Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
S. oldal KELET-MAGYÁRORftí^G 1970 mÄrdug 4. GORKI/: LENINRŐL Külpolitikai összefoglaló Isi McGovern a* USA laoszi agr esszi ój ár ól Ilii Kambodzsa tiltakozik Isi Mi lesz Bécsben ? i Lengyel javaslat fontos, hogyan mondják. Plehanov nyakig begombolt kabátjában protestáns lelkészhez hasonlított; megnyitotta a kongresszust, g akár egy hitoktató, abban a meggyőződésben szónokolt, hogy gondolatai vitathatatlanok, minden szava egy-egy drágakő, sőt még a szavai közt a szünetek is azok. Nagyon ügyesen aggatta a levegőbe, az ülésezők feje fölé a szépen kicirkalmozott fi'ázi sokat és ha a bolsevikok padjaiban valáki megmoccant, összesúgott valamelyik társával, akkór a tiszteletre méltó szónok rövid szünetet tartva, szögként döfte bele pillantását Kabátjának egyik gombját jobban kedvelte, mint a többit, ezt kedveskedve és szakadatlanul simogatta az fiijával és ha szünetet tartott úgy nyomogatta, mint egy csengőgombot; az ember azt hitte, hogy éppen ez a gombnyomás szakítía félbe a beszéd egyenletes folyását Az eavik ülésen Plehanov éppen válaszolni akart valakinek, kariát keresztbe fonta mellén és hangosan, megvetően eny- nyit mondót: — H-he! Ezen a bolsevik munkások nevették. Plehanov felhúzta a szemöldökét és fél arca elsápadt; azért mondom, hogy fél arca. mert én - - emelvény oldalán ültem és profilból láttam az arcát Mialatt Plehanov az első ülésen beszélt a bolsevikok padjában leggyakrabban Lenin. fészkelődött hol össze- húzódott, mintha fázna, hol kinyújtózott, mintha melege volna; ujjait bedugta a hóna alá, állát dörzsölte, megrázta értelmes fejét és valamit súgott Tomszkijnak. Amikor pedig Plehanov kijelentette hogy „a pártban nincsenek revizionisták”. Lenin előrehajolt, kopasz feje kipirult válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mellette és mögötte ülő munkás tk ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordul és hangosan megkérdezte: ' — Hát a túlsó oldalon mifélék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint akinek a hamisítatlan igazság a tulajdon édeslánya, ő szülte, ő nevelte fel. és még most is nevelgetS, ő maga, Fjodor Dán pedig Marx Károly tö- kéteies megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illetlen gyerkőcök, ami különösen kiviláglik a mensevikek- kel szemben tanúsított viselkedésükből, akik között „a marxizmus mindan kiváló teoretikusa” megta1 álható” — mondta. — Önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —, nem, önök nem marxisták! — és sárga öklét jobb felé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkérdezte tőle: — Hát maga mikor teázik majd megint együtt a liberálisokkal? Nem emlékszem. hogy Martov felszólalt-e az első ülésen. Ez a lenyűgözően rokonszenves ember fiatalos tűzzél beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen átérá a szakadás drámáját, az ellentmondások fájdalmát Egész testében remegett hajlongott görcsösen gombolgatta keményített ingének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kézelője eltakarta a keze fejét ezért magasra emelte a kezét és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne, rimánkodna: a szakadást feltétlenül meg kell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon. a munkásnak mindenekelőtt „szabadságjogokra* van szüksége, lelket kell beléje önteni. Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tetté, maga a szónak pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias" hangon, továbbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általában a fegyveres felkelést előkészítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott; — Ejnye már. no! S ekkor, azt hiszem, Tomsa- kíj megkérdezte: — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martov elvtárs megnyugodjék? (Folytatjuk! A szovjet afro-ázsiai szolidaritási bizottság kedden nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását az amerikai imperialisták Laoszban elkövetett bűntettei miatt. Követelik a laoszi területek ellen végrehajtott barbár légitámadások azonnali beszüntetését. hiszen az Egyesült Államok ezzel — egyebek közt — az 1962. évi genfi egyezményt és a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit is megsérti. Rámutat a nyilatkozat, hogy a laoszi nép szabadságáért, függetlenségéért és hazája semlegességéért igazságos harcot vív. Nem csak az Egyesült Államok határain kívül növekszik az elégedetlenség és a felháborodás az USA laoszi intervenciója miatt. hanem Amerika határain belül is. Ennek adott hangot egy keddi nyilatkozatában McGovern szenátor, a demokrata párt egyik lehetséges legközelebbi elnök jelölt je. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok ugyanazokat a hibákat követi el Laoszban, mint amelyeket Vietnamban elkövetett, a vietnami fájdalmas tanulságok ellenére. S méghozzá — titokban. McGovern felszólította az amerikai kormányt, ne titkolózzék tovább laoszi tevékenysége ügyében. hozza nyilvánosságra délkelet-ázsiai politikáját. Persze, titkolózásról egyre kevésbé lehet szó, mind több részlet kerül nyilvánosságra az USA laoszi akcióiról. Például McGovern is tud — ée -beszél — az amerikai légierő, az amerikai tanácsadók és a CIA növekvő tevékenységéről. S nem csak Laoszra nehezedik újra meg újra törvénytelen amerikai nyomás- a szomszédos Kambodzsa is kénytelen minduntalan jegyzékben tiltakozni az USA fegyveres provokációi ellen. Gerencsér Miklós: 3. Álmában farkaskutyákkal üldözték a németek Wein- hoffer Jenőt, a Nemzeti Számonkérő Szék polgári felderítésének megyei parancsnokát. Még tele volt a feje az alkohol ólomgőzével. Alig tudta felhúzni a csizmát püffedt lábára. A mosdóvíz sem szabadította meg a kimerültségtől és egyre jobban gyötörte a gyanú, hogy valaki árulkodott rá a németeknél. Nem csodálkozott volna, ha hátba veregeti vérfagyasztó kedvességgel Volkhardt, a Gestapo városi parancsnoka: „Nos, Weinhoffer, mit tudna nekem mondani 1919-ről? Állítólag jól állt magán a vöröskatonák egyenruháig!” Nem bírta a józanságot, roncsnak, szétszórtnak érezte magát most is, mint minden reggel. Remegő kézzel pasz- szintotta az üveglencsét jobb szeme helyére a nyirkos gödörbe és menekült lakószobájából a Nemzeti Számonkérő Szék irodájába, az első emelet tízesbe. Faragó BA1a ki alva ti an szemekkel meredt az írógépre, egyujjal pötyögtette a billentyűket. — Kitartás — köszönt neki bosszús morgással felettese Ez történt kedden is. Mint a jegyzék közli, a elmúlt hetekben az amerikaiak és a saigoni rezsim fegyveres erői többször is fegyveres provokációkat hajtottak végre a kambodzsai határon. Ausztriában még nem tisztázódott a politikai helyzet. Jonas köztársasági elnök a keddi napon megbízást adott Bruno Kreiskynek, a szocialista párt vezetőjének az új kormány megalakításara — de még mindig nagy kérdés, mi lesz a következő lépés? Vannak politikai megfigyelők, akik szerint nagykoalíciós kormány alakul majd. a szocialisták csak a néppárttal közösen vállalják a kormányzás felelősségét. Más megfigyelők szerint a szocialisták hajlandók lesznek önállóan kormányt alakítani, jóllehet az esetben az ellenzék lesz többségben a parlamentben. Ezek a politikai augurok vi- szint arra számítanak, hogy ha ebben az esetben az ellenzék leszavazná a kisebbségi kormányt, a szocialisták új választásokat. írnak majd ki, bízva abban, hogy az eddigiek alapján már nagyobb arányú többséget tudnak szerezni. — Washington és London lekicsinyelni iparkodik az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet célszerűségét Ezért azzal érMoszkva, (MTI); Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter es Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára kedden háromórás megbeszélést tartott a szovjet külügyminisztériumban. Ezzel a két fél folytatta a februárban megkezdett esz— Bocsáss meg, erre figyeltem — nyújtotta át Weinhoffemek a reggeli jelentést Faragó. — Épp a neved gépeltem alá, amikor beléptél. Egyébként szervusz. Weinhoffer rá se nézett helyettesére. Utálta és félt tőle. Bizonyosra vette, hogy Faragónak egyetlen komoly feladata van: őt figyelni a Gestapo megbízásábóL őt és a város többi nyilasát, a mozgalom legmegbízhatóbb helybéli harcosait, szemben a Győrött basáskodó idegenekkel, a nagy pozíciókba kapaszkodott földönfutókkal. Ép bal szemét tágra meresztette, csak az üveglencse maradt kifejezéstelen. — Mit akarsz vélem aláíratni?! Nem vagyok részeg! Semmi tudomásom erről a nyolc honvédtisztről! Vagy talán önhatalmúlag intézkedsz a hátam mögött?! Faragó a szemtelenséggel határos nyugalommal figyelte dühöngő parancsnokát Majdnem mosolygott. — Kftlek, fölöslegesen izgatod magad. Volkhardt százados úr egyenes kívánsága, hogy megemlékezzünk reggeli jelentésünkben erről a bizonyos nyolc honvédtisztről. Beláthatod, ok nélkül sémmi szín alatt sem kéme ilyesmit Volkhardt százados vei, hogy a konferencia egyetlen ülésszakon nem lesz képes megoldani a Kelet és Nyugat közötti összes problémákat. A valasz erre az lehet, hogy váljon az összeurópai értekezlet az ENSZ! alapokmányával összhangban működő regionális szervezetté. amely időszakonként ülésezve megtárgyalja a földrészünk minden fontos problémáját. így nem kell „félni” attól, hogy az összes európai ország képviselőinek közös tanácskozása, általános jellegű lesz, $ nem hoz konstruktív eredményt. Egy ilyen regionális szervezet egyben új. igen vonzó távlatokat hyit meg a kollektív biztonság alapjainak megteremtéséhez — mondotta a varsói rádiónak adott nyilatkozatában Jozef Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettes. Az Interpress hírügynökség Winiewicz nyilatkozatát kommentálva kiemeli: „úgy tűnik, hogy a Lengyelországból érkező új hangnak meg kell gyorsítania az összeurópai biztonság és együttműködési konferencia összehívásának időpontját, annyival is inkább, mert kontinensünk minden országa lényegében csak egy irányban, a kölcsönös megértés, a béke és biztonság közös útján haladhat. Minden más út járha talán”. mecseret az erőszakról való kölcsönös lemondás kérdésében. Moszkvai nyugatnémet források szerint a megbeszélés az immár hagyományos munkalégkörben folyt. Űjabb találkozóra vagy a hét végén, vagy a jövő hét elején kerül sor. úr. Egyébként méltóztasd felhívni telefonon .. A kételkedés hangoztatását nem tartotta helyénvalónak Weinhoffer. — Rendben van, de valamit ismernem kell a részletekről. Ki csinálta? Megint Szénásiék? — Fogalmam sincs — jelentette ki Faragó. — Akkor is újra kell gépelni a jelentést — lökte az asztalra a papírlapot Weinhoffer. — Hajnalban egy zsidó belehalt a vallatásba, két veszprémi szökött bakát meg agyonlövettem. Ezeket is írd hozzá. Minél gyorsabban, mert tiz óráig jelentenem kell a méltóságos főispán úrnak. Elővette íróasztalából a három literes demizsont, fuldokolt a mohóságtól, úgy itta a savanyú bort, amelyet Écsről hoztak neki tegnap. „Méltóságos főispán úr”! — ismételte magában a titulust sötét gyűlöletteL A jövevények közül Magyarffy Gyula főispánra haragudott a legjobban. — Parancsolj, kész a jelentés, ahogy kívántad — terítette Weinhoffer elé az új változatot Faragó. A vézna, majdnem cingár felderítő főnök hatalmas betűkkel firkálta névét a papírra. Ivott még néhány kor3. Azután továbbutaztam Olaszországba, Capriba. ott belemerültem az orosz újságok, könyvek olvasásába, éz is nagyon nyomasztóan hátott hangulatomra. Ha az állkapocsból kivett fog képes érezni, akkor bizonyára ugyanolyan egyedül érezheti magát, mint akkor én. Nagyon csodálkoztam azon a bohóchoz méltó fürgeségen, amellyel ismerőseim átugrottak az egyik „platformról” a másikra. Oroszországból alkalmi, szetugrasztott. megrémült forradalmárok érkeztek; dühösek voltak önmagukra, meg azokra, akik berángatták őket a „reménytelen vállalkozásba”. — Minden elveszett — mondták. — Mindent szétvertek, kiirtottak, száműztek, bebörtönöztek! Sok nevetséges eset is akadt, de ezek a legkevésbé sem voltak mulatságosak. Az egyik oroszországi vendég, mégpedig egy tehetséges író. azt bizonygatta nekem, hogy én az Éjjeli menedékhely Lukájának a szerepét játszottam; jöttem, vigasztaló szavakat szóltam a fiatalsághoz, az hitt nekem és betörte a fejét, én pedig megszöktem. Egy másik erősködött, hogy engem felfalt az „iráhyza- tosság”, s „bukott ember” vagyak, aki csak azért tagadom a balett jelentőségét, mert az „cári”. Egyáltalán nagyon sok nevetséges ostobaság hangzott el, s gyakran úgy éreztem. Oroszországból dohos port hóz a szél. És hirtelen, mint a mesében : ott termettem az oroszországi szociáldemokrata párt kongresszusán. Persze, hogy ünnep ez! Ds csak áz első ülésig ünnepeltem, a „napirend” feletti vitáig. E viták szálajsága egyszeriben lehűtő tte lelkesedésemet, S nem csak azért, mert éreztette, milyen élesen szakadt ketté a párt reformistákra és forradalmárokra — ezá már 1903 óta tudtam —■, hanem mert a reformisták ilyen éllenségesen viselkedtek Leninnel. Ez szűrődött és fröcskölt át beszédeiken, mint a nagy nyomású víz az ócska tűzoltófecskendőből. Amit mondanak, az nem mindig fontos — de mindig tyot, a demizsont elzárta, majd indult a főispánhoz. Előzékenyen fogadta a főispán személyi titkára, azonnal a rengeteg várakozó ele sorolta. Megvetése ellenére kisebbségi érzéstől feszengve lépett a főispán teremnyi dolgozó- szobájába. Elbátorította a helyiség előkelősége, a boltozatos mennyezet patinás stukkója, a szobrászati remeknek is beillő roppant nagy faragott íróasztal. Magyarffy Gyula megtévesztően hasonlított a született nagyurakra a falakat borító ódon olajportrék között — Méltóságos főispán úr, állok szolgálatára a reggeli jelentéssel! — sípolta az alkoholtól rekedt hangján Weinhoffer. — Pihenj — szólt unottan Magyarffy és elvette a jelentést anélkül, hogy a polgári felderítés megyei parancsnokára nézett volna. Mélyen sértette Weinhof- fert ez a lekezeles. Pedig hát ő tudott egyet s mást Magyarffy Gyuláról, a nemzetvezető testvér puszipajtásáról. Hiába kérkedett a kilences sorszámú párttagsági könyvével, ez semmit nem változtatott azon, hogy soproni OTI-tisztviselő korában sikkasztásért indítottak ellene eljárást. Magyarffy Gyula ünnepélyes szigorral nézett rá a távolbóL — Milyen jogon merészelt a tudtomon kívül agyonlövetni nyolc tisztet? Magyarázatot kérek. A felderítő parancsnok önkéntelenül vigyázzba merevedett — Alázatosan jelentem, ez az eset német bajtársaink határozott kívánságára került a jelentésbe. — Akkor is magyarázatot kérek — támaszkodott ököllel az asztalra a főispán. Ügy vélte Weinhoffer, szőrmentén a gúnyolódást is megengedheti magának, ha egyszer Magyarffy nem képes érteni a világos beszédből. — Alázatosan jelentem, semmi közelebbit nem tudok az akcióról, talán lenne szíves érdeklődni a részletekről Volkhardt százados úrnál. Kis ideig zordan eltűnődött Magyarffy. — Nézze Weinhoffer, a maga munkája nem egészen kifogástalan. Pironkodom a szégyentől, hogy német bajtársaink dolgoznak helyettünk. Még a vak is láthatja, hogy milyen elegánsan leckéztettek meg bennünket. Ezt a kijelentést durva sértésként vette tudomásul Weinhoffer, hiszen — amint a vak is láthatja — az üvegszemére célzott a főispán. Ép bal szemét dühösre hunyorítva hallgatta a buszá rosan járkáló Magyarffy léc kéztetését. Elegánsan, nagyvonalúan. feltételezve rólunk, hogy leg alább középfokon in teliigen sek vagyunk. Értse meg végre, a deffenzív munkához nem elég a gumibot. Hiába ver nekem agyon minden reggelre Öt-hat zsidót, ha közben a kommunisták kiröhögnek bennünket! .... i.'. ■. == i 1 Ilyen goromba hangot még nem használt Weinhofferrel a főispán. Hasztalan merevedett vigyázzba, ettől nem lett nagyobb az. önbizalma. Rekedt hangja úgy hatott, mintha valamitől kifulladt volna. — Alázatosan jelentem, nem értem... — Furcsa. Nagyon furcsa — mérte meg végre közelebbről is Magyarffy. — Azt hiszem, én mindent értek. Talán a szentimentalizmus áldozata, ha a vörösök bitangolásáról van szó! Nézzé! — és a főispán az asztalán heverő gyűrött cédulákra csapott, felmarkolta a három darab papírszeletet, meglobogtatta a felderítő parancsnok orra előtt. —* Röpcédulák! Olvassa csak' Fennhangon! Követelem! A megdermedt Weinhoffer csaknem elejtette a papírokat, amikor a szövegre pillantott. Motyogva suttogta: — Vesszenek a fasiszta gyilkosok... Fennhangon! — rivallt rá Magyarffy. — Halál a német megszállókra és nyilas bérenceikre! Éljen a Szovjetunió! Éljen a béke!. .. — Na látja, Weinhoffer, ezeket a vörös röpcédulákat is a német bajtársak adták át ma reggel. Hát mit képzel. majd mindent a németek fognak csinálni helyettünk? Kaparja elő ezeket a bolsikat és ajándékozzöts meg minél hamarabb az irhájukkal. Távozhat! — Parancsára, méltóságé« űr . . (Folytatjuk fekete tél Gromiko—Bahr találkozó ■ nvnnn
