Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

fSTO. március 27. KELET MAGYARORSZÁG 1 oMri Százezer fiatal érdekében A jó mód nem elég Gondoskodás az öregekről Hodászon BESZÁMOLTUNK RÖLA, hogy a megyei népművelési tanács legutóbbi kibővített ülésén a következő ötéves terv kulturális irányelveit vi­tatták meg. Szó esett persze napi gondokról, a népműve­lés fehér foltjairól is. Az egyik hozzászóló, Csernusi Endre, a KISZ megyei bizott­ságának munkatársa bírálta a népművelési irányelvet, mely­ben mindössze tizenkét sor­ban foglalkoznak a fiatalok kulturális nevelésével. A probléma nem új és nem Is csupán a népművelők gond­ja. Fiatalok neveléséről vitázni élő szóban és írásban, hivata­los fórumokon és a hétközna­pi „csevegés” során nem csak divatos, de felelősségteljes dolog is. Hisz nem elég a té­nyeket megállapítani, hanem keressük, kutatjuk azokat a lehetőségeket, melyeknek kö­zük lehet a fiatalok nevelésé­hez. Ezek között az első vo­nalban vannak a művelődési intézmények; a művelődési otthonok, klubok, könyvtárak, egyéb kulturális intézmények. Mert. jó dolog az, hogy a hét egy bizonyos' napján minden­ki — így a fiatalok is — in­gyen látogathatják a múzeu­mokat. Ott is sok hasznos lát­nivaló várja őket. De vannak művelődési otthonok, klubok, ahová nem tudnak bejutni sem ingyen, sem pénzért. Mi­ért? Nem valami fiatalelle- nesség miatt, hanem a társa­dalmi munkában dolgozó nép­művelőkkel aligha lehet meg­oldani, hogy az adott művelő­dési intézmény akkor tartson nyitva és olyan programokat kínáljon, amikor és amilyet a fiatalok szeretnének. VAN OLYAN LAKÓTERÜ­LET, ÜZEM, KÖZSÉG, — ahol a fiatalokról egyszerűen megfeledkeznek a népműve­lők. Évenként legfeljebb el­viszik őket a szegedi ifjúsági napokra, szabadtéri játékok­ra, vagy a Sóstóra fürödni. Hogy egész évben gondoskod­janak tartalmas és fiatalos kulturális műsorról, az kevés helyen valósul meg. Persze vannak jó klubok, sőt vannak Az operatőr egészen közel hozta kamerájával az asztal­kát a képernyőn. Az esti szórakoztató ifjúsági műsor elbűvölően csinos riporternö- jé elmósolyodott, a televízió nézői pedig így közelről cso­dálhatták a mellette ülő szemüveges fiatalembert is, aki éppen egy csésze kávé­val foglalatoskodott. — Vaszilij Eduárdovics — kezdte a riporternő — me­séljen kérem szenvedélyéről, hogy úgy mondjam a hobby- járót, ahogy ezt népi nyel­ven nevezik. Igen, kedves tv- nézök, elnézésüket kérem, de elfelejtettem bemutatni önöknek a mi vendégünket: Vaszilij Eduárdovicsot. A szemüveges meghajolt és mondta: — Az én hobbym — a könyvek. Nekem több mint kétezer kötetes könyvtáram van. — És ön ezt mind el is olvasta? — csapta össze a kezét a riporternő. — Igen. Azazhogy nem ol­vastam, hanem megolvas­tam. így ahogy mondom. Megolvastam! Az én szenve­délyem ugyanis nem min­dennapi. Én a szavak meny- nyiségét számolom össze a könyvekben. — Ez nagyon érdekes! — kiáltott fel őszinte elragad­tatással a riporternő. — Még valamit! Tudja-e ön. hogy például Szemjon Silcov könyvében, a „Mus- licák”-ban 165 274 szó van? — Mennyit mondott? — csodálkozott rá a riporternó. művelődési intézmények, ahol külön programot is összeállí­tanak a huszonéveseknek. De ezek nem általánosak, nem mozgatják meg a megyében élő több, mint százezer KISZ- koror 'tálybeli fiatalt. Olyan téves felfogás is van egyes népművelők gyakorla­tában, hogy a „tudni illik, mi illik” mintájára rendezett il­lemtani előadások, ankétok -alkalmasak egyedül és kizáró­lag a fiatalok nevelésére. Ez­zel be is zárul a kör. Húzó­doznak olyan témák megvita­tásától, amelyek érdekelnék a fiatalokat: a pályaválasztás­tól, a fiatalok érvényesü­léséig, a munkahelyi közér­zetig, érdekvédelemig... Per­sze ezek már „határtémák”, a KISZ és gazdasági vezetői­vel együtt helyes lebonyolíta­ni, szót érteni a fiatalokkal. De a népművelő se húzó­dozhat az ilyen rendezvé­nyektől. Sőt megfelelő han­gulat, légkör teremtésével, esetleg filmek, könyvek aján­lásával erősítheti a fiatalok gondolkodásának pozitív pontjait. Igen szerteágazó munkát jelent a fiatalok kul­turális nevelése, s egyáltalán nem lehet a KISZ-re háríta­ni a gondokat. Vannak itt te­endők a könyvtárban, a klubban, a művelődési ott­honban, a moziban, — min- ' denütt, ahol fiatalok fordul­nak meg. EZEK A GONDOK ÉR­ZŐDTEK KI a fiatalokkal kapcsolatos vélemények je- gyezgetése során. S még egy pozitív mozzanat a népmű­velési tanács üléséről: talán a részvevők szokatlannak is találták: a KISZ'képviselője „megvétózta” az országos konferenciára küldendő sza­bolcsi népművelőkről szóló javaslatot: „Kérjük, hogy a fiatalok képviselője is kapjon helyet a küldöttségben...” A tanácsülés elfogadta a javas­latot. Az a fiatal népművelő, aki végül is helyet kap a „ke­retben” százezer szabolcsi fia­talt képvisel majd a májusi népművelési konferencián. Bizonyára eredményesen. — Pontosan annyi. Mérget vehet rá. De ami még attól is érdekesebb: az, hogy Oleg Dalmatovszkij regényében, a Dongó fulánkjai-ban mindössze 180 000 ‘ szó van, meg három vesszővel több... — Ön a mai irodalom kedvelője, vagy a klassziku­sokat is szereti? — A klasszikusokat külö­nös örömmel olvasom, a ma­gam módján... — Természetes, az ön hobbyja nagyon sok időt vesz igénybe? — Igen. Ahhoz, hogy ösz- szeszámoljak egy kisregényt, nekem öt-hat nap kell.- Lev Nyikolájevics Tolsztoj regé­nyén, a Háború és békén majdnem két hónapig dol­goztam. — És mi ösztönzi önt er­re a szenvedélyre — kérdez­te tapintatosan a műsor csi­nos vezetője. — Kezdjük azzal, hogy én vagyok az első ember ha­zánkban, de határainkon túl is, aki ezzel a rendkívüli és fontos dologgal foglalkozik. Ez szélesíti a látókört és erősíti az idegrendszert. Éj­• jel elég összeszámolni egy­két oldalt, és az ember máris mély álonwa szenderült. — ön csak prózát számol? Hodász a jó mód falúja. Elsők között jutott a meg gazdagodás útjára. Évek óta 30 ezer forint körüli átlag- kereset jut a Béke Tsz-ben dolgozó tagoknak. Elvándor­lás szinte semmi. A fiatalok is szívesen dolgoznak a kö­zösben. Akik bírnak dolgozni, jól vannak. Ám a munkából ki­öregedettek helyzete nem volt mindeddig megnyugta­tó. Járadékost száztizenket­tőt, nyugdíjast huszonnyol­cat tartanak nyilván. Megélhetési aránytalanság Mindjobban feltűnt az öregekkel való sablonos bá­násmód. Az anyagi erősödés­ben nem szűnt meg minden elégedetlenség. A tsz kiadta rendben fejenként a 180 ki­ló kenyérgabonát, a 3—3 má­zsa szalmát és gallyat. Hasz­náltatták a háztáji földet. Ez­zel letudták az öregek gond­ját. Persze, jól jött a gabona, a kis téli tüzelő, a postás által hozott havi pénzhez. De et­től kezdve ugrott ám a mérce, állandósult az arány­talanság. Jól járt, akinek több-kevesebb termő gyümöl­csöse volt a háztáji földön vagy az udvari kertben. Aki már legalább 600 öl ilyen te­rületről szüretelhet almát, s esetleg egyéb gyümölcsöt sa­ját magának, szép összeget kaphat érte. Ehhez nem jut minden idős tag, innen ke­letkezett a kellemetlen aránytalanság. Nem segített lényegesen az a 70—90 ezer forint sem, amit á tsz öregek napja alkalmával évenként kiosztott Járadék­kiegészítés — tsz kasszából A tagság igazságtalannak tartotta az aránytalanságot. Kérte a vezetőséget: java­— Nem. Amikor lírai han­gulatban vagyok, akkor kü­lönös előszeretettel foglal­kozom versekkel is. Szere­tem számolni Lermontovot, Puskint, Blokot. A maiak közül Aszádov valamennyi költeményét feldolgoztam. Némely oldalt kétszer is megszámoltam. — Mik az ön alkotói ter­vei? — Ami azt illeti, tervem az sok van... Szeretném ösz- szeszámlálni országunk kü­lönböző köztársasági nyel­vén megjelent valamennyi jelentős könyvet. Azután hozzálátnék a föld népei irodalmának szavankénti ösz- szeszámlálásához. Amint ön látja, a különböző nyelvek tudása nekem nem akadály. Remélem, hogy hamarosan tcsatlakozik hozzám sok „könyvszámoló”, és így a közeljövőben meg is tarthat­juk a könyvszámlálók konfe­renciáját. — Hálás köszönet, Vaszi­lij Eduárdovics a felelete­kért. Még egy utolsó kérdés: Segíti-e önt ez a hobbyja a tanulásban? — Természetes: matema­tikusnak készülök. Fordította: Sigér Imre solja a szociális bizottságnak az öregek helyzetének alapos kivizsgálását. Adjon a bi­zottság személyekre szóló, differenciált felmérést az anyagi források helyzetéről, s a ráutaltságról. Maga a tsz gazdasági bá­zisát — a múlt évi újabb jó eredmények alapján — to­vább szilárdította. Ezúttal történt meg először, hogy 1 millió forintot tartalékoltak, kimondottan a szociális alap­ra — az eddigi tartalékala­pok többszörösét. A szociális bizottság vizs­gálatát és segélyezésekre tett javaslatát a tsz vezető­sége felülvizsgálta, majd jó­váhagyásra az idei tervtár­gyaló közgyűlés elé terjesz­tette. (A közgyűlést márci­us 19-én tartották meg.) A közgyűlés a saját erőből va­ló segélyezést, járadékkiegé­szítést teljes egyetértésben elfogadta. így például a 260 forint hivatalos havi járadé­kot a tsz a maga kasszájá­ból esetenként 400—500 fo­rintra egészíti ki. A kiegé­szítéseket az arra javasoltak Előfordul, hogy valakinek vitája támad vállalatával, munkaadójával. Sorolhat­nánk az okokat, amiért a munkásnak, vagy a beosz­tottnak nem tetszik valami. Az egyik ember sérelmes­nek érzi a kiszabott fegyel­mi büntetést, a másikat el­bocsátották munkahelyéről, s ezzel nincs kibékülve, a harmadik selejtet csinál, s nem akarja kifizetni a kár­térítést. Panasszal a válla­lati munkaügyi döntőbizott­sághoz fordulhatnak, ha pe­dig annak a határozatát is sérelmesnek találják, akkor a Területi Munkaügyi Döntő- bizottság az a fórum, ame­lyik kimondja a végső szót. L_L Sz. Jánost 15 évi munka- viszony után bocsátották el Kállósemjénből, a növény­védő állomásról. 50 éves, ze- toros. Két kisgyerekről és a feleségéről kell gondoskod­nia. Kéri. hogy vpgyék visz- sza, mert nem tud másutt elhelyezkedni, megromlott egészségi állapota miatt. A döntőbizottságon kiraj­zolódik a kép, miért kellett Sz. Jánost elbocsátani. Az állomás igazgatója vázolja a tényeket: — 15 emberrel csökkente- nünk kellett a létszámot. Azoknak mondtunk fel, akik nem voltak szakmunkások, mert március 1-től vegysze­rekkel csak szakmunkások bánhatnak. Sz. Jánost vi­szont az orvos nem javasol­ta — éppen egészségi ál­lapota miatt — a (Szakképe­sítés megszerzésére, a vegy­szerek kezelésére. Megkérdezik Sz. Jánost is, tud-e olyan munkahelyet a növényvédő állomáson, ahol nem kell vegyszerekkel bán­nia? A válasz bizonytalan. A határozat: a döntőbi­zottság helybenhagyja az el­bocsátást, mivel törvénysér­tés nem történt. január 1-ig visszamenőleg megkapják. Gondolnak a jövőre is Arra a kérdésre, hogy a szociális alap ilyen erőteljes feltötése nem okoz-e nehéz­séget, az öregek megélhetésé­nek kiegyenlítettebbé, bizton­ságosabbá tétele nem átme­neti nekibuzdulás-e. határo­zott válaszuk van. Ami a pénzalap feltételét jelenti, csak fokozzák a jó gazda gondosságával, a szövetkezeti termelés lehetőségeivel elér­hető termésátlagokat; job­ban kihasználják a tárolás és értékesítés feltételeit. A járadékkiegészítés mértékét pedig nem maximális plafon­nak tartják Ahogy tovább szilárdul a gazdaság, nő a tagok jövedelme, arányosan javítják később is a munká­ból kiöregedett tagok meg­élhetését. Az idős tagok — akiknek a tsz rendszeresen kiegészí­ti járadékukat — örülnek és jóleső érzéssel szólnak gon­doskodásukról. Utána azonban néhány szavuk van az igazgatóhoz. Kérik, hogy segítse Sz. Já­nost az elhelyezkedésben. A lehetőség megvan — mint ahogy azt korábban említet­ték — tehát azon legyen, hogy mielőbb találjon mun­kahelyet volt dolgozója. I 2. Vita 539 forintról és a becsületről. S. Béla vizsgá­zott fogász vitatja a megyei tanács kórháza és rendelő intézetével szemben. hogy ennyivel tartoznak neki, uta­zási költségtérítés címén. A kórház képviselője 20 percen át érvel, vitatkozik. Számlákat, kifizetési bizony­latokat . mutat be — szerin­te, S. Bélának csak 7 forint követelése lehet, amit ő azon nyomban kifizet. A két fél nem tud megegyezni itt sem. Mindnyájan a maguk igazát hiszik. A döntőbizottság néhány percig tanácskozik. A hatá­rozat igazat ad S.* Bélának. A kórház képviselője hitet­lenkedve hallgatja. Nem ér­A nagyobb áruházakban, önkiszolgáló boltokban nin­csen különösebb panaszra oka a vásárlónak: a tömeges for­galom mellett is, a lehetősé­gekhez képest, az eladók ud­variasak, szolgálatkészek. Annál több a hiba a kisebb üzletekben: egyes helyeken bántó közönyösséget tapasz­talunk az eladók részéről. Hosszú időn' át álldogálnak a vevők, amíg megkérdik, hogy mit akarnak. Ha tovább tart a válogatás, az eladó ideges és ingerült válaszokat ad. Tudjuk, nem könnyű a ke­reskedelemnek a mai forga­Üwg, raktárot Ismét panaszkodnak a ta­vaszi építkezéseken: nincs ablaküveg. Már úgy meg­szoktuk, hogy észre sem vennénk, ha a SZOVÁRU nyírbátori raktára nem pa­naszkodnék az ellenkezőjé­ről ; már alig fér a sík üveg­től más a raktárba, — pe­dig azt a szabolcsi falusi boltok gyors áruellátására, a gyorsan fogyó, hiányzó cikkek gyors pótlására ala­pították, nem kis áldoza­tokkal. Persze van az 1970-es szabolcsi „csodának” egy rejtett magyarázata: ez szovjet üveg — egyébként kitűnő minőségű — és a szovjet—magyar kishatár- menti forgalom keretében érkezik, sorozatosan, úgj ahogyan rendelték, kizáró­lag a megyei igények jó ki­elégítésére. A napokban érkezett meg újabb 226 tá­la sík üveg és ezzel összesen húszezer négyzetméternyi vár a boltok rendeléseire. Falusi boltjaink azonban még nem szoktak hozzá, úgy látszik, a gyors ellátás­hoz, a gyors rendelések azonnali teljesítéséhez. Pe­dig a körleveleknek hihet­nének mégis. Nyilvánosan is megismételjük tehát a MÉ­SZÖV körlevelét: rendeljék, van. A hiányra panaszko- dók pedig sürgessék az iparcikk kereskedelmet: rendeljen, mert van. (gesztelyi) ti. hogy a bizonylatok kü­lönböző dátumai között egy havi jegy mégis csak hiány­zik. L£ A következő ügy már bo­nyolultabb. Más szempontból ugyan, de a bíróságot is megjárta. F. István fegyelmi büntetése: áthelyezés. A dön­tőbizottság helybenhagyja a fegyelmi büntetést, mert F. István nem tudja, vagy nem akarja bizonyítani kijelenté­seit — amit hallott mások­tól, — s amivel kolléganő­jét rágalmazta. A tanulság: F. István, aki közösségében vezető funkciót tölt be. tar­tózkodjon az elhamarkodott kijelentésektől. * Hetente kétszer, kedden és pénteken délelőtt tart ülést a Területi Munkaügyi Dön­tőbizottság. Feladata, hogy pártatlanul, a Munka Tör­vénykönyve rendelkezései­nek és szellemének megfele­lően döntsön a vitás kérdé­sekben. Lányi Botond lom mellett a vásárlók igé­nyeit előzékenységben is ki­elégíteni. Talán ez a legne­hezebb. Mégis: javítani kell a jelenlegi helyzeten. Elképzelhető, hogy a keres­kedelmi ellenőrök arra is fi­gyelemmel lennének: a ve­vők hogyan vannak megelé­gedve egy-egy bolt kiszolgá­lási módszerével. Az sem el­képzelhetetlen, hogy a népi ellenőrök munkája nem csak az áruvásárlásokra terjedne ki, hanem a kereskedelem­nek jelenlegi munkájára is. ff* Páll Géza Jurij Richter: Hobby Asztalos Bálint A TMDB-n hallottuk Vita a vállalattal Miért mondtak fel ? — A forint és a becsület Rágalmazás miatt áthelyzés LAPSZÉLEN Kiszolgálás a kisboltokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom