Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

WT9. május SO. BTELET-MAGYARORSZAG ' I oUM Községek újjáépítésében segítenek az ország megyéi tanácsok felajánlásaiból Dolgoznak a szivattyúk a szamosbecsi területen, hogy meggyorsítsák a víz leveze­tését az elárasztott területekről. Hammel Jpzsef felv. Gyorsan, bürokrácia nélkül Helyzetkép három árvíz sújtotta községben Napról napra kapjuk az újabb híradásokat az árvíz- károsultak megsegítésére tett felajánlásokról. A HUNGA- ROFRUCT tuzséri hűtőházá­ból küldött levél például ar­ról tudósít, hogy vállalatuk 200 ezer forintot, valamint 5 vagon almát és nagy meny- nyiségű ruhaneműt ajánlott fel. Az ország valamennyi me­gyéjéből érkezik a tanácsok pénzbeli támogatása. A Győr-Sopron Megyei Tanács nyolcmillió, Győr város 2 millió, Sop­ron egymillió forintot fizet be a bajba jutot­taknak. A Zala Megyei Tanács a fejlesztési alapjából mintegy 5 millió forintot utalt át az árvízkárok helyreállítására. Diákok segítőkészségéről is hirt adhatunk. Budapesten, a VIII. kerületi Zrínyi Gimná­zium fiataljai a nyáron egy hetet a Budapesti Konzerv­gyárban fognak dolgozni, s keresetüket az árvízkárosul­tak csekkszámlájára utalják át. A Kaposvári Gépipari Technikum diákjai egynapi társadalmi munkájuknak az értékét juttatták el me­gyénkbe. Komárom megye üzemei és intézményei már eddig is több százezer forint értékű felajánlást tettek. Csatlako­zott a mozgalomhoz a Lábat- lani Vasbetonelemgyár is, ahol a dolgozók az egyik szabad szombaton végzett munka bérét, 120 ezer fo­rintot ajánlottak fel. Egyna­pi bérüket küldik a Tatabá­nyai Hőerőmű, az Almásfü­zitői Timföldgyár dolgozói is. A Tokodi Üveggyár dol­gozóinak segítsége 100 ezer forintot jelent. Heves megyében a pa­lócnapon Mata Ferencné, az cgerbaktai rezesbanda zenéjére eljárta a me­nyasszonytáncot, s az ez­zel szerzett pénzt az ár­vízkárosultak számlájára fizették be. Több vállalat a pénzado­mányon kívül anyaggal is siet az újjáépítéshez hozzá­járulni. A Diósgyőri Lenin Kohászati Művek 20 ezer tonna kohósalakot, 1500 ton­na mészkövet, 5000 tonna zúzalékot és 1000 tonna hab­salakot ajánlott fel. Az ország 11 téglaipa­ri vállalata szabad szom­Amikor Beke Sándor, a gacsályi Dózsa Tsz elnöke meghallotta, hogy Nagygéc és Csengersima veszélybe ke­rülhet, motorkerékpárjára ült és átment Simába. Ekkor még nem gondolta, hogy perceken belül az ő tettét, gondolatait is az árvíz, az ellene való védekezés fogja majd lekötni. Csengersimára száraz úton motorozott be. De ott már olyan látvány fogadta, amit soha nem felejt el. Méteres­nél vastagabban hömpöly­gőn az ár. Egy asszony bele akart rohanni a vízbe, mert a gyermeke egy magasabb helyen maradt körülzárva. Az asszonyt erővel kellett visszatartani. Három mun­kásőr csónakba ült, de őket is más irányba sodorta a víz. Ekkor valaki rászólt Be­ke Sándorra: „Beke elvtárs, valahogy jussál ki innen és telefonálj Mátészalkára a 219-re. jelentsd, hogy 100 embert körülfogott a víz, «nem tudjuk menteni”. Kállai Menyhért, a járási pártbizottság titkára volt a segélykérő. Egy vontató még Gacsály felé ki tudott Gá­zolni a vízből, azzal mene­bati és vasárnapi műsza­kokat szervez. Ezek termelése előrelátható­an meghaladja a 100 millió darab téglát. Emellett a Pécs—Baranya megyei és a Hajdú megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat gyárai fel­ajánlották, hogy a fehér- gyarmati téglagyár kitelepí­tett dolgozóinak szállást, el­látást és munkát adnak. A közegészségügyi fertőtle­nítésre gondoltak a Buda­pesti Vegyiművekben, ami­kor 100 tonna "hypót aján­lottak fel az árvízkárosult községi tanácsoknak. A hajléktalanok segít­ségére sietett a szekszár­di szakközépiskola száz vaságy felajánlásával. A miskolciak eddig három teherkocsira való ruhaneműt, takarót és egyéb használati cikket indítottak el Nyíregy­házára és Fehérgyarmatra. A Borsodi Szénbányák Vállalat 8 ezer mosószappant, a Tex­tilkonfekció Ktsz 240 új ka­bátot, ruhát, a Háziipari Szö­vetkezet gyermekruhákat küldött. Ugyancsak ruházati cikkeket adományozott a Bu­dapesti RÖLTEX Vállalat, mintegy 300 ezer forint ér­tékben. Szaporodnak azok a fel­ajánlások is, amelyek a hely­színi helyreállítási munkák­ra vonatkoznak. A 23. Autóközlekedési Vállalat kőműves-, ácsi, asztalosbrigádjai az éves szabadságukból szeret­nének 4—6 napot az ár­víz következtében tönk­rement épületek helyre- állításánál dolgozni. Mintegy 35—40 fős építő­brigádot küld a helyszínre a Pest megyei 4. számú Szö­vetkezeti Építőipari Vállalat amellett, hogy dolgozóik egy­napi keresetüket is felaján­lották. Továbbá televíziót ajándékoznak egy árvíz súj­totta kultúrháznak. A Veszprém Megyei Tanács arról tárgyalt, hogy a segítséget össz­pontosítva Csengersima újjáépítését vállalva irá­nyítsák. A tanács az újjáépítésre 5 millió forintot ajánlott fel, emellett a városi és járási kült ki Beke Sándor és azonnal hívta Szálkát, ahol Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára vette az üzenetet. Nem telt bele egy negyedóra sem, az első he­likopterek megjelentek és mind a száz bentrekedtet ki­mentették, közöttük a kis­gyermeket is, akiért az any­ja a vízbe akart rohanni. így kezdődött... A telefonálás után a ga­csályi párt- és tanácsveze­tőkkel azonnal megszervez­ték községük védelmét. Elő­ször az összes erőket, terme­lőszövetkezeti gépeket és az ottrekedt teherautókat a vasúttöltés magasítására rendelték. Ez Csengersima felől védi a községet. Egész éjjel rakták a földet, a ho­mokzsákokat a sínek közé. Itt még be sem fejezték tel­jesen a munkát, amikor je­lezték. hogy Kisnamény fe­lől jön a víz. Ez hajnal négykor volt. Oda az egész erőt. A két Mankovics test­vér a lánctalpasokkal szag­újabb 1—2 millió forint ösz- szegyűjtése várható. Gondos­kodnak még háromszáz sza­bolcsi gyerek nyári balatoni üdültetéséről is. Komlódtótfalu újjáépí­tésének patronálását a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács vállalta. Az árvízkárok enyhítésére 5 millió forintot ajánlottak fel, emellett ezer gyermek üdül­tetését biztosítják, valamint a Zala Megyei Tanáccsal kar­öltve a hamarosan elkészülő balatonszemesi üdülőben a tanácsi dolgozók gyermekei­nek az üdültetését is vállal­ják. Terményeket küldenek So­mogy megyéből az árvízká­rosultaknak. A nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet, valamint a nagyberki Ka- posvölgye Tsz egyaránt 200 —200 mázsa vetőburgonyát ajánlott fel, míg az attalai Vörös Csillag Termelőszövet­kezet 200 mázsa étkezési burgonyát küld. Nyári építési munkák végzését vállalták Vesz­prém megyéből az ajkai 301. számú Ipari Szak­munkásképző Intézetből. Mintegy száz ipari tanuló kőműves- és ácsmunkák végzését vállalja. Tíz vagon szalmát külde­nek a Daránypusztai Állami Gazdaságból a mezőgazdasá­gi üzemeknek. A különböző gyűjtések és pénzfelajánlások mellett igen sok helyen a szabad szombatokon és vasárnapo­kon külön műszakot szer­veznek, s ennek a bevéte­lét ajánlják fel. Vas megyé­ben például a Sárvári Sütő­ipari Vállalat dolgozói tar­tanak vasárnapi műszakot. A mecseki bányásaok mintegy 3 ezren szálltak le a bányába. „árvíz műszakban”. A Betonútépítő Vállalat szolnoki főépítésvezetősége szintén rendkívüli műszakot szervez, melynek bérköltsé­gét az árvízkárosultaknak utalják át. Még egy összesítés Komá­rom megyéből: a MEDOSZ megyei bizottsága közölte, hogy a gépjavító vállalatok és az állami gazdaságok ed­dig 400 ezer forintot ajánlot­tak fel a károk helyreállítá­sára. gáttá, szántotta a kemény agyagot, az emberek pedig rakták a vontatókra, gép­kocsikra kézzel, lapáttal ki hogy tudta. Harmadnap hajnalra két oldalról elkészült a védőgát. Ekkor Beke Sándor hazaü­zent a feleségének, készítsen reggelit, két nap után talán asztalhoz tud ülni. Nem így történt. Zajta felől jeleztek újabb elöntési veszélyt. Nem ment haza senki reg­gelizni, gyorsan átvonultak a község másik oldalára, ahol a baromfi- és a sertésólak kerültek közvetlen veszélybe. Építették itt is a gátat és minden felsőbb utasítás nél­kül átvágták a rozsályi kö- vesutat. Ebből az irányból sem jött be a víz. A több mint kétnapos — egy percre nem szűnő —vé­dekezés úgy történt, hogy közben a szomszéd községek­ből 800 embert odatelepítet­tek. Császlóból, Csegöldről és a többi elöntött helyek­ről 12 000 juhot, több mint Komlódtótfalu előtt fer­tőtlenítik a gépkocsit. Szemben a főutca. Az ud­varokon, tetőkön, az égnek meredő falak között embe­rek. Keresik-kutatják. ami vagyonkájukból maradt. Az úttest szélére hordják a roncs, sáros bútordarabokat, átázott szőnyegeket, a kerítéseken függönyök, ruhák sorba vé­gig. Kiskatonák segítenek a bontásban. Osztojkán Mihály bácsi szomorúan ül egy kis szekrényen az udvaron. Osztják a reggelit í — Itt volt a házam — mutatja a helyét — Hajnal óta vájom kifelé a deszká­kat, úgy hoztunk ki egy szekrényt is. Tábla jelzi: fertőzött víz. odább a romhalmaz helyén lakott a 79 esztendős Faze­kas József. Amikor a vesze­delem a falura zúdúlt, csak négy kiskatona unszolására sikerült megmenteni, Egyre azt hajtogatta, hogy ő itt született, itt akar meghalni. A tsz-központ előtt fer- tőuenítőgép. A bejáratnál két oldalon gyerekek, asszo­nyok. Osztják a reggelit. Péter Andrásné a kis uno­káját, Jónás Attilát hozta fel. Viszik üdülni a Balaton mellé. Apjok Mihályné taní­tónő magyarázza, eddig 60 gyereket írtak össze, akik Balatonalmádiba készülnek. Nincs otthonuk. Az éj­szakát a csengeri pártházban töltötték. Papp Gáborné is az 1000 szarvasmarhát és 50 darab sertést tereltek be a gacsályi határba. A védeke­zés közben szervezték az odatelepültek elhelyezését, étkeztetését. Tizenöt—húsz asszony állandóan főzött a házaktól összeszedett üstök­ben, nagy fazekakban. A la­kosságtól összegyűjtötték a krumplit, rizsét, és minden­nap sertést, marhát vágtak. Amíg Fehérgyarmat állt, on­nan kaptak kenyeret, kétél- tűvel. Szilágyi Bertalan, a járási tanács elnökhelyettese szállította nekik, de meg­mondta: csak a kitelepítet­tek kaphatnak, ők süssenek maguknak. Élesztőhiány volt, később kaptak és ami­kor Gyarmatot is elöntötte a víz, Sütöttek az odatele- pülteknek is. Egy gondolatuk volt: az emberek életének megmen­tése. Sikerült, sőt a körül­ményekhez képest az elszál­lásolásukat és az étkezteté­süket is jól oldották meg. A hét végén szombaton, unokája kezét szorongatja. Erzsikéről gondoskodik a tár­sadalom, míg újra felépül a házuk. A kistestvéreit, Tibit, Jutkát Nagyecsedre vitték bölcsődébe. — Ahányan vagyunk, any- nyi felé — így Szerényi Ti- borné — az édesanya. — most az óvodában húzódunk, új házunk volt, összedőlt, Ök már kaptak kétezer fo­rint gyorssegélyt, takarót. — Vasárnap olvastuk az újságokban, hogy 130 ezer fo­rintot vehetünk fel — mond. ja. — Élni kell. felveszünk kölcsönt, s újjáépítjük a há­zat. Férjem, apám, testvé­reim kőművesek, csak építő­anyag kell — mielőbb. Ifjú Jóm Endre jön, ke­zében tábla, rajta felírás: „Jo ivóvíz”. Víz már van. Mentik az anyagot Haladunk Nagygéc felé. Az egyik ház tetején öreg­ember, László Károly. A ma. ma sír. Veje vigasztalja. — Egy új szoba-konyhás házat szeretnénk építeni az öregeknek. Nekik már ez is meg fog felelni, ketten vannak — mondja. Működik a polgári véde­lem. Fürdőt állítottak fel. Két hete nem tisztálkodtak megfelelően az emberek. Papp László, aki a segé­lyek felvételezésével és ki­osztásával van megbízva, hétfőn Koesordról ruhákat, takarókat hozott. Az egyik vasárnap már Panyolára és Rozsályba szálas takarmányt is szállítottak, hogy az elcsi­gázott állatoknak legalább néhány harapás jusson. Neveket sorolnak, akik ki­tűntek a nehéz napokban: Dalmadi Kálmán csúcstitkár, Halász Péter, Biró Endre alapszervezeti titkárok, Tóth Béla tanácstitkár, Czombi József KISZ-titkár Barna Mihály, Beke Endre, Udud János, Farkas Kálmán, Papp János és még sorolnák, de az égés; község lakosságát ide lehetne írni. A tsz fő­kertésze, Márián Menyhért közbeszól: az elnököt Beke Sándort ne hagyjuk ki. Több mint két napig étel nem volt a szájában. A mentésre szo­rult szomszédos községekben és Gacsályban két nap alatt 560 kilométert tett meg a Volgával, pedig legmesszebb 10 kilométerre sem tudott menni. Ahol menteni, elhe­lyezni, egyáltalán intézked­ni kellett, mindenütt ott volt, de ott volt minden ga­csályi és még ma is etetik, vigyázzák a bajbajutottak állatait. ttHkós Báláz». irodában Srankó György al­ezredes. — Jelenleg 13 polgári vé­delmi brigád dolgozik a he­lyiekből és a szomszéd fal­vakból együtt. A legszüksé­gesebb anyagokat mentjük meg — mondja. Tisztítják a kutakat, működik a fürdető­állomás, a vizet egyelőre Csengerből szállítják. A tanácselnökről két hete nem volt lenn a ruha. Eny- nyije van. Panaszkodik, hogy a tanácsról még nem keres­ték fel. Segélyezésügyben pedig sürgősen intézkedni kellene. — Mire van szükségük elsősorban ? — Sátrak, sátrak, 6—8 sze­mélyesek. Meg takarók, mat­racok, mert használt ruha már van itt — mutatja az egyik helyiségben felhalmo­zott ruhaneműt. — És főző­edények, tányérok, evőesz­közök. Most a tsz-ből kosztolják a falut. Az ellátás egyelőre megoldódott. A párttitkár panaszkodik Csengersimán összefutunk Szegedi Antal párttitkárral. Ki tudja, mióta van talpon. Ö mondja, hogy előzetes fel­mérés szerint 125 családi ház dőlt össze. Az Állami Biztosító hétfőn már fizetett gyorssegélyt. Panaszkodik a bürokrácia, ra. — Itt egy négyoldalas pa­pír. a megyei tanácstól, melyben a kereskedelmi osz­tály előírja, hogy a napi ét­kezésre 13,50 forintos norma van. Ezt nem lehet túllépni. Mit gondol, ki méri ezt most? Jönnek haza az em­berek. Hol étkezzenek? Ezek­ről gondoskodni kell. És itt nincs normás szakember! A családok magukban képtelenek eltakarítani a romokat. — Gépek kellenek, nem akar innen elmenni senki. Itt akarnak élni, dolgozni az emberek. Nincs siránkozás, de segítséget várunk. A kultúrházban, iskolában laknak. a7. óvodában főznek. A vizet helyben fertőtlenítik. Első a sátor, amire szük­ségük van. A megyei tanács táviratban hívta fel a helyi tanácsokat, hogy a segélyezést kezdjék meg. Hárommilliót megelőle­gezett a megyei tanács, ügy látszik a végrehajtás késik. Sürgősen létre kell hívni az akcióbizottságokat, ame­lyeknek feladata eldönteni: kik a jogosultak a segélyre. És ezt ők intézik. Várják a bajba jutottak. Úgy. mint azt Fock elvtárs, a kormány elnöke mondta ittiáratakor: bürokrácia nél­kül. Farkas Kálntá» Sziget az Erdőháfon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom