Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

I. Äffe« ÜS.lír-M AG íARORSZAd 1970. mája* S Tudomány ® TECHNIKA • Tudomány O TECHNIKA ® Tudomány © TECHNIKA # Tudomány Professzor — az alvásról Szétválasztott ikrek Ádám György professzor kísérlet közbe«.-- (Bsetergály Keve felr.) Sziámi ikreket, két össze­nőtt kislányt hoztak be az egyik klinikára. A kislányok hátgerincük kereszt- és far­csont részén voltak összenő­ve, külön szív- és véredény- rendszerrel, külön kézzel, lábbal rendelkeztek, de vég- belük közös volt. Születéskor kél kiló és négyszáz grammot nyomtak, hosszúságuk messze elma­radt a normálistól — 39 cm volt. Állapotuk aggodalomra adott okot. Arcuk lila színe oxigénelégtelenségről tanús­kodott, Az intézet' munka­társai sürgős intézkedéseket lettek a gyermekek megmen­tésére. A kislányok azonban csak két hónap múlva hagy­hatták el az állandóan oxi­génnel táplált védőburkukat és fekhettek normális ágyba. Ez alatt az idő alatt meg­mutatkozott a gyermekek természetének különbözősége. Az égjük élénken reagált a körnj’ező világra, érdeklődés­sel fordult a játékok felé. A másik flegmatikus volt, ő sokkal lassabban fejlődött mind fizikailag, mind szelle­mileg. Nehéz elképzelni az ösz- szenőtt gyermekek, meghoz­za az ilyen különböző gyer­mekek helyzetét. A termé­szet véletlen szeszélye örök­re egymáshoz kötötte őket. Mennyi konfliktus, mennyi előre nem' látott helyzet adódhat delükben! Hát se- hogyse lehet őket szétvá­lasztani, helyrehozni a tör­ténteket ? Az orvostudomány már többször is szembetalál­ta magát a sziámi ikrek szétválasztásának problémá­jával, és a műtét ritkán járt sikerrel. Ennek ellenére a sebészeti klinika munkatár­sai mégis az operáció mel­lett döntöttek. Semmilyen körülmények között sem en­gedik meg. hogy a gyerme­kek életfunkciói felmondják a szolgálatot. Feltétlenül kettéválasztják a hál gerinc­oszlopot és biztosítják a lá­bak mozgóképességét. És kettéválasztják a gyermekek közös végbelét. Végre elérkezett a műtét napja. Behozzák a gyerme­keket. De 'hogy altassák el őket? Először elaltattak az egyiket, arra számítva, hogy a másik is elalszik. De nem így történt. A másik kislány csak rövid ideig aludi. Te­hát külön-külön kellett őket elaltatni. Rengeteg váratlan és szo­katlan probléma merült fel a sebészek előli, a -szétvá­lasztás azoifbun mégiscsak sikerült. De honnan végjé­nek bordarabkákat a nagy seb bevarrására? Végül is az egyetlen helyes megoldáshoz folyamodtak, nem alkalmaz­tak donorokat, hanem hagy­ták, hogy a seb magától gyógyuljon be, azaz a gyer­mekek saját bőre hegesztette be a sebet. A műtét sikerült. A sebé­szek a gyermekgyógyászok izgalma, a súlyos műtét utá- ni időszak már a múlté. Természetesen a szétvá­lasztott gyermekek orvosi felügyelete, tovább tart. Az orvosok még évekig fogják figyelni a gyermekek izom- és csontrendszerének fejlő­dését. A tudományban néha nem kell tisztelni a hagyományo­kat, olykor csak az tud elő­relépni, aki bátran állít fel új hipotéziseket. így tette ezt Ádám György professzor, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem összehasonlító élet­tani tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadé­mia egyik legfiatalabb leve­lező tagja is. Szinte fantasz­tikus regénybe illő kérdé­sekre keresi a precíz, tudo­mányos választ, de előtte ter­mészetesen bátran kérdez! „Lehet-e az agyba mesterségesen, elektro­mos úton információkat, tudásanyagot bejuttat­ni? Képes-e az agyve­lő, az agykéreg, ideg- sejt szervezeten kívül is életben maradni, esetleg emlőkeket tárolni és visszaadni,H­— Ezek azok a kérdések, a többi között, melyek rendkí­vüli módon izgatnak engem és kutatótársaimat. Alapos utazást tettünk a tudomány terén, az érzékelés, a tudat, ez emlékezés birodalmában. Ádám professzor néhány tudományos eredményét nemrégen közzétette Érzéke­lés, tudat, emlékezés... bio­lógus szemmel című népszerű tudományos könyvében, amely a Medicina Kiadó gondozásában jelent meg. Kü­lön fedezetben foglalkozik az alvás biológiai funkciójával. — Az alvás sajátos, öntu­datlansági állapot, az ébren­lét az alvás váltakozása. a szervezet legjellemzőbb pe­riodikus működése, amely az egész életet végigkíséri — mondja a professzor. — Bár már tudjuk az al­vás lefolyásának törvénysze­rűségeit. sok kérdés még megválaszolatlan: mi teszi szükségessé, hogy az ember életének egyharmadát al­vással töltse? 60 éves ko­runkra ezek szerint 20 évet átaludtunk, ebből 5 évet mély, sivár, álom nélküli al­vásban, 5 évet pedig képekkel és érzelmekkel dús álmok­ban. Az utóbbi évek kutatá­si eredményei közelebb vit­ték a tudósokat a mindeddig ismeretlen terület: az álom­látás megértéséhez. Több tu­dós megfigyelte és megálla­pította, hogy az álomképek alatt. gyors szemmozgások észlelhetők, melyek a szem­gödör köré ragasztott elekt­romos jelzőberendezések se­gítségével kitűnően észlelhe­tők és rögzíthetők. — Téves szemlélet uralko­dott egészen a közelmúltig — mondja Ádám professzor —, azt állították, hogy csak az álom nélküli alvás pihen­tet. Több ezer. egymástól kü­lönálló macskakísérlet bebi­zonyította, hogy éppen az álomlátás idején az állatok izmai teljes petyhüdtséget mutatnak. Szemben az álom nélküli alvással, melynek idején sokkal feszítettebb az izomzat. Ma már ezt az em­beri vizsgálatok is bizonyít­ják. — Ezek szerint van­nak olyan emberek, akik nem álmodnak? — Eddigi tapasztalatok ar­ra utalnak, hogy normális körülmények között minden ember álmodik. A statiszti­kai adatok szerint legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes emberek „visszaidéző” típu­súak és ébredés után emlé­keznek álomképeikre, a má­sik típus pedig a „nem visz- szaemlékezők” tábora. Az utóbbiak állítják magukról, hogy nem szoktak álmodni. Egyébként tudományos bi­zonyítékaink vannak arra is, hogy ha elektromos hatásra megzavarjuk az álomképző­dést az agyban és néhány hétig mély alvásban altatjuk a pácienst, amint kiküszö­böljük a külső ingert, a szer­vezet automatikusan pótolja az elveszett álomképeket. — Csak arról) álmod­hatunk. amit már meg­ismertünk személyesen? — Ez a kérdés egyben már a tanulás folyamatainak bio­lógiai problémájához vezet. Az agy képes az évszázadok alatt kialakult ismereteket mintegy véle született ismere­tet raktározni. Nem feltétle-' nül szükséges a csecsemőt se megtanítani a táplálko­zásra, ösztöne nem más, mint az agyban rögzített ismeret- anyag. Kísérleteket végez­tünk majmokkal, hogy bi­zonyos kar elmozdítására né­hány szem cukor esett egy csőből az állat elé a tá­nyérra, amelyet örömmel fo­gyasztott el. Egyszer véletle­nül állkapcsával meglökte az adagoló tartályt, amely így „terven felül” megajándé­kozta a csemegével. Ezután megfigyeltük, hogy a ma­jom már nem a billentyűt nyomogatta, hanem minden­áron el akarta érni a csövet. Ez nem más, mint úgyneve­zett téves tanulás, az állatok babonája. Egyébként ez a babonás jelenség az embe­reknél is nagyon jól megfi­gyelhető. Sokan már azt mond­ták. hogy föltalálták a biológusok az emléke­zet átvitelit. , Napvilágot látott ugyanis néhány kísérleti eredmény, mely erre engedett következ­tetni, — Közismert hogy sok száz patkányban kialakítot­tak fényingerre táplálkozási reflexet majd az elpusztí­tott állatok agyvelejének ki­vonatát beinjekciózták több száz „tanulatlan” társukba. Az eredmény az volt, hogy az állatok a szokásos időnél sokkal hamarabb megszerez­ték a táplálkozási reflexet, tehát jelenleg — vélemé­nyünk szerint — ez nem em­lékezetátvitel, hanem csupán serkentően hatott a tanulás­ra. — Szinte fantasztikus kimondani is. de elkép­zelhető-e, hogy a tudo­mány eljut odáig, hogy valamilyen mesterséges úton juttathat az agyba ismereteket? — A tudomány nem ismer lehetetlent. Természetesen erre a kérdésre meet igennel nem felelhet egy tudós. De hogy kutatjuk a választ, szerte a világon, az nem ti­tok. Ahhoz elsősorban azon­ban azt kellene megtudni, hogy milyen „titkosírás” kódjeleket használ az agy a külső információk befogadá­sára és visszaadására. Ha ezt megfejtettük, akkor kezdőd­het el csak a nagy kísérlet­sorozat, hogy mesterséges körülmények között labora­tóriumi úton ezeket a „titkos­írásjeleket”, kódrendszert be­juttassuk az agyba. Adám György professzor nem a fellegekben jár. kitar­tó munkával töri az utat az ismeretlenben. Regős István „összkomfortos” ébresz­tő. Egy amerikai cég gyártja a képen látható, rá­dióval egybeépített „min­dentudó” ébresztőt. A készü­lék jobb oldali skálája állo­máskeresésre szolgál. A bal oldali óraszerkezet számára többféle „utasítás” adható. Ha kell, a kívánt időpont­ban felerősíti az automatiku­san bekapcsolódó rádió hangját; a mélyen alvók szá­mára erős hangú berregőszer­kezet lép működésbe, mely kétpercenként — ötször egy­más után — megismétli az ébresztést, egyre fokozódó hangerővel; a könnyen feléb­redők gyengébb, ütemes ko­pogtató hangot „rendelhet­nek meg” a készüléktől. Ar­ra való tekintettel; hogy áramkimaradás esetén kellemetlen meglepetés ér­hetné az elektromossággal működtetett ébresztőszerke­zet tulajdonosát, szárazele­meket is elhelyeznek a kés szülékben és olyan kapcsoló- szerke: / ct építenek bele, amely automatikusan átvált zavar esetén. Légpárnás hajó a Szura folyón Tíz evvel ezelőtt bocsá­tották vízre a világ első lég­párnás járművét, melynek eszméje sem valami régi, mindössze 16 évvel ezelőtt született meg egy angol mérnök rajztábláján a konst­rukció. Lényege rendkívül egyszerű: sűrített levegő megemeli a járművet, s így haladás közben a víz, illet­ve a talaj fölött lebeg. A jármű alsó részét egy „szok­nya” veszi körül, mely meg­akadályozza a levegő „elszö- kését.” Európában három or­szág — Anglia, Franciaor­szág és a Szovjetunió — ku­tatói foglalkoznak a fejlesz­tésével. A Szovjetunió legújabb légpárnás járművét a Gor- hovesányin névre keresztel­ték. A Volga kisebb mellék- folyóin való közlekedésre szánták, ugyanis nincs szük­sége 60 centiméternél na­gyobb vízmélységre. Az új hajó abban különbözik elő­deitől, hogy a légpárna nem választja el teljesen a vízfe­lülettől « hajótaetet, átível a hajó alján késpengéhez hasonló fémlapok nyúlnak a vízbe. Ezek lehetővé teszik a sűrített levegő jobb megtar­tását és kisebb teljesítményű motor alkalmazását A Gorhovcsányin motorja 225 lóerős, 48 utast szállít­hat óránkénti 40 kilométe­res maximális sebesseggel. A vízi közlekedésben ez a sebesség — a sokkal na­gyobb lóerőszükségletű szár­nyashajóktól eltekintve — igen figyelemre méltó

Next

/
Oldalképek
Tartalom