Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
KELET MAGYARORSZÁG S. oMaJ 1970. feferulr 2Ö Miért nincs elég naposcsibe SZABOLCSBAN? 2. Kereslet, feltételek, termelési kedv Eladó egy találmány Záhonyi megoldás a pakura átfejtésére Nem lesz elég naposcsibe. ' Nincs elég tojás. Nincs elég korszerű tojo- ház. ★ A SERTÉS ÉS SZARVAS- MARHA TARTÁSÁNAK korszerűsítésére nagy programot valósít, meg az élelmiszer- gazdaság. Érre szükség van, miként a tartási körülmények javításánál a beruházott sok millióra. De ne feledkezzünk mega baromfiról sem. Egészséges volta miatt egyre több vásárló keresi, külföldön is jó a piaca, — ám ez nem tükröződik a gazdálkodásban. S különösen a háztáji ellátása nagy gond. Februárban félmillió naposállat került e kis üzemekbe. Ez rendkívül kofái időpont, s februárban ilyen tömeg — szinte rekordnak számít! De jelzi is, mennyit fejlődött, belterjesedet! a tenyésztés, s hogyan korszerűsödik a háztáji tartás is. Ezzel azonban lépést kellene tudni tartani. A félmillió csibe csak az igények töredékét elégítette ki. A kisgazdaságok évente 4 millió csirkét várnak, javarészt három hónap alatt. Ez nem megy. Lehetőség mindössze 3 millióra van, de ezt sem ilyen rövid időszak alatt. Szinte kézzel tapintható a millió csirkével mért feszültség. S hasonló a helyzet a kacsával is. Hogyan tudnánk segíteni rajta? Miként lehetne több naposállatot adni a háztájiknak? ' összetett, bonyolult gond ez. KEZDJÜK A KACSÁVAL. ,£gy felmerés szerint évente .700 ezér napóskapáát vásárolnának meg a szabolcsi háztájikban; Nagyon nagy szám. Különösen azért nagy, mert a kacsát Hódmezővásárhelyről kell megyénkbe szállítani. Eddig onnan kellett, — megyénkben nem volt tojástermelő gazdaság. Tavaly azonban igen figyelemre méltó kezdeményezésbe fogott a baromfikeltető és a rohodi Űj Élet Tsz. Rohodon nagyszerűek az adottságok a nagyüzemi tojástermelésre. Vásárolták — darabonként 7(1 forintért — 3300 előnevelt tenyészkacsát Szerfás, szalma oáiás, rendkívül olcsó beruházással megoldották az állomány elhelyezését (A kacsa igénytelen, s lényegében rideg tartás mellett is hálás állat). Még továbi két ilyen falkát szeretnének. A rohodi kezdeményezés nyomán 200 ezer náposka- csa kerül a háztájikba. Ez több, mint amennyit valaha is kaptunk Hódmezővásárhelyről. (Az 150 ezer). Ha a tervezett mértékben növelik a tényészáilományt, akkor is csupán 600 ezer naposkacsát tudnak kibocsátani évente a keltetőből. Ez is a háztájikba kerül, de még mindig kevesebb, mint amennyire a korábban felmért igények szerint szükség lenne. Az igények, a háztáji lehetőségek pedig évente nőnek! A rohodiak természetesen bővíthetik a tenyészállo- mányt, ami — bármennyire is gazdaságos a vállalkozás, — befektetés, pénz kérdése is. Ám ezzel még számos kérdést nyitva hagynak. Óriási lehetőségek állanak megyénkben — épp a sok víz miatt, — a kacsanevelés, hizlalás előtt. Ezek a lehetőségek kihasználatlanok. Nagyüzemi nevelés nincs. (A debreceni feldolgozó nem vásárol innen számottevő mennyiséget). Hogyan lehetne kihasználni adottságainkat? Mielőtt e kérdésre felelni próbálnánk, nézzük a „csirkefront” helyzetét AZ EGYMILLIÓS HIÁNY csak a háztájiban jelentkezik, ezenkívül a nagygazda- ságók ~ hárommilliós kívánságát felerészben más mélyéből kell kMegiteni. (Es eza másfél millió csibe csak a jó kapcsolatok eredménye, mert fölösleg sehol sincs). Miért nincs tehát elég csibe Szabolcsban? Nem elég a keltetői kapacitás? Elég/ Az idén 23 úf gép beállításával tovább nőtt s nem kevesebb, min' 15 százalékkal! De a további növelés is gyorsan és olcsón megoldható, a hiány gyökereit nem itt kell keresni. Alapvető: ha nincs tojás, nem lesz naposcsibe sem. A háztájikba pontosan 3,2 Szállítják a tavaszi szántáshoz az ekét az AGROKER Szabolcs-Szatmár megyei telepéről. (Hammel József felvétele) Üregsors Nvirparasznyán Levelet hozott a posta NyírparasznyáróL írója a február hatodikén lezajlott zárszámadó közgyűlésről ír: „ ... Előző napon levágtak... két sertést.. A tagok között kiosztották... és hozzá egy- egy liter- bort De elfeledkeztek, vagy talán nem is akarták, hogy az öregeknek is jó volna juttatni ebből... így becsülik meg Nyírparasz- nyán az öregeket” Nem a levél íróját, hanem az igazságot kerestük. Néhány nyugdíjast és járadékost kerestünk fel a faluban. ★ Lakatos Andrást nem hívták az ünnepségre. Beteg is volt. Felesége azonban — akinek 57 munkaegysége volt és 840 négyszögöl dohányt is vállalt részművelésre — ott volt. — Voltam én még faalját kapálni, meg krumplit ásni Is — mondja önérzetesen az idős asszony. — Az idén is dolgozni akarok. A férjem azonban már 68 éves, szívasztmás, neki nem lehet.. így élünk. Csonka Menyhért egész télen betegeskedett Azelőtt mindig meghívták a zárszámadásra, de most nem. Csak tizenöt munkaegységet tudott szerezni. Felesége is beteges. — Jólesett volna, ha meghívnak — mondja az ágyban fekvő Csonka bácsi. — Nem sokat törődnek már velünk, öregekkel —így a felesége. — Három éve a háztáji földünket sem hú- zatják be. A brigádvezető azt mondta; „az az első, akinek munkaegysége van.” Szikora Józsefet és feleségét az ágyban találtuk. Az idős férfi már régen beteg. Felesége átmenetileg esett le a lábáról. Az asszony még eljárt dolgozni, öt meghívták a közgyűlésre és vacsorára. Roskatag ház, rozoga kerítéssel. Itt él egyedül a 76 éves özvegy Toronyica 1st- vánné. Gyereke nincs, a 73 éves öccse segít néha rajta valamicskét. Még azt sem tudja, ■ hogy már megtörtént a zárszámadás. — Most hozták haza ezt a kis fát a tsz-ból. Azt sem tudom, mit csináljak, hogyan, kivel vágassam fel. Pedig kilenc hold földet adtam én a közösbe — magyarázza. — Olyat is, amelyikben száz mázsa fa még most is van. — Elmentem volna, ha hívnak — mondja a gyerekétől Jakó M. Szabó Miklós — öt éve voltam utoljára zárszámadáson. A hetvenkét éves Harsány! István: millió Hampshire csirke kerül. Nincs több tojás. A gazdaságok nem foglalkoznak vele kielégítően, elment a termelési kedv a korábbi évek gyakran helytelen fel- vásárlási árpolitikája miatt 1961-ben sok pénzt fektettünk országos szinten a baromfi tartási körülményeinek javítására. (Hasonló program volt, mint ma a sertés vagy a szarvasmarha). Azóta azonban új beruházások nem létesültek, — de a meglévők sincsenek kihasználva — s ami stagnál, az egyszeriben visszafejlődik. Nem elég gyors a fejlődés a fajtáknál sem. A Hampshire kettős hasznosítású, tojó és húsállat is. Következésképpen egyikben sem rendelkezik kitűnő tulajdonságokkal. A jövő — vagy inkább a jelen — a hibrideké, a vagy tojó —, vagy húshibridé. Kun István — Tetszik tudni, tavaly még meghívtak. De én dolgoztam az elmúlt évben is. Éjjel-nappali őr voltam, negyvenkét munkaegységet szereztem. Gondoltam; biztosan megfeledkeztek rólam. Hát íe1 döcögtem. Ide adtál: a vacsora jegyet és leültem. Aztán elküldték. Nekem ez nagyon rosszul esett. Pedig Harsányi bácsi szereti a tsz-t A közgyűlésre sem a vacsoráért ment, hanem kíváncsiságból, mit mondanak, hogyan dolgoztak, milyen eredményt értek el? Mint máskor. Maizik István, a falu párttitkára. Főkertész a tsz-ben. Vele együtt jártuk végig az öregeket. Némely panasz hallatán maga is csodálkozott Nem idevaló, nem ismeri az embereket. Dunántúlról került ide. De a pártvezetőség gondolhatott volna az öregekre. Suba Károly a tsz elnöke ezt mondja: — Ha valaki egy rendezvényt akar, vegye számításba; mire képes, mit tud tenni? A zárszámadó kŐzgyű lésre a kultúrházat ké" kölcsön. Háromszázan vagyunk, de csak alig több, mint felének van ott hely. Értéke, a ‘ mai ismereteink alapján felmérhetetlen. Tulajdonosa; a magyar állam. Alkotói: két fiatalember Vojtekovics Ferenc, a záhonyi vasútállomás technikusa — a feltaláló — és kollégája, Lakatos Dezső mérnök, aki a feltaláló megfogalmazásában — „a gondolatot világra segítette”. E két szakember arra kért a minap, amikor beszélgettünk: tegyem szóvá, hogy eladó a találmány, amely — hozzáértő szakemberek véleménye sze - rint is — egyedülálló a világban és amelyre az illetékesek eddig nein fordítottak kellő figyelmet. A találmány: 1966-ban a KPM vasúti főosztálya azt a megbízatást adta a vasúti szakembereknek, hogy dolgozzanak ki egy olyan új eljárást, amellyel megoldható a Szovjetunióból széles nyomtávú kocsikban érkező pakura fűtőolaj átfejtése — a magyar vagonokba. A feladatra mindenki, aki illetékes — azt mondta: megElsösorban azokat ' hívtuk meg akiknek több volt a munkaegységük. Állítom, hogy az az egy plusz sertés és fél hektó bor nem lett volna akadály. Mindkettő saját „termés.” Akkor miért nem így gondolkoztak? Kétségkívül jól zárt a tsz. Készpénzben hetven forint volt az egy munkanapra jutó kereset, s majdnem egymilliót tudtak még így is tartalékolni. Átlagosan tizenkétezer forint készpénz jutott egy-egy tagnak, de voltak, akiknek az évi keresetük elérte a 24—25 ezer forintot. Akik tehát tudtak dolgozni, nincsenek anyagi gondjaik. De honnan várjanak segítséget az öregek, azok, akik valamikor megalakították ezt a tsz-t s ma már többségében magukkal is tehetetlenek? Honnan várjanak jó szót, megértést, emberséget ha nem azoktól, akik átvették tőlük a stafétabotot? Több emberségre, megértésre van szükségük ezeknek az embereknek, i kik életüké1 ebben a falu- oan élték le. Tóth Árpád oldhatatlan. Azt megelőzően már több „tudósj társaság” kísérletezett vele — hiába. Külföldön is azt tapasztalták hogy mindenki egyéni, sajátos módszerrel fejti át a hasonló olajszállítmányokat egyik kocsiból a másikba. Az eljárások közül — a szovjet vagonoknál — egyikét sem lehet alkalmazni. Miért nem olcsóbban ? De mivel a szovjet pakuraolaj kitűnő fűtőanyag — érdemes vásárolni. Ám a nagy mennyiségű . anyag szállítása, éppen a hosszas, bonyolult átfejtés miatt — hallatlanul költséges. Igaz, még így is érdemes venni, de — miért ne lehetne olcsóbban?! Ez a bölcs gondolat vezérelte a minisztérium vezetőit, amikor kiadták a megbízatást valamiféle hasznos eljárás kidolgozására és megvalósítására. Elvben Vojtekovics Ferenc is megkapta a megbízatást, hiszen a pályázaton bárki részt vehetett és bárkinek joga van újat alkotni. Bátortalan vagyok — és illetéktelen! — a találmány leírására, de — elbeszélésük alapján — talán a „lényeget meg tudom fogni”. Abból indult ki. hogy épített a műszaki tudományban ismert cirkuláltatási eljárásra, s eh hez az eljáráshoz talált fel egy olyan berendezést, amely egyszer s mindenkorra megoldja a szóban forgó átfejtést gondjainkat. Laikus nyelven: a két vagont egymás mellé állítja, s egy cső végébe épített szelepen keresztül felmelegített olajat juttat a szovjet vagonba, a meleg olaj a cirkuláltatási eljárás segítségével feloldja, felmelégíti a tömör pakurát, majd. egy másik szelep segítségével, szintén csövön keresztül . gtszir vafja az immár' folyékony* olajat, a pakurát a magyar kocsiba. Hangsúlyozom: éz a leírás —< az' eljárás hétköznapi megfogalmazása.. A találmány rendkívül hasznos dolog: immár negyedik éve- ..panaszmentesen’ működik a záhonyi vasútállomáson. És számokkal mérhető forintösszegeket ..takarít be” a MINERAL1MPEX Külkereskedelmi Vállalat és a MÁV kasszájába. Hogyan ? A MINERALIMPEX eddig néhány évvel ezelőtt még tengeren, hajóval szállította a pakurát, hallatlanul költséges áron. Az új átfejtést eljárás lehetővé teszi a va- gonszálütást, ami azt jelenti, hogy a külker vállalat vasúton tonnánként 80 forinttal olcsóbban szállítja a fűtőolajat. s ez a tény évente a vállalat zsebébe juttat 17 millió forintot — megtakarítás címen. (A hajó pedig olyan árut szállíthat, amit másképp nem lehet!) A záhonyi állomáson, amíg a találmány meg nem született, a fűtőház egyik meleg sarkában kínlódtak az átfejtéssel, ami hihetetlenül sokáig tartott, s így drága játék volt a vasútnak. A bizonyításra elmondották a szakembereit a következő két számot — Azelőtt 48 óra alatt fejtettünk le egy vagont, most, a találmány segítségével. 3 óra alatt fejtünk le hetet. A haszon« addig 29 forintba került egy tonna átfejtésé, ma 7 forint, Ez a vasútnál; évente 4 millió forint megtakarítást. hasznot eredményez. Ezerszer hasznosabb lehetne Es még egy. kissé bizarr — adat: — Az olaj felmelegiteséhez gőzre volt szükségünk, s ehhez nem kaptunk semmi lehetőséget — mesélte az alko tó mérnök —, anélkül pedig füstöt sem ért volna az egész kísérlet. Ekkor eszünkbe jutott egy kézenfekvő lehetőség és azonnal le is ültünk és megfogalmaztuk a kérvényünket: . kiigényeltük azt a kiszuperált gőzmoz- dónyt, amelyet annak idején Matuska Szilveszter felrobbantott. Először többen „ámuldoztak”, dé aztán szerencsére jó kezekbe került a papír. s nia az a mozdony szolgáltatja . a gőzt, amivel átfejtjük az olajat. , A találmány tehát hasznos dolog, de ha ráfigyel- ' nénit, ezerszer hasznosabb lehetne. Vagyis? A feltalálók a . módot . is '„kitalálták"!. A találmányi, mivel a hazait szükségletet! az egyetlen készülék, is maximálisan kielégíti és mi.vel a berendezés bárhol a világon fillérekből megépíthető és alkalmazható — el kellene adni, külföldre! A gondolat bölcsességét és hasznát csupán egyetlen példával hadd magyarázzam, Csehszlovák barátaink ugyanúgy vásárolnak a Szovjetuniótól pakurát mint a magyar külkereskedelem. A különbség, hogy ők nem tudják átfejteni, mert nincs ilyen berendezésük. Most mit tesznek? A szovjetek Záhonyba irányítják a csehszlovákoknak szállítandó mennyiséget, a záhonyiak fogadják, bérben átfejtik a csehszlovákoknak, majd — magyar vagonokban — Nyíregyházán. Miskolcon. Sátoraljaújhelyen át elszállítják Kassára, ahöl felhasználják. Barátaink ezért fizetik az átfejtési díjat és természetesen — a szállítási költséget. Nos, ez jó is, meg rossz is a magyar vasútnak Jó, mert pénzű keres. de nem jó. mert leköti az amúgy is szűkös vagonparkot. Amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Csaknem minden szomszéd vásárol szovjet pakuraolajat. A es pj^/Jo vájtok, a bolgárok, a lengyelek, meg mindenki, aki vásárol — jól járna, de még a szovjetek is, mert • — magyar pénzben gondolkodva „százasok” helyett fillérekért szállíthatnák’' a kitűnő fűtőolajat. Az üzleten az egész tábor, de mindenekelőtt —• . hazánk nyerne. — Annál is inkább — mondotta Lakatos Dezső —, mert a szovjetek hihetetlen mennyiségű olajat szállítanak az említett, szomszédoknak, s ha csak ezekben az országokban építenék meg a berendezést, a hasznot csak milliárdokban lehetne mérni. Sót, némi átalakítással még Afrikában, de nyugaton is, bárhol el lehetne adni, állítom, hogy mindenhol dicsőséget szerezne és hasznot hozna az országnak. • • Üzletemberek ügyeimébe A találmány különben több kiállításon szerepéit eddig külföldön és ahol „megjelent”, mindenütt melegen érdeklődtek iránta, csak éppen idehaza senki nem vette kezébe az ügyet, „nem figyeltek fel a jelenségre” — mondotta a mérnök. Ki tudja, mi lehet az oka? Erre ismét a „kivitelező" mérnök adott választ: — Az, hogy kevés a jó szimattal rendelkező üzletember a vasútnál is meg a külkereskedelemben is, „akik a nagy fazékra is gondolnának”. Pedig — erre esküszik a feltaláló is — ha eladnák, a kereskedők zsebe sem maradna üres. A záhonyiak egyébként, bármelyik baráti államnak, amely a licencet megvásárolja — a berendezést ellenszolgáltatás nélkül megépítik. Abból a nemes elvből kiindulva, ahogy a feltaláló megfogalmazta: , —- Csak hozzon valamit az országnak. Balogh György
