Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-31 / 302. szám
deeember Si, KELET MAGYARORSZÁG 8. oldal % . A jutalomcsekk ereje Ha összesíteni kellene azt a nem kevés írást, ami az utóbbi hónapokban az új jutalmazási rendszerekről (melynek csak része a nyereségrészesedés) megjelent: körülbelül így foglalhatnánk össze a lényegüket: jó volt a nyereségrészesedés bevezetése, mint a vállalat sikereiben való anyagi érdekeltség fontos eszköze. De most már tovább kell lépni. A nyereséget felhasználva, a jutalmazások legkülönfélébb módjain lehet ösztönözni a dolgozókat a vállalat sikerét előmozdító jó munkára. Magyarán: nem kell okvetlenül megvárni a nyereségrészesedés osztását. Év közben is lehrt abból jutalomra fordítani. Az általános - érdeklődést kiváltó minisztertanácsi határozat is kimondja: év közben is fizethető a részesedési alapból jutalom. (Kétszer ad, aki gyorsan ad.) A Munkaügyi Minisztérium most nyilvánosságra hozott irányelveiben követendő példaként említik azokat a vállalatokat, ahol az igazgató a jutalmazási jogot átruházza a kisebb részlegek vezetőire. Akár a művezetőkre is. Csekkfüzetet ad nekik, melyből 100—200 forintos utalványokat adhat a kiemelkedően jól dolgozóknak és azt a dolgozók azonnal beválthatják a pénztárnál. Külön figyelmet érdemel az Országos Gumiipari Vállalat módszere. Itt már ez év elejétől rendszeresítették a „jutalorhcsekkeket“. Kiemelkedő teljesítmény után a munkások 500—1000 forint értéky részjegyet kaptak. Kizárólag a fizikai munkások jutalmazására használták ezt a formát. Az 1969 évben kiosztott „részjegyek” értéke elérte a 4 milliót! A kezdeményezésben élénk részt vett a Nyíregyházi Gumigyár ^s. Már 1967 előtt is voltak ilyenféle utalványok a szabolcsi üzemben. Például a hulladékgyűjtés után még az ómechanizmusban is pár száz forintos vásárlási utalványt kaptak a hulladék anyag értékesítésében élenjáró dolgozók. (Nyilván azért vásárlási utalványt, hogy valóban hasznos dologra költsék.) Körülbelül 10 ezer forintos volt egy-egy ilyen akció jutalomkerete. Amiről most van szó. abban is megelőzték, dz irányelveket a gumigyáriak. Még 1967- ben indult az úgynevezett „százleveles” mozgalom. Száz levél volt előre megfogalmazva, tartalma szerint a vezérigazgató megjutalmazott egy munkást. Csak a nevet és az összeget kellett kitölteni. Jó * és hatásos volt ez is, mindösz- sze az volt a hátránya, hogy minden esetben fel kellett terjeszteni a fővárosba^ székelő vezérigazgatónak és így kissé nehézkes volt. Hiszen a „vezér” úgyis jóváhagyta minden esetben a nyíregyháziak döntőkét. Ök tudják, kit kell jutalmazni. Akkor meg minek felterjeszteni? Az új mechanizmus előkészítésével egyidőben, már 1968- ban a nyíregyházi gyáregység áttért forma szerint is az önállóságra a jutalmazásban. A gyáregységvezetők felhatalmazást kaptak, hogy a nyereségalapból bizonyos keretek között azonnal jutalmazhassanak. Ez úgy történt — és történik jelenleg is —. hogy a kiváló teljesítményt nyújtó munkás kap egy utalványt. mondjuk 500 forintról. Ez már az ő nyereségrészesedése. illetve a plusz hozzá. Ha csak 2 fillért kapnak a többiek, ő akkor is megkapja osztáskor az 500 forintját, számíthat rá. Ha nagyobb összeget osztanak, jutalomutalványa a plusz, ezenkívül ugyanúgy részesedik a nyereségből, mint a többiek. És még valamit. Gondoltak arra is, hogy a dolgozónak jó lenne azonnal a pénz. Mondjuk családi házat épít, nagyobb bevásárlásai vannak. A szakszervezet indokolt esetben előleget folyósít a jutalomutalványra Többen éltek is már ezzel a lehetőséggel. És senki sem irigykedik rájuk. Nem mondják. azt. hogy fogy a nyereség. A jutalmazás nyilvános és ez biztosítja, hogy igazságos. Mindenki tudja, hogy a megjutalmazott rászolgált a jutalomra. És mindenkinek nyitva a lehetőség, hogy utalványt, akár többet is szerezzen. Az egész elgondolásban az az újszerű, hogy amíg a nyereségosztás évente csak egyszer ösztönzött, osztás körül terelte a figyelmet arra, hogy a vállalat érdeke a dolgozó érdeke is, addig az utalványrendszer ezt a gondolatot évente több százszor felszínre veti, állandóan ébren tartja. Éppen ezért egy év közben kiosztott jutalom sokszorosan hatásosabb, mint az elmúlt év után áprilisban megkapott hasonló ösz- szeg. G. N. Z. A budai várhegy török Időkből származó kazamatáiban a TIT idegenvezetői manapsag sok mindent elmondanak az érdeklődőknek. A sziklákba vájt folyosók romantikus történetei közben azonban teljesen elfeledkeznek arról, hogy említést tegyenek „költői pályafutásomról”, amely itt kezdődött, hogy majd egy mű megszületése után itt is érjen véget, néhány perc alatt. Mindez pontosan 25 évvel ezelőtt történt, 1944 december 31-én, az elsejére virradó éjjelen. Az ostrom idején egy csasztuska került ki toliam alól. Vaskos volt a kézirat, hiszen 47, pincébe összezárt embert kellett megénekelni, különböző figurákat. Ez volt a szilveszteri műsor, az egyetlen ünnepi aktus a szarazbabfőzeléken kívül. Sokak szerint a babfőzelék jobb volt a rigmusnál, és akkor jóllehet mennydör- .gött, de az nem a kritikusoktól volt. hanem az ágyuk tói, amelyek jobban célba találtak, mint sok műitész bírálata. Szorongtunk, féltünk ott a sziklafolyosók rengetegében, mégis valami megrögzött reflex arra késztetett. hogy elbúcsúzzunk az óévtől, esetleg az élettől Is Kesernyés, fanyar sírva vlgadás volt ez, egybekény- szerített felnőttek és gyerekek tragikomikus erőlködése. Ilyen légkörben született a csasztuska, 47 emberről, akik közül ma visszaidézek egy-kettőt. Hogy kik voltak ők? Hogy miért érdemes erről beszélni? Nos, nem történelmi emléket akarok nekik állítani. E néhány sor talán arra jó, hogy felidézzen egy feledhetetlen szilvesztert, az 1944—45-ös sorsforduló előestéjének minden ellentmondásával, már-már svejki világával. Az egyik megénekelt személy egy nyíregyházi ügyvéd volt. Ma valahol a Dunántúlon közjegyző, magános, idős ember. Akkor két gyermekét dajkálta, és messzi ciszternákból mindenkinél szorgosabban hordta a vizet, hogy csecsemőjét megfürdesse. Esetlen mackós alakja volt, és kislányát ölében tartva a nemzetközi jogon elmélkedett, mert mi mást is csinálhatott egy jogász a németek által terrorizált Vár pincéjében? Csák túlélni — ez mozgatta őt is, és közben nem félt kimondani a mackók naivitásával, hogy várja az oroszokat. A volt Szilágy megyei főispán, aki tudj’ isten hogyan vetődött a pincébe, tisztségeket osztogatott, általa meglévőnek hitt hivatali hatalommal. Tisztséget, de kinek? Bajban volt Borbély úr, hiszen ha jól körülnézett, neki ugyancsak gyanús volt a társaság. Volt ott menekült szerb partizán, hamis papírral bújkáló zsidó patikus, ott volt Mann- cheim Mariska néni, aki a 30-as években a rádióban minden héten kétszer mesét mondott a gyerekeknek. Ez a -főispán urat nem zavarta, keresgélt kádereket, majdani vármegyéié számára. L. István, aki ma a magyar mérnöktársadalom egyik kiválósága adta a tippet, hogy néhány sorral gázoljak bele a főispán úr fene nagy önérzetébe. A két sorra még ma is emlékezem: l „Megyét szervez a fpispán, bunker minden földje, Alkalmazott nála pincénk minden ura, hölgye”. Több, mint 300 soros ver- sezetemben szó esett a feledhetetlen Feszty Masa néniről, aki sokat beszélt nekünk fiáról, s közben félve ült a ládán, melyben értékes és pótolhatatlan rajzok voltak, Feszty Árpád keze- vonásai. Imi kellett Antal páterről, a pincék papjáról, akiről mindenki tudta, hogy míg hóna alatt a kis oltárkővel bunkerról bunkerra jár, pontos stratégiai helyzetképet rajzol a németek csődjéről. Isteni sugallattal jósolt, ami nem is volt olyan nehéz akkoriban, hiszen csak ki kellett nézni a Bástyasétányon, s máris látni lehetett, hogy szűkül a gyűrű a németek körül. Gyatra kis pilács világított csupán a papíromra, de amikor fel-felnéztem olvasás közben, láttam a szemeket, a soha nem feledhető tekinteteket. A lógós . katonáét, aki egy nagy szőnyegbe csavartan aludt a sorba állított ágyak ^fejrészénél; a riadt szabadkai menekülUj ház a Tavasz utca végén — avagy: a segítség felemelő példája Vagy kalló ban A ház, amelybe meg csak nemrég költözött be az öttagú család, ott áll a Tavasz utca végén. Kívül még vakolatlan, de beton az alapja. Pala a teteje, s lépcső visz fel a földszintre. Az OTP 140 ezerre becsülte a kétszoba összkomfortos tömblakást. A szomszédok azt mondják: megéri az a kettőt is... A jó lakásoknak Nagykállóban is megvan az értéke. Bogdán Józsefék lakását többé nem' veszi el a belvíz... Benn az előszobából nyíló ebédlőnek kinevezett konyhában a háziasszony — Bog dánné — fogad. Nemsokára jön a férj. aztán a 12 éves Józsika, a l°gnagyobbik gyerek is megérkezik az iskolából. — Mind a három fiú — újságolja az apa. — Lacika nyolc, Pisti hétéves. Hurcolkodás éjszaka Délidő van. A jelenleg még főzőfülkének használt fürdőszobában, hagyományos fűtésű tűzhelyen fő az ebéd. ínycsiklandó illatok keringenek a levegőben. — Gáztűzhely is van — mutatja Bogdánná — csak most elvitték a palackot. Körbe kalauzolnak az új lakásban. Megmutogatják a családi fészek minden jelentős berendezését. Belül a falak már fehérre meszelve. A tét, aki áÜandan szűzdohányt vágott életlen bics-, kájával; a kis zeneművésze- tis lányét, aki időnként eleltűnt esténként egy barlangkanyarba, hogy megvárja, míg valaki utánaosor egy lopott szerelmes percért. Távoli altlkok már ök. Van, akivel találkoztam azóta is, de alig ismertem meg. Ott volt például Guthy Laci, aki az ágyúzás és ostrom észbontó zajában, a pusztítás és öldöklés heka- tombájában önfeledten nézte szemüvegével papírját, amelyre kis városok és házak esetlen képét rajzolgat- ta, sok fával, virággal, parkkal. Ma már meglett férfi, szorgos rajzoló, amolyan becsületes kisember, aki talán ott tanulta meg, hogy mit jelent hasznos emberré válni. A síró asszonyok ma többnyire nagymamák, a gyerekek felnőttek. A pince ahol egykor 47 ágy, prices sorakozott, ma idegenforgalmi látványosság. Aki mutogatja, talán nem is sejti, kavargó emberi életek izgalmas színhelye volt, alig egy negyedszázada. A kazamatákban vertek ágyon német őrjáratot, a csepegő falu pincékben gyermekek születtek, sebesültek jajgattak, álmatlan álommal aludtak, és még szilvesztereztek is 25 ' évvel ezelőtt. Volt humora, volt tragikuma, élet volt, ellentmondásokkal teli, t de élet. pinceélet S e szilveszter után még hat hétnek kellett' eltelni, míg kijöttünk a világosra. Lélegezni, és készülni az új boMog új évekre... Bürget Lajos festéssel még várnak. Hadd ülepedjen az épület. Az egyik szoba még padlózatban. arra már nem tellett az idén. A másik szoba viszont szépen berendezve, meghitt, barátságos része az új otthonnak Cserépkályha, függöny, szőnyeg... Az ebédlőben is cserépkályha ontja a meleget. S itt kapott helyet a rádió és a mosógép, is. A régi lakás felől érdeklődöm, amit a belvíz miatt kellett lebontani, — Tulajdonképpen nem is volt az már lakásnak megfelelő — magyarázza a feleség. — Alap nélküli, földes. egyszoba, konyha. A teteje szalma. Még speiz sem volt* A férj mosolyogva folytatja. — Egyszer éjjel felkelt a feleségem és azt kérdi tőlem: „Te nem ázol?” „Nem” — felelem. „Mert én igen.” Aztán a szoba másik részére hureolkodtunk. Hiába csináltattam meg a tetőt, nem volt az jó sohasem... Szalma volt az továbbra is... Jöttek a munkatársak — .Előbb úgy gondoltuk, hogy hozzátoldunk a régi épülethez és új tetőt rakunk rá. De a falak is feláztak, el kellett bontani az egészet. Féltünk tőle. hiszen nem volt pénzünk ilyen nagy építkezéshez... Májusban mégis megkezdték az öreg ház elbontását. Az új építéséhez az OTP-tői kaptak 50 ezer- forint hitelt. Hozzátették a 7000 sajátjukat. az asszony édesapja és a gépjavító — ahol Bogdán József dolgozik — 10—10 ezret kölcsönzött. Segítség nélkül azonban nehezen lett volna kész a lakás. A munkahely ismét jelentkezett. A gépjavító' szocialista üzemrészének dolgozói szinte kötelességüknek tekintették, hogy segítsenek az ott dolgozó családfőn. December 29-én és 30-án került 'megrendezésre a középiskolák ifivezetőinek megyei konferenciája Nyíregyházán, az úttörőházban. A megnyitó beszédet Halász András megyei úttörőtitkár tartotta, majd Bicskei Vilma, a városi ifiklub titkára mondja el vitaindító beszámolóját. Beszélt az eddig elért eredményekről és felvetette a problémákat. Ezután a járási és városi küldöttek mondták el hozzászólásaikat. Délután szekcióülésekre került sor, ahol a felvetett problémákat vitatták meg Négy szekció működött. Foglalkoztak az ifivezetők munkájával.- beilleszkedésével az úttörőcsapatba, a képzésekről és az Ifiklubok szervezésének feladataival. Az egész napos előadás után műsoros klubestre került sor a városi ifiklub rendezéséHogy hányán es mennyit dolgoztak, amíg tető alá került az épület, azt nehéz most utólag lemérni. Csak néhány nevet emiffc, ákik éppen eszébe jutnsk: — Diószegi, Bojtos. Székely, Szilvási, Tóth. bírói Diósi, Mata, Mosoly go. Nyeste és még nagyon sokan. Idegenek is, akik.' ele még a nevére sem emlékszem... , Nem is tudom. >o- gyan há’iíljam meg. Az igazgatótól kezdve az egyszerű segédmunkásig. Jöttek és ^ dolgozlak... A sógor) említi. akinek annak idején a faifelhúzás 18 ezerbe került. Nekik ezerből kitellett. Az alapozásnál 8 ezer forintot spóroltak meg így, segítséggel. A családnak ez volt az első, igazi karácsonya. Egyméteresnél __ nagyobb fenyő még sohasem volt. Nem is fért volna el a régi lakásban. Most 180 centist akartak, de csak 140-est kaptak. Csokis szaloncukor. Meg csoko Iádéból készült díszek. Ez is először. Még a levegő is más... A legkisebbik fiú mindenáron tévét akar. Majd jövőre. Januárban Bogdánnét állással bíztatják a bőrdíszműnél. Majd abból összespórolják. A férj is jobban keres már, mióta az Ikarusnak dolgozik a gépjavító állomás. Úgy tervezik, szakmát tanul, tovább képezi magát. Most már itthon',1‘a háa körül is kevesebb a - munka, jobban telik az idejéből. A pénzre meg szükség van. Vakolni kell a külső részt, be kell rendezni a fürdőszobát is... — Más ebben a lakásban még a levegő is — mondja meggyőződéssel búcsúzáskor Bogdán József. — Csak az tudja ezt igazán értékelni, aki olyanban lakott, mint a mienk volt. Azt mondom, akj nekem segített és szüksége van a viszonzásra, csak szóljon. Még vasárnap is hiv- ,hat... Tóth Árpád i ben. Először tréfás vetélkedőn vettek részt a fiatalok, majd játék és tánc következett. A konferencia második napja szekcióülésekkel kezdődött. Valamennyi résztvevő aktívan bekapcsolódott a vitába. Később játéktanulás következett. Délelőtt 11 órakor került sor a konferencia tapasztalatainak összefoglalására. A szekciók titkárai számoltak be munkajukróL Többek között felvetődött, hogy kevés az ifiklub, valamint nem elég széles körűek a vezetőképző táborok. A kétnapos konferencia eredményes volt, a fiatalok sok hasznos módszerrel ismerkedtek meg, amelyeket majd felhasználhatnak az úttörőcsapatoknál. Raducziner Zsuzsa OLVASÓNK ÍRIA: Középiskolák ífivezetoinek megyei konferenciája Nyíregyházán Szilveszteri emlék — 1944
