Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

XXm ÉVFOLYAM. 49. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. FEBRUÁR 27, PÉNTEK LAPUNK TARTALMÁBÓL? A lemondás haszna (3. oldal) A rádió és a televízió heti műsora (4. oldal) Akar-e 120 évig élni? (5. oldal) Sport jelentéseink (7. oldal) A tanácstag *w és ügyei A Minisztertanács ülése Folytatódtak a belga - magyar külügyminiszteri tárgyalások A kisvárosi tanácstag a Szokásos alapossággal szá­molt be tevékenységéről. Kissé már zúgott a fejem a legkülönbözőbb ügyektől. A sarki fűszsrbolt eladójának udvariatlanságától a helyi házkezelóség hanyag kályhá­saiig, az autóbuszmegálló sarától az orvosi rendelő untig ismert zsúfoltságáig mindenféle gond, panasz, ap­róság szerepelt a felsorolás­ban. Ha a tavalyi naplóját, feljegyzéseit, emlékeit kér­tem volna: ugyanezt. vagy kis eltéréssel hasonlót mu­tathatott volna be, ugyanez a helyzet a tavalyelőtti ta­nácstagi munka esetében. Sok tennivaló és sok tett — ez a jó szándékú és fáradha­tatlan negyvenéves férfi va­lóságos mozgó, eleven pa­naszirodája a tanácstagi kör­sétának. És egyben, ha tud. ügy­intéző is. Hogy milyen si­kerrel? Váltakozó sikerrel. Körzetében szeretik és elis­merik a munkáját, bizonyos vagyok benne, hogy legkö­zelebb örömmel jelölik és érőmmel választják meg. De nem vagyok teljesen nyugodt afelől, hogy betölti a hivatását. Legalábbis, hogy mindenben betölti. Félre ne értsék: nem a kis ügyek ellen; a panaszok, gondok orvoslása, intézése ellen vagyok. Nem lehetünk ellenük — senki, aki közéle­ti kérdésekkel foglalkozik, akár napi munkájában, akár írással, akármilyen vonatko­zásban. A kis ügyek, az ál­lampolgár aprónak látszó, de panaszjeilegükben is nagy (számára, szubjektív oldalról nézve mindig nagy) súlyú gondjai — megoldatlansá­gukkal politikai feladatot je­lentenek. megoldásuk — po­litikai eredmény is. Súlyos és keserves tapasztalatok mutatták meg fejlődésünk egy nem is rövid szakaszá­ban, hogy az ilyen jellegű munka elhanyagolása árt az állampolgárnak — és a rendszernek, a szocialista építésnek, eltávolít és elide­genít, Kapcsoljuk ki hát eleve azt a feltételezést, hogy a tanácstag ilyen irá­nyú munkájának értékét bárki is devalválná. De tanácstag ismerősöm egyetlen esetet sem tudott mondani (beszámolóján kí­vül, amelyben volt egy álta­lánosan politizáló bekezdés), amelyben körzete lakosságá­val, választóival az apró na­pi gondokon túli területre merészkedett volna. Pedig bizonyos, hogy — még a tömegkommunikáci­ós eszközök mai fejlettsége, a sajtó, a rádió, televízió csaknem teljes illetve szé­lesedő elterjedtsége idején is — szükség van az ismerős ember, a személyes ismeret­ség és kapcsolat révén bi­zalmukba fogadott ember szavára — országos, megyei „szélességű” ügyekben is. Bi­zonyos, hogy a tanácstag, akit úgy ismertek meg. mint a rábízott terület apró gond­jainak jó sáfárát, hiteles személy, akkor is, ha el kel! mondani, milyen gazdasági problémák feszítik a község, az egész város apparátusáé Hasonló módon sok alkalom nyílik a tanácstag előtt, hogy A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A munka­ügyi miniszternek és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökségének együttes elő­terjesztése alapján megtár­gyalta a gyermekgondozási segély bevezetésének eddigi tapasztalatait. A segélyt igénybe vevők nagy száma és aránya mu­tatja, hogy ez a társadalmi gondoskodás népszerű a dol­gozó nők körében. Az intéz­kedés felkeltette a nemzet­közi közvélemény érdeklő­dését is. A bevezetés óta • el­telt három év alatt 181 ezer nőt részesítettek gyermek- gondozási segélyben, az erre kifizetett összeg 1 milliárd 400 millió forint volt. 1970- ben a segélyezettek száma Ülést tartott csütörtöki« délután Nyíregyházán a Ha­zafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei elnöksége. Az ülésen megvitatták és jó­váhagyták a megyei bizott­ság mellett működő társadal­mi bizottságok 1970. évi munkaprogramját, majd tá­jékoztatók és bejelentések hangzottak el. Ezt követően a Hazafias Népfront megyei és nyíregy­házi városi elnöksége együt­tes üiesen tárgyalta meg a munkások részvételét a nép­frontmozgalomban. E téma napirendre tűzését az indo­kolja, hogy különösen az utóbbi időben a megye ipari fejlesztésének meggyorsításá­val örvendetesen nő a mun­kások létszáma. Közismert, hogy a felszabadulás előtt Szabolcs-Szatmárban az agrár- proletárokon és vasutasokon kívül ipari munkásokról alig lehetett beszélni. Bár ará­nyuk az országos átlagnál jó­val alacsonyabb, ma már több, mint 30 000 munkás dolgozik a megyében, nem számítva a kb. ilyen létszá­mú ingázókat. Legjobban érzékelhető az ipari munkások számának növekedése Nyíregyházán, Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban, Tiszavasvári- ban és még néhány nagyobb településen. A megye szék­helyén például 1958—68 kö­zött, vagyis 10 esztendő alatt csupán a szocialista iparban foglalkoztatottak száma — nem számítva az alkalmazot­takat — megháromszorozó­dott, összesen 15 000 fölé emelkedett. Mindezekre tekintettel az ran „politizáljon”, még csak ne is idézőjelben. Persze, ehhez kell valami, amit nem hagyhatunk fi­gyelmen kívül. Hogy tudniillik a tanácstag tájékozott is legye» ezekbe® varhatóan 15—20 ezerrel emelkedik, a segély címén folyósított összeg mintegy 120—150 millió forinttal lesz több mint tavaly. Az előter­jesztés megállapítja: a se- gelyrendszer lényegesen megkönnyíti a kisgyermekes dolgozó anyák helyzetét, enyhíti a bölcsődei elhelyezési gondokat. A segélynek — a demográfusok által is meg­erősített véleménye szerint — jelentős szerepe van ab­ban, hogy a születések száma az utóbbi években nő. A kormány a - gyermekgon­dozási segély rendszerének értékeléséről szóló jelentést tudomásul vette. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium jelentése alap­ján foglalkozott a kormány az 1970. szocialista viszonyla­ti árucsere-forgalmi megál­1968-as választások idején már erőteljes törekvés volt a munkások számának növelé­sére a népfrontbizottságok- ban. Ennek eredményeként jelenleg a mozgalomban csak­nem 900 ipari munkás tevé­kenykedik, ami az összes népírontbizottsági tagoknak 9 százalékát teszi ki. Lényege­sen jobb ez az arány Nyír­egyházán, ahol a 20 százalé­kot meghaladja, egyes kerü­leteiben pedig mint a har­madikban az 30 százalékot eléri. A munkások tevékenysége a mozgalomban igen kedve­zően érezteti hatását más osztályok, rétegek tagjaira, mert kezdeményező szerepet töltöttek be á mezőgazdaság átszervezésében, a patronálá- si mozgalomban, a közhasznú munkák, az általános és szakmai műveltséget segítő és egyéb kulturális rendezvé­nyek, akciók szervezésében, a munkáslakta kerületek prob­lémáinak feltárásában. Mindezek alapján — tekin­tettel a megye további iparo­sítására — a két elnökség szükségesnek látja a munká­sok számának növelését a mozgalomban. Fokozottab­ban kell bevonni a fiata­labb nemzedék tagjait. Erre is vannak már jó kezdemé­nyezések, elsősorban a má­tészalkai járásban, ahol az utóbbi időkben igen sok fia­tal, köztük több nő kapcso­lódott be a munkába. Ezt a helyes kezdeményezést kell tovább szélesíteni oly módon is, hogy a megüresedett nép­írontbizottsági helyeket mun­kásokkal, lehetőleg fiatalok­kal töltsék be lehetőleg min­denütt, ahol ez indokolt. (h. L.) = tórrdósekhen kiismerje ma­a kérdésekben, kiismerje ma­gát az összefüggések között, időről időre tájékoztatást kapjon a város, a megye, az országrész, az ország gond­jairól tennivalóiról szűkebb környezeteben, vá­lasztói között az országrész fejlesztéséről, regionális ter­vekről! érlelődő döntésekről, országos, távlati összefüggő­inkről beszéljen. — magya­Á munkások részvétele a népfrontmozgalomban lapodásokkal. Megállapítot­ta, hogy a szocialista orszá­gokkal erre az esztendőre megkötött államközi egyez­mények kedvezően hozzájá­rulnak az 1970-es népgazdasá­gi tervben foglalt feladatok sikeres teljesítéséhez, meg­felelő alapot teremtenek az 1971—1975-re megkötendő új hosszú lejáratú megállapodá­sokhoz. A baráti országokkal kötött egyezmények elősegí­tik gazdaságunk egyensúlyá­nak további szilárdítását, mind a termelés területén, mind pedig a lakosság ellátá­sát közvetlenül szolgáló áru­cikkekben. A Minisztertanács elfogadta a Külügyminisztérium elő­terjesztését a kormányszíntű hivatalos küldöttségek 1970. évi külföldi utazására és ha­zai fogadására, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Hóakadályok megyénkben Szerda este erős északi, északkeleti széllel köszöntött ismét a tél a megye középső és északi részén. Erőssége, különösen Kisvárda térségé­ben, az éjféli órákban foko­zódott, s a közutakra hordta a korábban leesett havat. Dombrád—Tiszatelek, Beszte- rec—Kék. Demecser—Berkesz, Nyírbogdány—Pácin, Sza­bolcs veresmart—Dögé, Nyír­egyháza—Nyírtelek, Nyíregy­háza—Kisvárda és Kótaj— Búj között hótorlaszok tették lehetetlenné a közúti közleke­dést. A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka riasztották a Közúti Igazgatóság hóügye­letét, s a hóeltakarító gépek elindultak a veszélyeztetett szakaszokra. A kisvárdai tér­ségben csütörtökön délután és éste három hóeke dolgo­zott, ahol csütörtök esti je­lentés szerint már csak Beszterec és Kék között jár­hatatlan az országút. Nem jelentettek viszont komolyabb fennakadást a me­gye más részéből. A belga főváros politikai és gazdasági közéletének színe-jáva ott volt azon a csaknem 100 terítékes dísz­vacsorán, amelyet Pierre Harciéi belga külügyminisz­ter és felesége adott szerda este a szenátus elnökségi nagytermében Péter János tiszteletére. A meghívottak kö­zött ott volt Belgium két igen magas közéleti• személyisége: P. Siruye, a belga szÉiátus elnöke és A. Van Acker, a képviselőház elnöke, akik néhány évvel ezelőtt már jár­tak Magyarországon. Oft volt a belga kormány sok tagja, több gyáriparos és bankár. A díszvacsorán Pierre Har­mel és Péter János meleg hangú pohárköszöntőt mon­dott. Csütörtökön délelőtt a brüsszeli királyi palotában 1. Baudouin belga király fo­gadta Péter János külügymi­nisztert. Ezt követően a külügyminisztérium épületé­ben folytatódtak a két kül­ügyminiszter vezetésével a hivatalos belga—magyar tár­gyalások. A két külügyminiszter csü­törtök délelőtti, második megbeszélésén, amely az elő­ző napihoz hasonló, őszinte és nyílt légkörben folyt le, Pierre Harmel kifejtette vé­leményét az európai bizton­sági értekezlet előkészítésé­nek lehetőségeiről és problé­máiról. Péter János ugyan­csak ismertette álláspontját ezekben a kérdésekben. Ér­tesülések szerint a két kül­ügyminiszter tárgyalásain mindkét napon túlnyomó- részt az európai biztonság problémáival foglalkoztak. Csütörtökön délben Péter János külügymihiszter a Hil- ton-száilóban ebédet adott Pierre Harmel belga külügy­miniszter tiszteletére. Az ebéden részt vett a belga kormány több tagja és szá­mos közéleti személyiség. Ott volt E. Indekeu, a Belga királyság budapesti nagykö­vete és Molnár László, ha­zánk brüsszeli nagykövete. Az ebéden elmondott po- hárköszöntőjében. Péter János és Pierre Harmel egyaránt aa európai népek együttműkö­désének fontosságát hangoz­tatta, tekintet nélkül társa­dalmi rendszerük különböző voltára. Csütörtökön délután Pé­ter János külügyminiszter a belga külkereskedelmi mi­niszterrel folytatott megbe­széléseket. Este Molnár László, a Magyar Népköztár­saság brüsszeli nagykövete fogadást adott Péter János külügyminiszter tiszteleté­re. Kekkoneii befejezte moszkvai látogatását Kekkonen finn köztársa­sági elnök, aki nem hivatalos látogatást tett Moszkvában, csütörtökön hazája moszkvai nagykövetségén ebédet adott., amelyen Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin, Borisz Ponomarjov, to­vábbá Andrej Grecsko és Nyikolaj Patolicsev minisz­terek és más hivatalos sze­mélyiségek vettek részt. Kekkonen látogatásáról Moszkvában csütörtökön az alábbi közleményt adták ki: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meghívá­sára Urho Kekkonen finn köztársasági elnök február 24-től 26-ig nem hivatalos látogatást tett a Szovjetunió­ban. Látogatása során meg­beszéléseket folytatott Leo­nyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Fodgornijjal és Alekszej Ko­szi ginnal. A mostani találkozón foly­tatódott a hagyományos sze­mélyes érintkezés a két or­szág vezetői között. A találko­zó hasznos volt, a Szovjetunió es Finnország barátságának és széles körű gyümölcsöző együttműködésének további fejlesztését szolgálta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meghívta Kekkonen elnököt, hogy 1970 májusában tegyen hi­vatalos látogatást a Szovjet­unióban. Kekkonen a meghí­vást köszönettel elfogadta. Kádár János elvtárs február 25-én — mint arról korábban lapunkban beszámol­tunk — Nyers Rezső és Aczél György társasagában meglátogatta az MTI szerkesz­tőségét. Képünk: a közelmúltban elkészült új korszerű hírközponttal ismerkedik Kádár elvtárs és kiséret&i CKelet-Magyarország Setefaéafc VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom