Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

t. oMaf «WLBT-WAGYARORS2ÄÖ ¥9W. fttomár If. HAZÁI KILÁTÓ LESZERELT LI I T A Luther-ház B épületé­ben már három éve lesze­relték a teherliftet, javítás céljából. A lakók ezt termé­szetesnek is tartották: ha meghibásodott, meg kell ja­vítani. De azt már koránt­sem tartották helyesnek, hogy mindez három évvel ez­előtt történt, s a teherliít még mindig nincs felsze­relve. Február elején a sze­mélyliftet is leszerelték, ha­sonló céllal, mint az előzőt, hiszen az utóbbi időben ez­zel is sok probléma volt. Szeretnék tudni a ház lakói, hogy a személyliftnél is megismétlödik-e a teherlift esete? S ez azért is kíván­kozik megemlítésre, mert e házban igen sok az idős em­ber. Tehát a lift máris na­gyon hiányzik — írják leve­lükben a Luther-ház B épü­letének lakói. HIDEG VÁRÓTEREM Az utazók egészségének érdekében kérdezem, miért nem fűtik a rakamazi MÁV- állomás várótermét? — írja levelében Brevák Béla Sza­bolcs községből. Több eset­ben utazom a rakamazi MÁV-állomásról Nyíregyhá­zára és bizony a téli idő­szakban vagy csak két al­kalommal tapasztaltam, hogy a várótermet fűtik. Például a gyermekváróban még csak a lehetősége sincs meg a fű­tésnek — kályha sincs. Pe­dig Balsa, Szabolcs és Timár községből utazóknak az autóbusz megérkezésétől szá­mítva 45—50 percet kell vár­ni a hideg váróteremben a vonat indulásáig, s nem egy­szer a várakozók között apró gyerekek is vannak. A hideg mellett még említést kell tennem a váróterem tiszta­ságáról is, amely szintén elég sok kívánnivalót .hagy ma,- ga után. * ÜT A REPÜLÖHÍDIG Tudomásom szerint a Széchenyi utca a járási ta­nács épületénél még nem ér véget., De ha az útviszonyo­kat nézem, akár a gyalogos, akár a gépjárművezető szem­szögéből, arra a megállapí­tásra jutok, hogy igen. Ez a rész olyan, mint ha nem is a városban lennénk, itt sem a gyalogosok számára járda, sem pedig a járművek szá­mára úttest nincsen kiépít­ve. Pedig a Ságvári telepen lévő üzemek, gyárak dolgo­zóinak legnagyobb része er­re jár az úgynevezett „repü- lőhídon” keresztül. De amíg a hídig eljut a járási tanács épületétől, legjobb lenne, ha ő maga is „repülhetne”, mert akkor elkerülhetné azt például, hogy a cipőjét a sárban hagyja és ehhez ha­sonló kellemetlenségeket. Va­jon mi a terve az illetéke­seknek a Széchenyi utca ezen részével? — kérdezi Török László nyíregyházi la­kos. HIÁNYOS reggeli A Széchenyi utcán lévő tejivó nagyon népszerű reg­gelizőhely. Annál is in­kább, mert több vállalat, üzem. gyár dolgozói járnak erre munkahelyükre, tehát reggel utukba esik ez a tej­ivó. Körülbelül egy hete a kora reggeli órákban azon­ban nem lehet kapni kenye­ret. péksüteményt, amely a reggelizésnél szinte elenged­hetetlen. A bolt vezetője is sokat bosszankodik ezen, s állandóan reklamál az ille­tékes vállalatnál. A válasz ez idáig mindig a követke­ző volt: „Kocsihiány miatt nem tudjuk a szállítást idő­ben teljesíteni.” Nem lehet­ne mégis a tejivókat bizo­nyos előnyben részesíteni a péksütemények kiszállítá­sánál, hiszen a tejivó első­sorban a reggelizés célját szolgálja, de nem ilyen kö­rülmények között — írják levelükben a Széchenyi ut­cai tejivó „törzsvendégei.” Szerkesztői Dávid Dezső kocsordi, Nagy Gézáné kömörői. Nagy János mátészalkai, Guandt József vállaji, Koczé József penyigei, Kuszkó Antalné ópályi olvasóinkat levélben tájékoztattuk. özv. Sivadó Andrásáé nyírvasvári. Sza­rába János geszterédi, Bakos Károlyné kocsordi. Molnár Ferenc mátészalkai, Szloboda Jenő nyíregyházi, Mészáros László gyulaházi és Kovács András rohodi levelezőink ügyében az illetékesek segít­ségét kértük. Révész Katalin vámosatyai olvasónknak volt munkahelye munkabérét ki­INTÉZKEDÉS KÄLYHAÜGYBEN Takács Péter a kályhás­részlegünk által lakásában berakott kályha minőségét kifogásolta, s az ezzel kap­csolatos cikk alapján vizsgá­latot végeztünk a helyszínen, s megállapítottuk, hogy a panasz jogos volt, ugyanis valóban színárnyalati kü­lönbségeket mutat a kályha. Intézkedtünk, hogy a kály­hát azonnal kicseréljék, amely a múlt hét folyamán meg is történt. „Universil” Szilikátipari Vállalat CSOMAGSZALLÍTÁS 1969 december 30-án a Kelet-Magyarország Fórum rovatában „Különös csomag- szaliítáá” címmel megjelent cikkel kapcsolatosan vizsgá­latot végeztünk, s a követke­zőket állapítottuk meg A cikkben szereplő panaszt részben a karácsony előtti nagy forgalommal lehet magyarázni, részben pedig azzal, hogy a mátészalkai pályaudvar adottságai a cso­magkezelésben nehézségeket idéznek elő, továbbá azzal hogy a postakezelés szem­pontjából kedvezőtlen be­osztású az állomás. A vá­gányközök egyenetlenek, ezért fordulhatott elő az, hogy a kocsiról leesett cso­magokat azonnal nem vet­ték fel — csak későbben tértek értük vissza, mert ha a kocsi a csomag leesésének időpontjában megáll, abban az esetben az említett vá­gányközök egyenetlenségei miatt nem tudták volna át­vezetni a kocsit ha a kocsi viszont tovább halad kísérő nélkül, akkor fennáll a ve­szélye a további csomagok leesésének. A fentiekben említett ne­hézségek természetesen nem mentik teljes mértékben a hivatal dolgozóit, mert a ke­zelt küldemények épségéért minden körülmények között felelősséggel tartoznak. A jelzett hasonló sajnála­tos esetek elkerülése érdeké­ben a mátészalkai 2. sz. postahivatal dolgozóit a gon­dosabb rakodói munkára fi­gyelmeztettük. Postaigazgatóság Debrecen UTTALAN ÜT A Kelet-Magyarország ja­nuár 21-i számának Fórum rovatában „Uttalan út” cím­mel cikk jelent meg, amely­re válaszunk a következő: A nyíregyházi gázcseretelep­hez vezető Bogyó utca vég­leges kialakítása 1970. évben megtörténik. A szükséges térvek és kivitelezési kapa­citás már biztosítva van. előreláthatólag a III. ne­gyedév végére a végleges kialakítás meg fog történni Nyíregyháza Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya üzenetek fizette. Varga István deine- cseri és Papp Mária nyíregy­házi lakosok sérelmét az 5. sz. AKÖV vezetőjének tudo­mására hoztuk. Miszkuly Fe­renc balkányi olvasónk köz­lését az illetékesek ki fogják vizsgálni. Ésik Bertalan ti- szamogyorósi levelezőnk ké­rése 1970. január 1-től jogos — amint azt levelünkben is írtuk —. az egyszeri utazási költség a vállalatot terheli. Kótajból érkezett névtelen levél íróját kérjük, hogy ne­vét és címét közölje velünk, mert panaszával csak abban az esetben tudunk érdemben foglalkozni. AZ ÉPÍTŐK NEM KÉSNEK A Kelet-Magyarország 1970. január 15-i számában az 5. oldalon, széljegyzetben („Fütty” cím alatt) közölt megjegyzés adatait —pontos­ság szempontjából — az alábbi adatokkal kiegészí­tem: A Szabolcs megyei Álla­mi Építőipari Vállalat, a kisvárdai áruház kivitelezés vállalásával, illetve a kivi­telezés megkezdésével nem késett. A beruházó Kisvárdai ÁFÉSZ kirendeltségünket 1969. szeptemberében bízta meg a létesítmény kivitele­zésével, illetve készkulcsig történő lebonyolításával A feltételek között első­sorban beruházói adatközlé­sek, engedélyek, valamint új áras költségvetés szolgál­tatása szerepel 1970. május 31-ig. E beruházói adatköz­lés után, a kivitelező szerző­dést köt 1970. július 31 és 1970. második fél évben, 1,5 millió beépítést vállalja, eh­hez már most az első fél évben a szükséges anyagren­deléseket eszközölni fogja. A fenti tények bizonyítják, hogy a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat a kisvárdai áruház kivitelezé­sének vállalásával jó szándé­kú megértést tanúsít, sőt máris anyagrendelést tett fo­lyamatba. Právicz Béla Szövetkezeti Országos Kivite­lező és Tervező Vállalat Sza­bolcs Szatmár megyei kiren­deltség vez. KÉRESSÜK A TETTEST? A Toldi utca 87. szám alatti bérház lépcsőházában még november első hetében — valamilyen oknál fogva (semmi esetre sem szándé­kosságból) kitört egy ablak. Több alkalommal kértük a házfelügyelőt, intézkedjen. Később személyesen és tele­fonon is kértük az Ingatlan- kezelő Vállalatot, hogy csi­náltassák be az ablakot, mert itt a tél, a hideg és huzatos a lépcsőház, hűti a lakásokat is. A válasz: „Ke­ressük meg a tettest, majd azzal megfizettetik.” Egész télen így maradt az ablak, az északi oldalon a hó. az eső beesett. Még a legnyug­talanítóbb az, hogy a lép­csőházban lakó 30 gyermek közül sok a kicsi, s egy fi­gyelmetlen pillanatban kies­het az emeletről valamelyik, tekintve, hogy ez a hiányzó ablakszem a szinttel egyen­lő magasságban van — pa­naszolják levelükben a ház lakói. KÖZLEKEDÉS SEREGBEN Vámosatyáról, a járási székhelyre, Vásárosnamény- ba igen sokan járnak dol­gozni, de hivatalos ügyek in­tézése, vásárlási és egyéb szándékkal is igen sokan utaznak nap mint nap ebből a községből. A két helység összekötője az autóbuszjárat. Ezért szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét néhány javaslatunkra, amelyeket, ha lehetőség és mód van, úgy vegyenek figyelembe az új autóbusz-menetrend kialakí­tásánál — írja a vámosatyai utazóközönség nevében Koncz Sándor. Korán reggel 15 pierces időkülönbséggel megy két autóbusz Vásárosna- ményba, délig viszont egy sem. Régebben volt egy úgy­nevezett 8-as járat, amely Vásárosnaményból jött Ba­rabásig és rögtön fordult vissza a két község utasai­val. Ezt a járatot megszűn­tették. Kérésünk tehát az, hogy legyen egy fél nyolc körüli járat is. Egy másik problémánk, hogy a körzeti orvosunk Tiszaszalkán van, viszont ide buszjárat nincs, így kénytelenek va­gyunk vagy azt megvárni, míg az orvos eljön ide, vagy pedig szekérrel kell átmen_- nünk Tiszas Zalkára. Kéré­sünk: az autóbusz térjen be Tiszaszalkára is. Arany János utca 28. számú ház előtt láttuk: autó buszmegálló és szeméig., űjtőhely együtt. Egy kicsit „zsú­foltnak” tartjuk ezt így. ... Dalnok! Pál felvétele Olyasóink leveleire válaszol az illetékes Törzsgárda* alapítvány tsz-ben A Lenin-centenárium al­kalmából törzsgárda-alapít- ványról hozott határozatot a makói Lenin Termelőszövet­kezet vezetősége. Az alapít­vány anyagi fedezetéül az eddigi kétszeresére, 2 millió forintra emelték a szociális és kulturális alapokra for­dítható összeget. A pénz­alapból jutalmazzák a törzs­gárda arany-, ezüst- és bronzfokozattal kitüntetett tagjait. Első ízben hazánk felszabadulásának 25 éves évfordulóján osztják ki a jelvényeket. Dél-Magyarország kirepültek kaptáraikból a méhek Tenkesalján, hazánk legdé­libb vidékén, a napsütötte helyeken nyolc-tíz fokra me­legedett fel a levegő január végén a déli órákban, és ez már elegendő volt arra, hogy megpezsdüljön az élet a kaptárvárosokban. Ez volt az idei első „tavaszi zsongás’’, amelyet a méhészek szak­nyelven tisztuló repülésnek neveznek. Nagyon ritka je­lenség ez januárban. Zalai Hírlap V evőcsalogató Új kezdeményezéssel gya­rapodott Fejér megyében a kereskedelem „vevőcsaloga­tó” akcióinak száma. A me­gyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat törzsvevő- gárdája kialakítása érdeké­ben könyvecskéket osztott ki vevői körében. A könyvekbe bejegyzik a vásárolt áruk értékét, s annak egy száza­lékát az év végén visszaté- rítik. > ^ Fejér megyei Hírlap Amatőr botanikus Az ország egyik leggazda­gabb és legváltozatosabb kaktuszgyűjtemény tulajdo­nosa Villányi Károly eszter­gomi nyugdíjas bányagép­mester. Az amatőr bota­nikus két évtized alatt e kü­lönleges növénynemzedék sok-sok generációját nevelte fel. Jelenleg mintegy 1200 fajtából álló, négyezer da­rabos gyűjteményt vallhat magáénak, és már sok ezer növényt küldött el csere- partnereinek. Kertjében, me­legházaiban mesterséges por­zással úgynevezett ráoltással számos, új fantasztikus alak- zatú fajtát tenyésztett ki. Két ritkaságszamba menő példánya is van. Az egyik, az Éjkirálynő, évente csak egyszer, alkonyattól hajnalig bontja ki mélylila szirmait. A másik, a Fehérkarácsony nevű kaktusz, ilyenkor borul virágba, Dolgozók Lapja Családi m un kasszái lások A S.zékesfehérvári Kóny- nyűfémmű lakótelepén két­szobás összkomfortos laká­sokba két-két házaspárt köl­töztetnek. A lakbér — amelyben a fűtés és a vilá­gítás költsége is szerepel — igen alacsony. A többségé­ben fiatal házasok két évig maradhatnak a „szálláson”, s ez alatt az idő alatt meg­takaríthatnak annyit, hogy — ugyancsak vállalati támoga­tással — saját lakást vehes­senek. Fejér megyei Hírlap liókavadászat a gyárban A Kőszegi Bútorszóvetgyár egyik munkása február 2-án reggel, műszakkezdéskor ar­ra lett figyelmes, hogy a ki­készítő üzemrész környékén egy jól kifejlett róka őgye leg. Érkező munkatársaival dorongokkal és egyéb eszkö­zökkel felfegyverkezve sike­rült a rókát egy szűk mű­helybe kergetniük, ahol az felszaladt a gépre, felkapasz­kodott a falon lévő csövek­re, az ablakba, végül egy al­kalmas pillanatban „elejtet­ték”. Valószínűnek tartják, hogy az elejtett vad azonos azzal, amelyik mór hónapok óta dézsmálta a vasútállo­más környékén a tyúkólakat. A feltevés szerint a kutyák hajthatták a gyárba a rajta­vesztett komát. Vas Népe Termelőszövetkezeti újság A szentesi Termál Terme­lőszövetkezet fennállásának egy évtizedes jubileumára jelent meg a 18 ezer holdas közös gazdaság saját lapja: a Termál Gazda. Az első szám összegezi a tsz fejlő­dését, bemutatja a nagyobb beruházásokat, s hirt ad a tagság mindennapos életéről. Az új termelőszövetkezeti üzemi lap havonta jelenik meg. Csongrád megyei Hírlap Forgatják A kékszakállút Az aggteleki Baradla-bar- langban megkezdődtek az előkészületek A kékszakállú herceg vára forgatásához. A világhírű cseppköbarlangban e hónap közepén kezdik meg Bartók operájának forgatá­sát. A föld alatti „mesevi­lág” hatalmas hangverseny- termében, a cseppkövek ro­mantikus-rusztikus hatású háttere képezi majd a felvé­telek egyik színpadképét. „Szerepet kap” egy-egy jele­netben a „Bagolyvár”, vala­mint a „Csipketerem” is. Ez utóbbiban rendezik be a da­rab kincstárkamráját. A fel­vételek égy. részét a cseh­szlovák területre eső domicai cséppRÖbarlangban forgat­ják majd. Déli Hírlap Tyúk vagy kakas? Vannak olyan japan „bű­vészek”, akik csak kézbe ve­szik a tojásokból kibújt pi­hés csibéket: egy mozdulat, egy pillantás, s máris meg­állapítják nemüket. Egyéb­ként csak négyhetes korában derül ki a jószágról: tyúk vagy kakas? A japánok kü­lönleges foglalkozásukat né­hány évig Magyarországon, főként a Bábolnai Állami Gazdaságban gyakorolták. Tőlük „leste el” a sexálás tudományát négy bábolnai szakember. Megtanulták, hogy a mozdulat nem más, mint a kicsiny állatok kloá- kájának enyhe kifordítása. Pillantásukkal pedig egy gombostűfej nagyságú sze­mölcsöt keresnek a végbél falán. Amelyiken találnak, abból kakas lesz. A különle­ges szakma hazai mesterei már a japánokkal azonos pontossággal dolgoznak. Óránként 1000—1500 dara­bot osztályoznak 99 százalé­kos biztonsággal. Dolgozók Lapja ÍMpásra buzdította gyermekét Dóra Sándorné, akit mar ko- rabban elitéit a pécsi járásbíró­ság lopás és ifjúság elleni bűn­tettért, újra a bíróság előtt állt. A nyolcgyermekes családanya egyik gyermekét állami gondozásba ad- ta, mert — úgymond — a gyer­mek sorozatos lopásokat köve­tett el. A kiskorú fiú a lopáso= kát itt sem hagyta abba. Kilenc alkalommal lopott meglehetősen komoly összegeket, amelyeket mind hazajuttatott anyjának. — .elfogadtam az összegeket, de lopásra őt soha nem biztattam — mondta a bírósági tárgyaláson* Az intézet igazgatója szerint: — A gyermek határozottan állította azt is, hogy édesanyja a pénzek átvételekor biztatta őt a további, lopásokra. — Ha a gyerek így vallott, akkor elismerem, lehetsé­ges, hogy mégis mondtam — kö­zölte az anya. Miután azt sem tagadta egy pillanatig sem, tudott arról, hogy a rendszeresen szállí­tott összegek lopásból származ­nak, a bíróság bűnét kétrendbeli, zsebtolvajlás . útján, közforgalmú közlekedési vállalat területén visszaesőként és, közvetett tettes­ként elkövetett lopásnak, és egy- rendbeli ifjúság elleni bűntettnek minősítette és egy év börtönbün­tetésre ítélte* Dunántúli Napló

Next

/
Oldalképek
Tartalom