Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
MAGyArSA»«**© január I. Tefe? László; MERLEG Szilveszter küszöbén az ember mérleget csinál. A humorista is ember. Én humorista vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egyszerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már hosszabb idő éta. minden év végén. Sőt. Már abban az időben is mérleget csináltam szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tar tom kizártnak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá. Két fő rovata van az én év végi mérlegemnek. Az elsőben magánügyeimet szoktam áttekinteni, a másodikban közügyeimet. Magánügyeim mérlegével nem kívánom untatni önöket, anpyit azonban talán a szerénytelenség kockázata nélkül megállapíthatok, hogy magánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról, de nem szoktam le, mert éppen a legutóbbi évben túlságosan kevés újságcikk jelent meg a nikotin káros hatásáról. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy erélyes lépéseket teszek a korral jaró elnehezedes ellen, de nem fogytam le. mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sok, január elején már inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, mert az élet úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés, mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rö- videbb, mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés, mint a munka. Azt is megfogadtam tavaly ilyenkor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell nekem bosszankodnom a kritikusok fanyalgásán, s ezzel ellentétben ebben az évben is írtam egy színdarabot, hadd szórakozzam a kritikusok fa nyalgásán. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a közügyeimbe tudniillik ezen a hídon keresztül vezet az út. Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal kedvezőbb a mérleg. Legalábbis ami a fő rovat egyik alrova- tát illeti. Közügyeimnek ugyanis két alrovata van. Éspedig: l. a közügyekben folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2. nevezett tevékenység hatása magára a közügyekre. Az előbbi alrovattal röviden végezhetünk. Az elmúlt évben 183 új haragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény kedvező-e vagy sem, eldönteni nem tudom. A „haragos’* kifejezés egyébként is tag fogalom. Helyet talál ebben a fogalomban már az is, aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irántam, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. A rendelkezésemre álló, de nem végleges adatok szerint új haragosaimnak egyharmada beéri azzal, hogy nem köszön vissza, második harmada ezenfelül még át is megy az utca túloldalára, ha meglát, harmadik harmada pedig mindezeken felül még rossz híremet is költi, részben koholt, részben valóságos tények alapján. Ám, ami a legfontosabb: humoros-szatirikus írói munkásságom a közügyekre pompás hatással volt, s ez kárpótol minden egyéb negatívumért Közállapotaink ugrásszerű javulását bízvást tekinthetem a saját tevékenységem gyümölcsének, csakúgy, mint a társadalmi morál szép fejSólyom László: Ezerkilencszázhetvenet írunk ÉJFÉLKOR A házigazda a villanykapcsolóhoz osont, gyors mozdulattal lekattintotta és belerikoltott a sötétbe: Boldog új évet! Pillanatnyi áhitatos csönd után kitört a szokásos hangzavar: Éljen! Szabad a csók! Az egyéni megnyilvánulásoknak ebbe a kavargásába egyszercsak váratlanul közérecsegett kimérten, józanul Precíz Péter: — Engedelmet, hölgyeim és uraim, de még három perc hátra van! — Azon ne múljék! — Kicsire nem nézünk! így és hasonlóképp hurrogták le az okvetetlenkedőt a szellemes vendégek. — Engedelmet, mégis...! ■— erélyesedett a lárma fölé Precíz hangja, s miközben gyufát lobbantva a kapcsolóhoz lépett és újra fényt varázsolt a szobára, megállt ott, az ajtó mellett és fejét kicsit féloldalt hajtva, emígy szónokolt: — Engedelmet kérek, de meg kell, hogy értsetek. Én ugyanis elhatároztam, ennek a szép kerek hetvenes évnek első pillanatában, vagyis pontban nulla óra nulla perckor új életet kezdek. Épp ezért nem közömbös számomra, hogy ide vagy oda két-három ioerc. Javaslom tehát, hogy hívjuk fel a pontos időjelzési s az ott elhangzott közlés szerint rögzítsük óránkat, majd.. — Mire vártok? — jött át a másik szobából a háziasz- szony hangja, majd utána személyesen ő maga is. — Már rég elmúlt éjfél. így járnak azok, akik nem nézik a televíziót! — Ez az én formám! — sóhajtott föl Precíz. — Ezért nem tudok én soha új életet kezdeni, mert mindig elmulasztom a nulla óra nulla percet. ÉJFÉL UTÁN A házibuli után kis budai vendéglőben folytattuk az új év ünneplését néhányan a társaságból. Tekintve, hogy — relatíve — én voltam a leg- józnnabb, én vállaltam hajnalfelé a számla kiegyenlítését A íőúr első kézemelésemre ott termett és bemondásom alapján sebesen írta a számokat a blokkra. Mikor végére értem vallomásomnak, körülnézett az asztalon, váltott néhány bizalmas szót a pincérrel, majd szólott: — A nyolcadik palack Leányka bontatlan, úgyszintén érintetlen két kis üveg ásványvíz, s a halászléből, amit kettőben szervíroztunk, csupán egy adag. Olyan ellentmondást nem tűrő határozottsággal mondta ezeket és oly gyorsan kerekítette a közben összegezett számla végére a visszárukból nyert levonandókat, hogy nem is próbáltam vele vitatkozni. — Négyszázhatvanhét forint harmincöt fillér! — közölte és átadta a számlát. Elökotortam öt darab pirosat, kezébe olvastam és biccentettem: „köszönöm”. — De, uram! — háborodott rám sértődötten a főúr és az utolsó ötfilléresig elém számolta a visszajáró pénzt. — Mert smucig vagy! — súgta a fülembe Kocogi barátom és egy százast csúsztatott a főúr markába. — De, kérem — kapta el kezét a főúr, mintha tűz érte volna — ezerki lencszázhetve- net írunk, ha nem tetszene tudni! — Ezzel hátat fordított (Endrfldi István rajza) és otthagyott minket a meg- szégyenülésben. Kitámolyogtunk az utcára, ahol magukat kínálva sorakoztak a taxik, minik és maxik, Volgák és Fiatok. Kocogi barátommal kettesben egy Fiatba szálltunk. Előbb öt fuvaroztuk haza, s így megint rám maradt a fizetés. Kapunk előtt, amikor kiléptem a kocsiból, az óra harminchárom forintot mutatott. Elővettem két húszast, a sofőr kezébe nyomtam és „Boldog új évet!” mondván bevonultam a már nyitott kapun. — Halló! — kiált utánam a sofőr. Megtorpantam, megfordultam. Akkorra már ott állt előttem a huzatos kapualjban. — Uram, ha nem tudná, ezerkilencszázhetvenet írunk! — kiáltott rám fölháborodot- tan és markomba nyomta a visszajáró hét forintot Bámultam a távozó sofőr után, s láttam milyen nemes, büszke fejtartással száll kocsijába; egy dühös pillantást vet még felém, majd berántja a kocsi ajtaját, hogy csak úgy csattan. Erre a csattanásra ébredtem föl az új esztendő reggelén. (Bndrődi István rajza) lódését Tudomásom van róla, hogy a hűtlen férjekről írott emlékezetes szatírám eredményeképpen százharminchat férj állt el házasságtörési szándékától, s vett helyette értékes ajándékot a hitvesének. Amikor lefüleltek egy sikkasztó pénztárost, éles és gúnyos glosszát írtam a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése ellen. írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg, hogy ezután nem sikkaszt. Több karcolatban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol mértéktelen fogyasztását. Nem eredmény nélkül. Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik ma már fele annyi szesztől éppúgy be tudnak' rúgni, mint írásom megjelenése előtt. Tudomásomra jutott egy alkalommal, hogy illetékes szervek fővárosunkban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegeztem meg azokat, akik kellő megfontoltság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. írásom célba talált, a közlekedés megmaradt, csak néhány tucat megállóhelyet szüntettek meg. Sorolhatnám az eredményeket napestig, de úgy vélem, ennyi is elég. Talán mondanom sem kell, hogy az eredmények nem tesznek elbizakodottá. Tudom, van még javítani való elég, az új esztendő ad még feladatot bőven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most, új év küszöbén, a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak: csak így tovább! íMellébeszéíések Egyéni fejlődésem elég furcsán alakult. Hatéves koromban, mikor iskolába adtak, nem nagy kedvem volt az egészhez. Hat év alatt ugyanis megszoktam, hogy nem járok iskolába. Szüleim akkor azt mondták, ez a gyerek konzervatív. Soha sem lesz belőle reformer. Lehet, hogy ez a vélemény kissé elhamarkodott volt, később ugyanis, amikor csak esténként kerültem haza az „iskolából”, apám azt mondta; rneglátjátok, ennek a gyereknek az életben még sok baja lesz. Ez mindent meg akar reformálni. Ez is maradt a formám. Mikor aztán beköszöntött a reform, azt gondoltam, na végre, eljött az én időm. Most aztán kiélhetem magam, nyitva az ajtó, előttem az érvényesülés perspektívája. Sajnáltam a maradiakat, mert arra gondoltam, mi lesz most velük. De csalódtam. Mikor ugyanis véletlenül találkoztam egyik közismerten konzervatív nézetű barátommal (elhanyagolt hajzatot, piszkos inget és rojtos nadrágot viselt), csak félve mertem neki emlegetni a reformot. Nem akartam ugyanis, hogy köztem, mint a reform híve, és közte, mint közismert konzervatív között kiéleződjön a helyzet. Egy darabig hallgatott, aztán nekem támadt. Mellébeszélsz, mondta nekem, és ott helyben kioktatott arról, hogy mi a reform lényege és jelentősége. Hiába, mondta végül, vannak sajnálatos esetek, amikor az egyén nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Egy szóval se mondta, hogy rám céloz, de mesz- szibe néző, ábrándos tekintetéből kiolvashattam lemaradásomat és egyben azt is, hogy ő a nagy álmodozó. Búcsúzóul, hogy visszavágjak, célzást tettem piszkos ingére, és rojtos nadrágjára. Jóindulatot és sajnálkozást színlelve megkockáztattam a megjegyzést, hogy így mégsem járhat egy mai ember. Tévedsz, mondta, éppen ez a divat. És lenézően vizsgálta frizurámat, amellyel éppen akkor jöttem a fodrásztól. Egyesek szerint egyéni fejlődésem továbbra is elég furcsán alakult. 40 éves koromban valahogy tudomást sem vettem arról, hogy betöltöttem a negyedik ikszet, minthogy 40 év alatt sem tudtam megszokni, hogy egyszer negyvenéves leszek. Továbbra is úgy viselkedtem, mint azelőtt. Például papírról olvastam fel egy előadást a reformról, de az előadás végén csak egyetlen megjegyzést hallottam: ez egy konzervatív pali, még most is leírt szövegből szövegel. A nyáron szemrehányást kaptam egy boltvezetőtől, minthogy patáliát csaptam, mert kánikulában nem kaptam sört. Ott helyben meg is beszélték az eladókkal, hogy a fej, mármint én, egy konzervatív páll. Az egyik oda is szólt nekem: tudja hol él maga apuskám, én megmondom, a múltban. A napokban szidtam a házmestert, mert hajszál híján elvágódtam a havas járdán. Viszonylag szolid kiselőadást tartott arról, ha nem tudnám, még nincs tisztázva, hogy a járdatisztítás az ő kötelme, vagy a köz- tisztasági hivatalé. Meg is gyanúsított, hogy én még mindig azokra a bizonyos régi időkre gondolok, amikor ez egyértelműen az ő kötelme volt. Egyéni fejlődésem ígyhány- kódott teljes bizonytalanságban. Magamban azt hittem, hogy reformer vagyok, és időnként megrendüléssel értesültem arról, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Nagy kő esett le a váltamról, mikor a minap találkoztam régi barátommal, a nagy reformerrel. Most legalább kiönthetem a szívem, gondoltam, mindent bele, ami csak a reformba fér. Fél óráig hallgatott egy dupla és kétszer három konyak mellett a presszóban, sűrűn bólogatott, hogy ő megért engem. Mikor befejeztem, vállamra tette a kezét és őszintén azt mondta: nézd, én tisztelem a nézeteidet, de hallgass rám, azt tanácsolom neked, hogy ne olyan hevesen. Megrendülésem láttán (a fogyasztást is én fizettem) ha- verságból karonfogva hazakísért, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. De ez már az év utolsó előtti napja volt. Bánatomban, hogy egy nagy reformer is így beszélhet, szilveszter napján már reggel elkezdtem piálni. Feleségem meg is jegyezte, már megint kezded, úgy mint tavaly. Te semmit sem változoL Most, hogy 1970-et kezdünk majd írni, bevallom a legnagyobb zavarban vagyok. Ismét egy év van mögöttem, és én úgy viselkedem, mintha semmi nem történt volna. Változatlanul gondolathiányban szenvedek, mint az már az eddigiekből is kiderült, mert ha lenne egy kis eszem, azt mondanám, volt ami volt, holnaptól új életet kezdek. De ezt már mégse! Mert amióta az eszemet tudom, mindenki ezzel akarja elkezdeni az új évet. És akkor már tényleg én lennék a legkonzervatívabb reformer messze a határban... Kerekes Imre KERESZT REJTVENH Csokonai egyik érdekes gondolatokat ébresztő aktuális verséből idézünk a beküldendő függ. 13., vízsz. 1., függ. 1L és 15. sorokban. VÍZSZINTES £ 10. Zokog. 12. Szegény, zsargonban 14. Lám. 15. Beszédrész, első kockában kétjegyű mássalhangzó. 16. GSD. 18. Névelővel: puszta a Sajó jobb partján, ahol IV. Béla seregei súlyos vereséget szenvedtek. 20. Motorkerékpár-márka 21. Zsebkés. 23. Ezt közük az újságok, névelővel. 25. Folyó Észak-Norvégiában. 28. A középkorban a velencei köztársaság vezetője, névelővel fonetikusan. 30. Bács-Kiskun megyei község. 32. öntéssel készített tárgy. 33. Énekhangszin. 34. Lent. köl- tőiesen 36. KOE. 37. Skálahang. °8. ANE. 40. Dél-afrikai település a transvaali iparvidéken. 42. S ü. 43. H-val az elején gyorsan beszélt. 45. Éktelenül körülfogja! 47 Itt van Petőfi kocsmája. 50. Semelyik. 52. Folyamatosságot megszakít. 53. Heveny gyulladás. 55. Közepén ekopva! 56. A sérülés. 58. Egyik folyón a SZU- ban. 60. Nyújt. 62. Főzéshez kell. 64. Behozza előnyét. 65. Határrag. 66. Áz orcát borítja el. 68. Figyelmes. 70. „Hangtalanul” vesz. 71 Ju+tat-e? FÜGGŐLEGES £ 2. Könyvel jelennek meg. 3. Nikkel vegyjele. 4. NC. 5. ESA o Gyermekem keresztapja. 7. Ez az öltöny. 8. Tojás, németül. 9. háromezer római számmal. 16. Kecske. 17. Kevert súly! 19. Ceruza. 21. Némán barnít! 22. B-vel: vágószerszám. 24. Tűztek, mássalhangzói. 26. Egyetemi csarnok. 27 Tényleges, létező. 29. Tagadószó és csont latinul. 31. Szerep Verdi Othello c. operájában. 35. A-val a Vv.gén piperecikk márka. 38. A legerősebb kártya. 39. A munka és energia egysége. 4L Sovány, csontos. 43. Nem ébren. 44. Évszak. 46. Görögkeleti szentkép. 48. Rangjelző. 49. Hónap rövidítés. 51. Hangtalan síp! 54. Sportszám. 57. Virág része. 59. „Olcsó húsnak híg a ....” 61. Csonthéjas gyümölcs. 63. REI. 65. Erre a helyre. 67. Azonos mássalhangzók. 69. RD. 71. Fa része. A megíejtéseket január 8-ig kell beküldeni Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el." December 21-1 rejtvénypályáza- tunk megfejtése: Olyan a föld, mint egy vén koldus. Valóban, vállai® fejér, de foltos takaróval. Nyertesek: Gombos Pál, Hargita: Ildikó, Magyart Béláné, dr. Nádassy Andrásné és Szemcrsz- ki Éva nyíregyházi, özv. Samu Andrásné kisvárdal, Koncz Emma mátészalkai, Kaposi Mihály- né nagykállói Moravecz Ferenc nyírteleki és Bartha Imréné ti- szavidi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük.
