Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Vlfltf. május 31. KELET MAGYARORSY.AO 3. oldal Egyenruhát öltött a párttilkár, a főmérnök, az szb litkár Üjabb milliós nagyságrendű íeiajamasuMol saanioilia- lunk be az árvízkárosultaK megsegítésére indilolt akcióban. Megyénkből híradás érkezett a Hajtómű- es Felvonógyár nyíregyházi gyáregységéből, amely arról tudósit, hogy a dolgozók egynapi keresetüket ajánlottak fel, s ezen túl munkaszüneti napokon a romeltakarítási és helyreállítási munkákban is részt kívánnak venni mintegy 350—400-an. A vállalat tervezett üj üdülőjének teljes berendezését szintén az árvíz- károsultak rendelkezésére bocsájtják. Pénzzel, a fizetésük tíz százaléka körüli összeggel segítenek a TBC-szanalórium dolgozói. A Baromfikeltető és Értékesítő Vállalat arról számolt be, hogy dolgozói között 17 ezer forintot gyűjtöttek ösz- sze, emellett a fejlesztési alapjukból 200 ezer forinttal segítik az egyik rászorult termelőszövetkezetet. A Baromfiipari Országos Vállalat az említett összeghez még 800 ezer forinttal járul hozzá, s így egymillióból lehet egy rászorult tsz-t talpra állítani. Ezenkívül a baromfikeltető 200 ezer darab naposcsibét szállít az árvíz sújtotta területre mintegy százezer forintos árengedménnyel. A Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok fejlesztési alapjukból több mint 53 millió forintot utalnak át az árvízkárosultak megsegítésére. Üjabb híradások érkeznek az egyes megyékből, amelyek egy-egy község újjáépítését patronálják. Vas megye például Csegöld újjáépítésének műszaki teendőit vállalta, s a különböző színtű tanácsok eddig tízmillió forintot gyűjtöttek össze. Több vállalat dolgozói egynapi nyereségrészesedésüket ajánlják fel, mint az Ózdi Kohászati Üzemek. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat háromezer dolgozója szombaton egész napos műszakot tartott, s mintegy félmillió íorinttal segítettek ci Uüjt-cijUtUUoU\cU. A Budapesti Épülctkcrá- uua.pai i »uuuiai uu.ao- zui navi HzciCsuK i szazaiénál kuiuik, Cccmíivui b millió téglái termeinek külön műszakokban. A Siófoki Kőolaj vezeték Vállalat uoigozoi egynapi keresetűknek meglelem összeget, lieg; eummiü forintot ajánlottan fel, emelleLt segítségét nyújtanak aromoaaólt lakások felépítésében is. Somogy megyebén összefogtak az általános togyasz- lasi- és értékesítő szövetkezetek is, valamint a megye 22 takarékszövetkezete. Üsz- szesen 800 ezer forintot juttatnak el Szabolcs megyébe, emellett félmillió forint értékű építőanyagot is küldenek, s a szövetkezetek cpitöbri- gárijai százezer forini értékű társadalmi munkál vállaltak. Igen sok ember egyéni adománnyal keresi fel a Vöröskereszt helyi szervezetét, hogy a maga kis ajándékával is csökkentse az árvíz sújtotta lakosság kárát. Miskolcon például Büdi Sándor négyszemélyes sátrát, s egy 8 személyes evőeszköz készletet ajánlott fel. Egy Zala megyei nyugdíjas a megtakarított pénzéből ajánlott fel ötezer forintot. Különben sem ritka, hogy idős emberek, szociális otthonok gondozottal is a szerény zsebpénzükből gyűjtenek az árvízkárosultaknak. A zalaegerszegi szociális otthonban példa'jJ 2600 forintot gyűjtöttek így össze. Továbbra is több dunántúli városból érkezik olyan híradás, hogy gyerekek üdültetését vállalják egyes intézmények, vállalatok. A Somogy megyei úttö- röszövetseg negyven gyerek egyhetes balatoni táboroztatását vállalta. a kaposváriak szintén negyven gyereket várnak. A Zala Megyei Tanács balatonlel- lei üdülőjében 60 tanácsi dolgozót. s a balatonberénvi üdülőben augusztusban három turnusban összesen 150 Leveleznek a fél országgal A megyei tanács tájékoztató irodáján Az árvízbetörés után huszonnégy órával a megyei árvízvédelmi bizottság létrehozta tájékoztató irodáját a megyei tanács épületében. A szolgálat munkájáról kértünk információt dr. Ignácz Bélától, az iroda' vezetőjétől. :— Az első napokban rengeteg volt az érdeklődő, s •alig tízezer emberről tudtuk a tartózkodási helyét. Meg kellett kezdeni a befogadó községekben menekültek összeírását. A fehérgyarmati járásban több befogadó községet nem öntött el ugyan az ár, de a víz körülvette a települést, nem volt összeköttetés velük. Néhány napja küldték el ezekből a helységekből is az oda mentett emberek névsorát. Ma már szinte minden család címét sikerült összesítettünk, honnan hová került. — Telefonjaink, a 14—88. 18—32 és a 10—00. 11—00 megyei tanácsi hívószámok; 119, 140, 210 mellékállomásai szünet nélkül csengenek. Az ország minden részéből érdeklődnek az árvíz sújtotta területen élő hozzátartozók jelenlegi lakcíme után. Öröm számunkra, hogy egyre ritkulnak a nemleges válaszok, Az utóbbi esetben feljegyezzük a keresett és a kereső nevét, címét. Ha megtaláljuk az illetőt, értesítjük hozzátartozóját. ' Telefonálunk, levelezünk a fél országgal. Kérésünkre ma már a városi. illetve községi tanácsok megküldik az ott-tartózkodók pontos lakcímjegyzékét. — Nem kell talán hangsúlyozni, mennyire fontos lenne, hogy mielőbb tudjunk minden kitelepített emberről. Ezért kérjük a kitelepített családokat — ha még nem vették őket nyilvántartásba. vagy azóta máshová mentek —. jelentkezzenek a jelenlegi lakásuk szerint illetékes helyi tanácsnál, vagy közvetlenül tájékoztató irodánknál telefonon, levélben. — Most, hogy újabb községek kaptak engedélyt a visszatelepülésre, néhány nap múltán felszólítjuk ezeknek a tanácsait, ellenőrizzék, kik nem tértek még vissza. Ha lesz ilyen ember, és esetleg nálunk sem szerepelne a névé, megkezdjük a keresését. Bízunk benne, minden embert megtalálunk épségben, egészségben. (kádár) A 11) írbogdányiak az árvíznél s a gyárban is helytállnak Árvízi mentés után otthon a gyárban. Határidőre elkészítik a mikroparaffin üzemel a karbantartó szocialista brigád tagjai. Hammel 'József felvétele szabolcsi gyereket fogadnak. ZUiÜ'-OOiÓ.ÓV.jjl ilj ri íiapKü^iíi uiuuiducüi ou— g^titKiieK van Hely. A Vas megyeit« az üuulteles időtartamai az igényekhez igazítja«. Egyszfcire lói) gyereket tuunak üdül- teini Veiemben, Apátistván- talván és Kőszegen. A határokon túlról is érkezik a segítség az árvíz sújtotta Szamosközbe. A Szovjetunió Kárpáton- túli lei ülclciitA egyik, az árvíz sújtotta részhez közel fekvő kőbányájából például építési anyagokat szállítanak. Az ország legtávolabbi részéből, Vas megyéből még a helyszínre is érkeznek szakemberek. hogy részt vegyenek a helyreállítási munkákban, a fertőtlenítésben. Két orvos, és 12 tagú állatorvosi csoport érkezik megyénkbe rövidesen. A diákok összefogásának egyik jellemző példája a Miskolc—Diósgyőri Kilián György Gimnázium felajánlása. Testvériskolá j'ukká fogadták a kitelepített fehérgyarmati gimnáziumot, s elhatározták, hogy tansze- szerekkel. pénzzel, s egyéb juttatásokkal segítik diáktársaikat. Baranya megyéből pedig olyan híradás érkezett, hogy az ottani 1 termelőszövetkezetek nemcsak pénzzel és anyagi eszközökkel segítik az árvíz sújtotta közös gazdaságokat, hanem vállalják Szamos menti családok áttelepítését, s állandó munkát biztosítanak számukra Baranyában. Jelentkezett felajánlásával a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola is. Az intézet dolgozói 55 ezer forintot ajánlottak fel a bajba jutottak megsegítésére. A Vásárosna- ményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola 26 tanára havi fizetésének 10 százalékát, az iskola , KISZ-szervezete pedig 50 fiatal fiú építőtáborban való részvételé1 ajánlotta fel. Az iskola 200 lánytanulója egyhetes mezőgazda sági munkájával keresett bérét az árvízkárosultak csekkszámlájára utalják. A Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola tantestülete fizetésének 10 százalékát, mintegy 8—10 ezer forintot ajánlotta fel- az iskola tanulói pedig több mint 8000 forintot gyűjtöttek össze a károsultak megsegítésére. Ezenkívül az iskolából 200 fiatal jelentkezett a nyári ifjúsági építőtáborokba. Jelenleg már 30 fős brigád dolgozik a területen, harminc lány pedig az egészségügyi szolgálat ellátásánál segédkezik. Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat. Megszokott kép: teljes kapacitással dolgozik a gyár, csendesen pipáinak a kémények. a csövekben halk zúgással cirkulál a desztillációs torony terméke, a járművek hajtóanyaga. Mindig szomjas tartálykocsik nyelik tonna- számra a benzint, gázolajat, hogy eljuttassák a jó étvágyú gépekhez, s ne legyen egy percre sem fennakadás a megnövekedőn forgalmú országutakon. .. Ha mindenki ennyit vállal... Fülop Jáno-s, a gyár igazgatója, országgyűlési képviselő és Lakatos István párttitkár az elkövetkező hónapok nagy erőfeszítéseiről beszélnek: — Eredetileg hétmillió 800 ezer forint nyereséget terveztünk erre az évre, de megtoldottuk 11 millióval. — Ha mindenki ennyit vállal, bőven meglesz az a plusz egy százalék nemzeti jövedelem. .. Talán a kettő is. .. Végigjárjuk az üzemet. Mindenütt szorgos munka. Gulácsi Antallal, a szakszervezeti titkárral a desztillációs üzemben találkozunk. Azokról a vállalásokról beszél, amelyet a dolgozók tettek az eredmények fokozására. Egy még készülő új üzem mellett már készen áll a másik. — Ez a miniatűr gyár — magyarázza az igazgató — korrózió elleni védőanyagot fog gyártani. Május 20-ra, a tervezett határidőre elkészült. Már csak az alapanyagot várjuk, hogy mielőbb megkezdhessük a termelést. A másik, még épülőben lévő üzemben parafint gyártanak majd. Exportra is alkalmas minőségben, az osztrákok júliusban már várják az első szállítmányt. — Sajnos, ennél a munkánál az árvíz miatt egyhetes csúszás van — mondja Pethő Károly függetlenített csoportvezető, a szocialista brigád vezetője. — De ahogy a terveket ismérem, meglesz június végére. — Ezt a beruházást ideiglenesen kénytelenek voltunk leállítani és az erőket átcsoportosítani a termeléshez — folytatja Fülöp Jánós igazgató. — A gyár dolgozóinak ugyanis közel tíz százaléka munkásör, s szinte mindannyian ott voltak a gátakon kezdettől fogva. Míg ott voltak a munkásőrök S nem volt könnyű az itthonmaradotlaknak sem tartani a „frontot’’. A három tehergépkocsit is- sofőröstül együtt mozgósították a védelemhez. Kettő még mindig oda van. Egyenruhát vett magára a párttitkár, a főmérnök, a szakszervezeti titkár, s ha kellett, munkásonként állt helyt az igazgató is. Négy művezetőt, két osztályvezetőt és egy csoportvezetőt is kénytelenek voltak helyettesíteni az itthoniak. Tolnai Ferenc művezető például a kritikus helyzetben egyfolytában volt talpon tizenhat órát, s amíg haza nem jöttek a munkásőrök, nyolcórás váltásokban biztosították a folyamatos termelést a legfontosabb egységnél, a desztillációs üzemben. — Csak kőolaj legyen mindig — mondja most is derűsen — a többit csak bízzák ránk! — Eredetileg úgy határoztunk, hogy a tíz százalékos létszámhiány és a szállítóeszközök hiánya miatt csak a desztillációs üzemre korlátozzuk a termelést. Aztán mégis amellett döntöttünk, hogy minden termelő egységben folytatjuk a munkát — tájékoztat az igazgató. Rekord a vazelingyárban S az emberek megértették, hogy szükség van a feszi L-t- tebb munkára. A vazelin- gyárban például rekordot értek el a termelésben ezekben a napokban. Nem volt tehergépkocsi ? Autóbusszal hordták ki a parafint és a vazelint az állomásra. Ekkor szállítottak el egy vagonnal exportra is. Mert ha leállnak a szállítással, súlyos bajokat okozhattak volna más üzemeknek is, Nem állhatták a munkáskezek Budapesten és a nyírbátori gyertyagyárban sem. Rajtuk is segítettek. Az árvíz okozta nagy forgalom gyorsabb lebonyolítására például az ÁFOR miskolci tájegysége is Nyírbogdányba települt, s közvetlenül a gyárból, országúton látta el az árvizes területeket üzemanyaggal. — Volt egy meleg helyzetünk is — emlékezik vissza az igazgató — amikor a megnövekedett szállítások miatt fogytán lett a készletünk. Debrecennél meg ottrekedtek a kőolajszállilmá- nyok. Ebben a megyei párt- bizottság segített. A tankolásra váró tartálykocsik így egy percet sem vártak ránk. A megszokott hétköznapi munka továbbra is helytállást követel a gyár dolgozóitól. mert tudják: pótolni kell a kiesett értékeket. A felajánlások mellett, új mozgalom is elindult a gyárban. Szabad szombatokon, szabadnapokon sem pihennek. A pénzadományokon kívül két romba dőlt lakás teljes felépítését is vállalták Fehérgyarmaton. A nők a téglát tisztítják A' gyár udvarán már szedik össze a bontásból kikerülő téglákat. építőanyagokat a dolgozók. A férfiak az árvizes területen megkezdték a romok eltakarítását, a nők itthon a téglákat tisztítják. Csütörtökön tízen, pénteken heten, szombaton negyvenen és vasárnap tizenhármán jelentkeztek segíteni szabadidejük feláldozásával. S közben a gyárban sem pihennek. Lökös Ferenc jelenti be búcsúzóul; éppen most helyezték üzembe az egyik nagyjavítás alatt álló kazánt, s máris hozzáfogtak a soron következőhöz. Tervszerűen, folyamatosan, mintha mi sem történt volna... Tóth Árpád A majtisi boltban — Tönkrementem asszonyok. hej de nagy a károm — mondja Gyula bácsi, az idős jánkmajtisi boltos, amikor belépünk a tenyérnyi üzletbe. Megmagyarázza, ez a szavajárása. ezzel fogadja évtizedek óta a vásárolni jött asszonyokat. — De most bekövetkezett. Vasárnap nyitott ki először, jó hét után. — Most egy tízessel fizetnek és húszasból akarok visszaadni — mondja. Sírás fojtogatja a torkát, s csak arról a napról beszél, amikor félreverték a harangot. Hogyan szórta az embereknek ki a kenyeret, adta a más faluba való menekültek számára a konzervet. majd hogy menekült ő maga is a kétéltű fedélzetén a tengerré vált síkságon. — És az asszony otthonhagyta a pénzt, sehol sincs. Hát ezért áll most ez a sza- vajárásom, ezért lett igaz. örül, hogy megmenekültek a víztől, a család, a nagymama. Kuszán beszél, gyorsan akar elmondani mindent, Az asszonyok, akik sütőporért, élesztőért, lekvárért, meg kenyérért jöttek. a zsákokon ülnek és szótlanul, lehorgasztott fővel hallgatják Gyula bácsit, a fűszerest. Akiből folyik a szó a víz történetéről, a nagy- szomorúságról. hogy száz jánki házból kellett kikapcsolnia az áramot a villany- szerelőnek, mert ennyi ház összedőlt. — Mit visznek? — Most kong a bolt, nincs pénz. Meg nincs kedve venni annak se, akinek van. Szombaton kapott először árut, vasárnap kinyitott. Azt az árut hozta az autó, amit megrendelt még az árvíz előtt. Egy hatalmas termetű ember bejön, kaptak-e már friss kenyeret? Gyula bácsi azt mondja, jó ez a tíznapos, amit hoznának, az sem mai. Az asszonyok bizonygatják, hogy igaz, a kenyér akkor sem rossz, ha már szikkadt. Még egészségesebb is a gyomornak. .* De a robusztus ember nem kér ebből a régi kenyérből, elindul kifelé. — Van minden, amit kérnek? Gyula bácsi azt mondja, hogy igen. Csak húskonzerv nincs. Pedig az nagyon kellene. Gyorsan Jetudná vele mindenki az ebédet, vagy a reggelit, vacsorát. Az emberek az árokparton ülnek a bolttal szemben. Még csak ocsúdnak. K. S.
