Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

S. dkM Kisfiú az asztalon ... Derült égből - ellenőrzés! Tudományos tapasztalatcsere — nemzetkézi szinten Besííélgetés Scholl/ Bélával, a MTESZ megyei titkárával Tizenöt-húsz vendég állta körül az ópályi italboltban a pultot. Odébb kis asztalon 4 pohár sör. Kettőből már ivott valaki, a másik kettő még érintetlen. Mellettük ül­ve alszik egy középkorú férfi. Egy fiatalember bot- lik meg kinyújtott lábában és erre felébred. — Én szabadnapos va­gyok — szólalt meg az imént felébredt férfi —. ne­kem nem parancsol senki! — Maguk előtt pár perc­cel jött be. de mi nem szol­gáltuk ki. Már akkor is lát­szott rajta, hogy ivott — "ad­ja meg a felvilágosítást a vezető, aki táppénzen van, csak a helyettesét helyette­sit!, akinek valamilyen' el­foglalt' ása akadt. — Hogy került az asztalá­ra a 4 oohár sör? — Akik előtte itt voltak, rzok hagyták itt, de fél órája elmentek. — Miért van akkor még mindig az asztalon a sör? — Azt hittük, hogy visz- szajönnek és megisszák. A másik asztalnál két ven­dég beszélget söröspoharak­kal. Asztalukon 10 éves gye­rek fekszik. — Az apjáért jött — mondja az üzletvezető. Ittas fiatalkorúak Egyetlen epizódot irtunk le abból az egész megyére kiterjedő ellenőrzésből, ami november 28-án, pénteken este a vendéglátóhelyek ve­zetőit és dolgozóit meglepte. Az ellenőrzést végző szer­veket: az Állami Kereskedel­mi Felügyelőséget, a megyei rendőr-főkapitányságot, a megyei tanács kereskedel­mi osztályát és a Népi El­lenőrzési Bizottság dolgozóit elsősorban az érdekelte, ho­gyan tartják be a fiatalko- rúakra és az ittas vendé­gekre vonatkozó tiltó ren­delkezéseket. A végeredmény: a 47 ven­déglátóhelyen sok szabály­talanságot fedett fel az el­lenőrzés. A nyírbátori Kakukk-étte­remben azonkívül, hogy 18,40 helyett 22,20 forintot szá­molt a felszolgáló, fiatalkorú fiú sörözött ittas édesapja társaságában. A nyíregyházi Dominóban négy fiatalt is kiszolgáltak, akik közül az egyik erősen ittas állapot­ban volt. Hasonló a. helyzet az újfehértói presszóban, ahol három fiatalkorút, az étteremben ittas vendéget szolgáltak ki. Tábla, de minek? Az ellenőrzött italboltok legnagyobb részében nem függesztették ki a felhívást, amely ismerteti a tiltó ren­delkezést Legtöbb helyen el­feledték a 2 1961. (III. 31.) — Már le is ezzel a mar­hasággal jössz. Vedd tudn- r,elsül, nem vagyok az a ki­mondottan tősgyökeres pes­ti. Különben nem csodálko­zom, hogy kiszúrtál, ha itt valaki az egyetemen paraszt­származású hallgatót keres, rögtön hozzám jön. A KIS íz­nek is én vagyok a tipikus „paraszt”, a dékán is rajtam akarja kipróbálni, be tu­dom-e hozni a belvárosi ügyvéd csemetékkel szembe­ni lemaradásomat. Szerintük elmaradtam. Csak tudnám, hogy miben! Keni tudok otthonosan bemenni egy ■presszóba és lezseren idege­síteni a pincért, az tény. A hires striptease bárokban asm voltam. Nem nekem ta­Bk. M. számú rendeletet, mely szerint: „A tizenhatodik életévüket be nem töltött fiatalkorúak egyes vendég­látó üzletekben való tartóz­kodásának korlátozásáról és szeszes itallal való kiszolgá­lásának tilalmáról szóló rendelkezéseket a vendéglá­tóipari helyiségekben jól lát­ható helyen ki kell függesz­teni”. Tiszalökön, az ÁFÉSZ presszójában a táblát kitet­ték ugyan az őt megillető helyre, de ez nem zavarta sem a felszolgálót, sem a fi­atalkorúakat. mert az ellen­őrzéskor úgy ittak, mint a „felnőttek”. Kisvárdán a há­rom ellenőrzött vendéglátó- hely dolgozói háromfélekép­pen ismerték a fiatalkorúak- ra érvényes rendeleteket. Persze, nem csak a tábla hiányzik, a szándék is, hogy valaki betartaná. Csak szabálysértés ? Baktalórántházán az esti órákban sem a vezető, sem a helyette« nem ellenőrzi a felszolgálót, aki egyedül van az egységben és gondolko­dás nélkül kiszolgálja a fia­talkorúakat. Kékesén fiatal­korú ipari tanuló pénzre bi- liárdozott. Az asztalon lévő sörnek rögtön akad gazdája, nehogy az ellenőrök azt higgyék, hogy valaki ilyen fiatalon sört Í3zik. A megtartott nagyszabású ellenőrzésnek valószínű meg­lesz a hatása. A felelős sze­mélyeket szabálysértésért megbírságolták. a fiatalko­rúak „szórakozásáról” pedig értesítik a szülőket, az ts­Lakásügyi vitákkal kapcso­latban több hivatalos állás­foglalást közöl a Tanácsok Közlönyének legújabb szá­ma. Gyakori vitatéma példá­ul, hogy lakószobának te­kinthető-e az a helyiség, amelynek ablaka nem nyí­lik közvetlenül közterületre, vagy udvarra. Az illetékesek álláspontja az, hogy lakó­szoba minden olyan he­lyiség, amelyet ilyen célra építettek. alakí­tottak át, vagy állítottak helyre. Tehát a mindenkori építésügyi előírások szab­ják meg a lakószobával kapcsolatban támasztott kö­vetelményeket. Ha az építés­ügyi hatóság az építési, il­letve használatba vételi en­gedélyt lakószoba céljára ad­ta ki, a helyiség akkor is lakószobának számít, ha a későbbi előírások a lakószo­ba építésénél magasabb kö­vetelményeket állítanak. Ennek megfelelően lakószoba lehet az a helyiség is. amely Váltók ki. Az egyetemi könyvtárban viszont én is megkapom ugyanazt a jegy­zetet. — Szórakozás? Néha mo­ziba megyek, az olcsó. Nincs sok pénzem. Otthonról ka­pok valamit, de sokba kerül a különélés. Van öt évem megszokni. Hogy is mond­ják? Ha meg nem szököm. Azt azért, nem szeretném. Otthon a falumban, zseni­nek kiáltottak ki. Ha azzal kellene hazamennem, hogy nem bírtam az egyetemmel, összedőlne a világ. Egész családom ott dolgozik a tsz- ben, biztos kinevetnék őket. Mondanák: miért akar a pa­raszt íróasztal mögé kerülni, ha nem megy neki. Hit, kólát, vagy az ipari tanuló esetében a munkahelyet. A szövetkezetek vezetőinek mulasztása is lemérhető a boltvezetők és felszolgálók tájékozatlanságán. Legtöb­ben nem tudják, hogy 16 éven aluliak még elvitelre sem kérhetnek semmilyen szeszes italt. Ezt még a ger- gelyiugornyai pultosnak is tudni kellene és még azt sem árt megjegyezni, hogy a fröccsbe mérni szokták a bort és nem szemre kitölte­ni. Statisztika — magáért beszél A múlt évi statisztikai adatok szerint az összes bűn- cselekmények több mint 20 százalékát, a garázdaság kö­zel 60 százalékát, az ember­ölési kísérletek 46,5 szá­zalékát, az erőszakos nemi közösülés majdnem 30 százalékúi, ittas állapot­ban követték el és ebből a fiatalkorúak arányszáma 48 százalék. Sok családi életet tett már tönkre az alkohol. Része" férjek és apák ha- nv--Mják «I családjukat, költik eí egy-egy este egész havi fizetésüket. A rossz pél­dát látó gyerek pedig — sajnos elég gyakran _ kö­veti apja példáját A ven­déglátóhelyek közül sok helyen pedig kiszolgálják őket. mert • cél: a nagyobb forgalom és az ezért járó magasabb jutalék. Nekik az a fontos. A tár­sadalomnak pedig egészen más. És ideje ezt velük végérvényesen tisztázni. aárt, üvege»»; veranóaira, vagy ablakkal ellátott folyo­sóra nyílik, s csupán köz­vetett világítást kap. Egy másik állásfoglalás a lakáshoz tartozó kert átadá­sával kapcsolatos vitás ügyek eldöntésére vonatkozik. Itt az volt kérdéses, hogy ha a lakás és a hozzátartozó kert átadására vonatkozó jogerős ítéletet nem lehetett vég­rehajtani, mert a bérlőt — alkalmas helyiség hiányában —- nem tudták kiköltöztetni, a jogosított újabb perben követelheti-e a volt bérlő­től a kert átadását. Ab elfo­gadott álláspont szerint a jogosított újabb keresettel követelheti, hogy a volt bér­lő használati jogát korlá­tozzák. s a kertet — mé" a lakás kiürítése előtt — adja át. A végrehajtásra kötele­zett személy viszont a kert részbeni használata iránt nem indíthat pert, csapán — megfelelő feltételek esetén — birtokvédelmet igényelhet. azért se... Tegnap is fél kel­tőig készültem a mai matek szemináriumra. Kis dolgozat volt, a négy példából hár­mat megoldottam. Ha már mindenképpen össze akarsz hasonlítani az itteniekkel, akkor megmondom, nem ér­tem, miért veszik olyan le­zseren az egyetemet? Bár azt mondják, nem egye­temista az, aki egyszer-két- szer nem bukik meg. De pont az első félévben? Ve­szélyes játék... Na igen, ez is különös. Nincs hozzám való lény, vagy legalábbis kevés. Az egyetemen még kevesebb a vidéki lány, mint fiú. Ök is nagyon zárkózottak, nem tömjék helyüket, Petőitek** Egyhetes angliai tartóz­kodás után érkezett haza a Londonban megrendezett építőipari kiállításról Scholtz Béla, a Műszaki és Tudomá­nyos Egyesületek Szövetsé­ge megyei szervezetének titkára. Az első ilyen ta­pasztalatszerző út kapcsán beszélgettünk. — Milyen lehetősé­gek vannak a MTESZ- ben a műszakiak kül­földi utaztatása? A MTESZ lehetővé tette, hogy a vidéki szervezetek is bekapcsolódjanak a devi­zát igénylő, külföldi, tudo­mányos színtű tapasztalat- cserékbe. Ezt a lehetőséget ez évben használtuk ki elő­ször. Mondanom sein kell, nagyon örülök, hogy engem jelöltek ki erre az útra. Ter­vezőmérnök vagyok és a londoni kiállításon sok olyan tapasztalatot szerezhet­tem, amit a további munkám­ban hasznosítani tudok, sőt a MTESZ keretében tovább is adhatok. Ami a továbbia­kat illeti; ezentúl rendszere­sen élünk a lehetőséggel és minden évben egy-két alkalommal küldünk ki mű­szakiakat a kapitalista álla­mokba tapasztalatcserére. — Mint mondotta, a látottakat továbbadja, gondolom tudományos előadások keretében. Mindez nem akadálya annak, hogy néhány közérdekű tapasztalat­ról az olvasók is tájéke» ód — Bevezetőnek talán any- nyrt, hogy ezt az építőipari kiállítat Londonban rend szeresen, kétévenként tart­ják- Területe körülbelül ak­kora, mint a mi Budapesti Nemzetközi Vásárunknak. Részt vesznek rajta a világ építőiparban legfejlettebb államai is. Finnország külö­nösen kiemelkedett a részt­vevők közül. Amit közvet­len már itthon is hasznosítani tudok: a kis elemekből ösz- sKsrakható acél tetőfedő szerkezetek, tartóelemek. Énekkel hihetetlen gyorsan lehet dolgozni, mert a bera­kásukhoz küaebb teherbírású emelődaruk is elegendők és csavarodással szerelik össze. Ilyen elemek készítésével itt Szabolcsban például jól lehetne kooperálni a VA- GÉP-peL Általános meggyő­ződésemben erősített meg ez a kiállítás; az építőipar előtt álló legfontosabb fela­dat a szerelőtevékenység fo­kozása, gyárjellegeivé való fejlesztése. — Milyen a kapcso­lat • tervezők, építő- anyagipar és a kivite­lezők között? — Tekintettel arra, hogy az angol építőipar egyre jobban és teljesen gyárjel­legévé válik, feltétlenül szükség van az ennek meg­felelő, szakmaközi kooperá­cióra. Éppen ezért rendkí­vül széles skálájú az épitő­anyagipari bázis. Nagy a vá­laszték, A tervező és a kivi­meg nem is nagyon gondo­lok. Azt hiszik, igy akarok itt ragadni. Pedig hol van még az egyetem vége? Néha elmegyünk a koleszból tán­colni. A Körúton van egy tánciskola, nagyon elegáns. Ott voltunk a múltkor. Fel­kértem egy lányt. Lassú szám volt, elkezdtünk be­szélgetni. Elnevette magát a tájszólásomon. Gúnyosan kérdezte: feljöttél a hétvé­gére kipróbálni a pesti „nő­ket?" Aztán jött egy gyors szám, as végképp betette a kaput. Elkezdte rázni ma­gát, tudod mint az „Extázis­bán". Ügy én nem tudok... A szám loözepén otthagyott. A koleszban szoktunk ul­tizni. Az is jó, megvagyok a magamfajta gyerekekkel. Van a környéken egy boros­pince, oda szoktunk lemen­ni, jó bort mérnek. A fa­lunktól nem messze szüre- teUHu^ B. M. telező jó előre kiválaszthatja például azt az ajtó-, vagy ablaktípust, amelyet egy épülethez akar alkalmazni. A szállító pedig tartja ma­gát az egyezséghez, szinte percnyi pontossággal, szere­lésre készen, a helyszínen adja át. — Ugyanez tapasz­talható tudományos és műszaki szinten is? — Természetesen. A ro korüparágakban dolgozó mű­szakiak szinte állandó kap­csolatot tartanak. S nem csak előadások keretében, hanem baráti megbeszélé­sek formájában is. Igen élénk nálunk a klubélet. Életmódjuk, felfogásuk • ter­mészetesen nem hasonlítha­tó össze a mienkkel, külö­nösen a munkatempó. Ná­luk a termelékenység sok­kal nagyobb. Annak ellené­re, hogy nálunk is cél a termelékenység fokozása, s tettünk is ennek érdekében, még tovább kell lépnünk. Ebbe a munkába a tudomá­nyos egyesületeknek is ak­tívabban szükséges bekap­csolódni. — Visszatérve: mi szükséges ahhoz, hogy egy egyesületi tag ellá­togathasson más álla­mokba? Nevek. Thor Heyerdahl, Jevgenyij Jevtusenko, Ma­jor Tamás, Julius Nyer ere, Talcott Parsons, Rákosi Má­tyás, Mikisz Theodorakisz — néprajztudós és világutazó, költő, színész, államfő, szo­ciológus, politikus, zeneszer­ző. Hétezer név az újságha­sábokon tomboló névforga­tagból, a rádiók híradásai­ban elhangzó események szereplői közül, a képernyőn felbukkanó arcok tulajdono­sainak táborából. Az infor­máció áradásának korát él­jük. a világ minden pontján történik valami, s a történé­sek nevekhez, személyekhez kötődnek. Ki kicsoda, kér­dezzük sűrűn, a hírek s ne­vek hallatán. Valós, s egyre nagyobb igényt elégít ki te­hát az a vaskos kötet, me­lyet a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre, címül is a kérdést választva: Ki ki­csoda? Kicsoda Tyitov? Termé­szetesen űrhajós. Vagy még­sem? Hiszen a magyaror­szági szovjet nagykövetet is Tyitovnak hívják. Mikor születtek, mit tettek addig, míg nevük a hírekbe került? Kíváncsiság? Természetesen az is. Ám nem csak az. In­formációéhség is. Többet tudni, ismerni, eligazodni. Tény: az információéhséget a közéleti érdeklődés növe­kedése termeli ki. Közönyös emberek nem törődnek sem a viliig, sem szűkebb pát­riájuk dolgaival, eseményei­nek szereplőivel. Ha így nézzük, a magyar' nyelven először — s a szocialista or­szágok közül is nálunk első­ként —* megjelentetett ilyen természetű mű önmagában is eredmény. Hétezer névről szóltunk. Közülük mintegy 1300 név viselője hazánk fia. Sok? A kérdéssel máris a szerkesz­tőket — Fonó Györgyné és Kiss Tamás — foglalkoztató gondok sűrűjébe vágtunk. Mert az világos elv, hogy csakis élő személyiségekről nyújt felvilágosítást a kézi­könyv. Ezen belül azonban mi legyen az arány? Hol vonható meg a határ szük­séges és fölösleges között? Teljességre törekedni képte­lenség, minél többet nyújta­ni kötelesség, mi legyen te­hát a mérce? Nehéz kérdé­sek, s a szerkesztők becsüle­tére válik, hogy túlnyomó — A MTESZ társadalmi szerv, s ennek követkéz.er­ben a tagok lá-sadalmi munkában végzik megbíza­tásukat. Természetes dolog, hogy azokat részesítik előny­ben, akik ebben a munkád ban önzetlenül, a legtöbbet segítenek. A baráti ára­mokba már korábban, több esetben is utaztak a műsza­kiak. Jó kapcsolat alsku’t ki például már korábban az eperjesi testve«ze-rvezsí- tél nemrégiben a kárpátontúli- akkal és legújabbun a len­gyelekkel is. Az Építéstudo­mányi Egyesület helyi cso­portja például meet egy NDK utat szerhez, az élel­miszeripariak Jugoszláviába készülnek. Tervbe van vére a románokkal való kap< -;o- lat megteremtőre is. A r yo cialísta államokban nircs különösebb megkötöttség, de a nyugati államokba utazók­nál követelmény, hogy nyelvtudással is rendelkez­zenek. Nem véletlen, hogy a MTESZ megyei szerve- e- te már az idén különb; :ő nyelveken tanfolyamokat in­dított, Hiszen a külföldi ta­pasztalatcserék elsőrendű célja nem utazás, hanem az információk megszerzése és továbbadása. többségében helyes feleletet adnak, természetesen a mű­vel, a műben. Ami a kiindu­lópontot, az 1300 magyar személyiség szerepeltetését illeti: nem sok. Tükrözője annak a furcsa helyzetnek, hogy sok esetben többet tudtunk távoli országok egyik vagy másik politiku­sáról, közéleti személyiségé­ről, tudósáról, mint azok­ról, akik hazánk határai kö­zött élnek, Brigitte Bardot, Sophia Loren neve hallatán aligha kell felütni a könyvet, ha­csak születési évszámukért nem... Ám az olaszországi pártharcokról szóló hírek ol­vasásakor rövid keresés után máris tudjuk, hogy Lelio Basso vagy Bernardo Matta- rella kicsoda. Mint ahogy a hazai hírek szereplőiről is gyorsan megtudhatjuk a leg­szükségesebbeket, azt pél­dául, hogy Mátrai-Gottwald Gyula, az Iparterv főmér­nöke miért kapott kétszer Kossuth-díjat, melyek Mikus Sándor szobrászművész leg­főbb alkotásai, mikor lett a közgazdaságtudományok dok­tora Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Az elmondottakból követke­zik, hogy a Ki kicsoda? nem értékelést nyújt, hanem ada­tokat, tényeket közöl. Lehe­tőleg a legfrissebbeket is, 1969 július 31-ig bezárólag. Ami a hazai könyvkiadási és nyomdai „átfutási időt'’ tekintve önmagában sem ki­csiség. Friss adatokkal szolgáló, a lehetőségek szerint teljes ké­pet adó kötetet sikerült te­hát produkálnia a kiadónak. Mi az, ami kritikát érdemel? A szép kötés, a mutatós nyomdai munka értékét csökkentő sajtóhibák, főként évszámok esetében. Jó néhány esetben a főbb művek hosz- szas felsorolása, ami nem ilyen természetű munka fel­adata. A következetlenség, amellyel egyeseknél eltekin­tettek a művek említésétől, miközben másoknál túlzott bőkezűséggel adták erre a helyet. Úttörő vállalkozáshoz mérten: kis hibák. Az olva­sóval feledteti a mű hasz­nossága. A szerkesztőkkel ne feledtesse. Meri a Ki kicso­da? minden bizonnyal könyvsiker lesz. Tehát: ké­szülhetnek az újabb, javí­tott, bővített kiadásra. tori MONOLÓG A BÜFÉBEN Bato«rk iámat Lakásügyi viták — hivatalos állásfoglalásokkal Tóth Árpád IlétesEerszer — Ki kicsoda ? ÍS99. cteeember Ml

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom