Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-21 / 17. szám
Wí®. jaitogr ~TL. KFT.ETMACVAROPSZAO 9. oldat A kihasznált monopolhelyzet NEB-vizsgáJat az építőipar gondjairól Kevés olyan iparág van jelenleg, amelyben a sok vállalat ellenére sincs konkür- rencia, sőt a megrendelők ki vannak szolgáltatva az ipar kénye-kedvének. Ez az építőipar. Még a bemutatkozáshoz: 1969-ben mintegy 200—300 millió forint értékű megyei beruházás megvalósítását nem vállalták az építők. Pedig nem kevesebb, mint 8 más megyebeli nagyvállalat dolgozott Szabolcsban a Földgéptől a Keviépig. Ugyanakkor a mi megyénk vállalatai közül az EVM- nek Szentendrén van jelentős szerződése évek óta, s ezenkívül Borsodban végez évi 120—150 milliós építési munkát. Az ÉPSZER megyén kívül Szajol térségében a vasútviliamosításnál köti le kapacitásának 15 százalékát. Egészséges versenyről így tzó sem lehet, a kereslet és a kínálat nagy eltérése miatt a beruházók versenytárgyalásokat kezdeményezni sem tudnak. Részletes vizsgálat révén az is megállapítható: az építő vállalatok általában igyekeztek is kihasználni ezt a feszültséget, s munka nél-' kül is többletbevételhez jutottak. Erre világít rá a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban tartott vizsgálata is. A széles körű ellenőrzés megállapításai közül érdemes az építtetők szempontjából néhányat külön is kiemelni. Az egyik legfontosabbra már utaltunk: az építtetők kénytelenek megalkudni az adott helyzettel. Engednek az építőiparnak, mert más lehetőségük nincs. Ide tartozik, hogy a kimondottan beruházást lebonyolító szakvállalatok kivételével az építtető szervek műszaki ellenőrzési felkészültsége hiányos. így nem tudják figyelemmel kísérni sem a minőséget, sem a számlázás jogosságát. A NYIRBER Vállalaton kívül más beruházók árszakértővel nem rendelkeznek, ezért még a számukra adódó lehetőségeket sem tudják kihasználni. Súlyos megállapítás: a kivitelezők felületesen kezelik a megkapott tervdokumentációk műszaki felülvizsgálását. Megelégszenek a legnyilvánvalóbb műszaki hibák feltárásával és csak a kivitelezői költségek részükre legmegfelelőbb kialakítására törekednek. Néhány részletkérdés. Példa arra, hogyan növekedhetnek a költségek; hogyan lehet munka nélkül pénzre szert tenni. A költségvetésben a tégla, előre gyártott beton, vasbeton általában „megyén kívül készül”. Holott a tégla gyakran a megyéből származik, s a betonelemek a m-'gje’ölt Budapest és Dunaúiváros helyett többnyire Debrecenből, Miskolcról. Szolnokról érkeznek. Az elszámolásban aztán a hiányzó néhány száz kilométeres út többletnyereségként jelentkezik. Vagy egy másik: a nyíregyházi szálloda esetében a szükségesnél nagyobb darut terveztek, hogy végül is kisebbel és a tervezett 200 méteres sínpálya helyett annak mindössze negyed, ötödrészével megoldható legyen. Figyelemreméltó a NEB- vizsgálat egy megállapítása: a kivitelező vállalatok / és ktsz-ek az építési-szerelési adót minden esetben áthárítják az épittetőkre, a haszonkulcs megemelésével, holott ezt nem lenne szabad. De még kirívóbb például a Demecseri Vegyes Ktsz-nél tapasztalt jelenség: több munkájánál már az egységáraknál figyelembe vett 15,5 százalékos hasznot, amelyet a költségvetés alapösszege után ismét felszámolt. A fentiek csak néhány részre világítanak rá, de már ez is több fontos kö- vetkeztetesre ad okot. Az egyik: a beruházóknak egységesen sokkal komolyabb árszakértői vizsgálatot kellene végezniük. A másik: úgy tűnik, az építő vállalatok köz- gazdasági és gazdaságpolitikai munkája teljes mértékben ellaposodott Alig növekszik a termelékenység, kifogásolható a munkafegyelem. a műszaki fejlesztésben sok a kihasználatlan lehetőség, mindezek ellenére a nyereség növekszik. A fentiekből látható: ha nem is általános, de gyakori az olyan árbevétel, amely mögött nincs munka. Igyekeznek mindent az építtetővel megfizettetni, sőt azt is, amelyet rendelkezések tiltanak. Az építőipartól senki nem vitatja el a jogos bevételt, a nyereséget sem. Ismert a gondok többsége is. De az ismétlődő panaszoknak, a növekvő- kóttseg-'knek;-? • a . monopolhelyzetek dalról kihasználó szenuelel;- nek végül is határa kell legyen. Sürgető idényként jelentkezik, hogy a vállalatok ne a bevétel mindenáron történő növelésével takargassák gondjaikat, mert ez csak átmenétileg jelenthet megoldást Az építőipari vállalatok fejlesztése a megnövekvő lakásépítési, iparfejlesztési egészségügyi, oktatás- és művelődésügyi, valamint közműépítési beruházások riöve- kedése miatt nagvon fontos. Az építőipari létszám- hiány, a műszaki fejlesztési alap elégtelensége, a hitel- politikai tényezők együttese határozzák meg az előrelépés lehetőségét. De armg a vállalatoknál más eszközökkel — á bmmtel°k indokolatlan növelésével — kívánják megoldani goncHaikat. addig éppen ezek a fontos cé1bk szenvednek csorbát, s gátolják az előrelépést. Marik Sándor — Van béke a Béke Tsz- ben? A kérdés nem indokolatlan, hiszen éppen hét zár- számadási közgyűlést tartottak Pócspetriben, ahol nem volt a legjobb a hangulat Ezt a- községet sokáig úgy ismerték a járásban, hogy ott vannak a legnagyobb viharok, marakodások. Elnökök, agronómusok és könyvelők jöttek — és mentek. Most lesz négy éve, amikor minden vezetőt leváltott a tagság, a már elkészült éves tervet, az 1966-osat sem fogadta el. Ekkor lett elnök a fiatal Paszternák József, új a főkönyvelő, a főagronó- mus, új és fiatal az egész szakvezetés. Mire jutottak? Havi ezerkárom Zárszámadás előtt van újra a falu. Az irodában készül a számvetés, hogy egy hét múlva odakerüljön a tagság elé a temérdek eredmény, s a ritkuló gond. Egy kis szövetkezeti történelem: „1966-ban majd kihúzott minket a falu. Rá egy évre már megszűnt a mérleghiány. Hatvannyolcban már nyereségesek vol- lijtjunk, s tavaly a tsz-hez jöttí ha valaki megszorult. ..” —• inondja az elnök.’’ A főkönyvelő számokkal illusztrál. Négy éve egymillió-kilenc- százezer volt az összrészese- dés, abban az évben egy dolgozó tagra átlag 8530 forint jutott. Az 1969-es részesedés ötmillió-nyolcszázezer, s egy dolgozó tagra átlagosan (pedig közben legalább százzal nőtt a számuk)! 15 950 forint jutott. Ez havi ezerháromszázas kereset. De akik állandóan dolgoznak — traktorosok, kocsisok, állat- tenyésztők — azok keresete megközelít a háromezret. És ez már versenyben van a legjobb •tsz-ekével is. Miből jutott többre? Érdekesen alakultak 1966- ban és 1969-ben a legfőbb termények hozamai. A búza termésátlaga tíz kilóval, a rozsé három mázsa harminccal, a kukoricáé tizenegy mázsával, a burgonyáé harminchat mázsával, s a dohányé négy mázsa nyolcvan„Most már mi nevetünk...46 Pócspetri., ahol minden megváltozott négy kilóval holdanként. Gyarapodott a szövetkezet korszerű sertesfiaztatóval, dohánypajtákkal, hídmérleggel, mélyfúrású kúttal, anyagtárolókkal. Ez idő alatt vettek két kombájnt, négy MTZ-traktort, Super-Zetort, talajművelőket^ teherkocsit, pótkocsikat. 175 holdon végeztek talajjavítást, s a sovány petri földön gyönyörű zöld a növény. A megszűnt vitatkozások Tavaly száznegyven hízómarhát, kétszázhúsz hízott sertést adtak el. Ennél is nagyobb jelentőségű szám: a négy év előtti 1348 literről 2931 literre szalatft fel az évi átlagos tej hozam tavaly. Az új telepítésű gyümölcsösből tíz vagon almát tervezett a kertész, s mikor ezt a a tavalyi közgyűlésen elmondta, sokan kimosolyogták — tizenhét vagonnal termett, s közel egymillióval nyomta meg a bevételt. Nagyjából ennyit a számokból. S még: jönnek haza az emberek az iparból, különösen a fiatalok, lassan már nem tudják őket felvenni, mert kicsi a földterület. Gondolkodni kell, hogyan tovább? Építőbrigádot alakítanak, ipari növényeket termesztenek elsősorban, erdősítenek, (most alkalmaztak egy erdőmémököt) vízrendezési terveik vannak, s fűzte- ákáfiák*-úirá'’élét- Te -Hívni a Jkosátfönást. — Lehet itt még eredményt elérni — mondják a szakemberek. Nagy tartalékaink vannak abban is, hogy tovább javítjuk a talajt, hogy a háztájiban is nevelünk állatokat. Keveset üléseznek. Megszűntek a régi, naphosszat tartó meddő vitatkozások, amikor lyukat beszéltek egymás hasába. De a lényeges dolgokat így is megismeri a tagság. Az új jövedelemelosztási módot megküldték papíron is mindenkinek, benne egészen részletesen: mit miért kell csinálni, miért mennyit lehet keresni. Benne a vezetőség fizetése, a tagság és vezetőség jogai, kötelességei. Az idei elképzeléseket már a tavalyi küldöttgyűléseken megbeszélték. A brigádvezt tőket állandóan tájékoztatják, de a vezetők nem restellnek elmenni a brigádok megbeszéléseire, s reagálnak a legkisebb dolgokra is. Nyereségrészesedés — a tsz-hen „Az sem fordult még elő Pócspetriben, hogy év végén kiosszák az egész munkabért” — mondják a tagok. Csak a múlt karácsony előtt, akkor mindenki megkapta a teljes száz százalékot. 'Most, a közgyűlésen pedig jön a „nyereségrészesedés”, a plusz tíz százalék. A tsz-ben egy tízórás munkanapon 85 forintot lehetett keresni az elmúlt évben! — Nem pályázunk azért babérkoszorúra — összegezik a fiatal szakirányítók. Tudják, hogy még sokat lehet és kell is tenniük az eredmény megtartásáért. A fontos! hogy most már érdemes itt dolgozni. Három udvarban, három szövetkezeti tag mondott erről véleményt. Lugosi István fiatal állat- tenyésztő. „Becsületes munkával ugyanazt meg lehet keresni, mint máshol. Ugyanakkor értékelik az ember munkáját. A vezetőség igazságos, iparkodik, becsületes. Az emberek elégedettek, s gyarapodunk. Azt hiszem, ez elég...” Konzili Pálné most is a dohánnyal foglalatoskodik. „Nagyon más, mint volt, még nyereséget is kapunk. Jobbak a földek, nagyobb a termés. Nekem megvan a havi ezernégy...” „Igen, azok vagyunk..,66 Id. Barkóczi Miklós növénytermesztő: „Jól gazdálkodunk. Megkaptuk a pénzt, s a harmadosból tudunk háztáji jószágot tartani...” A fia a gyümölcsösben van. „Eddig fiatal nem volt köztünk. Kinevették az embert, az iparból hazaruccanók, hogy „tszcs-s”. Most már mi nevetünk. Igen, azok vagyunk, s nem is élünk rosz- szul...!” , Kopka János ünneprontás ? Pár éve a legszebb áruház volt a Kossuth téri Csemege Nyíregyházán. A-jta vannak már újabbak, á iát a régit korszerűsítik. De hogyan? Fokozatosan szál űzték a vásárlókat az em éti részről, s mint hirlik ezt nemcsak átmeneti, hanem véglege* megoldásnak szánják. Ünneprontónak kell lenni. Mert túlságosan önkényesnek tűnik az elhatározás. Ügy érezzük, a vásárlók érdekeit aligha veszik figyelembe. Korszerűsítés ürügyén felére csökkenteni az amúgy is kevés elárusítóterületet — luxus! Mert eddig volt egy korrzc Itlen (?) de kéiiyelmes áruházunk, az átalakítás után pedig lesz egy korszerű zsúfolt áruházunk. Bélyeg, újság Ügy látszik, az ABC-k haragban vannak a postával Ugyanis postai cikkek nincsenek közkedvelt ÁBC-ink- ben. Mert például képeslapot — Képzőművészeti Alap — lehet vásárolni sokfélé*, de bélyeget — posta — egyet sem. Ugyancsak nincs hírlap. Az ABC-k este nyolcig, kilencig vannak nyitva, munkaidő után megfordul bennük a fél város. Nem volna nagy beruházás egy hirlapállvány, • s igencsak sok napilap találna gazdára: a reggeli újságokon kívül a fővárosi Esti, esetleg a miskolci Déli Hírlap. Valószínű, sokan vennék meg szívesen a vacsora mellé a legfrissebb lapot is. Érdemes lenne megpróbálni. Nyáron, a Balaton mellett már egészen jól megy... Jó boltnak nem...? Jó-e a neonreklám? A reklámszakemberek azt mondják, jó. Nemcsak kereskedelmi, városképi szempontból is. Nyíregyházán nem érvényes ez a szabály. A város központjába — Kossuth tér, Zrínyi Ilona uica. Tanácsköztársaság tér — az utóbbi években csak két vadonatúj épületre kerül új neonreklám. (Ha lehet, még kevesebb ilyen van a két új lakónegyedben). A régebbi boltok fölé egyetlen egy sem. Akár átalakították, akár bővítették. Még a tatarozott Centrum Áruház sem kapott egy valóban elegáns, szép új reklámot. Vagy úgy gondolják, a jó boltnak nem kell cégér? (marik) MÁRKUS Márkus hatvanéves volt már. Fekete, erős vonalú, nagy csontú arc, férfias ráncokkal és hófehér göndör haj. Szemöldöke viszont koromfekete. Szőrmementó: ilyen voltál ember, de látod fejeden a téli világot? Alakja vékony, de izmai kemények, ’lábai fürgék. Bánta is Márkus az ilyen külsődleges ellentéteket. Semmit sem bánt egyébként. Boldog ember volt, korcs- maros. Nagy oiajbarna szemét minden reggel ötkor rámeresztette az első vendégre, és amikor az első féldecit kiöntötte, már húszán voltak a korcsmában. A lakásuk is a korcsmához volt ragasztva. Időnként nagyon gondozottan és ápol- tan kijött a felesége, akit a pult mögött megölelgetett és ha maradt még ideje a munka és a felesége között, azt a pénz számolásával töltötte. Néha aludt is, de ezt Márkus nem számította az élethez. Felesége érdekes asszony Volt Korban illet Márkushoz, de lehet azért is, mert ’százkilós volt, hiszen az ellentétek* vonzzák egymást. Intelligens, finom lelkű teremtés, a korcsmaügyekkel nem foglalkozott. Még 45- ben ismerte meg Márkus, amikor a férfi éppen megtért a hadifogságból. Korcsmát nyitottak, nem politizáltak. ötvenhatban a régi vendégek fülébe súgta Márkus, hogy nála most is kapni Kcssuth-ot és Munkás cigarettát. Az egyik régi ismerősétől azt is megkérdezte, mikor jönnek már az oroszok? Az ismerős feljelentette Márkust másnap behívták és megverték. Kijött és mérte a törkölvpáünkát, mintha mi sem történt volna. Pénzéért a feljelentőnek is adott. November 5-én viszont nem hallotta meg ennek a férfinek a rendelésit és nem is szolgálta ki. — Kérem, én nem hallom, ide nem hallatszik, amit maga mond. Viszont van egy baráti javaslatom. Mától kezdve járjon maga Szan- toffernéhez. Az ilyen tróge- rok mind odajárnak. — Ezt mondta minden indulattól mentesen. Igaz, a baloldali vendégek is húzták, mert Márkus a harmincas években Olaszországban élt. Egy asztaltársaság minden alkalommal kü- lön-külön megkérdezte őt: — Hogyis volt az, Már- kuskám? Igaz az, hogy te a fasizmus elől menekültél Mussolinihez? . — Marhák vagytok — röhögött Márkus és a többiek is vele nevettek. Márkus tiszteletre méltó, tapintatos ember volt, hitelt is adott és társaságban is tudott viselkedni. Volt még egy nagy erénye, amit az emberek nagyon szerettek benne: sohasem sértett meg senkit, őt viszont büntetlenül lehetett froclizni. Boldog volt, felesége is értette férje lelkét és, örült annak, aminek a férje örült. Egy tavaszi éjszakán Magda meghalt. Kicsiny szíve nem tudta kiszolgálni hatalmas testét. A halál váratlan volt, az asszony sohasem panaszkodott. Amúgy is boldog, egészséges embereknél senki sem várja, és nem is hiszi a halált A temetés után a barátok összebeszéltek, nem hagyják Márkust, féltek, hogy öngyilkos lesz. Beosztották egymás között a felügyeletet. Minden este más házhoz csalták. Minden vasárnap más csa'ádná! kellett ebédelnie. A feleségek a patyolatot is vállalták, a takarítást is. A férjek éjfélig sakkoztak vele. Kétszer be is rugatták, Márkus másnap alig tudta mérni a pálinkát. „Szegény” — mondogatták és már vasárnap is mindenki úgy tervezte a menüt: Márkus ezt szereti, Márkus így szereti. Márkus hálás volt és hat hónapig birta ezt a boldogságot. Ekkor odavette magához az üzlet takarítónőjét Megosztotta vele magányát pénzét. A nő értelmes, tiszta teremtés volt. És ami ennél fontosabb: elég formás és fiatal. Égett a keze. alatt a munka. És megvolt benne a jó és okos nőknek az a különös tulajdonsága, hogy elhitette a férfival, felnéz rá, örömmel fogad mindent, amit kan tőle, s amit ő ad, az csekélység. A dolgot először egy enyhén púpos tisztviselő vette észre, aki, más öröme már nem lévén, napestig hitelbe vedelte a kisüstit Márkusnál. Másnap a szomszédos bankban mindenki tudott mindent. Kilenckor bejött a helyettes igazgató, aki eddig •a legjobban szívére vette Márkus özvegységét, s a következőket mondta: — Vegye tudomásul, szégyellem magamat, és ha ön egyedül lesz a Jhortobágyi pusztán, akkor sem fogadom az ön köszönését. Egyébként mindannyian ezt üzenik önnek. — De nekem már alig van időm hátra, és én is szeretnék boldog lenni... — nem tudta tovább folytatni, mert faképnél hagyták. Fájt egy kicsit, hogy megszakították vele a baiáti kapcsolatot. Senki nem beszélt vele, senki nem hallgatta meg, ezért később rákényszerült az ügyvédi munkaközösség segítségére. Bírósági úton volt kénytelen behajtani azt a néhány ezer forintot, melyet haragos barátai ittak meg hitelben valamikor nála. A városban Márkusnál mérték a legjobb kisüstit. Suba Andor
