Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

sw»'ui. apniis 13. iretFr-MAOVABDRSTAO 5. oMa! A legfőbb ügyészség vizsgálata után Építőipari munkások balesetvédelme — két szabolcsi TÖ^/ÁL-nál i Egy évvel ezelőtt — mint arról annak idején mi is hírt adtunk — a legfőbb ügyészség orszá­gos vizsgálatot tartott az épí­tőipari munkások balesetvé­delmével kapcsolatban. Kü­lönösen sok hiányosságot ál­lapított meg a vizsgálat a termelőszövetkezetek közös építőipari vállalkozásainál, egyebek között Szabolcs- Szatmár megyében is. Mit állapított meg akkor a törvények megtartását ku­tató szem? Például azt, hogy sem a nyíregyházi, sem a fehérgyarmati TÖVÁL-nál nem volt meg havonta az előírt munkavédelmi oktatás. Az ide vonatkozó jogszabály elrendeli biztonsági megbí­zott kinevezését. Ez e^rik említett közös vállalkozásnál sem történt meg, vagy ha igen, képzettségüknél fogva alkalmatlan személyt nevez­tek ki biztonsági megbízott­nak. Munkavédelmi szerve­zet egyik TÖVÁL-nál sem működött. A balesetvédelmi oktatás csak formálisan folyt. A balesetvédelem alapvető feltételei is hiányoztak. Nem biztosították sem az anyagi, jiem a személyi feltételeket. Nem vizsgálják a baleset okát Egy esztendő után a me­gyei tanács szakigazgatási szerveinek munkatársai megismételték az ellenőrzést. Az érdekelte őket, vajon az említett építőipari vállalko­zások vezetői tanultak-e az elmúlt hiányosságokból, a hibák megszüntetéséért mit tettek? A fehérgyarmati és nyír­bátori TÖVÁL technikusi végzettségű dolgozót nevezett ki munkavédelmi felelőssé. Ez az egyetlen pozitívum, amit meg lehetett állapítani. A tanácsi ellenőrzés kiter­jedt a termelőszövetkezeti építőbrigádok balesetvédel­mére is. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy még a súlyos balesetek okát sem vizsgálják ki. Hogyan lehes­sen azt kívánni ezek után. hogy az ok megszűntetésére intézkedéseket tegyenek? A fehérgyarmati TÖVÁL-nál az elmúlt év első felében még a súlyosabb balesetekről sem vezettek nyilvántartást. A járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vizsgá­lata után — és szigorú in­tézkedése nyomán — ezt a hiányosságot az év második felében megszűntették. A nyírbátori TÖVÁL mulasztá­sai nem voltak ilyen sub', sak, de itt is például kivétel nélkül formálisan „ledarál­va” tartják meg a baleseti oktatást. Természetes, l.ogy az ilyen formálisnak tekin­tett balesetvédelmi oktatás csaknem teljesen hatástalan. Formális oktatás A törvény világosan ki­mondja, hogy alapos gyakor­lati és elméleti oktatást kell nyújtani. Elméleti oktatás alatt a helyzet világos elem­zését kell érteni a meg­történt balesetek adatait, té­nyeit és elemzését, az okok feltárását. A gyakorlati ok­tatáson pedig a megelőzés módját a munkahelyen, vagy ahhoz hasonlóan kialakított terepen. Egy ilyen alapos ok­tatás számára a különösen balesetveszélyes építőipari dolgozóknál minimum négy óra szükséges, de el lehet képzelni, hogy az adott helyzetben csak egy nyolc­órás oktatás elegendő. Ezzel szemben a TÖVÁL-oknál egy-egy oktatás időtartama fél óra is ritkán volt, a jegy­zőkönyvet pedig az oktatás megtartásáról már az előadás kezdetén aláíratták a meg­jelentekkel. Érdekes, hogy — bár a dolgozók ismerik, hogy az oktatás idejére járó átlagke­resetet a vállalatnak meg kell téríteni, vagyis a bal­esetvédelmi oktatás munka­időnek számit, — a térítést nem igénylik, mintha c -zel is jelezni akarnák, hogy az oktatást formálisnak tartják. Közös érdek! 'Ismeretes, hogy évente két­szer munkavédelmi szemlét kellene tartani és az ott fel­fedett hiányosságok meg­szüntetésére intézkedéseket hozni. Ezeket a szemléket sem tartják meg az építőipa­ri közös vállalkozásoknál rendszeresen, vagy ha mégis megtartják, ezek is formáli­sak, nem terjednek ki a munkahely egész területére. Mivel a TÖVÁL-ok a ter­melőszövetkezetek közös vállalkozásai, az említett mu­lasztások; okait a termelőszö­vetkezetek munkavédelmi helyzetében kell keresni. A termelőszövetkezeti építő­brigádok és közös vállalko­zások egyre nagyobb értékű munkát végeznek évente és egyre több embert foglalkoz­tatnák. Közös érdek, hogy ezeknek a dolgozóknak- az élet- és balesetvédelme biz­tosítva legyen. Erre annál is inkább szükség van, mivel a termelőszövetkezeti építő­iparra a következő években még nagyobb feladatok vár­nak. Gesztelyi Nagy Zoltán Kismotoron Nyíregyházától Londonig CÉL: a XXX. ÉICC Campmg Raiiey Egy jó adag merészség is kell ahhoz, hogy az ember egyszál magában, egy kis­motor nyergében, a csomag­tartón egy sátorral nekivág­jon a nagyvilágnak. És mi­ért? — A világjárás élményen kívül azért is, mert el sze­rette volna lesni azokat a közlekedésszervezési fogá­sokat, amelyeket mások job­ban csinálnak, mint mi. Hát ezért indult útnak Füzesséry Gábor, az AKÖV üzemszervezője az elmúlt év nyarán, jelentkezve az MTSZ 9rszágos Motorosszövetség fel­hívására. És közben részt vett a XXX. FICC Camping Raiiey nagy angliai világfa- láiko&úán is. Londonig hosszú az út. Ausztria, Svájc, Franciaor­szág voltak a pihenőállomá­sok, s volt idő egy kicsit „ellesni” is. — A legelső jó példát az osztrákoKnál láttam. Az utak minőségét, az útépítés gyorsaságát és a munka pre­cizitását. Sokszor hosszú ki­lométereket futott úgv' a mo­torom, hogy a rugók meg sem mozdultak. Nem ártana nekünk sem megtanulni utat építeni. A közelekedési jelzőrend­szer Svájcban volt a legtö- ké) "tesebb. — Általában jók az út­ira nyjelzéseik, de Svájcban különösen. Kiváló, jól szer­vezett a szerviz- és benzin­töltő hálózat. Nem mondha­tó ez el viszont Franciaor­szágról. Fü"°ss4ry Gábor egy ki­csit -rmészetjéró is: — Egvik legnagyobb élmé­nyem az átkelés volt az Al­pokon. És a legveszélyesebb élményem is. Hiszen nem volt valami kellemes lát­vány a magas sziklákon szétzúzódott, s a mélyben szétszórt gépkocsik látványa. A magyar motoroscsoport- ' nak azért szerencséje volt. Baleset, sőt eső nélkül érték el a La Manche csatornát. Magyar ember először csak tengert akar látni. £> ha már ott van... — Ha lehet, átmenni a csatornán, őszintén, egy ki­csit tartottam tőle. De sze­rencsére nem kaptam ten­geribetegséget. Annál in­kább a szárazföldön. Angli­ában. Az első tízperces út után forgott velem minden. Hiszen nem egyszerű hirte­len megszokni a bal oldali közlekedést. Ez az, amit nem venne át A közlekedés nyugodtságát, a közlekedők udvariasságát annál inkább. És még egyet: — Javaslatiak készült, de mire hazaértem, már nálunk is bevezették. Jelzőlámpát kapnak á gyalogosok is. Na­gyon ötletes, gyorsítja a for­galmat, megakadályozza a baleseti lehetőségeket. Ami viszont még hiány­zik: — Az alacsonyabbra he­lyezett, megismételt kis lám­pák az útkereszteződések­ben. Hiszen a gépkocsive­zetők. nem láthatják a nag? lámpákat. A kicsik Angli­ában egyenesen az ő szá­mukra készülnek. A nemzetközi camningta lá’kozót Londontól északrr r.ár m-'rtöldnvire tartóé1"51' meg. ötvenezer ember talál kozott itt, s a raiiey igazi szen­zációja a magyar küldöttség volt. Már csak azért is, mert a szocialista államoka. egyedül Magyarország kép­viselte. A találkozón ismét a köz­lekedés volt a téma. Amit pedig ezekből a legszíveseb­ben valósítanak meg itthon. — Az optikai jelzéseket. Az angol utak széle éjszaka piros fényt vet, a forgalmi sávfelezők fehéret. A letéré­seknél pedig másfél kilomé­terrel az útkereszteződés előtt fényvisszaverő táblá­kat helyeznek el. A letérni szándékozó jármű részére az úttestre festett fénylő zöld sáv vezet. A fényvisszaverő jelzések azóta a magyar utakon is megjelentek, sok más, a közlekedést gyorsabbá, biz­tonságosabbá tevő megoldás­sal együtt. Horváth S. János Sólyom László: Néhány szó Két olyan tizenhárom éves forma srác támasztja a ke­rítést. Kezük konyákig nad­rágzsebükbe mélyedt, türel­metlen csikólábuk rúgdossa a járda töredezett flaszterát, tekintetük elbámészkodik a körülöttük zsivajgó tavasz­ban. Szemben a túlsó oldalon szerelmespár andalog egy­másnak dőlve. ÓRIÁS ALMATAROLO Kelet kapujában Kép az őszről. A tetőnek még csak a tartószerkezete van meg, de lenn már dolgoz« nak. minősítik és rakják vagonokba Szabolcs „aranyát”. Hammel József felvétele Akár 132 napos hűtőház­nak is nevezhetnénk a tuzsé- rit. mart ennyi munkanapra volt szükség ahhoz, hogy az 1000 vagonos tároló az alapozástól az üzemelésig jusson. Ez a rendkívül rövid, minden korábbi rekordot meg­döntő idő azóta szinte mér­ce lett a magyar építőipar­ban: példálóznak vele, hogy lám, így is lehet építeni. Persze, a határainkon túl is ismert 31. számú Állami Építőipari Vállalat rá is szolgál erre á példálózásra. (Nem úgy, mint a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat: ők számottevően csúsznak a vállalt munka teljesítésével.) Az ősszel azonban még nem volt valami egyszerű a betárolás, vagonrakás. Elő­fordult. hogy alul aszfaltoz­tak, fölül festettek, középen pedig rakták az almát a vagonokba. 5000 vagon árut így is át tudtak rakni, s 800 vagonnal hűtöttek. (Ebből április elejére még megma­radt mintegy 200 vagonnyi.) Ez is jelzi, hogy már az első s félig még az építkezéssel eltelt időben is ki tudták_ használni a tulajdonosai. a" HUNGAROFRUCT. a nyír­tass! és nyírmadai, továbbá a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság. A tároló tulajdonképpen hármas funkciót lát el: ma­nipulálás, betárolás, tranzitá- lás. Vagyis az alma egy ré­szét feldolgozzák, másik ré­szét csak átrakják a széles nyomtávú vagonokba a ma­gyar vagonokból, vagy a te­herautókról. Az idén sze­retnék kihasználni a tároló teljes hűtőkapacitását, s emellett a tavalyi kétszere­sét. 10 ezer súlyvagon árut akarnak átrakni. Az átrakás lehetőségeinek javítása érdekében az idén egy új rámpát építenek, s ezzel 3—3 normál és széles vágányon fogadhatják a va­gonokat. Befejezik a tároló úthálózatának építését is (Ezenkívül ebben az évben elkészül a tmk-műhely. a kazánház, az olajlefejtő és a központi fűtés, jövőre pedig a szociális épület, iroda, s a parkosítás.) Megoldódik az idén a ma­nipulálás gépesítése is: ha­marosan olasz gépsort sze­relnek fék A bővítésre mindenképpen szükség van, tehermentesíte­ni kell Komorót és Mándo- kot. E két helyen nagyon rosszak a rakodási körülmé­nyek, nincs út és világítás nyitott a tér. s nem lehetsé­ges a gépesítés sem. Tuzséron szinte ideális kö­rülmények között lehet dol­gozni. A könnyű, alumínium­ból készült szerkezet alá be­futnak a vagonok, szinte ki­iktatják az időjárás esetle­gességét. A gépesítés 80 százalékos — többet kizáró­lag a vagonok miatt nem le­het. Célszerű lenne újabb táro­lót vagy tárolóidat építeni Tuzsérra. A HUNGARO­FRUCT gondol is erre, hogy A Magyar Közlöny leg­utóbbi számában megjelent a mezőgazdasági- és élelme­zésügyi miniszter rendelete a kenyérgabona és a liszt cseréjéről. A rendeletre azért volt szükség, mert a hazai szabványok már az árak szerint is különféle ga­bonát különböztetnek meg, például étkezési vagy ta­karmánygabonát. A rendelet szerint a malmok és a liszt cseretelepek ezentúl kizáró­lag étkezési fajtájúnak mi­nősülő búzáért és rozsért ad­itt még két 1500 vagonos tá­rolót építsen- (Ez még csal* elképzelés, s a megvalósítá­sig hosszú lehet az út — de kútba is eshet.) Itt van közmű, út (?). vas­út. energia — csak bővíteni kellene. A két tároló felépí­tésével 30 ezer vagon átra­kását és 4 ezer vagon hűté­sét tudnák megoldani. Ez nagyon megkönnyítené az alma szovjet exportját. Az út szót az imént meg­kérdőjeleztük. Már többször foglalkoztunk vele az utóbbi években, hogy a 4. számú útvonal korszerűsítése szinte nem tűr halasztást. Tavaly ősszel általában 2—500 te­herautó. vagy pótkocsis von­tató várakozott a tároló kö­zelében, szinte lehetetlenné téve a közlekedést. Az is is­meretes, hogy a rossz úton rengeteg alma tönkremegy, exportképtelenné válik. Az almaexport másik aka­dályozója a vagonok hiánya. Ez országos gond, s remélhe­tőleg hamarosan megoldást találnak az illetékes szervek. K. L hatnak cserelisztet. A rerv* delkezés továbbra is fenn­tartja a régebbi előírásokat, így például azt, hogy a cse­rére átadott búza 20 száza­léknál nem tartalmazhat több rozsot, ilyenkor ugyan­is az átváltásnál a teljes mennyiséget rozsként szá­molják el. Egészségre ártal­mas anyaggal kezelt ke- nyérgbonát a malmokban és a cseretelepeken a liszt el­lenértékéül nem fogadnak el. Miniszteri rendelet a kenyérgabona és a liszt cseréjéről a szerelemről A kisebbik legény hegyes vállával oldalba böki barát­ját, s állát a szerelmesek fe­lé vágja. Hunyorító tekinte­te azt kérdezi: Mit szólsz hozzájuk? A nagyobbik biggyeszt, fú.i és rúgdossa tovább a flasz­tert. A kisebbik követi sze mével még egy ideig a sze­relmespárt. aztán megszó­lal. — Te voltál már szerel­mes? — Voltam. — Hányszor? — Egyszer. — Milyen volt? — Hülyeség. — Miért? — Csak. — De mégis? — Odaadtam neki a len­szebb versatil ceruzámat. — Es ő? — Egy zsebkendőt adott. — A lányok azt szoktak. Tudom. — De visszakérte másnap. — Miért? Szakítottatok? — Akkor még nem. — Hát? — Félt. hogy kikap a ma­májától. — Es te? — Visszaadtam. — Es ő is visszaadta a ver satilt? — Nem. — Miért? — Nem kértem. A férfi, amit egyszer odaadott, azt ott egye a fene. — Hát igen! — Ez a szerelem. — Tényleg hülyeség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom