Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

ftowSp !9. ttüLET -M AGYAHORSZÄÖ *. oMa! Tisztességes nyereséget! Wem a véletlen műve, hogy a kismamacipő „bevo­nult” legutóbb a parlament­be. Amikor az egyik képvi­selő szóvá tette, hogy milyen szembetűnően emelkedett az ára az utóbbi időben en­nek a terméknek, olyan vi­tát kavart, melynek tanul­ságai messze túlmutatnak az eset egyediségén. Ugyanezen az ülésszakon summázta a vi­ta lényegét országunk egyik felelős vezetője: a központi döntések csak a kereteket határozzák meg, a konkrét végreha 'is már a közvetlen irányítók feladata. ___ Miről is van szó lényegé­ben ? Az említett esetben pél­dául arról a helyes követel­ményről. hogy ahol csak le­het, csökkenteni kell az ál­lami dotációt, amely sok esetben valamiféle mankó a vállalatoknak, hogy meg tud­janak állni a saját lábukon. Persze e csökkentésnek nél­külözhetetlen feltétele az a követelmény, amelyet az új gazdasági irányítás a nyere­ségesebb termelésben jelölt meg. Ámde a reform lénye­ge .abban van, hogy a nye­reséget ne a számok játéká­val, holmi ügyeskedéssel, ha­nem elsősorban o jobb mun­kával, a termelés jobb meg­szervezésével érjük el. Ahol maradéktalanul eleget tesz­nek ennek az alapvető kö­vetelménynek. ott nem tör­ténhet meg. hogy a dotáció megszűntetése jogcímül szol­gáljon egyes termékek árá­nak emelésére. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Az sem lehet közömbös, hogy amikor konkrétan döntenek a ter­melés közvetlen vezetői az egyes intézkedésekről, szá­molnak-e cselekedetük tár­sadalmi kihatásával. E te­kintetben máris megfogal­mazhatjuk, nagy felelősség nyugszik a gazdasági veze­tők .... '.an, akkor, amikor össze kell egyeztetni a nép- gazdasági és a vállalati ér­deket. Maradjunk a nyereségnél. Kétségtelen, hogy a vállala­tok tevékenységének legfőbb mércéjévé ez a mutató lé­pett elő. Érthető talán, hogy a gazdasági vezetők a lehe­tő legtöbbet igyekeznek ten­ni azért, hogy gyarapítsák a nyereségmillióikat, amely­nek kellemes, olykor ugyan­csak számottevő anyagi hasz­nát maguk is élvezik. Ehhez az igyekezetükhöz a lehető­séget meg is teremti az ön­állóság. Hiba volna azonban úgy értelmezni mindezt, hogy valamiféle korlátlan­sággal egyenlő az igazgató­nak juttatott önállóság. Ez ellen szól mindenekelőtt az, hogy a vállalat az államé, tehát elsősorban az állam érdekét kell szolgálnia. Más­felől az önállóság sem csak az igazgató privilégiuma, az önállóság a fontos döntések meghozatalakor a kollektí­vát illeti. Ha így fogjuk fel mindezt, akkor máris elju­tottunk a lényeghez, a kol­lektíva tagjai, amikor leve­tik a munkásruhát és kilép­nek a gyárkapun, maguk is vásárlókká, fogyasztókká lesznek, az ő pénztárcájukat is érinti minden olyan in­tézkedés, amely a piacon ár­mozgást okoz. Ha egy vállalatnak nye­reséggel kell dolgoznia, az igazgató nyilván olyan ter­mékek gyártása mellett dönt, amely bőkezűen ont­ja a hasznot. Szélmalom­harc éjiben ezért hadakozni avégett, hogy egyik vagy másik üzemből az igények­nek megfelelő, de olcsóbb termék is kikerüljön — mondhatják erre sokan. Lo­gikusnak tűnik az ilyen ér­velés, csak éppen méltatlan a mi viszonyainkhoz. Egy szocialista nagyüzem veze­tőitől joggal elvárhatjuk, hogy ha a társadalmi érdek úgy kívánja, a dolgoknak ne a könnyebbik oldalát vá­lassza. Vitán felül áll, hogy olcsóbb árukból nehezebb előteremteni a kiugróan jó nyereségtömeget. Ám mit ér a legcsillogóbb nyereség is, ha a boltokban tartósan hiányoznak fontok napi''kefél fogyasztási cikkek; ha a minimális választékkal sem tudnak szolgálni: ez már meghaladja a vállalati ér­dek fogalmát, ez már a népgazdaság, az egész la­kosság érdeke. S ha a vál­lalat az államé, maga sem lehet közömbös a szaporodó jelenségekkel szemben. Ki­váltkép nem lehet közömbös az a vezető, akinek sokszo­rosan át kell éreznie a kö­zösség gondját, baját, akitől fokozottabban elvárható, hogy ne helyezze az egyéni érdeket a kollektív érdek elé. Nem állítjuk, hogy hibát­lanok a központi szabályo­zók, melyek hatással vannak a termelésre. Arra viszont joggal apellálhatunk, hogy a lehetséges megoldások között találhatók olyanok is, ame­lyek egyszerre szolgálják a kisebb és a nagyobb kollek­tívák érdekét. Erre is’ van­nak példák. Mátészalkán például a központi anyagár­emelések ellenére sem vál­toztattak az ott készülő bú­torok árain, ehelyett a ve­zetők keresték és megtalál­ták a módot arra, hogy mi­ként kárpótolhatják magukat jobb, korszerűbb munka- szervezéssel a kiesett forin­tokért. Hallani olyan igaz­gatókról is, aki!: — különö­sen a szolgáltatásoknál — nem elsősorban a nyereséget tartják számon, hanem azt, hogy ki kell elégíteni a la­kosság ilyen irányú igényét. Az a baj, hogy kevés még az ilyen példa. Úgy véljük; gyarapodna az ilyfen vezetők száma, ha az arra illetékes felügyeleti, vagy irányító­szervek tüzetesebben elle­nőriznék, hogy milyen forrá­sokból erednek is azok a nyereségmilliók. Persze nem elég csak megtalálni ezeket a forrásokat, hanem — ép­pen a tulajdonos jogán — a szükséges intézkedéseket is meg kell tenni a népgazda­sági érdek érvényre juttatá­sáért. Jó dolog, hogy a jö­vőben például a lakossági szolgáltatások támogatására bizonyos központi befizetés­től — eszközlekötés járulék — eltekint az állam, a vál­lalatok maguk használhatják fel. Persze ez, és az ilyen „fentről” érkező intézkedé­sek csak akkor járnak teljes sikerrel, ha nem marad el mellőlük a .helyiek, baspnlg, kezdeményezése sem. jahrio; Ebben van nagy felelőssége Akkor és ma... Munkások között a Demecseri Burgouvakeménvítőuyárban minden vezetőnek, aki a maga posztján tartósan él­vezni kívánja a kollektíva bizalmát; aki egy pillanatra sem téveszti szem elől, hogy a nyereség akkor tisz­tességes, ha a szorgalmasabb munkából és nem mások megrövidítéséből ered. Angyal Sándor Munkásbecsülés egykor: — Harmincötödik éve dol­gozom itt. 1935 november 17-én léptem be a gyárba. Akkor naponta 12 óra volt a munkaidő. Egy pengő húsz­ért. Nem volt mozdonya az üzemnek. Kézzel tologattuk, a vagonokat sokszor este ki­lencig. Utána kijelentették, mehetünk haza. Csodálkoz­tunk. Nem fizették a túlórá­kat. Reklamáltunk. „Ha itt akar dolgozni fogja be a po­fáját” — válaszoltak. Több­sége hallgatott, aki nem az ráfázott. Munkanélkül ma­radt. Nem lehetett apellálni — Hat évig nem voltam bejelentve az OTI-ba. Egy­szer baleset ért. Orvoshoz akartam menni. Ne menjen, mondták, mert nincs beje­lentve. Dolgoztam így. Pa­pírjaim igazolják, akadt év, amikor egyetlen nap voltam csak biztosított munkás. Nem volt itt felmondási idő, nem volt itt szabadság, csak robot Emlékszem, pénteken fizettek. Ha valaki közülünk reklamált, kinyitotta a szá­ját, keveselte a bért, a" bo­rítékban megtalálta a fel­mondást is. Nem lehetett apellálni. Harmincöt esztendő mun­kás történelméből elevení­tette fel ezeket az epizódo­kat Keskeny Lajos, a Deme­cseri Burgonyakeményítő­gyár munkása. Most, hogyan becsülik? — Negyvennégy órás munkahét. Fizetett szabad- . ság. Tavaly 26 nap volt. Re­umás vagyok. Itt szereztem régen. Üdülni küldtek Szo- boszlóra. Többször már tel­jesen díjtalanul. Jubileumi jutalomként 25 éves mun­káim' után egyhavi ’ kerese- t^jK.,,.. mi^ ^örzsgárdntag pedig 1600 forintot kaptam. Kiváló dolgozó kitüntetés ” ben részesültem. Nem egyedi eset Keskeny Lajosé. Aki 1945-ig itt dol­gozott, mindnek ilyen volt a sorsa. Ez még most is sújt­ja a munkásokat A 25 éves jubileumi jutalomnál még csak hagyján. Egymást iga­zolják. De a nyugdíinál! Itt két tanú igazo'ására is csak két évet vesznek figye­Amikor Saláta Tivadar, ez a szelid és a művészetek iránt fogékony segédkönyve­lő hazafalé ballagott a „Hamlet” előadásáról, hirte­len rádöbbent arra, hogy milyen szürke a kisember élete a színpad hőseihez ké­pest, Nem mintha dán ki­rályfi szeretett volna lenni, sőt, atyja' szellemével sem kívánt elbeszélgetni. még akkor sem, ha- édesapja tör­ténetesen nem örvendett vol­na kitűnő egészségnek. Ami azonban a stílust, az életmó­dot, az érintkezés formáit il­leti. azt csillogóan kívánatos­nak találta. Itt van példám a monológ. Sok ember ide­genkedik attól, hogy fenn hangon beszéljen magában. Miféle oktalan előítélet ez? Külön büszkévé ‘tehetné az embert, hogy beszélgetés te­kintetében sem szorul külső segítségre. A „félre”-beszéd pedig milyen ragyogóan al­kalmas arra, hogy az ember e’titkoija igazi érzelmeit. Tűnődései közben hazaér­kezett. Az ebédlőben nem volt. senki sem. s ez Salátát hirtelen elhatározásra ser­kentette. Hangosan beszélni kezdett: — Itthon volnék hát! Ugv f -zem, ez az este is elősegí t-tte nevelésemet, gazdagítot­ta műveltségemet. A „Ham- ’■ t” valóban kitűnő munka Van lélektanja nekije. ami- óltal az errb^r elgondolkozik azon, hogy tulajdonképpen miért él az ember. Azért, hogy a hivatalok , packázá- sait tűrje? - Volna itt jócs­kán tennivaló, s a Bogyiszlói miért áskálódik mindenki ellen? Ezt az embert nem ár­Feleki László: Dráma az életben tana közelebbről megnézni. Lássuk csak! Az elmúlt ne­gyedben nem kapott prémiu­mot, emiatt szembekerült a haladó emberiséggel. Sze­rintem névtelen levelet ír a gaz cenk. de hah. a végén ő fizet rá. Minő hínárba jutot­tam. de erős szívvel úrrá le­szek a nehézségek fölött, s ha kell, sereget gyűjtök s legázolom a könyvelést. Közben Saláfa felesége be­nyitott a szobába. Meglepve kérdezte: — Te ittiíbn vagy? Kivel beszélgetsz? Valaki van itt? Egyszerűbb és érthetőbb, ha a következő dialógust a drámaírás hagyományaihoz híven írjuk le. Salá a (kedélyesen): ó, te itt? Csókollak, drágám. Na­gyon szép volt az előadás, kár., hogy nem voltál ott. (Félre): Valamit megsütett, de én résén leszek. (Mint fenn): Mi lesz a vacsora, szí­vem? Felesége: Miket b -szelsz összevissza, mint a részeg? Saláta: Dehogy vagyok ré­szeg, józan vagyok, mint a csap, hehehe! (Félre): Ré­szegnek néz a szerencsétlen! Még ha tegnapelőtt .mondta volna, amikor egy kicsit el­hajlottunk a fiúkkal. De si­került eltitkolnom előle. (Mint fenn): Olyan éhes va­gyok drágám, mint egy far­kas. Felesége: Mit beszélsz? Tegnapelőtt rés?egeskedtél? Saláta: Én? Eszem ágában sem volt! (Félre): Vajon ki pletykálkodhatott? Rémes milyenek az emberek. Mind­egy. tagadni fogók a végte­lenségig. (Mint fenn): Talál­koztam a színházban a Pa- nyigaiékkal. Felesége: Teljesen meg vagy szédülve. Valami bajod van? Saláta: Hálistennek semmi. ' (Lekopogia.) Reggel fájt egy kicsit a fejem, de most már nem is érzem. (Félre): Iste­nem, milyen szürke kis ve­réb ez a szerencsétlen asz- szony. Nem lát túl a közna­pok unalmán. Mit csináljak? Küldjem kolostorba. mint Oféliát? Nincsenek kolosto­rok. Mindegy. (Mint fenn):^ Itthon mi újság? Felesége: Kezdek én Is megszédülni. Kinek beszélsz te tulajdonképpen? Salába: Neked drágám, ne­ked. (Félre): Én is hibás vol­tam, hogv nem tanítottam. Teljesen lemeradt. De talán még nem késő. (Mint fenn): Mit szólsz az afgán helyzet­hez? Felesége: Ide figyelj. Tiva­dar. én nem szólok ’ s'-mmit az afgán helyzethez, de az disznóság hogy te me­gint berúgtál Saláta;- Ez felháborító. Rosszindulata plelyKákra adsz. (Félre): Ki lehetett az a nyo­morult, aki elárult? Minden­ki a becsületszavát adta, hogy hallgat. Ez csak az a gazember Birostyáni lehetett. Annak jár a szája. (Mint fenn): Nem telefonált sen­ki? Felesége: Engem ne nézz bolondnak. Most mondtad az előbb, hogy tegnapelőtt be­rúgtál. Nem sül ki a sze­med? Saláta: Hallucináció rabja vagy, szívem. (Félre): Áruló lehet a dologban, mert az bizonyos, hogy én nem szól­tam el magamat. Pedig úgy látszik tud a dologról. Terel­jük el a figyelmét. (Mint fenn): Milyen szép vagy ma! Felesége (szó nélkül pofon üti és kirohan), Saláta (egyedül): Itt va­gyunk hát. Ahol az érvek hiányoznak, ott megjelenik az erőszak. Ezért él az em­ber? Akkor nemesb a lé­lek. ha tűri felesége minden üti egét? Úgysem merek visz- szaütni, mert töprengő ter­mészetű vagyok, a gondolat halványra betegíti a tett­erőt. Oly nagy az én bűnöm? Ki a bort szereti, rossz em­ber nem lehet! Bogyiszlói nem iszik, példás életű, turká­ló. Milyen az én életem? Saj­nos nem Shakespeare írta. és ez meg is látszik rajta. Menjünk aludni, mert hol­nap be kell menni a hivatal­ba packázni. (El.) Függöny nincs az ablakon, éppen mosásban van, s emi­att a szomszédok is látták hogy Salátát pofon vágta a felesége. Egy kis színház mindig akad a házban. lembe, bírósági megítélés alapján. Mint a „szentírás“ Ezen ma már a fiatalabb munkások csodálkoznak. Ma becsülete van a törzsgárdá­nak a gyárban. Boza Lajos főmérnökkel és Mérföldi Jó­zsef főkönyvelővel lapozgat­juk a kollektív szerződést —• Ez olyan mint a „szentírás”. Mi betartjuk minden pontját — mondja a főkönyvelő. A demecseri üzem 240 ál­landó dolgozója közül 100 törzsgárdatag. Ezek tíz, ti­zenöt, húsz vagy ennél több éve dolgoznak itt. Tavaly tíz év után 800, tizenöt .után 1200, míg húsz év után 1600 forintot kaptak, összesen 93 ezer forintot osztottak ki, s ehhez plusz 150 nap szabad­ságot. Öten kaptak 25 éves munkáért- egyhavi fizetést. Tizenegy dolgozó lett kivá­ló. Erre 9900 forintot fizet­tek ki. Négy dolgozót juta­lomüdülésre küldtek.- A tíz­tizenöt éves törzsgárdatag- ság elérése után 15 alacsony- keresetű dolgozónak emelték a fizetését. Ez is benne van a kollektív szerződésben. — Nálunk valóban tör­vény a szerződés— újságol­ja *a betegségéből felépült H. Nagy József csoportveze­tő. — A nyereségnél még az évek számát is figyelembe veszik. Minden eltöltött esz­tendő 1 százalék emelést je­lent — Én 23 éve dolgozom az üzemben. Tavaly betegen feküdtem a kórházban. Jól esett, hogy meglátogatott az igazgató, párttitkár, a mun­kások, a mi szocialista bri­gádunk tagjai. Megkaptam a betegségem idejére is a bér­re eső nyereségrészesedést. És 1600 forintot az aranyjel­vényes törzsgárdat-a gságo­mért. — És három nap jutalotrt­szabadságot Ez minden törzsgárda tagnak jár jegyzi meg a főkönyvelő. — Fed is használtam. Hé­vízen voltam a feleségem­mel, a szakszervezet adott beutalót. Amikor a kórház­ban feküdtem, gondoltam kifelejtenek a prémiumból. De nem. Meglepődtem, ami­kor 1600-at kaptam. A bérezésnél is ••• Figyelembe veszik s bére­zésnél is a törzsgárda.agsá- got, a jó munkát elismerik. Ök magasabb kategóriába vannak besorolva. Munkás­felvételkor a. vállalat törzs- gárdatagjainak a hozzátar­tozói, gyerekei előnyt élvez­nek. Beiskolázáskor, ösztön­díjnál ugyancsak. Nem mondható fel nekik, csak ha megszűnik a gyár, vagy nagyobb fegyelmezetlensé­get vétenek. És a felmondá­si idő is több. Az alapfel­mondási időhöz még plus* 42 nap jár. ? — Ha jelentősebb munkát akarunk megoldani, nem­csak a műszakiakkal tárgya­lunk, hanem a törzsgárda tagjaival is, akik 10—20 éve itt vannak, élnek, s ismerik a gyár minden zegét-zugát Tudják, mit érdemes csinál­ni — mondja Boza Lajos fő­mérnök. Kölcsönös a bizalom és a megbecsülés. Demecserbén Van az or­szág egyetlen burgonyake- ményítő' gyára. 1916 óta áll fenn. Káposzta savanyításá­val kezdték, s 1923 óta gyár­tanak burgonvakeményítőt. Éppen annyit, amennyi szükséges a gyógyszer-, a textil- és a konzervipar ré­szére. Hírük jó az országban. Itt nincsenek „vándormada­rak.” Megbecsülik a jó mun- ..kást,—a törzsgárda tagjait. ' ° Farkas Kálmán Műszaki fejlesztéssel évi egymilliós megtakarítás a kisvárdal vasöntödében Az átalakított kupolókemencéből vastag, fehér sugár­ban buggyan elő a jó minőségű, olvadt vas! Az izzó fo­lyam útját Kovács Ferenc olvasztár irányítja. Hammel József íelv. Pár évvel ezelőtt kapott megbízás alapján készítette el a Tüzeléstechnikai Kutató Intézet egy új fűtéstechno­lógiával működő kupolóke- mence átalakítási tervét. Az olvasztókemence átalakítá­sára az országban először a kisvárdai vasöntödében ke­rült sor az elmúlt év elején. . Azzal a szándékkal, hogy az olcsóbb fűtőolaj együttes adagolásával kevesebb kok­szot használjanak fel. A tudományosan is mega­lapozott átalakítást a két újító — Bucz Endre és Bo­ros Sándor — irányításával, Csizmadia István művezető közreműködésével végezte el a tmk-műhely kollektívája. A műszaki fejlesztés kereté­ben végzett munka során egy sor módosítást is alkal­maztak. Többek között kor­szerűbb szifonrendszert épí­tettek be, gázelőmelegítést alkalmaztak, módosították a fúvókák elhelyezését is. A kísérlet — az azóta el­telt több hónap gyakorlati eredménye is bizonyítja — sikerrel járt. A vas nagyobb hőfokon és egyenletesen ol­vad, emellett tökéletesebbé vált a salakelválasztás, ki­sebb lett a selejt lehetősége. Jelentős kokszmegtakarítást is elértek. Műszaki számítá­sok szerint az olajpóttüzelé- sű kupolókemencével évente egymillió 200 ezer forint megtakarítást lehet elérni egy kemencénél. A kifizetett újítási díj összege 300 ezer forint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom