Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
S97Ő. február IS. I KEIFT MAGYARORSZÁG S. oMal Megcáfolt jóslatok Kalandos vállalkozások — Pest, Borsod és... Sza- bolcs-Szatmár! Megyénk az ország harmadik legnépesebb területi egysége. Nincs azon mit szégyenkezni, egyáltalán nem egészségtelen lokálpatriotizmus, ha erre a minap közzétett statisztikai közlésre megdobbant a szabolcsiak szíve, ha büszkén fogadták a népszámlálásnak ezt az adatát. Van erre okunk. Van, s nem is kevés, hiszen bár a népességszám száz év óta mindig emelkedett az ország e megyéjében a népszámlálások idején, mégis az utóbbi tíz év hatásával nem lehetett eddig egészen pontosan számolni. Bár Szabolcs-Szat- már ma is az ország legszaporább területe, itt a legnagyobb a természetes szaporodás, a gyermekáldás, de az elmúlt évtized nagyarányú munkaerőmozgással járt. A mezőgazdaságból megindult áramlás az ipar, a faluból a város felé, s különösen így volt ez a mi megyénkben, ahol egészen 1960-ig nem volt számottevő ipar. Országos szaktekintélyek, tudományos intézetek kutatói, a statisztika rutinos művelői vallották a mostani népszámlálás előtt — mintegy előzetes prognózist adva —, hogy jó lesz, ha Sza- bolcs-Szatmár megye lakossága eléri az ötszázötvenezret. vagyis örüljünk, ha csupán harminchatezer fővel csökkent az elmúlt tíz év során. Ezt mondták ők. De a megyében élő illetékesek is — akik optimisták voltak, a legnagyobb reményeket táplálták e területen — azzal számolták, hogy legfeljebb annyi lakosa lesz a megyének, mint amennyi 1960-ban volt. Jó, hogy nem váltak be a foslatok, s hogy a megye lakossága a végbement nagy ■munkaerőmozgás ellenére —- amelynek hatására például jelentősen csökkent például Csongrád, Hajdú, Szolnok es Tolna megyék lakossága — is egy százalékkal, hatezer fővel növekedett,, s ma már erősen megközelíti a hatszázezret. Egyáltalán nem alaptalan az e tény feletti öröm. Akkor sem az. ha tudjuk, hogy a gyermekáldás nagy száma felől — ha nincs ilyen nagymértékű elvándorlás — sokkal meghaladhattuk volna az utóbbi negyedszázad során akár a hétszázezres lakosságszámot is. A büszkeség azért jogos elsősorban, mert az utóbbi évek gazdaság- és társadalompolitikai intézkedései jótékony hatással voltak a megye lakosságára. Mint jó talajra hullott a mag az iparosítással, hogy üzemek létesültek és létesülEz a történet akkor jutott eszembe, amikor az egyik nyíregyházi üzletben nyolcszáz, a másikban meg négyszáz forintért lehetett kapni ugyanazt a LONCI nevezetű női ruhát. Akkor jutott eszembe, jó pár hónapja. Okom van rá, hogy most nagy társaságban is elhangozzék. ★ Tízéves voltam, amikor első „saját” férfiruhámat megvette anyám. Addig olyan házilag szabott-varrott holmikban jártam Csinosak voltak azok is. De most találkoztam először a vásárlás ka'andjával, Anyám megesketett, mielőtt az iirie*be bem°nriink. Ir'Zv én rém kotyogok bele ser".*n?>i» Pa e"v ruha mee- fp-- próbálás kö^'m. nem adom a tetszésnek semmiféle jelét. Megcsípem a karját és kész. A többit bízzam rá. Bíztam anyámban. Ha 6 3gy akarja, legyen. Bemennek Nyíregyházán, Nyírbátorban, Mátészalkán, Kisvárdán, Vásárosnaményban, Ti- szalökön, Fehérgyarmaton, s másutt a megye legkülönbözőbb részein. Ipar. s méghozzá jelentős ipar alapjait sikerült megvetni ebben az eltelt évtizedben, s nagyok erre a tényekkel alátámasztott remények a következő években is. Az ipar mellett, azzal együtt fejlődött, erősödött, gazdagodott, lett nagyüzemi, árutermelő a mezőgazdaság is megyénkben. A hatvanas évek elején bizony sokan azért fogták meg a vándorbotot. mert a helybeli termelőszövetkezet nem tudott fizetni, nem tudott rendszeres, készpénzelőleget adni, kulturált körülményeket biztosítani például a község fiataljainak. Ez gyökeresen megváltozott: ma már több helyen sokkal jobb a sorsa a mezőgazdaságban dolgozó tsz-fiatalnak, mint annak, aki eljár üzemekbe, más megyébe. Különösen jobb, ami a munka- és életkörülményeit, a művelődését illeti, de fizetése is vetekszik a gyárba ingázókéval. A harmadik, s számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy lakóinak nagyon nagy többsége nagyon szereti megyéjét, apja, nagyapja, dédapja szülőföldjét, s akkor sem válik meg attól szívesen, ha itt kevesebbet keres, vagy kisebbek, szőkébbek a lehetőségek a kulturált szórakozásra, ha itt nagyobb a sár, több a gond, messzebb a kövesút, mint más megyében. Becsülni és értékelni kell népünknek ezt a ragaszkodását. - S tudnunk kell,- • a lakosság bízik a megye jövőjében, holnapjában, hiszi, hogy minden területen megváltozik a helyzet, hogy Sza- bolcs-Szatmár dinamikus fejlődése nem puszta ábránd, hanem megalapozott valóság. Segíteni kell mindany- nyiunknak e remények, e tervek valóra váltását. Minél gyorsabban, minél jobban. S világosan kell látnunk ma és a jövőben is: az ipar fejlesztése, a mezőgazdaság gyarapodása, haladása olyan ügy, amely pillanatig sem tűr halasztást, amelyhez mindenkinek hozzá kell járulnia a maga területén. Szakmunkások képzésével, jó ismeretterjesztéssel, alapos elemzéssel, jobb kereskedelmi politikával, gyakorlattal, s minden más módon. Van mit tennünk, nagy és sok a feladatunk, hogy ez a népszámlálási eredmény tartós legyen, tovább javuljon 1980-ig. A jó, hogy útunk egy állomásán újra érzékeltük: nem dolgozunk hiába. Kopka János tünk. Próbálni kezdtünk. Hosszú, sötétkék nadrág először életemben volt rajtam. Látszott a szememen, hogy tetszik. Anyáin rám villantotta a szemét. Én megcsíptem a karját. Édesanyám megszólalt: — Mibe kerül ez a rongy? Ismét megcsíptem a karját. Hátha az előbb nem csíptem jól. Rávert a kezemre és míg a kereskedő ájuldozva dicsérte a különleges anyafiú, szabású ruha előnyeit, be!eváfio+t a szavába: „A» árát kérdeztem.” — Kétszáz pengő! — mondta. — Na jó, — mondta édesanyám — adok érte tizenöt pengőt Harmadszor is belecsíptem. Ki akartam szaladni az üzletből. Egy egész vierednaénj leien gazdálkodás Mit keresett a tiszakanyári termelőszövetkezet a Balatonnál ? Sem a ’ növénytermesztés, sem az állattenyésztés nem hozta a tervezett jövedelmet tavaly a tiszakanyári Havasi Gyopár Tsz-ben. Ennek számos, és régre visszanyúló oka van. A növénytermesztésben az az érdekes, hogy a még nem termő gyümölcsössel együtt alig 1500 holdas gazdaságban 15 féle növénnyel foglalkoznak. Ezek közül sokat igen rossz termésátlaggal termesztenek, elmaradva az országos eredményektől is. A bevételi kiesésben nagy szerepet játszott tavaly, hogy 65 hold őszi kalászost ki kellett szántani a kedvezőtlen téli időjárás miatt, ráadásul ősszel nem végeztek elég mélyszántást. Tavasz- szal összegyűlt a munka, de nem volt elég erőgépük, illetve a meglévők 80 százaléka is igen elhasználódott, elavult Erre — mert ez szinte folyamatként, fokozatosan következett be, — elmaradt egy sereg növényápoló munka, ez is döntő részében a munkagépek hiánya miatt. Így aztán nem csoda a 6,8 mázsás kukorica, vagy az 1,7 mázsás kendermag holdanként. Miért nem kell dasági termeléssel és a tsz- ek szerepének értelmezésével nehezen egyeztethető össze az a fél országot átfogó iokereskedelem is, ami késobo sok gonaot okozott. Még leginkább a Tiszaka- nyáron végzett rádiójavítás, tekercselés, újabban drótfo- nás, aztán a szállítás illik a tsz működésének kereteibe. Ezek legalább helyben vannak. De például a kisvárdai zöldsegelárusító helyet megszüntették, mert nem tudták megfelelően ellátni áruval. Ügy véljük, hogy Kisvárdáh étre szükség lett volna, az áruszállítás megszervezése pedig kisebb feladat a balatoni brigád ellenőrzésénél. Növelte a bajokat, hogy a lovásárlások miatt súlyos személyi ellentét alakult ki az ellenőrző bizottság elnöke és a főagronómus között. Hogy miért? Néhány olyan feleség és férj miatt, akik eltitkoltak házastársuk előtt a felvett összegekből. Az ellenőrző bizottság — nagyon helyesen — vizsgálta a lóvásárlásokat, és megállapította, hogy az érdekeltek kevesebb pénzt kaptak, mint amennyi a papírokon szerepelt. (Letagadták). Feljelentés lett belőle, de a rendőrség tisztázta. Az ellenőrző bizottság elnöke nem hitte el és újabb jelentést tett, ezúttal a népi ellenőrzésnek. A „sértett44 tőagronóinus ö A főagronómus , ezt sértőnek találta és az év második felében szinte kivonta magát az irányításból. Az ellentetek máig sem simultak el, most pedig közgyűlési határozat kötelezi őket a békepohár megivására. Az említett hibák kijavíthatok. Véleményünk Szerint a vezetőség néhány ponton megértette, mit kíván az eredményes gazdálkodás, csak ezt következetesen végre kell hajtani. Itt van például a szakosodás. Most azt tervezik, hogy a magkenderrel nem foglalkoznak. Érdemes lenne átgondolni: még néhány növény termesztését abbahagyva, nem lenne-e egyszerűbb azok gépesítése? Mert a beruházási alap kevés, gép meg sok helyre kellene. Alapos tervet készíteni arra, hogy milyen gépeket tudnak vásárolni, melyek . azok a növényfajták, ^melyeknek munkáit több gépi munkával el tudják látni, s melyek, ahová kézi erő kelleje, tehát érdemes elhagyni, — ezt a tervet most sem késő elkészíteni. Az előrehaladás feltételei Feltétlen meg kell vizsgálni az állattartás lehetőségeit, s csupán azért, hogy állatok is legyenek, nem érdemes az elmúlt évihez hasonló fél országot átfogó kereskedésekbe fogni. Jó, hogy a korábbi, bizony igen cseppfolyós bérezési rendszerről megpróbálnak áttérni a havi munkabérre és néhány növény esetén a részes művelésre, ezt azonban alaposan ki kell dolgozni. Kialakulóban, forrásban van tehát a Havasi Gyopár Tsz. Hogy ez az átmeneti időszak mi'iyen hosszú lesz, az attól függ, milyen gvor» san érti meg a vezetőség és a tagság az önállóság és a korszerű gazdálkodás követelményeit. Kun István Kölcsönös ragaszkodás Négy Üatal szakember a tiszadobi Táncsics Tsz műhelyéből a széna ? A szalmaosztást nem szervezte meg kellően a vezetőség, s a hamarabb ébredők széthordták, így sokan nem kaptak. A széna esetében más volt a helyzet. A másodszori kaszálást sokan elmulasztották, mert a nagy — feles! — részesedés miatt nem kellett nekik .a másodszori széna. (Leeközélebh a kaszáló felosztásakor fi- fivelembe veszik a háztáji állattartás növelését is). Ezek után nem csoda, hogy az állattenyésztés sem tudott megfelelőt produkálni. Akadozik a negativizálás a tehenészetben, nem minden vásárlás sikerül jól. A három dombrádi tsz-szel közösen tervezett nagy sertéskombinát építéséről pedi; — a csökkentett dotácic miatt — lemondtak. Lókereskedés — tél országban A tiszakanyának megpróbálták pótolni a kiesett jövedelmet. Ez helyes kezdeményezés, ám a módszerekkel nem érthetünk egyet, mert túlzottan kalandos vállalkozásnak tartjuk például azt, hogy a Balaton környékén parképítő brigádot hozzanak létre. Ugyanígy a mezőgazlág omlott össze bennem. Mert két eset van. Vagy tizenöt pengőt ér a ruha és akkor, hogy van bőr a kereskedő arcán kétszázat kérni érte? Vagy pedig, amire gondolni sem akartam, kétszázat ér. Dehát akkor az én drága édesanyámnak, hogy van mersze tizenöt pengős ajánlattal sértegetni ezt a derék embert, aki hangos kiabálással emlegette, hogy itt folyjon ki a szeme, itt törjön el a karja, ne éljenek a gyermekei, ha egy pengőt tud engedni a kétszázból. Véresre csipkedtem anyám karját. Sértődötten távoztunk, háromszor. Háromszor hívtak vissza bennünket. Végül is elhoztuk a ruha*. Tizenhat pengőért. Azt az egy pengőt is azért engedte Kopott es zsúfolt szerelő- műhelyben dolgoznak a tiszadobi Táncsics Tsz szerelői Az öt kombájnnal és a gépkocsikkal együtt negyven erő- és munkagépük vart. A javítást és szerelést három lakatos tanulóval együtt ösz- szesen húszán végzik. A termelőszövetkezet vezetőségének egy korábbi határozata alapján az ott dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében új szerelő- csarnok építését kezdték meg, hogy a gróftól örökölt, elavult csarnok helyett megfelelő helyen végezhessék felelősségteljes munkájukat a mezőgazdaság szakemberei. De vajon csak ennyit tett a szövetkezet vezetősége a szakemberek megtartásáért és megbecsüléséért? „Várjon a sorára!" Négy és fél évvel ezelőtt küldte el Kenderesre tanulni Bódog Albertet a tiszadobi Dózsa Tsz. Eltelt a három év, megszerezte a növény- termesztő gépész szakmát és nagy reményekkel indult haza, Tiszadobra. a Dózsa édesanyám, mert részben sajnálta a kereskedőt, aki berekedt. Részben úgy látta, ismét meg akarom csípni a karját és akkor már fájt neki. A boltos egyébként elkí- séi-t egy darabon, megsimogatta rajtam a ruhát, gratulált édesanyámnak a jó szeméhez, a fiához és kérte, hogy máskor is hozzá jöjjünk. ★ Eddig a történet. Régen mesélem Most azért kellett megírni, mert egy olvasónk panaszkodik, felháborodottan, hogy az utca egyik oldalán három forinttal drágábban árulják ugyanazt, mint az utca másik oldván Optimista vagyok: lám hogv há>ad a viláfi! Ki'fiú- koromban tizennégy szeres két éve a LONCÍ-val már csak kétszeres volt a kii’önbséfi És most már csak három forint. Fog ez menni. (gesztelyi) nyítványan a tinta, amikor jelentkezett a tsz elnökénél munkára. Az elnök hazaküldte és mondta: csak várjon a sorára, értesítést küldenek, ha szükség lesz a munkájára. Eltelt két hét, majd három, de az értesítés nem akart megérkezni. A fiatalember türelmetlen volt. dolgozni akart, hiszen azért tanult szakmát és nem azért, hogy otthon üljön. Akkor még három termelőszövetkezet volt Tiszadobon. A fiatalember úgy gondolta: ha nem kell az egyikbe, biztosan szükség lesz a munkájára a másikban. így került Bódog Albert növénytermesztő gépész a Táncsics Tsz állományába, ahol most tagként dolgozik és jól érzi magát, mert tudja: szükség van a munkájára és megbecsülik munkatársai és vezetői egyaránt. Javuló feltételek Oldalra fésült hajú fiatalember telepszik mellénk: Ferenczik István. Bafctaló- rántházán tanulta a szakmát. Egy évvel később kezdett ugyan és még csak fél éve, hogy dolgozik de máris tapasztalt munkásember hangján magyaráz. — A szüleim is tsz-tagok, Úgy gondoltam, nekem is megfelel. Szerződést kötöttünk, ha elvégzem az iskolát és a tsz igényt tart a munkámra, akkor visszajövök dolgozni. Szükség volt rám. hazajöttem és nem is bántam meg. 7,50-es órabérem . van, úgy hallottam, hogy akik az iparban dolgoznak, azok sem keresnek többet féléves munkaviszony után. Állandóan van munkája a 20 szerelőnek. Eddig, ha komolyabb baj volt. Tiszavas- váriban kellett megjavíttatni a gépeket. Most. a jól összeszokott fiatal szakmunkás- gárda szinte nem ismer lehetetlent. Ha még az új szerelőcsarnokba is beköltözhetnek, sokat változik majd a munka minősége, jobbak lesznek a feltételek. A régi műhelyben viszont jó szervizüzemet lehetne berendezni. Szótlan. szőke fiatalember hallgatja munkatársai beszélgetését. Nem szól bele, csak helyeslőén bólint, amikor a fiúk munkájukról beszélnek. — Az én szüleim nem osztagok és én is az ipar: ban akartam elhelyezkedni — mondja Csörsz László. Miskolcon Újultam esztergályos szakmát. Két és fél éve, hogy szakmunkás lettem. Akkor már a Táncsics Tsz áttért a készpénzfizetésre és ahogy hallottam, nem i* kerestek rosszul a szakemberek. A szüleim Tiszadobon laknak, én is ott nevelkedtem, munkát tudtak adni és rendes fizetést —> hát mi értelme lett volna idegenben dolgozni? Egy kezdő szakmunkás bére nem olyan magas, hogy albérletet, kosztat és a kéthetenkénti hazautazást lehessen belőle fizetni, amellett még öltözködni is keli és jó, ha egy kis zsebpénz is akad. .Nyolc- forintos órabérem van. otthon vagyok, a szakmában dolgozom és megbecsülnek. Kell enne! több egy 20 éves „-fiatalembernek? Üdülés Pesten — Én nem a szerelőműhelyben dolgozom és nem is vagyok szakmunkás — mondja Székely József. ' — Csak jövőre szabadulok. Acs leszek, de itt a tsz-ben. Nagyon jó mesterem van, aki velem is megszerettette a szakmát. Aztán meg, ahogy én látom, a tsz is jól megfizeti a szakembereket. Csak azért szóltam bele á beszélgetésbe, mert a megbecsülésről volt szó és a KISZ- szervezetet nem említette senki. A többiek is helyeslik Székely Jóska megjegyzését. Valóban szólni kell az 50 tagú szervezetről, hiszen a KISZ-vezetőség képviseli őket, valamennyiüket a tsz- vezetőségben. Pezsgő élet folyik klubjukban, mert a jól végzett munka után szórakozni is sz"retnek a fiatalok. És, hogy megbecsülik-e őket? Bódog Albertet és Szék°ly Józsefet a tsz KISZ- szervezete, Ferenczik Istvánt és Csörsz Lászlót az Állami Biztosító egy hétre. Pestre küldte: üdülni. Balogh Jäa&| Tsz-be. Meg sem száradt a bízóALKU
