Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 8. szám
«. i#M ífró. Jamilr M. Ismerjük a fiatalokat? Nálunk — de nem csak nálunk — mindenki ifjúságszakértőnek tartja magát. Ahogy az időjárást.' a góltermést és a televízió rtiűsorát össznépi szorgalommal-szenve- déllyel dicsérjük és szidjuk, ugyanúgy nap mint nap terítéken vannak a fiatalok is. Mivel adnak okot az eleven figyelemre és tarkabarka véleményalkotásra ? Jelenlétük súlyával, jelenlegi és jövendő társadalmi szerepük (jgész problematikájával. Egyszerre képeznek jogi, biológiai és társadalmi kategóriát, potenciális és perspektivikus erőt. Számarányuk világszerte. így nálunk is növekszik. Egy 1967. évi UNESCO- statisztika szerint a föld lakosságának fele 25 évnél fiatalabb, az európai kontinens lakosságának 36 százaléka 24 éven aluli. Hazánkban a 24 éven aluli korosztály az összlakosság 38, a huszonkilenc éven aluliak korcsoportja pedig a társadalom 45 százalékát alkotja, s ez azt jelenti, hogy több, mint 3 millió ember tekinthető fiatalnak, a társadalmi élet cselekvő részesének, illetve fel- aőtt életre készülőnek. Még ma is sok szélsőséges nézet van forgalomban az ifjúságról, a fiatalokról. A leggyakoribbak közé tartozik a nemzedéki ellentétek unos-untalan felmelegítése, az ifjúság és a társadalom különválasztása, az ifjúság, az ifjúkor speciális jellegzetességeinek tagadása az egyedi jelenségek, esetek mértéktelen általánosítása, annak hangoztatása, hogy az ifjúság állapota pontos tükörképe az őt környező felnőtt társadalomnak. Akik ilyen és hasonló végletes ítéleteket fabrikálnak, hirdetnek, azok nagyon megfeledkeznek magukról és azt bizonyítják, hogy nem ismerik, nem szeretik, nem is akarják megérteni és segíteni az ifjúságot, s csak az előkelő idegen tógájában tetszelegnek. Milyenek valójában a mi fiataljaink? Ennek a kérdésnek kevés értelme van, de sűrűn elhangzik. Nincs jobb szó, mint az, hogy — különbözőek. Mindegyik egy külön kis világ, s erről kár megfeledkeznünk. Olyanok, amilyenné a korhatások, a társadalmi változások, s a szűkebb, konkrét környezet formálták és alakítják őket. Sohasem volt könnyű utat találni a bonyolult és még bonyolultabb korokban, különösen nehéz most. Világrendszerek harcának kellős közepébe, ráadásul' a tudományos-technikai forradalom, az atomkor kellős közepébe, summa summarum: átmeneti korban születtek, amelyben a tapasztaltabbak is nehezen igazodnak el. Átmeneti szakaszban van társadalmunk, amelyben eszmélnek, s ennek az átmenetnek az ellentmondásai, kisebb-nagyobb konfliktusai átszövik életüket, szűkebb és tágabb körben szerzett tapasztalataikat. Átmeneti szakaszba jutott a család, amely első fokon neveli őket. hisz már nem termelői egység, de még nem demokratikus család. Végül: átmeneti korban vannak ők maguk is, ha azt nézzük, hogy már nem gyerekek, még nem felnőttek. Mindezt a történelmi-társadalmi fejlődés hozta magával, s kár csodálkozni azon, hogy olyanok, amilyenek: itt és most természetesen különbözőek. Meggyőződésem, hogy túlnyomó többségben értékesebbek, mint bármely kor magyar ifjúsága, mert a legkorszerűbb eszmét, a kommunizmus eszméjét sajátítják el, azt vallják, azt akarják szolgálni egész életükben, egész tevékenységükkel. Gyakori, hogy konkrét esetekben meg- hökkenünk a saját neveltjeink tulajdonságaitól, műveltségétől, eszményeitől. Hajlandók vagyunk megfeledkezni arról, hogy azzal a mércével kell mérni tetteiket, amivel minden emberét. Mivel az ifjúság mindenkor a társadalom elválaszthatatlan része, erényei és hibái mindig a társadalom életében gyökereznek. Csepüljük őket, mert észreveszik és nem szeretik a szavak és tettek díszharmóniáját, a képmutatást, a valóság elkendőzését, s ezt a maguk módján ki is „tálalják'’. Ha erre mi kérjük őket, akkor milyen , alapon lepődünk meg a nyers őszinteségükön? Csodálkozunk, hogy nem olyan lelkesek. mint „mi” voltunk. Az is i példa számukra, hogy az emberek néha restellik a lelkesedésüket, s az is igaz, hogy számukra a szocialista társadalom természetes, megszokott, prózai tény, nincs mögöttük az új társadalomért vívott harcok személyes élménye, más úton jutnak el a szocializmushoz, másképpen folytatják az építőmunkát. A prózai tény ritkán szül pátoszt és külsőséges lelkesedést. A konkrét, pontos és közvetlen célok, az önálló, próbára tevő, bizalomteljes feladatok annál inkább magukkal ragadják őket. „Nem ismerjük a gyermeket” — figyelmeztetett egykoron Rousseau. Néha mi, itt és qiost bevallhatjuk, hogy nem ismerjük eléggé a fiatalok, az ifjúság problémáit sem. A mérce az ő esetükben is mindenhol és mihdenkor ugyanaz lehet, mint minden embernél: a kötelességteljesítés, a tett, a szocializmus szolgálata. Hogy jól vizsgázzanak, azért mindannyian felelősséggel tartozunk. (**•) Gárdonyi Géza: 14 láthatatlan Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáios Pál ti j&vti szombati számunkban folytatjuk.) GYEREKEKNEK A Malacka szerencséje (Német mese) Élt egyszer, valahol egy alföldi tanyaházban egy rózsaszínű, turcsi orrú, kismalac. Szép, kényelmes, tiszta ól volt a lakása, finom moslék az eledeljs. de a kismalac mégsem volt elégedett. Folyton azt nyafogta a mamájának, hogy unatkozik és szeretne elmenni világgá. A mamája tanítgatta, oktatgat- ta. hogy a világlátás nem való egy malackának, mert egy ilyen rózsaszínű, kunkori farkú jószágra sok-sok veszedelem leselkedik az utak mentén. Ellophatják a kóbor cigányok, vagy jön a farkas, s ha éhes, .szőröstül- bőröstül felfal egy ilyen kicsi malackát. Ám hiába tanítgatta a mamája. egy szép napon, mikor a gazda felesége az ólat takarította, nyitva maradt az ajtó és Malacka kisétált az udvarra. Az udvar közepén ágaskodó gémeskút volt. a gémeskút előtt vályú, és a vályúnál ott állt egy kiscsikó. — Szervusz kiscsikó —, köszöntötte az ismeretlent. — Én vagyok a Malacka. az ólból, de most kijöttem, mert nagyon unatkoztam. Nem akarnál barátságot kötni velem? — Szívesen — nyerített vidáman a kiscsikó. — Csillagnak hívnak és eddig még nem volt barátom, pedig én is nagyon-nagyon unatkozom. — Hát, ha olyan nagyon unatkozol — röffent egy vidámat Malacka —. gyere velem' világot látni. A kiscsikó örömmel fo-, gadta Malacka > javaslatát és a két új pajtás megindult a kapu felé. A kapu mellett kíspad volt és a kispad árnyékában ott szundikált Bun- dás, a fiatal pulikutva. — Hová-hová pajtások? — csóválta meg barátságosan a kiskutya a farkincáját és eszébe sem jutott, hogy neki, mint hű házőrzőnek vissza kellene tartani a gazdája jószágját. — Most kötöttünk barátságot — válaszolta Malacka. — És elmegyünk Csillaggal világgá, mert nagyon unatkozunk. — Hadd menjek én is veletek, mert én is unatkozom — kérte a kutyakölyök. s a két pajtás beleegyező bó- lintására vidám vakkantás- sal csatlakozott hozzájuk.. Ment, mond 'gélt a három pajtás, s a falu végén, az erdő szélén megszólította őket egy legelésző. fiatal barika. — Hová-hová három pajtás? — Megyünk világot látni, mert nagyon unatkoztunk otthon — röfögött vissza Malacka. — Vigyetek engemet is magatokkal — kérte a barika —, mert én is nagyon unatkozom. Reggel kicsap a gazdám ide a rétre legelni és amíg csak le nem száll a nap. senki nem törődik velem. — Gyere hát velünk, legyél te is a pajtásunk — röfögött vidáman Malacka. — Négy pajtás, több mint három, együtt jobban elűzzük az unalmat és köny- nyebben szembeszállunk az ellenséggel. Mentek, mendegéltek egyenesen az erdő közepe felé, mikor hirtelen egy égő szemű. piros nyelvű, kiéhezett farkas toppant eléjük. Megijedt a négy kis állat nagyon és ahányan voltak, annyi felé szaladtak. A farkas pedig, mert legjobban a malacpecsenyét szerette. Malackát vette üldözőbe. Futott Lelkes Miklós: Ez a cica, de hamis! Látta aki látta: mivel az ágy jó puha — belebüjt az ágyba! No de kérem, ki látott doromboló ágyat?! így az ágyból kiűzték bajszos kiscícámat. előle Malacka, de nemsokára kifulladt, elfogyott a lélegzete és meg kellett állnia. Már a bőrén érezte a farkas lehelletét, mikor az hirtelen megtorpant. Az történt ugyanis, hogy a menekülő csikó gondolt egy nagyot és merészet: Ném hagyhatom egyedül a barátomat. hiszen ő sem hágyótt egyedül unatkozni az udvarban, hanem társául fogadott és magával hozott. így hát visszafordult, vad vágtába kezdett és olyan hirtelen toppant a farkas elé. hogy az meglepetésében a farkára ült és abbahagyta Malacka üldözését. És jött már a kiskutya meg a barika is csengőjét rázva erővel riogatta a farkast, a ku- tyus pedig fogvicsorgatva, morogva támadt a farkas tomporának. A vadállat bőszen morgott egyet, azután látva, hogy a Malackához úgysem fér hozzá, felugrott és elcsörtetett a sűrű bozótban. A négy pajtás pedig összefogódzkodott és vidám körtáncba kezdtek Malacka szerencsés megmenekülésének örömére és a Malacka röfögte. a csikó nyerítette, a ku- tyus vakkantotta, a bárány- ka pedig vidáman bégette: A bősz farkast elkergettük. Barátunkat megmentettük. Ne félj, ha a farkast látod, Nem hagy cserben a barátod. Fordította: Pfeifer Ver* Később hallom: igencsak dorombol a szekrény! Bosszankodtam a cica álomszuszék kedvén. Ez a szekrény azóta furcsa dolgot láthat: előtte az egerek lábujjhegyen járnak! Krecsmáry László: Tengerzöld kenderföld Volt egyszer egy tengerzöld kilencholdas kenderföld, s termett ott egy tenger nagy — fél mákszemnyi — kendermag. Csodálták az emberek: „Nohát! Ilyen nem lehet! Kilenc holdon egy szem mag?! S ez is pici, ez Sem nagy!!?” Tanakodtak nevetve: hogyan lesz majd bevetve jövőre a kenderföld, s hogy lesz ismét tengerzöld...? Három hétig nem ettek semmit, mert csal nevettek, majd a magot elásták, s, hogy kikeljen, azt várták. Várták, de a tenger nagy — fél mákszemnyi kendermag íem kelt ki, s a kenderföld nem lett többé tengerzöld, VÍZSZINTES: L. Megfejtendő (negyedik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Növény féleség. 7» Ama' helyén. 8. Vés (szövöget) (—•’). 9.. És, angolul. 11. Számos. 12. A Balaton jege teszi. 14. Ravaszdi állat. 16. P-ros. 13. Azonos betűk. 20. Hurkát készítenek belőle. 21. Zamat. 22 Vízinövény. 24. Ama helyen. Í55. GSIÉ. 27. Kocááhyos vízi nö- vékiy. 28. Balacsifitaféle. 29. Eledel. FÜGGŐLEGES: 1. Nátriym, nikkel vegyjele. ? Olasz folyam. 3. Betegsegélyző ín tézetünk (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 4. -tölj -tői: oroszul. 5. Csapadékelvezető csatorna. 6. Megfejtendő. Ifi. Viszsza: erdei állatok jelzője. U. Túifűszerezett. 13. Tagadőszó. 14. Félig rejtek!!! i5. Bútordarab. 17. Ollós állat. 19 Afrikai Államok Szervezete. 21. ITGE. 23. Nemet határozott hévélő (nőnembeh). 24* \z Al-Duna északi nagy mellék- ölyója. 26. Kötőszó. 27. AÉ. Megfejtendő: A téli időszak szinpompás falusi hagyományai a ... függ 8., vízsz. 1. Múlt heti megfejté«: BOLDOG ÜJ ESZTENDŐT Klanunk. RönyVjütalööi: Bzécsi Klára Nyíregyháza, Krug Mihály Tisza- vasvári éé 2ákór Éva Gégény. CICA Törd a teteti!
