Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

R-TT rX MAGYARnTfcrS© 3. oMaí Történelmi évtized írta; dr. Romány Pál, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője A mellényt újra kell gombolni Több milliós mérleghiány várható a kispaládi termelődőveikezet- ben — Mit mond erről az e nök, és mit mondanak a tayok? 1970-ET ÍRUNK, az 1960-as évek végére, értünk. Bizonyos azonban, hogy sok­szor sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgazdászok, történészek, vagy éppen iskolások, egy­szóval mindazok, akik a ma­gyar nép alkotásainak szám­ba vételével valamilyen mó­don foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhat­juk, hogy eseményekben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mezőgazda­ság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb ha­zai változásának tekinthe­tünk. KEVESEN HITTEK 10 év­vél ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdál­kodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt köny- nyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 20— 25 évvel ezelőtt a mezőgaz­daság új útján az első lépé­seket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezde­tén elhatározott csatlako­zásukkal általánossá tet­ték Magyarországon a szo­cialista mezőgazdaságot. Az 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz. hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gon­dozott kukoricatáblákat asze­rint is meg lehetett külön­böztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évti­zed végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. A kukorica pél-' dájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetke­zetek közös gazdáságaiban a holdankénti átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazda­ságokban. Ez a helyzet 1960- ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák . átlagter­mese nagyobb lett egy má- zsév;!. miközben a közösben 4 mázsával nagyobb holdan­kénti szemes kukoricát ta­karítottak be. MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSE nem volt lát­ványos. Az 1960-as évek el­ső felében elmaradt a mező- gazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi öt­éves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesít­mény. A szövetkezetek ala­kulásának befejezése — 1961 — óta ez ideig a mezőgaz­daság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 száza­lékkal. A termelés növeke­désének évi üteme azonban a második ötéves tervidő­szakban — 1961—1965 kö­zött — esek 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek má­Egyedül ül az enyhén fű tött irodában . egy kopott, íróasztalnál. Számokkal bí­belődik. Előtte égy kimuta tás. Vizsgálja a teljesítmé­nyeket. Nincs ínyére Hamik Miklósnak ez a papírmun­ka. Nem szokta. Inkább a konnání’kerék, a dübörgő traktor. Az igen! Nem bán­ná még akkor sem, ha fog­ja az idő Csak kint lehet­ne. De csinálnia kell. Ez mái- kötelessége, ha egyszer megválasztották. Most már nem hátrálhat. * Úgy áll kezében a toll, mintha legalábbis vasdara bot fogna. Tizedik hónapja ismerkedik az irodával, az új munkakörrel, az itteni légkörrel Márciusban vál- lasztották párttitkárnak és elnökhelyettesnek. Nincs talán nála népsze­rűbb ember mostanában Székelyben Közmegbecsü­lésnek örvend. Ügy tudiák, nincs még egy ember a Bu- zaka" ászban, aki úgy ismer­né a székelyl határt, min­den dűlőútját. annak koc- canóit, mag melyik föld mit ér. sovány-e vagy jól táplált, mint Hamik Miklós, • párttitkár. Tíz esztendőn sodik felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növeke­dés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalékos emelke­dést. Soha nem látott ter­méshozamokat takarítottak be az utóbbi években szán­tóföldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ága­zat fejlődése is. Noha vannak ma is ala­csony jövedelmű szövetke­zeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy országos átlagban az egy munkanapra jutó jö- Vfedélem ez alatt J az idő alatt megkétszeréződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapoz­ta meg, de jelentős szere­pük volt azoknak az intéz­kedéseknek is, amelyek a magasabb ‘termelői árakat, á jobb gazdaságpolitikai felté­teleket jelentették. A ko­rábbi években felhalmozó­dott hitelterhek egy részét az állafn elengedte a szö­vetkezeteknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. AZ EMLÍTETTEKNÉL IS JELENTŐSEBB az a válto­zás. amit emberségben, gon­dolkodásban, új ismeretek­ben hozott ez az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a leg­jobb emberi . tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek ki­bontakozásához. Megkezdő­dött az a folyamat, amely­nek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könnyebben., korszerű eszközökkel, vagyis ember­hez méltóbban lehet elvé­gezni. Mindennek alapját a párt hosszú évek óta következe­tesen alkalmazott agrárpoli­tikája teremtette meg. A párt IX. kongresszu­sán, 1966-ban hozott határo­zatok újabb lendületet ad­tak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A> nép­gazdaság irányításának új rendszerében a mezőgazda- sági szövetkezetek jól beil­leszkedtek, önállóságuk meg­növekedett, szövetségi rend­szerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazda­ság dolgőzói. Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaság­ban. mint amikor a szövet­kezetek megalakultak. A mezőgazdasági foglalkozá­súak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 szá­zalékkal. — csökkent. Az el­ső években tapasztalt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szövetkezetek. at forgatta itt az ezerkét­száz holdas határban a föl­det tavasztól késő őszig. Sok éjszaka látta a Holdat, s bizony nem egyszer meg­történt, hogy a virradat is kinn érte a földön. Öt választották párttitkár­nak közmegelégedésre. Ami­kor a két bekecsés brigád- vezetőt, Pásztor Gusztávot es Sipos Imrét kérdem, miért Kamikra esett a vá­lasztás, egymásra néznek. — Segíts már magyarázni Imre — ösztökéli szóra a másikat a párton kívüli Pász­tor, da aztán egyszerre ne­kibátorodik. — Hogy is mondjam csak. Nem va­gyok párttag, de örülök, hogy ő lett. Egy igazi mun­kásember A mi érdekünket képviseli. — Közülünk való — vág közbe Sipos. — Ezzel min­dent megmondtam. — F.gy történetet mesél. — Egyik esetnek magam voltam a tanúja. Dühöng­tem is, bánkódtam is, hogy nem megy a szántás, de S. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a me­zőgazdaságban dolgozók szá­ma. Ezzel egyidejűleg vi­szont növekszik azoknak a száma, akik , gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgaz­daság számára dolgoznak, így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mind­inkább összefonódik más népgazdasági ágak munkájá­val. Nem kétséges, hogy me­zőgazdáságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években. AZ 1970 ÉVI TERV 1 szá­zalékos növekedéssel számol a mezőgazdasági termelés­ben. Az 1969 évi kimagasló növénytermelési eredménye­ket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állattenyésztés fejleszté­sének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulaj­donképpen a korszerű nagy­üzemi állattartó telepek ki­építéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó, hosz- szan tartó folyamat Nem véletlenül hangsúlyozta leg­utóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban lévő termelési lehetőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözheti az élelmi- szeripari, feldolgozó tevé­kenység további növelését. És még sorolhatnánk a ter­melési jellegű feladatokat Valamennyi feladat meg­oldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nem­csak a termelési feladatok­hoz. Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésé­ben, az emberekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegí­tésében is. Számos szövetke­zeti közösségben a lehetsé­gesnél is kevesebbet tö­rődnek a szövetkezeteket létrehozó alapítókkal. az idős, alacsony járadékot él­vező szövetkezeti parasztok­kal. Más helyen a fiatalok­kal való foglalkozást, szak­embernevelést, az utánpót­lás feladatait hanyagolják el. AZ ELMÚLT ÉVEK ALATT megtett út országo­san — a gazdaságok százai­ban pedig, különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire ké­pes a szövetkezeti paraszt­ság. milyen haladást tud el­érni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a kö­vetkező években még többre lesz lehetőség, ha a tapasz­talatokat mindenütt jól hasz­nosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel lát­nak hozzá azokhoz a fel­adatokhoz, amelyeknek el­végzésétől saját boldogulá­suk és az ország előrehala­dása is nagymértékben függ. Jóska az egyik traktorosunk csak azt hajtogatta, nem jó az ekéje Miklós, a párttit­kár addig csinálta, állítgat- ta, míg jó lett. Aztán felült fordult fegyet. Jóska szólni sem tudott. . De nem ez az eset volt az egyetlen — ma­gyarázza Sipos Imre. ¥ Március óta nehezebb fe­ladatra vállalkozott Embe­rekkel bánni, törődni. Mert itt aztán kell, szükség van rá. A székelyi Búzakalász­nak néhány éve rossz híre volt a szövetkezeti mozga­lomban. Említik a mérleg­hiányokat, az elnökváltozá­sokat, s nem felejtik azt 'sem, amikor az egykori főköny­velő sikkasztott, s ezért új­ságba is kerültek. Elhanya­golták a régi vezetők az el­lenőrzést, elégedetlenek vol­tak a tagok es közömbösek lettek az' emberek. Négy. évvel ezelőtt történt az őr­ségváltás a Búzakalász ve­zetésében. Azóta úgy tűnik, fokozatosa« kilábalnak a Ez év tavaszán háromszor is foglalkoztunk e lap hasáb­jain a Botpalád és Kispalád termelőszövetkezeti paraszt­ságát érintő súlyos problé­mákról. Időben jeleztük a bajokat, részt vettünk a 833 0UÜ forintos mérleghiány kielemzésében, végül két tu­dósításban beszámoltunk az új elnök megválasztásáról. , Harbula Ferenc ez év már­cius elsején vette át a közel egymilliós mérleghiánnyal veszteséges termelőszövetke­zet vezetését. Uj zárszámadásra készül­nek Botpaládon. Mire men­tek kilenc és fél hónap alay ? Kispalád és Botpalád ma­radt a járás szégyenének. (Nem embereknek szól ez, ők mondják.) Ha jól értem Harbula Ferenc elnök és munkatársai szavait, a ja­nuári zárszámadáskor a ter­melőszövetkezetet . szanálni kell. Magyarul: csődbe ju­tott. Legkevesebb két és fél millió lesz a mérleghiány. De lehet, hogy több. Hamis érvek hálójában Mik itt a bajok? Eleget dolgoztam tanulmányozáso­kon egy éve — hogy csak az utóbbit mondjam. Hadd vi­gyem el az olvasót ebbe a szomorú termelőszövetkezeti irodába, ahová ma bemen­tem. Mindjárt megért vala­mit. Újságíró vagyok, az a mesterségem, hogy leüljek, elővegyem a jegyzetfüzete­met és valaminek nekitá­masszam, például valami asztalforínájú dolognak, ahol írni lehet. Ezt tettem a ter­melőszövetkezet kispaládi irodájában is. A fiatal főag- ronómus, Horváth Attila gyöngéden felemelte a jegy­zetfüzetemet és ezt mondta: „Erre az asztalra ne tegye. Ez csak látszólag asztalka. Ha írni kezd rajta, össze­dől.” Meghökkentem. Meg­néztem az asztalt. Irógépasz- talka, a felülete . annyira elég, hogy egy írógép, meg egy ív papír elférjen rajta. „Miféle asztal ez?” — mon­dom. Ismét a jó humorú íő- agronómus szólal meg: >,Ez volna az én dolgozóaszta­lom.” Átteszem a papírjaimat a másik asztalra. Ez is író­gépasztalka, nem szellemi munka végzéséhez való. Mondom, ez kié? Mondják — most már az elnök is: „Ez a fő­könyvelőé.” És hozzáteszik, hogy ez legalábbis most még nem rogy össze, ha ezen akarok jegyzetelni. Most már kíváncsi vagyok. „Harbula elvtárs, kérlek, légy szíves megmutatni a te dolgozóasztalodat.” Harbu­la Ferenc, akit —• ez a bajból, stabilizálódik a gaz­daság. — Hirtelen jött — emlé­kezik Hamik Miklós. — Nem szívesen váltam • meg a géptől. Hiszen akkor kap­tam egy új gépet, amivel a családomnak három évig bőven megkerestem volna, ami szükséges. Évi átlagke­resetem havonta 2600—2800 között volt. De nem akar­tam ellenkezni az emberek­kel. Különösen a traktorosok örültek. Román Józseffel ti­zenhat évig dolgozott együtt. Vele szántotta az első ba­rázdákat fez egykori nyírté­ri gépállomáson. Ö ezt mondta: „Örülj ennek a megtiszteltetésnek Ha a vá­lasztás rád esett, szolgáld meg a bizalmat.” Ennek igyékszik eleget tenni. — Azt hirdeti a pártunk: megfelelő embert a megfe­lelő helyre Hamik Miklós­sal ez történt — említi Ma- róti Albert párttag, a fiatal főkertész. — Dolgozott a ke­zem alatt, mint traktoros. Tökéletes munkát végzett. Olyan szakmai dolgokat ta­nultam meg tőle, amire nem is gondoltam volna. krónikás tisztességéhez tar­tozik — pici gyermek kora óta ismerek, sohasem lát­tam szégyenkezni, most el­pirul. A válasza egyszerű, tömör és megdöbbentő: „Ne­kem itt nincsen asztalom.” Evek súlyos hibái Milyen lehet egy olyan ad­minisztráció. ahol az elnök-- nek nincs asztala, a főköny­velőé is tenyérnyi, a főagro- nómusé bármely pillanatban összedőlhet. És innen akar­ják ötezer hold nem is rossz föld termelését irányítani ? Horváth Attila, a főagro- nómus új ember. Tudatosan jött Szabolcsba, a lehető leg­rosszabb termelőszövetkezet­be. Lelkiismeretfurdalása volt. amiért már tíz éve ki­tüntetéssel végzett agrármér­nök és pedagógusként műkö­dött, anyaiskolájának, a dip­lomát adó keszthelyi egye­temnek a rektorát kereste meg idén ősszel: hogy lehet­ne ezt helyrehozni ? Azt a vá­laszt kapta, hogy válassza a legnehezebbet is, most már nem fiatal kezdő. Mutassa meg, mit tud. így került Kis­paládra főagronómusnak idén. november elsején. Mit vett észre másfél hónap alatt? Meghökkentő. Mutat­ja: a földek minősége sze­rint a két Paládnak nem a járás legrosszabb termelő- szövetkezetét kellett volna kialakítaniok, hanem a leg­jobbak egyikét. Hát akkor miért a legrosszabb? Mert itt csaknem minden el van rontva — mondja. Az em­berek. a gépek, az épületek. Részleteket, tényeket kérde­zek. Kicsit habozik, aztán — kétszeres figyelmeztetés után is vállalva a felelősséget azért, amit mond — kivisz az új géptelep telkére. Mu­tatja : sártengerbe építet­ték. egymillió-kétszázezer­ért. Rosszabb, mintha nem is volna. A .sárfenék feltöltésé­hez hárommillió kellene. A telep minden termelőszö­vetkezetnek arra való, hogy ott álljanak a gépek, várják a javítást a munkát. Ide életveszélyes behozni egy gé­pet. Két traktor kellene hoz­zá, hogy bevontassa. De hol az a két ép traktor? Hiszen mindegyik beteg. A gépek, amelyek leltár szerint ennyi meg ennyi forintot érnek, ócskavas súlyúkat sem érik meg, csak költséget okoznak. Bérben, idegen gépekkel vé­geztették el a legfontosabb munkákat. Harbula Ferenc elnök köz­beszól: Nem csak a gépek, az épületek értéke is messze felbecsült. Évről évre szépí­tették a mérleget. (Ez a fur­Istápolja a fiatalokat, ha szükséges oktatja a trakto­rosokat, de ha kell, fegyel­mez is. Azt mondják, olyan érzékkel vezeti a pártveze­tőségi üléseket, taggyűlése­ket, hogy oda kell figyelni. Mindig olyan kérdések van­nak terítéken, amelyek elő­relendítik a közösséget. Pe­dig alig van gyakorlata. Ki­lenc hónap kevés idő, hogy egy párttitkár bizonyítson. De elegendő ahhoz, hogy bi­zalmat szerezzen. Maróti új­ságolja, hogy ez nem is hi­ányzik Mióta Hamik a párttitkár, erősödött a párt- szervezet, aktívabbak a tag­gyűlések; jobban ki „merik” nyitni szájukat az emberek, gazdának érzik magukat. És egyre több a jelentkező is a pártba. Nem volt még rá példa 1961 óta, hogy olyan jó esztendőt zárjanak a szé kelyiek, mint az 1969. évi. Erről beszámolt már a fő­könyvelő a taggyűlésen is. E kis közösség másfél mil­lió tiszta nyereséggel zárta az esztendőt. Farka« Kálmán csa, egy évtizeden at milliós mérleghiányok voltak, még szépítve is.) Ilyen módon fokozatosan jelentős, milliós értéknek maradt meg sók olyan lebontani való sufni, ami a lebontást nein éri meg és sok gép, amit a M Éri­nek adnánk legszívesebben. Evek rossz öröks' ue Röviden: valamennyi ve­zető beismeri, hogy ha be­csületesen elvégeznék az évek óta elmulasztott selej­tezést, az idei mérlegzárás­kor nem a most mutatkozó két és fél milliós mérleg­hiányról. hanem sokkal több­ről, lehet hogy a kétszeresé­ről kellene beszámolni a tagságnak. ' • Horváth Attila főagronó- mus ehhez meglepő, de ért­hető logikával hozzáfűzi: „arról értesültem, hogy a papíron kiszórt növényvédő- szereket egy csomagban elás­ták valahol több éven át. Biztos, hogy meg is lehetne találni.” Ezek már olyan megdöb­bentő adatok, hogy a terme­lőszövetkezet múltjának is­mertetéséhez elegendőnek látszanak. De mi lesz ezután? Megjelenik a szanálási bi- 'zottság? És mit rrtond? Újabb hitelt ad? Bízik a mostani, vagy egy új veze­tésben? Nyelje le a népgaz­daság ezt a két-. három-, vagy ötmilliót is, anélkül, hogy kérdezné, miért? Bün­tessük meg a mai vezetőket azért, mert kilenc hónapig csak a hibák igazi okainak felderítésére volt idejük? És a tagságot? Kispalád és Botpalád népe szorgalmas. Persze, szereti megkapni a munkabérét is. (Az csak nem baj?) Tényék: a két Palád szorgalmas rizs­aratói aratták le három szom­szédos falu rizstelepéhek ter­mését. Aztán, amikor a jól fizetett munkának vége volt, hazamentek arra a kockázat­ra. hogy esetleg ingyen kell learatniok a sajátjukat. A paládi rizs megint szégyen. Hárommázsás átlag ter­mett. A termelőszövetkezet vezetősége következetes volt. Annyit fizetett saját tagjai­nak a rizsaratásért, ameny- nyit a szomszéd falvakban kaptak. Ne mondják, hogy termelőszövetkezetük mos­toha. Igen ám, de ez meny­nyi : hétszáz forint holdan­ként — ez nagyjából egy mázsa rizs ára. És fél má­zsa rizs. Vagyis eddig más­fél. Van még a cséplés, va­lamit el is kellett vetni, az öntözéses művelés nem ol­csó mulatság, tizenvalahány holdanként» átlagmázsánál kezdődik az igazi jövedelme. És a két Paládon három má­zsa rizst arattak holdanként. A termelőszövetkezet már csak másfelet, hiszen a má­sik felét az aratóknak adta. Belekerült neki hat-hét má­zsa rizs árába. Ráfizetés. Az alapoknál kezdjék És még egy: ottjártunkkor, havas decemberi napon fe­jezték be a kalászosok csép- lését. Még irdatlan sok adat van, de egyik sem változtat a ké­pen. Egy régi nagy ember mondta: ha a mellényünk felső gombját eggyel odébb gomboltuk be, nem kell bab­rálni az alsó gombokon, ahol egy kimaradt. Ki kell gom­bolni az egész mellényt és újra, helyesen összegombol- ni. Őszintén. felelősséggel •mondjuk: Kispalád és Bot­palád rosszul begombolni kezdett mellényén még csak igazítottunk eddig. Nézeget­tük, miért maradt ki egy gomb alul. Eelül kell végre elkezdeni. Kigombolni az egész problémagöngyöleget és újra, tisztességesen, becsü­lettel Összepászítani. És ak­kor ez a tisztességes, szor­galmas nép. — ki nem tehet a mellénygombolók hibáiról — boldogulni fog. Gesztelyi Nagy Zoltán Nehéz poszton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom