Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

1970. március S. KELET MAGYARORSZ 4« S. oldal Boríték és fegyelem Kisar talpra állt Egy harmincéves riport nyomán HA VÉKONYABB A BO­RÍTÉK, kevesebb a prémi­um és a nyereség, sokszor bosszankodunk, s keressük az okait De még csak vélet­lenül sem jut eszünkbe, hogy a munkafegyelem problémá­it elemezzük. Megfeledkez­nek erről munkások és ve­zetők egyaránt. Pedig ma­napság a munkafolyamatok elemzése, a termelés haté­konyságának vizsgálata nél­kül aligha beszélhetünk kor­szerű gazdaságvezetésről. Nem mondunk újat azzal, hogy a munkafegyelemnek is megvannak a tárgyi, sze- • mélyi és vezetési feltételei. Ha az előbbi kettő nem ta­lálkozik a helyes, korszerű vezetési stílussal — melynek függvénye a személyi és tárgyi fe1 tétel, akkor nem beszélhetünk a munka he­lyes szervezettségéről, s ez a fegyelmezetlenséghez ve­zet, nincs kihasználva a munkaidő, nem emelkedik a termelékenység. és semmi csodálni való nem lesz ab­ban, hogy kevesebb kerül a munkások borítékjába. Akad már példa arra is, hogy a vállalatvezetés igényli a munka tudomá­nyos szervezettségét. Ezt mutatja a Szatmárvidéki Faipari Vállalat példája, ahol a vezetők kidolgoztat­ták a munkaszervezés tudo­mányos programját. Hogy ennek mi a kézzelfogható eredménye? Először is az, hogy a munkások nem tét­lenkednek, kihasználják a munkaidőt és a gépeket. A tudományosan kidolgozott program biztosítja a munka szervezettségét. így 1970- ben már eddig több mint 20 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. Nem véletlenül esik annyi szó országos és megyei fó­rumokon a munkafegyelem- ' röl. A régi irányítási rend­szer körülményei között is voltak ezzel bajok, de most sem mondhatjuk, hogy rend­ben van e területen minden. Igaz. hogy növekedett az üzemek, vállalatok önállósá­ga. Ezt még értik is a gaz­daságvezetők. De azt már kevésbé, hogy ezzel a fele­lősség is több lett. És ennek a munkafegyelem megszi­lárdításában kell elsősorban megnyilvánulni. Sok függ Az itt lakók a megmond­hatói, mennyi minden kell még ahhoz, hogy kielégülje- nek a jogos igények. De et­től az is igaz, hogy aki egy-másféJ évtizede járt eb­ben a megyében, városban, az nem győz csodálkozni. Meg­újultak a községek, a városi utcák, magasodtak a lakóne­gyedek. Aki pedig beszélget is az itteni emberekkel, már nem csupán érzi. hanem érti is a vajúdó születés örö­meit és gondjait. Elégedetlenek vagyunk, de mindig nagyon jó hallani, ha mások is látják: nagyon nagy utat jártunk be eddig, ha mondják, hogy erőfeszí­téseink gyümölcse beérik, beérőben van. Egy napot töltött itt a múlt hét végén Komócsin Zoltán elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Jól kihasz­nált és késő éjszakába nyú­ló egy napot. Beszélgetett a megye vezetőivel a legfonto­sabb tennivalókról, gyűlésen találkozott az aktivistákkal, akiket tájékozhatott időszerű kérdésekről. Ezután ő ment tájékozódni a nyíregyházi ta­nárképzőbe és a gumigvárba. Tulajdonkéopen nem látha­tott sokat, hiszen igen rövid attól, hogy az üzemi mun­kaerő-tartalékokat hogyan tárják fel, s hasznosítják-e. Minél maradibb egy üzem, annál nagyobb a fegyelme­zetlenség. És e maradiság nem csupán a technikai színvonal alacsonyságában jut kifejezésre, hanem a ve­zetők felfogásában. AHHOZ, HOGY FEGYE­LEM LEGYEN szervezettség­re van szükség, arra, hogy minden munkás, csoport- és művezető stb. tudja, mi a feladata. Ha ez megvan, a programokat kontrolálni kell. Milyen problémák aka­dályozzák a munkafegyelem erősítését? Sajnos az a ta­pasztalat, hogy üzemeink, vállalataink többségében nincs kialakítva a munkafo­lyamatok belső irányításá­nak a mechanizmusa. A vállalatokon belüli szerve­zett munka megköveteli, hogy a hatásköröket a kö­zépvezetők kapják meg. Ter­mészetesen ehhez biztosítani kell, hogy e középvezetők (üzemvezetők, művezetők stb) megfeleljenek a vezetői kö­vetelményeknek. meglegyen a szükséges szakmai-politi­kai képzettségük. Ellássa őket a gazdaságvezetés meg­felelő információkkal, is­merjék alaposan a feladat­tervek minden részletét. Foglalkozzanak a bérkérdé­sekkel és gazdálkodjanak a munkaerővel is. Ha érvényesül az önálló­ság a vállalatvezetésben, ez a munka szervezésének, a munkafegyelemnek még csaj£ az egyik feltétele. Ér­vényesíteni kell ezt „lefelé” is. Csák igf lész teljés, ....s várhatunk javulást a mun­kafegyelem megszilárdítá­sában, ez az út vezet a mun­ka termelékenységének a növekedéséhez, s a nagyobb keresethez. Hogyan érhető ez el? Ügy. ha vállalaton belül is kialakítunk egy olyan csoportot, amelynek felada­ta a munka szervezése. Ilyen apparátussal vállalata­ink nem rendelkeznek. De a vezetők nem is gondolnak ennek a fontosságára. Ennek tudható be többek között az, hogy nem gazdál­kodnak helyesen a rendel­kezésekre álló munkaerővel, egy-egy munkafolyamatban volt az idő. A tanárképző új kollégiumában csak egy stú­diót, ahonnan hetenként két­szer adnak egy-egy órás ön­álló műsort a külpolitikáról, az irodalomról, a kollégiumi eseményekről, a divatos ze­néről. irányzatokról. S hal­lotta, hogy ezt a berendezést az utolsó porcikájáig a főis­kolások építették, hogy van egy 500 példányos folyóira­tuk. Megmutatták a vendég­nek a pinceklubot, megláto­gatott két lakószobát és be­szélgetett a hallgatókkal. Ar­ról: mi lesz, ha tanyára he­lyezik? Jó választ kapott: felkészültek erre is. Aki er­re a főiskolára jöl) az tudja, hogy ez a főiskola miért lé­tesült. Az ezt követő beszélgetésen vetődött fel, hogy az or­szág legfiatalabb főiskolája az UNESCO-hoz asszociált. Gandhi-ki állítást rendezett, Móricz Virágot, dr. Esze Ta­mást látta vendégül. Tudomá­nyos munkát végez, de ben­ne van az életben. „Gyors volt a tempó, de azért valami betekintést kap­tam arról, miképpen alakul a kezdet. Úgy érzem, na­gyon jól. Örülök annak, hogy eljöttem ide. Mindig jó ér­zés oda látogatni, ahol ne­több embert foglalkoztatnak, mint amennyire ott szükség lenne, elhanyagolják a gé­pesítést, s később hó vagy év végén csodálkoznak, hogy hajrázni kell, mely aztán a légkör feszültségéhez vezet, rossz hangulatot szül, s a végeredmény: romlik a mi­nőség, alacsonyabb lesz a bér stb. Hasonlók miatt ke­letkeztek gondok az AURÓ­RA Cipőipari Vállalat nyír­bátori üzemében is. NEM LEHET A VÉLET­LENRE BÍZNI a termelési folyamatot. Itt van például a teljesítménykövetelmény problémája. Régen felülről határozták meg, hogy a nor­mákat bizonyos százalékkal emelni kell ahhoz, hogy ilyen vagy olyan eredményt elér­jenek. Ez most a vállalatok hatáskörébe került. Sajnos nem élnek ezzel a lehető­séggel az üzemek vezetői. S ennek is betudható, hogy tör­ténetesen hiába javították a munkafegyelmet, hiába gé­pesítettek, mivel a teljesít­ménykövetelmény maradt nem emelkedik a termelé­kenység, nem nő a kereset és a létszám sem csökken. A munka szervezetlenségéből fakad a munkafegyelem la­zasága. És ennek sok káros következménye van és lehet. Az említettek mellett az is, hogy ha például a kollektí­vák nem ismerik a munka­köri leírásokat, s azt, hogy melyik munkáért, mennyi jár, így a kiváló munkál végzők egy kalap alá kerül­nek a kevesebbet húzókkal, teljesítőkkel. Ez elégedetlen­séget szül, s inkább meg­válnak a vállalattól. A ve­zetők meg csodálkoznak, nem tudják, miért válnak meg az üzemtől a jó munkaerők. Manapság, ha problémái: vannak, divat a közgazdasá­gi szabályozókra hivatkozni. Csakhogy elfelejtik: e sza­bályozók is az emberi cse­lekvések révén érvényesül­nek. Nem helyettesíthetik a vezetők felkészültségét, fe­lelősségérzetét, az előrelátást és körültekintést. Márpedig a munkafegyelem erősítésé­hez ez szükséges, mert erő­sítése vagy gyengülése attól függ, milyen a munka szer­vezettsége. Farkas Kálmán ijeiéi folyik, különösen oda, ahol a nevelők nevelése tör­ténik.-” — mondta Komó­csin edvtárs. Hozzátette, hogy most bonyolult a technika, de minden bonyolultsága mellett a legbonyolultabb ez emberrel, s különösen a fia­talemberrel való foglalkozás Ez a nehéz és ez a szép is ebben a munkában. „Kellemes volt hallgatni, tapasztalni, milyen öntevé­keny itt a KISZ-szervezet. Jó tudni, hogy a Központi Bi­zottságnak az ifjúságról ho­zott határozata termékeny talajra hullik, élő problémák­ról szól. A fiatalok közéleti érdeklődésével, politizálásával alakul igazán a jövő.” A szűk körben hangzott el a vendégnek ez a megállapí­tása is: „Rendkívül nagy do­log, hogy Nyíregyháza lassan főiskolai iiár.os lesz. Nagy dolog mert tanárokat ké­pezhetnek és jókat. De leg­alább olyan nagy dolog, hogy ez is bizonyítja: Magyaror­szágon nem csak Budapest van, hanem egy fejlődő, erő­teljesen kulturálódó, tudomá­nyos képzést is adó vidék Kell, hogy ez az intézet ala kitson ki egy szép tra dício; amelyen elindulhat, s amely- lyel a hallgatók és a tanárok Ha azt kérdeznék, melyik a legszalmáribb falu. Kisarí mondanám. Két történet kínálkozik jellemzéséül. Első, hogy a felszabadulás után sokan beléptek a pártba. Szélié­ben beszélik: jött az első instruktor. Várták a falu végén, s azt mondták neki, forduljon vissza jó hírével, mert itt már mindenki kommunista, itt már senkit se kell megagitálni. A másik. Panaszkodtak sokáig a kisariak, hogy mi­ért nem építenek nekik bisztrót. Ki is szállt a sok panaszra a „helyszínelő” bi­zottság. Mutatták is a veze­tőknek: nincs hely, csak a falu végén. Vagy egyiken, vagy másikon. A Tisza ka­nyarulatához tapad a falu, olyan mint egy kifli. Ha egyik végén építenének, a túlsók járjanak kilométere­ket. Ha a felvégen, az alvé- giek gyalogolnának. Vi­szont éppen a falu közepé­vel szemben van a Tisza- túlsóparti, tivadari bisztró. Kulturált, idegenforgalmi hely. Ez volna a megfelelő Mire a kisariak: „Csak nem képzelik az elvtársak, hogy „Beregbe” hordjuk a pénzt?” Egy három évtizedes „Ti­szántúli Gazda Kalendári­umban” írtam róluk először. Kerestem a bírót. Vadászni van. A jegyző? Vadászni. A helyetteseik? Azok is. A riport huszonhét éve készült: — minden családfő tagja a vadásztársulatnak, a legelő­társulatnak, az erdőkezelő bizottságnak. Hatvannyolc* tévéantenna Akkor persze nem lehetett leírni a „közös majdnem szocialista” kifejezést. Még a „kalákát” is kihúzta a cen­zúra. Viszont éppen ezért fájt, amikor négy éve a Falurá­dió napokon keresztül fog­lalkozott Kisarral. Hibát hi­bára halmoztak Kisaron. Akkor egy kis forrongás volt a faluban. Nyár közepén megválasztották elnöknek Esik Sándort. Rá egy évre főkönyvelőnek Gacsó Károlyt és főagronómusnak Bulyáki örömére néhány év múltán országos büszkeséggé is vál­hat az intézet. Ezt kívánom, s ez azt is jelenti, hogy az innen kikerült hallgatók nem csak a szép otthonra, a hi­deg-meleg vízre, hanem az itt szerzett megszámlálhatat­lan szép élményre is emlé­kezzenek.” A tanárképzőtől a gumi­gyárig vezető úton azt mond­ta. hogy nagyon régen 15 éve járt Nyíregyházán. de nem ismer a régi városra Uj iskolaváros, lakótelepek, gyárnegyedek és — új embe­rek másfajta gondolkodással, ez a mai nyírségi főváros. Az üzem udvarára lépve egyből a műhelyekbe, a ter­melőhelyekre sietett. Sokáig nézte az egyes munkaműve­leteket, hogy készülnek pél­dául a kempingcikkek, mi­lyen ügyesek a lányok. s milyen talpraesetten vála­szolnak műszaki kérdésekre közgazdasági témákra a mű­vezetők, műszakiak. A Kállai Éva ifjúsági szocialista cí­mért küzdő brigád naplóját is hosszasan nézegette, azután ezeket a sorokat írta bele: „Az egész magyar társadalom osztatlan elismerését váltót Iák ki a szocialista brigádok lelkesítő eredményeikkel. Kü­lön nagy örömünkre szolgál, hogy az ifjúsági brigádok nem maradnak el a felnőtt vetélytársaiktól. A Kállai Era ifjúsági brigádnak kívánom hogy érje el a megtisztelő szocialista címet. A brigád minden tagjának kivánol: eredményeket fontos munká­Lajost hívták meg. Az Űj Élet Termelőszövetkezet nem állt lábra azonnal az új erélyes vezetők irányításával. De most már örömmel lehet jelenteni, hogy túljutott minden baján. És, — éppen, mert ismerjük a kisariakat — majdnem bizonyos, hogy ezek a kemény nyakú embe­rek soha többé nem jutnak bajba. Csak egy adat a falu közérzetére: egyetlen , őszön hatvannyolc tévéantenna bújt ki a tetőkön. A nemrég megtartott zár­számadó közgyűlés néhány adata: négy éve 23 forint volt egy munkaegység érté­ke beleértve a természetbeni juttatásokat is. Ma hetvenöt forint. Mérleghiány hatvanhatban: kétmillió és háromszázezer forint. Most a tervezett mun­kabérnél (kicsi híján két­millió) nyolcszázezerrel töb­bet fizettek ki a kétezer- nyolcszáz holdon gazdálkodó 179 dolgozó tagnak. Mire a zárszámadás eljött, a terve­zett munkabér száznegyven százaléka ki volt fizetve. És még tíz százalékot hozzáfi­zettek nyereségnek. A rejtély k ufcsa Ez állt a három évtized­del ezelőtti riportban: „Ilyen állatszerető, állattenyésztés­hez értő falut egész Tiszán­túlon nem találtam.” Akkor így volt. Az elmúlt évtized első felének tucatnyi, egy­mást váltó elnöke ehhez sem találta meg a kulcsot. A mostani vezetőség sikere^ azon múlt, hogy ezt megol­dotta. Mert mi yp.lt itt aze­lőtt? Esik Sándor elvtárs, az elnök mondja, hogy Tivadar Pál állattenyésztő többször is rohant hozzá: belefagyott a sárba egy disznó. Persze, csak a közösé. Itt minden háztájiban volt min­dig állat. Kereset is. Van család, amelynek a jövedel­me — csak tejből — havi ezernyolcszáz forint. Ezenkí­vül szinte mindenki hizlal szerződésre egy-két bikát, süldőt, növendékmarhát. Kö­jukban, sikereket a tanulá­sukban és sok boldogságot egyéni életükben A technológia, a gyártott cikklista, a további gyárfej­lesztés. az ifjúság helyzete, a mechanizmus bér- és lét­számintézkedéseinek hatása, a kísérletek, a piac bel- és kül­földön — ezek voltak a to­vábbi beszélgetések témái. A látogatást azzal zárta a Központi Bizottság titkára, hogy Nyíregyháza nem csak iskolaváros, de a nehézipar egyik központja is lesz. Na­gyon nagy dolog. hogy itt hazai és külföldi — kanadai, amerikai — megrendelésre is gyártanak. De az még töb­bet jelent, hogy ezek a kis­lányok, akik tegnap még a mezőgazdaságban, vagy a főzőkanál mellett voltak, ma fürge ujjakkal szolgálják ki a szalagot „Ez a mai Sza­bolcs, ez a modern szabolcsi munkásosztály. Van Penész­lek? Igen, Penészlek is van, de az a múlt. Ez a jelen és a jövő. S meg kell nézni ezt a megyét, a dolgozóit né­hány év múlva! Nem lehet és nem szabad észre nem venni, hogy a mai fiatalok olyan helyen laknak a kollégium­ban, amilyet sose láttak a szüleik. hogy a gumigyári kislányok olyan hatalmas automata gépnél dolgoznak otthonosan, amilyennek a látására is megijedne a ma­májuk...” Haladunk-e hát? Jó érzés, ha- bennünket is újra és újra megerősítenek ebben a hit­ben. Kopka János vétkezésképpen a takarmány itt mindig döntő kérdés volt. Bő takarmány a háztájiban is Valljuk be őszintén, a pár év előtti villongásokat főleg az okozta, hogy rosszak voltak az elosztási módszer refc.. Amikor ezt helyrehoz­ták, egyszeriben minden megváltozott. Ez volt a poli­tikai kulcs l a kisariak szívé­hez. Tavaly 'sok terményük­ből , volt kiesés — rá is fi­zettek volna — ha nem segít a szénatermés. Hétezer má­zsával több szálas takar­mány termett a tervezettnél. Miért? Mert részesművelés­be adták. És a kisari háztáji gazda előbb a közösét szállít­ja be, aztán a magáét. Ugyanaz a Tivadar Pál, aki egeket érő panasszal ostro­molta az elnököket az álla­tok elhanyagolásáért, most arról, agitál mindenkit a fa­luban. hogy térjenek át a „tartásról” a „tenyésztésre”, (Tudni kell, hogy a kisari csordában jár megyénk né­hány utolsó szép címeres szarvú magyarszürke mar­hája. Ez volt a hagyomány. A borjaknak a gazdák visz- szalopták a tejet — mesél­ték büszkén három évtizede.) Most a három új istálló megépítésével előtérbe került a hizlalás, tenyésztés. így történt, hogy (hitel felhasz­nálása nélkül) egyetlen esz- Tendő alatt huszonnégy szá­zalékkal — közel negyedével — 'gyarapodott á közös tiszta vagyona. És műtrágyáztak, takarmányt vettek, hitel nél­kül. Nem adják ki azt a hat- százalékos kamatot sem. Azt is az állatokkal etetik fel, Kisar talpra állt. Gesztelyi Nagy Zoltán KOMMENTÁR A jutalom: ösztöndíj Vetélkednek fiatalok, öre­gek, kerületek, falvak, váro­sok. A szabványmódon ren­dezett, egy kérdés egy fele­let rendszerű vetélkedők kö­zött jó volt hallani a hírt, melyet hétfőn réggel kaptunk a MEDOSZ megyei bizottsá­gának munkatársától. Két szabolcsi csapatunk a mező­gazdasági üzemek szocialista brigádjainak jubileumi szel­lemi vetélkedőjén, a tarcali területi döntőn csak harma­dik és negyedik helyezést ért el, s nem jutott az orszá­gosra, nem látjuk a mieinket a képernyőn. A hír pedig így hangzott: a mátészalkai tangazdaság növénytermesztő szocialista brigádja negyedik helyezést ért el. A gazdaság igazgató­ja — a szellemi vetélkedőn e csapatban részt vett két betanított munkásleányt, Méhész Annát és Török Er­zsébetet — .mert. különlege­sen jó képességet fedeztek fel bennük, s mert szépen helytálltak a nemes verseny­ben — külön jutalomban részesítette, S ez a külön ju­talom nem mindennapi do­log: a két kislány továbbta­nulásának anyagi fedezetét vállalja a gazdaság, bármi­lyen szakterületen, iskolán kívánnak továbbtanulni. A vetélkedő díja tehát ösztöndíj. A leghasznosabb és legszebb jutalom, melyet a két munkáslány kaphatott. ötletes, jó kezdeményezés, — követésre méltó gondo­lat. (szilágyi) Haladunk-e hát? Jegyzetek Komócsin Zoltán elvtárs látogatásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom