Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

Tovább akarunk Irta: Ur. Soóky László orvos ezredes, 0 Magyar Vöröskereszl főtitkár helyettese A korszerű hadviselés követelményeinek megfelelően — az utóbbi években — a polgári védelem hazánkban is jelen­tősen fejlődött, a honvédelem szerves részévé vált. korábban, elsősorban a veszélyeztetett városokra és üze­mekre epülve, az önmentés biztosítására jöttek létre a polgári védelmi szervezetek. Az üzemi polgári védelmi szervezetek lényegében el voltak határolva az államigazgatási területtől. A korszerű támadófegyverek alkalmazása esetén, tekintettel a kiterjedt, összefüggő kárterületekre, nem lehet külön állam- igazgatási és külön üzemi területekre megosztva ellátni a mentési leiadatokat. A csapást szenvedett terület mentését „területi jelleggel” szervezett polgári védelmi erők végezhetik kívülről. Kormányunk ezért intézkedett úgy, hogy az állam- igazgatási területen és az üzemekben azonos szervezeti fel­tételekkel és feladattal, azonos felkészítésű és felkészültségű szakszolgálati 'alakulatok kialakításával kell a polgári védel­met megszervezni. A Magyar Vöröskereszt közreműködésével szervezett, ki­képzett és foglalkoztatott egészségügyi alakulatok, a több éve tartó rendszeres kiképzés eredményeként, sikerrel álltak helyt a különböző szintű (város, járás, megye) gyakorlatokon. Eze­ket az egészségügyi alakulatokat a polgári védelem átszerve­zése, illetve továbbfejlesztése ugyan kevésbé érint, mint a más szervekhez tartozókat, mégis komoly feladatot ró szerve­zeteinkre. A veszélyeztetett területek megsegítésére, Békés megyét kivéve, mindenütt több-kevesebb űj egészségügyi alakulatot kell létrehozni. Előfordulhat, hogy egy-egy vöröskeresztes helyi szervezethez több egészségügyi szakasz is tartozik. Szak­mai irányítójuk természetesen továbbra is a körzeti orvos, akik közül jó néhánynak, ezután több egészségügyi szakasz- szal kell foglalkoznia. Az új egészségügyi szakaszok létrehozásánál a beosztható személyek kiválogatása nehezebb lesz, mint eddig, mert most más szakszolgálatok is hasonló igénnyel lépnek fel. A gyakorlatok bizonyították, hogy a kárhelyről való men­tést, elsősegélynyújtást, a sebesültek gyűjtőhelyre történő szállítását, az egészségügyi szakaszok csak úgy tudták elvé­gezni, hogy a szakasz egy része elsősegélyt nyújtott, a másik részé szállított. Az új szervezés ezt a gyakorlatot szentesíti: a jövőben az egészségügyi szakasz egy elsősegélynyújtó és két sebesültszállító rajból áll. Állami érvényű egészségügyi képesítésű személyt eddig nem lehetett a szakaszokba beosztani. Az 1/1970. Eü. M. szá­mú utasítás változtat ezen: „Az egészségügyi szakaszokba — a szakaszparancsnokok szakmai tanácsadóiként — a körzeti ápolónők is beoszthatok.” Ez az intézkedés, ha szervezeteink helyesen élnek vele, nagymértékben elősegíti szakaszaink to­vábbi szakmai fejlődését. A szakaszok szervezésénél, de a fluktuáció miatt éven­ként történő létszámkiegészítésnél is, gondolni kell arra, „...hogy az újonnan bevont személyek tekintetében a szakszol­gálat teljesítése a kötelezettség felső korhatárának elérése előtt, lehetőleg öt év időtartamra terjedjen ki.” E rendelkezés lé­nyege, hogy 50 évnél idősebb nőket, illetve 55 évesnél idő­sebb férfiakat a szakaszokba ne osszunk be. Igen lényeges intézkedése a továbbfejlesztésnek, hogy századtól felfelé, elrendelte a politikai megbízottak beállítá­sát. Fontos, olyan állampolgárok kapjanak megbízást e fela­datok ellátására, akik szocialista meggyőződésük, humaniz musuk, rátermettségük, erkölcsi és emberi tulajdonságaik alapjár., képesek lesznek minden időben és helyzetben helyt­állni. A kiválasztásnál a politikai megbízhatóság, a szakmai rátermettség és a vezetői készség feltétlen számításba jön­nek, hiszen szükség esetén a politikai megbízott nemcsak se­gítője a parancsnoknak, hanem helyettese is. A felsoroltakból láthatjuk, hogy szervezeteinknek az új szakaszok létrehozásánál, és a régiek továbbfejlesztésénél igen sok a tennivalójuk. Ha azonban ezeket a múltban tapasztalt lelkesedéssel, hozzáértéssel és a honvédelem követelte ko­molysággal végzik, bízhatunk abban, hogy szakaszaink to­vább fogják öregbíteni eddig szerzett jó hírüket. •Az írás megjelent a »Családi Lap” XIX. évfolyam S. számában. Kincsünk az élelmiszer Mennyire sebezhető a mezőgazdaság? — Lehetőségek a védelemre — Ä gazdasági vezetők feladatai Megyénkben a fejlődő ipar mellett ma is jelentős a mező- gazdaság. A tsz-eken, állami gazdaságokon kívül számos mezőgazdasági intézményben, kutatóintézetben, közép- és felsőfokú tanintézetben fog­lalkoznak a korszerű agronó­miával. A mezőgazdasági üzemek egy esetleges háborúban a legveszélyeztetettebb üzemek közé tartoznak: a vetéstől a betakarításig, sőt a raktárak­ban is nyílt támadásnak van kitéve a termés, de maguk a gazdasági központok is. Az élelmiszertől pedig az embe­rek százezreinek élete függ: a tej, burgonya, hús és sok más termény, a kenyér nélkülöz­hetetlen. Éppen ezért rend­kívül fontos a mezőgazdaság­ban dolgozók — beleértve a háztájiban dolgozókat is — szervezett felkészítése, az ön­védelmi. a mentési, mentesí­tési feladatokra, azok gondos megismerésére. Erről a meg­kezdett polgári védelmi fel­készítésről beszélgettünk Ba- csu Józseffel, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetőjé­vel, a polgári védelem me­gyei állat- és növényvédelmi szakszolgálat parancsnokával. Korszerű termelés A gazdasági életben a me­zőgazdaságnak és az élelmi­szeriparnak békés körülmé­nyek között is rendkívüli je­lentősége van. Korszerű me­zőgazdasági termelés nélkül nem képzelhető el a népgaz­daság egészének harmonikus fejlődése. A kellő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel va­ló ellátás nyugodt politikai légkört teremt és így biztosít­ja az ipari termelés és az egyéb népgazdasági ágak működésének a zavartalansá­gát és ez egybén visszahat a mezőgazdaság egészének di­namikusabb fejlődésére, is. A mezőgazdaság fejlődésében az utóbbi években bekövetke­zett dinamikus változás ezt a tételt igazolja. Az elmúlt évben a mezőgazdaság ered­ményei különösen kiemelke- dőek voltak. A legfontosabb élelmezési cikkekből biztosí­tani tudta hazánk szükséglé­téit, sőt jelentős tartalékok képzésére, egyes esetekben exportra is lehetőség nyílt — összegezte a bevezetőben a mezőgazdaság általános hely­zetét Bacsu József, majd a Terepmentesítésre indul az önvédelmi alegység. polgári védelemről szólt rész­letesen. ' Az eredmények elérésében a párt- és tanácsi vezetőknek az egyes üzemek vezetőinek — mint az egyes területek polgári védelmi szervezetei parancsnokainak — jelentős szerepük van. Több milliós értékek A polgári védelemre való felkészülés a népgazdaság egyetlen ágában , sem jelent olyan problémát, mint éppen a mezőgazdaságban. A mező- gazdaság szerkezeti felépíté­sénél fogva a legveszélyezte­tettebb terület. A mezőgaz­dasági nagyüzemekben pél­dául egy-egy üzemi központ­ban vagy szérüskertben sok­szor néhány ezer négyzetmé­ter területen több milliós ér­tékek vannak. Vagy egy-egy nagyüzemi táblán, ahol egV szándékosan okozott tűzzel több száz hold termését tönk­re lehet tenni. A nagyüzemek egyes épüle­teinek központosított elhelye­zése bizonyos növények kon­centrált, nagy táblákban való termesztése rendkívüli módon megnehezíti az értékek meg­védését. Ezért nagyon fontos, hogy a mezőgazdaság és élel­miszeripar valamennyi dol­gozója alaposan elsajátítsa a mezőgazdaság értékeinek megvédésével kapcsolatos fel­adatait, hogy szükség esetén a károkat elhárítani, vagy lé­nyegesen mérsékelni tudja. Nem megalapozott az a helyenként jelentkező nézet, hogy egy úgynevezett modern háborúban semmilyen lehető­ség nincs a védekezésre. Ezt ugyanis mind a tudományos kutatási eredmények, mind a konkrét háborúk jelenleg is cáfolják. Azokon a helyeken, ahol a mezőgazdaság tudo­mányos alapossággal felké­szült a támadások elhárításá­ra, az ellenséges erők sokkal kisebb kárt tudtak a iriező- gazdaság értékeiben okozni. Elég csak egyetlen példára utalni. Amennyiben nagy magasságból állati fertőző be­tegségeket előidéző anyagokat szórnak le, ezektől az állatál­lomány jól felszerelt istállók­ban való tartásával a szálas takarmányok fóliával történő lefedésével és a fertőzött te­rület megfelelő anyagokkal történő gyors fertőtlenítésével védekezni tudunk és sokszor milliós értékeket menthetünk meg. Gondos felkészítés A mezőgazdaság védelmé­nek a bonyolultsága miatt békeidőben is gondoskodni A parancsnok két évtizede Amikor megkezdtük a munkát, mindenki azt mond­ta: „Lámcsak, már megint a háborúra készülődnek!” — emlékezik vissza Félegyházi Gábor az ötvenes évek ele­jére. — Nos, azóta az eltelt közel két évtized rácáfolt er­re a véleményre, s a polgá­rt védelem munkáját ma már mindenki megnyugvással fi­gyeli. s lakosságunk hatal­mas tömege vesz részt ben­ne Felegyházi Gábor, a Kis- várdai Járási Tanács VB építési és közlekedési cső portjának vezetője még azokban az időkben került szoros kapcsolatba a polgári védelemmel — akkori nevén légollalommal —. amikor a háború még mindenkiben szomorúan, tragikusan élő emlék volt. 1951-ben párt- megbizatásként járási légol­talmi törzsparancsnok lett. s ebben a beosztásában — ta­nácsi, hivatali munkája mel­lett — 1969. novemberéig társadalmi munkában dolgo­zott. — Hét lakat alatt őrzött ti­tokként kezeltük az első években a légoltalmi munkát, s a mai polgári védelmi te­vékenység módszereivel alig lehetne összehasonlítani az! az időt. Ma felnőtt lakossá­gunk legszélesebb tömegei vesznek részt igen aktívan az oktatásban, kiképzésben a szakszolgálatok felkészülésé­ben. S ebben a munkában 18 éven át irányitóként, szer­vezőként igen hasznosan vett részt Félegyházi Gábor: a já­rás lakosságának mintegy fe­le felnőtt, s a felnőtt lakos­ság 10 és 15 órás polgári vé­delmi oktatásban a részvétel 97 és féi> százalékos volt. Az utolsó ^oktatási esemény Zá­honyban a vasutasok körében zárult, s csupán a múlt esz­tendőben mintegy nyolcszá- zan ismerkedtek meg a leg­korszerűbb védekezés mód­szereivel. Félegyházi Gábor és a hoz­zá hasonló lelkes emberek nevéhez fűződik az oktatás sikere ebben a járásban, * most ő irányítja a műszaki mentő- és óvóhely járási szol­gálatának megszervezését, majd kiképzését. Eddigi polgári védelmi munkája elismeréséül a járá­si tanács vb csoportvezetője 1968-ban a néphadsereg nap­ján átvette 15 éves szolgála­táért a „Honvédelmi érdem­érmet”, a megyei tanács ün­nepi ülésén. A másik elis­merés egy évvel később erte: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulóján hadnaggyá léptették el. A most épp 50 éves Fél egyházi Gábor nem minden napi munkabírású ember. Napi munkája — egy cso­port irányítása — mellett tel jes értékű polgári védelmi szervező munkát végez. Na ponta vonattal utazik be Nyírkárászról Kisvárdára és onnan haza. Néggyermekes családapa, férj. Ennyi funk­ciójához, feladatához a tel­jesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az utóbbi években gimnáziumi érettsé­gi bizonyítványt szerzett, majd ezt közgazdasagi tech nikumi képesítéssel egészítet­te ki, végül elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemét is. — Valóban sokat vállaltam és végeztem az elmúlt két év­tizedben, de amit tettem, nem csupán az én érdemem. A családé is, hiszen az utóbbi időben — különösen azokban az években, ami­kor tanultam —, családom minden olyan feladatot le­vett a válláráról, amit ők is elvégezhettek. Családom sok áldozatot hozott értem és a munkámért. Négy lassan-lassan felnőtté cseperedő gyermeke van Féleqyházi Gábornak. Leá­nya egy általános iskolában dolgozik, 19 éves fia a Vul­kánban géplakatos, 17 éves fia a Kisvárdai Bessenyei Gimnázium tanulója, s a leg­kisebb fiú hetedik osztályos általános iskolás. Vajon sikerül e ennek a kiváló közéleti embernek, jó családapának gyermekeibe is átplántálni ezt az önzetlen lelkesedést, a társadalom iránti felelősségtudatot, a ha­zaszeretet? Pályaválasztásukkal adnak erre a kérdésre őszinte fele­letet a Félegyházi-fiúk. A nagyobbik — aki most gép­lakatos —, a Magyar Nép­hadsereg tiszthelyettesi is - kólájára szeretne jelentkezni, a gimnazista fiú pedig tiszti iskolára adja be majd a je­lentkezési lapot. így kíván­ják átvenni az apai öröksé­get, jóllehet Félegyházi Gá­bor még maga sem kíván búcsút mondani 19 évvel ez­előtt megkezdett társadalmi feladatának — a polgári vé­delmi munkának, kell a mezőgazdaság védel­mére hivatott dolgozók felké­szítéséről. A nagyüzemek ki­alakulása megváltoztatta a termelési feltételeket és ilyen feltételek mellett is biztosíta­ni kell a termelést egy eset­leges háború tartama alatt is a fegyveres erők és a la­kosság élelmiszer-ellátása ér­dekében. Gondoskodni szük­séges azonkívül a termelési alapok védelméről, az esetle­ges támadások következtében előálló károk csökkentéséről és felszámolásáról. A mező­gazdaság védelmének meg­szervezése a polgári védelem feladata. A védelmi felada­tokra való alapos felkészítés érdekében létrejöttek egyes területeken a polgári védelmi szakszolgálatok és az üzemi önvédelmi szervezetek. A vé­dekezés szempontjából üzemi szinten a legfontosabb az ön­védelmi szervezetek alapos kiképzése, mert szükség ese­tén ezek a szervezetek tud­nak a leggyorsabban beavat­kozni és szakszerűen elvégez­ni a szükséges védelmi vagy mentesítési, fertőtlenítési fel­adatokat. A szakszolgálati alakulatok kiképzése is nagy jelentőségű. Amennyiben ugyanis egy-egy terület vagy üzem önvédelmi egységei nem tudnák felada­taikat ellátni, akkor ezeknek a szakszolgálatoknak a gyors segítségére volna szükség. Kü­lönösen nagy felelősség há­rul az egyes szakszolgálati alakulatok az önvédelmi egy­ségek parancsnokaira ős az üzemi polgári védelmi pa­rancsnokokra. Felületes vagy lelkiismeretlen munkájuk adott esetben sok ezer ember és milliós értékek pusztulását eredményezheti. A munka mellett Az üzemi önvédelmi egysé­gek és szakszolgálati alakula­tok kiképzésén túl szükséges a lakosság széles rétegeivel 13 megismertetni a polgári vé­delemmel kapcsolatos felada­tokat, a különböző helyzetek­ben követendő eljárás módját, a teendő intézkedéseket ösz- szegezve: fontos, hogy a me­zőgazdaságban dolgozó veze­tők és beosztottak a békés termelésben végzett munká­juk mellett lelkiismeretesen sajátítsák el és oktassák a polgári védelemmel kapcsola­tos feladatokat abban a re­ményben, hogy háborús kö­rülmények között történő al­kalmazásukra soha nem kerül sor

Next

/
Oldalképek
Tartalom