Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

t. o'Mai rPLPT-M A6VA RÖRS2ÁÖ »TO. !«?!** »­Külpolitikai összefoglaló Külpolitikai széljegyzet; ölt Az iskola bombázás miatt Kairo a BT-kcz fordul HU Vumriri nyilatkozata Kairó hivatalosan tájékoz­tatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Ta­nácsát az El Sarkia kor- mányzóságbeli iskolabombá- z-ásról. A hír hamar bejárta a világot és egy étidig is­meretlen egyiptomi falu, Bahr el Baki- neve a világ­lapok első oldalára került. Még háborús körülmények között is a lehető legszotio rúbb okból: gyermekek halá­la. illetve megrokkanása mi­att. Kairói források, majd a TASZSZ jelentése alapján a/ történt.' hogy az izraeli lé­gierő amerikai gyártmányú Phantom repülőgépei a fen­ti falu iskolája felett ol­dották ki bomba terhü.tei és a támadás következménye 30 halálos és több súlyosan sebesült áldozat volt. Mint az EAK rádiójának kommentátora hangsúlyozza, az eset szerves folytatása an­nak a stratégiának, amelyet ez Abu Zabal-i fémmű na­sonlo jellegű bombázása ve­zetett be és amellyel — mint a kommentár hangsú­lyozta — Washington egyet ért. Liajan izraeli hadügymi­niszter a történtek ellenére azt állította, hogy a Phan- tomok katonai tábort bom­báztak és a támadás elrende­lő! „nem gyaníthatták”, hogy gyermekek tartózkodnak ott. Ugyanakkor a térség köz- igazgatási vezetője, El Sarkia kormányzóság főnöke. Fund Mohiddin egyértelműén ki­jelentette. hogy meg a kö­zelben sincs semmiféle -ta tonai célpont. A tény az. hogy ártatlan gyermekek es tek áldozatul ogy olyan krí­zisnek, amely addig nem szű­nik meg. amíg izraeli rész­ről nem teljesítik a Bizton­sági Tanács határozatát. A nemzetközi közvéle­ményt továbbra is íoglalk íz­tatja a minap levert szudáni reakciós zendülés.. Nint Nu- meiri államfő a kairói A1 Ahram című lap­nak adott nyilatkoza­tában kijelentette. a lá­zadókat az USA, az NSZK es Izrael támogatta. Céljuk a szokásos volt: csapást mérnj az arab országokban hatal­mon lévő haladó rendszerek­re. Amit hozzátehetünk: a szudáni kísérlet nem csak a támogatók, a célok, hanem az eredmény szempontjából is tipikus. A hazai és nemzet­közi reakciónak sikerült ne­hézségeket okoznia egy arab progresszív kormányzatnak — de magát a kormányzatot ezúttal sem sikerült meg- Ciöntenis. Erfurt nyomán komolyan szó volt arról, hogy a kél német állam szakszervezeti szövetségének képviselői is találkozzanak egymással. Az FDGB, az NDK szövetsége csak azt kérte. hogy az NSZK-delegáció ne Nyugut- B :rlin érintésével érkezzél: Berlinbe vagy egy másik városban kerüljön sor a ta­nácskozásra. A nyugatnémet szakszervezeti szövetség mindkét javaslatot elutasí­totta. A megoldás, ami meg­felelt az ország kormányá­nak, nem felel meg a szak­szervezeti vezetőknek. Ez az az eset. amikor valaki pá- pább akar lenni a pápánál... Péter János svédországi látogatásának csütörtöki programja Stockholm (MTI): Péter János és kísérete csü­törtökön délelőtt látogatást tett az LM Ericsson híradás- technikai gyárban. Az LM Ericsson együttmű­ködik a magyar híradástech­nikai iparral. A BUDAVOX Külkereskedelmi Vállalat ál­tal képviselt Beloiannisz. Gyár és a Magyar Kábel Müvek által vásárolt lioenc alapján a két magyar üzem Crossbar-rendszerű telefon- központokat gyárt. Ezenkívül gépeket, gépsorokat vásárol­tunk az Ericsson konszern­től, mintegy 90 millió forint értékben: Magyar szakmun­kások rendszeresen tanulnak a svéd cég üzemeiben: most is vannak magyarok 8 hetes tanfolyamon Stockholmban. Sundquíst. az LM Ericsson vezérigazgató-helyettese üd - vozölte a magyar vendégeket a gyár előcsarnokában. Sz­ia Ián Kallermann. a cég eu­rópai kereskedelmi igazga­tója rövid előadást tartott a vállalat tevékenységéről. Az ismerető után a magyar vendégek a gyár múzeumá­ban megtekintették Bell még ma is működő első te­lefonját és az Ericsson-gyár termékeit. Péter János nagy érdeklődéssel szemlélte a muzeális értékű telefonokat, amelyek egy-egy példányá­ért amerikai gyűjtők már nehéz ezreseket kínáltak. Délben a gyár igazgatósága ebéden látta vendégül Péter Jánost és kíséretét. A meleg hangulatú ebéden Sundquist és Péter János mondott po­hárköszöntőt. Mindketten a műszaki együttműködésnek — - népek közti megértést erősítő szerepét méltatták. Ebéd után a magyar ven­dégek megtekintették a jel­fogó alkatrészeket gyártó üzemrész imponálóan nagy­méretű korszerű gépekkel te­li csarnokát-. A jól sikerült gyárlátoga tás során Péter János beírta nevét a vendégkönyvbe, majd vendéglátók és vendé­gek kölcsönösen megajándé­kozták egymást. A magyar delegáció a ko­ra délutáni órákban tért vissza szálláshelyére, a Haga- kastélyba. Nagy Béla stockholmi ma­gyar nagykövet csütörtökön este nagyszabású fogadást adott a Péter János külügymi­niszter vezette magyar kül­döttség tiszteletére. A szemet gyönyörködtető pompás környezetben a Royal Grand Hotel velencei palotá­ra emlékeztető téli termőben több mint 300 meghívott vendég sereglett össze. A meleg, szívélyes légkör­ben megtartott fogadáson ott volt Péter Jánossal az élen a magyar küldöttség, megje­lentek továbbá a magyar nagykövetség és a kereske­delmi kirendeltség munka­társai. Svéd részről ott volt Sven- Eric Nilsson tárcanélkiili miniszter Eckersten földmű­velődésügyi államtitkár, Jö- dahl külügyi államtitkár, Giron, a külügyminisztérium "*■ . • '* M j > ’ l 1 )} t> V v. /’*■••*, »S * politikai főosztályának He­lyettes vezetője. Sundt- feldtn. a külügyminisztérium sajtófőnöke. Landenius, a külügyminisztérium proto­kollfőnöke. Liander, a mű­szaki-tudományos akadémia elnöke, Hildemann, a svéd intézet igazgatója, Sigge Lil- liehöök budapesti svéd nagy­követ. Thofelt, a Nemzetkö­zi Öttusa Szövetség elnöke, valamint a politikai pártok, a gazdasági és a kulturális élet sok más képviselője, a tévé, a rádió és a sajtó munkatár­sai. Torsten Nilsson külügymi­niszter. betegsége miatt nem jelenhetett meg a fogadáson. Gerencsér Miklós: fekete- tét 29, — Pedig tudóin, hogy alá fogod írni. Sőt őrjöngve kö­nyörögsz majd, hogy adjunk gyorsan tollat a kezedbe. Mert amit kaptál, az gyen­géd kis szúnyogcsípés ahhoz képest, ami a közeli percek­ben vár rád. Elhamarkodott­sággal igazán nem vádol­hatsz. Még egyszer megkér­dezem: te gyártottad a röp­cédulákat? — Nem én gyártottam. — Engem kizárólag a ha­zugság képes felbosszantani. Remélem, sikerült tartósan megjegyezned, hogy milyen vagyok, ha elfog a méreg. Szóval nem te gyártottad a röpcédulákat? — Nem. Sajnálkozva vonta meg a vállát a csendőrtiszt. — Na jó, akkor másképp kérdezünk. Vetkőzz le szé­pen tetőtől talpig. Meztelen­re. Igaz, a pueérságod meg­viseli majd á szeméremérze­tünket, de mi ezt is kibír­juk. Nézd, édes fiam, amíg levetkőzöl, addig szépen ki­készítem ide az asztalra a jegyzőkönyvet, a tollat, meg a tintát. Majd meg fogsz ró­la győződni, hogy mennyire indokolt az előrelátásom. Balogh Mihály úgy visel­kedett, mintha egyedül len­ne a szobában. Csak ezzel tudott védekezni a megszé­gyenítés ellen. Felöltőjét ön­kéntelenül a közeli székre tette, mire Weinhoffer rá­ordított : — A padlóra hányd a ron­gyaidat ! Ha egyáltalán voltak fo­kozatai Balogh Mihály gyű­löletének, akkor Weinhoffer i gyűlölte a legjobban. Nap­közben ritkán avatkozott á vallatásba a polgári felderí­tés megyei parancsnoka, an­nál buzgóbban tette ’pokollá a foglyok éjszakáit. Kísér­tet járásai éjfél ttán kezdőd­tek, részeg üvöltözéssel csör­tetett az alagsorba, folyosóra terelte a letartóztatottakat és megszállottan ütlegelte őket. órákon át. Különösen a Jó­zsef Attila Kör tagjait sze­rette gyötörni, addig gumi- botozta, rugdalta a kínzások­tól eltompult fiatalembere­ket, amíg erőt nem vett raj­ta az álmosság és a kime­rültség. Mihelyt mezítelenre vet­kőzött Balogh Mihály, hár­man megragadták: jobb kar­jába és vállába a bikaerős Dobrai őrmester markolt, balról Weinhoffer és Bede zászlós kapaszkodott rá. Eközben Faragó Béla az áramfejlesztő géppel volt el­foglalva. Intésére térdre kényszerítették a foglyot. Fa­ragó az áldozatra parancsolt: — Nyelvet kiöltem! Látva Demeter a vonako­dást, Balogh Mihály fejére suhintott a gumibotjával. Er­re az mégjobban összezárta a száját. Faragó megragadta a cserépkályha mellett he­verő piszkavasat. Balogh Mi­hály keményen összehara­pott fogsorainak 'esett vele, addig verte, feszegette, amíg a fogoly megadta magát. Ki- öltött nyelvére erősítette az egyik huzalt, amely csipesz­ben végződött. A másik pó­lus huzalát a fül mögötti ideggócra csipte^te. Balogh Mihály számára világos volt, hogy mi vár rá, próbálta Brandt és vezérkara Washingtonban Csütörtökön kezdődtek meg Washingtonban Brandt kancellár tárgyalásai. A meg­beszéléseken szereplő témák olyanok, amelyeken Brandt kormányának magatartásán lehet majd lemérni: vagyis az NSZK első szociáldemokrata kancellárja milyen irányú' és milyen erejű politikai nyomás alá került Washingtonban. Egyébként hiba lenne a nyugatnémet—amerikai tár­gyalásokat egy Nixon—Brandt eszmecsere kereteire redukál­ni, hiszen a kancellár egész vezérkarát magával vitte. Ott van a tárgyalásokon — leg­alábbis egy ideig — Scheel külügyminiszter. Részt vesz a megbeszéléseken Helmut Schmidt nyugatnémet had­ügyminiszter, Möller pénz­ügyminiszter, valamint a kancellári hivatalnak és a külügyminisztériumnak az a két vezető embere (Balír és Duckwitz), akik a közelmúlt­ban Moszkvában, illetve Var­sóban folytattak megbeszélé­seket. Az első következtetés magától kínálkozik: Brandt és vezérkara Washingtonban szé­les körben egyezteti politiká­ját és ennek az egyeztetésnek középpontjában az úgyneve­zett „keleti politika” áll. Nyílt titok, hogy minden hivatalos amerikai nyilatkozat ellenére, Washingtonban az alkalma­zott taktikai módszerek és az előrehaladás üteme szem­pontjából nem minden aggo­dalom nélkül szemlélik a Brandt-íéle „új keleti politi­ka” lépéseit. A nyugatnémet kancellárnak a maga részéről (különös tekintettel csekély parlamenti többségére) feltét­lenül szükségé Vári ebben ' a vonatkozásban az Egyesült Államok támogatására, hogy saját jobboldali ellenzékével szemben „lefedezze a hátát”. Az egyeztetésnek ez a ré­sze érinti leginkább az ösz- szes európai népek érdekeit. S az egyeztetés eredményéről nem a hivatalos közlemény általánosságokban maradó szavai, hanem a tettek valla­nak majd. Egészen pontosan az, hogy Kasselban, a máso­dik Brandt—Stoph találkozón milyen magatartást tanúsít majd Brandt kancellár; meny­nyire hajlandó határozottan előrehaladni az európai reali­tások felismerésének útján. Fontossági sorrendben a megbeszélések második napi­rendi pontja a Közös Piac és az Egyesült Államok viszo nyával kapcsolatos.- Az Egye­sült Államok már a kiszivár­gott első hírek szerint is erőteljesén felvetette kifogá­sait a Közös Piac diszkrimi­nációs politikájával szemben. A Közös Piac mezőgazdasági politikája nehezíti a Nyugat- Európába irányuló amerikai exportot, s ha Anglia. Dánia és Norvégja csatlakozása megvalósul, az amerikai ex­portlehetőségek még inkább romlanak. Brandt ezért a washingtoni megbeszéléseken úgy lép fel, mint az Egyesüli Államok és a Közös Piac kö­zötti „béltülékenv kompro­misszum” szószólója. (Ez a magyarázata annak, hogy Scheel külügyminiszter Wa­shingtonba vezető útján meg­állt Rómában és egyeztette az új olasz kormánnyal a Közös Piacra vonatkozó véleménye­ket.) Az információk szerint Brandt ezt a napirendi pontot az egyik legfontosabbnak mi­nősítette és azt szeretné elér­ni, hogy állandó közvetítő szervet hozzanak létre, amely rendszeresen megtárgyalja a Közös Piac és az Egyesült Ál­lamok közötti vitás kérdése­ket. Végül, de nem utolsósor­ban: a tárgyalások harmadik napirendi pontja katonai­pénzügyi jellegű. Amennyire a megbeszélésekről nyújtott hiányos hivatalos informáci­ókból következtetni lehet a szemben álló felek álláspont­ja a következő: az Egyesült Államokban az új Nixon- doktrína hivatalos politikává tette azt a követelést, hogy az atlanti blokk európai tágálla- rfiaí’az édcliginél erőteljeseb­ben járuljanak hozzá a fegy­verkezési költségekhez. A szenátus részéről az erő­teljes nyomásnak cél­ja az, hogy a jövő év nyarától kezdve bizonyos, másodlagos fontosságú ameri­kai csapattesteket vonjanak kJ Nyugat-Németországból, 5 ily módon kényszerítsék a nyu­gatnémeteket a fegyverkezési költségek további fokozásá­ra. A tárgyalásokon a nyu­gatnémetek megpróbáltak „kivédeni” ezt az amerikai törekvést. Ny ugat-Nénv.ü or­szág természetesen az eddigi színien tovább folytatja a maga fegyverkezési politiká­ját. a Brandt-kormány azon­ban érthető módon el akarja kerülni, hogy nagyobb aiá- nyú fegyverkezési terheket vállaljon, mint az. előző, ke­reszténydemokrata vezetés alatt álló kormányok. A vi­tákban a jelek szerint ezt nemcsak pénzügyi érvekkel támasztották alá. Schmidt hadügyminiszter azzal érvelt, hogy az esetleges amerikai csapatkivonások előtt a Pen­tagonnak és a NATO-nate látványos és új „stratégiai garanciákat” kell nyújtania. Mindebből természetesen aa is kiderül, hogy Nixonna) és tanácsadóival szemben nem egy gyökeresen megváltozott nyugatnémet politika képvi­selői ülnek! A Brandt-kor­mány továbbra is elsősorban a washingtoni szándékokat te­kinti iránymutatónak és min­den mozdulatát az atlanti blokk általános érdekeihez igazítja. A nagy’ kérdés az, hogy ilyen, meglehetősen szűk korlátok között milyen messzire mehet el Bonn — és személyesen Brandt — az NDK-hoz fűződő viszonyának politikai és jogi rendezésében, az európai realitásokból fa­kadó konzekvenciák levonásán ban. A Minisztertanács ülése magáról lerázni eleven bék­lyóit, de annyira erősen tar­tották, hogy moccanni sem tudott térdelő helyzetéből. Faragó lassan forgatni kezdte az áramfejlesztő kar­ját. Az áldozaton heves re­megés futott végig. Faragó egyre gyorsabban tekerte a forgatókart. Balogh Mihályból hosszú-hosszú üvöltés sza­kadt fel. Csökkent az áram­erősség, majd teljes odaadás­sal megforgatta Faragó a sá­táni masinát. A szenvedés hirtelen megsokszorozódása robbanó energiát szabadított ' fel a fogolyban, iszonyú erő­vel rúgta magát talpra, s testébe csimpaszkodó nyila­sokat messzire röpítette. Azok fellápászkodtak. dü- hödten rárohantak, rúgták, öklözték. Balogh Mihály csupasz teste fénylett a ve­rejtéktől és ahogy vonaglott az ütések alatt, iszappá má- zolódott rajta a padló szeny- nye, — Talán mégis elegánsabb lenne, ha aláírnád a jegyző­könyvet — beszélt hozzá fu- volázó hangon Demeter. A csendőrfőhadnagyra né­zett semmire sem hasonlító tekintettel. Demeter Zoltán értett belőle. Alig észrevehe­tően biccentett Dobrainák. A nviiasok vékony kötelet szed­tek -elő. sűrű hurkokkal megkötöztek Balogh Mihály kezét, lábát, majd újra a padlóra lökték. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) szakban a dolgozók táppénz­segélyezésére fordított összeg jelentősen növekedett. Az 1957. évi 1,2 milliárd fo­rinttal szemben 1968-ban 2,8 milliárd forint táppénzsegélyt fizettek ki a keresőképtelen dolgozóknak. Az elemzés rá­mutat: időközben 2,5 millió­ról 3.7 millióra szaporodott a táppénzre jogosultak száma, az egy napra eső táppénz- összeg átlaga pedig — a fi­zetések fokozatos növekedése következtében — csaknem 49 százalékkal lett nagyobb. Az utóbbi években fokoza­tosan megnőtt a táppénzes arányszám, azaz a száz dol­gozóra jutó, keresőképtelen állományban töltött táppén­zes napok száma is és ez évente szintén sok millióval növeli a költségeket. Az em­lített összegekben a kereső- téptelen - termelőszövetkezeti tagok betegségi segélye nem szerepel. A jelentés megállapítja hogy a táppénzes arányszám alakulása nem kizárólag a dolgozók egészségi állapotá­nak változásától, illetve az orvosii elbírálás tárgyilagos­ságától függ. hanem a fog­lalkoztatottság ágazati össze­tételétől, a munkafegyelem, a munkaszervezettseg helyzeté­től is Befolyást, gyakorol ezenkí­vül az arányszámra — köz­vetett módon — még sok más tényező is. így az or­vos-egészségügyi ellátás fej­lettségé. a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulása, valamint nem és életkor szerinti megoszlása is. A táppénzre kifizetett öez- szegek sokeves alakulásának vizsgálata módot ad az igen összetett kérdés fő összefüg­géseinek feltárására és azok­nak az intézkedéseknek ki­dolgozására, amelyektől a helyzet javulását lehet vár­ni. Az Egészségügyi Miniszté­rium ezt mindenekelőtt az egészségügyi ellátás további javítása révén kívánja elő­segítem. Tervezi — egyebek között — a kórházi ágyak, a körzetek, a felülvizsgáló, a csoportvezető főorvosok szá­mának növelését, működési feltételeik javítását, a kör­zeti orvosok helyettesítésének intézményes megoldását, a keresőképesség üzemben történő elbírálásának to­vábbi kiterjesztését, a tanácsi egészségügyi intézmények együttműködésének fokozá­sát, s egyidejűleg a lakos­ság egészségügyi ellátásában mutatkozó aránytalanságok további csökkentését. Az in­tézkedések egy része már fo­lyamatban van, másik része — a negyedik ötéves terv keretében — fokozatosan va­lósul meg. Többet kell törődni a dol­gozók megbetegedésének megelőzésével is: az üzemi, munkahelyi körülmények ja­vításával. az óvó rendszabá­lyok fokozott betartásával. Jelentős szerepe van a meg­előzésben a munka szerve- zettségenek, a munkafegye­lem javításának, a tudatför- málásnak, a társadalmi el­lenőrzésnek Minderre a vál­lalatoknak, valamint a taíá- csoknak kell nagyobb gon­dot forditaniok. amelyekhez az egészségügyi intézmények tartoznak. Fentieken kívül fokozottan kell ügyelni arra, hogy in­dokolatlanul senki se kerül­hessen táppénzes állomány­ba, hiszien ez káros társadal­munkra nézve. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom