Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

4 oftist «•ELET-MAGYARORSZAO 1970. fétwhife «, GYEREKEKNEK Fúj a, fúj a szél. s a hó hull, ha jön majd TÉLAPÓ, 6 csilingel a szánja — csöngess, csengő csodaszán, S gyére! hiszen ide vár minden gyérek mára! Január, február... Január, február -*> nemsokára itt a nyár! Sándor, József Benedek ■ meghozzák a meleget, az emberek ásnak, vetnek borsót, babot, répát, retket, a fiuk meg pörgő-forgó, göndör cigány kereket. Szülők fóruma Az én gyerekem tehetséges Szinte könnyezve panaszolta az egyik nyíregyház: szülő, hogy gyerekét — bár nagyon tehetséges — Áz idén sem vették fel a fővárosi balettiskolába. „Pedig minden tanára egyöntetűen állítja, hogy a gyerek át­lagon felüli tehetség” — fejezte be az elkallódó gye­rek iránti sirámait a szülő. Az egyik szülői értekezle­ten — éppen a nyíregyházi altalános iskolai pedagó­giai hetek során „borult ki” egy értelmiségi munka­körben dolgozó szülő: Tehetséges gyerekével nem fog­lalkoznak kellően, csak úgy, mint a többi átlaggye­rekkel. Ilyen és hasonló problémákkal bárhol találkozha­tunk, nem csak szülői értekezleteken, tantestületi vitá­kon. a munkahelyeken zajló mindennapi csevegések­nek is gyakori témája a tehetséges gyerek. Ellenben kevés szülő van tisztában a kifejezés igazi tartalmá­val, vagy ha igen, kevesen ismerik tárgyilagos ítélő­képességgel gyerekeik általános és speciális képessé­geit. Elég egy gyorsan megoldott matematikapélda, egy jól rögtönzött logikai felismerés, esetleg egy kél­lő érzelmi hangulatban elmondott vers, próza — szö­vegrész — s máris kész a gyerek önálló értékítéletét, ön­ismeretét Zavaró, esetleg teljesen rossz irányba terelő elfogult szülői kinyilatkoztatás: „az én gyerekem te­hetséges.” De mit értünk tulajdonképpen er alatt, mit tart a nevelés tudománya a tehetségről? Valóban zseni­ként kell tisztelni a szülői házban és az iskolai osz­tályban a gyereket akinek értéími, gondolkodóké- pessége, vagy egy speciális tantárgyban mutatott jár­tassága, esetleg zenei, képzőművészeti és egyéb hajla­ma felkelti környezetének érdeklődését? Pedagógiai zsargonkifejezések helyett jobb a min­dennapok gyakorlatában fogalmazni: a tehetségről azt tartják a szakemberek, hogy komplex jelenség, ami­nek kibontakoztatása valóban az iskola egyik fontos funkciója. A sokféle képességet a pszichológia tudo­mánya két csoportra osztja, általános és speciális ké­pességekre. Az ember általános képességét szokták te­hetségnek nevezni — egyesek intelligenciának mond­ják. Egy ma már bizonyos, az általános képességekbe beletartoznak a személyiség összes tulajdonságai — nem csak az értelmi, hanem az érzelmi, akarati élet sajátosságai is, s ez igen fontos kérdés. Könnyebb á tehetséget felismerni, mint kibonta­koztatni, ápolni. Az a gyerek, aki pillanatok alatt át­látja az adott tantárgyi probléma lényegét — legyen az matematikai, fizikai, kémiai, avagy történelmi, társadalomtudományi — s a megoldás tartalmában, in­tenzitásában jóval megelőzi az átlagos tanulókat — közel járhat a minősítéshez, amit így mondunk: te­hetség. Kérdés azonban, kap-e szűkebb környezetétől, a családban, az iskolai és osztályközösségben, az út­törőszervezetben, KISZ-ben, olyan pozitív ösztönzése­ket, hatásokat, amelyek segítik ót képességeinek meg­valósításában. Mert a problémák nem csak abból szár­maznak, hogy elhamarkodottan tehetségesnek, csoda­gyereknek kiáltanak ki szülők, hozzátartozók, vágy pedagógusok egyes gyerekeket. Ez akár hosszú évekig, sót egész életén át belső vívódásokkal, a nagyra, többre hivatottság érzésével „ajándékozza” meg a felnövekvő embert, s később sem. vagy nehezen talaj- ja meg helyét az életben. A zsenitudat, a számára méltatlan környezet nem egy ember tragédiájának volt már előidézője. Ezért ró nagy felelősséget szü­lőre, iskolára, hogy ne áltassák hiúságból, felületes­ségből, rossz emberismeretből a gyereket. Ma már egyre több mod van arra, hogy megbíz­ható pedagógiai eszközökkel — tudóspróbákkal, fel­mérésekkel több eves. minden oldalú megfigyeléssel felismerhetővé váljanak a valóban kiugró tehetségek. Az általános iskolákban — különösen a városban, de nagyobb községekben, megyénkben is különféle ta­gozatos osztályokban tanulhatnak a speciális érdek­lődésű gyerekek: matematikai, fizikai, kémiai, zenei és más szaktárgyakban. Ezek az iskolai lehetőségek intézményesen segítik a kiváló képességűek elmélyül­tebb képzését, hogy a középiskolák szakos tantervű osztályaiban eredményesebben folytathassák tanulmá­nyaikat. Minden szülőt, minden nevelőt nagy óvatosságra és felelősségre int az átlagon felüli képességek meg­ítélésének dolga. Nem arról van szó, hogy ne vegye­nek tudomást e tulajdonságok jelentkezéséről, vagy abszolút mércéket alkalmazzanak. Ez káros lenne, mert elkallódéira kényszerítne valóban tehetséges gyerekeket. Ellenben veszélyes a felületes, egyoldalú, alkalomszerű kinyilatkoztatás, a zsenitudat elültetése azokban, akik csupán az átlagosnál ügyesebbek, szor­galmasabbak. A valóban tehetségesek esetében pedig baj lenne megelégedni az „isteni szikra” első fellob- banásaival, s megfeledkezni arról, hogy a legkiugróbb tulajdonságok is visszafejlődhetnek, elsorvadnak, ha nem neveljük a formálódó ember égész egyéniségét, jellemvilágát — akaraterejét, kitartását, önfegyelmét. Önellenőrző képességét. Nagy-nagy őszinteséget kíván ez különösen a továbbtanulás, a pályaválasztás során a szülőtől, nevelőtől, hogy kevesebb legyen a _ mégha- sonlott, konfliktussal küszködő serdülő és felnőtt, akik rossz jelzőlámpa fényére indultak el az életbe. Ezt a lámpát a felnőttek kezelik — persze együtt a gyé- rekefckeL Páll Géza LEKVAREVÉS Két játékos egészen közel egymással szemben helyez­kedik el. Bekötik a szemü­ket egy kendővel. Középre elhelyeznek az asztalon egy üveget vagy egy tálat, ben­ne lekvárral. A játékosok kezébe adnak egy-egy kana­lat. A verseny szabályai sze­rint egymást keil mege »rm­ok lekvárral. Ez bizony nem is olyan könnyű fel­adat. Lehet. ugyanezt süte­ménnyel (tortával) is ját­szani. Persze a legalkalma­sabb ez a játék táborban, amikor nem kell a ruhánkat félteni. De lehet nagyobb te­remben is. Csak a körülmé­nyeket kell helyesen megvá­lasztani. KÖTÉLTÁNC A FÖLDÖN A földre 4—o méter hosz- szú spárgát fektessünk. A játékosoknak ezen ken vé- gigmenmok minden ingado­zás nélkül, de a spárgát csak megfordított látcsőn keresz­tül nézhetik. (így az nagyon távolinak tűnik, ahová lép­nie kell.) Ahány félrelépés, annyi rossz pont a két rész­re osztott csapatoknak. Ne­hezíthetjük a játékót azzal, hogy a spárgát cikcakkban helyezzük él. Igen mulatsá­gos és szórakoztató játék. Megfejtendő? a Kisvárd ára vonatkozó, számmal jelölt négyszögekhez tartozó sorok. (L 2, 3, 4) Törd a fejed! V. Oszejeva: Vova nem hazudik Vízszintes! 1. Megfejtendő, s. Egymást kö­vető betűk az ÁBC-ben. 7. Ilo­na beceneve. 8. Vés (szövegel). 9. Tél reggel!!! 11. Heg. 12 Ele­mi részecske. 14. Becézett Al­bert. 16. Megfejtendő. 18. Euró­pai nép. 20. Mely Személyt. 21. E napon. 22. .. .-lom. 24. Erő­dítmény 26. Helyeslés. 27. Megfejtendő. 28. Azorios mással­hangzók. 29. Az Idő „orvosa”. Függőleges; t. Ételízesítő". Telj sport. a. ... Baba és a 40 rabló. 4. li­mai 51. 5. Közel-keleti nép. 6. Megfejtendő. 18. Csomó, sűrűsö­dés. 11. VMS. 13. Egykori teét- gyakorló mozgalom. 14. Női étiekhangszín. 15. Autóbusz- márkánk. 17. Római 3. 19. Balti táváros. 21. Kis híján marás!!! 23. ... culpa. 24. Üt. 26. Nátrium vegyjele. 27. Olasz folyam. Megfejtendő: Néhány közép-, illetve dél­amerikai állam neve: vízszintes 1. 16. 27, függ. 6. Műit bed megfejtés: A busójárás Mohácson Könyvjutalom: Tóth Emese Nyíregyháza, Ehyedi István Nyír­bátor, Tarr Irén Besenyőd. Elment egyszer három fiú az erdőbe gombát szedeget­ni, bogyót gyűjtögetni, ma­dárdalt hallgatni. Sétálgat­ták, jöttek-mentek, bujkál­tak a fák a bokrok között, s közben észté sém vették, hogy majdnem beesteledeit. Féltek hazamenni, hogy baj lesz, amiért ilyen későre ma­radtak. — Majd kapunk mi ott­hon! — néztek egymásra, s útközben azon töprengték, hogy mi lenne jobb: hazudni valamit, vagy megmondani az igazat? — Én. azt fogom mondani — szólt Pavlik — hogy far­kas kergetett meg áz erdő­ben és eltévedtem. Apukám bizonyára megijed majd és ■nem fog bántani, örül, hogy épségben hazakerültem. — Én meg azt mondóm majd — folytatta Petya —, hogy nagyapóval találkoztam az útón és elbeszélgettük az időt. Anyukám biztosan megörül majd, hiszén úgyis régen volt nálunk nagyapó, és eszébe sem jut majd olyasmi, hegy megverjen. — Éií megmondom aziga­Krecsmáry László: Csöngess , csengős csodaszán Havas, háváts, havas ut — merre van a kövesút, merre van. a járda? Minden csupa, csupa hó, s egyben csuda-csudajó sima ródlípálya. Vagyím Levin: Dal a növekedésről Titkon növekszik fcutyus. kisvirág, Álom dajkál embert s madárfiát. Egy pipacsbimbót lestem hajnalig, S nem moccantotta tűzszin Szirmait. De elaludtam, s zárult kelyhe, lám, Teljében lángolt ébredés után. Feküdj WSTaff, álófhtol ^ r*‘ akiva keli.. . S egy szép napon, meglátod, nagy leszel. zat — szólt Vova. — Ez « legegyszerűbb! Elmondok mindént úgy, ahogy volt, és nem fárasztom magam még azzal is, hogy hazug mesékéi; találják ki. Már jóéskán beesteledett, mire a három fiú hazaért. — Jáj, megkergetett as erdőben egy farkas! — lé­pett be „ijedten" Pavlik « szobába, mire áz éppen ná­luk tartózkodó erdész báásí nevetve mondta: Miféle farkas, hallod-e? Ebben az erdőben ért még sohasem, láttam farkast, pe­dig gyerekkorom óta ben­ne járok... Biztosan csak képzelődtél, kisöteg! Pavlik édesapja. vagyon megharagudott. — ElcsaVarog, g ráadásul még hazudik is! — mondta szigorúan, s olyan szomo­rúan csengett a hangja, hogy Pavliknak még a szíve is belesajdult Petya is elmondta otthon a nagyapóról kitalált törté­netet, s amikor éppen befe­jezte, akkor nyitott be a má­sik szobából nagyapó. Kide­rült, hogy egész délután öté Vált náluk, s alig győzte mát várni, hogy hazajöjjön as unokája, — Hát ilyen kisfiam van nekem? — pironkodott bú­san nagyapó előtt Pctya édesanyja. — Elcsavarog, « ahelyett, hogy megmondana az igazat és bocsánatot kér­ne, még hazudik isi.. f«* dűl) a sarokba! Vova az igazát mondta Ht otthon a nagymamájának, aki zsörtölődött egy ideig « csavargás miatt, de aztán megbocsátóan simogatta, ■megsi-nokája szöszke kis fe- iityá elébe tette az illatomé lmrolgo vacsorát.. Fordította: Kreemnáry LasziS EZT JÁTSSZUK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom