Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

1970 ?a«u’lr 36 RET ET MAGYARÖRE7A® 8. o!da! r—1 ■■ ....................................— — ■ ■ ■ - „Fordítsátok fegyvereteket az elnyomók ellen..." „Magabiztossá teszi a vezetést“ On állóság a vállalaton belül Tiszátokon r -Néhány nappal azután, hogy Debrecenben összeült a felszabadult ország Ideigle­nes Nemzetgyűlése már első nyilatkozatában figyelmez­tető szavakkal fordult a ka­tonákhoz: „Nincs más pa­rancs számotokra, mint a nemzet parancsa. Az Ideigle­nes Nemzetgyűlés a nemzet nevében parancsolja: Fordít­sátok fegyvereteket a német elnyomók ellen, támogassá­tok a ’felszabadító Vörös Hadsereget, csatlakozzatok a magyar szabadságharchoz, a szerveződő új nemzeti hade­rőhöz.” 1944. december végén a Minisztertanács hadat üzent a fasiszta Németországnak. Ahhoz azonban, hogy ez a hadüzenet tettekben is megvalósuljon arra volt szükség, hogy a negyed év­századon át fasiszta szellem­ben nevelt hadsereg helyé­be új fegyveres erő jöjjön létre olyan, amely azanosul- ni tud és akar á, nép érde­keivel. Az első kezdeménye­ző lépést a két munkáspárt tette meg, amikor huszonöt évvel ezelőtt 1945 január harmincadikén ' együttesen tett javaslatot új típusú had­sereg megszervezésére. „A honvédség, néphadse­reg” hangzott a nyilatkozat, — amelyet a nemzet akara­ta hív életre, hogy létéért, becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért újra kezdje harcát, s biztosítsa a nemzet helyét Európa sza­badságszerető népei között, s vívja ki az összes szabad­ságszerető népek megbecsü­lését. Az ország felszabadult te­rületein már nemcsak a kommunista párt helyi szer­vezetei, hanem különböző, más demokratikus szerveze­tek is felismerték: itt az utolsó lehetőség a magyar nép számára, hogy hadsere­ge fellépjen az ősi ellenség, a német imperializmus ellen. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívására a ha­difogolytáborokban katonák ezrei jelentkeztek a fa.sizmus élleni harcra, mind ' többen tisztek is. A Szovjetunió kor­mányának intézkedésére a harcra jelentkezett magyar hadifoglyokat szabadoknak nyilvánították. A huszonöt évvel ezelőtt Buda felszaba­dításáért vívott harcokban mintegy kétezer magyar ka­tona vett részt a Budai ön­kéntes Ezred zászlai alatt. Több más katonai egység is részt vett a szovjet csapatok oldalán azokban a harcok­ban, amelynek során az or­szág területét megtisztítot­ták a náci hordáktól és nyi­las szövetségeseiktől. A hadsereg tervszerű lét­rehozásához az első lépést a vezető szervek megalakítása jelentette. A fegyverszüneti szerződés megkötése és a Honvédelmi Minisztérium létrejötte után került sor az új hadsereg toborzására. Miskolcon a toborzás kez­detén kétezerhétszázan, Bor­sodban ötezer-ötszázhúszan jelentkeztek. A főváros egyik kerületében huszon­egyezren. Az ország felsza­badult községei és városai, a munkába kezdő üzemek anyagi segítséget, élelmet, gyógyszert, felszerelést, jár­műveket ajánlottak fel az új hadsereg számára. Az ország felszabadulását követően még évek teltek el, — mint egész társadalmunk életében, úgy az újjászerve­zett hadsereg soraiban is — míg megteremtődtek mai néphadseregünk működésé­nek, helytállásának politikai és szervezeti feltételei. V. F. Jó példája a Tiszalöki ’Ve­gyesipari Vállalaté annak, hogy az új irányítás szelleme nem minden vállalatnál re­kedt meg a kapuk előtt. Történetesen arra az elvre gondolunk, amit mostanában így foglalnak össze: a dön­tések szülessenek ott, ahol végrehajtják őket. Tehát ahol a legjobban ismerik a hely­zetet. A telepvezetők önállósága A vallalat telepeinek, il­letve azok vezetőinek önálló­ságáról van szó. Nem volt szükség koráb­ban az önállóságra a Vegyes­ipari Vállalatnál sem, amikor még csak egy telep műkö­dött, a tiszalöki. Igaz, azzal mindenki foglalkozott, majd­nem agyonpatronálták. Ta­valy aztán megindult: ta­vasszal Tiszavasvári. nyáron Tunyogmatolcs, augusztusban Kisfástanya, és az idén jú­liusban működni kezd a ti- szadadai fagyapotgyártó te­lep is. Nem lehetett szó „agyonpatronálásról” — sőt, a korábbi ellenőrzési rend­szert is meg kellett változ­tatni. Miről van szó? A telepve­zetők megkapják tervszá­maikat, s az ő feladatuk, hogy a telep teljesítse e fel­adatokat. A központ megad­ja, hogy mennyi termelési értéket vár, s ehhez mennyi anyagot használhat fel a te­lep. hány dolgozót foglalkoz­tathat; s ezzel a termelékeny­ségi mutatót, továbbá a te­lep átlagbérszintjét is meg­szabja a vállalat. '—’ Onnan indultam ki, hogy számszakilag lássák a telepvezetők, mit kell ten­niük — mondja Balogh Gá­bor igazgató. — A lehetősé­geket megkapják, tessék, oldják meg önállóan a fel­adatokat. A telepekről ötnaponként jelentik a termelés állását, s legfeljebb háromhetenként hívják őket össze a központ­ban egy általános tájékozó­dásra. ra, amelynek ez lesz a el­me: Nők, gyermekek és ku­tyák az emberiség szolgála­tában. De két rádióelőadás­sal még el vagyok maradva. — Érdekes — tűnődött Rarely —, én mindig azt képzeltem, hogy egy ilyen író csak fekszik a hasán, és várja az ihletet, és aztán, ha jön az ihlet, akkor ír is valamit. Hiszen magának több dolga van, mint egy magamfajta egyszerűbb mil­liomosnak. — Nem tudom, mennyi dolga van egy milliomosnak, mert utálom ezt az ember­fajtát, a jelenlévőket termé­szetesen kivéve De nekem annyi dolgom van, hogy azt már nem lehet kibírni. Most hallotta, miből áll a vaká­cióm. Képzelheti, mennyit dolgozom, mikor munkában vagyok Évente két regényt kell szállítanom a kiadóm­nak, hetente három cikket a lapnak... és hol vannak még a könyvkritikák, a lektori jelentések, és időnként mé­gis egy novellát is kell ír­nom, hogy megmutassam, hogy még művész vagyok, és valami kis tudományos munkát, hogy ne butuljak el egészen az írásban, na és a propagandacikkecskék a ba­rátaim könyveiről és a kis megfúrások az ellenségeim könyveiről... kérem, szá­mítsa ki. — Rémes. Hogy győzi? Mikor ír? — Inkább azt kérdezze, hogy mikor nem írok Írás­sal alszom el, írással ébre­dek. Almomban tovább gon­— És a telepvezetők ön­állóságába a felvétel, a fe­gyelmi vagy az elbocsátás is beletartozik? Személyi ügyekben is . . . — Igen — válaszolja az igazgató. — A munkaügy azokat veszi fel hivatalosan, akit a telep ver- javasol. A fegyelmi vagy elbocsátás hasonlóképpen. Nem is vizs­gáljuk. miért döntött így a telepvezető, csak ha az érin­tett panaszt tesz. Bonyolul­tabb esetekben beküldik: ha­tározzunk mi. Most például a tiszalöki telepen nem bol­dogulnak egy villanyszerelő­vel Jó szakember, de iszik. — Elbocsátás történt már? — Igen, javaslatomra el­bocsátott egy segédmunkás­nőt a központ — válaszol Veres László, a tiszalöki te­lepvezető. — Többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem hajtott végre utasításokat. A bérszínvonal keretei kö­zött a telepen gazdálkodnak a bérrel is. Ott döntik el — a telep-, a brigád- és a mű­vezető, továbbá a szakszer­vezeti bizalmi — ki milyen alapbérbesorolást kap. r. — Milyen elvek alapján döntöttek? — Hát nem az egyenlősdi alapján — válaszol Veres László. — Volt, akinek nem növekedett az órabére, s he­lyette olyanok kapták, akik jobban megérdemlik. Ismer­jük az embereinket. Ki kell érdemelni A célprémiumokkal igye­keznek a telepvezetőket és a dolgozókat is jobb munkára serkenteni. Csak két ellen­példa: a tiszavasvári telep nem teljesítette az exportfel­adatát. ezert a telepvezető prémiumát a felére csökken­tették. Kisfástanyán a nyu­gatnémet exportnak csak a 70 százaléka ment ki. Nem fizették ki. csak a megdol­gozott prémiumot. — A prémiumokkal kap­csolatban különben állandó a vita: sokan nem értik, hogy az nem jár, hanem ki kell érdemelni — mondja az dolkozom hősnőm sorsán, és amikor felébredek, eszembe jut az a bemondás, amivel rádióelőadásomat be fogom fejezni. — És mikor él maga? — Soha. Nincs időm spor­tolni, és nincs időm a szere­lemhez. Évek óta csak olyan nőkkel beszéltem, akik kéz­iratot hoztak, és higgye el, nem ezek a legrokonszenve­sebbek nekem. De ez még nem volna baj. A baj az, hogy nem jutok az olvasás­hoz. — De hiszen könyvkriti­kákról és lektori jelentések­ről beszélt. Csak el kell ol­vasni azokat a könyveket... — Igen, uram, rengeteget olvasok, naponta hat-hét órát. De csak olyan könyve­ket, amiket a szerkesztők és a kiadók küldenek a nyakam­ra, vagy amire szükségem van valamelyik írásomhoz. Tudja szeretnék már egy könyvet teljesen ok nélkül elolvasni. Egy könyvet, ami­nek semmi hasznát nem ve­szem. Például Andersen me­séit. Évek óta vágyódom a Csúnya Kis Kacsa története után, és nem jutok hozzá. Rarely elmélázott, majd így szólt: — Mi az ördögnek dolgo­zik ennyit? — Hogy megéljek, kedves jó uram, kizárólag azért. Persze maga azt nem tudja, hogy az embernek meg is kell élnie; magánál az szinte automatikusan megy. Nem vagyok népszerű író, írása­im nem alkalmasak arra, hogy filmet készítsenek be­lőlük, az agyam még nincs igazgató. — Általában két részben fizetjük. Érdekes ta­pasztalat, hogy a második nekifutás sosem sikerül: egy hosszú feladatba belefásulnak az emberek. Ebből azt a kö­vetkeztetést vontuk le, hogy prémiumfeladatot csak rövid határidőre adunk. (Persze, az ellenpéldák ne tévesszenek meg senkit: a Vegyesipari Vállalat tavaly megkétszerezte évi termelé­sét, nyeresége pedig 1968- hoz képest a másfélszeresé­vel nőtt.) — A munkaszervezés ? — Az ő problémájuk. Meg a szállítás is. Tapasztaltak már, nem okoz nagy gondot — mondja az igazgató. — Nehezebb így a mun­kám, mintha a közponlból irányítanák — válaszol Ve­res László. — Felelőssége r ie­tet követel. Felelős vagyok —• úgy érzem — a telep dolgo­zóiért. a munkájukért, bé­rükért. S ha valahol gyakorlatlan a vezető, vagy gondok adód­nak? A központ megpróbál segíteni, mint mostanában Tiszavasváriban. A főmérnök látogatja csaknem mindennap az üzemet. De ez ritkaság. Jut idő másra is Balogh Gábor így véleke­dik: ■— A vállalati irányítást e* a rendszer magabiztossá te­szi. Nyugódtabb a munka, nem jönnek kicsinyes gon­dokkal, s nincsenek agyon­patronálva. Együttműköd-, nek egymással, megoldják a nehézségeiket, — csak a sú­lyosabbak kerülnek be. Rit­kán járok a telepeken, mert egyszerűen nincs rá szükség. Inkább igyekszem tapaszta­latokat r szerezni az ország faipari üzemeiben, s jut idő az üzletkötésekre is. A telepek önállóságát pe­dig máris tovább akarják bővíteni. Kísérletképpen ja­nuárban a tiszavasvári tele­pen végzik a bérelszámolást, ami eddig központi feladat volt. Ha sikeres lesz a pró­ba. mindenütt bevezetik, s újabb kísérletek következhet­nek. Kun István annyira megtámadva, hogy színdarabot tudnék írni, szürke irodalmi kézműves vagyok, és reggeltől estig kell dolgoznom, iogy meg tudjak élni. ,r — Ne haragudjék egy to­lakodó kérdésért: mennyit keres ? — öt-hatszáz fontot egy évben. — Micsoda? Ennyi mun­kával? Hisz ez rettenetes. Meghasad a szívem magáért, pedig maga nincs is kive­szőben, mint a dudások. — Előbb-utóbb én is kive­szek, ez nem embernek va­ló, amit én csinálok. — Ide hallgasson, Maclean, volna egy ajánlatom. Fize­tek magának évente ezer fontot. Kérem, ne ugráljon. Persze nem adom ingyen. Ellenszolgáltatásul azt ké­rem magától, hogy matói fogva ne írjon többet egy sort sem. Elfogadja az aján­latot? — Hogy elfogadom-e? Jó kérdés. Hát azt hiszi, ha egy jóságos angyal beröpülne az ablakon, volna szívem bele­rúgni? Uram, ön visszaad az életnek és az emberiség­nek, nevét csak könnyek közt fogom tudni kiejteni. Uram... angyalom... mától kezdve csak horgászni fo­gok. És nőknek udvarolni, akiknél nincsen kézirat... akik nem is olvasnak... analfabéta nőknek fogok ud­varolni. És elolvasom a Csúnya Kis Kacsát és Aqu- inoi Szent Tamás Summáját is. jÉn leszek az első boldog író az irodalomtörténc1 ben. Mert én nem fogok írni Egyidősek a mozgalommal „Nemcsak eladó, vevő is vagyok“ „Nemcsak eladó, vevő is vagyok. Én is szeretek ol­csó, jó árut vásárolni. Nem értek egyet azzal, hogy egye­sek gátlástalanul élnek az árrés lehetőségeivel” — mondta egy szövetkezeti ér­tekezleten Danó János, a fe­hérgyarmati ABC-áruház szocialista brigádja és egy­ben a bolt vezetője, A morij datot — melynek igazáról' ai áruház nap mint nap ad bi­zonyságot — akár a szocia­lista brigád naplójának mot­tójául is felírhatnák. A vevő is átnyújtaná? A betelt napló és a még­kezdett, második krónika lapjai tíz esztendő hétköz­napjait, ünnepeit mondják el arról a brigádról, amely egyidős a szocialista brigád­mozgalommal, s amely ala­kulása óta már hétszer nyerte el a kitüntető címet. Mi érlelte szocialista kö­zösségé először az áruházban dolgozó hét, ma pedig tizen­öt kereskedőt? A környezet? Az a tény, hogy a mesve elsőként megnyitott ABC- árunázáoan dolgoznak? Ez lehetett az indíték, de a kö­zösség összekovácsolását az a gondolat segítette az el­múlt étvized során, hogy a megye, sőt az ország e távo­li csücskében élőknek is igyekeztek megteremteni a kulturált és tartalmas keres­kedelem bázisát, „egy bol­tot, amely lehetne akár Bu­dapest belvárosában is” — mint az áruház egyik vásár­lója mondta. A brigádnapló ízlésesen rajzolt lapjai mögött és az ABC esztétikus dekorációja alatt a kritikus szem valódi tartalmát kutatja a „szocia­lista brigád” címnek. Vajon több is van-e itt, mint kül­ső csillogás, s a bolt min­dennapos vevője is átnyúj­taná-e újra a kitüntető címet énnek a kollektívának ? Választék és udvariasság Az áruforgalom adata egyik mércéje lehet a vá­sárlók megelégedésének: 1960 ban még alig érték el a 4 milliós forgalmat, kilenc évvel később pedig 15 és fél níillió forint értékű árut vá­sároltak meg tőlük Az áru­bá- *' A ma 15 tagú Gagarin bri­gád a hagyományos kereske dói tevékenység mellett az^ Évtíe srifán számos bemuta­tót, tanácsadást rendezett, s az ügyes árubeszerzéssel, vá­laszték biztosításával és a ke­reskedelmünkből olyan sok helyen eltűnőkön lévő udva­riasság megőrzésével adják meg a külső csillogásnál sok­kal többet jelentő belső tar­talmat. A brigádnapló nyugtája Danó János, a brigád ala­kulása óta közgazdasági technikumi érettségit szer­zett, elvégezte az esti egye­temet. A szocialista brigád­mozgalom nevelte őt párt­taggá, munkásőr és tanács­tag lett A szocialista bri­gádvezetők 1962-es, majd 1965-ös országos tanácsko­zásain ő képviselte megyénk szövetkezeti kereskedelmét, s ott a kitüntetett tíz bri­gádvezető egyike volt. A fe- hérgvarmati ABC-áruház Ga­garin brigádjának naplóját lapozgatj uk, s a lap >..'01, feljegyzésekről egy szó is­métlődik állandóan: vásárló. A szocialista brigád tehát mindent a vásárlóért tesz. Mi lehet jobb, igazságo­sabb nyugtája egy kereske­delmi szocialista brigád nap­lójának, mint a bolt panasz­könyve. Belelapozunk tíz esztendő panaszkönyvi fel­jegyzéseibe, s a brigádnapló igazolását itt kapjuk meg: egy évtized alatt nem volt egyetlen helytálló, elmarasz­taló panaszkönyvi bejegyzé­sük sem. Szilágyi Szabolcs Szerb Antal: Á menthetetlen RÉSZLET Peter Rarely éppen haza­felé tartott Invernessből, a a skót felföldről, ahol saját költségen tanfolyamot tartott fenn • skót dudások számára, mert többfelől az a panasz hangzott el, hogy ez a ne­mes és ősi művészeti ág a rádió és a gramofon hatása alatt kiveszőben van. Rarely a záróünnepélyre utazott most fel, és nagyon meg volt elégedve. „Vajha a medve­telepem is ilyen .jól prospe­rálna” — gondolta magában. Mert Walesben, ottani erdő­iben néhány Erdélyből im­portált medvét helyezett el, minthogy nagyon nyugtala­nította, hogy ez a jeles vad már kiveszett a brit szigete­ken. De legjobban számolói aggasztották. Ugyanis néhány munkanélkülit szerződtetett azzal a megbízással, hogy számoljanak egyfolytában hétmillió-háromszázezerig. Kettő már feladta, három még számol, de a legtehet­ségesebb is még csak egy- millió-kettőszázötvenezer körül járt, amikor Rarely el­utazott Londonból. Vajon hol tarthat azóta? A londoni ff orsvonat ét­kezőkocsijában ismerős ar­cot pillantott meg: Tom ^ Macleant, az írót. Maclean egyedül ült, és álteknősbé­ka-levest kanalazgatott, köz­ben mereven nézett maga elé, és szavakat írt egy jegy­zetblokkra. — Megengedi? — kérdez­te Rarely, letelepedve az író mellé. — Nem zavarom? — Dehogynem, de meny­nyire zavar — felelte Mac- lean kitörő örömmel. — Éppen azért nagyon kérem, maradjon itt. Zavarjon, le­gyen olyan kedves, rendkí­vül lekötelez vele. Rarely kezdett megdöb­benni. Hirtelen az a gyanú villant át rajta, hogy nem ő a legkülönösebb ember a vonaton. — Tudniillik dcí.gozom — mondta Maclean, — jegy­zeteket készítek egy rádió­előadás számára, amelyet skóciai élményeimről fogok tartani. Amíg magával be­szélek, addig legalább nem dolgozom. Uram, nem lehet kibírni, mennyit dolgozom, már undorodom magamtól, abszolúte undorodom. Most Skóciában voltam, hogy egy kicsit kipihenjem magam. Kérem, egy hónapig voltam ott: azalatt lefordítottam egy francia regényt, megír­tam két esszét és egy novel­lát, nyolc elmefuttatást, a Morning Glory számára, hat könyvkritikát a Spectator- nak és tíz hosszabb cikket egy készülő lexikon számá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom