Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

teW. Jamár Ä

CTLET-MAGYARORSZAG - VASAÄNÄPi í-fRtJlfí1

i. oMa!

Kondor György emlékére

Negyedszázada pusztították el a dachaui koncentrációs táborban Kondor Györgyöt, modern szocialista képzőművészetünk nagy ígéretét, öt nappal korábban töltötte be a huszonnégyet; annyi idős volt tehát, mint ma egy végzős művésznövendék, aki éppen elindul pályáján.

Kondor Györgynek kezdőkorban kellett befejeznie egy olyan művészpályát, amely rövidségében sem csupa művészetből állt, .amely néhány évre kiszabva is több proletárküszködést és mozgalmi harcot termett, mint nyugodt pillanatokat az alkotásra. A pesti munkásfiú 14 esztendős korától gyárban dolgozott. 16

éves volt, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s nemcsak nagyszerű jelkép, nagyszerű tény is, hogy ugyanekkor, tizenhat éves korában lett kiállító művész. Mint munkás és mozgalmi aktivista, a szociáldemokrata pártban, meg az ifjúsági mozgalmat irányító OlB-ban végez legális és illegális munkát, Óbuda és a Terézváros munkásfiataljait irányítja; műit művész, 1940-ben egyik újjászervezője és titkára a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Munkásmozgalmi harcosként a függetlenségi mozgalom egyik előkészítője, művészként sikeres kiállítója a csoport tárlatainak. Szocialista forradalmárként agitál, szervez, életét kockáztatja szocialista művészként vitát vezet, ugyancsak szervez, erős képeket, tömör grafikákat alkot. És ez csak látszatpárhuzam, a harcos és az alkotó egy, ezt műveinek szellemén kívül életútja is bizonyítja. Illegális tevékenységért tartóztatják le és ítélik háromévi fegyházra 1942-ben, de a rács mögött tovább komponálja grafikáit és festmé1- nyeit, s a . fegyházat követő koncentrációs táborban is — így szól róla az utolsó híradás — dolgozik, ha dolgoznia lehetséges.

Művészként, szocialista alkotóként emlékszünk rá.

di csereüdültetésről is le- monauatoit. amit a vállalat vezetői még a tél folyamán kilátásba helyeztek.

Azóta nem beszéltek.

Bagi az állvány alá húzott egy kiszáradt malteros- ládát es rátelepedett. Sapkáját levágja a téglahulla- dekra. A kannából vizet locsolt a nyakára, majd enni kezdett. Nagy falatokat aprított a kenyérből és a főtt 1 húsból. Éves közben a lába elé meredt. Erős, szőKe álla keményen előreugrott.

Büszke volt az állára, amely azonban nem csak férfias volt, de el is csúfította az arcát. Mint egész délelőtt, most is az előző estére gondelt': Gráber András az

agyán ült és a csomag amerikai cigarettát forgatta a villany alatt, amit Bagi h isszas mászkálás után a p iyaudvari trafikban szerzett. ,

— Ezt magának adom —• ismételte Bagi elvörösödve.

— Minek ez nekem? — kérdez e Gráber bizonytalanul és a fiatalemberre pillantott. — ügy kaparná a torkomot, mint a falevél

Gráber a házak iránti ösz- 'tü.: és szeretette] született a világra. Csak egv pohár jó italra volt szüksége, és már el is érzékenyült a nagy épületektől. Az apja kőművesmester volt, s egy ideig úgy látszott. Hogy átveszi tőle a céget. de egv nagy családi veszekedés után otthagyta a családját, megnősült és idejött a vállalathoz. Ez 20 éve történt. Annyira i 'gén. hogv ha egvszer-egv- s-.er arra gondolt: talán jobb volna átmenni , egy másik \ állala+hoz. csúszós bizonytalanság fogta el és nem tudta elképzelni. hogy mihez, kezdene a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozott. Gráber észrevette, fcogy Bagi ■ '—' '

be akar járni, de még nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e ennek, vagy jobb volna valami módon elhárítani.

Bagi lendületes, törekvő fiatalember volt, s valóban, egy idő óta szeretett volna Gráber Antal kedvében járni. Égett a tettvágytól és gyakran eltűnődött: mit kellene tennie azon kívül — amit tesz. Gráber úgy döntött, hogy eladja otthon a házát és a családjával ideköltözik a városba. A vállalat vezetői őszre Ígérték neki az üzemi lakást. Három hete elsőként Gráber lánya jött el a családból városnézőbe. A véletlen úgy hozta, hogy Bagi az öreggel és a lánnyal töltötte az egész vasárnapot. A fiatalember azóta sokat nyugtalankodott, minden este, de gyakran napközben is csak a lányra gondolt. Kezdte szerencséjének tartani, hogy ennél a vállalatnál kapott munkát és ha volt egy kevés ideje, már előre azon törte a fejét, hogy milyen szavakat mondjon majd a Gráber-lánynak, ha a felköltözés után együtt fognak járni.

Az ebédidő a végéhez közeledett.

Szárazon nyikorgóit a deszkalépcső. Az egyik mal- teroslány kapaszkodott felfelé. Duzzadó, feszes alakját megviselte a kánikula. Csapzott volt és halálosan kimerültnek látszott. Megállt a fakorlátnál, ' nagy barna szemei Bagit keresték és amikor rábukkantak az állvány alatt, halványan elmosolyodott. Szeretett a fiatalember közelében lenni és ezt nem is nagyon titkolta el. A teherfelvonónál megállapodott, szemben Bagival. Behajolt az aknába, a hűvös légáramlatban megforgatta a fejét. Érezte, hogy nyakán mozognak a pihék és beleborzong n+t

Bagi az állvány alól oda- mordult:

— Lebuksz onnan, te Mari!

— Ha lebukok, majd kihúzol. Vagy nem?

— Húzhatlak már akkor — mondta csendesen a fiatalember. Volt idő, amikor tetszett neki a lány. egyszer- kétszer sétáltak is a város mögötti erdőben, de amióta Gráber András lánya itt járt. a legtöbbször elkerülte, sőt nem is volt vele túlzottan barátságos.

Bagi feltápászkodott, ’ odament a felvonóhoz, ügy látszott, hogy bizalmaskodva a lány melléhez nyúl. de a védőrácsot rántotta fel és megszorítva a lány karját, a melybe mutatott.

— Látod? Ott van lent a halál. Jó lesz. ha vigyázol — mondta, majd otthagyta a lányt.

Lepillantott az udvarra, lent a betonkeverők kerek szája ásitozott az árnyékban. A fiatalember Gráber Andrást kereste a mélyben, aki — miután lement a bér- elszámoláshoz. elrendezni valamit — valósággal hiányzott neki. A barakképületnél végre felfedezte Gráber csontos alakját, a szűk pénztárablakon a fejét csaknem bedugva magyarázott valamit,

A fiatalembert Man tu bádoghangja riasztotta fel.

— Szaki! Meglocsolna a slaggal?

Bagi meglepődve nézett a volt művezetőre, mintha valami furcsa, megoldhatatlan kéréssel állt volna elő. Megpróbált visszagondolni, hogy Mantu mikor szólt hozzá utoljára, de arra a megállapításra jutott, hogy ez abban az időben történt, amikor még művezető volt,

— Lehet róla szó — bólintott a fiatalember és az .állványok alól előkereste a e>"n?es8 végét.

8. A „Konrdd-terv“ csődje

Hitler éktelen haragra gerjedt Budapest bekerítésének hallatára. Első dühében leváltotta Friessner vezérezredest, a „Dél” hadseregcsoport és Fretter-Pico tüzérségi tábornokot, a 6. hadsereg parancsnokát. Azután parancsot adott Himrn- lernek: a Varsótól északra állomásozó IV. SS páncélos hadtest azonnal induljon Budapest felmentésére. Herbert Otto Gille SS-tábomok december 25-ére virradó éjszaka már meg is kapta Himmler táviratát:

„A führer önt jelölte ki, hadtestével együtt, hogy vezesse a felmentő lökést Budapestre, mivel Ön, már többször bekerítve, a körülzárt alakulatok Sorsáért a legnagyobb megértéssel viseltetik, és az Ön hadteste a legjobban bevált a keleti fronton. A führer elvárja Öntől és hadtestétől, hogy felmentsék Budapestet, és én elvárom öntől, hogy nem okoz csalódást nekem.”

A Budapest felmentése érdekében tervezett csapás a „Konrád” fedőnevet kapta. Végrehajtására a IV. SS páncélos hadtest 1945. január 1-én Ács—Tatabánya— Felsőgalla körzetében összpontosult. Alárendeltségébe tartozik a Wiking és a Totenkopf SS-páncélos, a 6. páncélos, a 96. és 711. gyalogos hadosztály. Ereje mintegy 450 harckocsit és roham- löveget, több, mint 200 löve- get,. valamint, nagy mennyiségű páncélozott szállítójárművel tett kft Ennék a csoportosításnak az volt a feladata, hogy Bicske—Budapest és Esztergom irányába támadva visszafoglalja a főMantu levetette az Ingét. Az igyekezetben beszakadt a vállánál, majd a nadrágját oldotta meg, amely szinte

bőrszerű volt a sós izzadtságtól. Bagi látva a nagy készülődést, odaszólt a felvonónál ácsorgó malterps- lánynak.

— Jobb lesz, ha elfordulsz. Mari!

— Láttam én már ilyent.

Bagi elvigyorodott.

— Azt sejtem, ha nem dicsekedsz is.

Mantu közben az utcai oldal felé hátrált egy kicsit, majd szembefordult Bagival. A fiatalember Isissé el- ámulva azt gondolta: Nem is hittem volna, hogy így kilátszanak a bordái, és a bőre is milyen ráncos. Felöltözve jobban mutat, az biztos.

— Locsoljon csak bátran! Na sajnálja a vizet! — bíztatta Mantu,

Bagi a tenyerével letörölte a gumicső száját, mintha ennek jelentősége lett volna. Lehajolt, néhány fordítással kiengedett a csapon és a vízsugarat Mantu melle közepére irányította.

Mantu magába fogadta a langyos, rozsdaszagú vizet Arcát a tenyerébe temetve állt, időnként megfordult, a víz fürgén végigfolyt a testén. Érezte az útját. A felesége jutott az eszébe, aki fürdés közben nem volt képes így megállni, esténként a nagy piros lámpaernyő alatt szokott varrogatni, napközben pedig vékony madárkezét az ablakpárkányon pihentetve nézelődött a kertes utca ürességébe. Mantu oldalt már fehéredé, rövid haját is odatartotta a víznek. Időnként kinyitotta égő szét. de nem sokat látott.

— Még! — kiáltotta Boginak.

A fiatalembert hirtelen furcsa, szorító érzés fogta el mintha etfv ijmeredefs

várost és felmentse az ott körüizárían védekező csoportosítást.

A „Konrád” hadművelet első csapása a 4. gárdahadsereg 31. gárda lövészhadtestet érte, amely Süttő— Puszta vám szakaszon rendezkedett be védelemre. Erre azonban oly kevés ideje volt, hogy a német támadás bekövetkeztéig még az első állás árkait is csak részben sikerült kiépítenie. Helyzetének súlyosságát mutatja, hogy vele szemben az ellenség élő erőben és tüzérségben háromszoros, harckocsikban és rohamlövegekben pedig 15-szörös fölényben volt.

1915. január 1-én késő este megkezdődött a német támadás, melybe 2-ára virradóra a fő erők is bekapcsolódtak. A szovjet harcosok szinte puszta testükkel állták az SS-páncélosok rohamát, hogy a fi ontparancs- nokság időt nyerjen tartalékok átcsoportosítására, és szilárd védelem kiépítésére egy hálsóbb terepszakaszon. „Nem engedjük a fasisztákat Budapestre!” — ilyen szövegű harci röplapon fogadták meg ezek a katonák, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak. Január 6-án a hatalmas túlerővel támadó ellenségnek sikerült ugyan elfoglalnia Esztergomot és megközelíteni Bicskét, ám egy tapodtat sem jutott tovább. Bicskénél egy szovjet század minden harcosa életét áldozta az egyenlőtlen küzdelemben, de megtartotta fogadalmát: nem engedte az ellenséget Budapestre. Ezen a szakaszon a német parancsnokság kénytelen volt lemondani a támadás erőszakolásáról A védők emberfeletti hősiessége mellett erre kényszerítette az a csapás is,, melyet a 2. Ukrán Front bal szárnya a Garam partjáról mért Komarno felé.

helyre nyitott volna be. Eszebe jumtt a Gráberrel történt csúfság. Maga előtt látta a jelenetet, amelynek szemianúja volt, maga előtt látta Gráber kijózanodó, fájdalmas arcát, ahogy visszanézett. Bagi a volt művezetőre pillantott és azt mondta magában: Most egy

kicsit kibabrálok vele, és amit mondott, azt kötelességének érezte. Teljesen kiengedte a csapot, A vízsugár szinte szétfröccsent Mantu mellén, aki egy pillanatra el is veszítette az egyensúlyát, majd visszanyerve, védőn maga elé tartotta a kezét, de Bagi, mint egy technikás ökölvívó, megtalálta Mantu kezei közt az utat. A most már jéghideg vizsugárral csaknem elvakította. Na, még egy kicsit, nem fog az megártani, biztatta magában a fiatalember Mantut. Ezt a fegyelmiért, amit az öreg kapott. Ezt a külföldi üdülésért. Ezt azért, mert nem tárgyalsz velünk. Ezt azért, mert...

Gráber András — aki időközben elidőzött a latrinán — akkor ért fel, és értetlenül nézett szét az állványok, szerszámok, ládák, téglaoszlopok erdejében. Meglátta Mantut a koszorúgerendánál, s látta, hogy az egyenes, kemény vízsugár valósággal lógva tartja. Kiáltani akart, de hirtelen nem jött ki hang a torkán. Ezek megőrültek villant át az agyán, vagy még ennél több átvillant. csak nem volt ideje végiggondolni. Egy ugrással Bagi mellett termett, és kiütötte a kezéből a gumicsövet.

— Te. állat! — ordította.

Mantu borzadva nézett Bagira, mint az üldözött vad a ráirányuló fegyver csövébe, majd egy pillanattal késeibb eltűnt a három emelet mélvs égében.

Szándékáról azonban nem mondott le, csupán új arcvonalszakaszon kísérletezett.

A „Konrád II” terv szerint most a fő csapást a III. páncélos hadtestnek kellett mernie Magyaralmás—Moha vonalából Zámoly—Páty irányába. Ezen a szakaszon a 4. gárdahadsereg 20 gárda- loyészhatíteste védett. 1945. január 7-én kora reggel a három páncélos, egy' gyalogos hadosztályt és egy lovasdandárt magában fov a*6 ellenséges csoportosítás " támadásba ment át. Támadása a szovjet csapatok heves ellenállásába ütközött. Az elkeseredett harcokban a szovjet katonák és tisztek az önfeláldozó hősiesség ragyogó példáit tanúsították.

Saergej Jermolajev alhadnagy páncél lörőágyus szar a- sza^ Zámolynál a 203-as' magaslaton foglalt tüzelőátlást. Január 11-én 16 némái páncélos áttörte a szovjet gyalogság harcrendjét és Jer- mo ajev állásai. felé közeledett. A tüzérek pontos, célzással egyik páncélost a másik után tették harcképtelenné, de nekik is nagy veszteségeik voltak. Amikor Jermolajev mellől harcostársai mind elestek, még öt »Tigris” közeledett. Egyetlen lövedéke volt csupán, azt kilőtte az élen haladó harckocsira. Azután két páncélgránátot fogott a “kezébe, és a legközelebbit saját élete árán ^semmisítette meg. A többi megfordult és nagy gyorsasággal igyekezett visz- szafelé.

Zámolyt még sikerült az ellenségnek nagy veszteségek árán elfoglalnia, de további előnyomulását véglegesen megálh'tották a 20. gáidalö- vészhadtest csapatai.

Ám az új támadás, a „Konrád III” nem sokáig váratott magára. Ehhez a német parancsnokság a visz- szavonulás látszatát keltve Komámon és Győrön keresztül Veszprém körzetébe csoportosította át a IV. SS- páncélos hadtestet. Ebben a körzetben öt páncélos és három gyalogos hadosztály t vont össze, hogy csapást mérjen vele Budapest felé. 1945. január 18-án reggel 560 páncélos rohanta meg a 135. szovjet lövészhadtest állásait. Két nap múlva a páncélos élek Dunapentelé- nél elérték a Dunát, s ezzel kettévágták a 3. Ukrán Front védelmét. Január 26- án az északnak fordult német csapatok kijutottak Vereb—Vál vonalába. Óriási volt a Budapesten körülzárt csoportosítás öröme. Dörner alezredes, a 3. rendőrezred parancsnoka rádión üzent Philipp alezredesnek a Válíg jutott páncélosezred parancsnokának:

„Szívből sok szerencsét kívánok sikeretekhez és a mi szabadulásunkhoz. Tízezer sebesült vár benneteket!”

A várva várt szabadulás azonban elmaradt. A németek további támadó lehetőségeit kimerítették a szívósan védekező szovjet csapatok. Sőt Tolbuhin marsall frontparancsnok a védelmi harcok időszakában végrehajtott átcsoportosítások eredményeként két támadó csoportosítást hozott létre. Ezek január 27-én reggel északi és déli irányból találkozó csapást mértek Sárosd felé. Az eddig diadalittasan előretörő német páncélos hadosztályok védelemre^ majd visszavonulásra kényszerültek, elhervasztva Hitler győzelmi reményeit. A ..Konrád-terv” kudarca téliessé vált: február 7-ig a szovjet csapatok nagyjából visszaá’lit,ották az arcvonal '-orábbi helyzetét.

Következik: „Száz Budapest nem ér meg agy Bé>

eseti”