Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

WTO. március 29. KELÉT-MAGYARORSZAQ *. óldal Uj autóbuszjáratok a nyíregyházi járásban Fejlesztik o darabáru-járatokat — Több busz Kulturáltabb személyszállítás A közlekedési koncepció érvényesítése, a megye autó­közlekedésének korszerűsí­tése érdekében az 5. AKÖV vezetői a múlt évtől rend­szeresen tartanak megbeszé­léseket a járások vezetőivel. Legutóbb a nyíregyházi já­rás közlekedésének fejleszté­séről tárgyaltak a közlekedé­si es tanácsi vezetők. A darabáru-szállítással kapcsolatban a járás tanács szakemberei aggodalmuknak asiak kifejezést: úgy ér­zi . hogy nehézségek adód­na ,, majd a vasútkör- Ztíioáiíés nyomán a darab­áru forgalom színvonalas le­bonyolítása terén. Az AKÖV ezzel kapcsolatosan olyan tá­jékoztatást nyújtott, hogy a darabáru-fuvarozás egy ré­szét már 1967. szeptember 1-én átvette az autóközleke­dés, s bekapcsolta hálózatá­ba a megye nagyobb közsé­geit. Biztosították, s a jövő­ben is biztosítják majd a na­gyobb községek heti 2—3 al­kalommal történő kiszolgálá­sát, s a kisebb községeket is ellátják heti egy alkalom­mal. A perspektíva e terüle­ten azt jelenti, hogy általá­ban mindenütt biztosítani kí­vánják a darabáru legalább heti 2-szeri kiszolgálá­sát. A darabáru-szállítás to­vábbi minőségi javítása ér­dekeben, a szállítási határ­idők további csökkentéséért újabb hatásós intézkedésére lehet számítani még ebben az évben. A személyszállítás korsze­rűsítése érdekében már 1968-ban végeztek megyénk­ben felméréseket: mennyi autóbuszra lesz szüksége a megyének ahhoz, hogy az AKÖV biztosíthassa a kultu­rált közlekedést, megoldhas­sa a zsúfoltság csökkentését. Annak idején 180-ban hatá­rozták meg a megye autó­buszparkjának kocsiállo­mányát a negyedik ötéves terv időszakára. Ebből a nyíregyházi járásra is jelen­tős mennyiség jutott. A meg­valósulás igen bíztató ered­ményeket hozott. Jelenleg 155 autóbusz közlekedik, s az idei év végére 161-re nő a kocsipark. A jelenlegi körül­mények és a lehetőségek fi­gyelembevételével megalapo­zott az AKÖV vezetőinek az a véleménye, miszerint a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban buszállományunk meg­haladja a 200-at. Szó esett a megbeszélésen a közeljövő közlekedéskorsze­rűsítési terveiről is. A nyír­egyházi járásban például vo- nalmeghosszabbítást, végez az AKÖV Kálmánháza—Ökör­kűt vonalán, sűríti a jára­tokat Nyíregyháza és Nyírib- rony között, Nyíregyháza és Ibrány, Nagyhalász és Tisza - bercel, Nyíregyháza és Tisza- bercel között. Különösen a reggeli és a délutáni csúcs- forgalomban indítanak majd gyakrabban járatokat. Sipos Jánosné megyei ta­nácstag februárban tanácsta­gi beszámolót tartott Tisza- rádon. Itt diákok kifogásol­ták a buszjáratok elégtelen­ségét. Kérték, hogy az eddi­gi járatokon kívül indítsanak újabbat reggel háromnegyed hétkor is. A tanácsi vezetők­kel történt megbeszélésen be­jelentette a válaszát az AKÖV e közérdekű javaslat ügyében is. Ügy döntöttek, hogy június 1-től. az új me­netrend életbe lépésétől 6,55- ös indulással és 7,38-as ér­kezéssel indítanak egy ko­csit Tiszarád és a megye- székhely között. A megye- székhelyről vissza pedig 16,45-kor indul majd egy új járat. (szilágyi) NEGYEDSZÁZADA TÖRTÉNT Harcunk az üzemekért Négyemeletes KIS"*-lakások a megyeszékhelyen A Nyíregyházi Város: KiSZ-bizottság az 1971— 1972-es évekre újabb lakás­építő akciót kezdeményezett. Az előzetes tervek szerint az Északi Alközpontban, a Kos­suth utca, Sarkantyú utca, Epreskert utca által hatá­rolt területen van lehetőség a házak felépítésére, az ott épülő 300 lakásos OTP-lakó- tömb szomszédságában. A kivtelezést a Szabolcs megyei Állami - Építőipari Vállalat végzi, s előrelátha­tólag 1972-re fejezik be az építkezést. Bár a terület ki­jelölése már megtörtént, de a részletes beépítési terv még nem készült el, ezért hiány­zik a döntés, hogy száz, vagy százhúsz lakás fér el a kije­lölt helyen. Az épületek négyemeletes kockaházak lesznek, melyeket középblok­kos technológiával építenek. A KISZ-bizotíságon hatna­// szabolcsi PIPAMÚZEUMBAN Kevesen tudják, hogy az iparai fapipa gyűjteményen kívül Szabolcsban, Nyírbátor­ban van az ország egyetlen dohánymúzeuma. Tulajdon­képpen pipamúzeum ez, a do­hánytermesztés történetét, a dohányzás és a művészetek kapcsolatát szemléltető képek mellett egy nemzetközi pipa­család mintegy nyolcvan-száz érdekes darabja alkotja a Ma­gyar Dohányipar kuriózum­gyűjteményét, melynek a Nyírbátori Báthori István Mú­zeum emeleti része adott he­ly ’t. ,. ente több száz hazai és k 'üldi látogató, dohányipa- r szakember keresi fel szer­vez itten is a bátori pipamú- z 'ímot. Ide hozzák a Magyar D 'lányipar külföldi vendé­geit. hogy a dohánytermesztés s? ácsi tapasztalatai mellett e kis néprajzi, népművésze­ti pipaérdekességgel Is fogad­ják az érkezőket. Van itt XVII. századi rózsafapipa dí­szes faragással, címeres fapi­pa török alakokkal, sárkány- lei jel. A drága tajtékból ké- s ,'lil pipák száz-, százötven-, kei.százévesek. Opadlásokról ke-ültek elő, a múzeum lelkes gyűjtői megvásárolták a ritka példányokat. Az együk porcelánpipa oszt­rák ...származású”. A meggyfa p'paremek furcsa formájú gyökérből készült. Az a legen­da fűződik hozzá, hogy Gesz­ten Jóska, a híres nyíri betyár ajándékozta egy lópatkolás fejében egy falusi kovácsnak. A kései utódok mostanáig őrizgették, majd eladták a múzeumnak. Egy másik pipához a hagyo­mány Petőfi egyik sárospataki utazását fűzte. Állítólag a hí­res Kövi professzortól kapta a pipát Petőfi Sándor. A pipa­tórium a pipázás krónikájá­nak hűséges őrzője. Mellette a régi időktől napjainkig használt „segédeszközök” is megtaláiíiatók. Dohányszelen­cék., dohányvágó szerszámok. Az egyik vaddisznó agyarából készült. Van itt dohányzacskó, dohányszita, szivarvágó és még több nélkülözhetetlen kellék A pipatórium érdekessége a fali pipa, amely faragott tar­tójában a szoba dísze is volt a régi időkben. Hasonlóan egyedi darabjai a dohánymú­zeumnak a pipázást, dohány­zást életképekben megörökítő művészi illusztrációk, melyek hátsó megvilágítással, színes üvegfestményeken ábrázolják a pipa térhódítását hazánk­ban A poharazó, pipázó kuru­cok és más illusztrációk szép példányai a mintegy harminc üvegképből álló sorozatnak. . A nyírbátori pipatórium ál­landóan gyarapodik, s mind több érdekességgel fogadja a látogatókat az országnak azon a vidékén, ahol a legtöbb do­hány terem. <P) rosan lezárul a jelentkezés a lakásépítő akcióra. Az elbí­rálásra előreláthatólag ápri­lis végén kerül sor, amikor a KISZ-bizottság ülésén el­döntik, hogy' a jogos jelent­kezők közül ki vehet részt az akcióban. A résztvevők anyagi hozzájárulását nagy­ban megkönnyíthetik a vál­lalatok, amelyeknél dolgoz­nak, hiszen egy-égy lakáshoz az építkezés kezdetekor mintgy 60 ezer forintot kell befizetni, ugyanakkor válla­lati kölcsön igénybevételé­vel 30 ezer forintra lehet ugyanezt az összeget csök­kenteni. Az építkezés jobb lebo­nyolítására a városi KISZ- bizottság az építőipari válla­lat KISZ-bizottságával keresi a kapcsolatot. Együttműkö­dési tervet készítenek, amely­ben rögzítik a rájuk váró feladatokat. Jól haladnak a már bein­dított KISZ-lakásépítések is. Még tizenegy, egyemeletes, négylakásos lakóház elkészí­tése van hátra. Közülük ha­tot a Kárpátalja utcán, ötöt a Honfoglalás utcán építenek fel, s legkésőbb a jövő év­ben átadják őket. d bJ Szabolcsnak összesen nem volt ötezer munkása, s nem volt jelentős üzeme a felsza­badulás előtt. Itt nem jegyzett fel országosan is számottevő eseményeket a felszabadulást követő hónapok munkájáról a krónika. Pedig a mi megyénk­ben is voltak, akik tenni mer­tek, akartak és a nehézségek ellenére is vállalták a terme­léssel, a harccal járó plusz munkát. A munkások legön- tudatosabbjai az üzemek élé­re álltak. A Nyíregyházi Do­hánygyárban, a Tiszavasvári Alkaloidában, a Demecseri Burgonyakeményítő Gyároan. Erre az időszakra emlékezik három egykori harcos „Megvédtük a munkások érdekeit** — 1945-ben huszonegy éves voltam. A Nyíregyházi Do­hánygyárat tönkretette a há­ború, de meg kellett indítani a termelést. A Kossuth gim­náziumban, elhagyott házak­ban és a huszárlaktanyában indítottuk meg a munkát. Vi­dékről hoztuk a dohányt, ele­inte rubellal fizettünk érte a termelőknek. Emlékszem: áp­rilis elsején indultunk az üzemmel, össze kellett szed­ni a munkásokat is. Nem volt könnyű reményt ébreszteni a reménytelenségben, hogy lesz még rendes munkakörülmény és fizetés nekünk is. Dvarnicsenkó János azt mondja, nagy volt az öröm, amikor az első három vagon dohányt elküldték, elkísérték a kőbányai gyárba. — Már termeltünk, de a kapott fizetésnek nem volt értéke. Megalakítottuk az üzemi bizottságot, én lettem az elnöke. Az első feladatunk volt, hogy foglalkozzunk a termeléssel, az emberek gond­jaival, az érdekvédelemmel, s harcoljunk a rémhírterjesztők ellen. Az üzemi bizottság osz­tott sót, bakancsot, munkaru­hát, burgonyát, olajat, húst — egyszóval közellátási hivatal is voltunk. Hetenként összeült a vezetőség. Mindent mi in­téztünk, mindenbe beleszól­tunk: a dolgozók felvételébe, elbocsátásába, fizetésébe. Az üzemvezető nélkülünk nem csinálhatott semmi olyat, ami a munkások érdekeit érintette volna. Az üzemi bizottságban többségben kommunisták vol­tunk. Mindössze hét kommu­nista volt a legelső időkben a négyszáz dolgozó között — Acs József, Vizi István, Orosz Mihály, Merkovszki Ilona, Perczel Kálmán, Ólmán And­rás és én —, de erős csoport voltunk, s meg tudtuk védeni a munkások érdekeit. Varga János 1945 tavaszén a Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár üzemi bizottsá­gának volt az elnökhelyette­se, munkása, ma pedig igaz­gatója. Ezeket mondja: — Mi már 44 december 7- én megindultunk a termelés­sel a szovjet parancsnokság segítsége nyomán. Ekkorra már alakítottunk egy tíztagú termelési bizottságot. Tagjai a munkások voltak — az. első ösztönös lépés arra, hogy a niunkáshatalmat megteremt­sük. A termelésünk 1945 jú­niusáig a front szolgálatában állott, a sebesültek fájdalmát enyhítette az általunk készí­tett morfin. — Az üzemi bizottság nem kevés gonddal találta magát szemben nálunk. Szerencsére volt egy főmérnökünk, Mezei Barna, aki segített, szerve­zett, hogy a termelést fokoz­hassuk. Nem kis harcot kel­lett megvívni az ittmaradt tőkésekkel, hogy a gyárat megmentsük, mert meg akar­ták szüntetni, illetve át akar­ták telepíteni más városba. Ezt mi idejében észrevettük, s egy öttagú bizottságot alakí­tottunk, s felmentünk az ipar­ügyi miniszterhez, a jobbol­dali szociáldemokrata Bán Antalhoz, s kértük a soron kí­vüli államosítást. Sajnos, eredménytelenül tértünk visz- sza, a miniszter majdnem ki­zavart bennünket. Hogy még­is fejlődjünk, a Gazdasági Főtanácshoz fordultunk segít­ségért, kaptunk pénzt, s ki tudtuk fizetni a dolgozókat, akik ekkor már hosszabb ide­je fizetés nélkül dolgoztak Csak negyvenhat őszén lett könnyebb, amikor megterem tette a párt a jó forintot, majd amikor a gyár a népé lett végleg. „...vezetünk, közösen** Idős Jakab Ferenc — ma nyugdíjas — volt a Demecse­ri Burgonyakeményítő Gyár első üzemi , bizottsági elnöke, a munkások első képviselője. Hogyan történt? — Egy tőkésé volt a felsza­badulás előtt a gyárunk. Az üzemmel meg akartunk in­dulni 45 tavaszán, de nem volt gépünk. Egy szovjet tiszti csoport jött ki, s kérte, hoz­zuk rendbe a gépházat, mert Nyíregyházának innen adunk ideiglenesen áramot. Én már régi munkása voltam az üzemnek, gépész, ezért be­mentem Nyíregyházára, hogy kérjek generátort, s más al­katrészt. Egy szovjet tábor­nokhoz vezettek be, nejd el­mondtam a megyeházán, hogy itt állnak a családok munka nélkül, pénz, élelem nélkül, segítsen. Kezet fogott velem és segített, adott teherautót, felrakátta szovjet katonákkal és hazahoztuk a gépeket. — Negyedévig áramot ad­tunk, utána a faluból össze­szedett burgonyacukorból in­dultunk meg, készítettünk cukrot, szörnöt. Közben Nyír­egyházáról a szakszervezettől kijött egy elvtárs, hogy a munkások vegyék kezükbe a termelést, alakítsuk meg az üzemi bizottságot. Én lettem az ideiglenes üb elnöke. Nem volt tagsági könyvünk, tagdí­junk. Csak egyet tudtunk, hogy termelni kell, abból lesz kenyér, jó nekünk és az or­szágnak. Nem volt szakember, csak mi munkálok. Egy na­pon visszajött a tőkés öccse, de megmondtuk neki, hogy ez a gyár már sose lesz az övé. Megértette, s azóta sem lát­tuk. Gyűléseket hívtunk ösz- sze, javaslatokat kértünk — mindenki beleszólhatott az üzem irányításába, így vezet­tünk közösen. .. Mellénk álltak a munkások** — A munkások nagyon lel­kesen dolgoztak. Egy heti fi­zetés két kiló só volt és két kiló krumplicukor. Mert — bár akkor voltunk életünkben először milliomosok — a pénz értéktelen volt, s csak a sót és a burgonyacukrot tudtuk másra cserélni. Negyvenöt ta­vaszán tizenketten már be­léptünk a kommunista pártba, aztán mindig többen lettünk Mellénk álltak a munkások, mert miénk volt a gyár és azt meg is védtük —- az államosí­tás már csak papíron erősí­tette meg ezt a tényt. Iskolázatlanul, csak az ösz­tönökre, a munkásöntudatra, s a közösség bölcsességére bíz­va — így kezdődött a terme­lés 1945-ben megyénk üze­meiben. A jelenlegi gyárak, üzemek dolgozói, akik azóta léptek a munkásosztály so­raiba, már nem is tudják, hogy akkor negyedszázada milyen nagy dolog volt egy­szerű embereknek egy üzem élére állni, felelősséget vállal­ni a munkások és az ország előtt. Bizonyítani, hogy ha a munkás veszi a kezébe a sor­sa irányítását, akkor csak több a termelés, lelkesebb a munka, jobb az élet. Kopka Jáon* iMiiyett a papírpénz, a játékkártya, az étlap, a házassági hirdetés, a postai levelezőlap? A papírpénz, mielőtt Európában megjelent volna, Kínában már közel ezeréves múltra tekinthetett vissza. Ezen annál inkább sem cso­dálkozhatunk, hisz a papír is kínai találmány. A papír­pénz létezéséről először Marco Polo útleírásából ér­tesülhettek az európai olva­sók. Sokáig az a tévhit volt a köztudatban, hogy a mon­golok honosították meg Kí­nában is és Perzsiában is; ez utóbbi országban djaon néven ismerték, amely a kí­nai tshao szóból ered. Az újabb kutatások azonban be­bizonyították, hogy a kínaiak már a Sung dinasztia alatt, tehát a mongol uralom előtt is ismerték a papírpénzt Kia-Szü-Tao miniszter 1264- ben a régi papírpénzek he­lyett újakat bocsátott ki. Thai-Csu, a Sung dinasztia megalapítója pedig megen­gedte, hogy a kereskedők ezüst értékeiket és áruikat a császári kincstárba helyez­hessék letétbe, amelyről pa­pírszelvényeket, piau-csiau-t kaptak, s ez pénz gyanánt szerepelt * Keletről származott a já­tékkártya is. Majdnem egy időben tűnt fel Kínában és Indiában. Tulajdonképpen jelképes hadijáték volt, val­lásos színezettel; az indiai kártya tiz színe Visnu tíz megjelenési formáját szim­bolizálta. Európában való felbukkanásának az Időpont­ja bizonytalan; valószínű, hogy a kínai kártyát a mon­gol betörés hozta magával, az indiai pedig arab—mór közvetítéssel került Spanyol- országba, ahonnan Olaszor­szágba került, majd egész Európát meghódította. Az iro­dalomban már a 14. század­ban van nyoma, s tudunk róla, hogy .Tacquemin Grin- gonneur 1392-ben már IV. Károly francia királynak fes­tett kártyákat. Az első étlap Henrik hraunschweigi herceg nevé­hez fűződik, aki maga Is nagy ínyenc volt 1489-ben Henrik herceg a Regensburg- ban megtartott országgyűlés bevégeztével az összegyűlt előkelőségeket ebédre hívta meg, amelyen hatvan féle étel szerepelt. Persze sem Hen­riknek. sem a vendégeknek nem volt olyan feneketlen gyomra, hogy az elkészített ételeket mind megkóstolják. A konyhamester azonban hosszú jegyzéket adott át a hercegnek az elkészített éte­lekről, aki aláhúzással jelöl­te meg azokat, \ amelyekre gusztusa támadt. Haug mont- forti gróf, aki asztalszom­szédja volt, kíváncsian kér­dezte, hogy mit tanulmá­nyoz azon a hosszú cédulán? A herceg mosolyogva nyúj­totta át az írást, mondván: ez azoknak az ételeknek a jegyzéke, amelyeket a sza­kácsok az ebédre elkészítet­tek. A grófnak és a többi vendégnek annyira megtet­szett az ötlet, hogy az étlap hamarosan népszerű lett, s ettől kezdve alig volt elkép­zelhető komoly lakoma ét­lap nélkül. AÍig később a vendégfogadók is átvették Az első házassági hirdetés 1675. július 19-én jelent meg a „Collection for Imp­rovement of Hausbandry and Trade” című angol lapban: két házasulandó férfi közöl­te ez irányú szándékát a lap olvasóival. Németországban 1738-ban egy bátor nő adta fel az első házassági hirde­tést az alábbi szöveggel: „Egy tisztességes nő szerény örökségi ügyének elintézésé­re jó doktort vagy ügyvédet keres, akihez kész feleségül hozzámenni. ha ügyét kel­lően a szívén fogja viselni.” Lám, a nők már akkor is előnyben részesítették a dip­lomás fér j jelölteket Egy közhasználatú nj om- tatvány — a postai levelező­lap — feltalálása a magya­rok nevéhez fűződik. A Magyar Posta 1869-ben hóz­ta forgalomba a postai le­velezőlapot, amelyre nem kellett bélyeget ragasztani, mert az nyomtatásban már rajta volt. Megjelenése után csakhamar elterjedt az egész világon. ÍG. J?4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom