Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

ÍIW. felSptdr ¥. TFT WT MA0YAR0RS7*« Megoldandó gondjaink IV. Kevés a lakás KÉVÉS A LAKÁS, s bár e szemünk láttára emelked­nek az új tömbök, úgy tűnik, egyre kevesebb. Lássuk csak, mj a helyzet a megye kiemelt települései tekintetében? El­fogadható számítások sze­rint 1971 elején Nyíregyházán 4900. Mátészalkán több mint 700, Kisvárdán 560, Nyírbá­torban 615, Nagykállóban pe­dig több mint 800 „norma­tív lakasszükséglet” mutat- ■kozik. Miért nem építenek még többet? — kérdezik azok, 'akik már évek óta szűkös körülménjek között, zsúfol­tan, vagy chaga bérű albér­letben kénytelenek élni. Nem könnyű erre felelni, s nem csak azért, mert az anyagi lehetőségek végesek, hanem mert szerteágazó a problé­makör a megfelelő — köz­művesített — helyek hiá­nyától a közismert építőipari kapacitásig, az anyagellá­tásig. A gyökerek messzire ér­nek vissza a múltba, ami­kor szinte nem is beszél­hettünk megyénkben át­gondolt településfejlesztésről, közművesítésről, hiszen úgy érte a felszabadulás Sza­bolcsok hogy egyetlen vá­rosában. Nyíregyházán sem voltak meg egy városhoz illő adottságok. És a pótlás — még a részbeni pótlás is — súlyos milliókat emésztett akkor, amikor nagyon is szű­kében voltunk azoknak a millióknak. GYORSABB ÜTEMÜ FEJ­LŐDÉS csak 1957 után kez­dődött: átlagosan 4 ezer la­kás épült meg évenként megyénkben. Ennek elle­nére is mélyen az országos átlag alatt maradtunk. Az újabb megélénkülés — a második és a most végéhez közeledő harmadik ötéves tervben — bár javított a helyzeten, de az igények va­lóságos zuhatagától még ez is elmaradt Ezért vagyunk most abban a helyzetben, hogy az új tömbök, lakóne­gyedek ellenére sem csök­kent, sőt növekedett a la­kásra vágyók száma! A sokat emlegetett 15 éves lakásfej­lesztési terv során megyénk­ben — nyomós okok miatt — elsősorban Nyíregyháza lakáshelyzetének javítása volt a cél — vidéken —, néhány kivételtől eltekintve — to­vábbra is a magánerős la­kásépítési lehetőség útján nyílt mód a feszültség né­mi enyhítésére. Ha nyílt... Mert ebben is adódtak kedvet és szorgalmat apasztó ellentmondások. A 14 ezer darab magánerős la­kás építését például a mosta­ni tervidőszakban is gátolja a megfelelő telkek hiánya, a közismert anyagprobléma. Visszaesett ez a törekvés időközben a helytelenül fel­emelt kamatok miatt a köl­csönöknél, jóllehet, az állam dotáció formájában jelentős támogatást vállalt magára. Igaz, ez a helyzet kedvező­en változott utóbb, de meg­fontolásra érdemes a prob­léma: miként lehetne köny- nyíteni azok helyzetén, akik ingyenlakás helyett a ma­guk pénzén kívánnak családi házhoz jutni. Úgyszintén gyümölcsöző lehetne módot adni a helyi tanácsoknak elegendő házhely kialakítá­sára. akár kamatmentes köl­csön útján is, mert így még mindig olcsóbb lenne az államnak a lakásgond csök­kentése, mintha a nagyon is korlátolt állami keretekből kellene fedezni a jogos igé­nyek zömét. KÖZREJÁTSZOTT A LA­KÁSHIÁNY STAGNÁLÁSÁ­BAN, majd növekedésében, hogy a megyei iparfejlesztés bizonyos „lakásáldozatot” is követelt az ide érkező szak­emberek miatt. Nyíregyházán kívül — ahol pedig ennek már szép példája van — nem bontakozott ki a KlSZ-lakás- építési akció. Már a IV. ötéves tervben mind számbelileg, mind mi­nőségileg okkal remélhetünk előbbrélépést. Ehhez nem csak megfelelő pénzügyi fe­dezet lesz, a kivitelezési mó­dok is korszerűbbé válnak, s remélhetőleg növekszik az építőipar kapacitása is. Per­sze, a nagy lakásínség gyor­sabban múlhatna el, ha több vállalat követné a még ke­vés jó példát és saját erejé­ből segítene saját dolgozói­nak a lakásépítésben. SZOROSAN E TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDIK a települé­sek közműellátása. hiszen intenzív lakásfejlesztést enél­Ezen túl is fontos kérdés Szabolcsban a lakosság jó ivóvízzel történő ellátása Korábban — a második öt­éves terv idején — megyénk méltánytalanul háttérbe szo­rult a közművesítés központi támogatása terén. Az állami beruházásból épült egységes nyíregyházi vízmű is csak 1966-ban kezdhette meg mű­ködését. De már ez a vízmű is jelzi a megyén belüli fe­szültséget: kapacitásának jelentős részét az ipari üze­mek kötik le. Tehát fejlesz­tése egyre sürgetőbb, s bő­vítéssel el kell érnünk, hogy á kótaji mű kizárólag a vá­rosi lakosság fogyasztását szolgálja. (A bővítés során naponta 16 ezer köbméter kapacitásnövekedéssel szá­molunk.) VIDÉKEN A VISZONY­LAGOS FEJLŐDÉS ellenére is még rosszabb a helyzet. Jellemző, hogy — Nyíregy­házával együtt — a megye lakosainak alig több mint cgytizede élvezheti a vízmű­ves ellátás áldását, — a la­kosság nagyobb része még mindig „kijár a kútra”. 1970 végéig — néhány év alatt — több mint 100 milliós költ­séggel újabb 73 000 főt sike­rül bekapcsolni a közműves vízellátásba, de még így is csak a népesség szűk egyne­gyedére terjed ki az ilyen, egészségi, kulturális szem­pontból előnyös és szükséges ellátás. A szennycsatornák tekintetében még ettől is rosszabb a helyzetünk! Ezért szerepel napirenden a máris szűk kapacitású nyíregyházi csatornamű bővítése és a városiasodó járási székhe­lyek csatornázása. Történtek lépések már e tekintetben Mátészalkán, Nyírbátorban, Nagykállóban. Vásárosna- ményban, de Kisvárdán és Fehérgyarmaton is. Igaz, sok pénz kell mindezekre és messze még az elképzelések teljesülése — de égető szük­kül aligha lehet elképzelni. KOMMENTÁR segehez nem ier kétség, hi­szen más egyebek mellett éppen a közművesítés len­dítheti fel a szükséges tem­póra — a lakáshiány meg­szűntetését is. A. S. Amiért a munkás kapót; i\incs panasz a H4NG-ra — .Nyilatkozat aikobolügvben — Muni.a- védelmi betétlap? — Elfecsérelt órak — Jogos és ogtalau kérelmek a szakszervezeti bizottsáy előli Érdekvédelem, az emberek­ről való gondoskodás — így önmagukban talán megfogha­tatlan, olykor közhelyszerű kifejezések. Apró dolgokban, szürke, sőt esetenként nép­szerűtlen epizódokban ér­hetők tetten. Festik a védő­ruha, késik a védőital, boga­ras a művezető, vagy téve­désből kevesebb bért számol a pénztár... Ilyen és még sokféle tarta­lom fér bele az érdekvéde­lembe, amelynek első számú őrei a munkahelyeken a szakszervezeti bizottságok. Egy kicsit alkalomszerűen, egy kicsit szándékosan vá­lasztottuk színhelynek az ÉRDÉRT Vállalat 13-as má­tészalkai telepét. Miért ko­pognak a dolgozók? Mi sérti őket, milyen panaszok „őr­lik” a hangulatot, a munka­kedvet? Népszerűtlen esetek? Előzetesként annyit; a te­lepnek 968 dolgozója van, a munkások hatvan százaléka a környező közégekből jár be dolgozni. A munka java — a gépesítés mellett is — még többnyire nehéz fizikai mun­ka. Némi túlzással „csonto- zónak” nevezték a dolgozók a telepet, különösen az első esztendőkben, amikor a két­kezi munka pótolta a gépe­ket, s csak igazában erős és ügyes férfiemberek jelentkez­tek a több mázsás farönkök „szelidítésére”, megmunkálá­sára. Eleinte a HANGGAL, a brigád és munkavezetők nyers modorával is akadtak bajok, de a dolgozók szája sem volt bekötve. Ha a sze­mélyes bírálat nem segített, tudták, a szakszervezeti bi­zottságnál meghallgatják a panaszukat. — Ma már ilyen bejelen­tések, panaszok nemigen akadnak — tájékoztat Szabad Sándor, a telep függetlenített szb-titkára. A kollektívák többnyire összerázódtak, évek óta együtt dolgoznak, meg­szokták egymás gyengéit, megértik egymást. A nehéz munka is könnyebb lett, s láthatáron van a komplex gépesítés. De addig még gyak­ran okoz vitát a nehél vagy kevésbé nehéz munkamozza­nat, az elszámolandó bér. prémium. Ugyanis, amivel a dolgozó kopog, leginkább a bér és hasonló panaszok kö­rébe tartozik. Az esetek egy részében pusztán szorzás­összeadás probléma van, amit a dolgozó kárára hozzá nem értés, esetleg félreértés okoz. De vannak vélt sérel­mek, jogtalan követelések is. — Az egyik1 brigádnál olyan munkáért akartak több pénzt, amit nem, vagy csal; részben végeztek el — ma­gyarázza az szb-titkár. Ha megtapossuk — azt mondták — két fuvarnak számít az egy rakomány is — érveltek. De félig rakott kocsik is bo­nyolították az igazság kide­rítését. Végül a helyszínen pontos méréssel kellett bebi­zonyítani, hogy amit kér­nek, az emberileg nem telje­síthető, nem jogos. Ezek a népszerűtlen esetek, de eze­ket sem lehel elhallgatni, vagy kitérni előlük. A feleség külön joga Hasonlóan népszerűtlennel! látszik az is, hogy amikor az egyik brgiád'»ezetö pót­lékát megvonták a brigád­ban észlelt fegyelmezetlen­ség, lazaság miatt —, s pa­naszra jött az szb-hez, ott nem kapott támogatást. A sorozatos lazaság megállítá­sára ugyanis végső aduként nyúltak a gazdasági vezetők ehhez az eszközhöz. A bri­gádvezető felelősségét nem lehet elmosni, még akkor sert ha valójában ő csak egy a kollektívából, s egyedül nem képes minden gonddal megbirkózni. Mégis azért áll ő, éppen ő a brigád élén. hogy ura legyen a helyzetnek. Nem minden munkás örül, sőt zaklatásnak veszi, ha a munkavédelmi előírá­sok megtartását kérik szá­mon tőlük. Az szb is segít kidolgozni a balesetek meg­előzését szolgáló új rendszert, amely a KRESZ-hez hason­lóan betétlapokkal is igyek­szik visszatartani a felelőt­leneket a szabálysértéstől. Ugyanis a betétlapok elvéte­le pénzbírsággal jár majd. Birság a dolgozó érdekében. — De nem csupán ilyen ügyek, bajok vannak az szb asztalán — folytatja Szabad Sándor. Az emberről való gondoskodásnak tartjuk azt is. ha segítünk a hozzánk jövő feleségek, családtagok „magánügyeinek” elrendezé­sében is. Mik ezek? Az iszá- kosság, azaz annak következ­ménye- nem kap pénzt a család. Nem tudom, a nehéz fizikai munka, a bejáras, a sok kínálkozó alkalom te­szi-e, de elég sok a bajunk az iszákosokkal. Ezért talál­tunk ki „házi haszná'abra egy írásos formál. A férj kötelezi magát, hogy fizt ését csak a feleség veheti fe! Ezt tanuk előtt írjuk meg. nem egy esetben az ivasra hajla­mos férj kérésére, vagy a brigád javaslatára. Eddig be­vált! Hosszabb távú gondok A szépen fejlődő iél -p munkásainak panaszai, sérel­mei más jellegűek, min- a kezdeti, .evekben.. Ma. ma; az egykori javaslat valóság. Megvannak a szociális' Ív-’.’ i- ségek. t— étkezde, fürdő, me­legedők, Emiatt már nem kopognak u dolgozók. Sőt olykor biztatni, sürgetni kell őket. hogy vegyék igénybe a télen is meleg vizet adó für­dőt többen, mint szokták. Nem festenek a munkaru­hák, nem csak a minőségük javult, de — ahogy tréfásan mondták — még „templom­ba is le lehet menni benne”, olyan sikkesek. A védőital i sem hiánycikk, aki teát kér, kap, aki a kávét szereti in­kább, az is megkapja, védő­italként. Nem nézik árgus szemekkel a gazdasági veze­tők s hőmérő higanyszálát, hogy hajszálra meglegyen a mínusz 5 fok, ami a védőita­lok kiadásának feltétele. Ru­galmasan csinálják, nincs panasz. Ami gond, és amivel még kopognak az szb ajta­ján, az hosszabb távú... — Jobban meg szeretnénk kímélni a dolgozókat az uta­zás fáradalmaitól. Hiába dolgoznak 8 órát. ha 12—14 órát kell távol tölteni a csa­ládtól az utazgatással. Két kocsink van, s tavaly kap­tunk egy mikrobuszt. Ez ke- ,vés. üzemi busz kellene. De ez nem tőlünk., hanem a vál­lalatunk kö Vontjaiul függ. Attól is, hogyan dolgozunk. S ettől függ az is, — ami szin­tén égető — mennyiben tud­juk a dolgozók letelepedését, lakásépítési szándékait, anya­gilag segíteni. Tavaly több, mint 90 ezer forintunk volt ilyen célra, de ez nagyon ke­vés. Páll Géza LAPSZÉLEN Árak—lel elv ... Áru a háztájiból Csökkenőben az állatlétszám, sok a tennivaló a minősé­gi tenyésztésért megyénkben. Ennek ellenére nem éltek megfelelően termelőszövetkezeteink a szakosított szarvas­marha- és sertéstelepek építéséhez adott 70 százalékos ál­lami segítséggel — hangzott el legutóbb a megyei tanács ülésén. A támogatás mértéke most már csak 50 százalékos, de ez is hallatlanul nagy összeg, a telepek létesítése pedig a nem almatermelő közös gazdaságokban létérdek. Egy 300 fé­rőhelyes , telep építésénél 8 milliót takaríthat meg egy termelőszövetkezet, s nem kell különösképpen bizonyítani, mit jelent ez a pénz éppen Szabolcsban. Éljünk tehát a lehetőségekkel — ez ma már szinte ki­zárólag szervezés, tervezés, építőipari kapacitás, s vezetői szemlélet dolga. Az éremnek azonban másik oldala is van. a háztáji ál­latállomány növelése. Nagy tartalékai vannak itt a me­gyének. Nem szabad kettéválasztani a kérdést, hogy a kö­zös, vagy a háztáji állomány fejlődjék-e, hanem mind a kettő. Jó példát mondott erre a felszólaló az említett ta­nácskozáson: az üzletben senki sem kérdi, hogy: a hús a kö­zösből, vagy a háztájiból származik-e, csak azt nézi, van-e, vagy nincs? Sokat lehet tenni a ísz-ekben a háztájiért. Néhány helyen már meg is kezdték a munkát, felmérik a régi pa­raszti istállókat, s ott is tenyésztenek állatot. Ez jó a tsz- nek. jó az otthon tevékenykedő nyugdíjas, járadékos _ idős tagnak, s jó a népgazdaságnak. Ehhez a tsz elegendő ta­karmányt is ad a háztájinak. Még többet is lehet tenni. Hasznos javaslat, hogy lás­sák el a háztájit olcsó kisgépekkel, könnyítsék meg az ál­lattenyésztés nehéz munkáját, hogy a fiataloknak is legyen kedvük állatot tartani. -De ami legalább ennyire megszívle­lendő: legyen érdemesebb a háztájiban állatot nevelni, jusson ez kifejezésre anyagiakban is. A termelőszövetkezet hé tegye a közös kasszába a háztáji értékesítéséért kapott nagyüzemi felárat, hanem fizesse ki azt annak, aki ; a szarvasmarhát, sertést felnevelte. így mindenki jól jár: az egyén, a közös, az ország. A legjobban pedig a fogyasztó, aiki megtalálja a húst a bol­tokban. (Kopkal „Megbánod s visszajössz..." — Elmentem 7 hónapra az építőiparba, pedig itthon szakmám volt. Megbántam. — Mondtam az elnöknek: megyek, kipróbálom, milyen ott a kereset. „Megbánod még. majd visszajössz, fiam”. Ez volt rá a válasz. Nyírlugoson a Szabadság Tsz irodájában, Debreceni József fiatal kertész szak­munkással és Melkó Béla főkertésszel beszélgetünk. — A legrosszabbkor men­tünk el — mondja Debrece­ni József. — Tavaly július 21-én álltam az építőiparban munkába Nagy „érvágás” volt ez a termelőszövetkezetnek. Ép­pen a nyár derekán, a leg­nagyobb dologidőben hatá­rozták el a fiatalok közül 15-esn, hogy elmennek dol­gozni Debrecenbe a házgyár­ba. — Akik hívták őket. azok már onnan is továbbálltak — magyarázza a főkertész. Munkáscsábítás. Tömören így lehet azt megfogalmazni hogy néhány nagyhangú fa lubeli azzal hitegette a tsz- fiatalokat, hogy a városban, az iparban jobban élnék többet lehet keresni. Sokan elhitték ezt a „mesét” és javarészt eppen mezőgazda- sági szakmunkások hagvták ott a termelőszövetkezetet. A valóságot Debreceni Jó­zsef így jellemzi: — Itt is 7 forint az óra­bérem. ott is annyi volt. Igaz, ott az első hónapban sokat kerestünk, megvolt a kétezer, de később lejjebb ment a kereset. Aztán reggel fél 5-kor keltem. hogy el­érjem a buszt és este fél 7- kor jöttem haza. • Valami oka mégis volt annak, hogy elmentek a fia­talok. Azzal', hogy szakmát tanultak. többnek érezték magukat, de ezt anyagiakban nem nagyon honorálták eb­ben a tsz-ben, hiszen egy-egy szakmunkás csak 3—5 szá­zalék pótlékot kapott a fi­zetéseié. — Ha ők is vállalnák azt — szólt közbe a főkertész, —, amit a szüleik, amikor meg­alakították a tsz-t. akkor nem mentok volna el. Most; még csak ennyit fizethetünk. Ké­sőbb jobb lesz. Egyébként már most is lehetőleg azt a kereseti szintet akarjuk biz­tosítani. amit másutt kapná­nak. — Először a szövetkezet adta meg nekik a lehetősé­get, hogy tanuljanak, hogy a tsz szakemberei legyenek, hiszen mindnyájan helybeli­ek. tsz-tagok gyermekei. Er­re is gondolniuk kellett vol­na. — Én visszajöttem — mondja Debreceni József. Mindens! maga határozza meg sorsát, jövőjét... Rajta kívül még négyen gondolták meg. A többiek is „kacérkodnak” a vissza­térés gondolatával, de ne héz dönteniük. Szembe kell nézni az otthon maradiakkal, akik a szemükre vetik, hogy cserbenhagyták őket. A tsz kollektívája véleményét Mel­kó BéJa tolmácsolja: — Mérlegeljük, kit ve­szünk vissza. Néhány, embert, a hangadókot, akárhogy akarják, akkor sem fogadunk vissza. Egyéni elbírálás alap­ján nézzük meg. kinek mi­lyen volt a munkája, s asze­rint döntünk. A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai, a hajdani Szennyespuszta lakói valamikor cselédemberek voltak. Fiaik és lányaik már a közös gazdaság pénzén ta­nulhattak szakmát, s dolgoz­hattak azon, hogy még jobb le­gyen az életük. A 10 éves termelőszövetkezet az 1969-es évet jól zárta. Egy napra 66 forint volt az átlagkereset. — Megtiszteltetésnek ve­gyék. ha néhány fiatalt fel­vesz tagjai közé a szövetke­zet — jellemzi a megválto­zott helyzetet Melkó Béla. Debreceni József így bú­csúzik : — Itthon tréfálkozni szok­tak velem. Megkérdezik, hogy a csákányt könnyebb fogni, vagy a metszcollót. Csak könnyebb a metszooiló, az jobban a kezemre áll. Lányi Botond Mar mi is unjuk a kifogá­sokat:, miért nem érti meg a kereskedelem a „kis forga­lom, nagy haszon” elvét. Tíz­filléres darabonkénti haszon­nal eladni millió darabot jobb nyereség, mint tízforintos tta- szonnal tíz darabot. Ezt kel­lene megérteni. Végre egy első kora la- vaszi fecskéről adhatunk hírt. Megérkeztek a szovjet—ma­gyar kishatár menti forgalom Sport táskarádiói. Már hord­ják is szét a szövetkezeti kereskedelem vezetői. A kis­határ menti forgalomban ér­kezett áru, a rövidebb szállí­tási távolság, az olcsóbb fu­vardíj miatt olcsóbb. Körül­belül húsz százalékkal. (Tás­karádiónál ez nem két fillér.) Csak (fogy ugyanezek a kis- rádiók nem csak a kishatár menti forgalomban érkeznék, hanem — hadd alkossunk új összetett szót: „nagyhutár mentiben” is. Mit csináljon az a falusi boltos, akinek mondjuk van három darab drágább és nyolc olcsóbb kisrádiója. Hogyan magya­rázza meg a vevőnek, hogy ez onnan van, ez meg emin- nen? Salamoni döntés született: a drágább rádiók árát is le kell csökkenteni a kishatár menti olcsóbb árra. Mégpe­dig a kockázati alap terhére. örülünk az okos döntés­nek, már csak azért is, mert egyesek még mindig nem ér­tették meg, hogy a kereske­delemnek LEFELÉ is kelj törnie az árakat. (geszteké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom