Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

TMS (Teeemíter 14. SELET-MAGYARORSZAG 3. o!«faf Versenyt a vevőért Lassanként nemcsak az üz­letet kell megjegyezni Nyír­egyházán, hanem azt is, hogy kié az, vagyis ki üzemelteti. Hogy a cipöbolt a Szabolcs Cipőgyáré, vagy a borozó a MÁP-é, a kenyérpavilon a sütőiparé... S így tovább. Ha átgondoljuk, lassanként szinte minden szakmában ki­alakul valamiféle többszek­torú kereskedelmi szerkezet a városban. S ez mind — vagy döntő részben — az utóbbi két évben. Sokan éltek az új irányítási rendszer adta le- * hetőségekkel, s „betörtek” a korábban tilalmas helyekre. Kialakultak a szakmai ellen­lábasok. Az iparcikkben a meglévő Centrum Áruház és az Iparcikk Kisker mellett a szövetkezeti áruház, a gyári cipöbolt, a modellház; az élelmiszerben a szakke­reskedelem, a MEK, a sütő­éi tejipar, az állami gazda­ságok (legújabban!), — s a tsz-ek Mellettük lehetősé­get kaptak a „maszekok” is, főként az ellátatlan területe­ken. de még a központban is. Verseny alakalt ki a vá­ros kereskedelmében? Nein, azt még mindez nem jelenti. Versenyről csak túl­kínálat esetén beszélhetünk, Nyíregyházán pedig alulki- nalat van. Magyarán na­gyobb a kereslet, mint a kí­nálat, mert kicsiny a keres­kedelmi hálózat és kévés az áru. (Most ezek okait nem boncoljuk). Kialakult azonban a több- szektorúság, s már ez a tény pozitív, léte föltétlenül javítja a kínálat, vagyis a vevő helyzetét. Kialakulásá­nak gyorsasága ugyancsak fi­gyelemre méltó. Nem szabad mégsem elfeledkeznünk ar­ról, hogy a város kereskedel­mének tényleges helyzetén idáig alig változtatott Leg- nagyobb hatása a két — a szövetkezeti és a Csemege _ áruháznak volt. Ha tehát kezdetnek tekintjük, s biz­tató a folytatás is — akkor föltétlenül hoz a kővetkező években javulást az „ellen­lábasok" lete a piacon, to­vábbi fejlődés várható, hi­szen nemsokára nyit a szö­vetkezeti étterem es újabb áruház is épül. Van azonban néhány olyan tényező is, amelyek óvatosságra késztetnek min­den jósolgatót. A termelő üzemek például nem „lelkesednek” új üzlet nyitásáért. Vagy inkább nyitnának, ha kapnak helyi­séget. Helyiség pedig nincs, építeni kellene. Ennyire vi­szont az üzemek nincsenek rászorulva a saját boltra. Ügy néz ki, mintha ők gya­korolnának kegyet a város­sal szemben, ha termékeiket közvetlenül árusítanák. (Re­méljük, hogy az ilyen szem­léletnek alapot adó vállalati tartalékok a közeljövőben gyorsan fogyni kezdenek, és valóban minden üzlet számí­tani fcg az iparnak.) Nem nagy az érdeklődés a tsz-ek vezetőiben sem az üzletnyitásra. Erre az utób­bi időben számtalan kezde- ménvezés történt, de a leg­több esetben közömbösséggel találkozott. A tsz-üzletekben különö­sen kiütközik a kereskedel­mi tapasztalatok hiánya. (Nem mondható el ez a sé- nyőiekre: a bérbe kapott pavilont albérletbe • adták a MÉK-nek, noha a tanács azért vette el a MÉK-től, mert raktárnak használta. Most a sényőiektől kellvisz- szavenni, mert ez a „keres­kedelem” nem megoldás.) A tapasztalatok mellett sok­szor az áru ís hiányzik. Többször rontotta az ellá­tás színvonalát a termelő belépése. Indokoltnak látszik a sütőipar saját árusítása, de ideiglenes pavilonjaiban kulturált kereskedelemről nem lehet szó. (Az más, hogy itt friss és jó kenyeret kap a vevő.) A nyíregyházi vá­sárló akkor járna igazán Jól, ha a sütőipar a kereskedel­mi tevékenységgel szerzett többlet nyereségéből korsze­rű üzletek nyitását is szor­galmazná. A helyzet — amit kezdet­nek tekintettünk — biztató, de folytatni kell, mert a ve­vő szeretné, ha az ő ke­gyeiért küzdenének a külön­böző kereskedők, s nem ne­ki kellene keresni az eladók jóindulatát K. I Szabolcs egyik legszegényebb faluja volt Megvan a havi háromezer Tsz-gazdák véleménye Kállósemj énből Kállósemjén és környékének egykor mindenható ura Sza­bolcs egyik legszegényebb faluját hagyta maga után. Az azóta eltelt idő nagy vál­tozásának tanúja a falu né­pe. Csak az az egy is, hogy a semjéni Uj Élet Termelő­szövetkezet múlt évi gazdál­kodása eredményeként az országos verseny kis gazda­ságok kategóriájában har­madik helyezést ért el. „Ki­váló termelőszövetkezeti gazdaság” feliratos minisz­tertanácsi vándorzászlót ka­pott, 80 ezer forint „mellé­kessel.” Az egy tagra jutó átlagkereset 85 900 forintra alakult. Székely György el­nök szerint az idei eredmé­nyek még jobbak, a közös to­vább gyarapodott, s teljes bizalommal tekintenek a hol­nap elé. De mit tud, érez és iga­zol mindebből a tagság? Mi­lyennek ítéli saját helyze­tét? Az elnök kívánsága ez: dolgoznak szép számmal a dohány szál Utasok előkészí­tésén, meg más tagok Is megtalálhatók, mondják el ők a véleményüket. Ebben maradtunk. ,,Könnyebben, biztosun vagyunk“ Tardik János: Kilenc éve vagyok a . szövetkezemen. Hat gyermeket neveltünk fel a feleségemmel tisztessé­gesen. Van belőlük katona­tiszt, pártmunkás, könyve­lő... fiatal korukban itt dolgoztak ők is. Most már csak a feleségemmel va­gyunk. Könnyebben bizto­sabban, mint bál-mikor... A vezetőség és tagság kölcsö­nösen megérti egymást. Mondhatni, a legkisebb problémát is együtt intézzük el. A pénzért jól megdolgo­zunk, szépen is jön hozzánk. Aztán kellő helyre tesszük, hasznos befektetésbe. Ügy tu­dom, idén értékes tehénistálló, jó sertésfiaztató, tűzi víztá­roló épült a gazdaságunk­ban. Tovább gyarapítottuk gépparkunkat. Mind ez kell és ... a mienk. „Ha a kereset jó...“ Plaha Jánosné; Tizenhét éve dolgozom a szövetkezet­ben. Mint növényápoló. Fér­jem eljár Miskolcra, útépítés­hez. De az az igazság, én jó­val több tiszta keresettel va­gyok, mint ő. Csupán az en­nek a variációja — neve­ti el magát —•. hogy a fér­jem kéthetenként, hoz pénzt., én pedig havonta kapom az előleget. Így sosem üres a pénztárcánk. Kell is ez. Há­rom gyerek még velünk van. Idősebb lányunk egy éve ment férjhez. Már előre megvettük neki a bútort, a stuürungot. Idei keresetünk­ből férjes lányomnak taka­ros lakást vásároltunk. A második lányunk is odanött már, hogy velem dolgozhat a közösben. így még köny- nyejjb. Nem is hiszem, hogy a férjem sokáig járjon el. Hogy általában a szövet­kezet, meg a vezetés? Ha munka van, kereset van, a vezetés is csak jó lehet. „Ötödmat*ammal..." Kovács Istvánná: Én, a férjem, két fiam, a lányom, vagyis hogy ötödmagammal járok közös munkába. Ugyanis a növénytermesz­tés családi művelésben van. A dolgozó családtagok is megkapják a járó munkaegy­séget. Ezért van olyan igye­kezet. Ha valamilyen mun­kára ötven dolgozó kellene, megyünk százötvenen. De­hogy hagyják itt a falut a mi fiataljaink. Például, a családomról: idén építettünk egy nagyon szép, üvegveran- dás új házat. Ami pedig a keresetünket illeti? Tavaly nyolcszázti zenöt munkaegy­séget teljesítettünk. Zár­számadáskor meglesz hu- szonöt-harmincezer forint a borítékunkban ... „Rakodóként kezdtem“ Kontos István: Hatvan­négyben léptem az Üj Élet­be. Azelőtt eljártam az ipar ba, messzire: De nem bántam az itthon maradást. Megta­láljuk a számításunkat. Bár igaz, rakodó beosztásba kezdtem. Ma meg már trak­toros vagyok. Mit mondjak? Nem tudom, mások dicse­kednek-e. Én azt teszem. Szépen keresgetek. Tavaly havi átlagban kijött négye­zerháromszáz forint. Idén még... biztosan jön hozzá. Érdemes jól dolgozni. No meg hát, azt se hallgatha­tom el — az új házat. Sza­porodunk, mint a gomba. Idén fejeztem be az építését. Ügy megadnának érte száz­ezret, mint fillért... Mun­kámmal kapcsolatban sem tudok panaszkodni. Ügy irá­nyít, szervez a szakvezetés, hogy minden alkalmas idő­ben van mit csinálnom. Jó az üzemanyagellátás. Ha pe­dig javítani kell, az éjsza­kát sem sajnáljuk rá. Én ennyit mondhatok. * Minden bizonnyal őszinte szavak. Nincs szükség indo­kolatlan hencegésre, nagyot- mondásra. De tisztán érző­dik: ott tartanak, hogy rar gaszkodni tudnak közös gaz­dasagukhoz, a közösségi mun­kához, élethez. Megismerték, rátaláltak önmagukra. Asztalos Bálint LAPSZÉLEN Levél pártmunka ügyben Legutóbb egy szokatlan. de figyelemreme,,ú levélről szereztem tudomás l. A MÁV záhonyi pari oizottsá- gának titkára írta. Párt­munka ügyélen. Záhony, ez a hatalmas üzem negyvennyolc község­ből várja mindennap a munkasokat. Több ezer ember dolgozik a vágányok között, az átrakókon, a gé­peken. mozdonyokon. Haj­nalban érkeznek, este in­dulnak haza. Közöttük, sok a párttag- Hosszú idi n problémát okozod, hogyan adjanak pártmvnkát <y be­járó párttagoknak? A pártbizottság titkára leveleit írt 4% község Párt- alapszervezeti vezetőségé­nek. s kérte, hogy az ott lakó, de vilvk dolgozd párttagokat bízzak n-'P pártmunkával, s erről tá­jékoztassák a pártbizott­ságot. Igaz, nem mind a pár talap szarv e ~ el válaszolt a levélre. De akik ír '• közölték, hogy számítrn t az illető párttagok munká­jára. Ezek között van olyan levél, amelyben ' lik. hogy a bemró váRn- keselő felelősséggel re-zt munkáját mint propagan­dista, reszt vesz a pária- tatásban. Akad olyan is. amelyben arról tudósit a ; a pártbizottság titkárát., hogy nem is találkoztak az illető párttaggal. Hogy mire volt jó ez * levélt? Arra is, hogy ióv « pártbizottság tudta: akad­nak még olyan párttagok a bejárók között, akik sem Záhonyban a munkahe­lyükön, sem a lakhelyükön nem végeznek pirtmunkát. Velük beszélgetnek. A párttagok látják, nem kö­zömbös a pártbizottságnak, hogy teóékenyked nek-e, vagy sem. Figyelemreméltó a párt- bizottságnak ez a módsze­re. Mert nem egyedüli olyan üzem a záhonyi MÁV, amely sok-sok bejá­ró munkást, közöttük párt­tagokat foglalkoztat, akik közül nem kevesen el is várják. hogy számítsanak munkájukra, csak éppen <* módját nem találják meg, hogyan. Ez is a törődés egyik formája. F. K. „%Az ezeréves per eldőlt..." SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 21. Proletárdiktatúra A 31 éves Kiss Roland nem a törvényhatósági bi­zottságnak mutatkozik be, h ;nem a népnek a Búza léid nagygyűlésen. Kommunista ihletésű beszédében. ame­lyet mintegy ÍZ 000 ember eiőtt mond el, leszögezi: „Tisztelt EJytársaim! Ami­kor azt látjátok, hogy eb­ben az országban még nincs tiszta munkásuralom, ak­kor legvetek belátással, vár­jatok nem hosszú de rövid ioeig. addig, amíg a ti ural­matok a maga teljességét el nem éri. Minden lépésünk­kel arra kell törekednünk, hogy a régj bürokráciát. a régi grófi uralmat a dol­gozó munkás nép uralmá­nak kell felváltania. Ehhez az első lépés az, hogy föld­höz jusson az, aki megműve­li. ... Egy embert nem il­lethet meg tízezer hold föld. ... |hanem az államkö- zosséget. ... És ez az állam­közösség majd gondoskodik arról, hogy a földből és a termelő eszközből annak jusson, akit a munkája után megillet.” Kitér még be­szédében a régi államgépezet szétzúzásának, a proletár- diktatúra életbe léptetésének az ellenforradalom hatalmi eszközökkel történő letöré­sének szükségességére. Erinek a beszédnek szellemében kezdi meg munkáját is: már március 14-én rendele­tet ad kJ a főszolgabíráknak, hogy addig is, amíg a föld­osztás elkezdődik, megmun­kálásra osztassák szét a föl­det de nem harmadába, hanem legalább felesbe Ugyanezen a napon a Nyír- vidék arról tudósít, hogy Polgáron és környékén a fökáptalani birtokon a 48 tagú birtokrendező tanács Kazár István elnöklete alatt megkezdi a munkát, 20 holdas parcellákat osztanak a nincs­teleneknek és közben nagy legelőket is hagyna^, hogy fellendítsék az állattenyész­tést. A hatalmas területen 5—6 új község alapítását is tervezik. „A polgári nép az­zal a tervvel is foglalkozik, hogy a hatalmas birtoktest megfelelő részein nagy me­zőgazdasági gyáripart léte­sít” A Szociáldemokrata Párt nyíregyházi szervezete erő­teljesen sürgeti a földosztás megkezdését Mint a föld­művelésügyi miniszterhez írt előterjesztesében olvasható: „téves az a nézet, hogy Sza­bolcsban nincs íöldéhség. Rá kell mutatnunk ezzel egy- időben egy altalános, me- gyeszerle uralkodó lényre, arra, hogy Szabolcs föld­munkásai a tavaszi munkát fölvenni nem akarják, mert a birtokosok a régi bér és természetbeni feltételek mel­lett akarjál? a munkásokat foglalkoztatni, ... A gazda­sági munkás sztrájkokat, melyek napról napra ismét­lődnek aiig-alig bírjuk lo­kalizálni.” Ezért sürgetik a földosztást es „meri ellen­kező esetben anarchia elé nézünk, melyet akkor fé­kezni nem lesz lehetséges”. A földosztás azonban nem egyértelműen követelése sem a Szociáldemokrata Párt­nak, sem a kommunistáknak. A nagybirtokok államosításá­ról szóló téves nézet helyet kapott már Kiss Roland bemutatkozó beszédében is, március 20-án pedig a Nyír- vidékben Pisszer János „KOMMUNIZÁLÁS” cím­mel a nagybirtokok állami kezeléséről, közös, megmun­kálásáról, állami gazdaságok. szövetkezetek azonnali létre­hozásáról ír. A közhatalom kérdésében Kiss Roland jelentős lé­pést tesz előre. A Nyírvidék .március 22-én közli, hogy a Murányi által kinevezett néptanács helyett — amely­nek munkáját nem kívána­tos összetétele miatt a Szo­ciáldemokrata Párt a Fe­minista Egyesület és a Pol­gári Radikális Párt meg­akadályozta — új néptaná­csot nevez ki a demokrati­kus szervezetek és pártok kívánságának megfelelően. Az új néptanács tagjai: Be­regi Sándor. Kazimir Ká­roly, dr. Lakatos Imre, Strie­ker Jenő, Simonies József. Zujácz András, Répánszky János, dr. Schon Viktor, Gá­bor Artur, dr. Krómy Ká­roly. Groák Ödönné es Sztempák Mária. (Legtöbb jük később, a proletárdikta­túra rövid idöszakáben a tanács tagja lesz.) A munkásosztály hutaiam­ra jutásának híre március 22-én érkezik el Szebolcsba. A Nyírvidék március; 23-án kiáltványt közöl a hatalom- átvételről; hirt a Földműve­lő—■Szegények Tanácsának megalakulásáról; a Szociál­demokrata Párt, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja nyíregyházi szervezetének közös gyűléséről, amelyen a KMP részéről Szamuely György és Körösi Jenő szó­lalnak föl. Közli az új ha­talmi szerv, ■ direktórium névsorát, amelynek elnöke Kiss Roland, tagjai Kazimir Károly, Beregi Sándor, Schmidt Mihály és Farkas János. Az újjárendeződés nagy munkájában a Szabolcs me­gyei direktórium rendelete a földről március 29-én je­lenik meg a Nyírvidékben. Az állami nagybirtok és az azonnali szövetkezetesítés tévés gondolata most már élesen jelenik meg a rende­letben: „1. A kis és kisebb középbirtokok a mai ma­gángazdálkodás keretein be­lül meghagyhatok, de csak abban az esetben, ha azokat gazdáik tényleg megműve­lik. 2. A nagybirtokok minden élő és holt felszere­léssel, osztatlanul, termelő- szövetkezetek alakjában a gazdasági cselédek és nap­számosok által átveendők. (Vezetésére) amennyiben a földműves proletariátus be­leegyezik, a volt földbirto­kos, vagy gazdatiszt alkal­mazandó. A szakértő vezető mellé azonban proletár ellen­őrző bizottság szervezendő. ... 3. Aid nem dolgozik, el­veszti a földhöz való min­den jogát. 4. A folyamatban lévő földosztási akció tapin­tatosan és a szövetkezeti eszme áPandó propagálása mellett beszüntetendő.” ... Április 3-án azután meg­kezdődik a „szocialista gaz­datisztek (!) szervezkedése”. Ugyanekkor a város igen kedvező feltételek mellett Benkő András tanfelügyelő­nek 6 hold földet biztosít nemesített gabonavetőimg termelésére; a felmerülő azonnali szükségletek kielé­gítésére pedig kiosztják a terménykereskedőknél le­foglalt vetőmagkészleteket. Bár a románok a szom­szédban vannak és állandó­an megszállással fenyegetik az egész Nyírséget, április 13-án megtartják a tanács- választásokat. Nyíregyházán 77 tanácstagot választanak, azonkívül 18 katona-tanács­tagot kooptálnak a polgári tanácsba. A tanácstagok kö­zül 20 földmunkás, 2 föld­munkásnő. A földtermelési bizottság tagjaivá választják Hastily Jánost, Siska Mi­hályt és Varga Lajost- Áp­rilis 18-án megválasztják a járási tanácsok tagjait is. A teljes megyei szervezet kialakítására azonban nem kerülhet sor. 1919. ápr. 29. A Nyírvidék nagybetűs címe: ..A ROMÁN CSAPATOK BEVONULÁSA NYÍREGYHÁZÁRA”. A lap tele van a román parancs­nokság rendeletéivel, ame­lyek fő gondolata: minden rendelkezés, amelyet a Ta­nácsköztársaság vezetői hoztak, érvénytelen. Ezzel Nyíregyházán és a Nyírség­ben a szegényparasztság öt­hetes reményét letöri a ro­mán bojárok hadserege.­(Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom