Kelet-Magyarország, 1970. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

WWB. Jhntilr IS. KfT.CT Vt AOVAT?n^S7Ä6 5. oldal Gazdasági jegyzet Emberek — kölcsön Az utóbbi években több szabolcsi üzem kötött olyan szerződést fővárosi nagyvál­lalatokkal, amelyben dolgo­zókat ad „kölcsönbe” rövi- debb-hosszabb időre. így volt ez a Nyírbátori Gépjavító Állomáson is. Előbb órán­ként 56. aztán 48 forintot fi­zetett dolgozónként értük az Egyedi Gépgyár. S ez nem is rossz ár. Különösen akkor nem, ha hozzászámítjuk, hogy ebben ez időben helyben aligha tud­tak volna munkát adni a „kölcsönembereknek.” S ők sem kerestek rosszul a fő­városban, (teadásul szinte korlátlanul túlórázhattak. Tehát jó üzlet volt? Az állomás pártszervezete már akkor is szükséges rossznak értékelte az egész kölcsönzést. Szükséges, mert az állandó átszervezés kö­vetkeztében nehéz volt a korábbi létszám minden dől- gőzójának munkát adni; és rossz, mert az állomás­nak. megyénknek és az embereknek egyaránt az lett volna a jobb, — ha a kölcsönadónak is Nyírbá­torban dolgoznak. Menet közben derült ki. hogy az emberek — bármi­lyen jól keresnek — nem is örülnek olyan nagyon a ki- kölcsönzésnek. Az átlagosan tíz kiküldöttet valósággal meg kellett agitálni, hogy menjen. Aztán minden hó­napban bejelentette egy-ket­tő, hogy nem csinálja tovább, küldjenek helyette mást, mert szeretnék befejezni a pesti kiruccanást. Aztán ahogy a gépjavító-' ban is normalizálódott ‘ a helyzet, s ki tudták tölteni kapacitásukat, megszűnt a „kölcsönzés.” De ezzel együtt új helyzet adódott. Egyre-másra hagyogatták ott a gépjavítót azok, akik megjárták Pestet. Az utolsó — egy hegesztő — decem­ber végén ment el. Hogy miért szánták erre a lépés­re magukat, nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy ösztö­nösen arra gondoltak.: a köl­csönadással az állomás ki­mutatja, mennyire nem ra­gaszkodik hozzájuk. Ha a yezetők mondták is, hogy átmeneti nehézségekről van szó, ez minden „kölcsön- adottban” felvetödhetettmÉs a távozással ezt a ragaszko­dást viszonozták. Talán a jobb kereset von­zotta őket. Lehettek olyanok is, akik a fővárosban meg­ismert jó munkahelyi körül­ményeket keresték, a több juttatást, a nagyobb gondos­kodást, — amit Nyírbátor­ban még nem tudnak bizto­sítani. Utóbb kiderült, hogy a nehéz helyzet ellenére is jobb letj, volna, ha kapun belül el tudtak volna látni munkával mindenkit, „ nem lett volna szükség ilyen ..kölcsönemberekre”. Az idén már sokkal jobban indulnak, több Szerződésük van a ta­valyiaknál. s az azelőttinél, amit ott fognak teljesíteni, a gazdaságilag szinte ideális fekvésű állomáson. S bár­mennyire jó volt üzletnek a kölcsöjr — a legjobb akkor lett volna, ha nem a mun­kás megy a ni unkadarabhoz, hanem fordítva. Kun István „Zúg az erdő...“ Szép új lakás Geszteréden * Káilói út 10 számú húz. Itt él szüleivel és két test­vérével a hatodik osztályos úttörő, Bartók Béla. Hét- téves volt, amikor megtudta: van egy névrokona, aki na­gyon hírgs, ember volt Osz­tálytársait még csak a betűk leírásának * megtanulása ér­dekelte, a kis Bélát feszítet­te a. kíváncsiság: minél töb­bet megtudni a névrokonx-ól. idősebb bátyja és tanítói segítségével is két-három év telt el addig, amíg — na­gyon hézagos ügyein — de megismerte a nagy Bartók munkásságát. Különösen ar­ra figyelt fel, hogy a zene­szerző szinte minden művé­ben a népzenére támaszko­dott és hogy kutatómunkája nem csak a magyar, hanem a szomszéd népek népzene területeire is kiterjedt. A kis Béla sokat énekelt. Kellemesen csengő hangját esténként az egész család hallgatta. Szomszédoktól és szüleitől sok magyar nép­dalt megtanult. Talán a ze­neszerző megismerése, talán a környezetében élők hatása váltotta ki belőle a népdal- szeretetet, meg sem tudja mondani. Hanem amikor meghirdették a „Csillagok, csillagok szépen ragyogja­tok” című gyermek népdal- versenyt, Béla is benevezett. A színpad nem volt túl­ságosan idegen számára, mert az iskola műsoraiban gyakran állították társai elé énekelni. A községi, járási és a megyei vetélkedőt is megnyerte. Négyért mentek el Szabolcsból a területi ver­senyre, ali onnan már csak másodrnagáVal jutott be az elődöntőbe. Ezt a versenyt is megnyerte és egyedül ma­radt megyénkből a televízió által is közvetített országos döntőben. Két népdalával, a Fekete fa, gyűrű sátdr és a Zúg az erdő, zeng a mező-vei megnyerte az országos ve­télkedőt. 1 Boldogan számol be arról is, hogy most, amikor a Rö­pülj páva népdalvetélkedől közvetíti a 'televízió, a zsűri tagjai közül úgy néz dr. Vi­kar LáSzlóüa” mint szénié#, lyes ismerősre. A döntő után neki is az országszerte is­mert népzenekutató adta át a népi hímzéssel díszített ok­levelet. A beszélgetés elején kicsit elfogódott voll Béla. de gyorsan feloldódott. Nem nagyon dicsekedett a négyes bizonyítvánnyal, de még két és fél éve van ahhoz, hogy kijavítsa. Mert arra szükség lesz, hogy felvegyék Debre­cenbe, technikumba. Oda szeretne menni tanulni. Van zeneiskola és képeztetni sze­retné hangját. Talán már fölösleges is le­írni, de legkedvesebb időtöl­tése az ének. Ha nem pegy a tanulás, ha valamilyen bá­nat éri és ha valamilyen gyerekes csínytevésért meg­szidják szülei. Amikor sza­bad ideje van, kis húgával, Klárikával séket táncol, este pedig legszívesebben a tele­víziót nézi. Búcsúzásnál ugyan komo­lyan kezet fog, aztán szalad pajtásaihoz játszani.,. Balogh József iMówcz-rokon Joó Györgyöt sokan ismer­ték az országban, sőt külföl­dön is. Kevesen tudják, hogy Jánkmajtison él egy rokona Móricz Zsigmondinak: Ol.ajos Istvánná, Lutheran Ilona. A közel hetvenéves nénit kis­lány korában Móricz nevezte el Ilkának, ez a név máig rajta maradt, Ilka néni sokat tud mon­dani az íróról, hiszen tizen­egy éves korában a Móricz családhoz került és 1942-ben is ott volt „Zsiga bácsi” be­tegágyánál. „Úgy emlékezem rá, mintha ma is itt járt vol­na” — mondja Ilka néni. Is­mertem szokásait, még a gon­dolatát is. Dajkálta Móricz kislányait. Egy időben ő vezet­te a háztartást is a családban. Sok ajándékot kapott ezért az írótól. Többek között egy ve­lencei gyöngysort. Több Mó- ricz-levél van Ilka néninél. Egyiket férjhezmenetele előtt kapta. Idézet a levélből: „Il­kám, 3 lakodalom napjáról értesítést kérek, hogy vala­milyen emlékkel hozzájárul­hassak . a fészekrakásotok­hoz”. A vőlegénynek a lako­dalom előtt ezt mondta az író: „Olyan lányt kapsz, aki grófnak is, parasztnak is egy­aránt megfelel”. Zsiga bácsi sokat járt a Hortobágyon, a csikósok és a gulyások között. Hazatérte után mindig mesélt útjáról a családnak. így Ilka néni olyan csikóstörténete­ket is tud, amelyek Móricz műveiben nem szerepelnek. Személyesen ismerte Móricz baráti körét, Ripl-Rónait, Ba- bitsot, Adyt és a többieket is. Néhány Möriczcal kap­csolatos Nyugat című folyó­iratot is tartogat. Azzal di­csekedhet, hogy ő az egyik ember azok közül, akik iga­zán ismerték Móricz világát. Egy „Nyugatot” mutat Il­ka néni. A lap egyik oldalán Móricz Lili fényképe látható, aki már tizenkét éves korá­ban egy rokon kislányt alakí­tott apja Rokonok című da­rabjában. A Móricz lányok­kal most is tartja a rokoni kapcsolatot. Főleg Virággal váltanak sok levelet. Mindez meglátszik mosolygós arcán, szatmárias, móriezos beszéd­jen. Nábrádi Lajos Egy gazdag község, ahol művelődni tanulnak Falusi (limesek — Permetezés és kultúra Rendhagyó riport Száiitó Józseffel Személyesen nem találkoz­tunk Szántó Józseffel, mert nem volt otthon. Elutazott. Tősgyökeres tornyospálcai, itt van szinte városi villának is beillő háza. itt él feleségé­vel, két gyerekével és idős édesapjával. Villák — a Imából Ebben a háromezernél több latcosú Községben persze az egyáltalán nem feltűnő, hogy valaki 2—3, sőt négyszobás, füidőszobás új házban la­kik. Mindössze a Mándoki utcában találtunk egy meg­viselt vályogfalú öreg házat. A többi alig több 10—15 évesnél és azt mondják: al­mából épültek. Az almater­mesztés szinte művészet­szamba megy Tornyospál­cán. Apáról fiúra szálló tit­kait — tulajdonképpen szak­mai fogásait — jól kamatoz­tatják. Tornyospálea gazdag község. Nagy volt itt a zsugoriság — még ma sem tűnt el tel­jesen — mindenre tellett,, az istállóban villanyra, a la­kásban gáztűzhelyre, eserép- káljíhára... Könyvre, kultú­rára nem futotta. Pe most már fordul a világ... Szántó József falujáról eny- nyit illett elmondani, hisz olyan féle ember ő itt, aki naponta érzékeli a változá­sokat Korábban tanító volt, s jó 7 éve búcsút mondott a katedrának, s ideiglenesen elvállalta a községi művelő­dési otthon vezetését. Hiva­tásos népművelő lett — frtjpgy , neveik általában a művelődés munkásait S az icteiglewes munkából — lega­lábbis az évek tanúsága szerint több éves megbíza­tás lett Lassan igazi hiva­tás. Homonna Béla elődje vol* a pálcái műv elödési otthon­ban. azt mondja róla: Szán­tó József olyan ember, aki még éjszaka is talpon van. ha van aki bíztassa, s mellette van... Megerősíti ezt az álta­lános iskola igazgatója, Bacs- kárdi Jenő is. aki nem csak munkatársa, hanem barátja is Szántónak. Néha barátilag ők figyelmeztetik, hogy „le­járt a műszak”, jo lenne már hazamenni a családhoz. De ekkor már rendszerint éjszakába hajlik az este... De abba lehet-e hagyni, amit szenvedélyből csinál az em­ber? Hagyományos és meré­szen új formák, kísérletek ötvöződnek a tornyospálcai népművelő munkájában. Feleség és munkatárs — Nagyon szeretett tán­colni fiatalabb korában • — mondják róla. — Még nem­rég is ö ugrott be az egyik járási kulturális szemlén, mert megbetegedett egy tán­cos. Jelenleg két tánccso­porttal foglalkozik. Ponto­sabban a táncosok edzéseit, az öregek táncainak megfi­gyelését felesége vállalta, aki testnevelés-földrajz sza­kos tanárnő az általános is­kolában. Közvetlen munka­társa a felesége. Ezért is fe­ledkezhet bele annyira a 'napi munkába. — Mostanában legjobban a klubfoglalkozásokat sze­detik a .községben — magya­rázza az iskolaigazgató. Volt egy sorozat: a mai magyar irodalmat ismerték meg. Egy-egy írót. költőt egy-egy klubtag, többnyire középis­kolás mutatott be rövid, ér­dekes „előadásban”. Szántó József a Kisvárdán tanuló helybeli fiatalokkal is szót tud érteni, Balogh Erzsébet, Baka Natasa, Pásztor Olga, Kis Gizella, Horváth Éva és mások hűséges munkatársai. Van itt Irodalmi színpad és nagy öröm, amikor telt ház előtt adjak elő a műveket a 250 személyes művelődési házban. Persze ina népművelőnek lenni nem csupa öröm és gondtalanság. Homonna Bé­la emlékezik még oiyan epi­zódra, amikor Szántó József majdnem fegyelmit kapott azért, mert a sikeresen! sze­replő tanccsoport tagjait megjutalmazta egy kis cu­korkával. A tanács pénzügyi osztálya meg akarta téríttet­ni a „bőkezű” népművelővel a két kiló cukorka árát. Vé­gül is fátylat borítottak a „szabálytalanságra”. — Elképzelhető, milyen öröm a falusi ember számá­ra, ha saját nif ">,át látja a moziban, a filmen. S nálunk ez történt, ugyanis Szántó Jóska ma már nem csak ta­nítja a falusi fiatalokat. Amatőr filmes szakkörük is van. Megörökíti a fii ínszalag a falu apró örömeit, esemé­nyeit. az utolsó és lebontás­ra kerülő zsindelye«, szal ma - tetős házat, a tsz-tagok me­zei munkáját, a lillafüredi kirándulást. S viszontlátják a helyi moziban. Fizet a tsz Ez persze nem túl olcsó „mulatság”, a népművelő jó szándéka és hajlama kövéé lett volna az üdvösséghez: a helyi Rákóczi Termelőszövet­kezet azonban zsebbe nyúlt. Filmvetítőt, vetítőt, vágó­asztalt és egyéb technikai felszereléseket vásároltak a művelődési otthonnak. Jó érzékkel meglátták a mo­dern próbálkozásban a hasznot, a művészit is... Egy olyan termelőszövet­kezet, amely naponta 80—100 forintot fizet, olykor ennek a dupláját is, megteheti, hogy áldozzon ilyenre. Nem csak a művészi szép miatt, hanem a községről szóló do­kumentáció gazdagítása ér­dekében is. És a tsz — ha támogatás kell — nem hivat­kozik sem valós, sem „köl­tött” érdekekre, rendelkezé­sekre. Segít. Ahogy szaporodnak a* epizódok, kirajzolódik Szán­tó József portréja a látogató előtt. Olyan ember ő, mint a legtöbb szenvedélyes, olykor elkeseredő, de mindig talp­ra siló. S öt lepte meg . a !«“.•- iobban tavaly, amikor több éves népművelő munkásságá­ért megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. Talán észre sem vette a napi gon­dok sodrában. bogy milyen nehéz és értékes az a mun­ka, amit ő minden idegszálá­val végez a tornyospálcai és a hozzátartozó tanyai rész, a Ricsika lakói érdekében. Öt legtöbben úgy isme­rik a faluban — csendes, halk szavú embert —, aki sze­reti a méhészkedést. kedvét leli a kertészkedésben, gyü­mölcsfákat oltogat. Szerkesz­tett egy permetezési tábláza­tot is, ami a helyi mikroklí­mára épül, s kézről kézre jár a faluban. S ebből szak- tanfolyam is kisarjadt az el­múlt években. Nemesíti,- finomítja a tor­nyospálcai almát, melyből az anyagi jólét terem a község­ben, , De az almából könyv, film. kultúra is sarjad a gondos kertész muni‘-a nyomán. \ <r. g > Iskolákat épít a uaméiiyi tsz-vállalkozás Növelik a következő öt évben a vásárosnaményi já­rás építőipari tevékenység­gel foglalkozó vállalatainak és ktsz-einek kapacitását. Különösen az elkövetkezen­dő nagy művelődésügyi be­ruházások teszik ezt szüksé­gessé. A járási tanács még a múlt évben kérte a me­gyei tanácsot, hogy a rossz tantermi és személyi ellátott­ság megszüntetésére a ne­gyedik ötéves tervben négy községben segítse elő a köz­ponti iskolák és szolgálati lakások építését állami beru­házásból. A tervek szerint így Ba­rabáson három-, Gulacson kettő-, Csarodan es Tisza- szalkán négy-négytanter- mes iskola épül az új ötéves tervben. Ehhez pedig építő­ipari kapacitás szükséges. Nagy feladatot jelent ez a termelőszövetkezetek önálló építőipari vállalkozásának is, amelytől — a tsz-ek és a községi tanácsok mellett — a járási tanács kért segítsé­get, hogy vállaljanak minél nagyobb szerepet a községi iskolák fejlesztésében és kor­szerűsítésében. valamint a szolgálati lakások építésé­ben. fhsj) Magyar napok Beeinsterben Hollandiában vendégszerepelnek a nyáron a legkisebb magyar f űvószenészek A legkisebb magyar fúvó­sok, a Pécs gyárvárosi úttö­rőzenekar tagjai, Hollandiá­ban vendégszerepeinek az idei nyáron. Az Amszterdam melletti Beemster városka ugyanis ünnepi hetet rendez és erre az alkalomra kaptak meghívást a pécsi gyerekek. A meghívásnak érdekes előz­ménye van. Az immár orszá­gosan ismert úttörőzenekar a múlt nyáron a Balaton mel­lett hangversenyezett, s a siófoki előadás után egy ott nyaraló holland család kereste fel a zenekar veze­tőjét, Rajnai Henrik tanárt és gratulált a nagyszerű kon­certhez A családfő, J. O. Laan, a beemsteri ünnepi hét rendezője elmondta, hogy nagyon tetszett a zenekar já­téka és szívesen beiktatná szereplésüket az ünnepi ese­mények közé. Nernrég aztán megérkezett Pécsre a hol­land városka hivatalos meg» hivólevele, amelyben közöl­ték. hogy az ünnepi hét programjába magyar napo­kat iktatnak be és1 ezeken tartanak majd előadásokat a gyárvárosi úttörők. Pécsről negyven úttörőzenész — a legkisebb hatéves, a legna­gyobb pedig tizennégy éve* —) utazik majd Beemsterbn. A kis muzsikusok több hang­versenyt adnak, részt vesz­nék a felvonulásokon, sőt a megnyjtó- es zaroünm lyen ők játsszák a holland him­nuszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom