Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

,**■*!>. február S. PtST.er MAGYARORC-ríH * oldal Bereg negyedszázada ÍRTA: HEGEDŰS SÁNDOR, AZ MSZMP VÁSaROSNAMÉNYI IÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA A szemfényvesztés Ára Segítséggel még kilábalhat a bajokból a Kisvárdai Építő Kisz HUSZONÖT ESZTENDŐ még egy emberöltő sincs. Mégsem könnyű az emléke­zés, hiszen e negyedszázad alatt alapjaiban változott meg itt az élet. Pedig ha volt e hazának, s benne Sza- bolcs-Szatmárnak elmara­dott, szegény vidéke, ahol szellemi sötétségben, jog- fosztottságban éltek az em­berek, akkor az Bereg volt. A szabadság eszméjéért fo­gott fegyvert Esze Tamás, s állt élére a Tisza menti me­zítlábas seregnek, e nép jo­gáért küzdött Bajcsy-Zsi- linszky Endre, a paraszt- és munkásmozgalom sok-sok névtelen harcosa, 1919 vete­ránjai, s végül is a szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán, a kommunisták ve­zetésével nyílt lehetőség a felemelkedésre. Nagyon mélyről indult el a vásárosnaményi járás né­pe, parasztsága az úton. Pri­mitív volt az életmódja, fel­fogása, hiszen több mint 100 földbirtokos uralta a földe­ket, s kötötte gúzsba szelle­mileg az embereket, zsákmá­nyolta a zsellérek, cselédek, kisemberek erejét. Valóban úgy volt, mint azt a népi írók mondták, itt volt a leg­pirosabb az alma, de itt voltak legsápadtabbak a gye­rekek. Nem volt itt kórház, bölcsődéről nem is hallot­tak, óvoda csak Vásárosna- ményban és Tarpán műkö­dött, nem volt mozi, villany is csak e két helyen, s mind­össze 7 falusi orvos küzdött az ezernyi betegséggel e tá­jon, ahol több mint 40 ezer ember élt. Egyedül a járási székhelyen működödtt egy polgári iskola, a falvakban pedig összezsúfoltan össze­sen 86 tanteremben 122 ne­velő tanított osztatlan isko­lákban. Könyvtárnak se hal­lották hírét. Néhány könyv akadt a régi gazdakörökben a tehetősebbeknek. TÖBB MINT 100 EZER HOLDON fekszik a járás. A Tisza 90 kilométer hosszú­ságban kíséri, a járás két­harmada a folyó jobb part­ján terül el. Szép, vadregé­nyes vidék. Itt folyik a Sza­mos, a Kraszna. a Csaronda csatorna, melyek nagy lehe­tőseget biztosítanak az öntö­zéses gazdálkodáshoz. Mi, az itt élő emberek tudjuk, nem múlt el nyomtalanul ez a ne­gyedszázad a járás történeté­ben, de azok talán még in­kább tudják érzékelni ezt, mérni a fejlődést, akik innen elkerültek, s most visszaláto­gatnak. Hiszen a felszabadu­lás előtt még hallani sem le­hetett munkásosztályról. Küzdelmes volt az út. A párt helyes politikájának eredményeként azonban ma már életközelségbe került a szocializmus eszméje, s min­dennapos gyakorlattá vált az erte való munkálkodás. Leg­nagyobb eredményként emlí­teném: méltóságában em­berré lett az ember. Kivezet­tük őket a sötétségből a vi­lágosságra, ősi jussát vissza­adta a földművelő ember­nek. Földosztáskor több mint 35 ezer hold szántót osztottunk ki a nincstele­nek, a kisemberek között. És nem csak földet adott a mi rendszerünk, hanem meg­mutatta a felemelkedés út­ját is, ÚJ ÉLETMÓDJÁT MOST ALAPOZZA szövetkezeti parasztságunk. A 31 közsé­günkben 28 tsz működik. 1960 és 1970 között tíz esz­tendő húzódik meg. Ennyire volt szükség, hogy a tsz- mo falom kezdeti korszaká­tól eljussunk az emberek életmódjának döntő változá­sáig. És sikerült, mert a párt agrárpolitikáját helye­sen valósítottuk meg. A tsz- ek közös vagyona ma már meghaladja a 450 milliót, s a tagság részesedése is fe­lette lesz 1969 eredményei alapján a 100 milliónak. E számok mögött életviszonyok tükröződnek. Sok munkával járt, hiszen 1961-ben még 19 mérleghiányos tsz-ünk volt. Ma egy sincs, sőt elértük, hogy ma már kb 20 millió tartalékkal rendelkeznek. S «sekef az eredményeket a cseléd-zsellér sorsból kike­rült szövetkezeti vezetők és azóta felnőtt, tanult szakem­berek irányításával értük el. ITT A BEREGBEN HA GYOMÁNYA VAN az állat- tenyésztésnek. Mindent meg­teszünk azért, hogy ez a jö­vőben mind a közösben, mind a háztájiban tovább fejlődjön. A naményi Vörös Csillag Tsz kezdeményezésé­re 12 tsz közös beruházásá­val épül a modern sertés­kombinát, mely évente 7 ezer hízott sertést ad a népgaz­daságnak. Befejezés előtt áll a beregdaróc—beregsurányi tsz-ben egy 500 férőhelyes szarvasmarhatelep építése. 1967-től 260 ezer forintot fi­zettünk ki egyetemeken, fő­iskolákon tanulók ösztöndíjá­ra. Gondoskodnak tsz-eink a szakemberek és szakmunká­sok neveléséről, utánpótlásá­ról. Növekszik a műtrágya- felhasználás. 1968-ban az egy holdra jutó műtrágya elérte a 250 kilót. Ezt to­vább növeljük. A vegyszeres gyomirtást kísérletképpen 100 holdon kezdtük alkal­mazni 1963-ban. 1969-ben már 2 ezer holdon végezték el a tsz-ek. Jobban kezdik hasznosítani természetes vi­zeinket is. 1968-ban már 5100 holdon végeztek öntö­zéses gazdálkodást. Ezt a közeljövőben háromszorosá­ra növeljük. Kezd kibonta­kozni tsz-einkben a mellék­üzemági tevékenység. Ezek­ből 1966-ban még 9, 1969­ben pedig már 39 milliós be­vételre számítanak. Tíz tsz és a MÉK társulásaként megalakult és jól működik a zöldség-gyümölcs feldol­gozó vállalkozás. Huszonöt év fejlődése meg­teremtette az ipart is a já­rásban. Ma az iparban fog­lalkoztatottak száma 2500, eb­ből 650 a nő. 1960 után léte­sült a Ládaipari Vállalat, mely sok nőnek ad munkát- kenyeret, exportra is termel. A forgácslap-ládagyár 220 milliós beruházással épült meg, s 1970 márciusában kez­di teljes kapacitással a ter­melést. Tiszaszalkán gépjaví­tó állomás működik 660 fő­vel. Az utóbbi években jött létre az ÉRDÉRT Vállalat te­lepe. mely exportra termel főképpen. Jelentősnek tart­juk, hogy ezekben az üzemek­ben jelentősen javultak a munkások élet- és munkakö­Még akkor történt, amikor villanyt vezettek a faluba. Sánta Rostás Ádám nagy dérrel-dúrral nyitott a ta­nácselnök szobájába, s így ostromolta meg az államha­talom fiatal képviselőjét: — Azt kérdezem, Andris, de igaz lelkedre felelj: kü­lönb ember-e nálam Kökény Illés? — Nem mondom én, hogy különb, dehogy mondom... — Hát akkor meg mire jo ez a kivételezés! S hogy az olvasó is meg­értse Rostás Ádám mérhe­tetlen szívfájdalmát, elmesé­lem tüzes vassal égetett ön­érzetének törvény és rokoni kebel elé citált, s hitre árán is igazságot kereső óhaját. Vagyis azt: milyen lesújtó megaláztatás érte Rostás Ádámot a falu előtt. A szóban lévő ügy vonat­kozásában nem lényeges, milyen formák, változások, okok, okozatok, tények, fer­dítések táplálták a harag- szomrád rejtett és nyílt ér­zésének külső és belső indí­tékait. Tény az, hogy ember- emlékezet óta kutya-macska barátságban éltek. Ha az egyik karmolt oly képpen, hogy esti pincézésből hazafe­lé menet megeresztette hangját, miszerint „Kék a kökény recece_”, masnap a rülményei. De még így sem lehetünk elégedettek, mert jelenleg is 3 ezren járnak el dolgozni más megyékbe. Szá­mításaink szerint az elkövet­kező 5 évben újabb 9200 munkaerő elhelyezéséről kell gondoskodnunk. VÁLTOZÁST hozott e NEGYEDSZÁZAD az itt élő emberek kultúrájában, egész­ségügyében is. Ma már 15 körzeti orvos látja el a bete­geket, 1958-ban egy régi épü­letben kórházat alakítottunk, s 1966-ban új, modern, jól felszerelt kórház épült, ahol 27 képzett szakorvos gon­doskodik a betegekről. Be­vezettük a szakrendelést. Bölcsőde nem volt régen. Most 7 van. Óvoda működik 19 községünkben, szociális otthon Tarpán. 3 községben öregek napközi otthona. Üj, szép iskolák épültek, s ma már 150 tanteremben oktat­nak a pedagógusok. Namény- ban gimnázium épült, közép­iskolai kollégiumban gondos­kodnak a gyerekek ellátásá­ról. Gelénes és Lónya kivé­telével minden községünk­ben épült művelődési ház, modern kultúrhá? Tarpán, Barabáson, Gergelyiugor- nyán, stb. Ez évben a járási székhelyen épül meg 13—15 milliós beruházással a járá­si művelődési ház. Minden községben van mozi, s könyv­tár 33. Van már múzeuma is Beregnek. S ott, ahol valami­kor mindössze 35 kút volt, most 125 jó ivóvízű kút szol­gálja az ellátást. Namény- ban megépült a törpe vízmű, s hasonló épül Tarpán. Min­den községünkben kigyúlt a fény. 1945-ben még csak Na- ményban és Tarpán volt vil­lany. Hogy mit jelent ez? A kultúra terjedését. Ma már a járásban 6470 a rádió- és csaknem 2 ezer a tv-előfize- tők száma. ’ Huszonöt eszten­dő alatt a lakosság támoga­tásával 110 ezer négyzetmé­ter járda épült, s' megválto­zott az emberek lakáskultú­rája is. Eltűntek a vályog­házak, a vert falú viskók, s a negyedszázad alatt több mint 2500 olyan családi ház épült, amelynek többségéből ma már nem hiányzik a fürdőszoba sem. A SÖTÉTSÉGBŐL A FÉNYBE ÉRT ez a nép. Ál­dozatos munkájának ered­ményét élvezi, s ugyanilyen szorgalommal dolgozik a bol­dogabb holnapjáért. Fényes önérzet tsz határában dolgozván, eme harapással adta tudtára a sértett fél válaszát a kör­nyéknek „Sánta a lovam, rostás a patkója. ..” Sánta is, meg rozsdás helyett rostás is — hát ez már sok! erre újabb kontra kell! Mind ez ideig azonban nem volt rá szükség, hogy a hatalom testületé, és a testület hatalma osszon igaz­ságot. így aztán nagy-nagy oka volt, ha Sánta Rostás Ádám egyenesen a tanács el­nökéhez fordult baja orvos­lására. Történt ugyanis egy napon, hogy villanyszerelők teleped­tek le a faluban. Kábeleket húztak, oszlopokat állítottak. Jutott a szép, karcsú oszlo­pokból Rostás Ádám és Kö­kény Illés háza elé is. Kö­kény egy sarki házban lakott, két utca találkozásánál, Ros­tás meg mellette, éppen csak a kert és a tüskés sövényke­rítés állított közéjük mezs­gyét. Nosza, lett is egyszerre tervezgetés! Kökény jó előre rádiót vásárolt, Rostás pedig, mikor ezt megtudta, a rádió mellé televíziót is vett. Erre Kökény villanydarálóval kontrázott. A mélységes konfliktus mégis egészen más miatt keletkezett Egy nyavalyáskis „A reménykedők meg hisz­nek legalább néhány száz­ezer forintos nyereségben. A többiek az új évről, a tiszta lappal való indulásról be­szélnek. De a tiszta lap sem valósulhat meg, félő, hogy a tavalyi hibák nyomán az új esztendő is elúszik”. Ezt az idézetet lapunkban tavaly január 29-én Nagy lecke Kisvárdán című cik­künkből vettük — emlékez­tetőnek. Most — pontosan egy év után — visszatértünk Kisvárdára, megnézni: ho­gyan működött ilyen nehéz helyzet után az Építő Ktsz? Tény. hogy az 1969-es esztendő elúszott. Hamis mérlegek Tavaly már januárban lemondott megbízatásáról a szövetkezet főkönyvelője, Pozsgai György. Megalapo­zatlan hitelkérelmeivel és adatszolgáltatásaival annyi­ra feszültté tette a kapcso­latot a ktsz és különböző szervek, főként a bank kö­zött, hogy le kellett vonnia a következtetéseket a hely­zetből. Kecsmár József elnököt a közgyűlés nem választotta me8 újra, a szövetkezet pá rtti tkár-ei nökhely ettese, Czimbalmos József került a helyére. Ethey Zsolt műsza­ki vezető maradt beosztásá­ban. Pozsgai és a megbízott főkönyvelő által készített mérleg igazolni látszott a reménykedőket:, némi nye­reséget mutatott ki. Az új vezetőség hat és fél millió hitelt kapott átmeneti gond­jaik megoldására. Április­ban odakerült főkönyvelő­nek Kéliesi Béláné. Megpróbálták megszervez­ni a munkát. A féléves mérleg még nem mutatott különösebbet, annál inkább az első há­rom negyedévről szóló: két. és fél millió veszteség! Vizsgálatok indultak. Az eredményről szóló jelenté­sek nemrég készültek el, s csaknem ugyanarra jutot­tak: 1967-ben és 1968-ban olyan árbevételek szerepel­villanyégő okozta a bajt. A Kökény Illés háza elé állí­tott oszlopra ugyanis felsze­relték az égőt, gyönyörű fényt árasztott maga körül a kis körte formájú üveg, beragyogta Kökények házát, portáját, fényesre fürösztötte az utcai front ablakait, még fényesebbre az esténként a kapu előtti kispadon ücsörgő Kökény Illés arcát, melyről ráadásul gőgös elégedettség is tükröződött... A Rostás háza előtti oszlopra nem ju­tott égő. No, biztosan kifo­gyott éppen, vagy előbb va­lahol máshol fejezik be munkájukat a szerelők, az­tán majd csak jönnek ide is. Várt egy napig, kettőig — egy hétig. Akkor aztán nem győzte tovább türelemmel. Elcsípte az egyik szerelőt: mondaná meg, szaktárs, mi­kor teszik már fel azt az égőt! „Oda nem teszünk, oda nem kell.” Hogy-hogy nem kell?! De a hétszentségit, már hogyne kéne! De merre találhatná meg igazát!... Fúrta, emész­tette a gond. Esténként irigykedve leste a fényárban úszó szomszéd házat. No igaz, ami igaz: jut neki is a fényből, elvilágít idáig a lám­pa. De nem itt van! S ez lé­nyeges különbség. Pedig mennyire inkább ide illene! Hát hol van Kökénynek olyan szép háza, mint neki! Faragott terméskő a lábaza­ta, fröcskölt sárga a fala, fényes bádog az eresze — itt még a fecskék is szívesebben raknak fészket. Ennek a nek a mérlegben, amelyek mögött nincs munka, — te­hát a mérlegek hamisak. Előre íeivették... Csak egyetlen példát: a baktai TITÁSZ-építkezés egymilliós árából 900 ezret már 1968-ban felvettek. Ta­valy még el kellett rajta 400 ezer forint értékű mun­kát végezni, de pénzt csak a százezret kapták. S nem egy ilyen volt, 1 összesen négymilliónyi álmunkát tar­talmazott a mérleg, de ez csak most derült ki. Csat­tanósan. — Sokszor vártuk, hogy fizessen az építtető — mond­ja Kékesi Béláné, — de hiába. Tisztáztuk, s rá kel­lett jönnünk, hogy a beru­házást mi adtuk át, de kö­vetelesünk már nincsen, mert előre felvették. Any- nyira primitív volt a szám­vitel, hogy a visszásságokat csak érezni lehetett, s hó­napok kellettek, míg rend­be tudtuk rakni. Hogy valójában mennyi­vel „sántított” az előző két évi mérleg. arra többféle adat is van: 2,6 milliótól hatig tartanak a variációk. Nagyon nehéz pontosan megállapítani, épp a koráb­bi primitív számviteli rend miatt. S hogy milyen tételek szerepelnek benne? A dotációt például a ta­valyi mérlegben kétszer számították fel: árbevétel­ként és „befejezetlen” állo­mányként Nem fizettek építési-szerelési adót Sze­gény embert az ág is húz za: most bírságolták meg emiatt a ktsz-t 39 ezer fo­rintra, jogosan. Két évben sem képeztek műszaki fej­lesztési alapot (talán elfe­lejtették?!), és ehhez ha­sonló tételek lógnak. „Miután ez az állapot — írja az adóhivatal, — évek óta fennáll, megbízhatat­lannak kell minősíteni nem­csak az 1968 évi, hanem az azt megelőző évek mérle­geit is.” Miért csinálták így? Ta­lán évek óta rakódott, nö­vekedett a mérlegben szere­peltetett „álmunkák” töme­ge, amit a következő év eredménye terhére ~ kellett elvégezni. Ezt pótolni kel­lett, hát újabb „álmunká­kat.” vettek mérlegbe. De háznak kell a fény, mi több, a reflektor. Hát igazság ez? Neki csak a maradék fény jut. Inkább árnyék, mint fény. Micsoda?! Hogy a Kö­kény Illés árnyékában éljen! Azt nem! Ilyen rettentő előzmények után ostromolta meg néhány nappal később a tanácselnö­köt. — Szóval, Andris, dukál nekem az égő, vagy nem? — mérte végig öntudattól fe­szítve a tanácselnököt. — Dukál, dukál, azt ■ én nem tagadom. Csakhogy másképp áll a dolog. A köz- világítás közcélokat szolgál. Kökény Illés előtt azért ég, mert ott a sarkon jobb he­lye van, meg szükségesebb, mintha maguk elé tettük volna. — Tegyetek nekem is, fi­zetem! húzta ki magát Rostás. ■— Azt nem fizetheti. Az áramot a tanács fizeti a szolgáltató vállalatnak. Az utca állami terület, magán­ember nem közösködhet. — Ez az utolsó szavad, Andris ? — Mást nem mondhatok — Semmi megoldás nincs, elnök elvtárs? Dupla bért fizetek! — Nem lehet! Rostás valósággal re/iegett az indulattól. Ha arra gon­dolt, hogy vereséget szenved Kökénnyel szemben, még a szívverése is elállt. — Azt mondod — szólt keserves szünet után —, hogy az utca állami terület. mindezt föltétlenül azért, hogy lakkozzák az eredmé­nyeket, a munkájuk jónak tűnjön a tagság előtt, — s a vezetők megkapják pré­miumjukat. — Nem vállalom a fele­lősséget a hamis mérlege­kért — mondta az ügy megtárgyalásán Kecsmár József volt elnök. — Sem szakmai, sem adminisztratív vonalon nem rendelkeztem megfelelő képzettséggel. — „Mindössze” másfél évtizede volt elnök, miként főköny­velő Pozsgai György, fele­lősséget azonban ő sem vát lalt. Fizessenek az elkövetők A decemberi alapszabályt tárgyaló közgyűlés döntése alapján a vezetőség határo zott: a korábbi vezetők fi­zessék vissza tavalyi pré­miumjukat és fizetésük ne­gyedét. (Ha valódi a mér­leg, ezt föl sem vehették volna.) így Kecsmárnak 14, Pozsgainak 12, Etheynek pedig 12 ezer forintot kell visszafizetnie. Nemcsak a* első. hanem a kettes kate. góriában voltakra is vonal» kozik a határozat, — a je­lenlegi elnök hatezret fizet vissza, — s összesen 75 ezer forint körül kerül is­mét a szövetkezet kasszájá­ba. Tavaly átgondolt a bb, tervszerűbb lett a szövetke­zet gazdálkodása, 2,5 millió forint körüli veszteség még­is lesz a korábbi évek „öröksége” miatt. Most a szövetkezetnek szüksége lenne a veszteség fedezéséhez segítségre, hi­szen ha erre használják a tartalékalapjukat, —- tava­szig nem tudják feltölteni a készleteket, s könnyen elúszhat az 1970-es év is. Csak így — most már va­lóban tiszta lappal — le­hetséges fölmérni: életképe* lesz-e a kisvárdai építő szö­vetkezet ? Életképességének bizony íj tása azonban nem egyszerű­en az ott dolgozó csaknem háromszáz ember ügye, ha­nem az egész kisvárdai tér­ségé: szükség lenne a műn» kájukra, rengeteg beruházás vár ott megvalósításra. Kun IstvaB Akkor az én portám micso­da? Az ugye, magánterület. Szóval az. Áz utcán azt csi­nál az állam, amit akar. Én az én portámon csinálhatok-e azt, amit akarok? — Ha törvénybe nem üt­köző, miért ne? — mondta az elnök. — Ki mondja meg nekem, hogy mit csinálhatok ott? Ügyvéd megmondja-e? — Meg, persze, — felelte az elnök. — Akkor jó. Akkor isten áldjon, elnök elvtárs! Azután hol járt, mit ügy­ködött, kivel tárgyalt, meny­nyit áldozott Sánta Rostás Ádám a következő napok­ban, azt senki sem tudja. Tény, hogy egy jó hét múl­tán a kerítésén belül oszlo­pot állíttatott, fel magasabbat a kintinél, dróttal köttette össze a konyhai résszel, s olyan burát vett a vakító erejű fénnyel sugárzó égő kalapjául, hogy megbámulta aki arra járt. Fényben für­dőit a faragott terméskő tal­pazat, a fröcskölt fal, a bá­dogeresz, az ablak is mind, sőt, bőven jutott fény ki az utcára, amelyen Sánta Ros­tás Ádám megnyúlt árnyéka büszkélkedett, hadd lássa őt az utca egyszerre bent is, kint is, ahogy sétál a lámpa alatt meg előtt, egyenes de­rékkal és elégedetten. Hadd tudja meg Kökény Illés is, hogy semmivel se alávalóbb ember nála Sánta Rostás Ádám, még akkor sem, ha a maga pénzén vásárolja a megbecsülést Csala László:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom