Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
m. rm# — Nagyon szeretlek, ígérem, hogy csak tízszer fogok megnősülni. Kettős boldogság A címben nincs tévedés, a szóban forgó ügyben a szükség a törvényt már megbontotta. A borravaló olyan tényező, amely az ország pénzügyi vérkeringését és az életszínvonalat egyaránt érinti és hogy erre nézve hivatalos adatok nem ismeretesek, azt a Központi Statisztikai Hivatal hiányos kapacitásának tulajdonítom. Természetesen jómagam sem a borravaló ellen prüszkölök (az emberi élet túlságosan rövid ahhoz, hogy feleslegesen vesztegessük el az időnket). Nem is az a rossz, hogy borravalót kell adni. Borravalót kapni pláne jó, ezt állíthatom, noha csak egyszer kaptam életemben, amikor egy riport kedvéért beöltöztem taxisofőrnek egy farsangi éjszakára; a kapott borravaló jelentékenyen túlszárnyalta újságírói fizetésem aznapra jutó hányadát. Csupán az nincs rendjén, hogy a társadalom anyagi tevékenységének ebben a jelentős szektorában merő spontaneitás uralkodik. Ha a borravaló egyfelől jog, másfelől Kötelesség, véleményem szerint okvetlenül szükség van a törvényszabályozásra. Jogászkodásról lévén szó civil -vagyok a pályán mégis felvázolnám itt egy laikus elképzeléseit. Mindenekelőtt arra hivatkozom, hogy jogi szabályozás híján a borravaló át- nyújtását és elfogadását egy igen kellemetlen álszemérem érzete lengi körül. A borravalót rendszerint dugva, lesütött szemmel, zavartan makogva és nyögdécselve kell átadni, viszont fölényes, hanyag eleganciával, számolat- lanul kell zsebre vágni. Valamikor a leánykéréshez kellett annyi lelkierő, mint most a borravaló-forgalom lebonyolításához. Mire jó ez? Engem mindig megviselnek ezek a kínos jelenetek. Van úgy, hogy napokig készülök a ceremóniára. Legutóbb páldául így szóltam a pedikűrösömhöz, a borravaló várományosához: „Aranyos Lujzika, mindazért, amit értem tett, hálából egy pasaréti villát szántam maga-' nak, mivel azonban az nekem nincs, kérem, fogadja el ezt a húszast.” Feltalálva a legalkalmasabb lélektani pillanatot, amikor éppen senki sem néz oda, végre átcsempésztem a borravalót az illetékes kézbe, de ezzel még távolról sem estem túl a belső gyötrődésen: vajon elégedett-e, ide merhetem-e tolni a képemet a jövőben is, nem jártam volna-e jobban, ha előre átadom a borravalót és így tovább. Tessék elhinni, már csak a kínoktól való szabadulás miatt is. jogszabályokba kellene foglalni a borravaló-forgalmat, eltörölve a kötelező tapintatot és szemérmeskedést. Azt is meg kellene határozni: ki kinek tartozik borravalót adni. Szerintem mindenki mindenkinek, aki foglalkozásánál fogva maga is kap borravalót. Ez volna egy egészséges, igazságos körforgás: arQj borravalót kapok, azt továbbadom. Akik pedig foglalkozásuk jellegénél fogva soha, semmiképp sem kaphatnak borravalót, igazolják ezt hitelt érdemlően egy, borravalóra jogosultakból álló bizottság előtt (hogy aztán semmiféle liberalizmus meg körmönfont- ság gyanúja se essen rájuk), kapjanak erről egy pecsétes igazolást, amit borravaló helyett mutassanak fel a kellő pillanatban. (Ha aztán valahol, ennek ellenére előnyben részesítenék a borravaló- adására kötelezetteket, némi borravalóval ezt is át lehetne hidalni). A jogászoknak kellene válaszolniuk arra a kérdésre, hoey szocialista bérezési kategória-e a borravaló? Ha ugyanis az. akkor a borravaló nagyságát a nekem tett szolgálatok színvonala, a részemre elvégzett munka minősége szerint kellene megszabnom. Ha például tökéletesen elégedetlen lennék, törvényesen megtagadhatnám a borravalót, amit ma dehogy is merészelnék. Persze a jogszabályalkotók gondoljanak arra is, hogy a borravalóra jogosultak közül egyeseknek még hiányos a szocialista öntudata, ezért nem tudnának azonosulni a premizálási elvvel. Ezeket ugyancsak pecsétes írással kellene ellátni, amellyel viszonylagos elmaradottságukat hitelt érdemlően igazolnák, s ha ezt felmutatnák, minden körülmények között igényt tarthatnának a borravalóra. Kétségtelen, hogy a borravaló-forgalomban a jogi szabályosás hiánya egy nemtelen versenyt is eredményezett. Ezért rögzíteni kellene a borravaló-tarifákat a különböző szakmai ágazatokban. Manapság megesik, hogy az ember egy szép borravalót ad az arra jogosult személynek, abban a hitben ringatja magát, hogy ezek u- tán rendesen szolgálják ki, csakhogy jön egy licitátó hiéna, abnormálisán nagy borravalót dug oda a szolgáltatónak, mire csakis ő lesz körülugrálva. Arra is megoldást kellene találni, amire az élet, a gyakorlat már régóta figyelmeztet: a borravalóra jogosultak sokasága csak bezsebeli a borravalót, de ugyanolyan pocsék munkát végez, mintha mentességi igazolást mutattak volna fel neki. Végül feltétlenül be kellene vezetni a borravaló könyvelését és bizonylatozását, íme, mi történt egy ismerősömmel. Befeküdt a kórházba, vakbélműtétre. Hogy a műtét rendesen sikerüljön, előtte egy borítékban ötezer forintot csúsztatott a sebész fehér köpenyének zsebébe. Amikor a műtét után magára eszmélt, elborzadva vette észre, hogy egy száznegyven centiméteres vágás, illetve varrat van a testén. Először azt hitte, hogy túlfizette a sebészt és ő —meg akarván szolgálni azt a szép summát —, sem a kést, sem a cérnát nem sajnálta tőle. Később kiderült, hogy a sebész nem tudta, miként került a zsebébe az ötezer forint, bizonylatozás híján azt hitte, hogy smucig volt az ismerősöm, ezért lett akkora a seb. Horváth József Nerh tudom a KRESZ-t. Higgyék el nekem, ülök a volánnál, vezetem a kocsit, megyek, száguldók, előzök, előnyt adok, sávot váltok, mindezt csinálom, éppúgy, mint más, de nem tudom a KRESZ-t. Ezt már valamennyi ismerősöm tudja, aki csak egyszer is beült mellém a kocsiba. S ahogy az idő halad velem előre, azt a keveset is elfelejtem a KRESZ-ből, amire pillanatnyilag még emlékszem. Az igazság az, akkor se tudtam, mikor vizsgáztam. A vizsgán ugyanis szerencsém volt, amit kérdeztek, azt éppen tudtam. Nem én vagyok az egyetlen, aki a tárgyhoz nem sokat ért, de vizsgázni tud. Ennek ellenére soha nem karamboloztam. Ez aztán megerősítette bennem a hitet, hogy jól tettem, amikor lemondtam arról, hogy mélyrehatóan ismerjem a KRESZ-t. Barátaim közül, akik kitűnően ismerik, azóta már sokan karamboloztak és jó néhányszor megkérdezték már tőlem: hogyan lehetséges, hogy én nem karambolozok. Mindig csak azt tudom válaszolni: ennek valószínű oka, hogy nem tudom a KRESZ-t. Pedig nehogy azt higgyék, hogy óvatos vagyok. Néha még száguldók is. Száguldás közben fülyörészek, dúdolok, átleselkedem a mellettem surranó kocsikba, néha oldalt pislogok, nézem a nőket. Ilyenkor szólal meg oldalamon ülő feleségem, hogy a vezetésnél azért előre is tekinthetnék. A feleségem nélkül ugyanis soha nem ülök kocsiba. Ahogy beszáll mellém, elkezdi a szöveget: kézifék ki, gyújtás, gáz, kuplung, egyes sebesség — most indulhatsz. Gyerünk a külső sávra... Ettől a pillanattól ugyanis élettársam teljes figyelemmel tekinti át a forgalmat, minden mozdulatra figyelmeztet, valóságos help* színi közvetítést ad, szerintem akár úgy is vezethetnék, hogy behunyom a szemem. Persze nem hunyom be, mert még azt hinné, hogy őrá se figyelek. Ez mindenesetre súlyosabb következményekkel járna, mint az, hogy nem tudom a KRESZ-t. O ugyanis tudja. Őszintén szólva, ő az, aki tudja, méghozzá olyan fokon, amely bármely gépjármű-szakoktatónak becsületére válna. Mondanom sem kell, hogy ő megbukott a vizsgán, nem a KRESZ-ből, hanem a vezetésből. Feleségem bukását nagy örömmel fogadtam. Abban a pillanatban felvillant bennem az ötlet, hogy még magánszorgalomból sincs szükségem arra. hogy megtanuljam a KRESZ-t. Úgy ismeri a kisíveket, a nagyíveket, a jobbkézszabályt, a komplikált keresztezéseket, a jelzőtáblákat, a KRESZ minden bonyolult rejtelmét, hogy szerintem erre születni kell. Egy tehetség, és higy- gyék el, hogy ezt minden fér ji elfogultság nélkül állítom. Persze néha előfordul, mivel én csak vezetni tudok, de nem tudom a KRESZ-t, hogy néha valami vad szabálytalanságot csinálok. Ilyenkor elszabadul a pokol, megkapom a magamét, olyan stílusban, mintha házasságtörést követtem volna el. Fenyeget, hogy ott azonnal helyben hozzá kell kezdenem a KRESZ tanulmányozásához. 'Még szerencse, hogy ezt S se veszi komolyan. Hiszen, ha megtanulnám a KRESZ-t, semmi szükségem nem volna rá a vezetésnél. Száguldoznék nélküle, vagy rriit tudom én... Néha ott ülhetne mellettem, szomorúan hallgatva, én pedig KRESZ-ismere- teim gőgjében holtbiztosán — karamboloznék. Kerekes Imr« KERESZTREJTVÉNY 1594. május 31-én halt meg Tintoretto — eredeti nevén Jaco- pó Robusti — velencei barokkfestő. Beküldendő: vízsz. 1., 41. és függ. 1. VÍZSZINTES: 1. Hat képét őrzi hazánk egyik intézménye. Melyik az? 14. Szo- ryeget takarítunk. 15. Takarító- eszköz. 16. Nyugat-európai nép 17. Beszélj. 19. Orosz fizikus (1859—1995). 20. Férfinév. 22. Ezeregyszáz, római számmal. 23. A juh hímje. 25. A magot ülteté. 26. írásmű tárgya (—). 28. Illatát. 31. Sürgető szócska. 32. Bandita. 33. Antal franciául. 35. Hangtalanul” néz. 36. Kevert túró! 38. Szomorú színpadi művek. 40. Hatvanegy, római számmal. 41. Tintoretto mestere. 43. E. C. T. 45. Verdi-művek. 47. írónk (Ferenc). 48. Helyhatározó rag. 50. Várakozás névelővel. 52. Megingathatatlan bizalmam. 53. Dekadens része! 60. K-val az elején és végén: makacs. 61. Ruté- nium vegyjele. 63. Treníroz. 64. „A” török fiú. 66. Learatott gabona kévéiből rakott kereszt. 68. Vissza: tojás németül. 69. Nemzetközi Lenin-békedíjas chilei költő. 71. A Szahara déli részében fekvő kereskedelmi központ Maliban. 72. Egyik minisztériumunk nevének kezdőbetűi. FÜGGŐLEGES: 1. Hazánkban őrzött képeiből a leghíresebb. 2. Város Franciaországban. 3. Parancsoló. 4. Székesegyház. 5. Állati fekhely. 6. Teából sok rummal és cukorral készült, melegítő ital. 7. Vége németül. 8. Saját kezűleg. 9. Szamárhang 10. S. S. P. 11. ZEOV. 12. Alig. 13. Az atommag egyik alkotóeleme. 18. Hobbyja. 21. Magzat. 23. Titokban leskelődő. 24. ördögi. 27. Női énekhang. 29. A Dél-afrikai Köztársaság gépkocsijainak nemzetközi betűjelzése. 30. Fotómontázsban vaui 3á. 1 2 3 h 5 k> 7 9 9 1o 11 12 13 Vt 15 ' u. <1 • IS <9 lo 2t 22. 23 Zk 25 l(p 24 29 3o 31 32, 33 Sk 35 36 5? 38 39 Uo kt Ul 63 W** 65 UI US kq Sq y 52 ■ 53 5k SS 56 51 58 59 60 6( 62 63 ik 65 GG <>7 68 69 7® V m " Éneklő szócska. 37. Kritizáló. 39. Ház körüli gyümölcsöse. 41. A sivatag hajója. 42. Heves megyei község (+’). 44. Kondítá. 46. Protaktinium vegyjele. 47. ÖIA. 49. ,,A” testrészed. 51. Sál végek! 54. Szőlőgyám, névelővel. 56. Méter betűi keverve. 59. Maró folyadék névelővel. 62. Utolsó posta; Budapest. 65. E helyre. 66. Alanyi kérdőszó többes'ben. 67. EUE. 70. Azonos magánhangzók. 71. Idejétmúlt levélcímzés rövi- . dítve. A megfejtéseket június 8-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Május 17—i rejtvény pályázatunk megfejtése: Kossuth megbízásából a nagyváradi puskaporgyár és ágyúöntés vezetője volt. Nyertesek: Lengyel Árpádné, Lengyel Istvánná, dr. Nádassy Andrásné, Sebők Vilmos és Szakady Márta nyíregyházi, Kovács Gyuláné komorói, Lévy Katalin nagykállói, Pethe Istvánná napkori, Danes Judit tiszaberceli és Vájná Gyula új fehértói kedves rejtvény- fejtőink. A nyerteseknek 30 forint értékű könyvsorsjegyet postán el- k üld tünk. KELET-MA€YAROftSZAe — VASÁRNAPI MELLEKLCT Szükség törvényt kíván T97D. Sí.-1
