Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

5. dWst? R«T FT MAOYAROftSJXW !Í76 Jaauii $5. Egy hét a világpolitikában Of! A két német áilana viszonya 1 Eszkaláció és aknamunka a Közel-Keleten i Balközép-próbálkozások Olaszországban VÁLTOZATOS ÉS SZÁ­MOTTEVŐ ESEMÉNYEKBEN gazdag hét áll mögöttünk. Válságjelek Cipruson; kínai —amerikai nagyköveti talál­kozó; ismét éles agrárviták — a decemberi látszatmeg­egyezés után — a Közös Pia­con; Nixon kongresszus előt­ti helyzetelemzése — meg­annyi külön kommentárt ér­demlő téma. Aminthogy fon­tos eseményt jelez az a heti bejelentés is, hogy a napok­ban Berlinbe utazik baráti látogatásra Kádár János és Fock Jenő; e látogatásnak a két testvérállam kapcsolatain túlmenő jelentősége az adott nemzetközi helyzetben vi­tathatatlan. Ezúttal azonban a világpolitika régi keletű problémáinak e heti, jelentős fejleményeivel kívánunk fog­lalkozni. Amióta Bonnban beiktatták . a kiskoaliciós kormányt, és Brandt szociáldemokrata kancellár programbeszédében a sok év óta számon kért po­litikai realizmus kezdeti je­leit tanúsította, fokorntt fi­gyelem irányul a két német államra, lévén a köztük lévő viszony, pontosabban Nyu- gat-Németországnak a népi német államhoz való viszo- nva a perdöntő mind a bon­ni politika értékelésében, mind — szélesebb értelem­ben — az európai biztonság szemszögéből. Közismert, hogy az NDK decemberben a két állam közti, nem­zetközi jogi viszonyt létesítő szerződéstervezetet terjesz­tett Bonn elé, s ezt a teljes jogú elismerést a múlt héten Brandt parlamenti beszédé­ben elutasította. Ezért várta az egész nemzetközi közvé­lemény oly fokozott ér- deöődéssel Walter Ulbricht sajtóértekezletét. az NDK Államtaná­csának elnöke nagy ala­possággal foglalkozott a két német állam viszonyának va­lamennyi kérdésével, újólag nyomatékosan hangoztatva, hogy az európai realitásokat,. S ezen belül az NDK létét, államiságát és határait nem lehet felemás módon „tudo­másul venni”. Walter Ulbricht elemezte azokat az ellent­mondásokat és visszalépése­ket, amelyeket Brandt mos­tani és korábbi nyilatkozatai tartalmaznak. Rámutatott ar­ra. hogy Bonn semmiféle rész­javaslattal, tárgyalási óhaj hangoztatásával nem kerül­heti meg a probléma lénye­gét: az NDK szuverén állam, amelyet ennek megfelelően te­rületének változtafhatatlansá- gával kell elismerni, termé­szetesen visszavonhatatlanul. Nagy figyelmet keltett nyu­gati körökben, hogy Walter Ulbricht mekkora hangsúly- lyal beszélt a szocialista kö­zösség egyeztetett álláspont­járól, és arról, hogy az NDK várja a szovjet—nyugatnémet érdemi tárgyalások eredmé­nyét, Bonn azokon tanúsí­tandó magatartását A sajtóértekezletet a nem­zetközi sajtó válasznak érté­kelte Brandt előző beszédére. A tendenciózus, NDK-ellenes álláspontok hirdetői sem ta­gadták, hogy Walter Ulbricht — bár negatívan ítélte meg a bonni kancellár visszatán- colását, azonban az NDK ál­lamtanácsának elnöke — nyugati megfogaim / ás sze­rint —- „nyitva hagyta az aj­tót a tárgyalások előtt”. Ér­demes itt emlékeztetni arra is, hogy éppen az NDK volt az, amely évek óta szorgal­mazta a két német állam köz­ti tárgyalásokat — persze nem önmagukért a tárgyalá­sokért! Az NDK jelen eset­ben is határozottan síkra- száll azoknak a követelések­nek a teljesítéséért, amelyek teljesítését Berlinben joggal nevezik minimális követelés­nek: hiszen a két( német ál­lam normális kapcsolatainak kialakítását célozzák. Hogy Brand maga miként fogadta Walter Ulbricht politikai bí­rálatát, nem tudjuk. Tény, hogy csütörtökön elküldte levelét Willi Stophnak, az -NDK miniszterelnökének, ki­jelölve mindjárt Bonn tár­gyaló emberét. Brandt vála­sza azonban semmiféle konk­rétumot nem tartalmazott az NDK szerződéstervezetére vo­natkozóan. S a képhez tar­tozik a Bundestag bizottsá­gainak a korábbi hid'ithábo- rus és jogtalan gyakorlatot folytató nyugat-berlini üle- sezgetése, továbbá az ugyan­ott elhangzott Brandt-ellenes támadás Kiesinger, a bukott kancellár részéről. MAR RÉGEN NEM LE­HET NYOMON KÖVETNI valamennyi közel-keleti har­ci eseményt, aminthogy alig­ha lehet tűzszünetnek nevez­ni a folytonos csatározások­kal tarkított, és hétről hétre feszültebb közel-keleti hely­zetet. Ezúttal izraeli gyalog­sági támadásra, s ezt köve­tően heves harcokra került sor a jordán frontszakaszon, két Jordániái falunál. Majd heves csata bontakozott ki egy vörös-tengeri, tehát a Szuezi-csatorna déli bejáratá­nál lévő sziget birtoklásáért, pénteken pedig Kairó köze­lében hajtott végre Tel Aviv légiereje „lélektaninak” szánt akciót; az ellenakciók azonban soha sem késnek az utóbbi hónapokban, és a nyugati lapok egybehangzó értékelése szerint, Izraelt olyankor mind számottevőbb veszteségek érik. A közel-keleti hírek a hé­ten iraki puccskísérlet meg­hiúsításáról számoltak be, s arról, hogy a Baath-párti kormányzat keményen megto­rolta az összeesküvés! akciót. Bagdadban a nyugati és irá­ni szálakat is felemlítették, miáltal kiéleződött az olaj- termelésben régóta rivális két ország viszonya. Mennyivel örvendetesebb szont, hogy több év után akként szólhatunk Nigériáról, mint a megvalósuló béke or­szágáról. Természetesen te­mérdek gondot halmozott fel a testvérháború, s változatla­nul egységbontásra, bomlasz- mind U Thant, mind az Afri­kai Egységszervezet főtitkára optimistán nyilatkozott nigé­riai tapasztalatairól. VALÓJÁBAN CSAK EGY DRÄMAI ESEMÉNY zajlott le Olaszországban: véres ösz- szecsapás szerda éjjel a diá­kok és a rendőrök között. Ám a hónapok óta tartó bel­politikai válságban egy effaj­ta esemény olaj a tűzre. A baloldalt felháborítja a kar-1 hatalom magatartása, s az a tény, hogy mint illik bele — jól szervező kézre utalva — az anarchista „ultrabalol­dali” csoportok tevékenysége ebbe a jobboldal érdekeit se­gítő folyamatba. Mégis: a baloldal erejét tanúsítja, a nagy és változatlan sztrájk­mozgalom mellett, hogy a szocialisták a jobboldal minden zsarolása ellenére vonakodnak hozzájárulni a bukott középbal koalíciós po­litika feltámasztásához. Avar János (Folytatás az L oldalról) Népgazdasági tervünk ez évre a termelés 1 százalékos növelését írja elő: megyénk sajátos helyzetét — a termő­re forduló fiatal gyümölcsö­sök belépése, egyéb növény- termesztési lehetőségeink ki­használása — figyelembe véve úgy látjuk, nálunk 3—4 szá­zalékos növekedés elérése reális cél. Ex a tsz jó bizonyíték Folytatva beszedet Fekszi elvtárs többek között így szólt a Barátság tsz-ről: Az, hogy ma az önök közös gaz­dasága több mint 4600 hol­das üzem; hogy a tagok kö­zel 70 százaléka aktív dolgo­zó; ahogyan a termésered­ményeik és terméshozamaik fokozatosan emelkednek; ahogy tért hódítanak a nagy ­üzemi módszerek; hogy ma már 3,5 mázsa az egy hold területre felhasznált vegyes műtrágya, a szántóterületük több mint 50 százalékán al­kalmaznak vegyszeres gyom­irtást, hogy közel félezer hold az öntözésre berende­zett terület, majd 150 hold nagyüzemi gyümölcsössel rendelkeznek, hogy ma már a termelőszövetkezet öt ag­rármérnökkel, egy állator­vossal. két felsőfokú techni­kussal, három középfokú technikussal és 44 szakmun­kással rendelkezik, és aho­gyan a termelőszövetkezet munkakeptelen járadékos tagjairól gondoskodik: mind­mind jelzi, hogyan bontakoz­nak ki a szocialista nagy­üzem körvonala1 És az a körülmény, hogy az egy dol­gozó tagra jutó részesedés két év alatt több mint dup­lájára emelkedett, hogy &/ elmúlt évben 4,6 millió fo­rinttal emelkedett a közös vagyon, közel 5 millióval a tiszta vagyon, hogy az új beruházás egy év alatt 2,4 millióval, az utóbbi két évben pedig hatszorosára növeke dett, igazolja a már említet teket; hogy következetes ag rárpolitikánk, megalapozott üzemi döntések nyomán ho­gyan válhatnak közös gazda ságaink fejlődésünk biztos alapjaivá^" Pártunk politikája a mos­tani időszakra kettős felada­tot: egyrészt a terv-célkitűzé­sek maradéktalan teljesítését, másrészt a reformintezkedé sek zavartalan bevezetését irányozta elő. Elöljáróban is megállapít hatjuk: megyénk mezőgazda­sága —r ez ideig mindkét fel­adatot sikeresen teljesítette. Megyénkben a mezőgazda­ság termelése a második öt­éves terv átlagához viszonyít­va több mint 25 százalékkal emelkedett, ami az országo­san előirányzott évi 2,5—3 százalékkal szemben több mint 6 százalékos növekedés­nek felel meg. Az eddig el­telt négy év termésátlagai búzából közel 30 százalékkal, rozsból 10 százalékkal, őszi árpából közel 20 százalékkal, kukoricából 18. cukorrépából több mint 20 százalékkal, burgonyából pedig közel 60 százalékkal haladták meg az előző öt év átlagait. Meg­kétszereződött a télialma- termelés. Népgazdasági szin­ten Is jelentős eredményként értékeljük, hogy hazai forrás­ból biztonságosan megoldot­tuk a kenyérgabona-ellátást Naoyobb gondol az állattenyésztésre Viszont az állattenyésztés szerkezetében megyei szin­ten nem történt lényeges változás. A szarvasmarha- és sertésállománynál azonban, ha nem is volt nagymérvű csökkenés, de jelentősen csökkent a háztáji állomány, amit több helyen ugyan a közös gazdaságok állományá­nak növekedése mérsékelt, de nem volt képes pótlására. Az eddig eltelt négy év alatt tovább javult mezőgaz­dasági üzemeink áruértékesí­tése is Az állami felvásárló szervek 1965-höz viszonyítva tanácsi területről kenyérga­bonából közel 20 százalék­kal, burgonyából körülbelül 2,5 százalékkal, almából mint­egy 60 százalékkal, vágó­marhából 15 százalékkal, tej­ből és baromfiból mintegy 10 százalékkal vásároltak fel többet. Tovább javult nagyüze­meink állatférőhely-ellátott- sága. Jelentős eredmény az is, hogy a most épült istál­lók már műszakilag igényes kivitelezésben készültek, A fejlesztés korszerűsítés üte­me azonban még ma sincs összhangban a szükséglettel, az állattenyésztés fejlesztésé­re irányuló törekvésekkel. A nagyüzemi szarvasmarha- és sertésálloinány 60—70 szaza léka még ma is korszerűtle­nül van elhelyezve, még mindig sok a célnak nem megfelelő, elamortizálódott szerfás épület. Emiatt is nem kielégítőek az állattenyésztés hozamai. Javult a helytét a gyü­mölcsültetvények járulékos beruházásainak .megvalósí­tásánál is. örvendetes, hogy kezdetéi vette az üzemi hütőtarolók építése. Termelőüzemeink már mintegy 4500 vagon tá rolótérrel rendelkeznek. Ez­zel kapcsolatosan jelentkez­nek az üzemi kihasználás terén problémák. A termelőberendezések jobb kihasználása még jelen­tős tartaléka a termelésnöve­lésnek. Különösen az öntöző­telepek és berendezések, az állatférőhelyek, az erő- és munkagépek kihasználása terén van még sok feltárat­lan lehetőség. így például megyei szinten a 43 000 hold öntözésre berendezett terület mellett a ténylegesen öntö­zött terület jóval kisebb volt; üzemenként és esetenként a kihasználtsági fok csak 30— 48 százalékos. Vagy például termelőszövetkezeteink több­ségénél a férőhelyhiány aka­dályozza az állatállomány fejlesztését, a férőhelyek ma­gas költsége nehezí­ti a beruházást, ugyan­akkor a háztáji gazdaságban például megyei szinten közel 100 ezer szarvas­marha-férőhely van kihasz­nálatlanul. Ennek kihasználá­sával több százmillió forint beruházástól mentesülhetné­nek termelőszövetkezeteink, amit más területek indokolt fejlesztésére lehetne fordíta­ni. javítsuk az üzemi mechanizmust Munkánkat nagyban segíti az MSZMP Központi Bizott­ságának 1969. novemberi ha­tározata és az ennek nyomán kialakult aktív politikai köz- élet, a minden szinten előtér­be kerülő elemző tevékeny­ség. Ennek során üzemeinknek is előbbre kell haladni belső üzemi mechanizmusuk, az üzemi szervezettség korsze­rűsítésében, a hatáskörök cél­szerű elhatárolásában, a sze­mélyi felelősség fokozásában, egyidejűleg az anyagi érde­keltség tökéletesítésében. Fej­leszteni kell a termelés anya­gi-műszaki színvonalát, a személyi feltételeket. Egyre inkább még kell teremteni azt, hogy nagyüzemi keret­ben ténylegesen nagyüzemi termelés történjen. Ezzel függ össze az a szükségszerűség, ami nálunk a kisegítő és melléküzemági tevékenység fokozását indo­kolja. Természeti feltételeink viszonylag kedvezőtlen volta, mezőgazdaságunk alacsony el­tartóképessége, a tagok egyenletes foglalkoztatásá­nak igénye es a jövedelem növelésére irányuló törekvé­sek. nem utolsósorban a la­kosság élelmiszerekkel és szolgáltatásokkal való ellátá­sa mind azt igénylik. hogy üzemeink a lehetőségeken be­lül törekedjenek e tevékeny­ségek bővítésére. Majd így fejezte be beszé­dét: — Önök ma egy szor­galmas év megérdemelt ju­talmával gazdagodnak. De a holnapunkat már azok a tö^- fekvések határozzák meg, melyek egyre felfelé ívelő céljainkat szolgálják és ami­nek alapja a hétköznapok szorgalmas munkájában rej­lik. Ehhez kívánok önöknek és kedves családjuknak erőt, jó egészséget, sok sikert és egyé­ni boldogságot. Harmath Endrei Az ideiglenes kormány rendkívüli vizsgáló bizottságá­nak az önkényuralom felbomlásáról szóló jelentése így kezdődött: „Azok között a személyek között, akik a megdöntött .•ári ura'om utolsó évtizedében befolyást gyakoroltak a legfelső állami és egyházi igazgatás kérdéseire, a minisz­terek és főpapok kinevezésére és leváltására, a legfelső hatalomnak az orosz társadalomhoz való viszonyára, első helyen áll Grigorij Jefimovics Raszputyin „próféta”. Be­folyása olyan nagv volt, az orosz társadalomban akkora visszatetszést keltett, és annyit ártott a cári hatalom íreszHzsének, hogy akár az ő nevével is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évtizedet.” Ez az 1917-ben készült jelentes így persze túlzás és az «definíciója annak a mindmáig divatos tévedésnek, amely Raszputyint nem tünetnek, hanem kórokozónak artja. De az út, amely a sz ibériai faháztól a pétervári aalotáig vezetett, nagyon sokat elmond arról a halálra 'télt világról, amelyen végigkanyargott. A szerző éppen ezen az izgalmas utón vezeti végig az ü vasót. 1. FALU A TÚRA PARTJÁN A Raszputyin-rejtély már a születéssel kezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben, más források szerint 1864- ben vagv 1865-ben látta meg a napvilágot a palotákat já­ró szibériai parasztgyerek Szülőfaluja Pokrovszkoje nagyközség Nyugat-Szibéríá­ban. az Uraitól mintegy 400 kilométernyire, a Túra ma­gas partjai között. Az ifjú Grigorij Jefimovics apja szerint egy gyermekkori megrázkódtatás után serdült részeges, tolvaj korhellyé. Késő ősszel a Túra partján játszott bátyjával, Mibaillal. A fiú rálépett a folyót borító jégre és játékos tánclépéseket tett. Csakhogy a jég még vé­kony volt és beszakadt. Mi­hail eltűnt a vízben és Grisa — becsületére legyen mond­va — utána vetette magát, Egy arra vetődött paraszt se­gítségével ki is mentette fi­vérét. Mind a két gyerek tü­dőgyulladást kapott. Grigorij hosszú hetekig betegeskedett, bátyját elvitte a láz. Mikor meggyógyult, inni kezdett. Még nem volt tizen­hat esztendős. Ha nem ka­pott pénzt vodkára apjától, Jefim Andréjevicstől, hát lo­pott. Ö azt állította, hogy egy különös látomás tetté imád- kozó-vezeklő, istenes ember­ré, sztareeeé. Tizenhat éves korában az eke szarva mö­gött baktatott a földeken, amikor hirtelen csodás zenét hallott. Megtorpant, feltekin­tett. Egy rózsaszín felhőn, angyalok seregében a kazárd Mi asszonyunk állt felette és rámosolygott. Grisa mélyen meghajolt és elmondott egy imát. Mire ^kiegyenesedett, a látómé#! ttfratűnt KÜLÖNÖS KLASTROM A fogékony fantáziájú fiú elmondta a mezei jelenés él­ményét egy Zaborovszkij ne­vű kispapnak, akit apja foga­tán a verhoturjei klastromba fuvarozott. Zaborovszkij kije­lentette, szerinte vitathatatla­nul égi jelről van szó, amely nyilvánvalóan azt adja tudtul, hogy Grisa többre hivatott a szántás-vetésnél és fuvaro­zásnál, hogy imára és szent eletre kell adnia a fejét. Az első feladat világos: maradjon Raszputyüi egy ideig Verho- turjeben és tanuljon, figyel­jen. Grigorij egy ismerőssel visszaküldte apjának a kocsit és a lovat, ő pedig három egész hónapon át a kolostor­ban maradt. Ekkor még nem sokat tudott a vallás dolgai ról, de; annyit már igen, hogy felismerje: itt nem azt, vágj legalábbis nem csak azt ta nítják, amit Pjotr atyától hallott a pokrovszkojei temp­lomban. Raszputyint itt foko zatosan beavatták a biroda­lom egyik legtitokzatosabb és legüldözöttebb szektája, az önkorbácsolók (hliszti) misz­tériumaiba. Tulajdonképpen nem is ön­korbácsolók: vezetőjük, a „bárkakormányos” vesszőkö- tege csattan a meztelen háta­kon Persze a hátak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszélt estéken egyenként és titokban ér­keznék a kijelölt izhákba, szibériai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó testek átforrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — isten anyjának megszemélye­sítője — lassan vetkőzni kezd és a gyülekezet áhítatot arc­cal követi a példát. Patyolat- feher gyolcsingek kerülnek elő: a lélek csak úgy tisztul hat meg, ha az ember leveti korábbi énjét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. KORBÁCSOD KORMÁNYOS Az ének mind hangosabb, a mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb . idegzetüek kiesnek a monoton ritmus­ból, elhagyják helyüket és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos ké­szülődik Ledobja magáról a gyo'csőt és keze ügyébe ké­szíti korbácsát. Időnként nagy kiáltással végigvág ve­le saját hátán A táncosok is közelebb 1 ejtenek A köntösök fehér halomba hullanak az egyik sarokba, és a meztelen tes­teken sejtelmesen csillan a gyertyák, mécsesek fénye. A korbács alá odaaörbü' az e’ső hát. Engedelmesen, alázatosan, kitárulkozva, mint ahogv szerejmes nő si­mul a férfi karjaiba. Mezte­lenség, tánc és korbács. A szekta koreográfiát csinált. tanításának lényegére, gro­teszk ellentétek dialektikus egységére. De ez még nem minden. Kiáltások harsan­nak: — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek! A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egy­másra, ölelik át egymást mind forróbban. Az imboly­gó fény csak a szoba köze­pét világítja meg, a szegle- i ek homályosak maradnak. Ide omlanak a táncolok egy­más után, a gyolcskötegekre^ Nem, itt nem számít a „kinti" házasság, sót — ha netán így tetőzik a téboly — a rokonság foka sem. Ez lelki frigy, amelynek a test csak kerete. És külön­ben is: hogyan üdvözü'jön az ember, ha előbb nem ve- -.ekei? És hogyan vezekeli:?n, ha előbb nem alázza meg magát? Raszputyint egész éleiében azzal vádolták, hog' ........uek a szektának a tagj; ’• ’-.a senki nem állapított- g oontosan, mennyi ebi- z igazság. Maga az a > . ly azonban, hogy OroSzo g- t>3n — es éppen Szibériában, éppen Verhoturjőben — volt ilyen pvü,e,'e->-et, vo’t ilyen *snít!Ss éri’-" '*'bé teszi a pckrovyzkojéi mu­zsikra anmüra idlemző kü­lönös kettősséget. (FolytaíjuL)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom