Nem sokra, egész pontosan csupán a lakások üzemeltetésére, Tehát ahhoz, hogv a kész és jó karban lévő lakás állandóan lakható legyen. De — és ez már a lakások sorsa is — idővel bizonyos részek elhasználódnak, hullik a vakolat, elreped a cső, fokúk a víz — javítani kell. Erre már a bérlemények dijából nem futja. A karbantartásra, felújításra, korszerűsítésre az Országos Tervhivatal 8 és fél milliós, keretet, továbbá 3 milliós pótkeretet, a városi tanács pedig másfél milliós keretet adott 3/ Ingatlankezelőnek. Ez összesen 13 millió forint! Más kérdés, hogy az ingatlankezelő még a ktsz-ek bevonásával sem tudta felhasználni, a kapacitáshiány miatt másfél milliós felújítás maradt 1969-ről az idei tavaszra. y LAPSZÉLEN: kis falu, uagy hát 0 Ez tolt a címe egy korábbi írásunknak. amelyben szóvá tettük, hogy egyes köz-ségek erejükön felül bonyolódnak nagy építkezésekbe. Nevezetesen több milliós költséggel — olykor rossz tervek aiapjan hodálvszerii művelődési hazat építenek, később bánják, mert a több évre kiható anyagi áldozat ellenere sincs otthonos, jól berendezett hajléka a művelődésnek, a tartalmas szórakozásnak. Túristvándiból — Seres Zsigmond párttitkár és Király Béla nepfrontelnök aláírásával — megjegyz.es erkezett cikkünkhöz. Soraikból őszinte aggodalom «s felelősség érződik, hogy a jórészt sajal erőből létesítendő klubkönyvtáruk ügye kútba esik. Ugyanis, egy, kis állami támogatást is remélnek. ..saját erőnk és lelkesedésünk nem elég” — írják. A túr- istvándiak igyekezete — megítélésünk szerint — józan megfontolásokon alapul. Nem hodályt, sem pedig hatalmas hangversenytermet akarnak építeni. Nem is felülről várják a pénzt, de bíznak abban, hogy „népművelési problémaiuk megoldásához is kapnak segítséget .” , Egyenes beszed, érdemes az ilyet) erőfeszítéseket támogatni. Ennek ellenére tartjuk i azt a kis községeinknek szánt megjegyzésünket, hogy alapos mérlegelés után döntsenek ilyen es hasonló esc '«írben. Addig nyújtózkodjanak, amíg a pénzük engedi. Különben a művelődésre szánt 10 és 10 ezer forintok nem térülnek • meg. s idővel ross* hangulatot szül a kőzvéle- ménv'ben is. <P) Mit, végezték ebből-’ 3 millióért újítottak fel hazadat, azokat, amelyeket a legjobban kikezdte az idó. Mas korszerűsítések mellett csak a gázbekötésre 4 es fel millió forintot fordítottak. 30 év múlva? Ennyit kaptak tehát az állami lakasban lakók Nyíregyházán ingyen, s ez igen sok. Ha az elköltött pénzt vesszük alapul, csupán ebből az összegből 50— 60 új lakást lehetett volna építeni egyetlen év alatt. Ez a szám nem sok, hiszen ». negyvenszerese lehet azoknak a családoknak a szama, akik várják jogos lakásigényük kielégítését a városban — mégis számítana! Ám az elemzések, a felmerések kimutatják, hogy még a 13 millió is nagyon kevés. Tavaly 79 lakás felújítási munkáit végezték el. Ila ezt szembeállítjuk a lakások számával, akkor ra kell jönnünk, hogy 30—40 évenként kerülhet egy-egv lakásra a sor a felújításiban, ami nagyon hosszú idő. Kívánatos lenne, ha legalább 15 évenként minden állami lakást felújítanának. Legalább, mert a legtöbb új építmény 10 ev után megérett a teljes tatarozásra. Tehat a mostani 13 milliónak a többszöröse kellene, hogy az elavulás es a felújítás periódusaiban egyensúlyt lehessen létrehozni. Ennek azonban ma határt szab a népgazdaság, az évi költségvetés teherbíró képessége. Mindezt csak abból a szempontból számítottuk, hogy mennyibe kerülnek a lakásuk. De van még egy összetevője a dolognak, és- ped g az. hogy az ingatlan- kezelő megvalósíthassa a vállalatszerű gazdálkodást. Erre szükség van. mert különben nem tud tervszerűen fejleszteni, nem tud megfelelő bért fizetni, nem tudia jobbá tenni az ellátást, a lakók kiszolgálását. tkuet Átadták a TLZÉP-nek a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját Sólyom László: Interjú az esőcseppel ISégjczcrkctszáz család goiul ja 7 lenek ^vire^bázán az áljaim lakásokra?
