Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

S. 'eflM Knvr MAGYARGRS7ÍÖ Í9W U V a városi közlekedést 15 importbiisz karácgoiiviói — Üj járatok Nyíregyházán Sürget® a buszpályaudvar építése Az 1969-es ev, az évtized vége jelentős változásokat hozott a megyeszékhely vá­rosi közlekedésében: az év közepén a villamos megszo­kott, hagyományos forgalmát átvette az autóbuszközleke­dés. A sín biztonságához, sta­bilitásához szokott nyíregyhá­zak eleinte — s talán még máig iis — nosztalgiával gon­dolnak a rozoga, csilingelő villamosra, amely ha lassan Ss,' de romantikusan juttatta ki utasait Sóstóra, s megbíz­hatatlanul és romantika nél­kül a MÁV pályaudvarra. Az 5. számú AKÖV a jú­nius 1-i átálláskor nem kis feladat előtt állt: a 6-os, 7-es es 8-as járatokkal új közle­kedési vonalakat építettek ki, ts a város helyi forgalmát 18 helyi járatú busszal bonyolí­tották le. A villamosközleke­dés felváltásával javult az utazási lehetőségek minősége néhány vonalon. Például ko­rábban — a villamos idejen .— a Sóstóról, a szanatórium­ból és az Északi Alközpontból a MÁV pályaudvarra csak átszállással, s nem ritkán 60—70 perces várakozással le­hetett eljutni, ma már a 7-es, 8-as, illetve 12-es buszok a Városnak e pontjait, illetve az üdülőhelyet átszállás nélkül kötik össze. Autóbusszal Sós­tóról a MÁV állomásra most 23 perc alatt juthat el az utas. A szanatórium elől pe­dig 15 percet vesz igénybe az Utazas az állomásig. Sok panasz volt és még mindig van a buszok sze­mélyzetének nem megfelelő, sokszor kultúrálatlan ; maga­tartása miatt. A gépkocsive­zetők és kalauzok utánpót­lása, illetve nevelésük, pszi­chológiai alkalmasság szerin­ti válogatásuk jelenleg az autóközlekedési vállalat leg­nagyobb gondjai közé tartoz­nak, s a gond alapvető té­nyezője a munkaerőhiány. Az AKÖV gyakorta kényszerül emiatt e pályára nem éppen alkalmas embereket felvenni. Egy másik gond az volt, hogy a villamos forgalmának átvétele előtt igényelt autó­busz-mennyiséget nem kapta meg Nyíregyháza, s a forga­lom lebonyolítására szükség­megoldásként a tartalék-ko- esiállományt is felhasználták. Nagymértékben javította azonban a város helyi közle­kedését a közelmúlt napok­ban érkezett 7 új Ikarus 630-as, nagy férőhelyes, 60 személyes busz, valamint a december 22-én érkezett 25 szovjet autóbusz, egyenként 40 férőhellyel. Az újonnan kapott kocsik premierjét a karácsonyi napokban tartot­ták, s tegyük hozzá: a csúcs­forgalmat sikerrel, kulturál­tan bonyolította le az autó- közlekedési vállalat. Az autó- buszpark számszerű növeke­dése megszüntette az títasle- maradást, csökkentette a zsú­foltságot. A buszok darabszámának fejlődése az új évben továb­bi lehetőségeket kínál az AKÖV-nek, s a vállalat 1970- ben a város közlekedésének rekonstrukciójára készül. Lé­nyegesen javítani fogja a köz­lekedést a sóstói erdei út épí­tésének befejezése, valamint a Kossuth utca 1970-es át­építése. Ezt követően az új kocsik felhasználásával újabb helyi vonalat állítanak be va­lamint sűríteni kívánják a meglévő vonalak járatait is. A vállalat egyik fő célja a sóstói forgalom további mi­nőségi javítása és a 9-es vo­nal — a gumigyár, Guszev la­kónegyed — járatsűrítése. Az utóbbit főként az üzemek létszámának növekedése in­dokolja, de szükségesnek tart­ják a közlekedés irányítói a déli ipartelepnek a helyi buszhálózatba való bekapcso­lását is: erre a városi közleke­dés rekonstrukciójával egy- időben kerül sor. Régóta vajúdó probléma az új buszpályaudvar építése, melyet már a legfrissebb ter­vek szerint is 1969-ben meg kellett volna kezdeni, s 1970- ben befejezni, A meglévő ál­lomás ugyanis ma már alkal­matlan, sőt súlyosan baleset- veszélyes. A taxiközlekedést Nyíregy­házán 15 gépkocsi bonyolítja le jelenleg. Ez a kocsimeny- nyiség kévés az igényekhez képest. Már az 1968-as és az 1969-es tervekben is szerepelt 16 újabb taxi bexerzése. Amennyiben az új évben megérkeznek az új kocsik, a városi ellátáson túl a járási székhelyek taxigondjait is megoldják. A jelenlegi ke­vés kocsi miatt adódó nehéz­ségeken lényegesen javított az 1969-es év közepén beve­zetett önelszámolós, úgyne­vezett gebines taxi-rendszer. (szilágyi) Üj utak az olvasásban Mi az a biblio Nem vált *be az a jóslat, hogy a televízió leszoktatja az embereket az olvasásról. Vannak, akiket sikerült le­szoktatni, de azok nem kötöt­tek tartós barátságot a köny­vekkel, könnyű dolga volt a televíziónak. Tulajdonképpen nem is ellenfelek a tévé és a könyvek. Más élmény az ol­vasás — más a tévénézés. Egyik sem pótolja a másikat. Vándorló könyvtárak ? Ha mégis arról esik szó napjainkban, hogy még min­dig nem kielégítő nálunk az olvasás térhódítása, magya­rán a népességhez viszonyítva nem lehetünk elégedettek a könyvtári olvasók számará­nyával — nem a tévét tart­juk ludasnak. Sőt a tévé egy­re több nem olvasónak csinál kedvet az irodalomhoz. A baj gyökere inkább abban lehet, hogy a könyvtárak nem tudtak kellően alkalmaz­kodni, módszereikben, eszkö­zeikben, szolgáltatásukkal korszerűsödni a kívánt mér­tékben. Ma már általában nem az a gond, hogy a megyében is minden lakosra ott legyen a fejenkénti két kötet a közmű­velődési könyvtárakban. Az a bosszantó, hogy a könyvtarak nagy részében nem férhetnek hozzá a könyvekhez az olva­sók, nincsenek helyben olva­sási, böngészési lehetőségek, nem beszélve az elavult be­rendezésről, a szükségterem­ben, vagy folyosón elhelye­zett könyvszekrényekről, vagy a mindig vándorló könyvtárakról. Nyíregyházáról Japánba Tranzisztorok és gyöngy kalászok Ritka szép utazást jelentett az 1969-es év Kovács Győző­nek, a nyíregyházi HAFE fiatal osztályvezetőjének: Ja­pánban járt az ifjúsági uta­zási iroda, az Expressz egyik csoportjával. Rengeteg fekete-fehér, szí­nes és diaíoto készült a 22 napos úton, sok képeslap és prospektus idézi fel a nem mindennapi látványosságot és érdekességet jelentő utat Az európai szem számára Japánban sok minden titok­zatos. A mindennapi eszkö­zök, mint például a neve­zetes rizspálcikák., amelyek­kel néhány napos gyakorlat után ugyanúgy, vagy még jobban lehet rizst enni vagy húst fogni, mint a villával A nyitja: a mutató és a középső ujj közé fogjuk a két pálcikát, a hüvelykkel pedig a középsőhöz szorít­juk, A többi már csak gya­korlás dolga. De ugyanilyen különleges m japán pontosság és a higiénia. Néhány példa az élményekből: 200 kilométe­res átlagsebességet fut a Tokió—Osaka- szuperexpressz. Ha az utas egy közbülső állo­máson egy perccel az in­dulás előtt kimegy a pe­ronra és megáll a kocsiszá­mot jelző 5-ös szám alatt, akkor biztos lehet, hogy másodperceken belül előtte nyílik ki az 5-ös kocsi ajta­ja amelyen beszállhat. Más a magyar utazási iroda úgy hirdette útját,' hogy az elő­zetes programban eltérések lehetnek. Nem volt egyetlen egy sem. Néha a magyarok számára már kínosan ponto­san is megtartották a hóna pókkal előbb készült út minden egyes programját. Vagy a papucsok és tö­rülközők. . A szállodaajtóban a , vendég kap egy >>C*P^" papucsot”. Ebben közlekedik a folyosókon, a társas helyi­ségekben. A ssobaaj tóban azonban ezt is le kell vet­nie, a padlót borító tatami­ra — gyékényszőnyeg — csak zokniban szabad lép­ni. De van ezeken kívül bőrpapucs, fapapucs, szőr­papucs és még sok más faj­ta is. Néhány nap alatt megis­merkedik az európai a gő­zölgő frottirtörülközővel, amely szinte mindenütt meg­található. ahol emberek ven­dégként, ügyfélként megfor­dulnak. Az arc kis dörzsölé­se pillanatok alatt felfrissíti az embert, s jócskán elvesz a fáradtságból. Külön szertartása van a fürdésnek. Mielőtt az ember vízzel telt kádba lépne — például saját szállodai szo­bájában is — végig kell csi­nálni egy egész kis „szer­tartást” a különböző csa­pokból kiengedett vízzel, s az odakészített kis bödönök- keL Három apró történet. Nik- kóban. á gyönyörű természe­ti parkban hallották a már- már közmondássá váló mon­datot: „Ne mondd azt, hogy kekkó, amíg nem lát­tad Nikkót!” (A kekkó szé­pet jelent japánul.) A ma gyár turisták szerint az a szó, hogy „csodálatos” ta­lán még jobban megközelíti az igazságot. A másik élmény Tobából származik. A gyöngyhalász lányokról és asszonyokról. 14-től 70 évig űzik ezt a fog­lalkozást (aki persze, meg­éri ezt a kort). Egy szál vé­kony fehér ruhában, a fe­jükön szintén fehér maszk­ban merülnek a gyakran 10— 12 méteres mélységbe. De­rekukon egy zsinór, amely a vizen himbálózó kis dé­zsához köti őket ^ Egy-két perc múlva jönnek fel. amit h/ytair, bedobják a dézsába. Magyar turisták a japán utcán. levegőt vesznek, s kezdődik minden élőiről Naponta ki tudja hányszor. A dézsák tartalmát a vezető irányítá­sával férfiak gyűjtik össze. A harmadik történet a búcsúzásról szól. Yokahamá ban szálltak fel a Bajkál ne vű hajóra. Sok száz szerpan- tinszalag szaladt a hajóról a parton maradókhoz és visz- sza, a távozó barátokhoz. Mellette egy utazó kamazu- rai fiú állt. s intett búcsút a kis japán nemzeti zászló­val. A távolodó hajó ma­gával húzza a szerpentine­ket s a szálakból mind töb­bet szakít el. A i/.eien - Bajkál zenek:'.; j a Moszkva parti estéket játssz-.i. A szer­pentineket sokan elviszik emlékbe... Három hét kevés a föld- gömb szinte másik oldalán lévő ország megismeréséhez. Meg Hhet viszont ismerni Ja­pán vendégszeretetét, sok ter­mészeti szépségét, s bepil­lantást nyerni az évszázado­kon át szinte a külvilágtól elzárt ország életébe, amely­re ma a technika, a tranzisz­torok, s a mérhetetlen szor­galom a jellemző. M, S. Természetesen, ha az adott­ságokat, a megtett utat néz­zük, nem lehetünk elégedet­lenek. De az igények, a kö­vetelmények oldaláról köze­ledve már igen, van okunk a türelmetlenségre. Az olvasó- nevelés nagy gyakorlatot és szenvedélyes hivatásszerete- tet kíván a könyvtárosoktól, akik többsége — közismerten — tiszteletdíjas. Ebben nem tudtunk előremenni, néhány nagyobb községet leszámítva, ahol félállásban, vagy telje­sen függetlenített munkakör­rel megoldották a könyvtáro­sok alkalmazását. A községek többségében azonban csak hetenként két-három alka­lommal van kölcsönzés né­hány órában, ameddig az el­foglalt és társadalmi munká­ban kölcsönző pedagógus rá­ér. Ha arról vitázunk, miért kevés a fizikai dolgozók ará­nya a könyvtári olvasók kö­zött, ezek az okok jócskán latba esnek. Rugalmas közönségszolgálat Pedig a könyvtárakban egyszerre két irányú munkát is kell végezni: új olvasókat kinevelni, akik eddig nem vettek könyvet a kezükbe, — másrészt irányítani szükséges a már olvasók ízlését, kielé­gíteni a sokirányú továbbta­nulási könyvtári igényeket és új utakat keresni az olvasás megszerettetésében. Ezek az új utak a mostani körülmé­nyek között nem könnyűek, de a megyében is számos könyvtáros dolgozik érte. A könyvtáraknak is haladni kell a kulturális fejlődés ál­tal diktált ütemmel, ami a könyvtárak szerepének vál­tozását, rugalmas közönség- szolgálatát is magával hozza. Ma már nem csak jó taná­csokat, jó könyveket várnak az emberek a könyvtáraktól, hanem számos általános és szakműveltségű, sőt speciá­lis érdeklődést kielégítő in­formációt is. Azt mondhat­nánk, a rejtvényfejtésben nyújtott segítségtől a honis­mereti gyűjtőmunkáig sok mindenben lehet partner, se­gítőtárs a könyvtáros. Rejtett tartalékok is van­nak a könyvtárakban; a mo­dern olvasást segítő eszközök, hanglemezek, diafilmek, mik­rofilmek, epidiaszkópok, stb. melyeket nem mindig hasz­nálnak ki. Olykor nem csu­pán a szűkös helyiség, az el­helyezés, hanem az idegen« kedés, a hiányos aíánlás mi­att. Nem csak a továbbtanu­lók, a kutatók, a speciális érdeklődésű olvasók találnák hasznosnak a modern eszkö­zöket, ha mód lenne arra, hogy megismerkedjenek ve­lük. Ezek csak egy részét jelen­tik annak az egészséges tü­relmetlenségtől hajtott tö­rekvésnek, hogy az olvasó népért mozgalom a minden­napi életben megvalósuljon. Számosán keresik a módját megyénkben, hogyan lehelne kihasználni a meglévő, vagy kínálkozó alkalmakat az iro­dalom megkedveltetéséra. Ezek közé tartozik a kórhá­zakban fekvő nem súlyos be­tegek ellátása könyvekkel. Gyógyítás könyvekkel ? Megyénk kórházaiban évente több tízezer beteg tölt több-kevesebb napot. Nem akarjuk elvitatni, a kórházak elsőrendű dolga a gyógyítás, de nem ellenkezik ezzel, sőt külföldön már alkalmazzák, is, hogy könyvekkel látják el a betegeket. Nálunk orvosi körökben még szokatlan, ide­genkednek tőle, de már aj országban van példa rá. hogy könyveket adnak a beteg ke­zébe, s egy-egy közművelődé­si könyvtár patronálja a kór­házi könyvtárat, ellátja friss olvasnivalóval őket. S ennek — mint ezt a biblioterápia néven ismert klinikai pszi­chológiai módszer bizonyítja — a beteg gyógyulására is jő a hatása. Megfelelően válo­gatott művek befolyásolható ják a beteg közérzetét, érzel­mi életét, hozzájárulhatnak az eredményesebb gyógyulás­hoz. Vannak még ki nem akná­zott lehetőségek, új utak a* olvasásban, melyek türelmes^ hozzáértő és folyton újat ke­reső munkával eredményez­hetik, hogy az idegenkedők olvasóvá fejlődnek. Ma még, — sajnos a többség nem, vagy csak szórványosan olvas, — kisebbségben vannak, a la­kosság egyharmadát sem érik el — a könyvek barátai, akik az irodalom segítségével tá* gítják ismeretkörüket, él«: ményvilágukat. csiszolják íz. lésüket, műveltségüket, P. G* „Pecsenyebáránygyár“ Szalmárban Az első „juhászszövetkezés*e Az állattenyésztés felien» dítését célzó kormányrende­let nyilvánosságra hozatala óta az első komoly összeír gasról érkezett hír Szatmár bői. Szatmár és Bereg sáros, legelős vidékein nagy ha­gyományai és nagy jövője van a juhtenyésztésnek. Az ötforintos áremelés pedig egyenesen forradalmasította a juhászattal kapcsolatos 'alusi elképzeléseket. A Fehégyarmatí Állami Gazdaság és egyelőre hét ermelőszövetkezet — a ga- ’sályi, a rozsályi, a gyarma- ;i Győzhetetlen Brigád, a lábrádi, a csegöldi és a pa- 'yolai termelőszövetkezetek észülnek összefogni közös ,-**'?enyefcárány-tenyésztésre. Vz állami gazdaság rendel­kezésre bocsátaná a Szat- márcseke melletti Eszenyő- tanyát, épületekkel, személy­zettel — és jól bevált bá­ránytenyésztési szaktudásá­val A termelőszövetkezetek nyájaiban folyna az anyásí- tás és a kisbárányok elvá­lasztás után kerülnének be a közös hizlaldába. Az elő­zetes számítások szerint minden szövetkező fél jól megtalálná a számítását jobban, mint ha külön-kü- lön fogna hozzá a nagyüzem mi pecsenyebárány értékesí­téséhez. Már fel is utaztak, tárgyalni a kereskedelmi partnerek vezetőivel, ahol hír szerint örömmel fogadták jelentkezésüket, mivel a ma­gyar bárány exportlehetősé­gei előtt szinte nincsenek korlátok egyelőre. Januárban — úgy hírlik, — véglegesen megkötik az egyességet Kitűnő példája ez annak, hogy a kis falvak világában — esetleg terme­lőszövetkezeti egyesülés nél­kül is — hogyan egyesíthe­tik erőiket nagy vállalko­zásokra a kis termelőszövet» kezetek i&. Kötszereink lyUMI.imiCT■nílinm ro-HTimr-i.trr;,—-r T rirri i li Ml i ■■ ■ n .jj,

Next

/
Oldalképek
Tartalom