Kelet-Magyarország, 1970. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Hüter? -StfttfVARaffSSfce­Egy hét a világpolitikában II A berlini íit 1 Wilson Aiiieri kábaii ü Szuezi csatározások § Légi provokáció Viel na ni ba n ii Csehszlovák változások JOGGAL NEVEZHETJÜK diplomáciai nagyhétnek a múlt napokat a világpolitiká­ban. Számunkra igen fontos volt Kádár János és Fock Je­nő miniszterelnök hivatalos baráti látogatása az NDK-ban. A tanácskozásokon együttmű­ködés bővítése, módozatainak keresése az országainkat köl­csönösen érdeklő időszerű po­litikai kérdések megbeszélése szerepelt papi renden. A ki­adott közös közlemény meg­erősítette, hogy a felek készek további lépéseket tenni az európai biztonsági konferen­cia sikeres előkészítőse érde­kében. Kontinensünk bizton­sága elengedhetetlen követel­ménye a fennálló európai hajtá­rok, különösen a két német állam közötti államhatár és az Odera—Neisse-határ elis­merése. A tárgyalásokon meg­erősítették azt az álláspontot; az európai béke és biztonság érdekei megkövetelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a nemzetközi jog alapján lé­tesítsen egyenjogú kapcsola­tokat az NDK-val. A bonni kormány Bahr ál­lamtitkárral az élen, küldött­séget menesztett a szovjet fő­városba, ahol a két ország között az erőszakról való köl­csönös lemondásról tanács­koznak február 5-én egy má­sik nyugatnémet küldöttség Varsóba utazik, ahol a két or­szág között először kerül sor széles körű politikai eszme­cserére. Scheel külügyminisz­ter szavaiból azonban az de­rül ki, a Bran,dt-kormán\ nem változtatta meg a szocia­lista országok irányába foly­tatott ellentmondásos politi­káját, es még mindig nem számol teljes mértékben a második világháború után ki­alakult európai helyzettel. Az angol miniszterelnök Ottawá­ban és Washingtonban tett lá­togatást. A Nixonnal való ta­nácskozásokon az európai enyhülés, a közel-keleti hely­zet és a vietnami háború íe szerepelt. De a problémákat az eszmecsere nem vitte előbbre. Az angol lapok Wi!- ison utazását külföldön tett korteshadjáratnak nyilvánít­ják. bár a választás, amelyet legkésőbb 1971. május 7-ig meg kell ejteni, pontos idő­pontja nincs kitűzve. Khar­thumban 13 közép- es kelet­afrikai ország vezetői hatodik alkalommal ültek össze ta­nácskozásra. A kiadott ny!- latkozat leszögezi, minden le­hetséges eszközzel támogatni kell az afrikai felszabadító mozgalmakat és erősíteni kell a földrész an tiirn peri alls ta harcát. A KÖZEl’-KELETEN a megélénkült izraeli légi tevé­kenység arra vall, hogy a lé­giháború kiterjesztésével kell számolni. .A Vörös-tenger egyiptomi partvidéke, /Kairó és a Nílus völgye elleni légi­akciók új módszer alkalmazá­sának kezdetét jelentik. Tel- Ayiv nyilvánvaló célja az EAK hátországában lévő cél­pontok elleni támadás. Erre a célra szerezték be az Egye­sült Államoktól a két tucat­nyi Phantom típusú gépeket s a következő hat hónap alatt újabb 25 géppel akarják nö­velni az izraeli légiflottát. Amerikai hivatalos körök nemrég kijelentették: az Egyesült Államok „egyenlőbb mértékkel akar mérni” a Kö­zel-Keleten. (E kijelentés oka, hogy az olajban gazdag arab országokban rohamosan csök­ken az amerikai befolyás. Ez a kijelentés nemcsak Iz­raelben, de az Izraelt támoga­tó amerikai körökben is aggo­dalmat keltett. Ezek sürgeté­sére Nixon múlt vasárnapi állásfoglalásában Izraelt tá­mogató álláspontra helyezke­dett. Igaz, hogy ürügyként mostanában szívesen hivat­koznak Líbia franciaországi repülőgép-vásárlásaira és ■ hogy Amerika „az egyensúly fenntartására” elégíti ki a Tel-Aviv-i kormány követelé­seit. Egyiptomi rohamcsapatok a héten a Sinai félszigeten több akciót hajtottak végre. Va­sárnap szétromboltak egy radarberendezóst, amely a megszállók fontos megfigyelő- posztja volt. Kedden az izra­eli parancsnoksági tábort érte támadás és jelentős kárt okoz­tak annak távközlési és ra­darközpontjában. Az egyipto­mi kezdeményezések tanúsít­ják: Izrael rosszul számított, amikor úgy vélte, hogy a Szuezi-csatoma. keleti pan - ján kiépített Bar lev erödvo­ual megépítésével lehetetlen­né teszi az egyiptomi támadá­sokat. Szerdán amerikai repülőgé­pek súlyos provokációt követ­tek el a VDK ellen. 1968 no­vembere óta első ízben több hullámban bombáztuk a 17. szélességi foktól nagy távol­ságra eső sűrűn iakott vidé­keket.. A tényt az amerikai külügyminisztérium beismer­te, de azzal próbálta „igazol­ni” a támadást, hogy a VDK légelhárítása tüzelt az ameri­kai kémrepülőgépekre. A külügyminisztérium szóvivő­jének nyilatkozatából az is kiderült, hogy ez a légifelderí­tés rendszeres volt és. ezt ezután is folytatni akarják. NIXON NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT „a vietnami béke jó kilátásairól beszélt. A ve­szélyes provokáció és más tények is nem erről tanúskod­nak. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyalásokon tovább húzza az idqt, s lei tudja há­nyadszor ismétli meg, hogy Washington a ..kölcsönösség” alapján hajlandó erőinek ki­vonására. De a Time című amerikai hetilap megírja, hogy a Nixon-kormány 200 ezer katonát még legalább három évig Dél-Vielnamban akar állomásoztat.ni. A leg­újabb hírek szerint pedig a Pentagon a saigoní csatlós­hadsereg légierejét 1971 vé­géig akarja megkétszerezni, hogy az át tudja vállalni az amerikaiaktól a légitevékeny­ség akcióinak felét. SZERDÁN összeült a CSKP Központi Bizottságának plé­numa. A napirenden káder­kérdések, a párt gazdaságpoli­tikája. a párt egységének megszilárdítása, akeióképes- ségének növelése. és a tag- könyvesére szerepelt. Gustáv Húsúk beszámolójában rámu­tatott: sikeresen halad a kon­szolidációs folyamat a párton belül, a társadalmi szerveze­tekben, az állami életben és megtették az-első .lépéseket a gazdaság területén is. A kon­szolidációéi',t Való harc döntő láncszeme -toobí a.'.párt -alapn- szervezeteinek megerősítése. A tagkönyvoserét összekap­csolják az eszmei és ideológiai harccal. Az emberek mozgósí­tásáért és megnyeréséért való politikai küzdelemről szólva, Husák rámutatott: „aki nincs ellenünk, az potenciális szö­vetségesünk”. A plénum több Személyi változást fogadott el. A leg­fontosabbak: Lubomir Strou- gal vette át a Csehszlovák Szocialista Köztársaság" mi­niszterelnöki posztját. A Szlo­vák Kommunista Párt ú.i első titkára Jozef Lenári. M. S. Harmath Endre: 7. LEVELEK A FRONTRA 1915. június 11, egy nappal a moszkvai zavargások után: „Kérlek, Angyalom, tartsd szemmel Ny-t (Nyikoláj Nyi- kolájevicset — a szerk.). Re­mélem, nem haragszol ezért a tanácsért, de tolmácsolnom kell barátunk kívánságát, hiszen végzetes lenne szá­munkra és az országnak, ha ez a kívánság nem teljesülne, ö tudja, mit mond és ezt a dolgot nagyon komolyan ve­szi.” Június 12, tehát már más­nap : „Bár változtatná meg az Ur Ny-t, hogy ne fordulna szembe Isten Emberével...” Június 16: „Egyáltalán nem bízom Ny-ben. Nem elég okos és azzal, hogy Isten Embere ellen fordult, tanácsain és lel­tein sem lehet áldás (tipiku.-. — a sztarec által a cáméba oltott logika!). Oroszország nem nyerheti el az Ég segít­ségét. ha uralkodója megen­gedi, hogy Isten Emberét meg­öljék. Te pedig itjmeyed Nt. gyűlöletét Raszputyin iránt”' Június 17. másnap: „Ny. és Vitte hibája, hogy a duma létezik és . ez több gon- dot okói! neked, mint örömet Gondolni sem szeretek arra, hogy Ny-nek beleszólása van belső kérdésekbe. Olyan ke­véssé ismeri országunkat (Alekszandrától ez aztan meggyőzően hangzik. Talán sehol sem derül ki ennyire, hogy a cárné egyszerűen Rasz.. putyin szavait ismétli a maga kenetteljes, bakfisos stílusá­ban): Hangoskodásával, gesz- tikulálásával befolyásolja a minisztereket. Lassan senki sem tudja, ki is a cár.” A cár reagálása szokásos volt. Egy ideig ellenállt fele­sége szívós ostromának, aztán engedett. ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET A levelet maga Polivánov hadügyminiszter vitte el a nagyhercegnek. „Cári Fenség! A háború kezdetén politi­kai meggondolások akadá­lyoztak meg abban, hogy eleget tegyek személyes vá­gyamnak és azonnal magam •négyem át a hadsereg főpa­rancsnokságát Ezért adomá­nyoztam önnek a főparancs­nokságot valamennyi száraz­földi és. tengeri haderő felett. Cári Fenséged, mint Orosz­ország láthatta, az egész, há­ború alatt hagy bátorságról tett tanúságot ós kiérdemelte a cár és nemzet bizalmát. Az Ön nevét együtt emlegetik a győzelmekkel és a hadisze­rencsével. Most viszont, hogy az ellenség (érdemes megfi­gyelnünk ezt a farizeus for­dulatot) mélyen behatolt bi­rodalmunkba, kötelességem az ország iránt, amelyet Isten a gondjaimra bízott, hogy átve­gyem a harcoló csapatok fő­parancsnokságát megosszam a háború terheit és nehézsé­geit és segítsek Oroszország'o: megvédeni az ellenség tárna dúsától...” A muzsik legyőzte a nagy- herceget. HA A CÁR HÁBORÚBA MEGY...” A főparancsnokság átvétele legalábbis siettette a véget. Az uralkodó ugyanis teijesei- a főhadiszállásra költözött és otthon is vezetnie kellett va­lakinek az ügyeket. „Ha a : cár háborúba megy, a felesé­ge kormányoz” — hangzott "a régi orosz' mondás. Pontosan ez történt és ennek belátha­tatlan következményei lettek. . A hatalmas hátország irá­nyítását gyakorlatilag a hisz­térikus, semmit és semmihez nem értő cárné vette át. Mö­götte pedig kirajzolódott a • sztaréc sziluettje. Lenin az íróasztalnál Az utóbbi években közzétet­tek egy eredeti dokumentum- gyűjteményt a kremli anya­gokból: több száz rövid fel­jegyzett, leveleket, távirat- és telcfonbzovfget. amelyeket 1917-től 1923-ig a Népbizto­sok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papírra ve­tett., vagy lediktált. Olyan for­rás ez. amelyből kielemezhe­tő, milyen volt. Lenin A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újra élhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk glé képzeljük Lenint, az embert, amint íróasztalánál ülve ír. „£/ sem olvasom“ Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fel terve­ket, tett bíráló megjegyzése­ket. Minden sort csak az ügy­ről és az ügyért írt le. Min­den bekezdés — a tömör," gon­dolatgazdag dinamizmus pél­dája. Nincs egyetlen felesle­ges mondat, semmi, ami el­vonná a figyelmet, eltérne a lényegről. A tények felsoro­lása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendel­kező Lenin egyben igen gya­korlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot vagy taná­csot kapott, annak nem kel­lett azon törnie a fejét, ho­gyan értelmezze a mondotta­kat. Lenin nem élt homályos utalásokkal, íélszavakkal, gon­dolatait pem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen rep- likázölí. A szocséplést, a két­értelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920. szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javas­latot, azonnal a következőket írta a Nepbjz.ttfsok Tanácsa elnökhelyettesének: „El sem olvasom. Már több­ször megjegyeztem Csicserin- nek: elég a vénasszonyos fe­csegésből. A Központi Bizott­sághoz pontos javaslatokat ír­jon.” Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretessé­get, az időkihasználást, a tö­mörséget. Ez tükröződik fel­jegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munká­ban a lazaságot, a fegyelme­zetlenséget, nem kímélte a lustákat akik egy bonyolult kérdéssel szembekerülve igye­keztek elhallgatni azt. Ha megbízást adott valamire, rendszerint megszabta a ha­táridőt is, amikorra azt telje­síteni kell, vagy amikorra be­számolót várt róla ■— ő maga — közvetítők nélkül. A forra­dalmároknál nem tűrte a ge- rinctelenséget, épp úgy. mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott adminisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet dip­lomata Leninhez írott levelé­ben megengedte magának, hogy igazságtalan megjegyzé­seket tegyen Csicserinre, Le­nin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgo­zik, lelkiismeretes, felkészült ember. Az ilyeneket értékel­ni kell. Ami a gyenge olda­lát illeti, hogy nem eléggé „parancsnok” — nem nagy ügy. Hány ember szenved el­lenkező előjelű gyengeség­ben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külke­reskedelmi népbiztos petro- g’rádi különmegbízottja, Bég­gé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy ame­rikai koncesszió-tulajdonos üzletemberrel, Hammerrel azonnal irt Petrográdba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ör­dög tudja, hogy ez mi...! Ké­rem, ellenőrizze és vizsgálja ki külön ezt az esetet... Ki a hibás? Meg kell keresni a fe­lelőst!” „Szigorúan megrovom önt../* Lenin nem fékezte harag ját, ha rosszul végzett mun­káról, értetlenségről vagy nemtörődömségről volt szó, a tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a Szovjet diplomácia megfeszített mun­kával készült a genuaL. kon­ferenciára. A sajtó a- nemzet­közi helyzetet elemezte. Le­nin a kővetkezőket írta a Po­litikái Bizottságnak: ..A ..Szmona veh” (Irány­változás) című (fehér emig­ráns) lapnál jobban felké­szültek a génúai konferen­ciára, mint nálunk. Figyel­meztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin ke­zébe került egy gondatlanul kiadott brosúra a III. Inter* nacionáléról, amelyet az Ál­lami Kiadó jelentetett sneg Lenin a következőket írta. a kiadó igazgatójának, V. Vo- rovszkijnak: „Átnéztem a „III. Intern*- cionáié” című brosúrát... Szi­gorúan megróvom önt ewh a kiadványért és kötelezer-, hogy az Állami Kiadó kodé giumának minden tagja elol­vassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne is­métlődhessék hasonló gyalé­f Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel, — semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi ese­ményt ilyen brosúrával rosse: hírbe hozni...!*’ Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is nagy­ra becsülte Vorovszkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat..." Ha Lenin fontosnak tar söt­te, keményen bírálta azt, aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy ér­dekében bírált, ha a hiba két­ségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle har­costársai is. Lenin éppen ilyen igénye« volt önmagával szemben ts. He úgy érezte, hogy túl éte­ren birált, azonnal szóba hoz­ta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Intemacionáléban a Né­met Kommunista Párt takti­kájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak; ..Megkaptam a Központi Bi­zottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszönöm. A válását már tegnap szóban elmondtam. Felhasználom az alkalmat, hogy hangsúlyoz­tam, visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet ed a szóban elmondott bocsánat- kérést ezennel írásban is meg­ismétlem.” ' Lenin nem tartotta megalá­zónak, hogy bocsánatot kér­jen elvtársaitól éles hangne­méért — még ha lényegében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzo­lódik az állam Úérfi még egy jellemző vonása: a munkatár­sai iránt támasztott igényes­ség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elv­társnak gondjai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen és megfelelő körülményeket te­remtsenek, szanatóriumba küldjék az illetőt, könnyítse­nek terhelésén. 1921 július. Kun Béta, a magyar kommunisták vezető­je beteg, szanatóriumba kül­dik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével és a köt vetkezőket írja a kremli kór­ház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irá­nyítja... Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. álla­potáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen keze­lést javaik” 1921. december 6. A Volga mentén éhínség dühöng. Le­nin levelet ír A. M. Gorkij­nak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógyke­zelésre van szükségem. Kértek, emlékeztessem, nem írna-e Bel-nard Shawnak, hogy utazzék Amerikába és Wells- nek, aki most éppen ott tar­tózkodik, hogy' segítenének e •tt gyűjtéssel az éhezőknek ? Jó lenne, hé irha nekik. Akkor áz éhezők többel ' aphatnának. Az éhség kínzó. fHfténjen jót és gyógyuljon még mielőbb ” Krizssít Henri „HÉ, TE! Az elkövetkező 16 hónap az intrikák, menesztések és vá­ratlan kinevezések tűzijátéka. Nem egészen másfél esztendő alatt a háborúban álló biro­dalom élén négy miniszterel­nök, öt belügyminiszter, négy mezőgazdasági és három had­ügyminiszter váltotta egy­mást. A nagy jövés-menés­ben sziklafalként állott a trón mellett az egyetlen szi­lárd pont: Grigorij Jefimo­vies Raszputyin. Scserbatov herceg belügy­miniszter és Szamwin, a Szent Sainódus főprokurátora nyi­totta meg az elbocsátottak so­rát, őket még 1915 októbere- ben indoklás nélkül menesz­tette a cárné. Aztán jöttek a többiek: Krivosin mezőgazda- sági miniszter novemberben, ííaritonov íőállamügyész ja­nuárban mondott búcsút hi­vatalának és így tovább. Feb­ruárban Raszputyin ellenfele: is számottevő sikert értek eT Miklósnak a szibériai és a cárné minden próbálkozása ellenére menesztenie kellett Goremikint, akinek a helyze­te teljesen • tarthatatlanná vált. De ki legyen az utód? Alek- szarrdra egy Alekszandr Hvokztoy nevű politikusra gondolt. Szokása szerint el­küldte . .a. .sziarécét, „nézze meg a lelkét”. „Ma.—- írta a cárnak — Grigorij meglátogatja az öreg Hvosztovót, aztán én nézem meg. Barátunk tudni szeretné, méltó utódá-e. Hyosztov Goremikínnek.” fis az ' egyetlen ok. amiér! ez az ember nem lett Orosz­ország miniszterelnöke, kide­rül a cárné következő levelé­ből: „...ügy fogadta bará­tunkat, mint egy minisztériu­mi kérelmezőt.” A cár frontravonulásával megkezdődött Raszputyin éle­tében az utolsó, politikailag messze legintenzívebb sza­kasz. 1915 őszétől haláláig, 1916 decemberéig a sztarec Oroszország legnagyobb ha­talmú embere volt. ... Fogadás a Sándor-palo- tában. Előkelőségek beszél­getnek, halk duruzsolás tölti be a díszegyenruháktól hem­zsegő termet. — Fiát az meg ki? — kér­dezi a sztarec az egyik köp­cös, . kitüntetésekkel teleagga-' tott úrra. — Maklanov miniszter — 'rangzott a válasz. — He, te! Gyere csali ide! — harsogott Raszputyin érces baritonja. Maklanov annyira meglepődött, hogy — oda­ment. A pokrovszkojei be- iemélyesztette tekintetét és egy darabig hallgatott. A tel­jesen megzavart miniszter nem tudott, vagy — emlékez­ve a szibériai ellenfeleinek sorsára — nem mert tiltakoz­ni. — Nahát. Figyelj csak rám — mondta Raszputyin, ami­kor végre megszólalt és mintegy közölte a >,vizsgálat” eredményét. — Még sóik idő­be. telik, amíg belőled jó em­ber les?, akibén örömét léli az TJP. Ehhez tartsd magad. Most pedig elmehetsz. (Folytatjuk) s ■m* mm*f w-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom