Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-29 / 99. szám
tm. Iprffls ». ««LET-KTACYARORSZAO t SMM Bérpolitikánk s az ösztönzés Munkaalkalom 150 nőnek Kisvárdán Csuka Istvánná, a csiszolóbrigád vezetője blondel képkereteket csiszol. Méseshetek — nésssl vifőval A iisasarádi és vasmegyeri isz-ek az egyesülés után A vállalatok gazdasági munkájában most az egyik sarkalatos, megoldandó feladat a bérezés helyes kialakítása. Sok nehézségen segíthet egy jó bérrendszer, csökkentheti a fluktuációt, javíthat a munkaerkölcsön, ösztönözhet a nagyobb teljesítményekre. — de fordított hatása is lehet. A megye iparában tavaly átlagosan 2,5 százalékkal nőtt a bérszínvonal, — a foglalkoztatottság négyezer fős növelése mellett. Az elfogadható ütemű bérnövekedési átlag azonban számos olyan hibát takar, amelyek a vállalatok bérezési politikájában és gyakorlatában jelentkeztek. Itt van például a bérarányok kérdése, tehát az, hogyan nőtt a dolgozók egyes rétegeinek keresete. A munkásbér 2,3, az alkalmazotti 3,4 százalékkal nőtt, de a műszaki gárdáé nem érte el az egy százalékot sem. Ebből levonható az a következtetés, hogy a vállalatok általában nem az országos irányelvek szerint jártak el a bérfejlesztésben. Túlzottan lassú a fejlődés a műszakiak anyagi megbecsülésében, emellett a munkásbéreknek is nagyobb ütemben kellene nőniük. (Érdekes, hogy a műszakiak bérezése a minisztériumi iparban •jobb helyzetbe került.) Ugyanakkor a növekmény legnagyobb része az alkalmazottak körében jelentkezett, ahol a nagyobb termelési eredményekre való ösztönzés kevésbé érvényesül. A bérgazdálkodás másik érdekes jellemzője, hogy megyénk vállalatainál túlzottan nagy volt a mozgó bérhányad. Ez a vezetés túlzott óvatosságára vezethető visz- sza. Az alapvető cél az, hogy a bérfejlesztések elsősorban az alapbérekben jelentkezzenek. Erre ösztönöznek egyébként az új rendelkezések is, hiszen az alapbérek fejlesztése kevésbé érinti a részesedési alapot. A vezetőknek pedig az is érdeke, hogy a részesedési alap minél nagyobb legyen. Miért az alapbérek fejlesztése a fontos? Mert politikánk lényege, hogy egyenletesen és biztonságosan javítsuk a dolgozók életszínvonalát. Ez — tehát az alapbérek fejlesztése — biztonságot nyújt, s javítja a hangulatot A bérezési politika és gyakorlat egy másik nehéz kérdése a differenciálás helyzete. Ebben általában jelentős az előrehaladás, de mégsem kielégítő. A vállalatainknál még mindig kevéssé veszik figyelembe a bérezésnél a szakmai képzettséget, a vállalat eredményeiben való közrehatást, vagy az egy helyben eltöltött éveket. A nyereségjutalom fizetésénél pedig az a helyzet, hogy ritkaság, ha a volt harmadik kategóriába tartozó. netán fizikai munkásra gondolnának. A vállalatok nem élnek megfelelően ezzel az ösztönző lehetőséggel. Különösen nehéz árnyaltan és az arányokat is kellően megtartva megbecsülni a törzsgárda tagjait. Kétféle veszély is fenyeget. Nem szerencsés az sem, ha minimális előnyt jelent a vállalat régi dolgozói közé tartozni; de az sem, ha ilyen alapon osztják fel a részesedés nagy részét (S különösen visszás, ha az elosztás módját az határozza meg, hogy a vezetők mennyi ideje dolgoznak a vállalatnál). E kérdésben meg kell találni a megfelelő arányokat az egyes vállalatoknál, azt az arányt, amely- lyel mindkét veszélyt ki lehet kerülni. A gondok, nehézségek kijavíthatok. s az esetleg hibázó vállalatok sem követtek el jóvátehetetlent. A hibák felismeréséhez is idő kellett, s érlelődniük azoknak a hatásoknak, amiket egy-egy régebbi döntés váltott ki. Mindezek mellett bizonyos, hogy a következő időszak egyik megoldandó feladata a vállalatoknál a bérezési politikában és gyakorlatban fellelhető hibák kijavítása lesz. A változtatás nem egyszerű, mert a bérezésnek számos összetevője van. Ami például csak a termelésben jelentkezik: a munkaszervezés, az anyag beszerzése, a termelés megfelelő ütemének kialakítása. Mások pedig a vállalati alkotmány, a kollektív szerződés rendelkezései. Hogy a bérezés rendszerének javítása mégis így az előtérbe került, annak az az oka, hogy ez — miként a napokban egy megyei tanácson tartott értekezleten elhangzott — politikai hangulat kérdése is. K. I. Ebben a hónapban ünnepelte termelési tanácskozáson fennállásának tizedik évfordulóját a Kisvárdai Bútoripari Vállalat. A korábbi években csak bútorgyártással foglalkozó üzem a Gazdasági Bizottság egy 1968- ban hozott határozata alapján elvállalta a Fővárosi Faipari Vállalat által gyártott függönykarnis és’ ’ képkeret gyártását, amit két lépcsőben telepítettek Budapestről Szabolcsba. , A profilátadással kedvezőbb helyzetbe került a vállalat. A fővárosban teljesen megszüntetett képkeret- és íüggönykarnisgyártással hitelhez jutottak, ami alapvető feltétele lett fejlődésüknek. Ű] üzemcsarnokot építettek és ebben már meg is kezdődött a termelés. Most épül és nemsokára kész lesz a minden igényt kielégítő, korszerű 250 személyes szociális létesítmény, ami magában Elek Emil felvétele foglalja az ebédlőt, konyhát, öltözőket és fürdőket. Tizenhárommilliót jelent már erre az évre a két új termék gyártása. 100 ezer méter függönykarnis és egymillió méter képkeret készül itt Kisvárdán, amit egyedül gyártanak az országban. A képkeretből például nemcsak a hazai .piacnak, hanem exportra is készítenek. Libanon, Kanada, Ausztria, Norvégia és Izrael jelentkezett eddig megrendeléssel. A beindulás megtörtént. A vállalat összlétszámának csaknem a fele — 110. köztük csaknem száz nő — az új üzemben dolgozik, de a teljes üzembe helyezés után még újabb ötven dolgozóval növekszik a gyár létszáma. A könnyű fizikai munka egyben azt is lehetővé teszi, hogy elsősorban nők dolgozzanak a gyárban. (foalogb) Az ember úgy gondolná, hogy két szomszédos termelőszövetkezet egyesülése hasonlít az átlagos házasságok- . hoz. Az elején, á különféle érvelések és az egyesülést tetszetősen népszerűsítő beszédek friss hatása alatt kitűnő a viszony mindkét fél részéről, van türelem, reménykedés abban, hogy együtt jobb lesz. Aztán, amikor ezek a ..mézeshetek'’ elmúlnak, mint sok házasságban, két egyesült termelőszövetkezet tagjai között is előjönnek a hibák. a kifogások, a dolgok negatív oldala valaminek a nem teljesítése vagy teljesülése. TÉVES FELTEVÉS Vasmegy éren áll a január elsején egyesült új tiszarádi —vasmegyeri termelőszövetkezet központi irodája. Olyan hangulatot vártunk otg mint amilyen körülbelül a fiatal házasoké, mézeshetek idején. Csak az a baj, hogy a tetszetős hasonlatból semmi sem igaz. Még az ellenkezője sem. A feltevés — mely nemcsák a mienk volt — téves. Az első közös zárszámadás után — ebben mindenki egyetért — nyugalom lesz és általános megértés a végrehajtott egyesítéssel. Ami probléma van, az most mutatkozik. Mert ilyen az élet és főleg ilyenek a rétközi emberek. Apróra hasogatnak megvalósítás közben egy gondolatot Ősi, paraszti bizalmatlanság ez. Aztán ba meggyőződtek az igazságról, mindenre hajlandók érte. Ez a folyamat a két faluban még nem zárult le. JÓ AZ EGYESÜLÉS Nem minden kis termelő-. szövetkezetnek az egyesülés az útja a boldogulás felé. De ennek a két falunak a vezetői valóban jól választottak, amikor összekötötték a két község sorsát. Mindenekelőtt csaknem egybeépült már Tiszarád Vasmegyerrel. A két templom között sincs két kilométeres távolság, de faluszéltől faluszétig egy sem. Tiszafádon mindössze 1219 hold és 239 tag, Vasmegye- ren is csak 2399 hold és 328 tag A kettő együtt éppen az az optimális méret, melyen már ki lehet alakítani — legyünk pontosak, tovább lehet fejleszteni — a nagyüzemi gazdálkodás szellemét_________________________I___ De ha semmi más nein szólt volna az egyesülés mellett, akkor is meg kellett volna csináltatni a ,,közös kabátot”, melyen csak ..gomb” az egyesülés. A közös szarvasmarha-tenyésztés megfelelő korszerűsítésére egyik termelőszövetkezetnek sem volt ugyanis külön-kü- lön elegendő pénze és hitele. Együtt már elegendő. És éppen ebben a legdöntőbb kérdésben vannak problémák, értetlenségek. „VISZIK A TEHENET?“ A két termelőszövetkezet lehetőségei olyanok, hogy helyes, ha együtt nevelik az állatokat. Az egyikben vannak istállók, a másiknak a takarmánybázisa. Teljesen világos, hogy Vasmegy erről át kelleti vinni a negyven tehenet a li- szarádi fejőgépek, jő férőhely mellé. No, de akadt, vasmegyeri gazda, alti azt mondta erre: „Ugye megmondtam! Viszik már a teheneinket!” Azt már nerp vette észre, hogy a tiszarádi növendékállatokat meg -Vas- megyerre hozták. Talán nem akarta észrevenni, - hogy mit hoznak, csak amit visznek. Ugyanígy volt a' takarmánynyal. Amikor a szénát, lucernát vitték Megyerről Rád- ra, többen megjegyezték. Amikor Rádról hózták az abrakot, azt nem. Lehet, hogy „alkalmazott rövidlátásról” van szó? Mindezek után nehogy azt higgye valaki, hogy nagy ellenzékről van szó. A titkos szavazáson Rádon 3 ellen- szavazat volt a 150-ból, Vas- megyeren hat a 222-ből. És azóta nincsen több kilenc ellenzőnél. De a termelőszövetkezeti demokrácia egyik furcsasága, hogy kilenc ember szóbeszéde messzebbre hallatszik, mint a csendes, szorgalmas munka jó eredményei, s a pénztárba hulló plusz forintok. Nevetve mondják a vezetők erre: „Csak addig tart még ez a szóbeszéd, amíg az első közös zárszámadáson ki nem osztjuk • a plusz forintokat is, amit a közös vállalkozások eredményeztek. És akkor csend lesz, nyugalom és jó együttműködés még ennél a kilenc embernél is. Gesztelyi Nagy 'Zoltán Zöldell már ligetünk Vajda Jánossal kezdem e május egy előtti városligeti kirándulást, ajánlást. „Ha a Városligeten járok. S az ég derült, a nap ragyog, /Oly szépnek látom a világot! /Oly boldog, oly vidám vagyok.” A Mulatókertről illő most a szép ünnep alkalmával szólni, — József nádor korabeli nevén ejtem a mai Városligetünket. Sok száz éves történetéről most ne szóljunk (erre is sor kerül majd), de a múlt századi „mulató” életéről már igen. A pestiek, pesti polgárok, iparosok teremtették, szelídítették a mocsaras legelőkből pihenő-, szórakozóhellyé, „ökördűlő” volt az első neve. A város elhatározta, hogy üdülővé és mulatóhellyé alakítja a szép erdőt. A Királyi Szépítő Bizottság 200 aranykoronát tűzött ki a legjobb terv készítőjének. Nebbien Henrik tervét fogadta el a nádor. A szép terv majdnem hétszázezer forintba került volna. (Amfiteátrum is szerepelt benne, de ezt elhagyták.) Adakozzon a város. 10 éven át fizessék az adózók az önként felajánlott összeget — így szólt a felhívás. 340-en jelentkeztek azonnal! 26 főúr — a többi egyszerű, városi polgár. Igazi néppark lett, mulatókért a Városliget, a munkás- mozgalom krónikása nem is tudna olyan esztendőt felsorolni. ahol mint szintér, a Városliget ne szerepelt volna. Május elsejéken ide jött ki a pesti munkásság ünnepelni, követelni (a századfordulón még a „három 8-ast”), a gyepre letelepedve másnap reggelig is ellepte a tömeg a ligetet. Mikor kalauzul szolgálunk az idei május ligeti sétájához: mi újat kapott az elmúlt esztendő óta a szórakoztató Városliget? — egy-két sorban azért említsük meg. hogy milyen is volt a - múltszázadi „vursli”. Nagy Ignác „Magyar Titkok” című könyvében így írja le: „Itt-ott poros csemegét kínálgatnak németül, hogy pillanatig se feledje az ember, miképp a magyar főváros egyetlen mulatóhelyére siet: a nyomorékok és koldusok ellenben magyarul kéregéinek. tudván, hogy a magyar jószívű és mindenét örömest elosztogatja, mihelyt gyönge oldalán támadtatik meg. A fasor végén korlátokba ütközik az ember, melyek a mulatóhely előtt felállíttatván és mindenkit arra emlékeztetnek, hogy rendkívüli jókedvnek át ne engedje magát, mert minden csak úgy jó, ha korlátok közé van szorítva, mi alól még csak a gondolatot sem vehetjük ki. De tekintsünk körül a sok ezernyi sokaság közt, s látjuk miként mulat a nép 10 krajezárért. Amott kerek épület áll. s égjük zugából víg zene harsog; oly neme ez a játéknak, melyet a magyarok ringels- pielnek neveznek. melyet mindazáltal inkább politikai pályafutásnak kellene nevezni, mert a legkisebb gyermekek is magos paripára ülnek s ugyancsak forognak anélkül, hogy valaha célt érhetnének. És mi hozza őket mozgásba? Alól kerekeket forgatnak.” A „ringlispit” a múltat idézve, most is forog a Városligetben. de már* mint minden játék, elektromossággal működik. „Mint mind-n játék.” Ugyanis az idei . május elsején már több mint száz amerikai és japán játékautomata áll majd a közönség szolgálatára. Ezt Tari Júlia, a Vidám Park fiatal közgazdásza mondja, beszámolva a Vidám Park idei tervéről. Először is: elnyerték idén a Kiváló vállalat címet. A fel- szabadulás óta, tavaly érték el a legjobb eredményt (20 millió forint bevételt), az idei terv pedig 22 millió. A május elsejei látogatók még csak nagy építkezéssel találkoznak a bejárattal szemben: új villanyautó. s kör alakú csarnok épül. Harminc új olasz villanyautóval lehet száguldani, mégpedig egyszerű zsétonbedotoás- sal. (Mint a telefonautomaták. ha bedobjuk a pénzt, csak akkor működik. Ha lejár. újat lehet bedobni.) öt új — a szakemberek így mondják — „üzemegységet” szerződtettek az NDK-ból. A rengető vasutat, amelyen 20 kocsi, 40 km-es óránkénti sebességgel, hegyen-völgyön át száguld. Német óriáskerék fog emelkedni és süllyedni, amíg a mienk fel nem épül. Ugyanis a régi óriáskereket lebontják. Ezt az új óriáskereket .10 000 vilianyégő világítja esténként ki. Három, úgynevezett ajándéküzemet, is felállítanak, ahol nyerni le-. hét És' május elsejére, megnyílik a Calypso néven a harmadik játékautomata terem. A Vidám Park idei Kiváló vállalat kitüntetésekor mondjuk el: érdekes módon épp a Vidám Park volt az a pesti üzem. amelyik pontban 1945. április 4-én nyitotta ki kapuit. Pajor István vezette akkor az újjáépítést és ő rendezte a Vidám Parkban a „Szabad Nép Kabarét”. A vidám parid „Szabad Nép Kabaréban” lépett fel a három Latabár, Dénes György, Pethes, Hertelendi Hanna, Szőnyj Lenke, Gobbi Hilda. Darvas Szilárd. Ugyanekkor a Városligetben isj egy Szabad Nép Kabaré szórakoztatta a közönséget május elsején. itt Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Pásztor János, Olthy Magda, Simon Zsuzsa lépett fel. Ä Vidám Parkban május elsején — 25 éve: női tánczenekar játszott. Minden tagja fiatal zeneakadémista volt. Csak két nevet az akkoriakból: Hajdú .Júlia, mai ismert zeneszerző és a nemrégiben elhunyt Dénes Vera csellóművész. A liget másik nagy tanitó- szórakoztató-pihenő „üzeme” az állatkert. Az állatóvoda május elsejere felépült (azért mondjuk, hogy felépült. • mert új „óvodai berendezéseket” kapott az idén); az első óvodai oktatásra, játékra a kis oroszlánok, Rama, a kis sirálytigris. mackók, s ha magaviseleté megváltozik, egy mérges kis jegesmedve Várakozik. A látnivalók közül, mint valódi ritkaságra, a ta- pírra hívjuk feL a figyelmet. Ez a zárkózott, békés állat az orrszarvú és az őslovak közeli rokonságához tartozik. Életmódjukról sokáig szinte semmit sem tudtak, mert a tapírok félénkek, s nemcsak az embert, de saját fajtáikat is kerülik. Magányt kedvelők, a legsűrűbb dzsunge- lekben éjszakai életet élnek. Növényeredetű a táplálékul;, szeretik a lombokat, a gyümölcsöket, s legelnek, mint a lovak. Rendszerető állatok, a lakóhelyüket ritkán változtatják. Európába először 1820- ban érkezett tapir, de azóta sokfelé tartják, mert a mesterséges tartást jól viselik. Kedves állat, különösen, ha fiatalon kerül az ember közelébe. A mi tapírunk, Ausztriából érkezett tenyészérett tapir nőstény. Már megszokott. jóízűen rágcsálja a jo- natanalmát. Az állatkert igazgatósága nem engedi, hogy sokáig egyedül maradjon a tapírlány: hamarosan párt szereznek, vesznek neki. Ébred, éled a mindnyájunk Városligete. Kőbanyai György
