Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

t ©Mal wt MACYAROTtS1?*« 1970 fefcruár H.' Külpolitikai összefoglaló is Tunisz: diáktüntetés Rogers ellen i llo in bam erény let a müncheni repülőtéren Rogers amerikai küliigy- miniszter nagyszabású afri­kai körútja során Tunéziába érkezett. A marokkói udva­rias, de hűvös fogadtatás után a tuniszi érkezés megle­hetősen viharos volt: Ame- rika-ellenes diákok tüntetést szerveztek, amelynek során röncédu'ákban vádolták az Egyesült Államokat a közel- keleti helyzet elmérgesítésé­vel. A külügyminiszter afrikai útján valószínűleg éppen eb­ben a viszonylag leginkább nyugatbarát országban szá­mított legkevésbé ellenséges demonstrációra. Amióta az egykori francia gyarmat másfél évtizede független lett, Washington mintegy hatszázmillió dolláros se­géllyel igyekezett biztosítani — több-kevesebb sikerrel — Tunisz barátságát. A diáktüntetés miatt a hatóságok bölcsebbnek lát­ták, ha elhagyják a prog­ramból a főváros egyete­mén tervezett másfél órás látogatást A helyzet bonyo­lultságára és az arab ifjúság úgylátszik egyetemes hangu­latára jellemző ez a prog­ramváltozás, amelynek kelle­metlenségét Rogers számára fokozza az a tény, hogy a szóban forgó egyetemet ame­rikai pénzből építették... Nagyonis korái lenne még megvonni a látogatás akár­csak részleges mérlegét is, annyi azonban bizonyos, hogy Rogers az arab országokban megoróbália ellensúlyozni a közel-keleti konfliktus miatt gyorsan növekvő Amerika- ellenességet és a Szovjetunió növekvő népszerűségét. Az amerikai külügyminiszter nyilvános sréréplései nyo­mán megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a Fe­hér Ház „új” külpolitikája nem azonos a Johnson-féle vonalvezetéssel, hogy a Ni- xon-koncepció „rugalma­sabb” magatartást jelent, mint ami Johnson idjén jel­lemezte Washington egyér­telműen Izrael-barát politi­káját. Az arab országók Lakossá­ga azonban elsősorban a té­nyeknek és nem a szavak­nak hisz és a két szuperha­talom közel-keleti politiká­jának összehasonlítása ha- gyon is egyértelmű ered­ménnyel járt — a Szovjet­unió javára. A legutóbbi jelentések szerint egyébként valame­lyest enyhült az Irán és Irak közötti súlyos, közvetlen ka­tonai konfliktussal fenyegető feszültség. Eralp török kül­ügyminiszter közvetítési kí­sérlete és az ezzel kapcso­latos iráni látogatása a jelek szerint nem maradt ered­ménytelen, mind a teheráni, mind a bagdadi rádió csökkentette ellenséges pro­pagandája intenzitását. Egy másik közel-keleti Vo­natkozású hír — München­ből érkezett A bajor fővá­ros repülőterén valószínűleg három arab ellenálló bombái robbantak a repülőtéri busz­ban és a tranzitváróban. A detonációk és az ezt követő tűzpárbaj nyomán tizenkét személy megsebesült, áz égjük merénylő pedíé meg­halt. A pontos háttér és a részlétek tisztázása folyik, annyi azonban bizonyos, hogy az arab—izraeli konf­liktussal kapcsolatos szomo­rú lista újabb tragikus inci- *'<!e1ftssép gyarapodott. Vietnami harcok Saigon (MTTh Hétfőn viszonylagos csend uralkodott a dél-vietnami hadszíntéren. A saigoni ame­rikai parancsnokság szóvivő­je szerint a szabadsághar­cosak keddre virradóan 13 tüzérségi támadást hajtottak végre. Az elmúlt 24 órában egy összecsapás zajlott le a szabadságharcosok és az amerikaiak között további három pedig a szabadsághar­cosok és a saigoni kormán.v katonái között. Melvjn Laird amerikai hadügyminiszter látogatásának előestéjén áz amerikai parancsnokság szü­neteltette a B—52-es légierő­dök szőnyegbombázásait. Harmath Endre; Egy UH—1 típusú ameri­kai szállítóhelipokter rázu­hant a nagy amerikai tá­maszpontváros, Da Nang egyik külvárosi házára. A helikopter polótái és utasai — amerikai katonák —- va­lamennyien életüket vesztet­ték, összesen tizenketten vol­tak. Huszonnégy óráin belül ez volt Da Nang térségében a második ilyen jellegű vesz­tesége az amerikaiaknak. Hétfőn egy A—4 Skvhawk sugárhajtású bombává zu­hant le, amikor pilótája le­szállásra készült a támasz­pont repülőterén. Egy ame­rikai szóvivő szerint a heli­kopter pusztulását motorhi­ba ókózta. A Jlcwz^uttyLto-tciUly' 14. Tanácsért fordultak hozzá és a sztarec bólintott: hósz- szú bolyongásai során sok ilyen esettel találkozott. Azt kérte, engedjék a beteg cel­lájába és a főnökasszöny -* ismert szent emberről lévén szó — kivételesen beleegye­zett. Grigorij atya sokáig bent volt, de látogatása után Akulinát mintha kicserélték volna. Kiegyensúlyozott és dériis lett Az eseményt be jegyezték a klastrórrt évköny­vének csoda rovatába és azontúl Raszputytn gyakran vetődött Óhtoj felé, hogy folytassa a ,.karát”. Később amikor befolyásos ismerősök­re tett szert, elintézte, hogy Akulinát kiengedjék a kolostorból. Nyikitcsina Pé- tervárra költözött. Továbbra is a betegápoló nővérek ru- ■faáiát hordta. de a rendből kilépett Életének egyetlen célja maradt: „megváltójá­nak szolgálata”. ÖRÜLT OLGA A gyülekezet legfélelmete­sebb figurájaként Olga Vla- gyimirovna Lohtirtát emleget­ték. Ez a szerencsétlen asz- szony, egy államtanácsos mű­velt, csinos özvegyé egy ször­nyű élmény nyomán meg­őrült. Raszputyin elhatároz­ta, hogy meggyógyítja. Nem sikerüli neki, de Olga asz- szórty beleszeretett jótevőjébe és ennek a maga tébolyult módján adott kifejezést. Nem Viselt mást, csak a sztarec levetett ruháiból „ké­szült” rórtgyökát. Legféltet­tebb kincséként égy zsákot őrzött, amiben a muzsik ki- sébb elcsent használati tár­gyait tartotta. Állandóan si­kongatva hívta a sztarecet a Külpolitikai szél jegyzet: Á 135. és 136. között MOSZKVA Az erőszakról való lemon­dás kérdéséről folyó tárgya­lássorozat keretében Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter és Elgon Bahr nyugat­német államtitkár kedden újabb megbeszélést tartott. A kétórás eszmecserén — moszkvai nyugal német for­rások szerint a tárgyaló part­nerek a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokat érintő problémákat vitatták meg BELGRAD Mitja Ribicsics, a Jugo­szláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke kedden fogadta Ivan Bene- gyiktov belgrádi szovjet nagykövetet Ez alkalommal Benegyiktov nagykövet át­nyújtotta Ribicsicsnek Alek- szej Koszigin szovjet mi­niszterelnök meghívását, hogy Mitja Ribicsics jugo­szláv kormányfő a folyó év­ben tegyen hivatalos látoga­tást a Szovjetunióban. Ribi­csics a meghívást elvben el­fogadta. a látogatás időpont­ját később határozzák meg. VARSÓ Wojciech Jaruzelski hadse- regvábornok, lengyel nem­zetvédelmi miniszter meghí­vására Andrej Grecsko mar­sall, honvédelmi miniszter vezetésével szovjet katonai küldöttség érkezett Varsóba. A látogatás célja: a két ba­ráti hadsereg együttműködé­sének és fegyver barátságá­nak további erősítése. A varsói lapok kedden vezető helyen köszöntötték a szov­jet küldöttséget, s közölték Grecsko marsall fényképét és életrajzát.­pArizs Keddefi délben francia- spanyol szerződést írtak alá, amelynek' érteimében Fran­ciaország 30 darab Mirage— /1-icvi .í.ip -j 3 tipusu sugárhajtású va­dászrepülőgépet ad el Spa­nyolországnak, összesen 90 millió dollár értékben. A szerződést Michel Debré francia hadügyi állam­miniszter és Lopez Bra­vo spanyol külügyminiszter írta alá, ADDISZ ABEBA Tito jugoszláv köztársasá­gi elnök és Hailé Szel asszír etiópíai császár kedden há­romórás megbeszélést tartott az időszerű nemzetközi problémákról, beleértve a Közel-Kelettel és Vietnam­mal kapcsolatos kérdéseket. A megbeszélésen behatóan megvizsgálták a jugoszláv— etiópiai kapcsolatok fejlesz tésének lehetőségét is. rokaprémes agyra — nem is mindig sikertelenül. És ha Grigorij atya prédikációját félbehagyva valaki mással vonult a Szentélyek Szenté­lyébe, Lohtina arca kigyúlt és hángja pengeként metszette ketté a hirtelen támadt ünne­pélyes csendet: — Iiisleen! Aki ennek az istennek odaadja magát, is­tenivé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egyszerűbben adta elő felhí­vását a keringőre. Ha Szibé­riáról, tágas hazájáról, á Tú­ra partjáról kezdett szónokol­ni, a hölgyeken kellémés bor­zongás vett erőt. Tudták, mi következik, csak azt néni tudták, hogy ki. Raszputyin ilyenkor mindig rátért a fo­lyóparton legelésző lövak ne­mi életére és a közjáték min­dig ugyanúgy féjeződöttt be: Miközben a vezető nagy­hatalmak a nemzetközi élet mindenkit érintő, döntő kér­déseiről tárgyalnak — a hát­térben a tőkés világ első számú hatalma, az Egyesült Államok újra felvette a tit­kos érintkezés fonalát Kíná­val. A Kínai Népköztársaság sajtójában ezt az érintkezés- felvételt Amerika-ellenes kommentárok és cikkek tu­catjai leplezik a hatalmas ország lakosságának ama ré­sze előtt, amely egyáltalában fogékony a nemzetközi élet eseményei iránt Ezt a tak­tikát azonban a külvilág szá­mára két dolog is szinte gyermekien átlátszóvá teszi. Az egyik az, hogy e cikkek­kel párhuzamosan egyre élesebb és útszélibb hangú támadások jelennek meg a Szovjetunió politikája és ve­zetőinek személye ellen — mégpedig olyan időpontban, amikor Pekingben szovjet— kínai tárgyalások folynak. Ezeknek célja a két. szocia­lista ország viszonyának fo­kozatos normalizálása lenne. A másik dolog, ami lelep­lezi a pekingi ködösítő tak­tikát: maga az amerikai diplomácia és az amerikai sajtó. Washingtonban, ahol más a stílus mint Pekingben és mások á politikai-taktikai módszerek is — egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy á Kínával folytatott megbeszéléseket messzeme­nően ki akarják használni az Egyesült Államok távol­keleti hatalmi céljai érdeké­ben. Sőt: egy távolabbi str;ré tégiai elgondolás szerint ar­ra is, hogy a pekingi veze­tők magatartását feihasznál­va minél mélyebbé és visz- szavonhatatlanabbá tegyék a Szovjetunió és Kína közötti szakadást, s ezzel növeljék az Egyesült Államok Világ- hegemóniáfa törő politikájá­nak esélyeit. Bizonyos amerikai gesztu­sok félreérthetetlenül erre mutattak. így például a taj­vani szorosban korlátozták az amerikai 7. flotta hadiha­jóinak járörtevékenységét. A közismerten ultrajobboldali Agnew alelnökkel pedig ép­pen Tajvan szigetén mon­datták el azt a néhány jo lentöségteljes szót, hogy „800 millió kínait nem lehet egyszerűen nem tudomásul venni”. Nem kétséges, hogy Kína — ha gazdaságilag elmara­dott és atomfegyverzete a szuperhatalmakéhoz képest viszonylag kezdetleges is — már tömegénél fogva poten­ciálisan elsőrendű hatalom. Ezért hosszabb időszakra a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Kína kölcsönös kapcsolata meghatározó té­nyezője lesz ä Világhelyzet­nek. Éppén ez teszi oly mélységesen felelőtlenné és károssá a Kínai Népköztársa­— Gyere, szép kancám’ — mondta a szent ember vala­melyik vallási megszállott­nak. Prostituáltnak — vagy éppen hercegnőnek. 14. „ENGEM MEGÖLNEK...” A háború harmadik eszten­dejében az állapotok tartha­tatlanná váltak. Az arisztok­rácia zendülése már a Ro- manovokig is eljutott. 1916. december 16-án az uralkodócsalád tekintélyes tagja jelent meg audiencián az éppen Carszkoje Szelóban tartózkodó cárnál: Pável nagyherceg. Hamarosan kide­rült, hogy a nagyherceg, Mik­lós nagybátyja, már nemcsak a saját, hanem az egész Ro- manov-familia nevében, egy előzetes tanácskozás nyomán beszél. Hosszasan fejtegette Rasz­putyin eltávolításának sürgős szükségességét és — taktikai okokból — alkotmányt köve­teik És ugyanennek a napnak az éjszakáján a pétervári Juszupov-palötá pincéjében meggyilkolták Grigorij Jefi- móvics Raszputyint. (Folytatjuk) sag vezetőinek szovjetellenee politikai vonalát, s ez kelt jogos bizalmatlanságot és gyanakvást a kínai—ameri­kai tárgyalássorozat újrafel- vételével szemben. George Kennan, az ameri­kai diplomácia hajdani „szürke eminenciása” és in­tellektuális mozgatója már 1964-ben felhívta a figyel­met: „Ostobaság lenne ölbe tett kézzel ülni, figyelmen kívül hagyni a kínai—szov­jet konfliktust és ki nem használni a benne lévő ked­vező lehetőségeket.” A nagy­követi szinten tartott kínai— amerikai tárgyalások soro­zata ugyan már 1955-ben el­kezdődött Genfben. Igazi je­lentőségre azonban akkor tett szert, amikor a vietna­mi agresszió kibontakoztatá­sának időszakában Varsóban tovább folytatódtak a meg­beszélések. Ezeken — álta- nos vélemény szerint — a két fél kölcsönösen biztosí­totta egymást arról, hogy az agresszió katonai következ­ményei egyiküket sem fog­ják közvetlenül érinteni. Összesen 134 találkozót tar­tottak. valamennyit a legtel­jesebb titokban. 1968 elején ideiglenesen megszakadt a tárgyalások fonala, nyilván­valóan azért, mert mind a kínai, mind az amerikai diplomácia meg akarta várni az amerikai elnökválasztá­sok eredményét és nem akart elébevágni az esemé­nyéknek. Nixon nyomban megvá­lasztása után több nyilatko­zatban is világossá tette, hogy külpolitikájának egyik célja a Szovjetunió és Kína közötti nézeteltérések mind erőteljesebb kihasználása. Mind amerikai, mind kínai részről alig burkolt ajánla­tok hangzottak el a tárgya­lások újrafél vétel éré. Ezek- Pék már közvétléiiul Nixon hivatalba lépése után, I960 elején el kellett volna kez­dődniük. Akkor azonban egy kisebb jelentőségű „diplomá­Négynapos vita után a part vezető szerveinek megválasz­tásával befejeződött a Fran­cia Kommunista Párt XIX. kongresszusa. A kongresszus maradéktalanul beváltotta a francia kommunisták hozzá fűzött reményeit: az elmúlt időszak harci tapasztalatai alapján megszabta a párt fel­adatait a monopóliumok el­leni és a baloldali erők egy­ségéért folyó harcban; elvi vitákban leküzdötte a Ga- raudy által képviselt jobb­oldali opportunista, likvidátor nézeteket. Az FKP, a francia munkás- osztály pártja, amelyet máj- évek óta a fiatalok pártjának neveznek, a kongresszus ta­nulsága alapján a XVIII. kongresszus óta tovább fiata­lodott az ifjúmunkások és értelmiségiek pártba lépésé­vel. A kongresszus 960 kül­döttének átlagos életkora 35 év volt, akik között két 16 éves középiskolás is helyet foglalt. A kongresszus nagy felelős­ségtudattal és érettséggel vi­tatta meg azokat a feladato­kat, amelyék szükségesek a demokratikus változások el­éréséhez. A francia valóság pontos elemzésen készül t, egyhangúan elfogadott kong­resszusi tézisek megállapít­ják, hogy a munkásosztály akcióinak igen nagy szerepe volt az utóbbi évek nagy po­litikai eseményeiben. Utalva például az 1968-as tünteté­sekre és sztrájkokra, a kong- reszus által elfogadott tézisek megállapítják, a munkásosz­tály mozgalma kérdésessé tétté a monopóliumok és az államhatalom uralmát a nemzet élete fölött. Arra azonban nem volt lehetőség, hogy megdöntse és egy de­mokratikus rendszerre] he­lyettesítse ezt a hatalmat. Megállapításuknak nagy a jelentősége, a francia balol­dali mozgalomban, mert a szélsőbaloldali trockista, maó­ciai baleset”, egy szökött kínai dipiomata Amerikába érkezése miatt Peking — ■presztizsokokbol — lemond­ta a megbeszéléseket. Közben az amerikaiak több gesztust is tettek: leg­utóbb például enyhítették a Kínával kapcsolatos kereske­delmi embargót és elvben engedélyt adtak egyes ame­rikai személyek és csoportok kínai utazására. Ilyen előzmények után a közelmúltban (ugyancsak tel­jes titokban), lezajlott a 135. kínai—amerikai nagyköveti megbeszélés. Az események légköréhez szorosan hozzá­tartozik, hogy ezúttal a két tárgyaló fél tüntető módon visszautasította a lengyel külügyminisztérium által ed­dig rendelkezésre bocsátott kastély igénybevételét. Ehe­lyett úgy döntöttek: felvált­va az amerikai és a kínai nagykövetség épületében folytatják megbeszéléseiket Sőt: történtek olyan, nem kevésbé demonstratív jelle­gű célzások is, hogy a szoci­alista Lengyelország főváro­sából „átköltöztetik” a tár­gyalásokat egy — úgymond — megfelelőbb helyre. Ez a megfelelőbb hely a dolgok jellegénél fogva csakis tőkés ország lehet! A szocialista országok a nemzetközi politika fóruma­in, a pékingi külpolitika káros fordulatától függetle­nül mindig is harcolták és harcolnak azért, hogy meg­valósuljon a Kínai Népköz- társaság nemzetközi elisme­rése és jogos ENSZ-tagsága. Azt a taktikát azonban, hogy égy szocialista ország éppen a legnagyobb imperialista hatalommal folytatott szigo­rúan bizalmas tárgyalások útján akarja megtörni nem­zetközi elszigeteltségét, csak elítélendőnek és károsnak lehet tartani. Károsnak mind a szocializmus és a béke ügye, mind pedig a Kínai Népköztársaság tényleges nemzeti érdekei számára. ista csoportok, amelyek értel­metlen kalandokba akarták rántani 1968-ban az égési baloldalt, azt állították, volt lehetőség a hatalom elraga- dására a gaulleistáktóL A pártkongresszus elvetette ezt a valótlan állítást, és i jóvá­hagyta az FKP vezető szervei­nek akkori tevékenységét. A kongresszus világos fele­letet adott arra, miért nem lehetett tovább lépni 1968- ban. Az alapvető ok a balol­dal egységének hiánya volt: a szocialista párt és más bal­oldali pártok makacsul el­utasították a tömörülést. Éppen az akkori tapaszta­latok alapján szögezte le a XIX. kongresszus, hogy a ko­moly, demokratikus változá­sok elérésének legfőbb felté­tele egyrészt a baloldal leg­erősebb pártjának, az FKP- nak további erősítése, egy só* gének, aktivitásának fokozá­sa, másrészt minden szinten létrehozni valamennyi mun­kás és demokratikus erő egy­ségét. A kommunista pártot és veié együtt a baloldal töb­bi pártjait csakis az egység teheti képessé arra, hogy eredményesen szembeszáll­hasson az allammonopolista hatalommal, á dolgozók ér­dekeinek védelméért és egy demokratikus rend megte­remtéséért. A kongresszus felszólalói, majd az elfogadott tézisek is hangsúlyozzák, hogy a mun­kások és parasztok, a munká­sok és az értelmiségiek, a szocialisták és a kommunis­ták, az összes demokraták egyesítése bontakoztathatja ki az igazi forradalmi törekvé­seket. Az a tény, hogy a kom­munisták már a kongresszust megelőző tanácskozások so­rán, majd a kongresszuson egyhangúlag elutasították Roger Garaúdy nézeteit, bi­zonyítja, hogy az FKP égvsé- ge az elvek és a politikai cé­lok közösségére épül fel K. t, Áz egység kongresszusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom