Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

Í9T0 feSru'ár 94 Inn irr 5. oldal eligazítást nyújt Megjelent az 1970. évi megyei eseménynaptár Mini Fórum március 2-án SZÁZ KÉRDÉS a közlekedésről Vilhmos kontra autóbusz — Átszabás nélkül Sárospatakra Lesz-e Shelí-kút f — Valóban nemzetközi legyen a 4-es A megyei könyvtár a na­pokban jelentette meg a megyei eseménynaptárt. Má­sodszor lát napvilágot Ilyen kiadvány. Az első szám irán­ti érdeklődés azt bizonyítot­ta. hogy szükség van me­gyénkben ilyen munkára, hisz nem csupán az ünnep­napokat tartalmazza, hanem azokra a nemzetközi, orszá­gos és helyi eseményekre is felhívja a figyelmet, ame­lyek befolyásolták a megye lakóinak életét. Tartalmazza az esemény­naptár a sorsdöntő 1945-ös országos és megyei történel­mi eseményeket, a kommu­nista pártszervezetek megala­kulását, a Város felszabadu­lását követően az első na­pilap, a Magyar Nép megje­lenését. Számos kiemelkedő politikai, gazdasági, kulturá­lis és egyéb esemény rövid leírását, a megyénkben élt vagy dolgozott jelentősebb személyiségek munkásságá­nak rövid jellemzését, köz­tük több olyan közéleti mun­kát végző és a megyéből el­került szakember, politikus, író, pedagógus, publicista lexikális adatait, akikről a megye közvéleménye eddig meglehetősen keveset tudott. A jubileumi évre különös tekintettel lévő gondos válo­gatás nem csak a párt és tö­Befejeződtek a A külföldi ösztöndíjra pá­lyázók felvételi vizsgái a na­pokban fejeződtek be a hazai egyetemeken. Közel ezer je­lentkező felvételizett — közü­lük választják ki azt a több mint 300 diákot, akik az 1970—71-es tanévben a Szov­jetunió, Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia különböző egyete­mein kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat. A pályázók május második felében kap­ják kézhez a végérvényes döntésről szóló értesítést. Azok, akik a felvételi vizsgán nem feleltek meg, az illeté­kes egyetemtől kapják az ér­Egyik déUitán a Koroná­ban kedvenc asztalomnál nem sokáig pihenhettem, mert a terem másik végéből meglátott távoli ismerősöm, Piti Elemér és száját nyalva hatalmas ugrásokkal közelí­tett felém, majd az utolsó méteren ügyesen megcélozta az egyik széket és ráhuppant. — Tudod mi újság? — kér­dezte és körbenyalta ajakét. — Ha elmondod, majd megtudom — válaszoltam. Már ismertem Pitit, amikor két lábbal egyszerre lép és a száját nyalja, akkor már de­rekasan be van tintázva. — Otthagytam azokat a piszkokat! — mondta és el­ismerést várva rám emelte zavaros szemét. Kicsit za­varba jöttem, mert hirte­len nem tudtam, hogy mi­kor találkoztunk utoljára. S mivel Pitinek általában két­évenként vagy kiteszik a szűrét, vagy ő hagyja ott a munkahelyét, azt sem tud­tam, hogy a Kékdiófa utcai jzoldségüzletröl van-e szó ahol utoljára láttam dolgoz­tát vagy már egy újabbról. megszervezetek, kulturális intézmények, hanem a kü­lönböző klubok, a megye múltja, jelene iránt egyéni­leg is érdeklődőknek nyújt hasznos és hiteles eligazítást, segítséget. A még aktuális februári programból idé­zünk; „1945 február 26-án a nyíregyházi orosz kórház pa­rancsnoksága nagy sikerű hangversenyt rendez a vá­rosi színházban.” „1945 febr. 27: Nyíregyháza város kép­viselőtestülete alakuló köz­gyűlését tartja. Feladata, hogy az összes anyagi és er­kölcsi erők felhasználásával segítse a háború okozta se­bek begyógyítását, az élet megindulását, a közrend és a közbiztonság megteremtését.” „1945 február 29: A MKP nyíregyházi szervezete III. konferenciája, melyen napi­rendi pontként szerepei a dohánygyár kibővítése. a stadion felépítése, az iparo­sítás, a mezőgazdaság fej­lesztése.” Az 1970. évi megyei ese­ménynaptárt Karádl Gyuláné csoportvezető állította ösz- sze, a lektori munkát Nagy Mihály, a megyei pártbizott­ság munkatársa és Pelejteí Tibor, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ tu­dományos főmunkatársa lát­ta el. (p.) felvételi vizsgák tál pályázott a Szovjetunióba a higiénikus orvosi szakra, továbbá a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok szakára, va­lamint az NDK-ba az elek- trogyógyászati műszergyártás szakra. A szovjet ösztöndíjasok jú­liustól kezdődően Kijevben és Harkovban több hetes kur­zuson ismerkednek a vendég­látó ország életével és nyelvé­vel. A Lengyelországban ta­nuló fiatalok az 1970—71-es tanévet a lodzi előkészítő in­tézetben töltik, a többi kül­földre készülő ösztöndíjas a nyár folyamán a Budapesten rendezendő tanfolyamokon sajátítja el a tanulmányaihoz szükséges szakirodalom nyel­vezetét. — A Kék...? — Igen, azokat — vágott szavamba Piti. A nyomorul­takat, a kisnjjamban több ész van, mint az üzletveze­tőébe, meg a helyettesébe, s nekem mondták azt, hogy ugatom a szakmát!?... Újbóli körülnyalta száját, majd imigyen folytatta: „Fáj nekem, hogy mindenhol csak az igazságtalansággal talál­kozom.” — De mégis Elemér, mi történt ? — kérdeztem, bár őszintén szólva cseppet sem érdekelt. — Képzeld el, egyszer be­jön egy mitugrálsz, s telje­sen felkavart. Úgy váloga­tott. mint a Csekonics báró és akkor mondtam, hogy édesapám, azt viszi, amit adok, vagy voltszerencsém. Erre szemtelen, megjegyzést Közel száz kérdést kapott a tévé legutóbbi, közlekedési témával foglalkozó Fórum műsorának nyíregyházi stáb­ja. A 13-69 és a 11-41-es tele­fonszám csúcsforgalmat bo nyolított le ezen az estén mégis bizonyára sok tévéné­zőnek jelzett „foglaltat.” A rádió nyíregyházi stú­diójának munkatársai az adást követő napon újra ren­dezték a hozzájuk érkezett kérdéseket. Mintegy hatvan érdemi javaslat, kifogás, in­formációkérés érkezett, a töb­bi azonos témájú volt, vagy kiegészítette a már elhang­zottakat. Szinte tömegeket mozga­tott meg a „villamos kérdés”. Sokan vetették fel, miért szűntették meg a nyíregyhá­zi villamost, holott a korsze­rű nagyvárosi tömegközleke­dés leggazdaságosabb módja éppen ez volna. Ugyanebben a kérdéscsoportban: nem megnyugtató az autóbusszal való pótlás. Közismerten ke­vés az autóbusz, nem tudják megfelelő számban rendelke­zésre bocsátani. A villamos nyomvonala is jobb volt, mint az autóbuszok útja: az állomásról a város szívébe hozta az utasokat, most vagy a Szabadság tértől vagy a Ta­nácsköztársaság tértől gyalo­golni kell és ez kedvezőtle­nebb. Szó érte az uj „LAZ-Tu- riszt” buszokat is. Miért já­ratják ezeket városi közleke­désben. amikor erre ez a for­ma alkalmatlan: egyajtós, benne az ülőhelyek mellett kevés az állóhely, Éppen a kényelmetlen le- és felszállás miatt nem tudják tartani ve­le a menetrendet. Ezeket a buszokat feltétlenül távolsági forgalomban, vagy különjá­ratban kellene járatni. Több telefonáló tette szóvá: Budapesten sokkal nagyobb távolságokat lehet megtenni az 1.5ü-es jeggyel, s itt ugyan­ez két forint. Mi indokolja ezt? Még nem Is kezdődött meg a Fórum, az első telefonáló is autóbuszúgyben jelentkezett: Bocskai István a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szállításvezetője kér­dezte: mikor kap újabb autó­buszokat az AKÖV. Ugyanis jelenleg tizet bérelnek tőlük munkásszállításra. Még ötre volna szükség, hogy munká­saikat ne szállítsák teherautó­val, de már nem kapnak. Mi­kor javul számottevően az autóbuszhelyzet ? Megyén kívülről is több te­lefonhívás érkezett. Sárospa­takról és Sátoraljaújhelyről kérdezik: — Lesz-e átszállás nélküli kisvonat, újjáepítik-e a balsai hidat? Volt néhány speciális kér­dés: lesz-e Nyíregyházán tett a személyemre. Jól szá­jon vágtam... Megértesz ugye, te sem tettél volna mást, de bezzeg az én főnökeim, akik még az élő fába is beleköt­nek, nekem támadtak. En­gem tettek felelőssé! — Nahát ilyet! — csóvál­tam a fejem. — De nahát!? Csak ezért? — Csak! — bólogatott Piti. És ne csalódjon az ember az emberekben? Végső tromfként pedig így fejezte be panaszát: — És ez a mechanizmus? Így szólt és szerencsémre ekkor az egyik sarokban fel­fedezte kél szívbeli szesztest­vérét és remek ugrásokkal átment hozzájuk. Bizonyára, ők megértőbbek lesznek problémájára. I- sí Shell-kut? Mikor érkezne« az első Trabant rokkant kocsik? Ha a nyíregyházi repülőtér alkalmas növényvédő repülők képzésére, miért nem alkal­mas személyforgalomra? Margócsy József a kettős vágánypár megépítését sür­gette Nyíregyháza és Debre­cen, illetve Nyíregyháza és Miskolc között, elsősorban a késések megszűntetése miatt. Deák László nyíregyházi épí­tészmérnök az első osztályú vasúti kocsikra tett panaszt: rendszertelenül vannak beál­lítva a szerelvényekbe, a ter­mes kocsik a büfé miatt ál­landó átjáróháznak számíta­nak, ráadásul, mivel gondo­sabb kezelést igényelnének — s ez nincs meg — sok esetben rosszabbak a másod­osztályúaknái. Miben jelent­kezik tehát az 50 százalékos felár, ami a két jegy között van jelenleg? Szilagyi Imre Kallósemjén— Ujfalurétröl telefonált: te­lepülésükön 600 ember lakik, a sáros időben úgyszólván el vannak zárva a külvilágtól. 3 kilométeres út kellene, vajon mikor építik meg? Bi­hari János autóbuszvezető azért telefonált: úgy értesült, csökkentik az autóbuszveze­tők munkaidejét. Igaz-e érte­sülése — kérdezte —, mikor kerül erre sor és nem csök- ken-e ezzel arányosan a fize­tés. Mintegy 2500 embert érint kérdése megyénkben. Dr. Dankó János buji orvos az adásban is elhangzott gyer­mek, illetve kultúrváró ügyé­ben telefonált. Egyáltalán nem megnyugtató a jelenlegi helyzet, S nem kielégítő a válasz sem. Nemcsak azért, mert a negyedéves határidő­ből nem lesz semmi, hanem azért: rendkívül rossz állapo­tok uralkodnak a nyíregyházi állomáson, s ezt még tetézték is. zető-képzes ügyében tett egy javaslatot; a közelmúltban emelték ugyan a vizsganor­mát, de szerinte a felkészítés ezzel nem tart lépést. Ezért javasolja: a Nyíregyházi Kos­suth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola gépjármű­technikai tagozatán, illetve hasonló iskolákban kellene képezni a gépkocsivezetőket. Mátészalkát is érintette egy kérdéscsokor: telefonált a mátészalkai vasútállomás új­jáépítésében részt vevő Szép Imre. Elmondta, 45 óta áll ugyanúgy az állomás, holott ma naponta mintegy har­mincezer ember fordul meg itt. Sürgető az átépítés. Ugyancsak kívánatos a köz­vetlen gyorsvonat. Feltették a kérdést; várható-e a távolab­bi jövőben a Mátészalka— Nyíregyháza vagy a Máté­szalka—Záhony vonal villa­mosítása. Többen telefonálták a 4-es főközlekedési út miatt. Óriási a kamionforgalom, sok turis­tabusz jár az amúgy is zsú­folt 4-es úton. Keskeny a pá­lya, Nyíregyházán az átmenő- förgalom nagymértékben akadályozza a városi közle­kedési. Nem elég egyszerűen felújítani ezt az utat. Valóban nemzetközi méretű és ilyen 'orgalomra alkalmas utat kel­lene építeni. Kérdezték: va­jon a tervezett felújítás, épí­tés szerint már a városon kí­vül vezetik-e vonalát. Sok más érdekes kérdés is volt. A rádió munkatársai valamennyit feldolgozzák. s tervük szerint március 2-án „mini Fórumra” hívják meg az érdekelteket, s Ott kérnek választ a kérdésekre. A Ke- let-Magyarország következő számaiban a közlekedéssel foglalkozó írásokban is igyek­szünk választ adni a Fórum­hoz érkezett kérdések egy ré­szére. M. S. Haromem \m n tízmillióba Küldöttgyűlés a Tiszavasvári és Vidéke Takarékszövetkezetben Csaknem 3 ezer tag kép­viseletében február 22-én, vasárnap tartotta meg kül­döttközgyűlését a Tiszavas­vári és Vidéke Takarékszö­vetkezet, melyen részt vett és felszólalt Acél Béla, a MÉSZÖV elnöke is. Az el­múlt év munkájáról és az idei feladatokról szóló beszá­molót Szabó Károly, az igaz­gatóság elnöke ismertette. A tavalyi eredmények is tükrözik, hogy mind népsze­rűbbek a falusi bankok, tag­jainak többségét a termelő­szövetkezeti tagok, munkások és alkalmazottak képezik. E szövetkezet betétállománya meghaladja a 10 milliót, melyből 3 millió a tavalyi növekedés. 1969-ben újabb 380-an kérték felvételüket, s így a taglétszám megközelíti a 3 ezret. A takarékszövetkezet nép­szerűségét és hasznosságát mutatja, hogy a múlt évben több mint 8 millió forintot kölcsönöztek különböző hite­lek címén több mint 2 ezer tag részére. Gazdálkodásuk eredménye 203 ezer forint nyereség, melyből 100 ezer forintot a tartalékalapra he­lyeztek. A küldöttgyűlés a szövetkezetpolitikai elvek fi­gyelembevételével korszerű­sítette és a szükséges módo­sításokat megszavazta az alapszabályban, csatlakoz­tak a megyei szövetséghez és megválasztották a megyei küldöttközgyűlésre a küldöt­teket Múzeumi galéria Nyírbátorban Újabb értékes képzőművé­szeti alkotásokkal gazdago­dott a megye egyik legtöbb látogatót fogadó múzeuma, a nyírbátori. A Báthori István Múzeum a napokban kapta meg a Képzőművészeti Alap és a Művelődésügyi Miniszté­rium küldeményét a múzeumi állandó képzőművészeti galé­ria kialakításához. Tizennyolc festmény és három szobor érkezett Nyírbátorba, az or­szág legjobb képzőművészei­nek 1968. évi munkáiból. A több mint 140 ezer forint ér­tékű képzőművészeti anyagot külön teremben mutatják be a közönségnek a felszabadu­lási jubileumi kulturális ren­dezvények során. A nyírbátori múzeum már eddig is 460 festménnyel, szo­borral és más képzőművésze­ti alkotással rendelkezett. A most már csaknem ötszáz al­kotásból válogatják ki a leg­jobbakat az állandó múzeumi galéria megalapozásához. Ezenkívül továbbra is meg­rendezik az időszaki tárlato­kat a fővárosi képzőművészeti múzeumok, kulturális intéz­mények kölcsönanyagaiból. KGST divatkongmszus Varsóban Lodzban hétfőn összeült a KGST könnyűipari állandó bizottságának az öltözködés- kultúrával foglalkozó munka- csoportja, népszerű nevén a KGST divatkongresszusa. A tanácskozás különös figyelmet fordít a sportöltözet megvita­tására. E témáról a cseh­szlovák küldöttség terjeszt elő beszámolót. A munkacsoport ülésével egyidejűleg nemzetközi divat- bemutatót is tartanak. Ezen a magyar vállalatok is gazdag kollekcióval szerepelnek. A magyar ruhák vonalai általá­ban szolidak, bár az összeállí­tásban megtalálhatók a maxi kabátok és a legombolható maxi szoknyák is. Házi Miklós a gépjárműve­Ezt is vegyük észre í A HELGA CÍMŰ FILM ÜRÜGYÉN Megnéztem én is a „Helgát”. — Okos, szép, hasznos filmnek tartom. Mivel azonban nem vagyok filmesztéta, nem a film művészi értékével, sót nem is magával a film méltatá­sával kívánok foglalkozni e néhány sorban. Nem titkolom, hogy a gyülekezés ideje alatt — látva a szinte kizárólag fiatalokból álló, köztük nem egy — külseje után — könnyen „huligánnak” minősíthető közönséget — né­mi szorongással gondoltam azokra a régebbi, néhány filmelő­adáson hallott közbekiabálásokra, megjegyzésekre, — enyhén szólva „kacagásokra”, — amelyek bizony sokszor megzavar­ták számomra egy-egy film megtekintését. A mozihelyiség zsúfolásig megtelt. Szinte kizárólag fia­talokkal. Minden rendelkezésre álló helyen ültek, néhol bi­zony szorongtak a pótszékek nézői. Ennek ellenére semmi to­longás, lökdösődés, furakodás, hangoskodás nem volt már a bemenetel alatt sem. Még az elsőket is nyugodt, fegyelmezett felállással, szó nélkül engedték helyükre. Az előjáték alatt állandóan vártam, mikor indul meg a közönség bizonyos hányadától származó „kisérő műsor”, a képek és szöveg hangos kommentálása. Azonban mind a hír­adó, mind a kísérő film lepergett teljes csendben. — Kissé csodálkoztam magamban, de aztán azt gondoltam; na majd, ha Helgát meglátják! A felvillanó eleven, magukért beszélő első képsorok a hozzájuk illő megkapóan tömör, magvas szöveg, a kevés szó­val is sokat mondó, meggyőző néhány bevezető mondat olyan feszült figyelmet és néma csendet teremtett, ami az egész filmelőadás alatt végig kitartott és nem engedte meg még a legcsapongóbb serdülő kori fantáziának sem, hogy a téma ké­nyesebb részletei olyan mezőkre tereljék, amelyek beszeny- nyezhetnék a legfelemelőbb emberi feladat: az élet tovább- plántálásának, a szörnyű szenvedésből fakadó anyai örömnek és méltóságnak, az új életért való közös szülői felelősségnek a filmen ábrázolt tisztaságát. Az ott ülő diáklányok és kiskatonák, a „vagány srácok”, velem együtt ugyanazt érezték és gondolták e másfél óra alatt: nagy és szent dolog az élet és mélységesen nagy fele­lősséggel terhes feladat az elődeinktől kapott életet tovább­származtatni. Az élményen kívül, amit maga a film nyújtott, volt még valami más, ami megörvendeztetett engem, mint pedagógust és szülőt. Meggyőzött ez az alkalom arról, hogy a mi sokszor okkal, de még többször elhamarkodottan felelőtlennek, érdek­telennek, sőt néha cinikusnak minősített fiatalságunk, ame­lyik ilyen mély átéléssel, fegyelmezett komolysággal tudta vé­gignézni ezt a „kényes” témájú filmet, valójában túlnyomóan értő és érző emberekből áll, csak komoly dolgokról és igazán, nyíltan, őszintén, frázisok nélkül, jobban az ő nyelvükön kell hozzájuk szólnunk — pedagógusoknak, szülőknek egyaránt Porzsolt István Közel ezer pályázó külföldi ösztöndíjra tesítést. Az idén különösen sok fia­CSALÓDÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom