Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

sw. «?. t. r«hi! 4 képzőmurészet világából Aijg egy éve hunyt el Alisa Mellon. Mellon volt amerikai pénzügyminiszter leánya, akit az Egyesült Ál­lamok egyik legnagyobb mű­gyűjtőiéként tartottak szá­mon. s a washingtoni Na­tional Gallery máris kiállí­tást rendezett gyűjteményé­nek legszebb festményei bői. A gyűjtemény értékét 500 millió és egymilliárd dollár közötti összegre becsülik. A kiállításon bemutatják Leo­nardo da Vinci egyetlen, amerikai tulajdonban lévő festményét, Ginevra de Ben- ei arcképét is, amelyért a gyűjtő ötmillió dollárt fize­tett. A műgyűjtés történeté­ben egyébként ez volt a leg­nagyobb összeg, amelyet va­laha is egy képért kifizet­tek. •k 1970. augusztus 20-án nyt-j lík meg a Szépművészeti Múzeumban a külföldre sza­kadt magyar és magyar származású képzőművészek kiállítása. A tárlat számos világhirességet fog bemutat­ni (Vasarely, Schöffer, Vér­tes Marcell, stb.), de termé­szetesen megközelítőleg sem lehet és lesz teljes. Nagy botrányt okozott Olaszországban az a felfede­zés. hogy a firenzei gótikus templom három üvegablaka — hamisítvány, Az üvegab­lakot a második világháború alatt leszerelték és sok más műtárggyal együtt a volter- rai sóbányában rejtegették. Az eredeti alkotásokat ott cserélték ki a templomban jelenleg látható másolatok­kal. A nyomozás megindult ugyan, de — huszonöt év után a várható eredmény nagyon is kétséges. Az 1972-ben megrendezen­dő müncheni olympia első plakátjai — plakátonként 200 számozott példányban — máris megjelentek. Egyelőre Kokoschka, Marini, La- pi cque, Poliakoff, Hans Hartung, Fritz Winter és Jan Lenica alkotásait sok­szorosították. További negy­ven művésztől rendeltek '•»még plakátokat, s ezek kö­zött a magyar származású Victor Vasarely is szerepel. Kokoschka szignált plakát- janak darabjáért máris 800 márkát fizetnek a gyűjtők. A fiatal művészek hatodik párizsi biennáléja (Musée d’ Art Moderne, 1909) elsősor­ban a szocialista országok fiatal művészeinek hozott si­kert. A kritika a lengyel és csehszlovák fiatal művészek alkotásainak politikus-hu­manista magatartását emelte ki, s a magyar résztvevőket is dicsérőleg említette meg. Galambos Ferenc Képzőművészeink vázlatkönyvéből: Berecz András: Leányfej. toronyi Ferenc; Ha szél süvíf, ha hó vág Akár bélés báránybekecs csontig ható hidegben: szerelmed biztonsága úgy takart magába engem. Nem értek hozzám vad szelek: felfogtad őket, testmeleg szegült haragjuk ellen. S visszadalolták a napot az égre a pacsirták, szelíden lengtek a szelek s ringattak, mint a hinták. Teher lett oltalmad, hiszen akkor már félig meztelen dölyíöltem volna inkább. Látod, csak akkor hordalak, ha szél süvít, ha hó vág, mihelyt tavaszodik kicsit levetlek és a moly rág. Mégsem kívánod, hogy havas legyen sorsom (bár gyakran az), te báránybélű jóság. bőgött a sziréna Ali fel­hő'-liánt. két lábra ágasko­dott. kecsesen, mintha zenére lépkednék. Azt hitte, hogy tust fúj a zenekar. Repülőkötelék húzott el a liget felett Vakító sugarak fúródtak a vaskos sötétségbe. Pásztázták az égboltot- fényszórók keresték a gépe­ket. A katona küszködött megbokrosodott lovával, ám nem bírt a paripával. Hirtelen megszólalt a lige­ti körvasúinál a német lég­elhárító. Torkolattüze megvi­lágította a légvédelmi tüzé­reket. Német vezényszavak harsoglak Az egyik repülőgép meg­lőj hent. tűz csapott ki pot- rohából majd láng festett fáklyát a mennyboltozatra Valahol, jóval túl az am golparkon. lezuhant a gép. A ló hosszú vágtába ug­rott. — Az anyátok ne sirasson! — káromkodott a tizedes — Épp most kellett kezdenétek’ Állj meg Ali! A basák iste­nére!, Hó! Piros József nagy üggyel- bajjal megfékezte lovát és csuklójára csavarva a gyep- lószárat, leugrott a nyereg- bál. Á földre vetette ma­gát. AU remegő orrcimpával négy lábát megvetve, fülét hegyezve állt, mintha ércből öntötték, volna. Akár társa­it a hét vezér lovait. Újra sötétség és csend ereszkedett a tájra. Elzúg­tak a repülök, csupán holt társuk hamvad! valahol tü- zében. öten kúsztak a kör­vasút német áliása felé. öt kjskás. Egyikük a légelhárí­tó ágyúlioz közelítve, féltérd­re állt, s egy köteg kézigráná­tot hajított a német tüzérek közé, megcélozva az irány­zó katonát és az irányzó be­rendezést. Utána még ketten dobtak kézigránáfköteget a német állásra, majd mindannyian hátra arcot csinálva és több­ször hasra vágódva, ügyesen fedezve magukat, eltűntek a vágányok mögött A Vörös-brigád átesett. a tűzkeresztségen. A iuízigránátkötegek sorra robbantak. Üvöltés, jajveszé­kelés, német káromlás kj- sórte-követte dörrenésüket: — Herr Gotti Szakra­HléDri A gépágyú irányzója teli­találatot kapott Két német elterült a főidőn. Piros József a kopár fű­ben hasalva, lova kan társsá­ra t markolva, megvárta a légiriadó lefújását. Jó ne­gyed óra vág}’ fél óra is el­telhetett, mire feltápászko- dott. s lovára zökkenve, folytatta útját. Német jár­őr bukkant fel a sötétből. Egyikük rákiáltott a lovas­ra: — Halt machen! Társa előrerohant s meg­ragadta Alj basa kantárszá­rát. — Absteigen: — Nix dájcs! — kiáltotta a káplár és sarkantyúba kgpta loyát. AH basa két lábra állt, lerázva a német katonát, s néhány könpyed tánclépés után egyetlen szök­kenéssel rövid vágtába ug­rott. elraga4va lovasát. Mire a három német észbe kapott, s géppisztolysorozatat eresz­tett utána: valósággal a le­vegőbe emelkedve, hosszú vágtában úszott a sétány fái között. A golyók célt tévesztettek. Ez volt a cirkuszi mutat­vány! Felülmúlta a spanyol magasiskolát. Piros télig megkerülve a ligetet, a Stefánián át vágta- tótt áz Ajtós! Dürer sdtra. Új megyei kiadványok: Nyíregyháza örökváltsága A Nyíregyházi Kiskönyv­tár sorozatnak kiemelkedő kötetét kapja az olvasó dr, Cservenyák Lászlónak Nyír­egyháza örökváltsága című könyvében. Nem feladatom rangsorolni — nincs is rá szükség — a sorozat eddigi kiadványait, de ez a kötet jói szolgálhatja a helyisme­reti kultúra terjesztését. Ta­lán a ma gondjaiban elme­rülő embernek kissé elvont- nak, „távolinak’’ tűnhet az örökváltság problémája, ta­lán azt is mondhatják; egy szűk kört érdekelhet csupán ez a téma. Olvasatlanul. csak a címből ítélve lehet ilyen következtetést is le­vonni. Aki azonban ezt a várost magáénak vallja, kí­váncsi szülő-. lakhelyének hajdani nagy tetteire, sokat meríthet ebből a könyvből. Valahol ott, az örökváltság- nál kapaszkodott meg en­nek a városnak a gyökere, az a gyökér, amiből a mostani törzs és az egyre terebélye­sedő, egyre szebb gyümölcsöt hozó korona növekedett. A könyv rövid előszavá­ban így ír az örökváltságról dr. Ördögh János, a Nyír­egyházi Városi Tanács VE elnökhelyettese: „Joggal mondhatjuk, ez volt az első nagyszabású vállalkozás vá­rosunk történetében 3 mo­dem fejlődés útján. Ettől na­gyobb és tartósabb lendítő­erőt csak az 1944 őszi fel- szabadulás adott városunk­nak, melyet követett egész országunk és népünk felsza­badulása és a szocializmus korszakának beköszöntése.” A könyv három részre ta­gozódik. Az örökös vgltság előzményei részben a szer­ző foglalkozik Nyíregyháza újratelepítése kérdésével. Rövid áttekintést ad az 1300-as évek elejétől a Békés megyei szlovákok idetele- PÜléséig, 1753-ig. Majd egy újabb szakasz foglalkozik a község fejlődésével, a tele­pülés után. A második rész­ben elemzi az örökváltság előtti gazdasági, társadalmi helyzetet, részletesen ismer­teti a Dessewííy- és a Káro­lyi-féle örökváltságot. Ezt a legterjedelmesebb részt a küzdelem a város privilé­giumáért című fejezettel zárja. A harmadik részben az örökváltság jelentőségét summázza a szerző. A történész-író így jellem­zi a könyv befejező részében az örökváltságot: „Nyíregy­háza paraszt társadalma a XIX. század elején önerejé­ből rázta 5 a földesúri ha­talmat. Ügyesen élt azokkal a kedvező lehetőségekkel, amelyeket számára szerződé­sei biztosítottak. Határozot­tan szembeszállt földesurai­val mindig, amikor azok a város feudális szolgáltatásait és függőségét súlyosbítani akarták” Majd később így folytatja: „Á város gyors gazdasági, társadalmi és szel­lemi haladását az örökvált­ság alapozta meg. Éppen ezért határkőnek kell tekin­tenünk Nyíregyháza történe­tében, amely lezárta a város életének feudális korszakát és megnyitotta a polgári fej­lődés lehetőségét.” Nyíregyháza örökváltság- szerződésének jelentőségét mi sem húzza alá jobban, minthogy e város lakóinak tettére példaként a reform­kor olyan alakjai hivatkoz­tak, mint Kossuth, Kölpsey és Madách Imre. Az p elis­merésük fémjelzi őseink tet­tét, példázza, hogy jó úton járt Petrikovics János, Ger- liczky János, Benkő Mihály népe. Még egyszer ismételve: a városalapítók harcát megis­merni. abból helyismereti kultúránkat, az egészséges patrióta szellemet fejleszte­ni ez a könyv jól segít. Jó, hogy már az első kötetek- kö­zött ott jeleskedhet a Nyír­egyházi Kiskönyvtár sorozat­ban. Cs. B. Megjelent a Helytörténeti közlemények legújabb száma A közelmúltba« Jelent meg a városi tanács műve­lődési osztályának helytörté­neti kiadványa, a Nyíregy­házi Kiskönyvtár 4. száma. Előszó helyett a Helytörténe­ti közlemények első lapjain a tavalyi általános iskolai hetek ünnepi megnyitójának részletét közlik. Időszerűsé­gét növeli, hogy ezekben a napokban kerültek és kerül­nek sorra a megyeszékhelyen az általános iskolai pedagó­giai hetek rendezvényei. Érdekes neveléstörté­neti tanulmány tájékoztatja az olvasót az 1868 előtti nyíregyházi iskolaügy hely­zetéről, Hársfalvi Péter a pedagógiai tudományos ülés­szakon elmondott referátu­mából történeti áttekintést kapunk a száz érvel ezelőtti nevelésügyi problémákról, onnan az Aréna útra. fordul­va, hazaügetett. A Vörös-brigád kisded csa­pata kanyargós út után, megmászva az angolpark ke­rítését. megbújt a hullámva­sút alatt, s amikor úgy ta­lálta, mjnden elcsendesedett, az elhagyott Szalma báron át kisurrant a Mutatványos térre, majd járőrré alakulva, élükön a hadapród őrmester­rel, elhúzva az állatkert mel­lett. a Szépművészeti Múze­um mögött, az Aréna útra tért. A Hősök terénél szembetalál­koztak egy megerősített ki­sebb német alakulattal, ugyancsak amolyan iárőrfélé- vet. Épp hogy tisztelegtek tes­sék-lássék módon. A fiúk úgy markolászták puskaszíjukat, hogy akár nyomban lekap­hassák fegyverüket. Zebu géppisztolya závárzatán nyugtatta kezét. A németek parancsnoka, ugyancsak géppisztolyát szorongatva leplezetlen gyanakvással mé­regette a magyarokat és megkérdezte: nem találkoztak errefelé, mostanában egy lovassal? Egy huszárral? — tette hozzá. Spanyol válaszéit, 0 tudr ván nérneMU: — Huszárral? — Magyar huszárral — az óvoda- és iskolaépítési gondokról, a nevelők körül­ményeinek alakulásáról, ke­vésbé ismert adalékokkal gazdagítva a magyar neve­léstörténetet. Harcunk az iskolákért 25 évvel ezelőtt címmel inter­jút közöl a helytörténeti ki­advány Péter Ernővel, a pedagógus-szakszervezet fő­titkárával, aki a felszabadu­lás utáni években a Sza­bolcs megyei pártszervezet értelmiségi felelőse. majd megyénk oktatásügyének egyik felelős irányítója, tan­felügyelője volt. Kopka Já­nos interjúja Péter Ernővel a magyar közoktatás egyik legizgalmasabb történelmi fordulójának személyes hangvételű, élményszerű krónikáját adja. A tanulás fiziológiájának és pszicholó­erősködött dühösen a né­met a maga nyelvén. — A magyar huszár rftáf rág leszállt a lóról! — ma- gyarázgatta álmélkodva a színházi titkár. — Manapság . már csak filmen latható. — Hát az olyan volt! — kiáltotta a járőrparancs­nok. — Igazi vörös ördög! — így nevezték kilencszáz- tizennégyben a veres nadrá­gcs, piros sújtásos nyíregy­házi huszárokat. Érre célzott az idősebb német katona vagy mást akart ezzel mon­dani ? Vöröskatonának tar­totta a lovast? Minthogy nem boldogultak a Spanyollal, még egyszer szemügyre vették a fiúkat, s továbbvonultak. Amikor a brigád már jó messze járt. Zebu hátrafordult: — Istenazatyám! Piros bá­csi lehetett az a vörös ör­dög. t- Az ám! A cirkuszlovon! — vidult Tiborc. — Vágtat­hatott, hogy hazaérjen va­csorára! — De miért érdeklődtek utána ilyen bőszen a néme­tek? —r töprengett Spanyol, — Megrohamozta az állásai­kat. egymaga, Hadik — hu­szár rrtódjáia? giajanak újabb eredményei­vel Kontra György tanul­mánya foglalkozik. Értékelés fogja át az 1968—69-es köz­oktatási, kulturális munká­ját, a népművelés eredmé­nyeit, s szól a színház, a vá­rosi könyvtár, a TIT, s más intézmények legjellemzőbb adatairól. Tanulságos tényeket tar­talmaz a közleményeknek az a része, amely az óvodai és az általános iskolai élettel kapcsolatos. A szakos ellá­tottság a városi általános is­kolákban eltérő: 50—100 szá­zalék között váltakozik. Kü­lönösen a külterületi iskolák ügyében kell fáradozni, hogy legalább megközelítse a vá­rosi ellátottságot, összefügg ez a gond a hátrányos hely­zetű tanulók segítésével is; az általános iskolai diákott­hon intézményesen gondos­kodik a város 11 külterületi iskolájából jött gyermekek eredményes tanulásáról. Helyet kaptak a kiad­ványban az elmúlt évi peda­gógusnap kitüntetettjei, a város általános iskoláinak legjellemzőbb tudnivalói, el­helyezési és ellátási helyze­tük, a tanulók és a tanárok létszámának alakulása, ha­sonlóan a tizenhét óvoda rö* vid krónikája. Az illusztrá­ciókat Huszár István festő­művész készítette, a kiad­ványt a Szabolcs megyei Lap­kiadó Vállalat rendezte saj­tó alá, s a Nyírségi Nyom­dában készült. Hasznos dokumentumere­jű kiadvánnyal gazdagodott a megyei helytörténeti soro­zat. Külön örvendetes, hogy megjelenése a februári jubi­leumi kulturális rendezvé­nyek és az általános iskolai hetek idejére esett, s a .töb­bi most megjelent kiadvány­nyal együtt reprezentálja a város fejlődő publikációs éle­tét, a különféle dokumentá­ciós és tudományos munkák részvételét a mindennapok g}«. korlátában . F Q. ’ WH&vmmmHífW s WBsáWráPi MRi'.r.fl'rr,?**

Next

/
Oldalképek
Tartalom