Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
t. oWat XELET-MAGY ARORSZÁG I960, december 18 A ulfwlitikai Ös%gefoglaló Politikai vihar Londonban Nixon beismerte ... — két lépés előre, egy hátra Az angol alsóházban hét- ion megkezdődött a külpolitikai vita. Mint ismeretes, az egész nyugati világban eppen az angol sajtó foglalkozott a legreszlelesebben a My Lai-'oan történt amerikai tömegmészárlással, így a ont közhangulat az utóbbi hetekben ismét élesen Au.etika-ellenessé vált. Ennek fényében érthető, hogy az aisóhaz külpolitikai vita . jaoa.ii a vietnami kérdés szjí epeit az első helyen. .gaz. hogy a Wilson-kor- m„ny vietnami politikája 196:57 arányban többséget kapott, de az is igaz, hogy a munkáspárti képviselők nem csekély része fellázadt kaját parija, azaz kormánya vietnami külpolitikája — az Egyesült Államok vietnami politikájának kritikátlan tá-' mogatasa — ellen. 40 képviselő tartózkodott a szavazástól a kormányt gyakorlatilag ezúttal a konzervatív ellenzék mentette meg a leszavazástól. A közvélemény es a sajtó jó része elégedetlen Wilson kijelentésével: „Nem a mi feladatunk, hogy vizsgálatot indítsunk, vagy másokat eleve megbélyegezzünk." Ez a kissé opportunista álláspont már csak azért sem helytálló, sőt túlhaladott, mert nem kisebb személy, mint az Egyesült Államok elnöke is elismerte, hogy a My Lai-i tömegmészárlás — csakugyan tömegmészárlás volt. Hétfői sajtókonferenciáján Nixon „nevén nevezte a gyermeket”, a bűnösök megbüntetését kilátásba helyezve. További amerikai csapatkivonásokat is megígért, ugyanakkor elégedetlenséget keltett az a kijelentése, hogy egyelőre nem nevezi ki Cabot Lodge utódát a Párizsban folyó Vietnami tárgyalások amerikai részről való vezetésére. Bizonyos fokű elégedetlenséget tükröz — és jogosan — a varsói Trybuna Ludu keddi száma is, mégpedig ezúttal az NSZK új kormányával szemben. Brandt legújabb nyilatkozatában ugyanis megint csak megkerülte az Odera—Neisse-határ elismerésének kérdést. illetve, ami feltűnőbb és súlyosabb, tulajdonképpen a Kiesinger-kormányzat formuláját használta, azt mondván, hogy e határ végleges rendezését „csak a békeszerződés keretében történő átfogó rendezés teszi lehetővé.” Brandt kancellárrá választása után adott kormánynyilatkozatában legalább két lépést tett előre, ezt a nyilatkozatát azonban aligha értékelhetjük másként, mint egy hátrafelé tett lépést. Az izraeli légierő nyolc Phantom típusú vadaszbom- bázója kedden délelőtt légitámadást kísérelt meg a Szuezi-csatorna középső szektorában elhelyezett egyiptomi állások ellen. A támadó izraeli gépek ellen felszálltak az EAK légvédelmének vadászgépei. Mint egy kairói katonai szóvivő bejelentette, heves légicsata bontakozott ki, s ennek során az egyiptomi pilóták megsemmisítettek egy izraeli gépet Az egyiptomi vadászgépek sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Tel Avivban egy izraeli katonai szóvivő azt állította, hogy valamennyi izraeli támadó gép visszatért támaszpontjára. EM párt- és kmáarkflUittséf Moszkvában Az SZKP Központi Bizott- hajtó bizottságának tagja sága és a szovjet kormány vezeti. meghívására hivatalos baráti A repülőtéren Kirill Malátogatásra kedden Moszk- zurov, az SZKP KB Politi- vába érkezett az Egyesült kai Bizottságának tagja, a Arab Köztársaság párt- és szovjet minisztertanács első kormányküldöttsége. A kül- elnökhelyettese, Borisz Pono- döttséget Anvar Szadat, az marjov, az SZKP Központi EAK elnökének személyes Bizottságának titkára és más képviselője, az Arab Szoci- hivatalos személyiségek fo- alista Unió legfelső végre- gadták a küldöttséget. Szovjet—amerikai megbeszélések Helsinki, (MTI): döttség utasításokat vár Washingtonból, és ezért hétfőn Kedden szakértői szinten kérte az érdemi tárgyalások folytatódtak a szovjet—ame- elnapolását. A szakértők a rikai megbeszélések a stra- közvéleményre vonatkozó tégiai fegyverek korlátozása- ügyrendi kérdésekről és más rol. A delegációk hivatalos , . ,. . . ...... ... ülést nem tartottak. Mint is- kisebb jelentőségű problemeretes, az amerikai kül- mákról tárgyaltak. Jó napot, Mongólia Víz nélkül nincs mezőgazdaság. Magyar kútfúrók a Góbi sivatagban. IX, Epilógus Már itthon, az íróasztal mögött. Kicsit olyan érzéssel, mintha mindezt, amit láttam, hallottam, sőt jegyzeteimben felfirkantottam, csak álmodtam volna. Még jó, hogy a fényképezőgép lencséje valóban objektív és cáfolhatatlan tanú: bejártam két magyarországnyit Mongóliából, utaztam összesen vagy húszezer kilométert, megismerkedtem egy nép történelmével és jelenével, megpróbáltam ugyanezt megismertetni az olvasóval is. A fantázia szertelen és va_ rázsos csikó. Itt ülök és hopp már ott vagyok az egymással harcoló két jak- bika mögött, nem is hallva a kiabálást, hogy vigyázzak, hátha közös ellenséget látnak bennem . .. . . . hallom, amint egykedvű nyugalommal magyarázza, — ha jegyzeteimnek hihetek, a ceglédi Dani György —. hogyan hozott fel a vízért lebdcsátott fúró harminc méteren keresztül barnaszenet. És mi lesz vele? Az egyik mongol fúrómester. fiatalember felcsillanó szemét, de józan hangját hallom..." egyelőre semmi. De majd lesz erőnk, hogy ne a föld szel leméé. hanem valóban a mi. enk legyen”. .. . olvasom a jegyzetemben és hallom is dr. Jansz- ky tárgyilagos, de tudós szavai mélyén mégis feszülten izgatott megállapításait arról. hogyan mérték fel eddig és mérik fel újból mind kisebb léptékben, tehát részletesebb térképen Mongóliát". ... újra járom Ulánbátor utcáit, már nem meghök- kenve a városnyi jurtanegyedektől. ott vagyok az építkezéseken, ahol az ott dolgozó egyik mongol kis- lcatona formed rám: róla miért nem csinálok képet, ő is dolgozik. Csináltam. Ügy húzta fef mágaf. mintha katonai fogadáson lenné a parancs elhangzása után... Nézem és lapozgatom a jegyzeteimet, a leírt szavakat, neveket, amelyek ma már csak emlékek. mint ahogy emlék mindaz, amit nem írtam le. amelyek ..csak" benyomások voltak, de talán a legtöbbet jelentettek. Témák, tények kavarognak előttem: infrastruktúra, út és vasúthálózat, fejlődő légi közlekedés, sajátos és néha hallatlanul modern festészet. irodalom és újságok, népviseletek, miniszoknyás lányok, megelégedett arcú mongol vámőr. hogy végre valakivel francia szót válthat, ha már egyszer megtanulta ezt a nyelvet, ételek, italok nevei, ízei és receptjei, augusztusi hó a hegyekben és szerelmespárok a moziban. Az ember mindig csak töredéket tudja megírni annak, amit szeretne, elenyésző részét annak, amit tudna. s mikroszkopikus morzsáját mindannak, ami a teljes és való élet egy kis nép hatalmas országában. ■ .. Utolsó reggel az Ulán- bátor-szálló ötödik emeletén. Arra ébredek, hogy az ablaküvegen át szemembe- csiklandoz a Nap: udvarias portásként kelt; hogy el ne késsem a repülőgép indulását.. Űj nap kezdődik Mongóliában. új nap a számomra is. Majd három hétig éltem itt és most indulok vissza, Keletről Nyugatra. Ü j napra virradtunk: teszem én is a dolgom, teszi ezt a takarítónő a folyosón, a mongol pásztor Baianzsar- galandban. a kútfúró a sztyeppé végtelenjének kö_ zepén, a mongol orvos a nem messzi modern. központi kórházban. A Nap már magasan jár. Jó napot Mongólia! Gyurkó Géza Vege GoroncsMiklós : IMé*, a óókóidaM 17. Vaszilij Angelov már évek óla vőlegényl külsővel rendelkezett tükörgalléros szmokingjában, a bajusza is teljesen rendben volt, pillanatnyi késedelem nélkül kezdődhetett tehát a lakodu- lom. Bevezetőül egy korsó sört küldtem a Balkan Gasthaus valamennyi vendégének, amiért Angelov dicsé rőleg tarkón vagdosott. Érdeklődött, mi legyen a menyegzői menü. Ibolya segítségével elmagyaráztam neki, hogy nálunk nagy' divat ilyenkor a Csigaleves, de mivel ezt úgysem tudják tisztességesen megfőzni a szakácsai, beérem csigaleves helyett néhány üveg thrák borral. A többit rábízom. Nem is csalódtam benne. Rövid húsz percen belül olyan illatok felhőztek a Balkon Gasthaus különtermében, hogy egy perzsa herceg lakomáján éreztem magam. Kardra fűzve sisteregtek a pecsenyék, parázzsal együtt rakták elém a saslífcoi, rostonsült bárányvese- vel kényeztettek, rábeszéltek, hogy ízleljem meg az omlós borjúhúsból pirított, vastagon borsozott gretárl. A tizedik fogás után végre kénytelen voltam bevallani, hogy általában olyan keveset szoktam enni, mint a madár. — Persze! — kacagott a menyasszony. — Mint a szír- tisas! A hasonlat igen jólesett, innom kellett rá a legnehezebb óborokból. Addig-addig foglalkoztam a hasonlattal, amíg kényszert nem éreztem, hogy megmozgassam méltóságteljes szárnyaim. — Ibolya. Egy búcsútáncot kérek, mielőtt eltűnne az életemből. Rezignált mélabúval egyezett bele. Én pedig kislettem az ivóba, hogy előkészítsem a terepet a wurlitzer körül. Az amerikai lurkó ott, vacakolt a masinával és fogalma sem volt szegénynek arról, hogy egy szirtisas készül rá lecsapni. Az óbor arra késztetett, hogy szárnyaimat vitorlázó tartásba helyezve tegyek néhány tiszteletkört a támadás előtt. Ibolya megrökönyödve figyelte viselkedésemet, míg az amerikai olyan naív érdeklődéssel figyelt, mint aki semmit sem tud a sasok harcmodoráról. Akkor dermedt arcára a rémület, amikor nekirontottam : — Bitte box! Remegve mutatta a coca- eolás üveget és didergő hangon magyarázott valamit. — Arra kéri, hogy bocsásson meg neki, Illés — tolmácsolta Ibolya. — Most neki van gyomorsüllyedése, azért iszik coca-colát. Semmi sem lefegyvérzőbb, mint a hitvány gyávaság. Remegő embert, aki önként bevallja gyengeségét, nem szabad megütni. Kénytelen-kelletlen beértem az eszmei győzelemmel, kárpótlásul pedig elbűvöltem Ibolyát elegáns táncmodorommal. — Azért fáj egy kicsit, hogy el kell válnunk, Illés — sóhajtozott a menyasszony. — De maga nem tud olvasni a női pillantásokból, hiába áll természettudományos alapon. Pedig milyen bűbájos szélhámos... Noha könnyek csillantak szememben a meghatottságtól, aljasság lett volna visszaélni egy násztáncát járó menyasszony szerelmi vallomásával és egy boldog kocsmáros barátságával. Megelőzve a bennem lappangó Don János elvetemültségét, visszatértem Ibolyával a különterembe. Folytattuk a lakomát. Húsos- pa'acsintáva), meg szerb mi- tyitével trakíáltak, italfogyasztásban pedig rég magunk mögött hagytuk a balkáni tájakat, országról országra haladva szívünkbe zártuk egész Európát, de ihattam lengyel vodkát, olasz cinzánót, német vermutot, francia pezsgőt, spanyol malagát, vagy skót whiskyt, titokban mindig visszatértem a thrák vörös borhoz, és néha lehunytam a szemem, hogy az Arany Körtében érezzem magam. —■ Örökös és ingyenes törzsvendégem vagy! — csókolt meg Vaszilij jobbról- balról, óbizánci szokás szerint. De én az Arany Körtébe álmodtam magam. — Nem lehet, pajtás. Szir- tisas vagyok, tova kell repülnöm. És ekkor intett a végzet, hogy van isten. Megjelent a különteremben az amerikai. Arcán ott sötétlett a vadállati militarizmus. Úgy markolta az üres konyakosüveget, mint a kézigránátot. Odakint vasat és üveget darált a wurlitzer, hogy té- bolyító recsegéssel ellensúlyozza várható halálhorgé- semet. — Bitte box! — dördült az amerikai parancsa, amely- ’nek visszhangja sokáig mo- rajlött, mint a hegyomlás. Talán még most is morajlik. de én közben tova repültem az utcára a konyha edényei fölött a szirtisas szárnyaimon. Másnap reggel épp a lakodalom kellemesebb epizódját idéztem vissza magamban, amikor ököllel megverték cellánk ajtaját. Választ sem várva nyitott ránk a férceit poíáju láger- führer. A három árvalány, akiknek még nem sikerült kocsmárosíérjet szereznem, mélyen a takaró alá merültek, Karola derékig kitakarózott nudista felvilágosult- sággal. Amikor kiabálni kezdett a führer, kislányom sírva kapaszkodott a nyakamba. — Mondd meg ennek az oszeresnek, hogy selejtáron is nekiadlak, csak ne kiabáljon! — utasítottam Karolát. — Másról van szó — felelte ő. — Azt mondja a parancsnok úr, hogy a német állam leveszi rólad a kezét. Megsértetted a szövetséges amerikai hadsereg egyik katonáját. Azonnal el kell hagynod a tábort, de még a várost is. A politikai menedékjog érvényben marad ugyan, de a szabad világ anyagi támogatására többé nem számíthatsz. — Öké — feleltem könv- nyedén, mint általában, ha újra kell kezdenem az életet. — Máris megyek. A gyereket magammal viszem, téged pedig a führernek adlak a súlytöbbleteddel együtt. Karola azonban mintha kihízta volna emberi méltóságét. Nem tudtam kitalálni olyan sértést, hogy sikerült volna lerázni magamról egyre terhesebb személyét. Talán hiúságból vállalkozott velem a hosszú túrára, nyilván le akart kissé fogyni a sors hajmeresztő ösvényein. Én is hiú voltam. Fájt, hogy Karolát senki nem akarja örökbe fogadni. Mindössze megmuatrálják, aztán a nyakamon hagyják. Azzal a végső reménnyel keltem útra veié, hogy a hajmeresztő ösvények egyikéről a legmélyebb szakadékba taszítom, s még az idegenlégióban sem fogom bevallani, hogy miért kellett a Szaharába menekülnöm. (Folytatjuk) Milliárdos szovjet rendelés az NSZK-tóI A csövek külső átmérője 1,42 méter. A csövek szállítását a Mannesmann részvénytársaságnak 1970 júliusában kell megkezdenie és 1972 végére az egész mennyiséget le kell szállítania. A most parafáit megegyezés végleges aláírása azután történik meg, miután megkötik a hitelszerződést, amelynek részleteiről a szovjet külkereskedelmi bank egy nyugatnémet bankcsoporttal tárgyal. A hitel értéke mintegy másfél milliárd márka. Ezt az összeget a Szovjetunió földgáz szállításával fizeti vissza. Mint ismeretes, a szovjet földgáz szállítására vonatkozó egyezmény már létrejött. A Mannesmann vállalat képviselője hangoztatta, hogy nyugatnémet cég ilyen „szupermegrendelést” még sohasem kapott. A Düsseldorfi Mannesmann vállalat nyilvánosságra hozta annak a megállapodásnak a részleteit, amelyet egy szovjet külkereskedelmi vállalat a nyugatnémet céggel kötött. Eszerint a Promszirjoimport 1,2 millió tonna súlyú csövet rendelt, amelyet földgázvezeték céljára használnak fel.
