Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
Mb dffRííí CTLET-WAGTÄRrmsZÄG 1970. Január SÄ. A Röpülj páva verseny képernyőn és képernyő mögött A NÉPDAL ORSZÁGOS ÜGGYÉ VÁLT. Bebizonyosodott: sokan nem felejtették el a régiek énekeit, mások alakítják, variálják, maivá formálják az ősi zenét. A képernyő nyilvánossága előtt hetek óta cáfolha- tatlanul igazolódik: napjainkban nem csak a jazz és a beat, a bőgő és a gitár hódit. A Röpülj páva felszabadulási népdalversenyt a televízió, a KISZ és a Művelődésügyi Minisztérium amatőröknek két kategóriában hirdette. Az első csoportba a fiatalok kerültek 14 évestől 35-ig, a másodikba a 36 esztendősnél idősebbek. A szólisták és együttesek magyar és a hazánkban élő nemzetisé- . giek dalaival jelentkezhettek. A nevezések augusztus 1-én fejeződtek be. Országszerte: 19 megyében és -Budapesten összesen nyolcezren vállalkoztak szereplésre. (A fővárosban például 988-an). A selejtezők után az első vetélkedőt szeptember 21-én Battonyán gálaesten rendezték. S azóta — jelképesen — a felszabadítók negyedszázados útvonalát követve, az ország nyilvánossága előtt folytatódik, zajlik a hónapról hónapra népszerűbb Röpülj páva verseny Vass Lajos vezetésével, ifj. Magyari Imre és Béres János zenekara kíséretével. A befejező, döntő díszelőadást március 29-re tűzték ki. AZ ELSŐ TÉVÉ KÖZVE- TÍTTE elődöntő Sopronban október 12-én volt. az utolsó február 15-én lesz. A középdöntőbe 91 helyezett kerül. A pontozás kettős: szak- zsüri és közönség együtt dönt. (100 közönségszavazat egy plusz pontot jelent.) A nézők ezrei aktívan kapcsolódnak az értékelésbe. A Csongrád—Békés megyei közvetítés után 12 048 voks érkezett postán a televízió szerkesztőihez. 7018-an Lip- ták Ágnesre szavaztak. A nógrád—komáromi estet követően 36 995 levelet bontottak a Szabadság téri palotában. 15 724-en a hallottak közül Sólyom József produkcióját minősítették a legjobbnak. A Pest megyei vetélkedés 21 410 nézőt késztetett írásbeli véleményre, 6264-én a kartali asszonykórus helyezését erősítették. 1970 január elején az ideiglenes sorrend: Sólyom József vezet 267 ponttal, a második Gál Károlyné előtt (211). A zsűri legmagasabb pontszáma 140 lehet. A kisiparosi szlovák Králik Mi- hályné 178 plusszal a nyolcadik. Sikerrel szerepelt egyébként német nyelvű számaival a dorogi Sasvári Katalin és valamennyi magyarországi nemzetiség — egy-egy dalát megszólaltató Halmos Béla— Szabó László kettős is. Az elődöntőből a legtöbb pontot szerzett szólisták, együttesek jutnak tovább. Esetleg előfordulhat, hogy egyik megyéből ketten-hárman is, ugyanakkor a másikból senki. A NYILVÁNOS ADÁSOKAT háromnápi komoly munka: négy próba előzi meg. Pénteken, szombaton egész nap ismételnek, gyakorolnak, összeszoknak a versenyzők a kísérő zenekarral, barátkoznak a kamerával. a reflektorokkal, ismerkednek a felvétel rejtelmeivel. S — az eddigi tapasztalat — a nyilvánosság előtt ritkán, vagy életükben még soha sem szerepelt ifjak, öregek természetesen, magabiztosan adnak elő, mutatják be tudásukat. Lámpaláz nélkül dalolnak, muzsikálnak. (Baki: memóriazavar mindössze egy alkalommal történt, valaki szöveget tévesztett.) A Röpülj páva verseny komoly pozitívuma: sok, eddig még fel nem jegyzett, vagy elfelejtett dallammal ismertette és ismerteti meg az ország hallgatóságát, zenészeket és nagyközönséget egyaránt. A nagyhalászi asz- szonypár: Tóth Istvánná— Ballai Oszkárné előadásában népszerű lett például Jakab Samu balladája: A nagyhalászi lebuj, lebuj, lebuj Én előlem Jakab Samu ne bújj, ne bújj, ne bújj. Sokan megtanulták a füzesabonyi Bóta Sándomé hangulatos énekét, a Szállj el fecskemadár-t is. A gyűjtő és előadó miskolci egyetemi tanár, Deme Dezső pásztornótája ugyancsak — jó értelemben — sláger. S érdeklődve látták milliók a citerásokat, szórakoztak köcsögduda, meggyfasíp hangjaira. Mint ahogy bebizonyosodott, nem avult el. jó mulatság a Duna—Tisza között is a sramli. — A dalok feljegyzése a középdöntőben, ha lehet, megsokszorozódik — mondotta munkatársunknak a Röpülj páva szervezője, szerkesztője, Lengyelfi Miklós. — A közönség ugyanis a kedves, kedvenc versenyzőre eddig ismeretlen ének- vagy zeneszám szövegének, kottájának beküldésével szavaz majd. Már eddig is fiókra való érdekesség gyűlt össze, és mázsaszámra kapjuk a leveleket, véleményeket elsősorban a műsort vezető Vass Lajos, aki már alig-alig győzi a válaszolást. TALÁN NEM MINDENKI TUDJA, a kezdettől a befejezésig minden egyes számot a magyar népzene ismerői, tudósai ellenőriznek. Csak valódi népdal hangoz- ' hat el a versenyen, műdal, nóta nem! Dr. Vikár László, a Ma- ' gyár Tudományos Akadémia népzenekutató csoportja munkatársának véleménye: — A verseny bebizonyította, mily sokan ismerik, éneklik a népdalokat Magyarországon. A szakembereket meglepte, hogy olyan megyékben is, ahol úgy tudtuk, már nem őrzik a régi hagyományt, több száz jelentkező akadt. Még meglepőbb, jhogy sok pesti fiatal mutatta be a megmaradt, az apáktól tanult régi dalokat. A hivatásos zenészeknek öröm több olyan elhangzott variáns dallam, ami még az Akadémia nagy népdalgyűjteményében sem szerepelt. S jó érzés hallani, amikor az egyes vetélkedőkön a szólistákon kívül a közönség is énekel. A verseny célja: minél többen ismerjék az éneklés boldogságát. Reméljük, a vetélkedő hozzájárul a pár eszténdeje kezdődött országos mozgalomhoz: szeretnénk, ha a népdal a szocialista „..Magyarországon a szellemi életben elnyerné méltó «»»«tóír* Jwöfnii/ A L A Zeneműkiadó tervezi — ígéret szerint a döntő napjára elkészül — a Röpülj páva sorozat legjobb dalainak megjelentetését A VERSENY HÁROM KÖZÉPDÖNTŐJÉNEK időpontja: március 1, 8, 15. A bíráló bizottság teljesen új lesz, elnöke dr. Ortutay Gyula akadémikus. A március 29-i soproni döntő vezetését Kodály Zoltánná vállalta. ‘ ======= Suba Andor: A nyakkendőm Kóros álmatlanság. Hajnali 4 és én a balkon korlátját támasztom. Azok a szép napok, jó anyám 7-kor -alig tudott felrázni. Könyörgött, szidott, rázott, lerántotta rólam a takarót. A reggeli kenyeret útközben ettem meg, a főnökömnek teli szájjal köszöntem, néhány kenyérmorzsa a számból szép ívű parabolát írt a levegőbe. Az öregúr minden reggel gyomorbeteg fájó arccal fogadott, pontosan úgy, ahogyan tegnap hagytam ott őt. Most én fogadom, ha nem is gyomorbetegen, a későn jövőket. Szívesen cserélnék velük. drót. Kiválasztok a szekrényben egy szép tisztaselyem nyakkendőt. Alsónadrág, atlétatrikó. A lakótelepre csak normális, jóalvó emberek költöztek, remélem az attrakciónak egyetlen tanúja sincs. Nehéz harc. Viharban az óceán járó árbockosarában kínlódhat így a hajóinas a vizes-csúszós kötelekkel. ■ A kis fa él. Ismét egyenes derékkal állja a rohamozó vihart. A nyakán a nyakkendőm erősen, szorosan megkötve. Barna színe határozottan jól illik szürkészöld öltönyéhez. Visszalopódzom, meleg tuss alá állok. Feleségem kijön, kérdőn néz. Mondom, hogy Rabindranat Tagore Balaton- füreden fát ültetett és ha már leskelődik utánam, főzzön egy jó forró feketét. — Én csak a nyakkendőmet áldoztam fel egy fáért — aztán elharapom a szót, mert eszembe jut, hogy azt a barna nyakkendőt éppen 6 vette nemrég a születésnapomra. — Miért néni mész orvoshoz? Hiszen nem tudsz aludni — kérdi és látom a szemén, hogy egész másra gondol. A külföldi kutya Hajnali 4, hátam mögött a meleg ágy. Miért nem szeretem? Kint ítéletidő. Szakad és a szél maga az imperialista agresszió. Gyönyörű kertünk az áldozat. A fű háborgó tenger, a virágok, gyenge kiskatonák, már rég megadták magukat. Lefeküdtek a sárba és meghaltak. A fák kétévesek, a melléjük tűzött karókba kapaszkodnak. Csak egy szerencsétlen szakadt el a nyájtól. Kötele, amely eddig a karóhoz rögzítette, lehullott. Már a hajába kapott, a derekát tördeli az ordas szél. Lábújhegyen az előszobába megyek. Ócska kis háztartás a miénk, sehol egy madzag, egy kötél, vagy egy Kínos helyzet. Legszívesebben valamilyen nyugati kutyáról írnék, de hát a toliamat köti az igazság, a tárgyi hűség. A kutya, amelyről szó lesz, egy nagyon kedves baráti országból jött külkereskedelmi szakember feleségének tulajdona. Családjával együtt békésen él a mi ki- lencemeletes házunkban. A kutyaimádók nemzetközi szekta, akár a horgászok, vagy a bélyeggyűjtők. Dolgoznak, esznek, isznak, szeretnek, sírnak, de lelkűk csücskében, mint gazdag ember tudatábban a vagyon, ott ül, ott kuksol az az aranyos kis kutyuli. Csak el kell olvasni a Kutya című lap egyetlen példányát és akkor némi betekintést nyer az ember a kutyagazdik leikébe. A szóban forgó kutyuli, amely most előlépett kicsiny dolgozatom alanyává, teljesen váratlanul robbant az életünkbe. Amikor a 23. láb- törlőnk is, hogy finom legyek, elveszett az ajtónk elől, felszabdaltuk a már meglehetősen kopott, kiszolgált fürdőköpenyemet. A kiérdemesült ruhadarab hétfőről-keddre virradóra ajtónk előtti lábtörlőként született újjá. Este a csíkos lábtörlő csupa víz. A tolvaj bosszúja — gondoltuk, mert hozzászokott a drága gyékény és egyéb finom lábtörlőkhöz, ezt az ócska rongyot viszont 14 négykerekű bálvány íme a világ első gépjárműveinek egyike, amellyel 200 évvel ezelőtt Nik. Joseph Cugnot, a jármű gazdája és alkotója 4 km/óra rekordsebességgel utazott. Ez pedig a japán autóipar egyik 1970-re tervezett újdonsága, a Datsun 2000-res, amelynek utazósebessége alkalmas útviszonyok között elérheti az óránkénti 180 km-t is. Furcsa bálvány ez. Kiutalásra adják, várakozni kell rá, s fizetni érte. Valameny- nyi négy keréken gurul, döcög, suhan, száguld. Ahogy éppen motorja, típusának évjárata, tulajdonosának vezetési készsége vagy felelőt-, lenségö^ elfedi, s hajtja. Valamennyi négy keréken fut, de mégsem egyformák. Fürge kicsik, méltóságteljes nagyok, s a kettő közötti átmenetek követik, előzik egymást az ország betonból vagy csupán zúzott kőből formált érhálózatán. A huszadik században gépkocsira ült, illetve ül a világ. Majd’ nyolc évtizede, 1892- ben nyolcezer gépkocsi pöfögött a világon, gyalogost, nem érdemes ellopni. Már a tizedik napja volt csurom víz egykori köpenyem és körötte a folyosó linóleum ja is. Hoztam a vödör meleg vizet, mostam a linóleumot. A szemben lévő lakásból kijön egy kedves néni és azt mondja: — Az a külföldi kutya a negyedik emeletről... — és hozzátette: — mi szerencsések vagyunk, mert a földszinten, a doktor úréknál is meg szokott állni és ott... Szóval örüljünk, hogy a dolgok nem fordítva történtek. Csak hogy a doktor úrék frappánsan megoldották a dolgot. Ha az ember jó tanárhoz mehet tanulni, miért ne tenné. Lementem a földszintre egy kis tapasztalat- cserére. Most nincs lábtörlőnk és mintha száj- és körömfájás lenne nálunk, küszöbünk felett vastagon fehérük az Ultra, a mosópor. Állítólag azt nem szereti a kutya. Bár Jdjudja? A dohányfüsttől ré- "gen gyermekkoromban én is idegenkedtem először és lám, hogy megszoktam. Reggel elindultam a hivatalba. A folyosón találkoztam a csinos külföldi asszonykával. Kedvesen köszöntöttem, ő némi maliciával fogadta, szép szeme mintha azt kérdezte volna, hogy lehet ilyen gonosz valaki... Kutyája, az az édes kis dög, mint sörös ló, megfeszített inakkal húzta pórázán kicsiny asszonyát. Örömmel konstatáltam, hogy még nem kapott rá az Ultrára. fiákerest rémísztve, lovat vadítva. 1907-ben „már” 125 ezer géperejű jármű futott a kontinenseken, 1921-ben 12,6 millió. A gyors térhódítást még inkább igazolják a további adatok. 1939-ben 46, 1950-ben 63,2, 1960-ban 117,7 mjJJhé gépkocsi -guruit, vágtatott, tülekedett a világon. Számuk 1968-ban meghaladta a ‘220 milliót.. Tülkölni kőtelező Hazánkban 1900-ban jelent meg az első, a géperejű járművek közlekedését szabályozó rendelet, mely kimondta: a jármű vezetőjének menet közben állandóan tülkölnie, kell, hogy idejében figyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. , A következő esztendőben, 1901-ben már 38 kocsinak adtak ki rendszámtáblát, s még ennél is többen, .negyvenkilencen szereztek hajtási bizonylatot,' azaz jogosítványt .. 1914-ben ezer magánautót „vonultattak be” — a fővárosi Vérmezőn volt a gyülekezőhely — a hadseregbe. .. 1969 januárja és szeptembere között 18 729 személygépkocsit hoztak be az országba. . Múlt és jelen. Múlt: mb- solyogtató. ködbe vesző emlék. Jelen: igények, lehetőségek, adottságok csatája. 1950-ben összesen annyi személygépkocsi volt az országban, amennyit tizenöt esztendő múlva, 1965-ben, egyetlen év alatt importáltak. Mégis: kevés a kocsi. 1950-ben összesen 13 054 személygépkocsi volt hazánkban. Közülük csupán néhány tucat művészek, csodacsatárok, professzorok — magánszemélyek kezében. 1960-barr 31268-ra gyarapodott a személykocsik száma, s közülük már 18 499 viselt C, azaz ..maszek” rendszámot. A növekvő behozatal eredményeként 1968-ban 163 636 személykocsi futott az országban. Vetet a vidék Az utakat megtöltő, benzinkutak előtt türelmetlenkedő, s sajnos, nem egyszer egymásnak rontó kocsiáradatból a vidék mondhat magáénak többet: 106.5 ezer személygépkocsit, ebből 95.4 ezret C-vel kezdődő rendszámmal. A fővárosban 56 ezerből 45,5 ezer a magán- kocsi. Nem vigasz azoknak; akije csak 1970-ben vagy 1971-ben várhatják , áhított Trabantjukra a kiutalást, de ebből a típusból fut a legtöbb, 34 ezer. Az országutak kissé lenézett, de közkedvelt vándorét a legelterjedtebb kocsi típusok sorrendjében a Moszkvics követi, 28 ezer van belőlük. Őket a Skoda, majd a Wartburg, de található néhány tucat ritkaság is a kocsifolyamban, negyvenesztendős, fakarosszériás Mercedes — a műszaki vizsgán is simán átment —, háború előtti Austin^ s a legújabb japán Toyta... Ha egyik oldalról nézzüfcj típusok, köbcentik, pénztárcák vetélkedője. A másik oldalról: hasznosan szolgáló eszköz sokak munkájában, utazást, hazát és világot megismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, csak vannak, akik azzá avatják. Ma már eltűnőben a legújabb típusú, külföldi rendszámú „csatahajók” csodálóinak csoportja, s mind több mosolyt arát a kocsiját szent áhítattal emlegető, azzal minduntalan büszkélkedő ember is. Mert ahogy egyre több lesz a négykerekű vándorból — márpedig egyre több lesz, hiszen éppen a közelmúltban került nyilvánosságra, hogy a negyedik ötéves tervben 340 ezer kocsit importálnak — úgy oszlik él a ritkaságával kiérdemelt misztikusságának köde is. várni utána jön A gépkocsipiac 1972—73- ra várható viszonylagos telítettsége leemeli majd a négykerekű bálványt végképp talapzatáról. Leteszi a — földre. Pontosabban: az utakra. S ez az, ami már a több gépkocsi után következik. Az utak állapota, kiépítettsége, a töltőállómások, szervizek hálózata, a javítás, alkatrészutánpótlás megszervezése, a parkolási, garazsi- rozási lehetőségekről már nem is beszélve. Nehéz, mert bonyolult, s nagy anyagi áldozatokat követelő gondok ezek. A Minisztertanács közelmúltban hozott — a szolgáltatások’ egészére vonatkozó — határozata kezdete lehet egy átfogó, s megnyugtató rendezésnek, a gyorsan gyarapodó gépkocsiállomány célszerű, zökkenőmentes üzemeltetésének.
