Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

WT6. május 8 S oldal KELET-MAGYARORSZA6 HOZZÁSZÓLÁS Gondunk: a beiskolázás ,,A modern n című ci A KELET-MAGY ÁKOK- BZ ÁPRILIS 13-1 SZÁMA „IvK . u népművelés" címmel cikket közölt, melynek a régi iskolás kifejezéssel él­ve az az eszmei mondaniva­lója, hogy a népművelő lel­kesedése, hozzáértése leküzd heti az objektív adottságo­kat és eredményesen dolgoz­hat. Kétségtelen igaz, lelkes népművelő gárda nélkül nincs népművelés. Azonban ez napjainkban nem lehet a népművelés alapja! Más munkaterületen is a munka előbbrevitele szem­pontjából sok, fontos objek­tum van, ami nélkül nem lehet eredményt felmutatni. A mérnöki szakma felké­szültsége, az üzem adottsá­gai, gépei, piaca, a piac igé­nyé dönti el, hogy a meg­tervezett gép eladásra kerül­het-e, a legyártott munka­eszköz gazdát talál-e, ahol funkciójának megfelelően működtetik. Tudom, hogy merev összehasonlítás a nép­művelő főként tudatformá­lásra törekvő munkáját a mérnöki munkával hasonlí­tani, de tatán az összevetés egy kritériuma szerint még­sem hiábavaló. Szükség van- e rá? össztársadalmi szem­pontból van-e eredménye? A mérnök tevékenysége, an­nak. szükségessége hamaro­san, de legalább belátható közelségben lemérhető. És a népművelő? Mikor tátja munkájának eredményét? Még közelebbről! Mit tekint­het. munkája eredményé­nek? Ha jól sikerült egy összejövetel? Azaz elég so­kan voltak, s azok jól érez­ték magukat? Az már a rendezvények legmagasabb elismerése, ha elég sok volt a hozzászóló, vagy más vo­natkozásban az aktív részt­vevő. MAJD EGY TALÁN EL­VÉGZENDŐ mikroszocioló- gjai vizsgálat kimutatja, hogy a sok ismeretterjesztő előadás. író-olvasó találkozó, könyvkölcsönzés, klubfoglal­kozás hatása miben jelent­kezik a község lakóinak éle­tében, vágj- éppen a tanyán. Térjünk vissza azonban a K M. 1970. április 13-i cikké­re! A cikk írója elismeri, hogy szükséges a népműve­lési munkához is bizonyos eszköz, úgy is mondhat­nám: a mi munkánknál is a munka végzésének feltételei azok az eszközök, amelyek segítségével kielégítheti a vele, illetve az általa képvi­selt intézménnyel szemben támasztott jogos társadalmi igényeket. Aztán a cikk vé­gén mégis a népművelés al­fájának és ómegájának ne­vezi az embert, aki a nép­művelést végzi. Az objektív és szubjektív feltétel nem választható el egymástól és nem is lehet a kettő között fontossági sorrendet megál­lapítani. Á mi századunkban nem lehet eszköz nelküJ pro­dukálni, mindenfajta mun­kának meg kell teremteni a szükséges objektív feltételeit is, csak akkor láfhalupk eredményt lóié. EGY KÖNYVTÁROS PÉL­DÁVAL SZERETNÉK REA­GÁLNI a tv-rf elhasználás­éi kapcsolatos egyébként igaz és helyes elképzelésre. Jókai Anna legújabb müve nek televízióban íörtént lie mutatása után nagyon sokan keresték a könyvtárban az írónő korábbi műveit. Há­rom olvasó kaphatta meg. Annyi példány volt belőle. Miért nem szereztünk be többel belőle? Nincs mó­dunk — a megyei könyvtár­ban — egy-egy írótól 2—3 példánynál többet megvásá­rolni. Sem az állomány be­szerzési keret, sem a raktá­rozási feltételeink ezt. nem teszik lehetővé. Nem is fel­adatunk. De kétségtelenül jogos igény volt minden ol­vasó kérése, aki .Jókai An­nától akart olvasni. Ez az egyik, hogy a felmerülő igé­nyeket a könyvtárak szerve­zeti alapelveik szerint sem tudják mennyiségileg mara­déktalanul kielégíteni. Vagy Sánta Ferenc ..Húsz. óra”-ja kötelező olvasmány a középiskolában. Ezekben a napokban kell beadni a ma­gyar órákon a kötelező ol­vasmány naplót Naponta töb­ben is kérik a müvet Nem tudjuk adni. Azt sem tud­juk mondani, hogy ekkor és ekkor jöhet érte a kedves olvasó, arra visszahozza! aki­nél most van kölcsön. Any- nyian kérik, hogy előjegyzés­re nem is gondolhatunk, de a kölcsönzési idő — a 3 hét — betartása nincs biztosít­va. A három hét után meg­hosszabbíthatja az olvasó a kölcsönzött művet. Sajnos még az is előfordul, hogy egyszerűen elfelejti vissza­hozni. Az iskolai könyvtárak utóbbi időbem bekövetkezett gyors fejlődése a fent emlí­tett helyzeten segít, hiszen az o feladatuk elsősorban a kötelező és ajánlott olvas­mányok megfelelő példány- számú beszerzése. Á most említett mű megjelenésekor azonban még az iskolák nem látták ilyen egyértelműen ezt a feladatukat. Megkér­dezem, mit segít ezekben az esetekben a mi igyekeze­tünk lelkesedésünk? Pedig5 éven keresztül az egyetemen, s az azóta eltelt évek alatt is mindig azt hallottuk, ma­gunk is azt valljuk, az * könyvtáros feladata, hogy az olvasókhoz eljuttassa a kért könyvet.. Ml NÉPMŰVELŐK, KON i'VTÁROBOK valóban teljes tudásunkkal, ismerete­inkkel azon munkálkodunk, hogy közvetítsük a rendelke­zésünkre álló könyv- es do- kumentunianyagot az azt igénylő olvasó között. Egyéb­ként nem választottuk volna ezt' a cseppet sem könnyű pályát. Mi, vagy talán itt már jó lenne egyes szánt el­ső személyben fogalmazni: Nem vagyok egy lépéssel előbbre a tudósnál, aki me­gyénk oktatásának 23 éves történetérój tartott, előadást, nem tudok többet a káder- képzésről, a vezetéslélektan­ról mint az esti egyetem do­cense, de nem biztos hogy a középiskolai tanár diákokat aktivizáló módszerét én olyan jól, vagy majdnem olyan jpl ismerem. Nem magát az ismeretet tudom, hanem azt, hogy hol találom azt meg. hogy milyen forrásból gyűjt­het! össze az olvasó a szak dolgozata témáját vagy a ri bi zl itermesztés ismereteit. Csak közvetítő vagyok. Csak, de azt szívesen csiná­lom. S igyekszem a megje­lent új dokumentum- és is­merethalmazban tájékozódni, hogy másokat is segítsek eb­ben. Karadí Gyuláné a megyei könyvtár féld. csop. vez. ★ A cikk szerzőjének . meg­jegyzése : Hasznos. észrevéte­leket, sajátos könyvtárosi gondokat közöl Karádi Gyu­láné. A népművelő ügybuz­galma, szenvedelyes munká­ja valóban nem mindig ké­pes pótolni a tárgyi és egyéb hiányokat. De ezt a „Modem népművelés” című cikk sem állította. Abban is szó volt az objektív helyzet, által sokszor meghatározott „taposó malomról”. Ellenben a cikknek egyik célja való­ban az volt, hogy a szub­jektumra is ráirányítsa a figyelmet, s ilyen értelem­ben a kulturális munka al­fája és ómegája a népmű­velő. Természetesen nem csoda­lény, — mint erre a hozzá­szólás szerzője ironikusan hivatkozik. De ezen sem le­het vita, hisz írásunk egy pillanatig sem támasztotta azt a követelményt, hogy a népművelőnek pápábbnak kell lenni a pápánál. A hozzászólásnak azzal a részével, amely a gondok őszinte számbavételéről szól, egyet lehet érteni. Annál kevésbé a szubjektív értel­mezéssel, a t>ele- és félrema­gyarázással, amely idegen a pontosság etikájának min­denkire kötelező normájától. (T. G.) A „Toldi Miklós“ lakásszövetkeze» „kerékvetöi“ Úgy latszik, a Toldi utcai szövetkezeti lakások tulajdo­nosainak nemcsak a lakást kellett annak idején megvá­sárolni. A munkaruhát is. Egy használt, de erős anyag­ból készült öltönyt, egy pár gumicsizmát és egy olyan szerszámot, amellyel a szennyvízgyűjtő aknába is leszabhatnak. A „Toldi Miklós” lakás- szövetkezet házait ugyanis 2—3 hónaponként elönti a szennyvíz. Ez a jelenség be­fagyással kezdődött rögtön az átadást követő télen. Elő­zőleg. a lakások átvételekül' a lakok szóvá tették az épí­tőknél azokat a meghibáso­dásokat és hibákat, ame­lyeket észrevették. A kiseb­beket ki is javították még a garancia ideje alatt, de a vízvezetekrendszerhez nem nyúltak Pedig már akkor is (tudták, a hiba. *»• első téli befagyás, építési hibára ve­zethető vissza. A granciaidő közben le­járt. A vízvezeték pedig to­vábbra is „mesésen" műkö­dött. Hol jó volt, hol nem volt jó. Többnyire az utóbbi. Az első kemény munka — mármint a lakók első kemény munkája — nem is váratott magára sokáig. Az első év végén eldugult az épülettől az aknáig futó fővezeték, amely azóta is rendszeresen ismétlődik. A dugulástól a mosókonyhát és a pincét el­árasztotta a szennyvíz, sőt a földszinti lakásokat is fe­nyegette ez a veszély. A pincébe, a mosókonyhába pe­dig közlekedni kell, hiszen a tüzelőt lent tartják, s ha mosni akarnak, ismét oda kell menni. Ekkor látják hasznát annak a bizonyos munkaruhának és gumicsiz­mának. Meg akkor. §mikor önkéntes pucol óbrigádot szerveznek és egymást váltva szállnak le az aknába. Pu­colni. Ha már más nem haj­landó. Pedig a lakásszövetkezet vezetősége megpróbálta a hibák kijavítását kiharcolni. De eredménytelenül. A vá­lasz mindig ugyanaz volt: javítsák, vagy javíttassák ki a lakók. Miért? A lakók, amikor megvásárolták nem is kevés pénzért lakásukat, jó lakást akartak. Milyen alapon lehet kötelezni őket még pluszt fizetni az építők hibájáért? Mert a hibái a rossz épí­tési megoldás okozta. Nincs meg a kellő lejtése a veze­téknek. a lefolyás így' las­sú. a dugulási veszély pedig sokszorosára nőtt. Jóllehet, s erre hivatkoznak az építők is, a garanciaidő lejárt. De ez nem ok arra, hogy egy hi­bás, eredetileg is hibás meg­oldás következményeit a vá Megisiiierletii! a lehetőségeket Hova iiieujeij 5 és léi ezer lány ? Tucatjával erkezriek a je­lentkezési lapok a megye 10 ipari szakmunkásképző inté­zetének címére. Az utóbbi időben feltűnően sok lányta­nuló kéri felvételét — rend szerint az úgynevezett „diva­tos” szakmákra. Nem kis fejtörést okoz az említett oktatási intézmények veze­tőinek ez a nagyszámú lány- jelentkezés. Az előző évekhez hasonlóan az elmúlt év októ­berében is bekérték az álta­lános iskoláktól a szakma- tanulasra pályázók, a munka­helyektől pedig a várhatóan felvehető tanulók számát. • L'i helyzet Változást jelentett az új szakmunkastörvény megje­lenése, mégpedig igen sokré­tű változást. A MŰM 107-es intézetéhez például a tör­vény megjelenése előtt a Szabolcs Cipőgyárból 40 ta­nuló jelentkezésé! küldték el. Később — talán éppen az új rendelkezések hatására — 30 tanuló felvételét kérték. De akadt más vállalat is, ahol utólag visszavonták az eredetileg beküldött jelent­kezéseket. Nem egy olyan vállalat is van a megyében, ahol az utóbbi időben számos hely­telen nézet tapasztalható. Mivel a szakmunkástanulók gyakorlati foglalkoztatását évi 150 munkanapban maxi­málták. sok munlcahelyi ve­zető egyszerűen kárbavesző- nek, haszontalannak látja s tartulók iskolában eltöltött idejét. Kifizetődőbbnek (??) látják inkább „minden perc­ben használható* segédmun­kások alkalmazását, akiket aztán szakmunkásvizsgára küldenek. A jobbára női szakmának nevezhető „divatosabb” munkaterületekre (női fod­rász női szabó, cipőfelsőrész-' készítő, stb) jelentkezőknek csak egészen kis hányadát tudják fogadni a munkahe­lyek. És a szakmunkásképző intézet kénytelen ehhez iga­zítani a felvételi arányokai A GELKA, az UNIVER- SIL, a fodrász ktsz sem fo­gad el jelentkezéseket beis­kolázásra, s így a szakmun­kásképző intézetekben a kö­vetkező tanévben ezekhez a munka területekhez tartozó szakmákban nem indíthat­nak szakoktatást. Kényszerű­ségből — mert az érdekelt vállalatok ezt így diktálják. (Egyik-másik szintén kény- szerűségből. De a többiek?) „Problematikus“ területek A megyei tanács munka­ügyi osztálya körlevelet adott ki a szakmunkásképző in­tézetek igazgatóinak, amely­ben többek között ez is ol­vasható: ....a felvételt nem sarlókra, a lakók nyakába varrják. A Toldi utcai szövetkezeti lakások lakóinak másik pa­nasza sokkal egyszerűbb, bár a megoldás, az eddigi ered­ménytelenség láttán, ugyan­olyan kilátástalannak lát­szik. mint az előző. A Toldi utca 16 és 20-as számú ház között ugyanis lebontottak egy lakást. A lakas régi volt, eltűnt. A törmelék, a fedet­len aknák, a meszesgödrök aaonban maradtak. A rom­halmazzá vált udvart napon­ta ellepik a házbeli gyere­kek. Ugyan hová menjenek máshová? Csakhogy ez túl­ságosan veszélyes játszótér. Jó lenne, ha gondoskodna valaki a romok eltakarításá­ról, a gödrök betemetéséről. Még azelőtt, mielőtt nyomó- sabb érvek nem késztetik er­re az illetékesüket. De kik azok az illetéke­sek? A két panasz eddigi sorsa szerint senki. A külön­böző fórumok egymást vágj' a lakókat okolják Pedig a lakók egyikről sem tehetnek ess* nyert tanulókat a beiskolá­zás szempontjából problema­tikusabb szakterületekre irá­nyítsák..." Hogy mi rejlik manapság a „problematikus szakterü­let” kifejezés mögött? Nem csak az építőipari szakmák, hanem ide sorolható a nyír­egyházi. tiszabereeli, bukta ■ lúrántházi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek, a gumigyár, a konzervgyár es a Nyíregyházi Dohánygyár is. Mindez — és még sok más — kévéssé felismert le­hetőség. A MŰM l(17-es intézetében eddig összesen 930 tanúiéi jelentkezését fogadták el. De a jelentkező lányok szá­ma aránytalanul magasabb, mint a felvehető keretszám 520 jelentkezőből mindössze 200-at vehetnek fel. mivel csak ezek számára van mun­kahely biztosítva. És a me­gyében még ezenkívül kilenc szakmunkásképző intézetnek vannak hasonló beiskolázási gondjai, hiszen a most vég­ző általános iskolás lányok száma a megyében jóval meghaladja az 5 és fél ezret. Nem sokat segít a MÜM- nek az a (valószínűleg a ne­hézségek csökkentésére ki­adott) irányelve; sem, amely szerint intézetenként lehető­ség van 20 lánytanuló vil­lanyszerelő szakmára történő beiskolázására. De egyszerű­en nem találnak jelentkezőt erre a szakmára. Éppúgy nem, mint például az egész­ségügyi szakiskola — ki­mondottan lányokat igénylő — tagozataira sem. Több ismeretet! Az igények ás a lehetőségek tehát — amint ez az előbbi­ekből is kitűnik — egyelőre még közel sincsenek egyen­súlyban. Most tehát arra kellene törekedni, hogy a népgazdaság egyes munkate­rületeinek szakimm kárigé­nyéi figyelembe véve terv­szerűen készüljünk a lövő évekre. Egy iskolai felmérés so­rán megyénk egyik j ideki általános iskolájának 8. osz- tályában feltették a kérdést a tanulóknak: hány szakmát ismernek? A harmincas lét­számú osztályban hosszas találgatással (!) tudtak csak „összekapargatni" kilenc szakmát, s arról is csak igen felületes ismérvekét Nagyrészt innen is ered a* első, és egyik legfontosabb tennivaló: meg kell sűríteni az általános iskolai? felső ta­gozatainak munkahely látoga­tásait, fel kell világosítani a pályaválasztás előtt álló fia­talokat a munkalehetőségek­ről — s nem csak kiadvá­nyokkal, körlevelekkel. ha­nem gyakorlatibb élmény­szerzéssel is. Ez nemcsak a pedagógusok, hanem a mun­kahelyek ‘ vezetőinek felada­ta is kell, hogy legyen. Jó lenne, ha létrehoznák a me­gyei pályaválasztási tanács­adó irodát is. .Szaboles-SzaUnur megye igen jelentős mértékű ipari- gazdasági fejlődés előtt álL Gondolni kell tehát a hol­napra is, amikor esetleg ro­hamosan csökken az egyes munkahelyek telítettsége. s azonnali szükség lehet kész szakmunkásokra. És azokat a szakmunkásokat jó lenne már most készenlétbe he­lyezni azzal, hogy a várha­tóan új szakmák felé irá­nyítjuk a fiatalok figyelmét. Egri Gábor Kudarc után elismerés SZOCIALISTA BRIGÁDOK A MÁTÉSZALKAI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN 1964-ben alakult meg az el­ső olyan két brigád, amelyek célul tűzték ki a szocialista cim elnyerését. Az első év kudarccal végződött. külö­nösen gyakorlati és szervezé­si tapasztalok hiányában. Nem kaphatták meg a. meg­tisztelő címet. De ez nem je­lentett végleges megtorpa­nást. A második évben már elérte célját a két brigád, a kettőnek 35 tagja volt. Ezt követően mindjobban hódított a gazdaságban a mozgalom. Mind több brigá­dot szerveznek, melyek a hármas jelszó jegyeben kö­telezik el magukat: szocialis­ta módon élni. dolgozni és tanulni. 1968-ban a hodászi kerületben Darabánt János gyümölcstermesztő brigádja bronzérmes, három brigád a, cím mellé a zászlót is meg­kapta, egy oklevelet szerzett. Az öt brigád 102 tagot szám­lált, többségben 30 éven aluliak. A következő évben pedig a Darabán t-brigád, Kerekes János gépműhelyi brigádja és Illés Sándor if­júsági növénytermesztő bri­gádja megkapta az ezüstér­met, Lőkös Sándor zúhogói traktoros brigádja bronzfoko­zatra érdemesült, Bégányi Sándor központi traktoros brigádja a cím mellé zászlót nyert el. Vállalásaikkal, azok jó tel­jesítésével nagyban hozzájá­rulnak a szocialista brigádok a gazdaság anyagi, erkölcsi bázisának szilárdításához. Többek között érdemes meg­említeni a Darabánt-brigád múlt évi vállalását, hogy a kilogrammonként 4 forint ár­értékesítésre tervezett alma- termés átlagszintjét 20 fil­lérrel javítják. Értékes válla­lásukat becsülettel teljesítet­ték. öt brigád nevezett te a gazdaságból az állami gaz­daságok szocialista brigádjai «aellear vetélkedőjébe. A me­gyei vetélkedőn második helyet értek el a szaikaiak. Majd Tarcalon, a körzeti versenyen, ahol Borsodból es Hajdú megyéből voltak az „ellenfelek”, a szálkái Ules Sándor brigádját képviselő öt résztvevő (egy férfi es négy lány) a negyedik he­lyezést érte el. Az öt sikeres versenyző mindegyikét 1—1 táskarádióval ajándékozta meg a gazdaság vezetősége. Az öt szocialista brigád kö­zött pedig 15 ezer forintot oszlottak ki — jutalomkép­pen. Idén újabb 8 brigád tűzte célul a szocialista cím elnye­rését. A már eddig sikeresen dolgozó öt brigádnak és a most nevezett nyoliyiák ösz- szesen közel 300 tagja van, nagyrészt fiatalok. Az idei vállalások kidolgozása és a szerződéskötések folyamatban vannak. Az eredmények igazoljak, hogy Komlósi Béla párttitkár és Szabó László szb-titkar a gazdaság általános és szak­ági vezetőnek közreműkö­désével fokozottan törődnek a szocialista brigádokkal. Nem fukarkodnak az anyagi juttatások mellett az erkölcsi elismeréssel és hasznos se­gítségadással sem. Országjá­ró körutakat szerveznek a gazdaság saját autóbuszával. Állandó mozibérleteket tar­tanak. egy-egy nagyobb kul­turális rendezvényre akár 200 jegyet is biztosít a gaz­daság a szocialista brigádok tagjainak. Két jól berende­zett könyvtárat is igénybe vehetnek a dolgozók. Bizto­sítva van a továbbtanulás lehetősége. A gazdaság szer­vezésében megvan a lehető­ség szakmunkások! evél szer­zésére növény vedelem-gvü- mölestermeló és állattenyész­tési szakból. Lehetőséget biz­tosítanak a traktorosok, mun­kagépkezelők továbbképzésé­re.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom