Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

RTÖ. április T M6t«T-MA©YAR*"raS«!A® T. cihái Röplabda NB Munkatársunk helyszíni riportja Győzött a i'i/íregyházi Spartacus női és férfiegyüttese A Nyíregyházi Spartacus NB I-es női és férfi röplab­dacsapata egyaránt hazai pályán, a Nyíregyházi Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum tornatermében ját­szotta újabb bajnoki mér­kőzését vasárnap. Mindkét csapatunk értékes győzel­met aratott. Nyíregyházi Spartacus— Szegedi Spartacus 3:2(15:11, 14:16, 15:13, 10:15, 15:10). Női mérkőzés. A jó képességű szegedi együttes ellen jól kezdett a Spartacus, megnyerte az el­ső játszmát, de a második­ban a vendégek egyenlítet­tek. A harmadikban újra Spartacus-győzelem követ­kezett, de a szegedi lányok nem hagyták magukat, s 2:2-re egyenlítettek. A dön­tő játszmában izgalmas küzdelem folyt, s ezt job­ban bírta idegekkel a hazai csapat, s végül 3:2 arány­ban győzött. A találkozón a nyíregvhá- házi lányoknak nem ment olyan jól a játék, mint első találkozójukon, Kaposvár ellen. Igaz ugyan, hogy el­lenfelük is jobb képességű együttes volt. A nyíregyhá­ziak közül Rózsa E, Horváth M, és Papp M. teljesítmé­nye dicsérhető. Nyíregyházi Spartacus— DEAC 3:0 (15:6, 15:12, 15:13). Férfimérkőzés. A nyíregyházi fiúk az el­ső játszmában szinte lelép­ték nagynevű ellenfelüket A másodikban már kiegyen­súlyozottabb volt a játék, de biztos Spartacus-győzel- met hozott ez is. A harma­dik játszmában alakult ki a legnagyobb küzdelem, de az ekkorra már feljavult Hetei Pál sikeres sánca a DEAC elleni mérkőzésen. Háttal 7-es számmal Mezei figyeli a lepattanó labdát. Hammel József ■ felv. debreceni csapat nem tudta megakadályozni a hazaiak 3.0 arányú végső győzelmét. A Spartacus férficsapata minden dicséretet megérde­mel a nagyszerű győzele­mért. A hazai fiúk látvá­nyosan játszottak, s ha a játék úgy kívánta küzdő- szellemből is jelesre • vizs­gáztak. Mind a mezőnyben, mind a hálónál felülmúlták ellenfeleiket. Az együttes­ből Oláh I, Mezei és Parti játéka emelkedett ki az át­lagos fölé. Ma kezdődik Nyíregyházán ~~ ~ J —— - —- ■ .......... <i az országos ifjúsági labdarúgótorna területi döntője Mint arról már korábban is beszámoltunk, Nyíregyházán kerülnek sorra az országos ifjúsági labdarúgótorna egyik területi döntőjének mérkőzé­sei. A nyíregyházi csoport­ban Borsod, Hajdú-Bihar, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyék ifjúsági labdarúgó válogatottjai mérik össze tu­dásukat. A torna valamennyi találkozójára a nyíregyházi stadionban kerül sor. Az ünnepélyes megnyitót A tanárképző nyerte a felszabadulási Taltó csapatbajnok­ságot Április 4-én, szombaton rendezték meg Nyíregyházán a felszabadulási váltó csa­patbajnokságot. Az induló öt férfi és öt női csapat az Északi temető és a Mali- novszkij emlékmű közötti tá­von mérte össze tudását. A verseny idejére lezárták a mintegy kétezer méteres útszakaszt, s ez nagyban elő­segítette a jó Időeredmények születését. A nagy érdeklő­déssel kísért jubileumi verse­nyen a férfi és női kategó­riában is a Tanárképző Fő­iskola versenyzői bizonyultak a legjobbaknak. Eredmények nők: 1. Tanárképző Főiskola, 2. NYVSC, 3. Pénzügyi Tech­nikum. Férfiak: 1. Tanárkép­ző Főiskola, 2. NYVSC, 3. Pénzügyi Technikum. ma délután 14 óra 30 perc­kor rendezik meg a stadion­ban, majd közvetlenül utá­na kerül sor az első két talál­kozóra. A nyitó mérkőzést 14 óra 45 perces kezdettel Sza­bolcs-Szatmár megye ifjúsági válogatottja vívja Nógrád me­gye együttesével. A találkozót az Ajler, Lengváry, Szarvas játékvezetői hármas vezeti. E találkozó után 16 óra 15 perc­től a Borsod—Hajdú találko­zóra kerül sor, vezeti: Szarvas (Ajler, Lengváry). A kézilabda Magyar Nép­köztársasági Kupa keretében megyénk együttesei váltakozó sikerrel szerepeltek az elmúlt vasárnap. A legjobb teljesítményt a Nyíregyházi Kinizsi NB Il-es férficsapata nyújtotta. Ide­genben szerepelt a Damjanich SE ellen, s 28:20 (14:9) arányú győzelmet aratva jutott to­vább. A nyíregyházi csapat közepes első félidei teljesít­mény után fokozatosan len­dült játékba és biztosan nyert. Gólszerzői: Serényi 8, Szabó, Moravecz 6—6, Kar­dos 5, Újhelyi Z. 2, Szabolcsi S. 1. A Nyíregyházi Dózsa me­gyei I. osztályú férfiesapata az NB I B-s Ózdi Kohá együttesét látta vendégül, i találkozón a nyíregyházi csa­pat irk nem lehetett sok esé­lye a nagy tudású ellenféllé] Az ifjúsági torna második fordulójára április 9-én kerül sor ugyancsak a nyíregyházi stadionban. Ekkor 14 óra 4f perctől a Borsod—Nógrád majd utána 16 óra )5 perctől a Hajdú—Szabolcs mérkőzés­re kerül sor. A torna befejezéseként áp­rilis 11-én, szombaton — a fenti kezdési időpontok sze­rint — a Hajdú—Nógrád és a Borsod—Szabolcs találkozót bonyolítják le. szemben, s ez a végeredmény­ben is kifejezésre jutott. A ta­lálkozót ugyanis az Ózdi Ko­hász nyerte fölényes bizton­sággal 33:8 (16:4) arányban. A nyíregyházi gólok szerzői: Apáthy 3, Vass, Varga 2—2, Kallós 1. A Nyíregyházi Kinizsi NB ll-es női együttese szintén NB I B-s ellenfél ellen, a Borsodi Bányász csapatával játszott a nyíregyházi sta­dionban. A mérkőzést a borso­di együttes imponáló fölény­nyel nyerte meg 16:2 (9:2) arányban. A Kinizsi két gól­ját G. Nagy I. és Siska lőt­te Nyh. Tanárképző:—D. Spar­tacus 16:7 (8:3). Női MNK- mérkőzés Debrecenben. Gól­szerzők: Szálai 8, Rák 3, Ko­vács V. 2, Kiss, Debreceni, Újházi 1—1 KÉZILABDA MNK Súlyos vereséget szenvedett a Dózsa lérfi- és a Kinizsi női együttese Nemzetközi reptile csillagfára ünneplő hazánk felett Véget ért a nagyszerű él­mény, a XI. felszabadulási moiorosrepüló csillagtúra. Három napon át repültünk ünneplő hazánk felett, lát­tuk a 25 éve szabad ország impozáns szocialista létesít­ményeit. A levegőben, hűsé­ges gépünkből jól láthattuk a szántóföldeken dolgozó erő­gépeket, embereket — a vo­natok hosszú kigyóit; a vá­rosok felett megfigyelhettük a zászlódíszekel. Mert így ün­nepelt az ország: munkával és impozáns rendezvények­kel... Mint szerencsés résztvevőt, hazaérve sokan kérdeztek: milyen volt? Élő szóval ne­héz válaszolni. Hadd beszél­jenek az emlékek, a jegyze­tek. Ha mozog a szél Március 31-én, délelőtt 9 órakor kezdődött. A budaörsi repülőtér főépülete előtt rö­vid de bensőséges megnyitó után elhangzott a jelszó: gé­pekhez oszolj! A HA—SAK jelű Z—526 F típusú gép műszakilag ellen­őrizve, előkészítve várt ránk. Kotrás Gábor az RNA nyír­egyházi vezető pilótája mo­solyogva szólt rám: — Beszállhatsz, kötözd be magad, motort kell indíta­nunk! Kellemes az idő, ki­csit „mozog” a szél, de így az igazi. — Nem rossz, „mozog” a szél! — gondoltam, s vegyes érzelmekkel kapaszkodtam be sárga sárkányunk első ülé­sébe. Pilótám a hátsó ülés­ben helyezkedett el... lezárult fölöttünk a kabintető, s nagy robajjal elindult a motor, ereje könnyedén remegtette a gépet. Pár perces túrázás után kigurultunk a startvo­nalhoz. Pontosan 10 óra 23 perckor nekiszáguldott gépünk a re­pülőtér zöld gyepének. Apró döccenések, egyre gyorsuló száguldás után kifutott aló­lunk a gyepszőnyeg, s máris 25—30 méteres magasságban szálltunk. Majd éreztem, hogy ellenállhatatlan erő emel, s enyhén az ülés támlájához nyom. A műszerfalon a ma­gasságmérő mutatója elerte a 300 métert jelző számot. Feljebb nem mentünk, hi­szen kötelező magasság 300 méter volt minden gép szá­mara. Ettől plusz-mínusz 30 méteres eltérést engedtek a szabályok. A gépben elhelye­zett okos műszer a borográf mindvégig pontosan mérte, hogy tartjuk-e a kötelező ma­gasságot. S ezt nagyon szigo­rúan pontozták. Ezen kívül a gép utazósebessegének — a mi masinánké 180 kilométer volt — megállapított repülési idejét is tartani kellett végig, s az egyes ellenőrző szakaszok között. Farkashegy felett vágtunk neki a Siófokra tartó, tört vo­nalú útnak... Rövid repülés után értünk Zsámbék felé. Itt volt az első fordulópont, az első jel. S itt ért az első „kellemes” meglepetés is. Ugyanis a szabályok értel­mében „bejelentkezessel” kellett a földi figyelőkkel tu­datni, hogy megleltük a jelet. Ez csak annyiból állt, hogy a gépnek 50 métert kellett Süllyedni, s utána azonnal visszaemelkedni a 300 méte­res magasságba. Zsámbék fe­lett épp az ország egyetlen tsz-elnökképző intézetét pró­báltam meglelni, amikor az elsőt „süllyedtük”. A gép or­ra megcélozta a földet... s ne­hogy leessek, keményen meg­markoltam a hevederszíjakat. Majd az emelkedésnél akkorá­kat sóhajtottam, hogy majd elvitték a kabintetőt. Ezt a produkciót megismé­teltem a banhidi erőmű lég­terében is. A következő el­lenőrző ponton Almásfüzitő felett már számítottam a lég­tornára, s így jól láthattam a rozsdavörös timföldhalmokat s magát a timföldgyár létesít­ményeit is. Az oroszlányi bá­nyatelepek felett pedig már azt hittem „légiróka" vagyok — de ez nem tartott sokáig. Ettől kezdve ugyanis mel­lénk szegődött a helyenként viharos erejű szel, s úgy rázi. minden irányban a gépet mint a dióhéjat. Repülőgép­vezetőm viszont nem hagyta magát. Tartotta a magassá­got, s az ellenszéllel szemben 240 kilométerre is fokozta a sebességet. Gép a Balatonban A további útvonalunkon át­repültünk a móri borvidék, majd a Székesfehérvári Vi­deoton Gyár épülete felett, majd Balatoníokajáron át a siófoki mólónál fordulva el­értünk utunk végcéljához Siófok Ságvár nevű repülőte­rére. Simán — bár ezt- nem is reméltem -<r értünk földet, s megszűnt gz első napi lé­gitánc. De csak számunkra. Hiszen a szél ereje fokozó­dott, s a kisebb sebességű PZL-gépek még úton voltak. Egyikük megjárta a Balatont is. Motorhiba miatt le kellett szállnia, s az erős szél miatt, csak a tó szélét tudta elérni, itt loccsant a vízbe. Pilótája és újságírója egy halászcsó­nak segítségével — kisebb lábfürdő után — ért partra. Egy másik gépnek az üzem­anyaga fogyott el, s a cél előtt egy szántóföldre „ült” le. Siófokon az Európa Hotel volt hűvös, elegáns ottho­nunk. Szó szerint: ugyanis a 13 emeletes szupermodern építmény napfűtéses. Azaz, csak nyáron meleg. Márpedig e napon hideg metsző szél fújt — s mi vacogtunk. Az esti órákban megkoszorúztuk a szovjet hősi emlékművet, megismerkedtünk Siófok ne­vezetességeivel. Továbbá va­csoráztunk, sajátos újságíró feladatokat — 13 plusz 1-es kérdéstotót állítottunk ki — s rövid kötelező anyagot ír­tunk az útról — kaptunk, majd a másnapi útvonal ki­dolgozásához láttunk. S fá­radtan, de élménydúsan tér­tünk pihenőre. Április 1-én azt hittük áp­rilisi tréfát űz velünk az idő­járás. Ugyanis zuhogott az eső. hideg szél süvített. Dél­előtt 9-kor indultunk volna a Siófok—Dunaújváros távnak, de felszállásról szó sem lehe­tett. Várni kellett — a jéghi­deg szállodában. Végre 11 óra tájban elállt az eső, megjavultak a látási viszonyok. Szélsebesen ké­szült el a mezőny, s máris a gépben ültünk. Mint az első napon, most is hatodiknak startoltunk. Balaton boglárig a Balaton fölött szálltunk, majd a móló­nál elhagytuk a tó türkizzöld színű vízét. „Lógó” íelhöcso- mók között repülve értünk Vidámhaz-pusztához. Ettől kezdve hosszú percekre meg­szűnt körülöttünk a jó világ... Sűrű fekete felhőkbe repül­tünk be, viharos erejű szél fogadta gépünket, s olyan nyári zápor, hogy szinte az orrunkig sem láttunk ki a kabinból. Hol vannak a többiek? Kotrás Gábor, a HA—SAK pilótája azonban eddig ösz- szesen repült 4100 órájából jó néhányat töltött már ilyen időben a levegőben. Most sem sokat törődött a táncos kedvű széllel... Ahogy mon­dani szokás repülök között: száraz szalmát rakott a tűz­re. így az időt és magasságot pontosan tartva jelentkezhet­tünk Simontornya felett. S itt szerencsére ki is futottunk a zivatarfrontból. Majd Tol­na után erős szélben ugyan, de már bujkáló napfényben értünk földet Dunaújváros­ban. A repülőtéren a helyi re­pülőklub fiataljai fogadtak bennünket meleg szeretettel, így vártak volna minden gé­pet. De utánunk már csak négy futott be. Ugyanis való­ságos égíháború keletkezett újból, sűrű villámlással. Tíz gép érkezett meg har­mincötből. Hol vannak a töb­biek, nézegett-unK egymásra az autóbuszban miközben a zuhogó esőben bejártuk a Du­nai Vasművet, s a sokarcú, mpozáns, szocialista városi. Este az Aranycsillag-szalló Kényelmes, meleg szobáiban, éttermében — pompás vacso­ra mellett — derültek ki dol­gok. A gepek nagy többségé fel se szállt a siófoki repülő­térről. Néhány pedig a vi­har miatt fordult vissza. Az újságírókat autóbusszal hoz­ták át Dunaújvárosba, a késő délutáni órákban pedig a gé­pek egyenes vonalon kötelék­ben repültek át — arn kor valamelyest javult az idő. A harmadik napon, április másodikán végre jó időre vir­radtunk. Enyhe szél lengett, sütött a nap, s időben dél­előtt 9 órakor indulhatott az első gép. a Dunaújváros—Fü- löpszállás—Kisköre—Mályí— —Miskolc útra. E napon 100 méteren kel­lett repülnünk, a kihelyezett jeleket megtalálva. De a start pillanatában kaptunk nyolc fényképet. Ezeket a fenti útvonalon földön -eszí- tették, s repülés közben eze­ket kellett felismernünk. (Közülük egy fals kép volt, s rosszul járt aki „véletlenül” azt is felismerte.) A felszállás után kibontot­tuk a borítékot. A repülőgép- vezető gyorsan átnézte, majd előrenyújtotta, hogy elöl ül­ve keressem őket. Jó szórako­zás volt, nem mondom! A szemem dülledt úgy néztem előre, a két szárnyvéghez, hogy találjak valamit. Mis- kolcig négyet leltem meg, s hármat még mindig keresek. Mályi felett 400 méterre emelkedtünk fel, s így kezd­tük meg a kötelező iskolakört Miskolc légterében, s ennek végén gépünk engedelmesen simult a repülőtér gyepére. A verseny résztvevőit az Avas- és Pannónia-szállóban he­lyezték el. Este meleg hangú vacsorán köszöntötték a vá­ros vezetői, s ajándékokkal kedveskedtek a résztvevők­nek. 1 A 6. helyen Másnap április 3-an ismét vigasztalanul zuhogott az eső. A repülőtér gyepen tócsák­ban állt a víz. így legna­gyobb szomorúságunkra as utolsó napi verseny, a Mis­kolc—Budaörs szakasz elma­radt. A versenyző újságírókat autóbusz vitte fel Budapestre. A pilóták pedig késő délután egyenes vonalon repültek el a gépekkel. Április 4-én a budait» Otthon-étteremben záróva­csora fejezte be a XI. felsza­badulási motorosrepülő csil­lagtúrát. A versenyt Osváth László, csepeli repülőgépveze­tő nyerte. De a HA—SAK Z—526 F típusú nyíregyházi gép is kitelt megáért, a hato­dik helyen végzett. A helyezettek tiszteletdíja­kat kaptak, gratuláltak egy­másnak. Ünnepélyes volt a hangulat, nem búslakodtak azok sem, akik nem tudtak az élvonalban végezni... S ez érthető is, hiszen a verseny elérte célját: a hazai versenyzők — pilóták és új­ságírók — szovjet, NDK-beli és lengyel kollégáikkal ismer­kedhettek meg, s négy napon át férfias, jó mulatságban volt részük. Hiszen az idő­járás minden résztvevőt pró­bára tett, s egyben barátokká kovácsolt.. Az újságírók szá­mára külön élményt jelen­tett a nemzetközi motorosre­pülő csillagtúra. Néhány na­pon át belekóstolhattunk a pilóták nagyszerű, de nehéz életébe. Mindannyian máris újra kezdenénk, s egyönte­tűen vallottuk, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Ma­gyar Repülőszövetség és a Magyar Újságírók Szövetsége a XI. nemzetközi motorosre­pülő csillagtura megrendezé­sével méltóképpen ünnepelte hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját Bésá László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom