Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

fWö. március 1. KW,fT MAeYARORS7árt Huszonöt szabad esztendő a kállai kettős hazájában Irta. Csepelyi Tamás, az MSZMP ISasykállói ' Járási Bizottságának első titkára v • UW ’« ' az egészségügyi ellátottság, kevés az orvos, primitívek az iskblaviszonyok. Ez jelle­mezte e járást. Mindezzel számolni kellett, figyelembe venni és sorrendet tartani, hogy a sok sürgős, égető gond közül mely a legégetőbb, amelynek megoldása gyorsítja az ezernyi más baj orvoslá­sát is. Ezért elsősorban a gazdasági körülményeket kel­lett megváltoztatni ahhoz, hogy a2 emberek életviszo­nya, körülményei is megvál­tozzanak. A gondok megoldá­sának a kulcsa a mezőgazda­ság fellendítése volt. Országo­san is jól ismertek a tizenhá­romszoros élüzemnek, a B&l- kányi Állami Gazdaságnak az eredményei, mely többször nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. Sikerei, tapasztalatai vonzólag hatottak a termelő- szövetkezetek és szakszövet­kezetek gazdálkodására, örvendetes, hogy a mostoha természeti viszonyok ellenére is a tsz-ek fejlődése dina­mikus volt. Ez mindenekelőtt a mind szakszerűbben gaz­dálkodó vezetőknek, a szö­vetkezeti parasztság szorgal­mának, a párt politikája he­lyes alkalmazásának kö­szönhető az állami támogatás mellett, mellyel jól éltek a gazdaságaink. EZT EREDMÉNYEIK IS TÜKRÖZIK. 1965 óta nincs mérleghiányos tsz-ünk. 1969- ben a tsz-ek összes termelési értéke megközelítette a 122 milliót, az egy dolgozó tsz-tagra jutó részesedés 22 ezer 670 forint volt, a ház­táji jövedelmen kívül. A kö­zös gazdaságokban több mint 100 agrármérnök és technikus dolgozik. Felismerve az adottságokat, nagy gondot fordítottunk a szakszövetke­zetek megalapítására és fej­lesztésére. Jelenleg 16 szak- szövetkezetünk van, 28 ezer holdon gazdálkodnak, főleg a tanyavilágban, s így jelen­tős szerepük volt és van abban, hogy az itt élők élet- körülményeit megváltoztas­sák. Eredményeiket bizonyít­ja, hogy 1968-ban a közös vagyonuk értéke 72 millió volt, s földterületük 20 szá­zalékán végeznek közös mű­velést, ebből 2 ezer hold a közös gyümölcsös. Tapaszta­lataink szerint e szakszövet­kezetek már eddig is bizo­nyították életképességüket és jövőjük van. Gyökeresen megváltoztak az emberek életkörülményei falvainkban, de ez jellemző a tanyavilág népére is. Az utóbbira döntő hatással volt a megyei pártbizottság 1964. október 21-1 határozata, mely célul tűzte a tanyatelepülések helyzetének, az itt élő em­berek életkörülményeinek a javítását. Ennek nyomán ké­szült el a járási párt­ós a tanács vb közős, öt évre szóló terve, mely főleg öt feladatot jelölt meg: villanyt, orvost, árut, vizet, utat bizto­sítani a tanyáknak. 14 na­gyobb tanyatelepülést villa­mosítottunk. Ez milliókba ke­rült, de újabb 4000 ember él­vezheti a fényt. Négy helyen építettünk klubházat hármas céllal: helyet kapott benne orvosi rendelő, könyvtár, if­júsági klub. Hat tanyán hoz­tak létre orvosi rendelőt, 28 tanyatelepülésen van könyv­kölcsönzés, 10 helyen szerel­ték fel a telefont. Nagy erő­feszítéseket tett a járási párt­ós tanácsvezetés, hogy a ta- nyavilág népe jó ivóvízhez jusson. Az elmúlt 4 évben 10 új, bő vizű kutat fúrtak, a tanyákon 25 üzletet nyitot­tunk. Jó út is épült. Ez az egykor legjárhatatlanabb 33 anyacsoportot köti össze a úlággal. A tanya világban 23 kilométer hosszú kiváló kö- vesút épült mintegy 23 mil­liós állami beruházásból. SZIMBÓLUMKÉNT FEL­ÚJÍTOTTUK AZ ÍNSÉG­DOMBOT Nagykálló határá­ban, hogy a keserű múltra emlékeztesse a ma és a jövő nemzedékét. Ez az ínség- domb örök jelképe annak, hogyan élt e nép a felszaba­dulás előtt. A szegénység teknőkben, kosarakban hord­ta össze ezt a 17 méter ma­gas magyar piramist, egy évig készült, 7 ezer köbméter föl­det hordtak heggyé Kállai Ferenc méltóságos feleségé­nek kedvtelésére, kívánságá­ra. Elkoptatta az idő, de mi felújítottuk, s ma már nem csak idegenforgalmi neveze­tesség, hanem kellemes ki­rándulóhelye az egykori cse­lédek, zsellérek, szegények unokáinak. Itt Nagykállóban a nép szívében, nyelvén szü­letett a kállai kettős, amelybe beleénekelte, beletáncolta bú- ját-baját, ebből a forrásból merített ihletet Kodály, s az ó feldolgozásában ismerte meg a világ. Adott e föld a hazának szabadságharcoso­kat, írókat, festőket, s nem véletlen, hogy itt született Korányi Frigyes, a legnagyobb magyar népbetegség, a tuber­kulózis elleni küzdelem úttö­rője. E vidék népe állt őrt 1919-ben, amikor a dicsősé­ges Tanácsköztársaságra rá­tört a fehérterror, itt verbu­válták a magyar Vörös Hadse­reg katonáit, itt tartóztatták fel az intervenciósokat. Felszabadulásunk előtt is szép számmal voltak, akik szerették népüket, e hazát, so­kan áldozták érte életüket, mé­gis kevés volt minden erőfeszí­tés, a végleges szabadságot a szovjet Vörös Hadsereg hozta el számunkra. Járásunk a Nyírség dél­keleti részén 72 és fél ezer holdon fekszik, lakóinak szá­ma 40 ezer, melyből 121 ta­nyán, a lakosság 30 százaléka él. Száz földbirtokos uralta egykor a föld nagy részét, a cselédek, nincstelenek és az egy holdon aluliak száma több mint 5 ezer volt. De még ennél is nagyobb volt a szellemi sötétség: 7 ezer em­ber nem tudott írni-olvasni. Még a harmincas években is a lakosságnak több mint 70 százaléka élt vályog-, sárhá­zakban, földkunyhókban. S ezért sem volt véletlen, hogy pusztított a tüdőbaj, s a be­tegségnek hadat üzenő Ko­rányinak bőséges, élő emberi anyag állt rendelkezésére, hogy felvegye a küzdelmet el­lene. EMLÉKEZTETNÜNK KELL A MÚLTRA, hogy becsül­jük jelenünket, e kort, amelyben élünk, azokat az erőfeszítéseket, amelyek árán a szocializmus itt is élet­közelségbe került. Negyedszá­zad alatt gyökeres gazdasá­gi-társadalmi változások kö­vetkeztek be e járás népé­nek életében is. Ezt a nép bölcsességére, szorgalmára, áldozatos munkájára mindig készségesen számító kommu­nista párt vezetésével értük el. Tulajdonosa lett ősi jus­sának a földművelő em­ber. Az agrárforradalomtől hosszú és küzdelmes út ve­zetett el a szocialista nagy­üzemek kialakításáig, melyet ma már igazán magáénak érez e járás szövetkezeti pa­rasztsága. Sajátos a mi járásunk. Mostohák a természeti vi­szonyok. A megművelhető földből 25 ezer hold a futó­homok, a lakosságból 12 ezer ember él a tanya világban. Ezzel mindenkor számolnunk kell. Ipar egyáltalán nem volt a felszabadulás előtt Egyetlen tanyán sem voh villany, de még a községek többségében sem. Rossz volt Nem hiába varia 12 ezer em­ber sorsának jobbra fordulá­sát. Ez a párt határozatának végrehajtásával meg is való­sult. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN JELENTŐSEN FEJLŐDIK IPARUNK. Járásunkban 19 ipari üzem van, a munkáslét­szám néhány év alatt 450-röl 2500-ra növekedett. A fejlő­dést mutatja, hogy míg 1965- ben az ipari üzemeink ösz- szes termelési értéke 68 mil­lió volt, 1969 végére elérte a 304 milliót, melyből 45 mil­lió forint értékű árut ex­portáltak. Vannak gondjaink is, jelenleg még 2500 ipari munkás jár el dolgozni. Ezek helyzetén is szeretnénk ja­vítani új munkaalkalmak te­remtésével, üzembővítéssel, gondolva az emberek élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítására is. Elmondhatjuk, hogy ahol valamikor éhezett a nép, most nincs megélhetési gond. Ott, hol a lakosság többsége vályogházakban élt, ma egészséges a lakáskultúra, a felszabadulás óta a lakosság 75 százaléka költözött új, vagy újjáépített családi há­zakba, 1950 óta több mint 3500 lakás épült a járásban, s ahol nem voltak könyvtárak, rádiók, ma több mint 5 és fél ezer rádió és 2400 tévé- készülék van. A járásban 223 kilométer villanyhálózat épült, s az életszívonal emel­kedését mutatja, hogy a kis­kereskedelem áruforgalma 1969-ben elérté a 147 milliót, az évi növekedés 10 százalé­kos. Az összefogás eredmé­nyeként 43 kilométer köves­ét és 33 kilométer jó járda épült községeinkben, s ahol ezerszámra volt áz analfabé­ta, most gimnázium, szakkö­zépiskola, 34 általános iskola, 137 tanteremmel, képzett pe­dagógusokkal gondoskodik a kultúra terjesztéséről. Tanyai kollégiumok, művelődési há­zak sora épült S az igazi hadüzenet a tuberkulózis el­len is e negyedszázadban in­dult meg. Épült tüdőbeteg­gondozó, rendelőintézet, gon­doskodunk a felnövekvő nemzedékről éppen úgy, mint a2 öregekről. SZÉPEK TERVEINK IS. Ennek az alapját vetette meg az elmúlt 25 év. Itt a kállai kettős hazájában, a nagykállói Járásban is kiegye­nesedett az emberek gerince, előre tekint a biztos jövő fe­lé. Az Elnöki Tanács határozata alapján Megyénk harmadik városa : KISVÁRBA Eredmények, tervek és «onr!ok a várossá szervezés előtt Alig egy fél év telt el, hogy megyénk egyik nagy községe, Szatmár központja városi rangot kapott. Most új­ra iinnevsegre készülhetünk: Az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén Kisvár da várossá szervezéséről hozott határozatot. Ez újább lépést jelent megyénk fejlődésének útján. Tavaly az ünnepségek után érthetően az érdeklődés kö­zéppontjába került az új vá­ros, Mátészalka, de néhány héttel azután már arról ad­hattunk tudósítást lapunk­ban: Kisvárdán sem állt meg az élet, tovább dolgoznak az iparosítás, a kereskedelem fejlesztéséért, s a község ere­jéből is mindent a városiaso­dás érdekébe állítanak. URBANIZÁCIÓS TÖREKVÉSEK Néhány hónappal később szüfke és vörös gránitból ké­szült monumentális emlék­művet avattak a község fel- szabadulásának évfordulóján. A község csaknem minden lakója ott vőlt Kisvárda fő­terén, ahol újra a városiaso­dás, a fejlődés mellett tettek hitet. Ennek a régi óhajnak és a kívánt lehetőségnek alapját jelenti most az új rendelet. A község, a járás vezetői, tud­ják; nem elég lecserélni a táblát és várossá lesznek. Le­hetőséget kaptak, a munka neheze — várossá tenni a várost — csak ezután kö­vetkezik. Több, mint 13 ezren lakják jelenleg Kisvárdát. Lassú, de állandó a növekedés. Az elmúlt negyedszázad alatt sokat változott a község. A helyi lakosok az egyik legna­gyobb eredménynek tartják, hogy Kisvárda a korábbi kö­zepes mezőgazdasági község­ből iparosodó, ütemesen fej­lődő kisvárossá vált. Az ezer embert foglalkoztató Vulká­non kívül öt ktsz, bútor- és faipari vállalat, szeszipari vállalat, fogyasztási és érté­kesítő szövetkezet és egy ki­váló tsz működik a község­ben. Uj kórház épült Kisvárdán, amelyet már az idén is to­vább bővítenék. Nyolcmillió forintot költöttek a szép vá­rosi fürdőre, negyvenezer négyzetméter park díszíti a várost. Utak, járdák épültek, új utcákat nyitottak, ahol mind több ház emelkedik. Az elmúlt években átlag ötven­hatvan lakást adtak át. 1969-ben már csaknem két­szerese, 117 épült. Most és jövőre újabbakat kezdenek: állami beruházásból kilenc- venhúrom lakás készül, köz­tük jó néhány már emeletes FÉLMILLIÁRD FEJLESZTÉSEKRE Mindez elengedhetetlen fel­tétele az állandó fejlődésnek, továbblépésnek. Azok a ten­nivalók azonban, amelyek még a község előtt állnak, nem kevesebbek és nem is könnyebbek az eddigieknél. A város fejlődése, az új kö­vetelmények még bonyolul­tabbak, még nagyobb erőfe­szítéseket kívánnak. Ezért a tennivalók reális számbavé­tele mellett nem kevésbé fon­tos a rendelkezésre álló erők és eszközök pontos felmérése. Kisvárda jó rendezési el­képzelésekkel, tervekkel ren­delkezik. Az átgondolt fej­lesztési terv már számolt az új ipari övezettel, a megyei, járási vezetők pedig segítik a feltörekvő települést. Jelentős létesítményekkel, s pénzzel támogatják a tervek megva­lósítását. Több, mint ötszázmillió fo­rintot ruháznak be a közeli években Kisvárda további fejlesztésére, a kulturális, egészségügyi és kommunális feladatok megvalósítására. Újabb gyártelepek, üzemek épülnek és a meglévők közül többet bővítenék. Az elmúlt esztendőben megkezdték a vízmű kiala­kítását, amelyre negyvenmil­lió forintot költöttek — rész­ben a község üzemeinek, la­kosságának összefogásával. — Több, mint negyven kilomé­ter hosszú csatornahálózatot fektettek le. Az új városi vízmű várhatóan két év múl­va már vizet ad a lakosság­nak, az üzemeknek. Már ké­pezik a munkásokat egy új, — Kisvárdán felépülő — gyár első dolgozóit. A Villa- mosszigctelő és Műanyag Gyár százharmincmillió fo­rintos beruházást jelent, s mintegy hatszáz — főleg nő -» dolgozónak ad majd jó munkaalkalmat. Épül a ke­nyérgyár, bővül az öntödei Vállalat gyáregysége, a bú­tor és faipari vállalat. Kor­szerűsítik a kisvárdai vasút­állomást, teljesen új lesz a kisállomás. Ez a fejlődés — különösen az utóbbi években megkezdett építkezések — biztatóak, s azt jelentik, hogy még évekig folyamatos és nagy ütemű lesz az új vá­ros bővítése és fejlesztése. KEDVEZŐ ADOTTSÁGOK Az adottságok kedvezőek. A fővárostól való, meglehe­tősen nagy távolsága ellené­re is aktív részese az orszá­gos vérkeringésnek. Érinti m várost a záhony—budapesti — közelmúltban villamosított — korszerű vasúti fővonaL Áthalad rajta a közeljövőben teljes újjáépítésre kerülő 4-es nemzetközi forgalmú főútvo­nal. Több szempontból jó ez. A további ipartelepítések so­rán bátran lehet építeni * Szovjetunióból hazánkba ér­kező hatalmas mennyiségű nyersanyagra, s ez esetleg újabb ipari munkahelyeket jelenthet. Másrészt Kisvárda lehet * hazánkba érkező és a hazán­kon átutazó turisták első megállóhelye, amelynek ré­vén kialakulhat a város, és a közeli Tisza-parti községek idegenforgalma. A részben restaurált XI—XVI. századi várral, a fürdővel elképzelé­seik vannak. Gyűjtik és rendszerezik a Kisváráéra vonatkozó adatokat, ápolják a község munkásmozgalmi hagyományait. A műemlék­ként nyilvántartott vár mú­zeuma, a lelkes helyi patrió­ták támogatása ebben nagy segítséget jelent. Rendkívül fontos ezek mellett a kultu­rális élet kibontakozása, a kereskedelmi, vendéglátóhá­lózat bővítése, korszerűsítése. ÚIULT ERŐVEL MUNKÁLKODNI! Mindezek csak egy részéi jelentik és mutatják be azok­nak a törekvéseknek, ame­lyek jellemzőek a változás korát élő kisvárosra. A járá­si jogú várossá szervezés most újabb lendületet adhat a fejlődésnek, amelyet me­gyénk vezetői, választott ve­zető testületet még hosszú ideig megkülönböztetett figye­lemmel kísérnek. De szükség van arra is, hogy a települést, a várost szerető kisvárdai emberek és a helyi vezetők is újult erővel munkálkodja­nak városuk fejlesztésén. Marik Sándor Tahi László i KALAP Egy kalap jött be az Osztá­lyon felüli vendéglátóipari üzemegységbe, egy női kalap, egy példátlan női kalap. Mily boldog volnék, ha szavaimmal szemléltetni tudnám ezt a ka­lapot; de ily erős tehetséggel — fájdalom — nem áldott meg az ég. Hasztalan vergőd­nék, ha mégis megkísérelném; szánalmas kudarcom láttán még a2 önbizalmamat is el­veszteném, írni anélkül nem lehet, új pályát kezdem ez érett korban kilátástalannak tartok. Mit mondjak mégis? Elmondhatom, hogy a ka­lap hófehér volt, valami hár­tyaszerű, pikkelyes anyagból épült, melyen a fény csil­logott, keskeny karimája fel­hajtva, de nem körös-körül, csak itt-ott, boltozata kupola- jellegü — mindent elmond­tam ezzel s mégsem mondtam semmit. Ez a kalap az ará­nyaiban, vonalainak rafinált díszharmóniájában volt meg­rendítő s felemelő egyben. Ha ide mellékelhetném e kalap fényképét, azzal sem mennék sokra. Más egy illusztráció az újságban s más egy kalap a fejen. Leírni, lefestem, le­fényképezni, verssel vagy ze­nével érzékeltetni ezt a kala­pot eleve meddő időfecsérlés volna. Egy Ilyen kalapot lát­ni kell. Én láttam. Büszke és boldog vagyok, hogy ebben a látványban részem lehetett. A kalapot persze, nemcsak én láttam, hanem velem együtt még vagy 6záz ember. Száz pár szem fordult a kalap felé abban a pillanatban, amelyben az a csapóajtó nyí­lásában feltűnt; az üzemegy­ség elcsendesedett, a kiszol­gálás megszűnt, még a gőz is megállt a presszógépben. Sőt, ha jól emlékszem, már a ka­lap megjelenése előtt vibrált a levegőben valami nyugta­lanság, rendkívüli természeti jelenségek idején nem ritka az ilyesmi; mintha mind­annyian azt éreztük volna, hogy valaminek történnie kell. A kalap egy nőt viselt, a nő á kalap karimájától egé­szen le a földig ért. A nőnek egyetlen vonására sem tudok visszaemlékezni, meglehet, hogy nem is volt vonása neki. Arra határozottan emlékszem, hogy két lába volt, ezeket fel­váltva rakosgatta előre, ily módon haladt a kalap, végig az asztalok között. Á nőt ter­mészetesen senki sem figyel­te. A Halley üstökös sugárzó fényében ki bíbelődnék egy madárka észlelésével? Amikor a kalap végre el tűnt a horizonton, s az élei úgy-ahogy visszatért megszo­kott medrébe, jómagam is megpróbáltam összeszedni zi­lált gondolataimat. Az első szó, ami eszembe jutott, ez volt: zseni! Igen, igen, zseni. Lángelme. Aki ezt a kalapot megálmod­ta és megalkotta, lángelmé­nek kell annak lennie. Nem illetheti más szó azt, aki alap­jában véve egyszerű és köz­napi anyagokból oly sok száz­ezernyi kalapfajta után, egy minden eddigitől különböző új kalapot tudott megterem­teni. Nem pazaroljuk mi az al­kotó elméket könnyelműen? Tessék csak megnézni például új épületeinket, lakótelepein­ket, a családi házak ezreit. Nem egyforma valamennyi? Tessék elmenni egy bútor­áruházba. Micsoda egyhangú­ság! Vegyük szemügyre a péksüteményeinket. Változat­lan, örök egyformaság. De hát csoda-e mindez, ha az alkotó és a tervező lángelmék a ka- lapszalonokban dolgoznak? A helyünkön vagyunk mi mindannyian, emberek? «. «MM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom