Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

fi. oldal KW 'RT MAGYARORSZÁG - VAS A RN APT MBLT'SKTJPP ím feSruír !. EGY KIS TRÉCSELÉS — Drágám! A puding! (A Polish Weekly karikatúrája) — Lajoskám, bocsáss meg, elfelejtettem megmondani hogy nem a férjem jött Nyugodtan elmehetsz!... KÁR A GŐZÉRT! — Felesleges a szertartás! A szagáról megerzem, hogy a tegnap esti kolbá ,zt melegítettétek meg!- (A Wochenpresse karikatúrák' — No csak, kivel nem akad össze az ember! — ki­áltott rám, és széttárta a kar­ját, mintha meg akarna ölel­ni. Aztán kezet ráztunk, és vállon veregettük egymást, hogy csak úgy porzott. — Csuda rég nem találkoztunk! — tette hozzá. Megnősültél, Lobsahm? — kérdeztem, és a gyűrűs ujjá- ra húzott jegygyűrűire mu­tattam. — Igen — felelte, és büsz­kén felszegte az állát. — Négy gyermekem van. Egyébként itt lakom a sar­kon: gyere már fel, a fele­ségem örülni fog. Legalább elbeszélgetünk kicsit a régi időkről... Felmentünk a lépcsőn, s Lobsahm csengetett. Jól megtermett, erőteljes külsejű asszony nyitott ajtót; átha­tóan a férjére nézett, mint­ha mondani akarna vala­mit, majd felém intett a fe­jével. Lobsahm homlokon csókolta feleségét és termé­szetellenes hangon mondta neki: — Jó napot, neked, kis­egérkém ! Ö egy régi bará­tom. — Az asszony úgy pil­lantott rám, mint egy darab kolbászra, amelyről - nem tudni, hogy még ehetö-e, vagy már romlott. Aztán bementünk a szo­bába, leültünk a kerek asztal mellé, és Lobsahmné asz- szony nagy kristálytálon ap­rósüteményt tett elénk. „Há­zi sütés”, biztosított Lob­sahm oktalan vidámsággal. „Egyél hát!” Hozzáláttam. Másnap a fogorvosom biz­tosra vette, hogy tömegvere­kedésben vettem részt. — Fiatalember, nem 'gon­dolja — fordult felém a há­ziasszony, — hogy a hor­monok tevékenysége befolyá­solható? Feleljen erre! Tehetetlenül néztem körül. A világon semmit sem tud­tam a hormonokról. — Felteszem — mormog­tam —-, hogy a hormonok tevékenysége esetleg... — Lobsahmné tekintete olyan szigorúan merefH, rám, hogy menet közben kijavítottam magam. — Egész bizonyosan beíolyásolftátíó'r ’ 'r Válaszo­mat nagylelkű nevetés jutal­mazta. — Ez egészen biztos — erősítette meg még egyszer ^Günter Kunért a Német Demokratikus Köztársaság népszerű humoristája. Rö­vid karcolatai, tárcái rend­szeresen jelennek meg a berlini Eulenspiegel című szatirikus hetilapban. Günter Kunért: A hormoncsaiad Lobsahmné, majd kiment a konyhába vacsorát főzni. Kettesben maradtam a bará­tommal, de ekkor felpattant az ajtó, és beviharzott egy nyolc év körüli fiúcska. — Ez a legidősebb — mondta Lobsahm, és odahúz­ta • hozzánk a kisfiút. Az le­vette fejéről sapkáját, és előtűnt fehér hajjal kerete­zett kopasz fejebúbja. Vala­hogy ismerősnek tűnt nekem. Kezet nyújtott, és fáradt fa­kó hangon mondta: — Jó napot, bácsi. — Jó napot, kisfiam — feleltem. — Hogy hívnak? — Johann Wolfgang — szólt a gyerek. — Menj szépen kezet mos­ni, Johann Wolfgang — bíz­tatta az apja —, a vacsora nemsokára készen van. — Olyan ez a gyerek, mintha már láttam volna. Olyan ismerős, — néztem kérdően Lobsahmra. ö bó­lintott. — Persze, az öreg Goethe. — Hogyhogy? — Mondom, az Goethe. Marie, a feleségem, egyszer olvasta az újságban, hogy a születendő gyermek külseje tudatosan kialakítható. Ö szilárdan hitt. ebben. Én ki- névettem. Épp akkor volt a Goethe-év, és lám, a kicsi már a bölcsőben is úgy fes- • tett, mint a weimari nagy öreg... — Értetlenül dör­gölte az óllát, s ekkor belé­pett a szobába a . háziasz- szony, kezében egy tál krumplisalátával, s a nyo­mában Johann Wolfgang és még két kisfiú. Az egyiknek hosszú szakálla volt. a má­sik viszont eléggé köznapian festett. Vacsorázni kezd­tünk, krumolisalátát, s min­denki egy fél pár virslit. — Igazán érdékes gyerme­keik vannak — mondtam kétségbeesve. v — Ugye — felelte az asz- szony. — Az ember egy kis fáradsággal olyan gyermeket szülhet, amilyent akar. A hormonoktól függ. Ne egyél olyan mohón, Ludwig, A szakállas gyermek bosz- szusan dörmögött. Egy fé­nyes fekete hajfürt hullott a homlokába, mely sehogysem illett szürkés szaká'lához. A háziasszony könnyedén meg­legyintette: „ő a mi kis Turnvaterünk, a szabadság­hős”. — Igazán izgalmas — haj­togattam —, de ahogy a tör­ténelemből tudom, Jahn Ludwignak sima domború homloka volt, a gyermek­nek pedig homlokába hulló fekete hajfürtje. A jó asszony elpirult, majd hebegve mondta: — Szóval a hajfürt az Napóleon miatt van. Tudja, nagy hibát követtem el. Amikor Jahn Ludwigot vártam, a korzikai valahógy mindig keresztezte az uta­mat, sokat kellett rá gon­dolnom, s így tönkretette a hormon jaimat. Lemondóan fordultam az átlagos külsejű gyermek fe­lé. — És ez a kisfiú kire ha­sonlít? — Ö William. Shakespeare után. A villa kiesett kezemből. — Igazán? Hiszen senki sem tudja pontosan, hogy Shakespeare valójában mi­lyen volt A háziaszony enyhe szem­rehányással nézett rám, én pedig szorgalmasan nyeltem De hamar megengesztelő- dött, mert hamarosan ismét felém fordult. — Ha tudná, hogy ez a hormonbefolyásolás nekem mennyi bosszúságot okozott már. Képzelje, tegnap össze­vesztem a szomszédasszo­nyommal, Millbenével. Mi­előtt a gyermeke megszüle­tett, elmagyaráztam neki a módszeremet, s akkor na­gyon hálás volt érte. Aztán tegnap vitte el először a ki­csit sétálni. Nézem a gyere­ket — valahogy olyan lapos. Elölről még elmegy, de ol­dalról... No, szóval kérde­zem Millbenét, mi újság, s ő rám tárnád, a nyílt utcán, hogy én vagyok mindennek az oka, miért beszéltem ne­ki a hormonokról, ezért lett lapos a gyereke. „Hogyhogy lapos?” — kérdem én. Ek­kor aztán Millbené sírni kezd, és azt mondja: „Ak­koriban én a postán dolgoz­tam. És folyton a bélyegekre kellett gondolnom.” Ezután már egy percig sem volt maradásom ebben a lakásban. Indultam az elő­szobába, fel is vettem a ke»» hatomat, amikor a házias»* szony megfogta a karomat, és húzott a hálószobaajtó felé. — A legkisebbet nem akar­ja megnézm ? Még csak két­éves. — Betuszkolt a háló­szobába ahol a syerekágy­ban egy csodálatosan szép kislány feküdt, le olyan szép, hogy a lélegzetem is elállt tőle. k — És ez a kislány .;tre hasonlít? — kérdeztem sut­togva. Csak ekkor vettem észre, hogy Lobsahm bará­tom és a felesége háta mö­gött jeleket ad nekem, » hamuszürke arcára hatalmas izzadságcseppek ülnek ki. — A kerületi, tanácselnök­nőnkre — suttogta az any­ja. — Legalábbis én úgy szántam. De nem nagyon ér­tem, a tanácselnöknő azért nem ennyire csinos. — Ár­nyék suhant át az arcán, itt valahogy nem volt valami rendjén. Az előszobaajtóban szívé­lyesen kezet ráztunk, majd Lobsahm mellém szegődött, mondván: lekísérlek. Az ar­ca még mindig sápadt v©U, s lassan vánszorogva me, tünk lefelé a lépcsőn — Mi ütött beléd? — kér­deztem. — Olyan sápadt lettél, mint egy hulla. — A barátom szomorúan csüg- gesztette le a fejét. — A legkisebbik gyere­künk — kezdte aztán bátrán — természetesen nem a ta­nácselnöknőre hasonlít. És ebben én vagyok a hibás! Én! Csakis én. És nem » merem ja feleségemnek meg­mondani az igazat. — Ugyan, ugyan — mond­tam én, megnyugtatóan hát- baveregetve. — Nem lesz itt semmi vész. — De én vagyok a bűnös — nyöszörögte. — Ezt a hű­séges, derék asszonyt is be­csapni. — Hogyhogy, hát mi tör­tént? — Nem tűnt fel neked, hogy kire hasonlít a kicsim? No? Hát Gina Lollobrigidá- ra! Egyszer titokban elmen­tem moziba, éjszakai elő­adásra. — Magába roskad- va ment fel a néhány lép­csőn, s visszafordulva még láttam, hogy alig tudja a kulcsot a zárba beilleszteni. Fordította: Zilahi Judit A kártyás ikrei. (Szűr-Szabó) 1920. február l-én halt meg Szinyei Merse Pál festőművész. Jelentősége fölér Munkácsyéval, sőt egynémely tekintetben talán még jelentősebb is, bár munkás­ságukat nem lehet összemérni, mert: folyt. függ. 1., vízsz. 2. Beküldendő sorrendben: függ. 1., vízsz. 2. és függ. 34. VÍZSZINTES: 14. Kémiai elem, a kálifém. 15. Ráveszi, hogy kijöjjön. 16. Nem ül. 17. „Hangtalan” gépen. 19. Nagyon szeretne valamit. 20. Til­tószó. 21. Rágyújt. 24. Sajtféle­ség, mely juhtej savójának for­ralásakor válik ki. 25. Igémet névelő. 26 Fisztula rnás szóval (J=LY) 28. Akó betűi keverve. 29. . . lesz felette, győz. 31. Ra­dioaktív elem. 33. Nagy írónk monogramja. 35. Szappanmárka, fonetikusan. 37. Névelővel: min­denbe belekóstol. 38. Kötőszó. 39. Bili betűi keverve. 41. Kínai köz­ség Pekingtöi délre. 42. -ban, -ben németül. 43 Rohamozta. 45. S-sel az elején- gyors távozást pa­rancsolt: szó 47. Személyes név­más. 49 Eset, esemény, dolog, ügy. latinul, fonetikusan. 50. Vissza: amerikai csillagász, egyetemi tanár (1829—1907). 51 Pincsi nyaklánca 53. Vasúti pá­lyák. 55 Dél-vietnami nagyváros 56. Ázsiai pénzegység. 58. Rég ünnepek és cngányok jelzője. 60 FN. 61 E tésztatöltelék. 63. RÄR 64. Sérülés 65. Porcelánföld C-i-’). 67. Bódítna FÜGGŐLEGES: 2. Bagoly németül. 3 „Hangta ianul” lóbal. 4. Kínai hosszmér­ték. 5. Ritka férfinév. 6. Csecse- oecse. apró dísztárgy. 7. Tuné­zia fővárosa. 8. Témában van 9 EEEE. 10 Dunántúli csatorna 11. Visszhang görögül 12. Sarol; oetűi keverve. 13. Költő. író publicista (1829—97) keresztnévé nek kezdőbetűjével. 18. Maniók. gyökeréből készült tápláló dara 21 Valóságok 22. Régi ürmérték 23. Hegység Romániában (Déli Kárpátok) 25 Végtelen huzal! 27. Nagy írónk volt. 30. RAS. S2. Ultrával a végén: felülmúlhatat­KERESZT REJTVÉNH lan, (latinosán írva). 34. Itt ta­nult Szinyei 1864-től. 36. Gyümöl­csös, egyfajta gyümölcsfákká: 37. Nagy vízierőmű-épités fo­lyik itt, két ország részvételé vei. 40. Támaszpont (—’). 42. Ha­rag latinul. 44. Vissza: mértani fogalom 46. Közepén: kiles! 48. Egy becézett kislánynév. 52. Nag?, település 54 Sétány (-f’). 55 Visz-e’ 57 Folyadék és igekötő í9. Rásül 60 A magasban. 62 zerkettő római számmal. 64 ’st betű? keverve 66. NK 67 .vétjeg^j mássalhangzó. 68. Erő­dítő szócska. A megfejtéseket február 9*ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLD MEGFEJTÉSEKET FOGAD .. . ÍK EL! Január l8~i rejtvény pályáza­ti imk megfejtése: Legnagyobb köl­tőnk, Petőfi barátja, s a márciusi ifjak egyike volt Hulló csillagok. Nyertesek; Bagi Zoltán, Bódi viárta. Béda Katalin, Sütő Mik- ósné és Székely Mihály nyíregy­házi. Korponay Zsófia cégénydá- nyádi Suták Mihály kálmánházi. Stekler Istvánné kállósem jéni. Szabó Éva olcsvaapáti és Járfás József vencsellői kedves rejt- vényfejtőink. A nyeremény könyveket postán elküldtük 14 külföld humora BERN Két pszichiáter beszélget. — Hogy mennek ,az ’ gye­id? — kérdi az egyik. — Kitűnően. Van egy gaz­dag kliensem, aki tudatha­sadásban szenved. — Mi ebben a kitűnő? — Az. kollégám, hogy mind a két tudatán behaj­tom a honoráriumot... SZÓFIA — Nézze csak, pincér, hogy milyen csirkét hozott: Az egyik lába nagyobb, mint a másik. — Na és? Táncolni akar azzal a csirkével a kedves rendég, vagy meg akarja enni?... BELGRAD Szilveszter éjszakáján a közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú ve­zető csak egyik kezével fog­ja a volánt — a másikkal csinos útitársnőjét öleli át — Mondja, fiatalember — szó’al meg a rendőr —. nem •olna jobb. ka mind a két erét hasrr'áíná? A vezető nagyot bólint a rendőrre: — Bizony jobb lenne, de- hát akkor, hogy vezessek?—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom