Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

1. «im KELBT-MAGYARORSZÄ« 1970. február 2l> «t Roscsfn válasza magyar újságírók kérdéseire a leszerelési tárgyalásokról Alekszej Roscsín nagykövet, a genfi leszerelési értekezle­ten részt vevő szovjet küldött­ség vezetője fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda és Szászi Józsefet, a Magyar Hírlap különtudósí- tóját és válaszolt kérdéseik­re. Alekszej Roscsín 1962 óta vesz részt a genfi leszerelési értekezlet munkájában. Előbb a szovjet küldöttség helyettes vezetője volt, majd amikor Szemjon Carapkint 1966-baii bönni szovjet nagykövetté nevezték ki, 6 vette át a szovjet delegáció vezetését. Alábbiakban közöljük A magyar újságírók kérdéseit és Alekszej Roscsin válaszaik Kielégítőnek tartja-e a leszerelési bizottság jelen­legi összetételét tekintettel arra az Indokolt és 11 Thant ENSZ-főtitkár itteni beszédében is érin­tett követelményre, hogy áz átfogó leszerelési meg­állapodások kidolgozásá­ban az összes atomhatal­maknak, általában minden jelentősebb katonai erővel rendelkező államnak részt kellene venni? A leszerelési bizottság, amelyben jelenleg 25 állam képviselteti magát — Fran­ciaország kezdettől fogva tá­vol maradt a bizottságtól =* fontos nemzetközi intézmény, amely a háborús veszély Csökkentésén, a tömegpusztí­tó fegyverek betiltásán, álta­lában azon fáradozik, hogy a gyors, tudományos és techni­kai fejlődés eredményeit ne haszhálják fel az emberiség elien. A bizottságban képviselve vannak a nyugati katohai szövetségi rendszer tagjái, velük azonos számban szo­cialista országok, valamint az úgynevezett el nem köte­lezett áilamcsoport tagjai, a múlt évben nyolc új állam­mal bővült a bizottság, köz­tük a Magyar Népköztársa­sággal, az ENSZ és a Varsói Szerződés tagállamával, amely már korábban is aktí­van és kezdeményezően ki­vette részét a leszerelési erő­feszítésekből. Az új tagok kö­zül kiemelném még a nagy gazdasági és katonai poten­ciállal rendelkező Japánt, amely 1945-ben atomtáma­dás célpontja lett. A leszerelési bizottság nem ENSZ szerv, összetételének meghatározásában nem a közgyűlés, hanem a bizottság két társelnöké illetékes. Vé­leményem szerint a tavalyi kibővítés Után a bizottság reprezentatívabb és hatéko­nyabb lett Mi a helyzet Franciaor­szág képviseletével, vala­mint olyan országok eset­leges bekapcsolódásával, mint a Kínai Népköztár­saság, továbbá a két né­met állam? Franciaország kérdését kü­lön venném, mert tagja A bizottságnak és bármikor el­foglalhatja helyét. De Gaulle a távolmaradás mellett dön­tött, áz új francia kormány­zat pedig még nem jelezte, hogy módosítani kívánja ezt az álláspontot. Bizottságunk — ismétlem — nem ENSZ- szerV. Ennélfogva nincs élvi akadálya annak, hogy bele­kapcsolódhasson munkájába á Kínai Népköztársaság, amely nem tagja az ENSZ-nek. Ma­ga Kína azonban soha nem vetette fel részvételének kér­dését. A két német állam bevo­násáról volt szó a bizottság kibővítésekor. A Szovjetunió nem ellenzi az NSZK részvé­telét a leszerelési bizottság­ban, ha az NDK-t is fel­veszik tagjai sorába. A nyu­gati hatálmák azonban nem voltak .hajlandók ehhez hoz­zájárulni. Az ÉNS2 európai szerveze­tei mellett egyébfe'éht ntitid az NDK-nak, mind az NS2K­nak van megfigyelője éí mindkét állam figyelemmel követi a leszerelési tárgyalá­sokat. ... A tízhatalmi leszerelési bizottságban annak idején nem voltak el nem kötele­zett országok. Milyen a szerepük az újabb lesze­relési tárgyalószervekben? Az utóbbi években az el nem kötelezett országok po­litikai aktivitásának fokozó­dása volt megfigyelhető,' egyebek között az ENSZ-ben és a genfi leszerelési értekez­leten Is. Igen pozitív volt a szerepük a vegyi- és baktéri­umfegyverek betiltásának kérdésében, az 1925-ős genfi jegyzőkönyv értelmezésében. A leszerelés Iránti érdeklő­désüknek nemcsak áz az oka, hogy gazdasági fejlődésük meggyorsulását remélik át­szerelés révén felszabaduló erőforrások békés felhaszná­lásától Szeretnének katonai értelemben is stabilitást látni a világban, különösen az el nem kötelezett államcső port­nak azok a tagjai, amelyek konfliktusok övezeteiben van­nak és amelyek létükért ag­gódnak. Milyen kérdéseket he- !*«» előtérbe a szovjet küldöttség a leszerelési bizottság jelenlegi ülés­szakán? Három kérdésnek tulajdo- nitunk különös fofttosságot. Az első a vegyi- és baktérium- vegyverek Betiltása, a máso­dik a tömegpusztító fegyve- fék kitiltása a tengerek és az óceánok fenéíttérségébői, a harmadik az általános és teljes leszerelés. hi?**ré* kérdésekre kéjt a bizottságnak figyelmét össz­pontosítania, illetve ezeknek a kérdéseknek a megvitatá­sát kell felújítania. Emlé­keztetnék arra, hogy az ál- í teljes leszerelés kérdése — szovjet kezdemé­nyezésre -» 1962. vagyis a bizottság megalakulása óta szerepel napirendjén. Ameri­kai részről a tengerfenék problémáit vették előre: vé­leményem szerint ezeknél a kérdéseknél , nincs különö­sebb ok rangsorolásra. Kapcsolatban áll-e a leszerelési bizottság tema­tikája az európai bizton­ság kérdésével? Általában Igen, de közvet­len kapcsolat nincs. Az eu­rópai biztonság kérdése nem szerepel a leszerelési bizott­ság napirendjén, de a lesze­relésnek kétségkívül van be­folyása a békére, így az eu­rópai biztonságra is. Az ön véleménye sze­rint nem csökkenti-e a genfi leszerelési értekez­let iránti érdeklődést az a körülmény, hogy majd­nem vele egyidejűleg foly­nak szovjet—amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról? Helytelen lenne a két tár­gyalási fórum szembeállítása egymással, annyival is in­kább, mivel a Salt néven emlegetett szovjet—amerikai tárgyalások még csak a kez­det-kezdetén tartanak. Véle­ményem szerint minden utat fel kell használni a leszere­lés érdekében. Minél több út vezet á leszereléshez, annál jobb. Indokolatlan a kétoldalúéi többoldalú tárgyalások vala­miféle szembeállítása. Itt Genfben is folytatunk kétol­dalú megbeszé1 éseket *- egyebek között nyugati ha­talmakkal is — a leszerelés általános és részproblémái­ról. Másfelől a Salt és » gen­fi tárgyalások tematikája között Világos Választóvonal húzódik, egyik fórum sem akadályozza a másik műnké iái. Milyen tárgyalási prog­rammal jött Genfbe a szovjet küldöttség a nem nukleáris tömegpusz­tító fegyverek kérdésé­ben? A vegyi- és biológiai fegy­verek vonalán három kér­déscsoportot kell megvitat­nunk. Az első a tilalom kö­re. Véleményünk szerint nemcsak a halált okozó ve­gyi és baktériumfegyvereket kell betiltani, hanem kivétel nélkül mindet. A második probléma az, hogy külön konvencióval tiltsuk-e be az egyik, és külön konvenci­óval a másik fegyvertípust Mi a közös konvenció hívd vagyunk, mivel a - két fegy­ver azonos kategóriához tar­tozik. Végül a harmadik kérdés az ellenőrzés kérdése, vagyis az, hogy garanciákat teremtsünk a gyártási, fel­halmozási és bevételi tilalom érvényesítésére. A szovjet küldöttség * kérdések megvitatásánál a szocialista országok közös tervezetét tekinti alapnak de bármilyen új javaslatról hajlandó tárgyaink Mi az ön véleménye Nixon elnök ezzel kap­csolatos bejelentéseiről és az 1925-Ős genfi jegyző­könyvről? Az 1925-ös genfi jegyző­könyv betiltotta a vegyi- és baktériumfegyverek háborús alkalmazását, de nem tért ki a gyártás Betiltására. Ez a jegyzőkönyv azóta a nem­zetközi jog általános normá­ja lett, jóllehet mindmáig nem ratifikálták olyan ha­talmak, mint az Egyesült Ál­lamok, Japán, Brazília. Nixon elnök közölte, hogy ratifiká­lás Céljából a kongresszus elé terjeszti a jegyzőkönyvet. Bejelentette továbbá, hogy az Egyesült Államok lemond a biológiai fegyverek birtok­lásáról és megsemmisíti ilyen fegyverkészleteit. Mi csak annyit fűzünk ehhez, hogy Nixon bejelentése ne legyen üres nyilatkozat, a szavakat kövessék tették. Egyébként amit Nixon be­jelentett, az már következik a genfi jegyzőkönyvből, s akisét Lóra Uiauont mosta­ni genfi beszédében az amerikai példa követésére szólított fel, azok már régó­ta ratifikálták az 1925-ös megállapodást. Ami pedig a szocialista országokat illeti, a baktérium- és vegyifegyverek betiltására vonatkozó közös javaslataik jóval előbb hang­zottak el mint Nixon beje­lentése. A szovjet tárgyalási programban nem, szerepel külön pontként a föld alatti atomfegyverkísérle­tek betiltása. MI a Szov­jetunió álláspontja ebben a kérdésben? Álláspontunk változatlan. A föld alatti atomfegyverkí­sérletek betiltását, Vagyis a teljes atomcsendet évek óta szorgalmazzuk, de a techni­kai fejlettség mai fokán fe­leslegesnek tartjuk a hely­színi ellenőrzést Áthidaló megoldásként javasolták az olyan szeizmikus adatok Cse­réjét amelyek alapján a föld alatti atomrobbantások megkülönböztethetők a föld­rengésektől. A Szovjetunió két feltételiéi járul hozzá ehhez: ha az adatcsere ön­kéntes alapon történik, és ha az adatokat az országok sa­ját hatáskörükben bírálják el Végezetül kérjük, jelle­mezze néhány szóval a szocialista. országok együttműködését a lesze­relési bizottságban. Együttműködésünk szoros. Rendszeresen konzultálunk az ülésszakok -előtt-ée^ alatt. Magyar javaslatra •y- egye­bek között — foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy az ülésszakok előtti kétoldalú véleménycseréket a bizott­ságban részt vevő szocialista országok sokoldalú konzultá­ciójával váltjuk fel. A szo­cialista országok együttmű­ködése már eddig js nagy­ban hozzájárult a leszerelé­si bizottság munkájának eredményeihez és rmggyőző- désünk, hogy az újabb szo­cialista országok bekapcsoló­dása hasznára válik bizott­ságunknak. Berlin—Bonn párbeszéde Miközben Jordániában nyugalom uralkodik a kirá­lyi kormány és a palesztin felszabadításl szervezetei: közötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvéle­mény figyelme egy rendkívül lényeges hír nyomán ismét Európa felé fordult. Ez a hír, amely villámgyorsan be­járta a világot, így hangzik: Ahlers, a bonni kormány hivatalos szóvivője bejelen­tette. hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya telexüzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köz­társaság, államtitkárától. „Hi­vatkozással Brandt kancel­lár február 18-1 levelére — közli az üzenet — az NDK kormánya közti, hogy Ger­hard Schuessleft, a minisz­tertanács hivatalának helyet­tes vezetőjét jelölte ki a Brandt—Stoph találkozó vég­leges időpontjának, valamint Bz ezzel összefüggő más tech­nikai és protokolláris kérdé­sek tisztázására. Az NDK kormánya kéri. hogy az NS5ÜK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit már­cius 2-án délelőtt 10 órára várnak Berlinben, a minisz­tertanács épületében”. A bonni szóvivő haladék­talanul hozzáfűzte, hogy kormánya a javasolt időpon­tot elfogadja és valószínűleg Sahm kancellári hivatali osztályvezetőt küldi Berlin­be. Mikor egy újságíró meg-., kérdezte, ezek után biztösfa;' vehető-e a Stoph—Brandt találkozó. Ahlers egyértelmű , igennel felelt. Nem csoda tehát, hogy a fenti hír' világszerte rendkí­vül intenzív:.'érdeklődést.' val-~ tott ki. A berlini válasz nagy lépéssel közelebb hoz- • ,ta a megvalósuláshoz a. két' Németország kormányfői ta-- lálkozóját.' A két német ál-r': lám párbeszéde tehát folyta--, tódik, és bizonyos -.értékértben? mind . konkrétabb formát • ölt, " A realitások valamennyi hí-' ve. elégtétellel veheti tudó-, másul, hogy végleg össze­omlott áZ a két évtizeden át. Washington által • intenzíven támogatott nyugatnémet po­litika, amely . az „egyedüli képviselet” irreális, tehát tartalmatlan dogmáján ala­pult. Ugyanakkor más kérdés a tárgyalások megvalósulása éa Ismét más a világszerte any- nylra várt eredmény. Ehhez az kellene, hogy Bonnban kérlelhetetlen . következetes­séggel — a CDU—CSU meg­élénkülő aknamunkájával ha­tározottabban szembefordul-, va — levonják áz új helyzet' valamennyi konzekvenciáját és megfosszák azt jelenlegi felemás karakterétől Ve Tha Llen, az á ÍS éves vietnami kislány, aki a My Laiban elkövetett amerikai Vérengzés túléíőjeként hazánk­ban is drámái szavakkal számolt be iszörtyú élményeiről, most Nyugat-Európát járja. Képünkön: Ve Tha Llen a' íóft* dohi repülőtéren. (Kelet-Magyarország telefoto} Üzenet Vietnamból IV» A főnixváros Nghe An tartomány köz­pontja a Lám folyó partján található. A folyó felé vezető úton, a sorompó előtt mindig állnak autók, Várják a térü­lő kompot, amelyről tapasz­talt személyzet vezényli le a túlpartról érkezett jármű­veket. Ez így Önmagában — nagyon hétköznapi kép ma Vietnamban. Az átkelőhely­től azonban hosszú szaka­szon, néhány kilométeren ro­mok kisérik az Utast. Itt Volt — s itt éled újjá Vinh városa. Markáns arcú, zömök férfi mutatta be a várost. Nguyen Phoui Trdttg, a tartományi párt-végrehajtóbizottság tag­ja saját szemével látta a vá­ros fölé süvöltve száguldó első amerikai gépeket. — Tartományunkban, a Lám r 'yő partján zuhant le az első amerikai gép, amit légvédelmünk lelőtt — sza­vaiban ott érzem a jogos büszkeséget. Az alacsonyra ereszkedő kalózgépet puska- tűzzel fogadták a mieink, s amikor a magasba akart húz­ni, légvédelmi egységünk te­litalálata megpecsételte sor­sát, A tartomány központja, Vinh ma inkább csak elneve­zésében város. Néhány ki­sebb ház kivételével egyebet sem látni, mint romokat. A városon átvezető főútvonal és vasút csak kiindulópontja volt a dühödt ellenség van­dál pusztításának. Az ame­rikaiak hém ismertek kímé­letet: kórházak, templomok, iskolák dőltek össze a légi­erő és a 7. flotta támadásai, rakéta- és ágyutüze nyomán. Láttám á pedagógiai főisko­la négy hatalmas épület­tömbjének roskadt tetőzetét, kiégett ablakait; láttam a filmszínházat, ahol csupaszon, tető nélkül, kormos csíkokkal meredt rám a lépcső, a vetí­tőterem, a nézőtér — pedig az utcán álltam. 1985-tól már szinté folyamatosan bombázták a várost és kör­nyékét, még a falvakat is, közülük hatból semmi nem maradt. Folyt mégis a mun­ka, nem állt meg a szállítás. Az amerikaiak elképzelései csődöt mondtak, hiszen ha egy hidat szétbombáztak, mellette nemsokára állt már a pontonhíd — nem sikerült elvágniok á köldökzsinórt a* északi és déli területek kö­zött. A beszélgetést és á város­nézést egy véletlen találko­zás egészítette ki. A vendég­látók nem tudtak érkezésem­ről — a kompbrigád vezető­jével a. Lám partján futot­tunk össze: öreg Volgánk fák, bozótok közé rejtezett házak ÖVezte keskeny földúton bukdácsolt. Az egyik házikónál megáll­tunk, áZ árnyékos udvaron át a szellős bambuszkunyhó- höz invitáltak. . Itt volt a kompbrigád szálláshelye, Míg előkerült az elmaradhatatlan Vendégtisztelő tea és az erős cigaretta, mások a vizipipát adták körbe. Nem kóstoltam bele, mert tolmácsom meg­súgta; olyan erős a füstje, hogy ember legyén a talpán, aki eÍ6Ő alkalommal nem szé­dül belé. A brigád tagjai több, mint négy esztendeje dolgoznak együtt — a bombázások ide­jén kovácsolódtak össze. Né- hányan életüket áldozták, egykori vezetőjük most Ha-, noiban van, bomba roncsolta kezét gyógykezelik. A csapat párttitkára odaszólt egy ma­gas, jóvágású fiúnak, mutas­sa csak az „emlékét”, A huszonhat éves fiatalember bal combjának külső felén körülbelül' huszonöt centis forradást láttán\ Akkor, .a támadást és Sebesülését kö­vetően hamar kórházba szál­lították — fgy maradt élet­ben. Nemsokára visszatért a brigádhoz. Ahogy hallgattam; annak, a négy esztendőnek , a történetét, elnéztem a vér kpny csófttú, hallatlanul szí­vós embereket. Szárazén, adatszerűön adták elő az ese­ményeket. Elmondták azt is, mily én kitüntetéseket kapták — ezt is dicsekvés helyett inkább kissé zavartan. Hősi példát adtak — „azt tettük, amit mindenki más”. A háborús ipar- és általá­nos gazdaságfejlesztési kon-' cepció megvalósítása nyo­mán Nghe Anban is, mint másutt, sok tekintetben ,ön-r ellátókká váltak. Cigarettát, szappant éppúgy maguk .ké-. szítettek, s készítenek, mint ahogy például a gépjavításra is berendezkedtek. Áz egész­séges decentralizálás tovább folyik az országban. — Egy földig rombolt vá­ros teljes újjáépítése nem könnyű dolog — vezetett át a jelenbe Nguyen Phoui Trong. — Mégis ezt tesszük. Vidékünk iparosítását is folytatni kell, főként a ha­lászatban, a sókitermelésben, az erdőgazdálkodásban sze­retnénk mielőbb jelentős fejlődésről számot adni, S minden területen szorgal­maznunk kell a gépesítést. Azzal búcsúztunk, hogy öt-tíz esztendő múlva szíve­sen megmutatná, mivé vált a ma még romváros. Bizo­nyos vagyok benne, hogV Vinh ; akkorra ismét teljesed újjáéled:' Mint pofáiból á főnixmadár.. Következik: A .hármas ké­szültség. Jenkei János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom