Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

WO. Január !! KELET-MAGYARORSZAG ». »Mal MEGJEGYZÉS: Kis üveg - nem üzlet Furcsa, de ilyen is van. Találkoztunk ezzel a gyógy­szertárakban, ahol a szem- cseppes orvosságokat egy- és kétdecis üvegekbe adták. Érdeklődésünkre azt is megtudtuk, hogy hónapok óta nem szállítanak kisüve­geket. Hogy miért? Ennek egyszerű a magyarázata. A kis üvegek gyártása, ' nem jó üzlet. Ezért történik, hogy a szemeseppeket, és más be­cseppentő orvosságokat egy-, vagy kétdecis üvegekbe mé­rik. Kérdés aztán, hogy szemcseppentövel hogyan ve­szik ki nagy üvegekből az orvosságokat. Anyagi vonatkozásai van­nak a kisüveghiánynak. A gyógyszertárak a kis üvegért egy forintot, a nagy üvege­kért 2 forintot számítanak fel a betegeknek. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk a kisüveghiányt, melynek gyártása nem kifi­zető, de amire feltétlen szük­ségé van a gyógyszertárak­nak. A betegek szempontjá­ból nagyon fontos. Indokolt, tehat, hogy ez a hiánycikk sürgősen forgalomba kerül­jön. Farkas Pál Befejeződlek a tsz-ek meííékUzemi vizsgálatai A megyei és a járási taná­csok mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályai ország­szerte kivizsgálták, hogy a termelőszövetkezetek ho­gyan tartják be a mellék üzemi tevékenységgel kap­csolatos elmúlt évi kormány- határozatot. A felmérések egyöntetűen azt igazolták, hogy a tsz-ek döntő többsé­gében a melléküzemi tevé­kenység a rendeletet meg­előző időben is helyes célt — az időszakosan felszaba­duló munkaerő foglalkozta­tását és a helyi erőforrások megfelelő -hasznosítását — szolgálta. Ahol visszásságok­ra találtak, ott utasítást ad­tak a hibák felszámolására és a normális kiegészítő te­vékenység feltételeinek megteremtésére. A vizsgálat szerint a leg­több problémát az okozta, hogy a mezőgazdasági üze­mek a telephelyüktől távol vállalkoztak munkára. A legtöbb gazdaság az elmúlt hónapokban „hazahozta” eze­ket a kirendeltségeket; a te­lephelyen törvényes keretek között és valóban a helyi erőre támaszkodva láttak munkához. A megyei és járási taná­csi szervek továbbra is fi­gyelemmel kísérik a tsz-ek melléküzemági tevékenysé­gét. Az év első negyedében újabb összesítést készítenek majd arról, hogy a közös gazdaságok miképpen alkal­mazkodtak a kormányhatáro­zathoz. A vizsgálat kimutat­ta azt is, hogy az élelmiszer ipari tevékenységgel kapcso­latiban az üzemek bizonyos egészségügyi előírásokat nem tartottak be. Az Egész­ségügyi Minisztérium segít­ségével munkahigiéniai fel­méréseket végeztek és ahol rendellenességet találtak, utasítást adtak az egészség­ügyi előírások érvényesítő «éré. A bolgár műszaki bét keretében Tudományos előadás Nyíregyházán A január 7-től 16-ig tar­tó bolgár műszaki hét kere­tében hétfőn Nyíregyházára látogatott Ivanov Petkov Csavdar gépészmérnök, a Bolgár Mezőgazdasági Gépe­sítési Intézet tudományos fő­munkatársa. I. P. Csavdar nyíregyházi tartózkodásának első napján ellátogatott a Nyíregyházi Almatárolóba, majd részt vett a MTESZ- ben rendezett fogadáson, amelyen megjelentek a me­gye tudományos egyesületei­nek titkárai is. Ezt követően —- délután — került sor a MTESZ megyei szervezete, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület és a Gépipari Tudományos Egye­sület nyíregyházi csoportjá­nak rendezésében. A zöldség- termesztés és begyűjtés komplex gépesítése Bulgá­riában című előadásra. A bolgár szakember előadását mintegy hetvenen hallgatták meg nagy érdeklődéssel. Különösen figyelmet keltet­tek I. P. Csavdar előadásá­nak azon részletei, amelyek a zöldség termelésével kap­csolatos új eljárásokat ismer­tették. Ezek közül is az öntö­zésével kapcsolatos újszerű megoldások. A nap hátralévő részét bolgár barátunk az Ilona ta­nyai gazdaság megtekinté­sével töltötte, majd kedden a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság székhazába láto­gatott. Itt áz öntözéssel kap­csolatos elvi kérdésekről tár­gyalt á vízügyi szakembe­rekkel. A déli órákban Iva­nov Petkov Csavdar — ven­déglátók kíséretében — a Nyíregyházi Konzervgyárat tekintetté még. Képzőművészeti alkotások új létesítményeiaLen Nyíregyháza különböző létesítményét és intézményét fogják díszíteni azok a kép­zőművészeti alkotások, ame­lyekre a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus engedélyi adott, valamint költségeket és művészeket biztosított. Az előzetes tervek és el­képzelések szerint a legtöbb képzőművészeti alkotást a megye legnagyobb felsőokta­tási intézménye, a tanárkép­ző főiskola kapja. Az elmé­leti épületet a nagy előadó­val összekötő folyosó falfe­lületét figurális mozaik fog­ja díszíteni. A tervezésre és elkészítésre már kiírták a pályázatot, amelyre hat fes­tőművés? jelentkezett. Figu­rális ivókutat terveznek a gyakorlóiskola udvarába, en­nek terveit Szathmári Gyön­gyi szobrászművész készíti. Ugyanakkor a könyvtár mé­lyített olvasóudvara dísz­burkolatának elkészítésére Z, Gács György festőmű­vészt kérték fel. Gobelinteremmé alakítják át a főiskola elméleti épüle­tének első emeleti tanácster­mét. A körülbelül 10 négy­zetméter összfelületű, de kü­lönböző méretű és alakú go­belinek elhelyezésére Do­monkos Géza belsőépítész készíti a terveket, majd en­nek átvétele után jelölik ki a művészt vagy művészeket. Az iskola épületének alapí­tási adatait, valamint a már­tír pedagógusok névsorát tartalmazó emléktáblát az oktatási épület bejárati csar­nokába tervezik, míg a fő­bejárati sétány vonalába el­helyezendő mellszoborsorhoz az intézmény most kéri meg az engedélyt. Nyíregyháza új lakónegye­dének díszítésére az első megbízást Kiss Kovács Gyu­la szobrászművész , fcajpta, aki az Északi Alközpontban az ÁBC-áruházzal, szemben lé­vő parkrészbe pirugránit ter- plasztikát és térrácsot ter­vez. Az 5/4 életnagyságú Pe- tőfi-mellszobor a Petőfi úti parkba, a MÁV-áliomás előt­ti térré kerül. A szobrot Vigh Tamás készíti el. Józsa Bálint szobrászművész és Kiss István építészmérnök kapott megbízást a kórház bejáratához tervezett funk­cionális kút elkészítésére. Ez­zel egyidőben megállapodás született további képző- és iparművészeti alkotások el­helyezésére és megtervezésé­re is. A lektorátus hozzájárul ahhoz, hogy a Szamuely tér egyik belső udvarában ját­szóplasztikát helyezzenek el, ennek költségét, 15 ezer forintot, azonban a városi taJ nácsnak kell fedezni. (hsj) Születésnapi beszélgetés a hetvenéves BarJenővel % * A hír szűkszavú: Barcsay Jenő Kossuth-díjas, kiváló művész január 14-én ünnep­li 70. születésnapját. Néhány nap híján tehát egyidős a XX. századdal, amelynek egyik — Európa-szerte — kimagasló mű vészegyénisé­ge. Budapesti műteremlakásá­ban az elmúlt 7 évtizedről beszélgetünk. — örülök — kezdi a szót —, hogy megértem a 70. évemet. Nagyon nagy dolog, hogy jó egészségben eljutot­tam idáig. A másik születés- napi gondolat: amióta csak a világra jöttem tudom, hogy van anyám. Ma is. Most lépett életének 100. esztende­jébe. A harmadik gondolat: nagyon hálás vagyok a sor­somnak, hogy az életemben mindig hozzásegített ahhoz, hogy azt az adottságot, ami­vel születtem. kibontakoz­tathattam. Ehhez persze nem csak adottság kell, sze­rencse is, lehetőség is. Az életemre döntő befolyással volt az. hogy a sors néhány olyan nagyszerű emberrel hozott össze, alak nem • csak jók voltak hozzám, hanem anélkül, hogy ismertek vol­na, segítettek rajtam. így például örök hálával tarto­zom Gulyás Károlynak, a marosvásárhelyi gimnázium rajztanárának, mert neki köszönhettem, hogy festő lett belőlem, ö fedezte fel ben­nem a rajzkészséget, s vitt el az egyik helyi mecénáshoz, aki anyagilag hozzásegített, hogy Pestre jöhessek. a Képzőművészeti Főiskolára. És nem felejthetem el Lyku Károlyt, a tanáromat, akitől nem csak nagyon so­kat tanultam, hanem aki el­ső kiállításaimat is önzetle­nül patronálta. Barcsay Jenő életének nem csak az indulása volt különös, a folytatása is. Erre így emlékszik: — A -főiskola elvégzése után meg nett} gondoltam ar­ra. hogy a festészetből meg­éljek. Ffestétféih, rajzoltam valami belső kényszer alatt, talán azért, mert mindig nagyon szerettem kísérletezni s egy-agy mű megszületését a kísérletek sora előzi meg. 31 éves koromig éltem így, szinte kizárólag a kísérlete­zésnek szentelve minden órámat. Aztán nem ment tovább, állást kerestem, hogy megéljek valamiből. így ke­rültem az egyik iparos ta­nonciskolába. ahol a fém­ipari technológiától kezdve a magyar irodalomig több tárgyat tanítottam, csak ép­pen rajzot nem. Telén fur­csán hangzik, de így igaz. így éltem 1944-ig amikor is rövid idő alatt három Sas- behívó érkezett címemre. Előbb Kmettv Jánostól, az­tán pedig Szőnyi Istvántól kaptam hamis papírokat, mi­szerint katonai szolgálatra alkalmatlan vagyok. Bujkál­va és hamis iratokkal úsz­tam meg ép bőrrel a hábo­rút. j A felszabadulást követőén nevezték ki a főiskola ana­tómiai tanszékének tanárává. Ennek is különös története van. — Amikor a háborút kö­vetően, még a tanítás meg­kezdése előtt összeült a ta­nári kar Krocsák Emil aján­lotta meghívásomat a meg­üresedett tanári állás betölté­sére és Szőnyi István támo­gatta javaslatát. A döntést Varga Nándor közölte ve­lem. Néhány nappal később Szőnyi megkérdezte tőlem: Jenő, vállalod-e? Akkor még csuoán annyit értettem az anatómiához, mint a többi festökoll"iám, de ez nem lehetett elég arra, hogy tanítsam az anatómiát. Ezért haladékot kértem a végleges válaszadásra, s ehhez kapóra jött a 3 hónapos kénvszer- szénszünet. A szertárból ki- csempéztem egv csontvázát, újságpapírba csomagoltam, s amikor a kapuban a Por" tás egy pillanatra elfordult, mint egy vásott Kölyök, ki- iszkoltam. Három. hónapig szinte éjjel-nappal ezt a csontvázat tanulmányoz­tam... így kezdődött s folyta­tódott azzal. hagy minden órámra rajzokkal illusztrált óravázlatot készítettem. Ezt csak azért említem, mert ezekből a rajzokból született meg első könyvem. Azóta könyveit nem csak idehaza, Európa-szerte is­merik' s kaphatók is a leg­különbözőbb nyelvekre le­fordítva Európa legtöbb vá­rosában. És anatómiai rajzai helyet kaptak a francia diá­kok tankönyveiben is. Gyakran próbáltam már megfejteni Barcsay Jenő művészeiének titkát, de tel­jességében máig sem sike­rült. Képeinek egyszerűsége volt az, amely megkapja e képek szemlélőjel? A kis méretekben is a monumen­talitás erejével ható vará­zsuk? Vagy a súlyos, tömb­szerű alakok látványa? A tájak konstruktív tükre? A színek nyertességében is megkapó villódzása? Egyik is. másik is, de nem külön-kü- lön, hanem együtt, abban a harmóniában, amely Bar­csay Jenő minden alkotásá­nak legfőbb ismérve es jel­lemzője. Egyik fő 1 emuja: Szent, enöre jellegzetes tájai, utca­sorai és hazai, amelyekben a sík es a tér ellentmondá­sának feszültsége izzik. A formák egymáshoz kapcsoló­dó arányrendje az, ami le­nyűgöz és felemel egyszer­re, ugyanakkor gondolkodás­ra késztet — a művész így kívánja felkelteni az embe­rekben szunnyadó alkotó­erőt Sík és tér — látszólag hi­deg es merev geometriai fo­galmak. Barcsaynál azonban művészetté emelkednek, mert képein a konstrukció tisztaságát áthalja a líra melege. A színek szépsége az élet melegségével vonja oe ezeket a képei: et. A felsza­badult színélmények terem­tik meg művei hangulatát, * keltenek mély, maradandó érzéseket a szemlélőben. S ebben nem kis része van Szentendre szépségének. — Az ép konstruktív fes­tészetem Szentendréből nőtt ki —■ vallja ma is, 70 éve­sen. — Nem tudom elképzel­ni festői életemet Szentend­re nélkül. Amikor először itt jártam, annyira megra­gadott szépsége, történelműt idéző hangulata, hogy nein tudtam tőle többet elszakad­ni. Pedig régen volt, 1929- ben. amikor az első nyara­mat töltöttem ebben a pati­nás városkában. Egv életre szóló barátság fűz Szentend­réhez, s ezért is tett bol­doggá két esztendővel ez­előtt az a kérés, hogy én készítsem el a felépülő mű­velődési központ monumen­tális mozaikját. Eddig két mozaikom márványból ké­szült, ez viszont színes, mu­ráitól üvegmozaik lesz. He­gyi György és Rácz And as közreműködésével november­ben kezdtük kirakását . ás terveink szerint február kö­zepére elkészülünk vele. És örülök annak is. hogy nem kell várni beépítéséig: ápri­lisban kiállításra kerül a Műcsarnokban. Prukner Pál —ij...a.,.ijnii..i.’uj; n.j __ ___i ■ 1 ■■ 1 ----■■■■ :■■■■■■■■ 1 ■■=*■" 0 a gyanús, mert,..? Vége a munkaidőnek. Csak ketten maradtunk az irodá­ban a vezetővel. A hosszú, piros posztós asztal mellett beszélgettünk. Panaszkodott, gondokat említett Elmondta, újabban az aggasztja, hogy egyik osztályvezetője tűrhe­tetlen hangnemben beszél a beosztottakkal. Ha valame­lyik munkás panasszal vagy kérelemmel fordul hozzá le­kezeli, „nem érek rá ezzel foglalkozni”, ..jöjjön máskor” — intézi el a dolgot. Nem az első eset. Sérti őt. Beszélgetés közben került szóba éppen az említett osz­tályvezető magatartásával kapcsolatban az, amit a töb­bi között Kádár elvtárs mondott a karácsony előtti beszédében. Nekem idézte, de magának mondta: „Ne okozzunk felesleges szenve­dést az embereknek”. S új­ra az osztályvezetőt említette, aki munkás ember volt, ta­nult. úgy verekedte fel ma­gát erre a posztra, de úgy látszik elfelejtette honnan jött, s nem érzi a „kisebb emberek gondját-bajáf’. Ekkor lépett a szobába a fűtő. Kezében a szenesvödör, lapát Illedelmesen * köszönt, s megkérdezte, kipucolhatja-e a kályhát. Ennek az ember­nek a megjelenése szükség­szerűen tovább gombolyítot­ta a beszéd fonalát. Ugyan­is pontosan erről az ember­ről beszélt, ha foglalkozásai, nevét nem is említette. — Ne vegye szívére a tör­ténteket — mondta a vezető a fűtőnek. — Rám hallgas­son. s magának itt nyugdíjas állása lesz. Ekkor még nem tudtam miről van . szó. A fűtő egy ideig hallgatott, aztán meg­szólalt: — Pedig már azon gondol­koztam. hogy ina be sem jö­vök dolgozni. A vezető meglepődött Va­lóban olyan érzékenyen érintette a gyanúsítás ezt az embert. Végigmérte, hirtelen nem is tudott rá válaszolni. Próbált kitérni. — Inkább azt mondja meg, mennyiért vállalja a télen a hóeltakarítást az üzem' elől. — Semennyiért * — Miért? Hiszen a munka nem szégyen, édes fiam. — Nem is arról van szó, de én „neki” semmi pén­zért meg nem csinálom. Ez az illető osztályvezetőinek szólt. — Nem neki, hanem az üzemnek segít — próbálta meggyőzni a vezető. — Éti ha magának lennék, meg­mondanám, hogy 300 forint. Érti? — bíztatta, hiszen vég­eredményben ö, a vezető hagyja jóvá, ő fizetteti ki. A fűtő i lem szó1 serum i l. Gondolkodott. Neki látott a kályhát pucolni. Salai :olt. Küszködött a kö* es. el nem égett szénnel, s nvg^zólglt: — Tetszik la ni. Ilyen sze­net veit. ne i lehet vele fű­teni. Spórol az emberek egészségén. De hogyan le­het ezzel fűteni? A vezető hallgatott. Nyelt idegességében. Tudta, hogy a fűtőnek igaza van. A vezető felem fordulva: — Tudom én, miért ha­ragszik rám az osztályvezető kartárs. Mert tetszik tudni, hogy karácsony előtt kértem azt a kis pénzt. De megdol­goztam érte . ( — Hét gyereke van. ösz- szejptt neki karácsony előtt néhány száz forint És nem akarta engedélyezni a kifi­zetését. A hét gyerek kará­csonyára nem gondolt. Lehet, hogy ez is közreját­szott. De nem ez volt a fő ok. — Ne gondoljon már arra a másikra. 'Végezze be­csülettel a munkáját. „Oda adom magának „gyerekem”, meg azt a néhány mázsa porszenet is, vigye haza. fűt- sön jó meleg szobát a gye-’ rekeknek — próbálta en­gesztelni. — Nem kell nekem. Isten mentsen. Még azt hinnék, hogy ezt is én vittem el — így a fűtő. — Én adom, ne féljen. — Ezt én nem tudom meg magyarázni 500 embernek. Ez' a- téma lezárult. De újra felbizsergett az td'igék­ben az a másik, ami bán­totta a fűtőt. Végre a vezető kibökte: — Elvihette azt a pénzt más is. Hiszen reggeltől es­tig bejárnak ide gyerekek is. Felvették a borítékot es elvitték. De megmondtam már — nézett rám —. hogy pénzt ne hagyjanak az asz­talokon. — Tudja engem az bánt* hogy pont énrám fogták. És még azt is mondták, csak azóta tűnik el valami, ami­óta én itt dolgozom, i — Ugyan már. Ez nem igaz. Azelőtt is eltűnt már más is Még az én szobámból is, pedig ide rajtam kívül nem járhat be senki — így a vezető. — Én már arra ’ gondol­tam, itt hagyom az üzemet, Hívnak vissza, mert én ze­nész vagyok, cimbalmos. De ki kellett járnom vidékre Nyíregyházáról, És az sokba került. — Ni? menjen maga seho­vá —- biztetta a vezető. — Itt meg foeia találni a számítá­sát. És megígérte, hogy másnap tisztázza az ügyet mindénki előtt. Elbúcsúztunk. A nagy. ve­zetői irodát, sok-sok érték­kel a fűtőre bízta. — Ha végzett a munkájá­val, a kulcsot adja le a por­tán. ö bízik ebben az ember­ben. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom