Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

Vasárnapi melléklet

Az a nap

Ez a két fénykép azt a napot idézi. A 25 évvel ezelőttit is és ä mostanit. Azt a napot, amely 13-a volt, (akkor nem voltunk babonásak) s szívdobogta- tóan boldogító hírt adott a fővárosi népnek: Budapest szabad! Városunkban már nincsenek nácik, már csak a Dunántúlról okádják még ide a tüzet. Ott még ölnek és pusztítanak, ott még tombol a német fasiszták és a nyilasok bestialitása, de itt, a fővárosban uj törj

tenelem kezdődik.

Érezték sokan, hogy véget ért a nemzetpusztítók uralma, amely Siófok—Orgoványtól— Voronyezsig csaknem megásta az egész magyar nép sírját. A vörös csillagos prémsap- kás katonák tízezrei haltak hősi halált,, hogy, e pillanat elérkezhetett.

A világszép dunai hidak folyóba robbantva hevertek. Éz a fasiszták névjegye volt, amit hátrahagytak. Ilyet

hagytak mindenhol hátra. Emlékeztetőül, hogy ott jártak. Azon a napon, ha fájt is a szívünk, amikor a Duna- partról néztük lemészárolt hídjainkat, a fájdalmat elnyomta a nagyobb érzés, hogy Budapesten már itt a szabadság. Százezrek szabadultak fel a pincékből és az elnyomatásból, és felejthetetlen jelkép volt, hogy az első újság címe is ez volt: Szabadság.

A második kép most készült és mutatja, hogy a sebeket rég begyógyítottuk. De ez is a 25 éwél ezelőtti napra emlékeztet, és jó hogy emlékeztet. Emlékeztet a névjegyre, amit azok hátrahagytak. Hogy milyen névjegyet is hagytak hátra. Hogy soha ne felejtsük el. kik voltak és mit tettek az .imperializmus katonái.

ío)

A KIVILÁGÍTOTT ERZSÉBET-HID — 197"

A FELROBBANTOTT DUNA-HIDAK. ELŐTÉRBEN AZ ERZSÉBET-HID — 1945.