Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-13 / 10. szám

t. öMftl KELET MAGYARORSZÁG 19T0. 5«nuir If. Külpolitikai összefoglaló liü Nyugati hírügynökségek meg nem erő­sített híre a négy nagyhatalom megegye­zéséről a közel-keleti válság megoldására i szövetségi győzelem Nigériában A mind forróbb közel-ke- it ..i helyzettel kapcsolatban eg., mást követik a látványos fejlemények. A lagjelenjő- sc jo esemény — ha igaznak bizonyul — kétségtelenül az a irteuter és az AP által egy- b.nangzóan közölt, de hi­vatalosan meg nem erősített hír, amely szerint a négy nagyhatalom közös, hatpon­tos béketervben állapodott, meg. A tervezet szavatolná Izrael állami létét és a sza­bad hajózáshoz való jogát á S: vezi-csatornán és a Tiran- s >sban is. ideiglenesen rendezné Jeruzsálem státu­sz. n és — természetesen — javasolja az izraeli csapa­tok kivonását valamennyi n szállt területről. Az ®. vány kompromisszum jel­legére utal többek közölt az a javaslat, hogy ezekre a te­rületekre az ENSZ rendíenn- ttvtó egységei vonuljanak be / Ha megerősítik, a világ elégedetten üdvözölheti a négyhatalmi megállapodás hírét. Önmagában is jó fej­lemény ha a vllágbéke sor­sáért elsősorban felelős nagyhatalmak egy fontos kérdésben közös nevezőre jutnak — még akkor is, ha a szpban forgó békieterv alig­ha okoz haladéktalan, gya­korlati változást a közel-ke­leti krízisben. Izrael ugyanis jo előre kétségtelenné tétté, hogy nem hajlandó figyelem­be venni semmiféle négyha­talmi akciók A másik fontos közel-ke­leti fejlemény az, hogy Lí­bia után iraki delegáció is nagyszabású. tegyv.eryáaárlá=:. »okról tárgyal a francia fő­városban. Ebben az esetben is komolyam síróba kerül Mirage típusú harci gépek szállítása. A kairói lapok elégtétellel írnak a várható üzletkötésről és emlékez­tetnek arra, hogy Nagy-Bri- tannia viszont — az Egyesült Államok oldalán — mind ak­■ 1 ip ■■■­.................................. tívabban vesz részt Izrael fel fegyverzésében. Drámai történésekről ad­nak hírt a távirati .irodák a világ egy másik „meleg há­borús” pontjáról. Nigériáról is. Valamennyi jelentés ar­ról számol be, hogy a szö­vetségi kormány csapatai­nak teljes győzelme küszö­bön áll. A biafíai hadsereg és közigazgatás felbomlott, teljes a pánik és a szakadár' vezetők — mindenekelőtt Ojukwu tábornok — elme­nekültek. Ojukwu hollétéről csak feltevések vannak for­galomban, a legvatószínűbb- nek az a verzió tűnik, hogy néhány magas rangú beosz­tottjával együtt Gabon fővá­rosában, Libreville-ben van. Az MTI lagósj jelentése szerint Effiong vezérőrnagy, a szakadár Biafra csapatai­nak főparancsnoka hétfőn délután rádión felhívta csa­Prága (MTI): A Cseh Szocialista Köztár­saság belügyminisztériuma közölte, hogy leleplezték egy éllamellenes szervezet tevé­kenységét Ez a szervezet konsplrációs módszereket használt, igyekezett megbon­tani a konszolidációs folya­matot és politikai válságot próbált előidézni. A belügyminisztérium az érvényben lévő,törvényes jog­szabályok alapján megkezdte a szervezet tevékenységének kivizsgálásét. A szervezet tagjai különféle államellenes sajtóanyagokat sokszorosítot­tak azzal a céllal, hogy meg- döntsék a jelenlegi politikai rendszert, ellenállást támasz- szanak a Csehszlovák Kom­munista Párt vezetőcégével és a csehszlovák poltikai élet ve­zető tényezőivel szemben. A szervezet Csehszlovákia patait, hogy tegyék le a fegy­vert és jelentkezzenek a szövetségi kormány csapatai­nak főparancsnokainál. Úgy tűnik tehát, hogy ha­marosan véget ér az a hábo­rú, amely annyi szenvedést okozott Afrika legnépesebb országának, a mintegy 40 milliós Nigériának. A nyu­gati sajtó nem fukarkodott a szakadárok dicsőítésével, a nyugati politika pedig Üjukwuék támogatásával. Nagy szónoklatok hangzottak el a biafraiak nélkülözésé­ről, ugyanakkor a szónokok mindent megtettek, hogy a szakadárok támogatásával meghosszabbítsák a véron­tást — és ezzel a szenvedést is. Nigéria azonban nem en­gedhette meg a szeparatisták győzelmét — ez túlságosan veszélyes precedens lett, vol­na azon a kontinensen, amelynek egyik legsúlyosabb öröksége a nyelvi és törzsi széttdgoltság. egész területén alsóbb tago­zatokat igyekezett létrehozni, amelyeknek a trockista esz­mék szellemében kellett vol­na tevékenykedniök. E tevé­kenység szervezői kapcsolato­kat tartottak fenn külfölddel, s ott kellő segítségre és tá­mogatásra találtak. Ez abban nyilvánult meg, hogy utasí­tásokat kaptak a köztársaság elleni akciókra, továbbá troc- kista és más ellenséges tar- talfrfü sajtóérityág -érkvzétf hozZájti'R. ' öv-'-v ! A szervezet tevékenységére tárgyi bizonyítékok vannak: elkobzott röpcédulák, sokszo­rosító gépek és egyéb techni­kai eszközök. A szervezet te­vékenységének vizsgálata fo­lyik A közvéleményt a .közel­jövőben részletesen tájékoz­tatni fogják a szóban forgó ellenséges szervezet tevékeny­ségének arányairól. Áífemeffenes szervezetet lepleztek le Csehszlovákiában Magyarok között a Vajdaságban 2. S itt tennem kell egy kis kitérőt. Mellőzném a száraz, adatszerű felsorolást, s rövi- , den csupán annyit monda­nék el, hogy a Vajdaság autonóm tartományában a legsokrétűbb a lakosság ösz- szetétele. Meglepően. tarka' kép fogadja ezen a tájon vidéken az embert. Szerbek, magyarok, horvátok, szlová­kok, románok, crnagoriak, ruszinok, macedónok, mu­zulmánok, szlovének, bolgá-' rok, csehek, albánok, törő- ! kök, olaszok élnek a Vajda­ság községeiben, városaiban. A magyar anyanyelvű la­kosság kb. 450 ezer, félmil­lió. A szerbek után a ma­gyar nyelvűek élnek legna­gyobb számban a Vajdaság autonóm tartományban. A színmagyar települések mel­lett gyakori, vagy éppen gyakoribb a vegyes község, ahol váltakozó arányszám­ban élnek együtt a szerbek, a magyarok, a szlovákok, a románok, crnagoriak és a többi nemzetiség. Világos, hogy ebben a községben a magyar nyelvű könyvek, új­ságok, folyóiratok jelentősé­ge felmérhetetlen. Nemcsak a tájékoztatás, a szellemi szükségletek anyanyelven történő kielégítése szem­pontjából, hanem a nyelv tisztaságának megőrzése szempontjából is. A nemze­tiségi vidékek jellegzetes szellemi tunyaságtünete a nyelvromlás. Ezzel úton-út- Télen találkoztam, s elmond­hatom, szívszorító élmény beszélgetni vajdasági ma­gyarokkal, akik úgy hasz­nálják az anyanyelvűket, mint a Tolna megyei svábok a magyart. Egyik este egy magyar- család vendége voltam. Va­csora közben megérkezett valamelyik távoli községből a nagypapa is. örömmel üd­vözölte a magyarországi 4 étid égét, s éjfél is elmú­lott, mii;e kifogytunk a szó­ból. Beszélgetés közben ilye­nekét mondott: „Holnap be­megyek a Szkupstinába és kérek egy potvardát” (iga­zolást). Vagy „én is azono- vázó (alapító) tag vagyok”. Azok a magyar nyelvű üze-, mi munkások, akik tiszta szerb ajkú környezetben dolgoznak, egy idő utár\ a kutyát kuesának, a gyárat dzsárnak ejtik. „Medzsék a dzsárba”, A hatvanas évek­ben alakült meg egy Ju­goszláviai Magyar Nyelvmű­velő Társaság. Ennek az in­tézménynek küldetésszerű munkáját ott, a Vajdaság­ban értettem meg igazán. Statisztikai adatokkal nem rendelkezem, személyes ta- pasztalatokal azonban igen. Ezek ismeretében azt mondom: a Vajdaság­ban élő magyarok kö­zül tízezrek felejtették volna el vagy helyezték vol­na „használaton kívül” az anyanyelvűket, ha nem lé­tezne a Jugoszláviai Magytu- Nyelvmüveiő Társaság, to­vábbá a vajdasági Magyar Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a Fórum, az újvidéki rádió.- az újvidéki filozófiai fakul­táson a magyar nyelv és irodalom tanszéke és az a könyvesbolt-hálózat, amely­nek egyikében most körül­néztem. Ezek a szervek, in­tézmények nemcsak létez­nek, hanem élvezvén a ju­goszláv állam erkölcsi és anyagi segítségét, tervszerű és tudatos munkái fej ••«♦isi; ki a jugoszláviai magyar szellemi élet teljessé tétele érdekében A viszony, ahogyan lát­tam. a nemzetiségi állam­polgárok és az állam között nem olyan, hogy az egyik oldalon a nemzetiségi állam­polgárok követélményekkel lépnek fel és bizonyos en­gedményeket csikarnak ki az államtól. A viszony más­milyen: az egyenrangúság aspektusából „intézik” közös dolgaikat. Hogyan is tud­nám érzékeltetni? Olyasfor­mán talán, hogy olykor ná­lunk a községi tanács bekö­tő utat, strandfürdőt, stb. kér a megyétől, mire a me­gye esetleg azt válaszolja: szívesen adnánk, de miből*? Csak addig nyújtózkodha­tunk, ameddig, a takarónk ér. Ilyesmi van most á belg­rádi televízió magyar nyel­vű adásával. Beszélgettem a tv bemondójával: szerinte az íjiíi)- nagj^^fiojóg,:'"r|>őgy' 1969' déeémbef”T-őírr-szäza<i- szór sugározta a belgrádi te­levízió a magyar műsort. Ugyanakkor a Dolgozók cí­mű lap nincs tekintettel a jubileumra, mért cseppet sem hízelgő nyilatkozatokat közöl, azzal az összegező fő­címmel, hogy a nézők töb­bet várnak. Görög Tibor új­vidéki Optikus szerint hi­ányzik a szórakoztató mű­sor. Harangozó Rozália új­vidéki újságárus kifogásol- ; ja, hogy a magyar műsorok nem elég érdekesek. Uracs Erzsébet temerini néző sze- i rint: a Barázda című ma- v gyár műsor kiábrándító volt. Az egeszet csak azért nézte, hogy a műsor végén meghallgasson egy-egy nó- • tát... „Szeretném tudni — ' kérdezte — miért nem tűz- í nek a műsorra olykor egy- egy magyar filmet, vagy v miért nincs gyakrabban :: színházi közvetítés a sza­badkai színházból, esetleg az v újvidéki M. Stúdiótól?" A nyilakozók közül néhányan ■' keveslik a magyar adás idő- ' tartamát. Rossznak talá'ják 1 a műsoradás időpontját. Hi­vatalos helyeken is elisme­rik a bírálatok jogossságvt, felig azt. ami a műsor dús időpontjára vonc'buzik. Be­hál az objektív rábíz*.--»,ck. Az esti órákban utyanis mégsem sugározhatják a magyar nyelvű nv'-rort ' í«z a készülékek előtt ülő sok mif-ltb nézőre'! ctvoán a tö- . -ed-tye ért ma- ~r .kokat be?-Mnel* meri Oj'-’ijV ?n az önálló vajda.’.ági tv-röl, arnrtv állifőleg rver’ • n megoldaná a prob' ’mj'-- . Debát mindent egyszerre nem lehet. A F rum köny­vesbolt hálózata ssm alakult ki egyik napról a másikra. Beszélgettem Gyűri Lász­lóval, az újvidéki Fórum könyvesbolt vezetőjével. El- mondta, ők látják ej a Vaj­daság székhelyén működő hat magyar nyelvű elemi is­kolát. két magyar nyelvű gimnáziumot és a főiskolát tankönyvekkel. Ezen kívül minden magyar nyelvén megjelent könyv, a magyar­országi könyvkiadók össze« . termése beszerezhető náluk. Természetesen a vajdasági . írók műveit is a Fórum könyvesbolt-hálózata nép­szerűsíti. Egyébként ,a Fór rum Lap- és Könyvkiadó Vállalatnak Újvidéken, To- , •• POlKSfi, Kishegyesen, "bad'kij'V Zeíilán, Bgcskére--’. ken; Zoniborban és Becsén ,» van magyar nyelvű köny­vesboltja. Mindegyikben hanglem ékeket is árusítana!!. .Az újvidéki könyvesbolt érd forgalma egymillió új dinár. Győri Lászlótól tudom, hegy a Vajdaságban a felsorolta­kon kívül még 25 könyves­boltban vásárolhat a lakos­ság magyar nyelvű irodal­mat. (Folytatjuk} *Iö4dtd d túM.... 2. Miután Horthy és közvet­len környezete végre meg­győződött arról, hogy a fegyverszünetet csakis az or­szág határain álló Vörös Hadsereg útján és vala­mennyi szövetségestől egy­szerre kell kérni, hozzálát­tak a fegyvferszüneti bizott­ság kijelöléséhez és elkül­déséhez. Ezekbe a megbe- szé'ésekbe Horthy a kor­mány részéről csak Lakatos miniszterelnököt avatta be, mivel kormányánál! nem minden tagját tartotta meg­bízhatónál!. A megbeszélé­sek Vészben ifj. . Horthy Miklósnál, vagy Ambrózy Gyula kabinetirodái főnök­nél, vagy pedig a légiriadók idején a Vár \ alatt lévő bombabiztos óvóhelyen foly­tak. Végül is abban á'lapod- tak meg, hogy a fegyverszü­neti bizottságot Faraghó Gábor csendőr tábornok vezeti, tagjai pedig Szám­ivá nyi Domonkos, a külügy­miniszter politikai osztályá­riak vezetője és Teleki Géza egyetemi tanár. A Inzottság összeállítása a következő alapelvek szerint történt. Faraghó Gábort, Vö- rö- János vezérkari főnök a^n’ótta, mivel Faraghó V ■' *n VntoPái attasé volt Mo”’7'—ában. jói beszélt oro­sz 'a szóviet fő*’•áros­ba’- személyes kapcsolatok­kal is rendelkezett Szenti­rta; Wesselényi Miklós ványi Domonkos nemcsak az ifj. Horthy-féle kiugrási irodának volt a vezetője, de ő volt a bizottság külügyi szakembere is. Végül pedig Teleki Géza, Teleki Pál volt miniszterelnök fia, mint a kormányzó bizalmi embere képviselte a bizottságban a Horthy-vonalat. A kiutazás technikai megvalósítására — Teleki tanácsára —- be­kapcsolták Zichy Ladomért Zichy nemcsak Teleki jó ismerőse volt, de Gács mel­lett, Magyarországon és Szlovákiában kettős birtok­kal rendelkezett, szabad át­járása volt Szlovákiába, és összeköttetésben állott szlo­vák és szovjet partizánok­kal. Egyszer már levelet hozott a kormányzónak a zólyomi partizánok vezetőjé­től, amelyben arról biztosí­totta Horthyt, hogy ameny- nyiben fegyverszüneti dele­gációt kíván küldeni a szovjet kormányhoz, minden tekintetben rendelkezésére áll. Vattav altábornagy, fő­hadsegéd, Kudar Lajos csen­dőr ezredest Zólyomra küld­te a partizánok vezetőjéhez annak megállapítására, hogy ha minden megfelél a Való­ságnak, készítse elő a bi­zottság Utazását. Kudar, Zichy kíséretében nyomban elutazott és 24 óra múlva visszaérkezve jelentette: mindén rendben van. Ezék- után, szeptember 28-áft, a kormányzónak Sztálinhoz irt saját kezű francia nyelvű le­velével, tárgyalási felhatal­mazással és megfelelő úti okmányokkal útnak indítod tálc a delegációt. Az utazást rendkívüli óva­tosságai készítették elő. Három autó indult el Bu­dapestről különböző irányba. Az első kocsiban utazott két tiszt, akik a kormányzó le­velét és a többi okmányt vitték. A másik autóban, melyet Kudar vezetett, Szentiványi és Faraghó ül­tek, míg a harmadik kocsi­ban utazott Teleki, Zichy Ladomérral. Az autók szám- tábláját útközben három­szor is cserélték, hogy az esetleges megfigyelőket fél­revezessék. Sikerült is min­den baj nélkül este 8 óra körül megérkezniük Gácsra. 9 órakor a Zichy által kije­lölt ösvényen libasorban in­dultak és átlábaltak a ha­tárt jelentő keskeny pata­kon. A Kudar által megbe­szélt helyen — alig 2 kilo­méterre a határ mögött — találkoztak a partizánokkal, akik nyomban Zólyomra vitték a társaságot. Itt várni kellett, ámig megérkezett a szovjet kor­mány különrepülőgépe, amely Kijeven át Moszkvá­ba szállította a küldöttséget, ahova október 1-én a kora esti órákban érkeztek meg. A repülőtéren már várták a magyarokat és nyomban Kuznyecov vezérezredeshez, a vezérkar főnökének helyet­teséhez vezették őket. Ezek a megbeszélések még csak tájékoztató jellegűek voltak. A magyar küldöttség ekkor összeköttetést igyekezett te­remteni Budapesttel, hogy közölje: a tárgyalások meg­kezdődtek. A szovjet hatósá­gok mindenben a iegna- gyob készséggel álltak a magyar megbízottak rendel­kezésére. Bár áz összekötte­tés módját Budapesten rész­letesen kidolgozták, az érintkezés mégis nagyon kö­rülményes volt. A rejtjelek ugyanis ötös számjegyekből álltak, ahol az elhelyezés szerint a számcsoportok nemcsak egyes betűket, de egyes szavakat is jelentet­tek. Az óvatosság helyénva­lónak mondható, de az egész rendszer mégis t.úl bo­nyolultnak bizonyult. Órá­kig tartott néhány monda­tos sürgöny megszövegezése vagy megfejtése, mért a rejtjelet Vattay íőhadsegé- den kívül csak a kormány­zó menye, özvegy Horthy Istvánná ismerte. A távira­tokat, melyeket a szovjet hatóságok továbbítottak, a Vár pincéjében lévő titkos adó-vevőkésziilékkel fogták fel, ennek létéről azonban a németeknek tudomásuk volt. 'Másnap Antonov tábornok vezérkari főnők fogadta Fa­raghót, akinek a magyar kfi'döttség vezetője átadta Horthynak Sztálinhoz írt le­velét. Ugyanaznap este a magvar küldöttséget Mó'o- tov kiüüayi népbiztos dolgo­zószobájába vezették, ahol érdemben is megkezdődtek a • fegyverszüneti tárgyalá­sok. Még mielőtt ezek a tár­gyalások elkezdődtek volna megérkezett Budapestről az első távirat, melyben Hort­hy nyugtázta Faraghó ko­rábbi táviratainak vételét és közölte, hogy a budapesti német erők növekedése miatt haladékra van szüksége, de a fegyverszünet megkötése­ié vonatkozó, készsége vál­tozatlanul fennáll. A kor­mányzó tehát még mindig nem hagyott fel kettős já­tékával. Miközben megbí­zottai Moszkvában tárgyal­tak, megint csak haladékot akart kicsikarni, nyilván az­zal a hátsó gondolattal, hátha közben mégis történik valami. Az első tárgyalás a kühigvm misztériumban éj­jel 3 óráig tártott. A ma­gyar küldöttség francia és orosz nyelven megkapta a fegyverszüneti szerződés elő­re elkészített szövegét, ame­lyet nemcsak tanulmányoz­hattak, de meg is vitathat­ták a szovjet államférfiak­kai. Távozóban a magyarok azonnal táviratoztak Buda­pestre, amelyben közölték a tervezet szövegét és beszá­moltak a tárgyalás részlete-. Írói. Másnap. október 9-én megérkezett a válasz Buda­pestről. A válasz szerint a ’kormányzó megadta a felha­talmazást a bizottságnak a fegyverszünet megkötésére és közölté, hogy az írásbeli meghatalmazást Nemes Jó­zsef őrnagy személyében kü­lön futár hozza, akit az el­ső magyar hadsereg arcvo­nalán Kőrösmezőnél tesz át á vonalakon Dálnóky Miklós Béla vezérezredes, a front­szakasz parancsnoka. Ugyan­akkor a legnagyobb titok­tartást kérte. A magyar de­legációt október 11-én este 7 órára ismét a Kremlbe kérették. Molotov dolgozó- szobájában a három magya­ron kívül jelen Volt Deka- nozov, a külügyi népbiztos helyettese és Kuznyecov Ve­zérezredes. Fáraghó felol­vasta a Budapestről érke­zett legújabb táviratokat és jelezte, hogy Nemes a fel­hatalmazással már elindult Molotov megjegyezte, hogy a felhatalmazásra ugyan fel­tétlenül szükség van, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel hozájárul ahhoz, hogy a meghatalmazást majd később mutassák be. Ha a magyarok kívánják, a megállapodást rögtön alá lehet írni. így a hitelesnek számító orosz szöveg átol­vasása után előbb Faraghó, majd Szentiványi és Teleki is aláírták az okmányt. 1944 október 11-e volt és 3 perc hiányzott 8 órából, moszk­vai idő szerint. Szóbelileg abban állapodtak még, hogy a fegyverszünet közzé­tételének időpontját, figye­lembe véve a kormányzó­nak a magyarországi hely­zetről tett kijelentéseit, — Horthyra bízzák. A magyar küldöttség tagjai egy ideig még barátságosan elbeszél­gették az órosz államférfi­akkal, majd jéléntést, küld­tek Budapestre a fegyver­szünet megkötéséről. Ma­gyarország számára tehát elvben megteremtődött a le­hetőség arra, högy a náci uralom, alól minél e’^bb fel­szabadul jön. (Fű ty tatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom