Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-12 / 288. szám
XXVI. EVFOLTAM. 288. SZÁM ÄRA 80 FILLÉR 1969. DECEMBER 12. PÉNTEK LAPUNK TARTALMÁBÓL« A nsgykállói Krúdy Színpad krónikája (5. oldal) A rádió és a televízió heti műsora (4. oldal) Bemutatjuk a Nyíregyházi Petőfi női röplabda bajnokcsapatát (7. oldal) Költségvetési vita az országgyűlésen Csütörtökön délelőtt az országgyűlés folytatta az 1970. évi állami költségvetésről szóló vitáját Részt vett az ülésen Losoncai. Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Foclc Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd elsőnek Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Biszku elvtárs beszéde Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tágja, a Központi Bizottság titkára felszólalt a parlament ülésszakának második napján a költségvetési törvényjavaslat vitájában. (Bozsán Endre leivétele) Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A kormány jelentését népgazdaságunk helyzetéről és a jövő évi gazdasági feladatokról, valamint javaslatát a pénzügyi költségvetésre megfelelőnek tartom és elfogadom. A pénzügyminiszter beszámolója híven tükrözte az ország gazdasági helyzetét. A kétségtelenül jelentős eredmények mellett gondjainkról is kendőzetlenül szólott. A jövő- évre tervezett feladatok pedig megfelelnek fejlődésünk követelményeinek. Gazdasági haladásunk belső és nemzetközi ielcéte- iei adottak. Most arra van szükség, hogy helyzetünket, problémáinkat. tennivalóinkat a párt Központi Bizottsága által kidolgozott politikai értékelés alapján mérlegeljük és feladatainkat közös erővel valóra váltsuk. A nép aktív támogatásával Különösen nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a felelősök minden szinten azonos álláspontot és helyzetértékelést képviseljenek, hogy a munkások és a parasztság, egész dolgozó népünk velünk együtt, azonosan és egységesen ítélje meg gazdasági helyzetünket, az előttünk álló feladatokat. Nem csak azért, mert a nép az ország gazdája — vagy ahogyan jellemezni szoktuk — „a nép a mi munkaadónk.” Szükséges ez a szót- értés azért is, mert töretlen haladásunknak, úgy mint eddig, a jövőben is a legfontosabb biztosítéka a szoros egység a dolgozók széles rétegeivel és a nép közvetlen, cselekvő részvétele, támogatása feladataink elvégzésében. A néppel való szoros kapcsolat volt és marad a párt politikájának egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen ismérve. Kedves elvtársak! A Központi Bizottság legutóbbi ülésén joggal állapította meg, hogy a reform jól szolgálja a IX. kongresszuson elfogadott gazdaság- politikai céljainkat és hatására a gazdasági élet főbb területein kedvező folyamatok indultak meg. Sok jó kezdeményezés születik új, korszerű termékek gyártására, a technológia fejlesztésére, a vállalatok jobb együttműködésére. A feladat most az — állapította meg a Központi Bizottság —, hogy a „reform alapelveit még következetesebben kell érvényesíteni, a végrehajtás során jelentkező problémákat idejében meg kell oldani, az esetenként előforduló hibákat ki kell küszöbölni.’' Gazdasági fejlődésünk mostani időszakára pártunk IX. kongresszusa kettős feladatot határozott meg: a harmadik ötéves terv végrehajtását és az új gazdasági mechanizmus bevezetését. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy mindkét feladatot sikeresen teljesítjük: „Népgazdaságunk a terv szerint arányosan fejlődik, a gazdasági reform megfelelően szolgálja gazdasági, politikai céljainkat.” Az itt elhangzott pénzügyminiszteri beszámoló sokoldalúan és meggyőzően bizonyította ezt a megállapítást, s arról adott számot, hogy népgazdaságunk fejlődése az eredeti célkitűzéseknél lényegesen gyorsabb. A nemzeti jövedelem termelésében és felhasználásában egy-két évvel korábban értük el az 1970-re tervezett színvonalat. Az ipar növekedése megfelel az ötéves terv előirányzatának. Az építőipar várakozásainkhoz képest — természetesen az ismert gondokkal együtt — lényegesen többet produkált. A mezőgazdasági termelés is meghaladja az eredeti elképzeléseket. Ami különösen fontos: termelésünk az eddigieknél jobban igazodik a szükségletekhez. Mindent összevetve, olyan gazdasági alapokkal rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik a dinamikusabb fejlődést. Kedvezőtlen jelenségek gazdálkodásunkban Munkánk eredménye különösen külkereskedelmünk fejlődésében mutatkozik. Az exportpiacokon növekszik a magyar áruk hírneve, erősödik versenyképessége. Általában kedvezően változik mind a szocialista, mind a tőkés külkereskedelmi forgalmunk egyenlege. Ez megfelel társadalmunk érdekeinek és a népgazdaság igényeinek. Bizakodásra van ok, elbizakodottságra nincs. A kedvező helyzet alakulásában szerepet játszottak ideiglenesnek nevezhető tényezők is, mint a mezőgazdaságban az idei kedvező növénytermesztési eredmények, valamint a kedvező külkereskedelmi árak. Most az a feladatunk, hogy ezt a javuló tendenciát tartósabbá tegyük és még jobban kamatoztassuk hazánk gazdasági erejének növelésére, népünk életszínvonalának javítására. A kedvezőtlen jelenségek közül ki szeretnék térni az egy főre eső termelési érték alakulásának problémájára Nem békülhetünk meg azzal, hogy az iparban 1969- ben nem emelkedett az egy tőrt jutó termelés; as iparban és az építőiparban a rendelkezésünkre álló eszközök kihasználásában nincs jelentősebb javulás; ma még nagy a rosszul gazdálkodó vállalatok száma. Nem folytatom a sort. Inkább nézzük meg ezeknek a jelenségeknek az eredetét A problémák egy csoportja függetlenül a gazdaságirányítás reformjától, sokkal korábbi eredetű, mint maga a reform. Ilyen például a műszaki fejlesztés hiányossága, a munka gyenge és alacsony szervezettsége, a munkafegyelem nem kielégítő állapota. Az üzemek jelentős részében máig sem sikerült olyan termelési és társadalmi körülményeket teremteni, hogy a fegyelmezetten és jól dolgozó munkások állandó és érezhető előnyben részesüljenek, viszont a fegyelmezetlenek, a vándormadarak kifejezetten ráfizessenek. Nem arról van szó, hogy ne vegyék fel őket, hanem arról: ne jussanak előnyösebb helyzetbe, dolgoztassák meg őket. A kedvezőtlen jelenségek egy másik csoportja újabb keletű. A beszámolóból is hallottuk, hogy az iparban lényegében nem növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Az ok kézenfekvő: az iparban a tervezettnél gyorsabb ütemben csökkentették a munkaidőt, aminek következtében 1968—1969- ben a teljes munkaidőnek mintegy 7—8 százaléka kiesett. Az előírt követelményeket figyelmen kívül hagyva, sok üzemben nem pótolták a kieső munkaidőt a termelés korszerűsítésével, műszaki fejlesztéssel, a technológia tökéletesítésével, a termelékenység emelésével. A rövidített munkaidő bevezetése helyes döntés nyomán született nagy vívmány, mely dolgozó népünk munkájának gyümölcse. Bizonyos tanulságot azonban le kell szögeznünk. A kongresszusi állásfoglalás, majd az állami rendelkezés világos volt. A rövidített, 44 órás munkahétre való áttérés nem járhat — szólt ez az állásfoglalás — a termelés, a termelékenység és a munkások bérének csökkenésével. És mi történt? A döntések első részét nem teljesítettük, a másodikat igen. Kereken meg kell mondani: a kettő együttes teljesítése munkásérdek, össztársadalmi érdek. Az e té- x-en tett engedmények ártottak és az életszínvonal növelése ellen hatnak. Hibásan jártak el ott, ahol a feltételek biztosítása és megkövetelése nélkül csökkentették a munkaidőt. Ezt a politikai, vezetési tapasztalat hasznosítása céljából mondom. 1968—1969-ben — társadalompolitikai meggondolásból — állami vonalon szabályozókat vezettünk be, hogy biztosítsuk a foglalkoztatottságot, s ne legyen munkanélküliség. 1970-re a munkaerő-gazdálkodásban a kormány szigorításokat léptet életbe, hogy ösztönözze a termelés, a termelékenység alakulásét, a jobb munkaerő- gazdálkodást. Remeny van arra, hogy így lesz, de ezért mind a vezetőknek, mind a munkásoknak közösen dolgozni kell. A problémák harmadik csoportjába azokat a jelenségeket sorolhatjuk, amelyeknek keletkezését, illetve hatását nehéz lett volna előre látni, illetve kiszámítani. Ezek felismeréséhez bizonyos tapasztalatra, a gyakorlat próbájára volt szükség. Ilyen például az a tapasztalat, hogy az ipar struktúrája csak fokozatosan, a vártnál nehezebben tud a A kormánybeszámoló tájékoztatott arról, hogy a harmadik ötéves terv reálbér és reáljövedelem előirányzatát általában már túlteljesítjük, foglalkozott az életszínvonal emelésének jövő évi feladataival is. A jövő évben a Központi Bizottság kezdeményezésére a kormány intézkedéseket tervez a dolgozók egyes kategóriái életszínvonalának emelése céljából. A tervezett intézkedésekkel — lehetőségeinkhez mérten — segítséget kívánunk nyújtani néhány különösen nehezen élő rétegnek, köztük az alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak, másrészt csökkenteni bizonyos aránytalanságokat egy-két olyan területen is, ahol feltűnő ellentmondás van a végzett munka kvalifikáltsága és a fizetés viszonylagos alacsonysága között. Ezeket az intézkedéseket célszerű megfelelően értékelni. Hiba volna ugyanakkor figyelmen kívül hagyni néhány egyéb problémát is, melyek a dolgozók jelenlegi életviszonyaival kapcsolatosak. Ma már lakosságunk nagy többsége megérti, hogy az életszínvonal emelése nem szubjektív jóindulat függvénye; nem puszta elhatározás dolga, hogy a párt vagy a kormány milyen döntéseket hoz érről. Engedjék meg, hogy az életszínvonal alakulásával bei- és a külföldi szükséglethez idomulni. A gyakorta ti tapasztalatok vezettek ab - hoz, hogy ezt felismerjük, majd megfelelő intézkedéseket dolgozhassunk ki. Ilyen előre nem látható hibák és negatívumok keletkezése ellen minden bizonnyal a jövőben sém leszünk teljesen biztosítva. Viszont a tények, a tapasztalatok alaposabb és rendszeresebb tanuLmányp- zásával,' elemzéséve] a jövőben minimumra lehet csökkenteni az ilyen típusú hibákat. Fontos tapasztalat Az is, hogy a gazdasági munkában mégis mutatkozó hibák, káros jelenségek felismerését követően gyorsabban lehet és kell az ezek megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket megtenni az irányító szervek, illetve az üzemi vezetés részéről. kapcsolatban néhány egyéb észrevételt is tegyek. A beszámoló megemlítette, hogy az egy főre jutó reáljövedelem évi átlagban több mint 5 százalékkal, az egy főre jutó reálbér több mint 3 százalékkal növekedett. De ezek átlagszámítások. Nem is kis számban vannak dolgozók, akiknek nem, vagy ennél kisebb arányban nőtt a jövedelmük. A dolgozók más csoportjánál — s erről nem szoktak szólni — viszont érezhetőbb a javulás. Igaza van a beszámolónak abban is. hogy az egyes családok különféleképp érzékelik az életszínvonal alakulását. Azok a családok, amelyeknek jövedelme 3 százalékkal növekedett, gyakran úgy vélik, hogy az életszínvonaluk stagnál. Más a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknek nem emelkedett a jövedelmük. Egész elosztási rendszerünket fejleszteni kell — ez gazdaságirányítási rendszerünk egyik fontos célja — hogy a jövedelem, a fizetés jobban függjön a munka társadalmi hasznosságától, értékétől. A fogyasztói árak ebben az évben mintegy 1,5 százalékkal növekedtek, vagyis a tervezetthez képest kisebb volt az emelkedés. Ez önmagában — figyelembe véve a jövedelmek alakulását — nem jelentős áremelkedés. Viszont Az is igaz; hogy a dolgozók nem átlagszámítások alapján élnék, és ruház- kodnak. Aszerint ítélik irr % a dolgot, hogy mit tapasztalnak a fontos közszükségleti cikkek vásárlásánál. Es el kell ismerni, hogy az utóbbi időben egyes fontos közfogyasztási cikkek ára nem 1,5 százalékkal, hanem nagyobb mértékben emelkedett. Egyes ruházati cikkeknél a tervezett áremeléseket végrehajtották, a Csökkentést viszont néni, Néni a 'kormány dönti cl minek*» cikk arát. A kormány csők az árakat befolyásoló, azok megállapításához irányt mutató forgalmi adóról, ártámogatásokról határoz, azok esetleges csökkentéséről, emeléséről, vagy ha kell: megszüntetéséről dönt. A végrehajtókon, az árakat megállapító szerveken múlik mindezek alkalmazása, az, hogy végül is hogyan — jól, rosszul — állapítják-e meg az egyes cikkek arát. Csak helyeselni lehet, hogy az 1- letékes kormányszervek s i- gorításokat határoztak el oz árak ellenőrzésére mind a termelési, mind a kereskedelmi szférában. Az árak változása a szocialista gazdálkodás viszonyai között is természetes jelenség. Sőt: következetesen törekedni kell az úgynevezett „értékarányos” árak kialakítására. Ez termelési, életszínvonal-politikai, össztársadalmi érdek. Az illetékes állami szerveknek azonban a jövőben erélyesebben es határozottabban kell fellépniük az indokolatlan áremelések ellen! Megfelelő gazdasági szankciókat kell alkalmazniuk a tisztességtelen jövedelmet szerző vállalatok vezetőivel szemben. Szigorítani kell az állam; ellenőrzést. a felelősségre vonást az árképzésben, a kereskedelemben. Ezt várjuk el a minisztériumoktól. a népi ellenőrzéstől. a helyi tanácsoktól. Az állami vállalatok nem tarthatnak igényt a dolgozók összességének megrövidítésével szerzett haszonra, mert ezzel végső soron saját dolgozóikat is megrövidítik. A párt és a kormány elítéli a jövedelmek ilyen jellegű növelését. Az életszínvonallal kapcsolatban végül még egy jelenséggel kívánok foglalkozni. A dolgozók gyakran és jogosan teszik szóvá, hogy nemegyszer eltűnnek a kereskedelmi forgalomból az (Folytatás a 2. oldalitól Az életszínvonal emeléséért dolgozni kell Kedves elvtársak! Vft/ff rnoiirXmt, etsresűurteRi
