Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Vasárnapi melléklet Az ember csak íoaaskerék ? VAX**« • Ilyenkor, az év első hónapjaiban minden esztendőben megtudjuk, beszélünk róla — hiszen a könyvelők fillérre kimutatják —, ki milyen jövedelmet ért el a termelőszövetkezetben. Igen, erről sokat beszélünk, de annak idején, a belépési nyilatkozatok aláírásakor nemcsak gazdasági kételyek voltak. A vitákban, a tengernyi aggály között olyan kérdéseket is felvetettek: mi lesz az egyéni ambícióval, tudással, nem fog-e elszürkülni az ember? Ahogy sokan mondták — vajon nemcsak egy fogaskerék lesz a tag a szövetkezet gépezetében ? Néhány szóban érdemes felidézni, mi volt, mi lehetett az egyéni paraszt tudásának, ha úgy tetszik, karrierjének útja. Akinek néhány holdja volt, vagy ennyi sem, az mehetett napszámosnak, részes aratónak, harmadosnak. Ha valakinek már annyija volt, hogy nem szorult idegen gazdához, annak pedig a földje, lova, tehene parancsolt és néha kegyetlenebbül, mint a munkáltató nagygazdák. A legtöbbet gürcölök közül a talp- raesettebbeknek — akiket valamilyen nagyobb csapás nem ért — egy emberöltőt átkinlódva sikerült néhány holdat ragasztaniuk is a meglévőhöz. Mivel gazda nélkül nem hevertek földek, minden vásárláshoz valakinek tönkre kellett menni. Vagyis, ha az egyik gazdagodott, a másik szegényedett. Az ilyen érvényesülés nem valami felemelő, kívánatos lehetőség. No, de nem a múltról akarok szólni. Mi van most az egyénnel a szövetkezetben? Elszürkült, fogaskerék lett? Alig egy évtizede az általános átszervezésnek Ennyi idő az emberi sorsok kiteljesedéséhez, ha minden az első perctől a legnagyobb rendben ment volna, akkor is kevés volna. Ismeretes, hogy a kezdeti években a fiatalok többsége elhagyta a falut. így legtöbbször nem oda mehettek az emberek dolgozni, ami koruknak, képzettségüknek legjobban megfelelt volna, hanem ahol éppen dolgos kézre volt szükség. Az évtized első fele a legtöbb szövetkezetben munkaerőgondokkal telt el. Jelentős javulás az utóbbi években van. Jönnek vissza a fiatalok. Az emberek többsége hajlama, képessége szerint kezd magának szakmát választani. A jószághoz értők az állattenyésztésben helyezkednek el, a kertészkedők a gyümölcsösökben, sokan választják a gépész szakmát. Néhány ezüstkalászos gazda volt az egyéni parasztok között is, de tudása kamatoztatásának holdjai határai nagyon gyorsan gátat szabtak. A szövetkezetben nemcsak lehetőség, hanem egyenesen követelmény a tanulás, valamilyen szakma szerzése. A szakmunkások képzése az utóbbi években indult meg rohamosabb tempóban. Máris elmondhatjuk, ezrekre rúg azoknak a száma, akik gépészek (traktorosok, szerelők) állatgondozók, kertészek, vagyis szakmunkások. A műhelyekben, raktárakban, irodákban dolgozók munkája Is messze fölötte van kvalifikáltságban a régi paraszti tudásnak, A szákmunkás-bizonyítványok megszerzéséhez legalább nyolc általános előképzettségnek kell lennie. Hány ezren végezték el a szövetkezeten belül a nyolc általánost olyanok, akiknek korábban csak 4—6 elemijük volt. A magasabb képesítésű parasztfiatalokról nem is szólva, akik technikus, könyvelő, mérnök, közgazdász és jogászként dolgoznak — egyre többen — a szövetkezetekben. Hacsak a termelésben való elhelyezkedését vizsgálnánk a mai parasztoknak — szövetkezeti tagoknak — már akkor is nagyon pozitív választ tudnánk adni a címbeli kérdésre. A szövetkezeti tagságból azonban olyan jogok és kötelességek fakadnak, ami a korábbinál sokkal nagyobb társadalmi mozgásra, érdeklődésre, tevékenységre készteti az embereket. Itt van elsősorban is a választott funkciók egész hada: a vezetőség és az ellenőrző, kulturális, szociális, háztáji, valamint vezetőség bizottsága. Akik ezekben a tisztségekben jól akarnak dolgozni, előbb-utóbb bizonyos jogi, ügyviteli ismeretek szerzésére kényszerülnek. Legalábbis a saját alapszabályukat, a legfontosabb rendeleteket ismerniük kell. A tagok többsége olyan fogalmakkal tanult meg bánni, számolni, mint norma, munkaegység, százalék. Természetesen nem mondhatjuk el, hogy már mindenki ismeri a termelőszövetkezet tervét, alapszabályát Ehhez javítani kell a belső tájékoztatást. Ha valahol tájékozatlanok a tagok, ez a hiányosság nem a szövetkezet, a kollektív gazdálkodás, hanem a vezetőség számlájára írandó. Valami abszolút, naprakész helyzetismeretre senki sem gondol. De a tervek és a pénzügyi dolgok jobb ismerete kívánatos volna. Az emberi élet teljesebbé, értelmesebbé válásának nagy lehetősége a szövetkezet, ahol nap mint nap tömegesen találkoznak, mondanak véleményt az emberek. (Volt olyan egyéni gazda, aki egy-egy köszönésen túl hetekig nem állt szóba senkivel, nem lépte át más küszöbét.) Itt megismerik egymás örömét, gondját. Egyre inkább segítenek is egymáson. A rászoruló magányos öregek mellé ápolókat fogadnak, idősek napközijét tart már fenn több szövetkezet. Azonban azt kell mondani, mint a tájékoztatásnál: sok még a teendő, de már vannak jó példák és egyre több helyen követik az élenjárókat Több szövetkezetnek van Hajdúszoboszlón és az ország más részein néhány szobás üdülője, ahol a szabadságon lévő tagok (parasztok szabadságon!) pihenhetnek. Nagy társadalmi összefogással most indult meg a sóstói közös megyei üdülő építésének szervezése. Említhetnénk, hogy mennyi fiatal sportol a termelő- szövetkezetek színeiben (itt is a kezdetnél tartunk még), mennyien mennek hétvégi kirándulásokra és így tovább. A szokásos summázást elhagyom, úgy hiszem ezek a tények feleletet adnak arra a kételyre: elszürkül-e, fogaskerékké válik-e az ember a szövetkezetben. Cafkös Bálán Hammel József felvétel* ŰJ UTCASOR BIBIBEN Ajándék és ajándék Hiábavaló fáradozás lenne megpróbálni leírni azt az örömöt, amit a figyelmességből, szívességből, szeretetből juttatott ajándékok okoznak. Hisz’ ajándékot már mindenki kapott. Nyugdíjba vonuláskor egy vázát es egy üveg bort, máskor barátja legkedvesebb könyvét, egy csokor virágot, vagy csupán egy ujjongva talált színes kavicsot. Ilyen ajándékot kapni, de adni is öröm, az önzetlenség kölcsönös öröme. Bölcsen tanácsolja a közmondás, hogy „Ajándék lónak ne nézd a fogát”. Mert ha valaki az ajándéknak a „fogára”, az értékére kíváncsi, az elveszti az igaz örömöt. Van, aki éppen ezért valósággal irtózik az értékesebb ajándékoktól és ha egy mód van rá, vissza is utasítja. Pedig manapság nemcsak az ajándékozás anyagi' lehetősége nagyobb, nő az ajándéktárgyak értéke is. Például a régi sze- génylagzik hosszú vígsággá változtak, ahol nem számít ritkaságnak a hízott disznó, vagy a több ezer forintos betétkönyv nászajándék sem. A valódi ajándék próbája nem az érték, hanem a szándék. Ez méri, hogy figyelmesség és szeretet vagy jóindulat, esetleg részrehajlás szerzése-e az indíték. Elfogadhat-e a járási párt- bizottság titkára néhány kiló- nyi szőlőt az állami gazdaság első szedéséből? Ne legyünk prűdek: az esetek többségében igen. „Drágává” akkor válik a szőlő, ha naponta két ládával szállítanának belőle, vagy ha tudott az ajándékozó nem eppen tiszta szándéka. Ilyenkor arra kényszerül a megajándékozott, hogy elveszítsen ismerősöket, barátokat, vagy megalkudjon elveivel, elveinkkel. A minap üzemlátogatáson egy fóliába csomagolt libával akarták megajándékozni a felsőbb szervből jött vendéget. Jó érzést keltett szabadkozása. De mikor a vendégkönyvbe rótta a sorokat, odasúgta beosztottjának: „Elfér az a liba a kocsi hátuljában”. A folytatást nem tudjuk. Az biztos, hogy a gazdaság vezetője kezét dörzsölve rakott a kocsiba több libát és mindent, amit gyorsan össze tudtak kapkodni és közben érdeklődött a főnököt kísérő beosztottól, hogy mikor lehetne X elvtársat felkeresni? Nem véletlen, hogy vezetők „ajándékozásáról” példálózunk. Egy esztergályosnak vagy telefonközpontosnak nem szoktak pzért Napóleon konyakot küldeni, hogy protekciót szerezzenek nála. A múltkor arról panaszkodott egy asszony, hogy mióta férje tanácselnök lett, azóta a tapintatlan, a hízelgő „barátok” miatt egyetlen nyugodt névnapot sem tudnak megülni. Leszerelni a vezetői székek körül tülekedőket, helyez- kedőket nehéz. Sőt, néha nekik sikerül elriasztani a régi, az önzetlen barátokat, mert mindig „szolgálatkészebbek” azoknál és ajándékaik is értéi kesebbek. Seperhetnénk a saját házunk előtt is. Az új irányítási rendszer körülményei közötti nő a propaganda szerepe és ez megnövelte az újságíróid ázsióját is. Nem egy vállalatvezető gondolkodik úgy, hogy egy konyak és egy értékes új gyártmányuk is olcsóbb, mint hirdetést feladni. Közvélemény elé kívánkozó az eset, amikor jelentős mondanivaló nélkül sajtótájékoztatót hív-* nak össze, hogy az „ajándéj kért” minden lapban megje-j lenjenek a vállalatokat reklámozó, lehetőleg saját szájúid íze szerint készült tudósítások; Nem menti az ilyen ügyeskedőket az sem, hogy nem magukért, hanem az üzemért, egy kisebb vagy nagyobb cső-: port érdekében próbálnaij jogtalan előnyt szerezni. Egy bizonyos szerény határig az ajándék természetes, de ezzel együtt tudni kell, hogy az ajándék egy része annak a széknek, beosztásnak szól, amit kisebb vagy nagyobb közösség megbízásából betölt a megajándékozott. (P-l
